Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

1969. JUNIUS 1., VASARNAP !» RATKO JÓZSEF: Szerelem Először egyik ujjadat, aztán a másikat. Szép tenyeredből nem marad nekem csak áhítat. A markos munka elveszi tőlem karod, szemed. Ujjad begyével bútorok fényét kényezteted. Guggolsz kis gondjaid között;; söpörsz, padlót sikálsz, vasalsz, gyerekkel bíbelődsz — egy percre meg nem állsz. Dolgozol, szüntelen mosol, i s ha rádszólok, puha szádon meglibben egy mosoly, ; mint terített ruha. Pöröllek: nincs ehhez jogod! ] Törvény van rá, tudom: napi nyolc óra munka és nyolc óra nyugalom! i t Mi űz, miféle ösztön ez, hogy mindennap akképp s olyan erővel és dühvei igyekszel, mint a gép? Először egyik ujjadat, aztán egész karod. A markos munka elveszi fénylő homlokod. Egyszer egészen eltűnsz, dologgá változol, s majd sírhatunk utánad, ha nem leszel sehol. LONDON Három Chaplin egy filmen A 80 éves, de örökifjú Char­lie Chaplin bejelentette, hogy „A tréfa” címmel ősszel új fil­met kezd forgatni. Eddig két szereplőt választottak ki, Chaplin két lányát, a 20 éves Josephine-1 és a 18 éves Vic­toria:. lKerékasztal Ráckevén i-----------------------------­S IMON ISTVÁN: Diplomások — közös úton j Könyvek között ' s kel, ■ ^ lásf< a z emberi kultúra történetében — akárcsak a tár- sadalom fejlődésének, alakulásának történetében — egy-egy kiemelkedő esemény jelzi a fordulatot, mely után ugrásszerűen változik meg hirtelen' minden. A szellem is ismer nagy fordulatokat jelentő forradal­makat, de olykor egyik-másik „véletlen” találmány is gyökeres változást hozhat. A könyvnyomtatás feltalálása volt a kultúra történe­tében ilyen fordulópont. S ma már — ötszáz évvel az első nyomtatott könyv megjelenése után — természe­tesnek tartjuk, hogy szellemi igényeinket naponta ki­elégítjük a kultúra közvetítésének egyik méltán legis­mertebb, legrégibb formájával, a nyomtatott betűvel, a könyvvel. Megjelenésének valóban forradalmi jelen­tőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a fontossá­gához mérten talán eléggé máig se méltatott tény, hogy a látszatra inkább csak találékonyságot föltételező ta­lálmány hidat tudott verni ember és ember között, át­ívelve még a bűvös országhatárokat is. A lélektől lé­lekig közlekedést az ember itt valósíthatta meg a tu­dás, a szépség, a humánum e csodálatos űrhajóin, me­lyek távoli világok üzeneteit közvetíthették eladdig el­képzelhetetlen gyorsasággal és tudatossággal. A társadalom ezt a bűvölő hatnitudást hamar föl­ismerte és hasznosította is. A könyv a szellemi erők birkózása volt s ha történetének eddigi eredményét nézzük, győzelme föltétlenül a haladás erőinek győ­zelme felé billenti a mérleget. Annak ellenére, hogy népelnyomó rendszerek, kegyetlen diktatúrák igyekez­tek ellensúlyozni a maguk „szellemi termékeivel” a mindenkori haladást szolgáló s betűkben is testet öl­tött, igaz emberi szellemet. A könyv azonban mintha eleve a humánum pártjára állt volna, hiszen a legma- gasabbrendű emberi tevékenység, a művészi önkifeje­zés, a létezés igazságainak tudatosítása volt a szerepe. A jobbat akarók nyúltak inkább a toll után mindig s ők mondhattak igazán olyat, ami milliók számára le­hetett érdekes, tanulságos. a szocialista társadalom, mint az eddigi emberi tőr­ei ténelem értékeinek tudatos vállalója és jogos örö­köse, a könyv hatalmát is a társadalmi igazság diadalra jutásával egyidőben a dolgozók hatalmának erősítésére szeretné használni. A közös emberi és társadalmi ügy tudatosítása — képletesen szólva — mégiscsak e boly­góközi hajókra emlékeztető hordozókkal valósítható meg leginkább. S hogy Tóth Árpád gyönyörű megfo­galmazását idézzem: lélektől lélekig üzenünk egymás­nak, amikor létünk, összefüggéseink igazságait, éle­tünk szebbé tételének lehetőségeit szálazzuk egy-egy írás, egy-egy könyv művészi oknyomozással földerített és leírt gondolatsoraiban. Az idei könyvhét egész társadalmi mozgalommá nö­velhető, szép kezdeményezés jegyében indul. A könyv segít nekünk a világról teljeseifS képet szerezni, vagyis mindinkább eltüntetni tudatunkból ismereteink fehér foltjait. Mert jól tudjuk, vannak még nálunk fehér fol­tok. Mindannyiunk szívügye kell hogy legyen az idei könyvhéten fölhívni a figyelmet a könyv nélkülözhe­tetlen szerepére. S különösen ott, ahol a legnagyobb szükség van rá; azok között, akik a demokratizmus ffyors fejlődésével szellemileg is egyenrangú állampol­gárai lehetnek hazánknak. Ehhez pedig a kultúra elengedhetetlen, megszerezni pedig igazán csak könyvekből lehet. Azokból is, me­lyek most ott sorakoznak a könyvsátrakban. rsssss//sssssssssssss///sss/sssssssssssssss/sss/s/sss/ss/ssssss//sss/ssss/ssss/sssssss/sssssssssssssssssss/sssssssssssssssssss//,/ss/ss Kulcskereső játék - a következő kötete Először 1963-ban, bővítve 1965-ben nyílt meg Szent­endrén a szoborkert. Utóbb száztizenöt, a felszabadulás után köztéren elhelyezett szobor másolatát állították ki benne. Másolatok alatt az eredeti gipszformát értsük, melynek alapján később készült el ne­mes anyagból a szobor. A beszerzett gipszmásolatokat Szentendrén konzerváló ré­teggel, azután a nemes anyag hatására törekvő patinaré­teggel látták el. Művészeti szempontból ez az eljárás ki­fogásolható, mert anyagsze- rűtlen. Pénzügyi szempontból is támadható. A szobrok konzerválása, javítása ugyan­is évente összesen mintegy százezer forintba került. Ennyi pénzért idővel eredeti szobrokkal is feltölthették volna a parkot. A harmadik dolog, amiért az előző években sok bírálat érte a szoborkertet Szent­endrén. a zsúfoltság. A sza­badtéri bemutatás ugyanis éppen azért előnyösebb, mint a teremben való kiállítás, mert az előbbinél tágasabb térbe, s megfelelő kertészeti­természeti környezetbe ke­rülnek a szobrok. A Száznál több figura azonban egymás hatását rontotta a szentend­rei parkban. Az idén május elsején új­járendezett formában nyílt meg az időközben a városi Ferenczy Károly Múzeum gondozásába került szobor­kert. Jelenleg harmincnyolc szobrot találunk benne, töb­bek között kiállították Bor­sos Miklós két térformáját, Meloccó Miklós Pelikán című plasztikáját, Csikai Márta Napbanéző című szobrát, melynek eredetije Vácott ta­lálható, Kis Nagy András, Lesenyei Márta, Nagy István egy-egy szobrát. A jelenlegi kiállításon már szabadon, jól érvényesülnek a szobrok — s a kert is jól érvényesül kevesebb szobortól... (A je­lenlegi bemutató rendezői: Petényi Katalin művészet­történész és Csikszentmihályi Róbert szentendrei szobrász, A tervek szerint a követ­kező öt évben azon a pénzen, amelyet eddig az állandóan málladozó gipszszobrok kar­bantartására fordítottak, Ferenczy múzeum, részint vásárlásból, olyan eredeti, nemes anyagból készült szobrokat szerez be, melyek kiállítva, keresztmetszetet adnak a jelenkori magyar szobrászatról. Nem titok, ajándékokra is számítanak, s a szabadtéri múzeumban a szobrászok letétbe is helyez­hetik majd alkotásaikat. Az első ajándék, Szabó Iván pirogránit amforája, különben már megérkezett. P. A. Lapjához kerültem fotóripor­ternek. — Első megjelent köteted A biblia. 1967-ben adta ki a Szépirodalmi. Az itt közölt két kisregényt. — A biblia, A pince — mikor írtad? — Még 62—63-ban. Addig azonban nem akartam közlés­re adni, ameddig nem írtam még mást, legalább öt-hat, az én elképzelésem szerinti jó írást. — Tehát nem vagy türel­metlen és nyugtalan? — Nyugtalan az igen. Tü­relmetlen nem. Nem esem kétségbe, ha egy ideig-nem je­lenek meg. Utoljára a 68. ja­nuári Üj Írásban közölték A bárány című kisregényemet. Különben ez szerepel majd a napokban megjelenő új, Kulcskereső játék című köte­temben is, amelyben két kisre­gény és négy novella lát nap­világot. Ennél eddig sokkal többet írtam, de nem adtam még oda sehová. Különben elég lassan is dolgozom. — Honnan táplálkoznak al­kotásaid, miből kerekednek ki témáik? — Abból a fajta életkörből, ahonnan származom, ahol él­tem. De ez nem kizárólagos, hiszen a bárány olvasása után egy kritikusom azt mondta, hogy látszik, az író munkáskörnyezetben nevelke­dett. Ezen jót mulattam. — Az íróra hatással van az újságíró? — Nálam nincs. Szerintem a kettő teljesen különböző. Per­sze, gondolati impulzusokat bizonyára ad a riporteri mun­ka. — Kinek vagy kiknek a ha­tása alól nehéz kivonni ma­gadat? — Az orosz klasszikusok, Thomas Mann és a jelenlegi kelet-európai groteszk-abszurd hullám néhány képviselője: Hrabal, Fuks, Mrozek állnak hozzám legközelebb. A magyar irodalomban az egyetlen, aki­hez én szinte feltétel nélkül kötődöm: Déry Tibor. De re­mélem, közvetlen hatásuk nem mutatható ki írásaimban. Ha kimutatható, az sem baj. Nagyon fontosnak érzem, hogy mi magyarok, alkotásainkkal, a kelet-európai életközösség­hez kapcsolódjunk — azzal együtt, hogy irodalmi életünk­ben megszűnjön a mestersége­sen szembeállított „népies-ur­bánus” ellentét. Mindkét szempontból sokat várhatunk egy újonnan megjelenő idő­szakos antológiától, a Horgas Béla által szerkesztett „Esz- mélet”- tői. — Most hét hónapra meg­válsz a laptol. Miért? — Egy regényt szeretnék befejezni. Ezenkívül a „Ma­gyarország felfedezése” soro­zatban Simonffy Andrással együtt írnánk meg a főváros környéki túlnépesedett gyűrű kialakulását, az itt élők hely­zetét — tehát egy szociográ­fiai munkát. B. Gy. «ínyen szerepei Kap es mi- yen szerepet vállal az értel- niség a járás fejlesztésében, :özéletében ? Erről szerettem mlna beszélgetni dr. Dobrai rajossal, a Ráckevei Járási ’ártbizottság első titkárával. Cettőnk tervezett eszmecseré­éből azonban kerekasztal-be- zélgetés lett, mert a járási lártbizottség első titkára azt avasolta: hadd beszéljenek írről a kérdésről elsősorban izok, akik maguk is részesei nnek a tevékenységnek. így ütünk le beszélgetni végül is ízen. Nincs módomban visz- zaadni mindenki minden gon- lolatát, gondját és örömét, supán a legjellemzőbbeket idom közre: jelezve azt az gészséges törekvést, amelynek lasznát elsősorban a megye legyedik legnépesebb járásá­lak lakossága látja. Dr. Dobrai Lajos: — Munkánk kiindulópontja - mint az élet minden terü- etén — az MSZMP IX. kong­esszusának határozata: ......az • gész értelmiség előtt áll az a eladat, hogy szocialista szel­emben neveljék népünket... értelmiségünk — alkotó, ter- nelőmunkája mellett — első- orban népművelő feladatá­lak teljesítésével járulhat lozzá a szocializmus teljes fel­építéséhez.” Járásunk egyre iyorsabb ütemben fejlődik. Mi egyen a fejlődés iránya? Ki egíthet ennek meghatározá- ában leginkább? Elsősorban íz értelmiség, az orvostól a ledagógusig, az agrármérnök­ól a jogászig, nemcsak azért, nert nagyobb képzettséggel endelkeznek, azért is, mert nunkakörüknél fogva sokrétű kapcsolatuk van az emberek­kel, ennek következtében ál- ásfoglalásukban rendszerint lók ember véleménye, javasla- a tükröződik. Dr. Losonczi Miklós, az Ady Sndre Gimnázium igazgatója: — Sokat beszéltünk, vitat­koztunk már arról: mi jellem- i. leginkább az ebben a_ táj- igységben élő és dolgozó ér- elmiséget. A korábban legin- zább csak munkájával, egyéni ilete alakulásával törődő ér- elmiséget sikerült-e megnyer­ik a nagyobb közösség céljai- tak? A válasz egyértelműen :sak igen lehet. Egyetlen pél- iát idézek csupán ennek bizo- íyífására. Négy-öt esztendővel izelőtt még sok veszteséges ermelőszövetkezet működött a árásban. Ez már a múlté. 3ersze, nem állítom, hogy, ez kizárólag a megmozdult és izámban is jelentősen gyara­podó agrareneimiseg eraeme, de jelentős szerepe van benne. Hogy mégsem lehetünk elége­dettek? Az a baj, hogy az ér­telmiség egyes rétegei ma meg csak tisztelik, de nem ismerik eléggé egymás munkáját. Fejérdi Győző gimnáziumi tanár, a TIT járási titkára: — Vitathatatlan tény, hogy az értelmiségiek a maguk munkaterületén becsülettel végzik a dolgukat. De tény az értelmiség izoláltsága is. Ha sikerülne megszüntetni ezt az izoláltságot, mindannyiuk táv­lata növekedne. Ez a törekvés vezetett bennünket, amikor esztendőkkel ezelőtt megalakí­tottuk az értelmiségiek Kos­suth Klubját. A klubnak nyolcvan-száz állandó tagja van, s kéthetenként találkoz­nak. A program változatos: ta­lálkozás és beszélgetés írók­kal, politikusokkal, neves köz­életi személyiségekkel. Az ér­deklődés egyre nagyobb a klub rendezvényei iránt, s ma már eljutottunk odáig, hogy a két­hetenkénti összejövetelt ke­vésnek tartja mindenki. Ami viszont gátolja a munkát: máig sincs a klubnak állandó helyisége. Puzder Ferenc, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője: — A három esztendeje ala­kult agrárklub is otthontalan. Ném is agrárklubnak hívjuk, hanem inkább vándorklubnak. Havonta egyszer más-más me­zőgazdasági üzem ad otthont a klub rendezvényeinek. A klub­nak másfél száz tagja van, egy-egy rendezvényén azonban gyakran kétszázan is részt vesznek, mert a vendéglátó üzem legkiválóbb dolgozói is csatlakoznak hozzánk. Miért? Ki ne hallgatná meg szívesen Erdei Ferencet, Veres Pétert, Sós Gábort, Magyari Andrást és másokat? Hogy milyen té­mákkal foglalkozik a klub? Az agrárklubban született meg például annak gondolata, hogy gazdaságos lenne; ha a terme­lőszövetkezetek megvásárol­nák a gépjavító állomást. Az ötlet ma már valóság, tizenhá- rom közös gazdaság a korábbi •" gépjavító állomás tulajdonosa. És szintén a klubból indult el 1° hat termelőszövetkezet építő- *’ ipari vállalkozása csakúgy, mint a különböző kooperációk a termelőszövetkezetek és az ;s állami gazdaságok között. ,a Amivel szintén mérhető a f' klub hatása: Kiskunlacházána :z Kiskun, Szigetcsépen a Lenin, 's Délegyházán pedig az Egye- i l* sült Törekvés termelőszövetke­zet saját klubot hozott létre és | §tart fenn. | Dr. Szántó György jogász: : ^ — A különböző értelmiségi; ^rétegklubok megalakítása igen; § jó gondolat. Ezek a klubok j ^ egy-egy jelentősebb rendezvé- j S nyűkre más klubokat is meg- i n S hívhatnak. Ez azt jelenti, hogy :- különböző értelmiségi réte- \ gek bekapcsolódnak az általá-; c ^ nos vérkeringésbe, a saját \- ^ speciális munkakörükön és \ . érdeklődésükön túl megismer- ] t ékednek más értelmiségi mun-1 ií i katerületek gondjaival és ered- : n ményeivel. Annál is inkább; l \ szükség van erre, mert a járás; ^értelmiségi dolgozóinak legfel-; s ^ jebb ha a negyven százaléka \ n & lakik a járás területén. A töb- j n S biek bejárnak munkahelyükre,: , Se Hnltvik véseztével hazautaz­naic a iovarosDa. a jogaszuK ^ esetében még rosszabb az ^ arány, csak a tíz százalékuk ^ lakik helyben. Ha nem terem- ^ tünk megfelelő találkozóhe- ^ lyet, fórumot számukra, nehéz ^ mozgósítani őket a közösség^ nagy céljainak érdekében. Dr. Verdes Margit körzeti ^ orvos: — Talán valamennyi értei- miségi réteg közül mi, orvo- S sok, ismerjük leginkább az § emDerek életét, kisebb-na- § gyobb ügyét, baját. Mégis ta- ^ Ián o legkevésbé mi tudunk^ részt venni abban a munká-§ ban. amit joggal elvárnak tő- S lünk. Ez elsősorban ránk, kör- § zeti orvosokra vonatkozik, ^ akik mindig munkára készen $ kell hogy álljunk. Talán a ^ központi ügyeleti szolgálat ^ megalakításáról szóló új ren- ^ delet talán számunkra is le- i hetővé teszi, hogy a jövőben^ rendszeres szabad idővel ren- ^ delkezzünk. Dékány Sándor, a Hazafias^ Népfront járási titkára: — Jogosak azok a kívánsá- ^ gok, amelyek a járás értelmi- 5 ségének fokozottabb összefo- ^ gását sürgetik. Ennek valóra^ váltása a Hazafias Népfront^ járási szervezetének egyik leg- ^ fontosabb feladata. Az első lé- ^ pés már megtörtént: június- s ban járási értelmiségi találko- fc zót rendezünk. A találkozó fő ^ célkitűzése: megismerni a já- $ rás fejlesztésével kapcsolatos ^ elképzeléseket, amelyeket a ^ közös találkozó után a külön- ^ böző rétegklubokban vitatunk 5 meg. Ugyanakkor hét külön- S böző bizottságot hozunk létre \ a negyedik ötéves terv élőké- $ szítésével kapcsolatban. Dr. Varjú Klára, a járási ta- $ nács vb-titkára: — Az említett előkészítő bi- i zottságok megalakítására a Ha- $ zafias Népfront javaslata § alapján rövidesen sor kerül. § Ezekben a bizottságokban na- $ gyón szívesen látnánk a nem $ közöttünk élő, de közöttünk ^ dolgozó értelmiségieket is. Azt $ szeretnénk, ha ezek a bízott- $ ságok nem csupán a negyedik $ járási ötéves terv előkészíté-\ sében, hanem annak végrehaj tásában is a segítségünkre len- S---- ».„I,-.- 1». i s A szentendrei szoborkert tegnap, ma, holnap Nádas Péter, lapunk múm­ia társa 1966. január 1. óta — (lvasóink jól ismerhetik új- ágírói munkásságát. De Ná- las Péter író is, eddig egy kö- ete jelent meg. Szépírói tevé- :enységéről bizonyára keve- ebben tudnak, éppen ezért íadd mutassuk be, mint pá- yakezdő fiatal írót. — Talán tíz-tizenkét éves soromban kezdtem el firkálni, >ersze, ezt nem kell komo- yan venni. Apám kívánságá- a, sajnos, vegyipari techni- ;um>ba mentem, bár ehhez emmi kedvem nem volt. A natematika és a fizika rend- ;ívül gyengén ment. Amikor 958-ban apám meghalt, még ilvégeztem a második osztályt, le utána kimaradtam és el- nentem fényképésztanulónak. — Miért éppen fényképész­lek? — Azért, hogy majd újság­ró lehessek. 1961-bem a Nők 'Ssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssss/ KÉPES GÉZA: Repülőút ötezer méter magasan repülök önmagam fölött. Meddig tart még az út felhőkön át, a nap alatt? Megérkezem-e valaha is a célhoz? Idegen repülőtér kifutójára siklik le a gépem két úr vagy két elvtárs fogad mikor a lépcsőről lelépek komor arccal hajlonganák elém állnak, beszédet mondanak egy nyelven, melyet valaha beszéltem rég rég s már egyetlen szavát sem értem. (A szerző Cseréphalom című könyvheti kötetéből.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom