Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-06 / 128. szám

'zMíriau 1969. JÚNIUS 6., PÉNTEK Londoni postakocsi Balatonfüred és Nagyvázsony közt Régi tervét valósítja meg a lovaspostakocsi-járat meg­szervezésével a Veszprém me­gyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala. A romantikus jár­művet Londonból beszerzett tervek szerint építették meg, a 12 személyt befogadó batár a XVIII. századbeli postako­csik mintájára készült, négy ló vontatja majd á kocsit, amelynek bakján díszegyenru­hás hajtó régi postakürttel jelzi az indulás és az érkezés idejét. A postakocsi előreláthatólag június közepén kezdi meg rendszeres járatait Balatonfü­red és a nagyvázsonyi lovas­szálló között. Tranzisztorkorszak (Kertész László rajza) A Bezosztája—1 atyja / IZEKBEN A NAPOKBAN HAZÁNKBAN TARTÖZKO- P. P. LUKJANYENKO SZOVJET AKADÉMIKUS, A VI­LÁGHÍRŰ NÖVENYNEMESITÖ, AKI MUNKATÁRSAIVAL EGYÜTT ÉVEK ÓTA DOLGOZIK A NAGY HOZAMÜ INTEN­ZÍV BŰZAFAJTÁK KINEMESITÉSÉN. NEVÉHEZ FŰZŐDIK A MAGYAR KENYÉRGABONA-TERMESZTÉSBEN SIKERE­SEN BEVÁLT BEZOSZTÁJA—1 BÜZAFAJTA NEMESÍTÉSE. EZÉRT A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁ­CSA P. P. LUKJANYENKO AKADÉMIKUSNAK A MUNKA VÖRÖS ZÁSZLÓ ÉRDEMRENDJE KITÜNTETÉST ADOMÁ­NYOZTA. A földművelők világszerte ismerik Pavel Lukjanyenko Állami és Lenin-díjas akadé­mikus nevét, akinek nagy ho­zamú búzafajtái hozzájárulnak a gabonaprobléma megoldásá­hoz. Mintegy 30 búzafajta ne­mesítése fűződik nevéhez. A tudós a krasznodári agrártu­dományi kutatóintézetben dol­gozik, ahol munkatársaival együtt arra törekszik, hogy dő­lésmentes s betegségekkel szemben ellenálló, több szemet adó búzahibrideket adhasson a mezőgazdaságnak. Az intézet­ben rendelkezésükre áll az összes hazai és több ezer kül­földi búzafajta, így a legme­részebb keresztezésekkel hoz­hatják létre az új fajtákat. A híres Bezosztája—1 előd­jének, a Bezosztája—4-nek, családfájában például megta­láljuk a különböző olasz, ja­pán, spanyol, argentin és más fajtákat. A nyolcadik nemzet­ség irányított egyedi válogatásából született a Bezosztája—1, amelynek el­terjedése révén a Kubányban egész közigazgatási körzetek­ben gyűjtenek be hektáron­ként 40 vagy még több mázsa búzát. Ennek segítségével ér­ték el, hogy e hatalmas terü­Üdülőszálló lábakon Közel 70 millió forintba kerül a SZOT Rózsadombon épü­lő 500 személyes üdülőszállója. A 10 szintes épület 94 betonlá­bon áll majd, étterme, presszója és nightklubja új színfoltja lesz a pesti üdülőknek. Képünkön: Készül a zsaluzat a harmadik szinten. Segédgépkocsivezetőket budapesti telephelyre, GYAKORLAT NÉLKÜL FELVESZÜNK. Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt autójavító szakmabeliek. A gyakorlat megszerzése után jó kereseti lehetőség. UGYANITT GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat is felveszünk Budapest különböző kerületeiben levő telepeinkre és kirendeltségeinkre. Vidékiek részére munkásszállást és utazási költségtérítést adunk. JELENTKEZÉS: Építőipari Szállítási Vállalat 1. sz. Szállítási Üzemegység. Budapest III., Zay u. 1—3. Forgalmi Iroda. létén tavaly meghaladták a hektáronkénti 30 mázsás át­lagtermést. A Bezosztája—1-nek tíz éven át nem volt vetélytársa, s va­lószínű nem is akadt volna, ha Lukjanyenko nem ad át 1967- ben az állami fajtakísérleti gazdaságoknak két újabb bú­zafajtát, a Kaukázust és az Aurorát. Ezek — mint a tu­dós minden más nemesítés! eredménye, a korábbiakra ala­pultak. A krasznodári agrártudomá­nyi kutatóintézetben az Auro­ra hektáronként 6,7 — a Kau­kázus pedig 7,1 mázsával nagyobb termést ad, mint a Bezosztája—1. A Ku­bányban öntözött területeken rekordtermést adott: a Kauká- zus-fajta hektáronként 87,4 mázsát. A krasznodári határ­vidéken tavaly az Aurora hek­táronként 68—70, a Kaukázus pedig 66—72 mázsát termett. Ezek a fajták egyébként kü­lönösen a hegyaljai körzetek­ben válnak be, és mint a Be­zosztája—1 is — kitűnően meghálálják az öntözést. Lukjanyenko akadémikus krasznodári agrártudományi intézete koordinálja a KGST- tagországok búzanemesi tési tevékenységét. A testvéri or­szágok tudósaival fennálló szo­ros kapcsolatok, az új fajták kipróbálásának eredményei se­gítik a szovjet akadémikus munkáját is. A világhírű tu­dós most van alkotóerejének teljében. Elegendő arra utalni, hogy évente 3 új búzafajtát ad át kipróbálásra az állami kí­sérleti gazdaságoknak. Feltéte­lezhetjük tehát, hogy az utób­bi évtized munkássága csak előkészület a további sikerek­hez. A tudós és munkatársai hektáronként 76—80 mázsás termést biztosító új hibridek létrehozásán munkálkodnak. A másik irányzat — az új, min­den betegséggel szemben rend­kívül ellenálló, öntözéses nagyüzemi termelésre alkal­mas fajta kutatása — ez annál fontosabb, mert a Szovjet­unióban évről évre növekszik az öntözéses földművelés alá eső terület. A munka lényege — a produktívabb kalászneve­lés. Míg a korábbi búzafaj­táknál a szem az egész nö­vény tömegének 30—35 száza­lékát tette ki, a Lukjanyenko- búzáknál ez az arány eléri a 40, sőt néhol az 50 százalékot. Az intézetben azonban már vannak olyan fajták, amelyek­nél ez az arány 85 százalék. E búzafajta kalásza szinte köz­vetlenül a földből nő ki, így semmiképpen sem dől meg. Az akadémikus arra számít, hogy ez a fajta üzemi termesztés­ben hektáronként több mint száz mázsát fizet. Ezek a faj­ták, persze, még nem holnap jelennek meg, de nemesítésü­kön teljes erővel dolgoznak. Jurij Zenyuk PRO MUSICA Hangverseny Dunávársányban Ifjúsági kamarazenekar, Dunavarsány. Ez áll a meghí­vón, amivel június 8-i hang­versenyükre invitálnak. A műsort átnézve meglepődöm, ifjúsági zenekar, de igencsak felnőttigényű repertoár: Hän­del, Monteverdi, Palestrina, Cimarosa, Mozart, Csajkovsz­kij, és a mai magyar zene­szerzők. Könözsi Lászlótól, a műve­lődési otthon igazgatójától, aki egyúttal a kamarazenekar vezetője is, érdeklődtünk, mikor és milyen céllal ala­kult az együttes, kik a tag­jai, s milyen terveik van­nak? — 1966 őszén alakult az együttes a községi zeneiskola növendékeiből. Már akkor is azzal az elhatározással, hogy nemcsak alkalomszerűen, ha­nem rendszeresen adunk majd hangversenyeket, s nemcsak helyben, hanem meghívások­nak is eleget téve. Azóta olyan gyerekekkel is kiegészült, akik pesti gimnáziumba járnak de Dunavarsányban laknak, és nagyon lelkesen vesznek részt a munkában. Mindannyian nagyon szeretik a zenét, s be­csületükre legyen mondva, ez a szeretet a produkciókon is meglátszik. — Ez lenne a meglepődés indoklása? — Igen. A műsorunkba fel­vett zeneművek technikailag is nehezek, hozzáértést, felké­szülést kívánnak előadóiktól. Korukhoz képest ez nagy fel­adat. Eddigi szerepléseiken — idén öt helyre hívtak meg bennünket a járás községeibe — nagy sikerük volt. A tizen­négy tagú együttest szeretet­tel fogadták mindenütt. Oly­annyira, hogy már — jövő év­re szóló meghívások is van­nak tarsolyunkban. Ezek is a járás területére szólnak, mi azonban szeretnénk kőrútun­kat az egész megyére kiter­jeszteni. A vasárnapi szerep­lés a dunavarsányi művelődé­si házban egész eddigi tudá­sukat bemutatja majd, bizo­nyítva, hogy a helyi jellegű kezdeményezés kinőtte már a községet, a járást. Évezredek múltán... Sörgyártásban is győz az új? Az elmúlt napokban a svájci Interlakenben az European Brewery Convention nemzet­közi sori pari kongresszusán 81 kiemelkedő sörszakértőnek kellett ítéletet mondania két, „inkognitóban" felszolgált sör minőségéről. Mindkét vetélke­dő magyar Rocky Cellar sör volt, de egyik hagyományos eljárással készült, a másik egy új, még szabadalmazás alatt álló technológiával. Megszüntetik a püspökladányi halálkanyart A Budapest—tZáhohy kö­zötti főútvonalon az egyik legnagyobb arányú útkorsze­rűsítésre Püspökladány hatá­rában kerül sor. A vasútállo­más mögött a községet kike­kaszt építenek és ezzel meg­szüntetik az oly sok halálos és súlyos kimenetelű közúti bal­esetet okozott püspökladányi „halálkanyart”. Az útvonalat rülve 7200 méteres kerülősza- optikai vezetősávval látják el. BENEDEK MARCELL: Irodalom és közönség születése* Ősi vágya az embernek, hogy megismerje önmagát, helyzetét embertársai közt, sa természetben, a világban. Ho­mályosan, határozatlanul, de élt ez a vágy már a legrégibb, legegyszerűbb emberben is, mert ösztönszerűen félt attól a sok ismeretlen valamitől, ami benne magában lakott, s ami körülvette. Minél fejlettebb az értelme, minél tudatosabb a gondolkodása, annál inkább érzi ennek a nagy ismerkedés­nek szükségét. Az ismerkedés megkezdődött már, mielőtt az emberi nyelv kialakult. Hiszen a csecsszo­pó gyermek is kezd bizonyos tapasztalatokat szerezni, mi­előtt megszólal. De a tapaszta­lati ismeretből gondolatot csak a nyelv formál. A gondo­latot már tudatosan elraktá­rozhatjuk agyunkban, közöl­hetjük másokltal, értesülhe­tünk mások gondolatáról. A nyelv segítségével társadalmi lénnyé váltunk. Akivel meg tudjuk értetni magunkat, at­tól már kevésbé félünk. A puszta szó is sokat enyhített a lét félelmes voltán. A ma élő primitív („vad”) emberek tanulmányozása alap­ján tudjuk, hogy a nyelv jó­formán már megszületése pil­lanatában egyéb célt is szol­gált, mint a gyakorlatilag szükséges dolgok puszta köz­lését. Egy kis túlzással azt is mondhatnák: az ősember előbb énekelt, mint beszélt. A hang, a szó varázsával — sőt bar­langi rajzok, festmények, szobrok tanúsága szerint egyéb „művészi” eszközökkel is — igyekezett a belső és kül­ső világot magáévá tenni. Megtalálta erre a legjobb esz­közt, a művészetet. Ennek a varázslattal elért uralkodásnak célját szolgálták az asszonyi testet ábrázoló szobrocskák, az állatképek. A belső világ homályát oszlatták el azok a dalok, amelyek a primitív népek költészetének tanúsága szerint a szavak vagy felkiáltások egyetlen kis cso­portját, egyetlen egyszerű ér­zés kifejezését ismételgették a végtelenségig. Megszámlálha­tatlan évezreddel az írás föl­találása előtt — megszületett a költészet. Az élet fejlődött, bonyolul­tabbá vált. Minél többet tudott és értett meg belőle az ember, annál jobban szaporodott az új, érthetetlen és kifejezhetet- len dolgok száma. Közben ki­alakult miami, amit már tár­sadalomnak nevezhetünk. Testi és szellemi különbségek munkafelosztást tettek lehető­vé. Voltak emberek, akiknek elméje gyorsabban talált vala­mi magyarázatot a környező világ jelenségeire, s akik ki tudták mondani a hatalmat jelentő varázsszót. Ma költő­nek mondanák őket. Akkor mint papok, sámánok, varázs­lók uralkodtak törzsük tag­jain. A történelmi időkben, ami­kor a társadalom hatalmi és munkafelosztása már határo­zottabban áll szemünk előtt, s a törzsfőnökök, vezérek, feje­delmek vagy királyok a pap­sággal együtt tartják kezük­ben a hatalmat, megjelennek szolgálatukban a hivatásos da­losok is, akik az isteneket, uralkodókat, hősöket dicsőítik, harcra lelkesítenek, nagy tet­tek emlékét örökítik meg. Köl­tők ezek, mert tudják a kifeje­zés, formába öntés módját; tehetségük megkülönbözteti őket a többi embertől, mert ezt a „mesterséget” nem ta­nulhatja meg akárki; de egy­ben: szolgák is. Tárgyukat, mondanivalójukat a hatalma­sok kedve és érdeke szerint kell megválasztaniuk. A nép sem gondol arra, hogy ő mást akar hallani, mint azok. Soká, igen soká tart a köl­tőnek ez a szolgasága — vál­tozott formák közt talán sok­kal tovább, mint gondolnák. Mindenesetre nagy változást jelent, amikor egy közülük először mondja ki ezt a szót: „én”. Ez a szó azt jelenti, hogy a fejlődés magasabb fokán ismét költői tárggyá válik az ember­nek a maga benső lényével való ismerkedése, amit a pri­mitív ősdalok elkezdtek, de az uralkodók szolgálatában álló költők nem folytathattak. A költő tudja, hogy az „én” csak akkor érdekes, csak akkor számíthat meghallgatásra, ha érzelmeiben, fájdalmában, örömében, szerelmes vágyako­zásában nem egyedül önmagát, hanem a többi embert is kife­jezi; ha kimondja azt, amit más is érzett, csak formába önteni nem tudott. A dalok, a hősi énekek után egyszerű, mindennapi nyelven elmondott történetek követ­keznek. A történetek talán csodálatosak, meseszerűek, de azok, akikről szólnak; embe­rek, akikben magunkra isme­rünk. Sőt; miközben magunk­ra ismerünk, ismerkedünk is magunkkal. Ismerkedni kezdünk a vi­lággal is. Megszületett az iroda­lom és megszületett hozzá a közönség. • Nyolcvannégy éves korában hunyt el Benedek Marcell Kossuth-díjas író, műfordító, kritikus és irodalomtörténész, aki egész életét az irodalom népszerűsítésének szentelte. Ebből az alkalomból részletet közlünk a több kiadást meg- ért „Az olvasás művészete*1 című kötetéből. A zsűri, hosszas ízlelgetés után, végül is 1122:112 arányban az utóbbi javára döntött a két sör között. Ez, az egész nemzetközi sör­iparban óriási konsternációt keltő esemény tulajdonképpen annak a „forradalomnak” a bevezetője volt, amely a ma­gyar tudományos kutatók és ipari szakemberek céltudatos közös munkája nyomán, előre­láthatólag előbb-utóbb gyöke­resen meg fogja változtatni a sörgyártás sok évszázada, vagy talán évezrede lényegileg vál­tozatlan technológiáját. Az új eljárás az enzimkuta­tásban. elért legújabb eredmé­nyeikre épül. Dr. Holló János egyetemi tahSi/,'T?velezoT tag és Varga Pál, az Országos Sör­ipari Vállalat vezérigazgatója, valamint munkatársaik meg­találták a módot a malátázás során keletkező enzimek egy részének ma már készen kap­ható, mesterségesen előállított — „bioszintetikus” — enzi­mekkel való helyettesítésére. Az új technológia előnye, hogy vele nemcsak a malátázás sok nehéz fizikai munkával járó folyamatának nagy része ta-: karítható meg, hanem az ed­dig felhasznált maláta meny- nyiségének mintegy 70 száza­léka is más, olcsóbb anyagok­kal és enzimekkel pótolható. Ez pedig azt is jelenti, hogy például egymillió hektoliter kapacitású sörgyár építésekor 1200—1300 vagonos maláta­gyár helyett egy 600—700 va­gonos gyár is elegendő. Ehhez járul, hogy komlóból is jóval kevesebbre van szükség, mint eddig. A magyar söripar az el­múlt hetekben itthon több mint 10 ezer hektoliter, új eljárással készült sört hozott forgalomba anélkül, hogy ezt a fogyasztók észrevették volna. Legfeljebb azt tapasztalhat­ták, hogy ez a sör hosszabb ideig tartható el, és a habja is tovább marad meg. Az új­fajta sörnek ezeket a kedvező tulajdonságait nemcsak a ha­zai ellenőrző kísérletekben ál­lapították meg, hanem ugyan­ilyen eredményre vezettek Rotterdamban a holland sör- és malátaipar nagy központi laboratóriumának vizsgálatai is. Levendulavirág Kivirágzott és festői színek­ben pompázik a francia le­vendula a tihanyi félszigeten A Gyógynövénytermesztő Vál lalattól „örökölt” illatos nö­vényt a Badacsony-vidéki Ál­lami Gazdaság is megtartot­ta és így csaknem 80 hold- nvi terület termésében győ­ri''Őrködhetnek a vidék kirán­dulói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom