Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-25 / 144. szám

1969. JŰNIUS 25., SZERDA Mtc re kúrián SIKER Öt magyar film a spanyol tv-ben ‘ Magyar filmsorozatot 51- I lesztett 2-es csatornájának műsorába a spanyol televízió: öt héten át, rendszeresen ugyanabban az időben, sorra bemutatják a Talpalatnyi föld, a Körhinta, a Ház a sziklák alatt, a Hogy állunk, fiatal­ember? és a Sodrásban című filmeket. Pantomim Pogány mim Hollandiába utazott Köllű Miklós és pantomimegyüttese, hogy részt vegyen az Amsz­terdamban megrendezésre ke­rülő pantomimfesztiválon. A seregszemlén kilenc ország 11 együttese méri össze tudását. A magyar együttes „Pogány mim” címmel két alkalommal ad egy-egy órás műsort. A fesztiválról pénteken részlete­ket sugároz az Intervízió, és ezt átveszi a magyar televízió is. Gyanakodva fogadott barátok Jól hangzik: az újnak mindenki örül. Csak éppen nem mindig igaz. Mint ahogy az sem, hogy a mun­ka megkönnyítése azonnal megértésre talál. Furcsa? Annak tűnhet, pedig a gaz­dasági vezetők napról napra kénytelenek szembenézni azzal a felfogással, hogy: valamit akar a főnökség, de mi nem akarjuk. Ha szó szerint nem is, de lénye­gében ez játszódott le Ceg­léden, a Cipőipari Vállalat­nál, ahol jól átgondolt terv keretében növekszik a gép­park, a manufakturális ter­melést fokozatosan fölvált­ja a gyárszerű szervezett­ség. Szükség van rá? Na­gyon. A termelés mennyi­ségi növekedése, a minő­séggel szemben támasztott követelmények szigorúsága — erre ők, kivételesen az oly kárhoztatott iparágban ma is büszkék lehetnek —, s a fokozódó konkurrencia arra kényszeríti a vállala­tot, hogy vagy fejleszt, vagy — fölszámol. Más út nincsen. A ceglédiek az előbbit választották, ám az akarat csak lassan nyeri el a közös akarat formáját. Mert megérkezett a válla­lathoz az előhúzó — fára- húzó — gép. Ez a művelet egyike a legtöbb fizikai erőt igénylőknek, ha kéz­zel végzik. A gépet kezelő embe­rek szerették volna bebizo­nyítani, hogy: kézzel jobb, tökéletesebb, biztonságo­sabb, mert a géppel csak selejtet lehet csinálni... Volt olyan eset is, amikor már maga az igazgató állt a gép mellé, hogy bizonyít­son: igenis lehet, mégpedig többet, jobbat lehet produ­kálni a géppel, mint kéz­zel. A tények végül is meg­adásra késztették az ellen­zőket, főként amikor azt tapasztalták, hogy senkit nem küldtek el, a kereset sem csökkent, azaz: ami­kor egzisztenciális bizton­ságukat továbbra is megle­vőnek érezhették. Itt, ebben a mellékesnek, mert szubjektív vonásnak tartott magatartásban na­gyon is fontos termelési té­nyezők rejlenek. Nevezete­sen az a bonyolult kapcso­lat, melyet a napjainkban kibontakozóban levő hazai munkapszichológia egyre erőteljesebben vizsgál, s mely ember és gép, egyén és ipari szervezettség kö­zött jön létre. Ha azt mondjuk: eddig nem sok figyelem jutott ezekre az összefüggésekre, a való helyzetet csak enyhén jellemeztük. Mert az igaz­ság az, hogy lebecsülték, teljes mértékben elhanya­golták ezeket a tényezőket, nem számoltak azokkal az iparvállalatok többségénél a fejlesztési, bővítési ter­vek kidolgozásánál, azaz a technikai szint növelését nem kísérte az emberi té­nyezők megváltoztatása. A ceglédi vállalat igazgatója a saját számukra levont ta­nulságként említette: a na­gyobb műszaki színvonal, a munkavégzés bonyolult- sági fokának növekedése együtt kell, hogy járjon az emberek „előkészítésével”. A tanulság azonban általá­nos érvényű, s nem korlá­tozódik csupán arra, hogy — például — előkészítő tanfolyamokat rendeznek az új gépek kezelőinek, ha­nem egészen odáig terjed, hogy az emberek már elő­zetesen választ kapnak kérdéseikre, eloszlatják ag­godalmaikat. így nem fo­gadják majd gyanakodva az új gépeket és berendezése­ket, nem esetleges ellensé­get látnak azokban, hanem barátot, kezes szolgát. M. O. Kempingből - úttörőtábor Nyitás Sződligeten Aki a sződligeti kempinget keresi, csalódni fog. Vidám gyermekzsivajban lesz része, lát majd vörös és kék nyak­kendőket fehér úttörőingeken és ha fiatal — már tudni is fogja: a kemping helyén gyer­mektábort talált. A Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal nyári meglepe­tése ajándék volt: a Pest me­gyei KlSZ-bizottság örömmel fogadta és rögvest ráköltött több mint egymillió forintot. Épülnek a faházak, szépül a terület, sok gondot okozott az eliszaposodott talaj, de a fiatalok győztek és tegnap már csak egy dolog volt hát­ra: megnyitni a megye új ve­zetőképző táborát. A megye új vezetőképző tá­bora az úttörőké. Őrsvezetők, ifivezetők és kisdobosok to­vábbképzése kezdődött meg a tegnapi tábor avató díszünnep­séggel. Borsószezon Gördül a szalag, rajta sorban állnak az üvegek, csak győzze rendezni őket a fejkendős kis­lány. Itt a szezon, s most már nem kis mennyiség, naponta 100 ezer kiló szemezett borsó érkezik a Dunakeszi Konzerv­gyárba. Eddig 140 vagonnyi került le a szalagokról, s „uta­zott” tovább a hazai piacod­ra. De a finom konzervből bő­ven jut külföldre is: a Szov­jetunióba és az NDK-ba ex­portálják. Foto: Urbán Ki hibázott először? Az ÁFÉSZ, az iskola vagy a szülők? A dunabogdányi Zeller Erzsi és Bohonya Zsuzsa elvégezték az általános iskolát, de még nem tudják, hogyan alakul életük néhány sikertelenség és különböző féreértések folytán. Vajon hol történt a hiba? Először: felvétel Zeller Erzsi: — Februárban osztályfőnökünk, Urbán Sán­dor tanár úr javasolta, hogy jelentkezzünk kereskedelmi ta­nulónak a helyi ÁFESZ-nél, neki szóltak, hogy van két he­lyük, és akkoriban már csak én és a Zsuzsa nem tudtuk még az osztályból, hol tanu­lunk tovább. Dömsödi Rudolfné, Bohonya Zsuzsa nevelőanyja: — Ja­nuárban ugyan már előjegyez­ték a kislányt Pesten az Élel­miszerkiskereskedelmi Válla­latnál, de az osztályfőnök úr javaslata után úgy gondoltuk, hogy előnyösebb lesz, ha itt helyben tanulhat. Február 17-én hivatalos le­vélben Szóra Ferenc, az eszter­gomi kereskedelmi tanulóisko­la igazgatója értesíti a Duna­bogdányi Általános Értékesí­tési és Fogyasztási Szövetkeze­tei. hogy a két lányt élelmi­szereladó tanulónak fel tudja venni, ha a szövetkezet meg­köti velük a szerződést. Február 18-án hivatalos le­vélben Együd Lajos üzemág- vezető értesíti a dunabogdányi általános iskolát, hogy a két lányt felveszik. Ugyanakkor és ugyanezt tudomására hozza az esztergomi tanintézetnek is, és hozzáteszi: „Nagy szükség lenne arra, hogy a nevezett ta­nulók lakóhelyükhöz és mun­kahelyükhöz legközelebb eső iskolában végezhessék tanul­mányaikat.”. Hiányosan vagy sehogysem készültek el a munkavédelmi szabályzatok Ülést tartott a KPVDSZ megyei bizottsága A vállalati munkavédelmi szabályzatokat tárgyalta kedd délután a KPVDSZ megyei bizottsága. Sajnos, az érintett vállalatok jelentős része még nem készítette el a tervezetet. Ügy látszik, a sok baleset, sé­rülés nem elég figyelmeztető. A beküldött javaslatok álta­lában már jobbak az előző évieknél. Jobbára kollektív munká­val készültek, felhasznál­ták a helyi gyakorlati ta­pasztalatokat. Világosan, áttekinthetően cso­portosították a feladatokat. Különösen alapos a TÜZÉP Vállalat, a biatorbágyi, a gö­döllői szövetkezet és a ceglédi élelmiszer kiskereskedelmi vállalat munkavédelmi sza­bályzata. De még ezekben is — a» többiekében pedig foko­zottan — előfordulnak téves értelmezések. Leggyakoribb, hogy olyan részletkérdésekkel foglalkoznak, amelyekre már van érvényes jogszabály. A túrái ÁFÉSZ például hosszú pontokba sorolta, hogy szállí- tásnál-rakodásnál hogyan kell óvni a fiatalokat. Mások a munkavédelmet összetévesztik a kollektív szerződéssel. Álta­lában nincsenek tisztában mi a különbség a munkaruha és a védőruha között, ez utóbbira is kihordási időt állapítanak meg. Sok helyütt nem jelölik meg, hogy üzemükben melyek a baleseti források. Mások túlzott óvatosságból szinte minden munkaterületet bal­esetveszélyesnek minősítenek. A kedd délutáni ülés még egy nagyon lényeges pontra hívta fel a figyelmet: r válla­lati szabályzatok jórésze csak bizonytalanul írja körül éppen a legfontosabb teendőket. Második napirendi pontként a bizottsági tagok meghallgat­ták Pogány Miklós beszámoló­ját az idei szakszervezeti ok­tatás eredményeiről, tapaszta­latairól. Végül megvitatták a második félévi munkatervet. k. m. A szülőket értesítette az is­kola, hogy lányukat felvették, minden a legnagyobb rendben van. És mi történt két nap múl­va? Másodszor: visszautasítás Üjabb értesítést küldött feb­ruár 20-án az említett ÁFÉSZ igazgatója, Debre József: a szerződés megkötésének felté­tele a következő érdemjegye­ket kívánja, legalább 3,8-as átlagos tanulmányi eredményt és 4-est matematikából. Kü­lönben a felvétel nem lehetsé­ges. Zeller Erzsi: — Merítünk az osztályfőnökhöz, hogy ezek szerint bennünket nem vesz­nek fel, mert nekem 3-as az átlagom, bár matematikából 4-es voltam, Urbán tanár úr megnyugtatott bennünket, hogy az igazgató úr beszélt a Debre bácsival, és minden rendben van. Dömsödiné: — Én is felmen­tem az iskolába, de Urbán ta­nár úr megnyugtatott, hogy nincs baj. Én továbbra is a nemleges papírhoz tartottam magam, ezért elhatároztam, felmegyek Pestre, mert ott fel­vették volna a Zsuzsát hár­massal is, de a tanár úr lebe­szélt, hogy minden rendben van. Urbán Sándor osztályfőnök: — Naponta együtt utazom a buszon Debrével, ott mindent megbeszéltünk, és Debre meg­ígérte, hogy mégis felveszi a két lányt, így mondta: „kibír­juk három évig azt a két kis­lányt.” Bállá Benjámin igazgató: — Felhívtam a tanácselnököt te­lefonon, és ő megígérte, hogy segít. így is volt, Debre neki is ígérte, hogy megköti a szer­ződést a két tanulóval. Kü­lönben is furcsa, hogy miután felvette a két lányt, azután kö­ti ki tanulmányi követeléseit, tehát utólag. Tudhatta ered­ményeiket, hiszen a beiskolá­zás a félévi bizonyítvány alap­ján történik. A szóbeli ígéreteknek azon­ban mennyi lehet a súlya? Harmadszor: ígérgetés Nem sok, amit bizonyít, hogy március 20-án Együd Lajos le­mondta két tanuló igényüket a Szövetkezetek Pest megyei Központjánál, és ugyanakkor értesítették az esztergomi is­r w 1 • 1 ina Távoli rokonom, Tina néni, ha nagyritkán fel­jön valahonnan, a nem is tudom, honnan, első dol­ga szemrevéte­lezni mit gyara­podtunk anyagi javakban. Ezúttal azonban a két iker világ­rajövetele nem nagyon tette le­hetővé, hogy egyéb beszerzé­seinkről áradoz­zunk, így némi üresjárat után szokása szerint ő kezd el panasz­kodni. Száján kínkese­rű fintor, pirinyó egérszemében so­pánkodó búbánat, ahogy mondja: — Jaj, ha lát­nátok, hogy néz ki a balatoni víkend- házam, akár a sáskák lepik el az átkozott fizető­vendégek. Részvevő pil­lantást vetünk rá, ha volna a kezünk ügyében szalmiák, még azt is szagol­nánk, hogy lássa, mennyire egyet­értünk vele. néni Mindez továb­bi lamentálásra lelkesíti. — Igazán ideje, hogy a papával néhány hétre mi is leugorjunk, ar­ra a vacak jugo­szláv tengerpart­ra, de képzelheti­tek, mibe fog az kerülni. Hitvesem, s jó­magam egyesült erővel képzel- günk, sőt még mintha a két iker is koncentrálna. Tina néni egyre erőteljesebben ta­possa a pedált. — És hogy sült el a kocsicsere is! Emlékeztek, volt egy vacak Sko­dánk. Hát az a vacak uram — neki saját magán kívül minden és mindenki vacak, sőt vicik-vacak, amint a követke­zőkből kiderül — nem egy vicik-va­cak, hatvanhetes típusú Rönóra cseréli ki, mikor hatvankilences Messzit is el le­hetett volna csíp­ni. Döbbenten kiál­tottunk fel: Jé! Csakugyan! Na­hát! Mire romokban heverő látogatónk végképp összeom­lott. — Néha azt hi­szem, megörülök. A napszámosok is annyit kérnek a kapálásért, hogy esküszöm kihá­nyatom azt a va­cak szőlőt. Persze az a sző­lő nem is volt olyan vacak, csu­pa csemege tőke, de azért ráhagy­tuk és távozóban vigasztaló indu­lattal vigasztal­tuk. Az ügy azonban reménytelen, többszörös toká­val és lila műhaj­jal keretezett ar­cán a komor fel­hőket nem váltja fel a derű arany­fénye. Sőt tovább romlik hangulata amikor belebot­lik az ajtónk előt­ti lábtörlőbe. Bün­tetésül még egy­szer belerúg, majd indignálódva fel­kiált. — Nézd csak, új lábtörlőtök van. Ha nem ve­szem észre, nem is mondjátok! Nagy S. József kólát is, hogy a két lányt szá­mukra nem megfelelő tanul­mányi eredményük miatt, nem veszik fel. Viszont a dunabogdányi ál­talános iskolának — Bállá igazgató állítása szerint — nem küldtek hivatalos értesítést, te­hát az iskola hivatalosan csu­pán a felvételükről értesült. Ez lehet a magyarázata, hogy az igazgató és az osztályfőnök egészen mostanáig bízott a szóbeli ígéretekben — annál is inkább, mivel a lányok felvé­teli papírja legutóbbi időkig az esztergomi iskolában ma­radt —, bízott a jó kapcsola­tokban, és a szülőket, a kislá­nyokat is hasonlóképpen biz­tatta, sőt lebeszélte, hogy va­lami más után nézzenek. Végül két szék közül a pad alá estek, és most hitegetéssel vádolják az ÁFÉSZ-t. Debre József: — Nem ve­szünk fel senkit, aki nem éri el azt a tanulmányi eredményt, amit mi igénylünk. A múltkor is felvettünk 3,4-gyel egy lányt, és állandóan megbukik. — Akkor miért értesítették februárban a szülőket és az esztergomi iskolát is a felvétel­ről? — Mi csak azt érzékeltettük, ha elérik a megfelelő ered­ményt, akkor szerződést kö­tünk velük. — Tudhatták az eredményt, hiszen a félévi bizonyítvány a rendelkezésükre állt. Ezenkí­vül az általános iskolát sem értesítették írásban, tehát hi­vatalosan. — Kérem, én csak azt mond­hatom, amit eddig. És mi mit mondhatunk? Végül: hibák Azt, hogy hibát követtek el a dunabogdányi ÁFÉSZ veze­tői, akik, úgy látszik, nem jár­tasak az iskoláztatási-felvételi rendszerben. Azoknak, akik­nek már egyszer hivatalosan a tudomásukra hozták, hogy felvételt nyertek, utólag sem­milyen feltételt nem szabhat­nak a beiskoláztatással kap­csolatban. Nem járt el helyesen az is­kola sem, hiszen szóbeli ígére­tekre nem helyes és nem is szabad alapozni. Ahelyett, hogy a szülőket rábeszélték a bizonytalanra, inkább arra ser­kenthették volna őket, hogy nézzenek biztosabb szerződés után. Furcsa az is, hogy a szülök, kezükben a felvételt elutasító papírral, ennyi ideig vártakar­ra, hogy a hivatalos „nem” el­lenére mégis felveszik majd lányukat. Azonban még semmi sem ké­ső. Nem állunk olyan jól ke­reskedelmi tanuló — és álta­lában munkaerő — dolgában, hogy a két lány ne tudna he­lyet találni. Mert egyáltalán nem rossz a bizonyítványuk — a helyi ÁFÉSZ indokolatlanul magas igényeket támaszt — máshol még sokkal rosszabb eredményekkel is felvételt nyerhetnek. Mindenesetre a helyi ÁFÉSZ hibázott először... Berkovits György EGER KISZ-szerződés — lakásra Érdekes lakásépítési akciót indítottak el Egerben a finom- szerelvénygyár fiataljai. Négy turnusban 48 KISZ-lakást épí­tenek. A vállalat vezetősége — a szociális körülmények és a jól végzett munka alapján — 16 fiatal építtetőnek jelentős összegű támogatást nyújt. En­nek fejében a lakásra igényt tartó fiatalok tíz évre szóló munkaszerződést kötöttek , munkahelyükkel. Amennyiben egy évtized múltán is a válla­latnál dolgoznak, s az eltelt idő alatt fegyelemsértést nem kö­vetnek el, az üzem nem tart igényt az összeg visszafizeté- I sere.

Next

/
Oldalképek
Tartalom