Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

PEST HEGYEI kúrián 1969. JÜNIUS 20., PÉNTEK Padlás — Decsen Külü és jégpapucs Decsen kiállításon mutatja be sárközi néprajzi gyűjtemé­nyét a járási művelődési ház honismereti szakköre 33 fel­nőtt tagja: helybeli tsz-gazdák és asszonyok. Tömöri Ilona ta­nárnő irányításával a pincék­ből, a padlásokról összegyűj­tötték a régi használati eszkö­zöket, köztük a vajköpülőnek használt külü nevű faibriket, valamint a korcsolya sárközi ősét, a jégpapucsot és sok cse­répedényt. Mivel a gazdag gyűjteménynek csak egy része fért el a klubszobában, a szak­kör tagjai elhatározták, hogy néprajzi múzeummá alakítják át a művelődési ház tágas pad­lását. KÖNYVESPOLC TIZIANO Most jelent meg a Corvina Kiadó népszerű sorozatának, a Művészéül Kiskönyvtárnak 35. kötete, amely az érett re­neszánsz kiemelkedő egyik művészével, Velence nagy fes­tőjével, Tizianoval és művé­szetével ismerteti meg ’az olvasót. ! H. Takács Marianna tanul­mányából a nagy festő élete és munkássága mellett kirajzoló­dik a korabeli Velence képe és azoknak á festőknek a te­vékenysége is, akik hozzájá­rultak Tiziano művészetének kialakításához. : A szép kötetet 48 fehér-fe­kete és 6 színes reprodukció egészíti ki. —K— Akác - másodszor Bács-Kiskun megyében a bőséges júniusi csapadéktól felfrissült homoki erdőkben másodszorra virágzik az akác. A leggazdagabb másodvirág- eás a nyárlőrinci akácerdőben tapasztalható. Az őslótól — Imperiálig A macska nagyságú, ötujjú őslótól egészen az Imperiálig mutatja be a ló fejlődését, il­letve a hazai lótenyésztés tör­ténetét az a kiállítás, amelyet dr. Balassa Iván, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum fő­igazgatóhelyettese és Kovács Miklós osztályvezető mutatott be csütörtökön a sajtó munka­társainak. A kiállítás végigvezet az ál­lami és a paraszti ménesek többé-kevésbé tervszerű te­nyésztő munkájának történe­tén és bemutatja a világhírű­vé vált magyar lófajtákat, a magyar félvértől a nóniuszon, a lipicai és a különböző arab törzseken keresztül egészen az 54 versenyén mindig győztes Kincsemig, amelynek csontvá­zát szintén kiállították a te­remben. És ott van Imponál­nak, napjaink győztes verseny­paripájának szobra is. A kiállítás bemutatja a kü­lönböző korok lószerszámait és lófógatú járműveit is, egyik szerény sarokban pedig azt illusztrálja, hogy a gépe­sítés ellenére a ló ma is nél­külözhetetlen a mezőgazdasá­gi munkában. A kiállítást szombaton délben nyitja meg a tervek szerint dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter. Hét napig üdül, hatot fizet A Pest megyei Idegenforgal- I a Dunakanyart s Pestet is mi Hivataltól érdeklődtünk, | megismeri a más vidékről jött mit nyújtanak idén nyáron — .................... m eglepetésként — az őket fel­kereső turistáknak, vendégek­nek, mivel teszik könnyebbé a Dunakanyar szerelmeseinek az eligazodást; tájékozódást. A hivatal munkatársai hét­napos, csaknem minden neveze­tesség megtekintését fel­ölelő programot állított össze, a magányosan vagy családdal pihenni, körülnézni vágyók­nak, - illetve csoportoknak. Azok fizethetik be, akik vagy a Szentendre Pap-szigeti, vagy nagymarosi kemping lakói. De hogy ízelítőt is adjunk nyara­lásunk hét napjának előre megszervezett programjából: szentendrei'és budapesti vá­rosnézés, hajókirándulás Visegrádra, múzeumlátogatá­sok, vacsora a Határcsárdá­ban cigányzene mellett, ebéd a Margitszigeten. Ez tehát azt jelenti, hogy minden napra/ jut ese­mény, érdekes látnivaló, a víz és a nap örömem kívül látogató. Emellett van még egy nem is akármilyen elő­nye: a programra befizetett díjat úgy szabták meg, hogy a hetedik napon már ingyen utazhatnak, ebédelhetnek, va­csorázhatnak a kirándulók. Könyvtárak a termelőszövetkezetekben EGY IDŐBEN gyakran ta­lálkoztam a panasszal: könyv­ügynökök rászedik a' mező- gazdasági szakkönyvtárra vá­gyó termelőszövetkezeteket. Volt a kezemben olyan kötele­ző erejű papír is, amely sze­rint francia—magyar kéziszó­tárat, a finánctőke sajátossá­gait magas tudományos szin­ten elemző művet és távol-ke­leti országok külkereskedelmi szokásait ismertető könyveket „rendelt meg” egy olyan tsz (pontosabban megrendeltette a tsz egyik-másik vezetőjével a jutalékra éhes ügynök), ahol senki egy árva szót sem tudott-franciául, senkinek sem volt olyan közgazdasági kép­zettsége, hogy a 1 finánctőke természetrajza érdekelhette volna, ami pedig a távolkeleti országokkal való kereskedést illeti, még csak lázálmaikban sem szerepelt ilyesmi... Azóta . az ilyen szervezői manipulációkkal kapcsolatos hírek elhalkultak. Így vagy úgy, jól-rosszul kialakultak a tsz-ek zömében a mezőgazda­Az asszonyhűség pszichológiája Ki hinné e cím nyomán, hogy tulajdonképpen egy filmről kívánunk hírt adni, méghozzá szatirikus vígjáték­ról, amely arra hivatott, hogy a maga eszközeivel az embe­rek millióit nevettesse meg és gondolkoztassa el egyről-más- ról, ami mindannyiunk ma­gánéletében fontos... Nádasy László rendező, a Megöltek egy lányt, és a Fény a redőny mögött alkotója, He­gedűs Zoltán forgatókönyviró segítségével éppen arra vállal­kozott, hogy egy asszonyhűség pszichológiájába vezesse be a nézőket. epizódokban, a dialógusokban van elrejtve. A dialógusok tol­mácsoló! pedig olyan kitűnő színészek, mint a túrista fér­jet alakító Tahi-Tóth László, Darvas Iván, és Latinovits Zoltán, a két csábító, Psota Irén és Mezei Mária, a két pártfogó „barátnő”. A művész­világ üdtülő képviselőit neves írók, szobrászok, színészek ala­kítják — önmagukat „játsz- szák”. A női főszerepet Nádasy László Káldi Nórára bízta. A fiatal színésznő Anusd meg­személyesítésével olyan fel­adatot kapott, amely egyaránt Az eseménysor látszólag nagyon egyszerű. Anusi fiatal- asszony férje szenvedélyes tu­rista, aki a túrák és a nagy kék jelzés kedvéért kissé el­hanyagolja őt, pontosabban gyakran magára hagyja. így aztán Anusi egyedül megy nyaralni, és bekerül egy tó­parti alkotóházba írók, színé­szek. festők, szobrászok közé. A csinos fiatalasszony nehezen oldódik fel, de hamarosan pártfogókra talál, sőt, megkí- sértőkre is... A többit előre nem áruljuk el, majd kide­rül minden a most Tóalmáson készülő „A nagy kék jelzés, avagy a hűség jutalma” című új magyar filmből. De hol itt a pszichológia? — kérdezhetik joggal. Nos, az igénybe veszi drámai és víg­játéki képességeit. A film operatőre Ragályi Elemér, aki a „Sziget a szá­razföldön” után második já­tékfilmjét forgatja. A derűs és festőién szép tóalmási környezetben néhány látványos nagyjelenet felvéte­lére is sor kerül, és anélkül, hogy erről többet mondanánk, közöljük, hogy a csendes tó vizére öt bájos hölgyutassal egy űrhajó is leszáll majd az egybegyűlt vendégsereg — és reméljük, a nézőközönség — nagy örömére. A film zenéjét Vujicsics Ti­hamér komponálta, sőt, maga is adja elő. A felvételek, ame­lyek május elején kezdődtek, rövidesen befejeződnek. Barlanglakások „Aki a viseg- rád—esztergomi úton halad vagy gőzhajón menvén, a Dömössel szem­közt levő hegyre felnéz, lehetetlen, hogy a sűrűség között, a Szt. Mi- hály-hegy közepe táján tátongó sziklaüregeket észre ne vegye” — írta 1868-ban régészetünk aty­ja, Römer Flóris. Adatait majd­nem száz évvel utóbb elevenítette fel Csemegi Jó­zsef, nemrégiben elhunyt jeles épí­tésztörténészünk. Csemegi, Römer nyomán megálla­pította, hogy mind a zebegényi határhoz tartozó szentmihályhegyi, mind pedig a ti­hanyi Oroszkő hegyi barlangok valaha remeték lakásai voltak. (A tihanyiakat, ame­lyeket a duna­kanyariakkal együtt, szinte minden kiránduló ismer, egy 1740— 50 körül bennük lakott ,Ji ajadon aggastyánról” Ré­szi Ferenc tihanyi zsellérnek aggszűz leányáról nevez­ték el „Leányla­kásnak” vagy „Készt lukának”. is.) A kutatók azt is megállapítot­ták, hogy a szent­mihályhegyi bar­langok kialakítói a XI. században az I. Endre király által alapított vi­segrádi apátság­nak görög szer- tartású, valószí­nűleg Kijevből ide telepített Szent Vazul-rendi — bazilita — szer­zetesek voltak. Pártfogójuk a ki­jevi hercegasz- szony, Anasztázia, 1. Endre orosz fe­lesége lehetett. De I. Endre kirá­lyunk alapította a tihanyi apátságot is s ugyanitt is te­metkezett. Ti­hanyban, a ben­cés apátságon kí­vül, már a XII. században meg­emlékeznek egy Oroszkőn levő apátságról, ill. re­meteségről; ennek telephelye volt a máig látható tiha­nyi barlangrend­szer. A tihanyi barlangokat Phi­lipp Klüver né­met tudós (1580— 1623) még látta s feljegyezte, hogy 1600 körül épség­ben megvoltak cellái, kamrái, konyhája, kápol­nája, asztalokkal s ágyakkal ellá­tott lakótermed, amelyeket „akku­rátusán vágtak bele a kőbe”. Mind a szent­mihályhegyi, mind a tihanyi remetebarlan­gokban félreért­hetetlen az embe­ri kéz munkája. Mindkettőben akad kőből fara­gott heverőpad kápolnaterem ol­tárasztallal, szent­ség- és fáklyatar­tó fülke, sőt tég­lával, kővél ve­gyesen felrakott habarcsos falazat is. Igaz, Römer száz éve még, a dömösi barlangok előtt, 30 ' ‘ méter hosszú falazatot, sok • választófalat látott s rajzolt le; ma alig néhány falcsutkát, alap- falmaradványt lát ott az ember. A dunakanyari re­metebarlangok­nak érdekességei az emeletmagas felső barlangok. Ezek részben a menekülést céloz­ták (úgy vélte, ki­jevi barlangká­polnák alapján Cholnőky Jenő), vagy egyszerűen a barlangok szája elé épített ház te­tejéről lehetett megközelíteni azokat, mint a „barlangi emelet” fülkéit. sági szakkönyvtárak. Olyan számban alakultak ki, hogy összetételük, sorsuk nem lehet közömbös azok számára, akik munkaeszközt látnak a mező- gazdasági szakkönyvben, nem pedig afféle „luxuskiadást” mint ahogy némely helyen emlegetik a könyvtárfejlesztés költségeit. E KÖNYVTARAK IRÄNTI ÉRDEKLŐDÉS figyelemre méltó munkára késztette a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésé­nek piackutató csoportját. Or­szágos felmérést, végeztek a termelőszövetkezetek üzemi könyvtárairól. Az erről szóló jelentés szűkszavú. Jobban bí­zik a számok, táblázatok gon­dolatkeltő tuulajdonságalban, mint a kommentátorok befo­lyásoló erejében. Nézzük csak e felmérés né­hány szembeötlő tanulságát! Tizenkilenc megyében ösz- szesen 184 tsz könyvállomá­nyát vették szemügyre. Közü­lük 69-ben, tehát az érintett szövetkezetek 37,5 százaléká­ban 200 kötetesnél nagyobb könyvtárra leltek. A 151—200 kötetes könyvállományt bir­tokló tsz-ek száma 42 volt, te­hát a vizsgált tsz-ek 22,8 szá­zaléka. A 184 termelőszövet­kezet közül 16-ban nem ta­láltak könyvre. Elég tekinté­lyes kötetszámot kapunk, ha összeadjuk a szóban forgó kö­zös gazdaságok állományát: kereken 46 ezer könyvet. Némileg meglepő a felmé­résnek az a tapasztalata, hogy az egyes tsz-ek anyagi helyze­te és az általuk fenntartott könyvtár méretei között nem erős az összefüggés. Abban a részletmegjegyzésben viszont, hogy a leggyengébb anyagi helyzetű szövetkezetekben akadtak a legtöbb könyvtár- nélkülire, továbbá, hogy a legmódosabb gazdaságok sze­rezték be a legtöbb könyvet — végül is az élet egészséges ten­denciáinak érvényesülése ta- PasztaJl^tó, , EZ A FELMÉRÉS sok te­kintetben korábbi észrevéte­leinket igazolta. Egyebek kö­zött azt, hogy még sok helyen nem engedik érvényesülni azt az elvet, hogy a termelőszö­vetkezetekben elsősorban szakkönyvtárra van szükség. Az esetleg több éve vásárolt 50—100 kötetnyi szépirodalmi és általános ismeretterjesztői anyag többnyire csak hányó­dik a tsz-irodák szekrényei-, ben. A községi könyvtárak át-' adva legalább kézbekerülné-: nek ezek a könyvek. így azon­ban olyasféle szellemi lako­mát jelenthet 50—100 kötet egy több száz tagú tsz-ben, mintha 50—100 szem sült-: krumplival akarnánk jól tar­tani egy zárszámadási vacso­rára egybe gyűlt vendégsere-: get. Változatlanul szerény mér-: tékben használják a tsz szak- könyvtárát a szakmunkások, vagy a brigád-tagok. Márpedig egy baromfitenyésztőnő-re leg­alább annyira ráférne a szak- irodalom tanulmányozása, mint az egyetemet végzett fő- állattenyésztőre. Egyelőre a főállattenyésztők sóikkal többr szőr folyamodnak a könyvek-: ben tárolt tudományos és gya7 korlati tapasztalatokhoz, minf például a szakmunkáslányok. Dicséretes, hogy mind több helyen oly mértékben tekintik munkaeszköznek a könyvet, hogy állandó használatba ad­ják ki azoknak a tagoknak, akiknek erre szükségük van. Kevésbé megnyugtató, hogy igen sok helyen nem tartják nyilván hol, kinél, mióta van ez vagy az a könyv. Ha nem is tudós könyvtárosra, de fe­lelős gazdára minden tsz szak­könyvtárnak szüksége van, hiszen helyenként már több tízezer forint értéket jelent. És a felelős gazda abban is segítene, hogy a tsz ne azt a könyvet szerezze be, amit el akarnak adni neki, hanem azt, ami szükséges. MÄRIS SZAMOS JELÉT TAPASZTALJUK: mind gyakrabban válik nyilvánva­lóvá a felelős tsz-vezetők előtt, hogy ez vagy az az új könyv nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a korszerű termelési eljáráso­kat' eíé0to'§pnyel''.t.,áiii£almaz-í hassák. Talán belátható időn belül addig is eljutunk, hogy a legszükségesebb 100—110 ké- ziköny megtalálható lesz az ország valamennyi közös gaz­daságában. Bajor Nagy Ernő Az egerek és a televízió A Don menti Rosztov városban az egyik lebontásra ítélt házban elszaporodtak az egerek, de tüstént eltűntek, mihelyt tv-készüléket állítottak be a lakásba. Alekszandr Dombrovszkij professzor, a rosztovi orvostudományi főiskola sugárzástani tanszékének vezető je,, ki jelentette, hogy az egerek és a patká­nyok még a legjelentéktelenebb s az ember szempontjából tel­jesen ártalmatlan röntgensugárzást is megérzik, s igyekeznek elhagyni azt a helyiséget, ahol tv-készülék vagy igen gyönge röntgensugarakat kibocsátó elektroncső van. Abszurd novellák Telefon Öt éve él­tek jó há­zasságban. — 876—5463?... Peténét kérem! — Te, Klárikám — suttogta a kagylóba Pete — csak azért hívtalak fel... sze­retlek ... nagyon szeretlek.., Behúnyta szemét, már a fe­lesége válaszát ízlelgette. — Bolond vagy- Elemér, vagy részeg? ... Történt vala­mi?... Semmi?... Nahát!?...------------------­- A kávéház­H alálhír | ban ült, ------------------- jobb kezé­vel kávéját kavargatta, bal­lal az újságot tartotta. A híre­ket szemezte. . .. „Tegnap este az Üllői úton a 63-as villamos elé lé­pett Kefe Albert 54 éves tisztviselő Bp. XXXI. kerület, Barna u. 7. sz. alatti lakos. A vezető már nem tudott fékez­ni, a szerencsétlen férfi a helyszínen meghalt.” ... Elolvasta a hírt még egy­szer, nevetett, újra elolvasta, aztán sápadt lett, mint a fal. „Nem ... nem lehet — dadog­ta — hát én, ón ...” Száraz torokkal, remegő lá­bakkal tántorgott a telefon­fülkébe. A rendőrséget kérte. — Kefe... igen... Albert.. igen... Barna utca... igen, he, he, he... már megbocsás­sanak ... a személyi igazol­vány számom? ... AU—I— 456 789... Stimmel?... Jaj... de ón, kérem... A pincér szerint a vendég úr meg akart lépni a oeihhel és amikor az utcán megfogta a kabátját a vendég úr pofon­ütötte. Arról meg éppenséggel nem tehet hogy a drága ven­dég úr tilosba lépett a Kör­úton ás elkapta a villamos...------------ Koporsóért a vá­I Eső | rosba küldték.------------ Visszafelé lassab­ban haladt a teherautóval, az eső sűrűn esett. Az egyik falu­ban nedves zakójú férfi stop­polta. — El vinne Hidasig? — Üljön fel hátra! — be­csapta a kocsi ajtaját és az or­szágúira nézett. A férfi a ko­csi platójáról a vigasztalan égboltot .kémlelte... aztán az új, üres koporsót... belefe­küdt ... orrát csiklandozta a sziács, de a víz már nem ér­hette el. Zamkagál után állította meg a kocsit a második pasas. Kö­penyben volt, de hajadonfőtt. A sofőr az ujjávai mutatott neki: „Hátra!”... Az idegen felkapaszkodott. A vigasztalan eget kémlel­te, a lilásan fekete égboltot, az autó mellett elsuhanó nyárfákat... aztán a kopor­sót, amelynek fedele feJemél- kedett és kéz nyúlt ki belőle. — Esik még? — kérdezte egy érces hang. — Itt még igen — vonta meg vállát a köpenyes. — És maguknál?...---------------- Julius Priscus I Bolha I Aurélius ró­----------------- mai császár, az a mfiteátrum porondján küz­dő etruszk és gall harcost néz­te. Százezren ordítottak, mert az etruszk a hálójával elkap­ta a gall szigonyát. Körbe- körbe forogtak, port vertek. Lihegtek és izzadtak. A gall harcost rövid kardjával az etruszk felsértette, vére hom­lokába csörgött. Egy-két jó fo­gás volt viftsza, a gall egyre jobban a hálóba bonyolódott. Elesett — fölötte a kard. — Kegyelmet, kegyelmet — zúgott az aréna, mert tetszett nekik a bátor küzdelem. Julius Priscus Aurélius hu­nyorgó, csipás szeme is ezt je­lezte. Hüvelykujját fölfelé készült emelni, az életet je­lentő mozdulattal, amikor a bolha hátulról belemart. „Auuu!” — jajdult fel a csá­szár és ujját lefelé fordítva kapott a frekventált helyre. Az etruszk tövig döfte kard­ját ellenfele mellébe. Julius Priscus Aurélius sugárzó arccal emelte ki tunikájából a parányi dögöt és így kiál­tott: Heuréka! Megvan!------------------ Az asszony az I Kisfiú I autóbuszra a----------------- Lánchíd előtt s zállt fel. A kocsiban egy tűt sem lehetett volna elejteni. A' tömegen át préselődve a kala­uzhoz akart lépni, előtte a bar­na hajú kisfiú a kosztüm­gombjáig ért. Hátulról is lök­ték, kapaszkodni is akart, a gyerekre is vigyázni. — Szegény kisfiam, agyon­nyomnak — a barna hajacs­kára tette a kezét. Amikor a fekete, körsza­kállas törpe megfordult és foghíjas szájából röhögve ki­dugta a nyelvét, az asszony akkorát ordított, hogy a sofőr elengedte a volánt... A busz a kirakatüveget áttörve egy KÖZÉRT belsejében a pultnál állt meg. — Mit parancsolnak? — kérdezte a nagyon csinos, fiatal, hajában fehér bóbitát viselő, mosolygó eladó. — Tíz deka párizsit — mon­dotta a kocsi belsejében a tör­pe, mire agyonütötték. Szűts I. Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom