Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

j\ PESmEG-YEI XIII. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM HÍRLA P KX>LON K.1 /\ S/V 1969. JŰNIUS 4., SZERDA Eladó a parkettagyártó gép • • Örömök, gondok a Lakáskarbantartó Ktsz-ben Horváth József, a Lakás- karbantartó Ktsz párttitkárá- nak „nehéz” napjai voltak ezen a héten. A nehezén azonban már túljutott, a na­pokban adta át a szövetkezet a befejezett 18 lakást. — Mit csinálnak ezután? —r Nem ülünk ölhetett kéz­zel! Három családi ház épí­tését befejezzük. Ezeket ak­kor kezdtük építeni, amikor a 18 lakás kőművesmunkáit végeztük A Transzformátor Ktsz­nek mi építjük a fürdő­ket, ehhez a 100 ezer fo­rintos költségrü építkezés­hez már fölvonultunk. — Láttam, hogy a Németh Irén úti KISZ-lakás építését is megkezdték — A melléképület falazását végzik a munkások, ezt hasz­nálják átmenetileg felvonulá­si épületnek Az elkezdett családi házak felépítése után teljes gőzzel csináljuk a KISZ-lakásokat. — Mi újság van még? — Oj ebédlőnk elkészítése már nem egészen „újság”, de nagyon örülünk, mert kultúr­teremnek is használhatjuk. Építettünk új garázst, 8 teher­autó számára, bár nekünk esak 4 van. Ide került egy raktárhelyiség is. Van zuha­nyozónk is, külön a férfiak­nak és külön a nőknek — Gondok? Nagyon nehéz az anyag­beszerzés, különösen a villany- és vízvezetékhez nincs alkatrész és cső. Az elmúlt években megszo­kottá vált tégla-, cement- „mizéria” megszűnt. Azt kapunk bőven az itteni téglagyárból és a Pest megyei TÜZÉP is ellát bennünket. Az országos problémák bennüket is érintenek: csem­pét, amiből 20 ezer kellene és metlaki lapot egyet sem kap­tunk. Nagy utánjárással sze­reztünk 4 ezer csempét, ezek azonban nem szabványmére- tűek. Pedig bejárjuk az egész országot, a faanyagot Tuzsér- ról hozzuk, Záhony mellől, a parkettát Szombathely mellől. — A parkettát nem saját maguk készítik? — kérdeztem csodálkozva, mert tudom, hogy berendezésük van. — Nem, mert igen költsé­ges volt. Most itt áll az egész apparátus a hosszúgyalu, a kurtító, az elszívóberendezés meg minden. Szívesen elad­nánk, de eddig nem jelentke­zett senki. A teljes berende­zés ára 180 ezer forint. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ennyi pénzt egy porozó berendezésbe fektessünk! — mondja a párttitkár, aki át­menetileg helyettesíti a beteg elnököt. íme, megteszem az ajánla­tot, biztosan van üzem vagy vállalat, akinek kifizetődő lenne a parkettagyártás, hi­szen parketta-alapanyagot ké­szítenek közösen is. Elítélték a mozi betörőit A városi bíróság több hetes tárgyalás után — amelynek során számtalan szakértőt, ta­nút is meghallgattak — ítéle­tet hozott annak a részben fiatalkorúakból álló bűnszö­vetkezetnek az ügyében, amely tavaly az Arany János és a Petőfi általános iskolából, a gimnáziumból és a katolikus templomból elektromos készü­lékeket és felszereléseket lo­pott, valamint betört a mozi pénztárába és kirabolta azt. Majális — de hogyan? Mennyi örömmel várják a gyerekek! Ök már kora reg­gel indulnak. A szülők egy része is velük tölti az egész napot, aki nem kap szabad­ságot, az munka után megy ki a Pálfájába megkeresni őket. Az osztályok külön-kü- lön csoportokat képeznek az osztályfőnökök és az aréna körül, hogy legyen egy biz­tos pont, ahova vissza-vissza térnek barangolásukból és ahol a szülők is megtalál­hatják őket. Beérve az erdőbe, megdöb­bentő látvány fogad. Az „aré­na” körül százával ugrán­dozó, szaladgáló gyerekek körvonalát sejteti a porfel­hő. Közelebb erve, kibonta­kozik a sűrű porból a fagy­laltárus, az üdítőital-árus alakja, a céllövő és körhinta is. Az aréna félig rombadön- tött színpadán és az elkor­hadt, összetört padlón ug­rándoznak, játszanak a gye­rekek. „Legdrágább kincsünk a gyermek” — hangoztatjuk lépten-nyomon — őrizzük, féltjük őket és az erdőbe is azért vinnénk, hogy a sok bennülés után a „zöldben” játszhassanak. Hol van a KÖJÁL meg­bízottja ilyen rendezvény­nél? Az egyetlen kút vize is fertőzött, erről már többször olvastunk az újságban és mégis hány gyermek issza ilyenkor! Sokan csak majáliskor ke­resik fel ezt a kedves kis er­dőt és letelepednek a kopár, poros talajra, esznek, isznak és nem is sejtik, hogy néhány száz méterrel beljebb mi­csoda kellemes oázisok van­nak. A „Basafa” mellett el­haladva, a Pálfai útról, ha bemegyünk az erdőbe, üde zöld, füves tisztások vannak. Egy-egy jelzőtáblát kellene csak az erdő szélére kitűzni, hogy melyik osztály hol ta­lálható és az árusoknak kel­lene kijelölni ilyen füves te­rületet. Az arénát már többen és többször is szóvátették az újság hasábjain, de jó lenne, ha illetékesek egyszer meg­néznék és fölmérnék a lehe­tőségeket. Van ebben a város­ban több üzem, ahonnan eset­leg szocialista brigádok is vál­lalnának részt a rendbehozás munkájából. Ha pedig a fel­újításra nincs lehetőség, akkor le kellene bontani, mielőtt összedől, esetleg néhány ott játszó gyereket maga alá te­metve. Csak ennyit kívántak elmon­dani a gyermekeikkel rend­szeresen erdőt járó és a látot­takon felháborodott anyák. Több aláírás , Bátor Ferenc (Bulcsu u. 7.) ötrendbeli, társadalmi tulaj­dont károsító, bűnszövetkezet­ben elkövetett lopás miatt 3 év szabadságvesztést kapott és 2 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Sz. K. fiatalkorú három­rendbeli lopás és kétrendbeli lopási kísérlet büntetéseként egy év kéthónapi szabadság- vesztést kapott. S. J. fiatalkorút háromrend­beli lopás miatt egy év nyolc­havi szabadságvesztésre ítélte o bíróság. Keskeny Zoltánt (Kossuth Lajos u. 7.) nyolchónapi sza­badságvesztéssel és egy évre a közügyektől való eltiltással sújtotta az ítélet. Az ő eseté­ben a bíróság különösen szigo­rúan mérlegelte azt a körül­ményt, hogy — bár tudott a mozipénztár kifosztásának ter­véről — nem jelentette ezt a rendőrségnek, jóllehet ő maga nem vett részt az akcióban. Az öt helyen elkövetett lo­pás által okozott összkár 22 ezer forint. Az ítélet nem jogerős, fel­lebbezés folytán a felsőfokú bíróság elé kerül. A hó végén, il­letve a nyugdíjfi­zetés előtt, néha- néha úgy érzem, hogy kilóg a lá­bam a takaró alól. Valahol eltévesz­tettem a nyújtóz­kodást. Valami hiányérzetem van. őszinte leszek. Nem kerülgetem. Száz forint kelle­ne hirtelen! Mi­lyen kicsi kíván­ság, milyen kicsi összeg. Mégis mi­lyen nagy. Száz év a ter­mészet nagy órá­ján talán csak egy századvillanat! Az ember megszü­Száz forint letik, férfivá érik, aggá aszalódik, sőt el is porlad e vil­lanásnyi idő alatt. Száz csepp víz, ha dúskálhatunk benne — jelenték­telen kis folya­dék,1 de a szom­jas, eltikkadt em­bernek megment­heti az életét. Száz forint! A szűkös napok ál­ma. Mekkora va­gyon ez, hogyha nincs! Most itt píroslik előttem az asztalon. Egy le­vélből pottyant ki ez a kincs. Felve­szem, megsimoga­tom, nézegetem elöl-hátul. Valódi ez? Nem hamisít­vány? Nem vala­mi reklám bankó? Megtörölgetem a szemüvegem, hogy jobban lássam ... Bizony ez* valódi százas bankó! Bolondul ver a szivem. Micsoda öröm! S hogy nincs őröm az öregkorban? Merje még va­laki mondani ne­kem. Van két gyer­mekem! (fehér) Mit látunk ma a moziban? Ungern báró végső tévedé­se. A titkos térkép. Magyarul beszélő színes, szovjet—mon­gol film. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: A szó vará­zsa, Magyar híradó. Előadás kezdete: fél 6 és 8 órakor. Nemzetközi búzamező Rekordtermés ígérkezik Ezen a 80 holdas táblán rekordot dönt a Dózsa Termelőszövetkezet. Az új francia hibrid gabona — a Magdaléna — 35 mázsás átlagot ígér holdanként. Foto: Kiss „Nemzetközi társaságban” növekedik a búza a Dózsa Ter­melőszövetkezet és az állami gazdaság földjein. Ott a szovjet Bezosztaja — az út innenső részén Magdalé­na — francia fajta — ringató­zik a szélben. Mindkettő „ko­pasz”, a hozzá nem értőnek teljesen egyformák. A különb­séget Petőfi Sándor tsz-elnök magyarázza el. — A Bezosztaja fagyálló faj­ta, a Magdaléna nem. Féltünk is, amikor a hótakaró nélküli kemény tél rájött. Mégis ezen a 600 holdon kevesebb a fagy­folt, mint az állami gazdaság fagy tűrő búzájában. — Miért különleges ez a fajta? — Érdekes „szülőktől” szár­mazik, a Bánkuti 1201-es ke­mény szemű és a francia lágy magú fajta kereszteződéséből. Olyan jó tulajdonságokkal rendelkezik, hogy a tavaly annyira megcsodált, nagy ter­méshozamú búzafajtával fel­i hagytam. Ügy látom, megérte. Könyvheti vetélkedő Hétfőn délután tartották a Kőrisfában az ünnepi könyv­hét szellemi vetélkedőjét. Ha­gyománnyá vált már, hogy a programhoz hozzátartozik az irodalmi kérdés-felelet játék, s érdeklődéssel vártuk az idei versengést is. Sajnos, a közönség kisebb érdeklődést mutatott, s elég kevesen gyűltek össze a vetél­kedőre. A kis létszámú, főleg diá­kokból álló versenyzőtábor azonban — mintha csak lelke­sedéssel akarta volna pótolni a hiányzó tömeget —, nagy akarással küzdött a jó ered­ményért • ’' A kérdések különböző ko­rokból valók voltak, de több­ségükben a mai magyar iro­dalomra vonatkoztak. íme, néhány: „Ki az a ma­gyar író, akinek az egész élet­művét átfogó gyűjteményes kiadását kezdték meg a könyvhéten?” „Melyik magyar költő pró­zai műve jelent meg a könyv­hétre?” Érdekes, bár megmagyaráz­ható, hogy a versenyzők első­sorban a prózára vonatkozó kérdésekre tudtak válaszolni. A mai líra kissé távol áll a fiataloktól. A versenyben szép ered­ményt elért részvevők könyv- jutalmakat kaptak. Hadd álljon itt a legsikere­sebbek neve: Kovács József, Buzsák Agnes, Pásztor Irén, Rákosi Piroska. A könyveket Stumpf Ferenc városi népművelési felügyelő adta át. A hangulatos vetélkedő sok­kal nagyobb érdeklődést érde­melt volna. — A Magdaléna fajsúlya igen magas. A nemzetközi „bú­zamérték” szerint egy hektoli­ter búza súlyából számítják ki a búza acélosságát, vagy ahogy másképpen nevezik, a sikér­j tartalmát. A mi Magdalénánk­nak 88 a hekolitersúlya, ez azt jelenti, hogy 8800 kilogramm súlyú egy hektoliter búza. — A magyar búza mindig is híres volt az acélosságáról, csak a terméshozama nem érte el a kívánt nagyságot. A kísér­letek a termésátlag növelését tűzték ki célul. Ezen a 80 hol­das táblán nagy terméif ígér­kezik, 35 mázsás átlagra szá­mítunk. Ezzel erősen megkö­zelítjük az országos átlagot, de Nagykőrös határában csoda számba megy ez a nagy ter­més. Körösi sikerek az úttörő-olimpia megyei atlétikai döntőjén A Pest megyei Testnevelési és Sportszövetség 50 ezer fo­rintot adott a körösi futópá­lya felújítására. Atléták, kö­zépiskolai és általános iskolás tanulók társadalmi munkában egy hét alatt kicserélték a pá­lya felső rétegét. Két nap mintegy 250 fiatal sportoló indult a Kinizsi-sport­telepen az úttörő-olimpia me­gyei atlétikai és négytusa-ve- télkedőjén. Az ellátást a helyi KISZ-bizattság intézte, az ál­lami gazdaság biztositott szál­lást, a helyi MÁVAUT pedig autóbuszokat (pontosan) a vendégek részére. Vasárnap kissé laza volt a pálya talaja, de így is született néhány igen figyelemre méltó ered­mény. Az érmek megoszlottak. Bíztató, hogy a körösiek nyer­ték a legtöbb aranyérmet, s 12 esetben kerültek a dobogó­ra. 6 első. 3 második és 3 har­madik helyezést értek el. Lányok, I. korcsoport. 100 m-es síkfutás: 1. Hanny Kata­lin (Nagykőrösi Petőfi iskola) 13.5. 2. Horváth Ilona (Nagy­kőrösi Petőfi) 13.9. (előfutam­ban 13.8), 4. Szűcs Ilona (Nagykőrösi Petőfi) 14.5 (14.2) mp. 300 m: 2. Kecskeméti Má­Nagysikerű hangverseny után Beszélgetés Ceszner Jenő zongoraművésszel Geszner Jenő zongoramű­vész nagy sikerű hangversenyt adott a művelődési otthon ta­nácstermében. A Beethoven- szonáta (B-dúr op. 21.) kissé visszafogottabbra sikerült, a szünet után a művész a Cho- pin-prelüdökkel önmagára ta­lált, remek játéka sokáig em­lékezetes marad a szép szám­mal összegyűlt hallgatóság­nak. Munkahelyén, a Vénusz presszóban, beszélgettünk. — Mióta muzsikál? — Nyolcéves koromban ke­rültem a vakok intézetébe, mert — sajnos— már akkor erősen romlott a látásom. Itt, akiben egy szemernyi tehetség volt — zenére fogták, hogy ez­zel pótolják számukra a lát­ható világot. — Az ön esetében ez sike­rült? — Igen. A zene olyan élet­célommá vált, mint másnak az, hogy orvos legyen. A kezdeti zenetanulmányok után a főiskolára kerültem, először a zongoratanszakra, majd Pécsi Sebestyén növen­déke lettem. Mesterem és az orgona óriási hatást gyakorolt rám — és többi orgonistatár­samra, ezt a „múltat” sohasem lehet elfelejteni! — Hogyan készül, hogyan tanulja az új műveket? — Teljesen ötletszerűen. Ha megtetszik valami a rádióban, megszerzem a kottát. És akkor jön a költséges és nehéz mun­ka: a hangjegyeket lefordittat- ni a mi nyelvünkre. Ezt alig néhányan tudják megcsinálni at országban. Nekem egy bú- csúszentlásziói muzsikus ülteti át. Legújabb szerzeményem egy Mozart-szonáta és egy Liszt-mű a Vándorévek-soro- zatból. # A tanulás nehéz. Először a jobb kézzel zongorázok, a bal­lal olvasok. Sosem voltam bal­kezes, mégis azzal jobban ol­vasok, a bal kezet két kézzel olvasom. így külön-külön meg­tanulva rögtön memorizálni kell, mert én nem tudok lap­ról olvasni. — pány órát gyakorol na­ponta ? — Itt, a Vénuszban, 6 órát játszom, otthon 2 órám jut a zenélésre. — A könnyűzene, pontosab­ban a dzsessz berkeiben tett kirándulás nincs kárára a ko­moly zenét kedvelő művész­nek? — Ezt is lehet magas szín­vonalon csinálni, úgy, mint Gershwin. Az én dzsessz játé­kom — ezt nem nagyképűség­ből mondom — más, mint a többieké. Garay Attila nagy 1 dzsesszmuzsikus, ő is elismeri a stílusomat, ugyanakkor szí­vesen hallgatja zenémet. Az improvizálás — az orgonista­ösztön — itt nagy előnyömre válik. — Mit szeret játszani? — Mindent, ami szép, de az előadói stílusomhoz Chopin és Liszt áll legközelebb. — Mik a tervei? — Sok új művet megtanulni — és játszani. Játszani a nagy- kőrösieknek dzsesszt és a hangversenyeimen Bachot. Lisztet, mindent, ami szép. (szabó) ria (Nagykőrösi Petőfi) 47.1 mp. 4x100 m-es váltófutás: 1. Nagykőrösi Petőfi iskola. (Hanny Judit, Hanny Katalin, Szűcs Ilona, Horváth Ilona) 55.4 mp. Távolugrás: 1. Hor­váth Sarolta (Nagykőrösi Kos­suth) 471, 8. Hanusz Andrea (Nagykőrösi Arany) 375 cm. Magasugrás: 6. Horváth Sa­rolta (Nagykőrösi Kossuth) 125 cm. Kislabdahajítás: 6. Urbán Piroska (Nagykőrösi Arany) 43.20. 7. Bakos Emília (Nagy­kőrösi Rákóczi) 38,16 m. Súly- lökés: 4. «Hegedűs Klára (Nagykőrösi Rákóczi) 788, 5. Urbán Piroska (Nagykőrösi Arany) 760 cm. Lányok, 11. korcsoport. 60 m: 1. Hanny Judit (Nagykőrö­si Petőfi) 8.4, 2. Klingl Györ­gyi (Nagykőrösi Kossuth) 8.4, 5. Medgyesi Katalin (Nagykő­rösi Rákóczi) 9.8 mp. Távol: 1. Hanny Judit (Nagykőrösi Pe­tőfi) 470 cm. Magas: 1. Klingl Györgyi (Nagykőrösi Kossuth) 135 cm. Kislabda: 3. Bielik Katalin (Nagykőrösi Arany) 39.32, 5. Tolnai Irén (Nagykő­rösi Kossuth) 34,76 m. Fiúk, 1. korcsoport. 600 m: 6. Kovács Ferenc (Nagykőrösi Rákóczii 1:47.2 perc. Magas: 7. Nagy József (Nagykőrösi Pe­tőfi) 135. 8. J. Tóth Ferenc (Nagykőrösi Arany) 135 cm. Távol: 6. Varga Lóránt 477, 7. Simon László 460 cm (mind­kettő Nagykőrösi Rákóczi). Kislabda: 5. Lőrinc Ferenc (Nagykőrösi Kossuth) 59.10 m. Súly: 3. Szűcs Bála (Nagykő­rösi Kossuth) 10,38 m. Fiúk: II. korcsoport. Magas: 5. Vörös István (Nagykőrösi Kossuth) 125 cm. Kislabda: 3. Moesai Zoltán (Nagykőrösi Rákóczi) 57,96 m. Az ünnepélyes keretek kö­zött lebonyolított viadalon az érmeket Várkonyi József me­gyei általános iskolai testne­velési szakfelügyelő nyújtotta át. a győzteseknek és a helye­zetteknek. Számonként az első 2—2 helyezett, váltóban o győztes csapat jutott négy me­nye területi döntőjébe, ame­lyet városunkban rendeznek iúnius 11—12—13-án. A mostani rendezés reme­kelt. ' (sulyok) SZERDAI SPORTMŰSOR Gimnázium tornaterem, 15 ára: az úttörő-olimpia területi döntőjébe jutott körösi lányok ' ellenőrző versenye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom