Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-25 / 144. szám
1969. JŰNIUS 25., SZERDA Mtc re kúrián SIKER Öt magyar film a spanyol tv-ben ‘ Magyar filmsorozatot 51- I lesztett 2-es csatornájának műsorába a spanyol televízió: öt héten át, rendszeresen ugyanabban az időben, sorra bemutatják a Talpalatnyi föld, a Körhinta, a Ház a sziklák alatt, a Hogy állunk, fiatalember? és a Sodrásban című filmeket. Pantomim Pogány mim Hollandiába utazott Köllű Miklós és pantomimegyüttese, hogy részt vegyen az Amszterdamban megrendezésre kerülő pantomimfesztiválon. A seregszemlén kilenc ország 11 együttese méri össze tudását. A magyar együttes „Pogány mim” címmel két alkalommal ad egy-egy órás műsort. A fesztiválról pénteken részleteket sugároz az Intervízió, és ezt átveszi a magyar televízió is. Gyanakodva fogadott barátok Jól hangzik: az újnak mindenki örül. Csak éppen nem mindig igaz. Mint ahogy az sem, hogy a munka megkönnyítése azonnal megértésre talál. Furcsa? Annak tűnhet, pedig a gazdasági vezetők napról napra kénytelenek szembenézni azzal a felfogással, hogy: valamit akar a főnökség, de mi nem akarjuk. Ha szó szerint nem is, de lényegében ez játszódott le Cegléden, a Cipőipari Vállalatnál, ahol jól átgondolt terv keretében növekszik a géppark, a manufakturális termelést fokozatosan fölváltja a gyárszerű szervezettség. Szükség van rá? Nagyon. A termelés mennyiségi növekedése, a minőséggel szemben támasztott követelmények szigorúsága — erre ők, kivételesen az oly kárhoztatott iparágban ma is büszkék lehetnek —, s a fokozódó konkurrencia arra kényszeríti a vállalatot, hogy vagy fejleszt, vagy — fölszámol. Más út nincsen. A ceglédiek az előbbit választották, ám az akarat csak lassan nyeri el a közös akarat formáját. Mert megérkezett a vállalathoz az előhúzó — fára- húzó — gép. Ez a művelet egyike a legtöbb fizikai erőt igénylőknek, ha kézzel végzik. A gépet kezelő emberek szerették volna bebizonyítani, hogy: kézzel jobb, tökéletesebb, biztonságosabb, mert a géppel csak selejtet lehet csinálni... Volt olyan eset is, amikor már maga az igazgató állt a gép mellé, hogy bizonyítson: igenis lehet, mégpedig többet, jobbat lehet produkálni a géppel, mint kézzel. A tények végül is megadásra késztették az ellenzőket, főként amikor azt tapasztalták, hogy senkit nem küldtek el, a kereset sem csökkent, azaz: amikor egzisztenciális biztonságukat továbbra is meglevőnek érezhették. Itt, ebben a mellékesnek, mert szubjektív vonásnak tartott magatartásban nagyon is fontos termelési tényezők rejlenek. Nevezetesen az a bonyolult kapcsolat, melyet a napjainkban kibontakozóban levő hazai munkapszichológia egyre erőteljesebben vizsgál, s mely ember és gép, egyén és ipari szervezettség között jön létre. Ha azt mondjuk: eddig nem sok figyelem jutott ezekre az összefüggésekre, a való helyzetet csak enyhén jellemeztük. Mert az igazság az, hogy lebecsülték, teljes mértékben elhanyagolták ezeket a tényezőket, nem számoltak azokkal az iparvállalatok többségénél a fejlesztési, bővítési tervek kidolgozásánál, azaz a technikai szint növelését nem kísérte az emberi tényezők megváltoztatása. A ceglédi vállalat igazgatója a saját számukra levont tanulságként említette: a nagyobb műszaki színvonal, a munkavégzés bonyolult- sági fokának növekedése együtt kell, hogy járjon az emberek „előkészítésével”. A tanulság azonban általános érvényű, s nem korlátozódik csupán arra, hogy — például — előkészítő tanfolyamokat rendeznek az új gépek kezelőinek, hanem egészen odáig terjed, hogy az emberek már előzetesen választ kapnak kérdéseikre, eloszlatják aggodalmaikat. így nem fogadják majd gyanakodva az új gépeket és berendezéseket, nem esetleges ellenséget látnak azokban, hanem barátot, kezes szolgát. M. O. Kempingből - úttörőtábor Nyitás Sződligeten Aki a sződligeti kempinget keresi, csalódni fog. Vidám gyermekzsivajban lesz része, lát majd vörös és kék nyakkendőket fehér úttörőingeken és ha fiatal — már tudni is fogja: a kemping helyén gyermektábort talált. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal nyári meglepetése ajándék volt: a Pest megyei KlSZ-bizottság örömmel fogadta és rögvest ráköltött több mint egymillió forintot. Épülnek a faházak, szépül a terület, sok gondot okozott az eliszaposodott talaj, de a fiatalok győztek és tegnap már csak egy dolog volt hátra: megnyitni a megye új vezetőképző táborát. A megye új vezetőképző tábora az úttörőké. Őrsvezetők, ifivezetők és kisdobosok továbbképzése kezdődött meg a tegnapi tábor avató díszünnepséggel. Borsószezon Gördül a szalag, rajta sorban állnak az üvegek, csak győzze rendezni őket a fejkendős kislány. Itt a szezon, s most már nem kis mennyiség, naponta 100 ezer kiló szemezett borsó érkezik a Dunakeszi Konzervgyárba. Eddig 140 vagonnyi került le a szalagokról, s „utazott” tovább a hazai piacodra. De a finom konzervből bőven jut külföldre is: a Szovjetunióba és az NDK-ba exportálják. Foto: Urbán Ki hibázott először? Az ÁFÉSZ, az iskola vagy a szülők? A dunabogdányi Zeller Erzsi és Bohonya Zsuzsa elvégezték az általános iskolát, de még nem tudják, hogyan alakul életük néhány sikertelenség és különböző féreértések folytán. Vajon hol történt a hiba? Először: felvétel Zeller Erzsi: — Februárban osztályfőnökünk, Urbán Sándor tanár úr javasolta, hogy jelentkezzünk kereskedelmi tanulónak a helyi ÁFESZ-nél, neki szóltak, hogy van két helyük, és akkoriban már csak én és a Zsuzsa nem tudtuk még az osztályból, hol tanulunk tovább. Dömsödi Rudolfné, Bohonya Zsuzsa nevelőanyja: — Januárban ugyan már előjegyezték a kislányt Pesten az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatnál, de az osztályfőnök úr javaslata után úgy gondoltuk, hogy előnyösebb lesz, ha itt helyben tanulhat. Február 17-én hivatalos levélben Szóra Ferenc, az esztergomi kereskedelmi tanulóiskola igazgatója értesíti a Dunabogdányi Általános Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezetei. hogy a két lányt élelmiszereladó tanulónak fel tudja venni, ha a szövetkezet megköti velük a szerződést. Február 18-án hivatalos levélben Együd Lajos üzemág- vezető értesíti a dunabogdányi általános iskolát, hogy a két lányt felveszik. Ugyanakkor és ugyanezt tudomására hozza az esztergomi tanintézetnek is, és hozzáteszi: „Nagy szükség lenne arra, hogy a nevezett tanulók lakóhelyükhöz és munkahelyükhöz legközelebb eső iskolában végezhessék tanulmányaikat.”. Hiányosan vagy sehogysem készültek el a munkavédelmi szabályzatok Ülést tartott a KPVDSZ megyei bizottsága A vállalati munkavédelmi szabályzatokat tárgyalta kedd délután a KPVDSZ megyei bizottsága. Sajnos, az érintett vállalatok jelentős része még nem készítette el a tervezetet. Ügy látszik, a sok baleset, sérülés nem elég figyelmeztető. A beküldött javaslatok általában már jobbak az előző évieknél. Jobbára kollektív munkával készültek, felhasználták a helyi gyakorlati tapasztalatokat. Világosan, áttekinthetően csoportosították a feladatokat. Különösen alapos a TÜZÉP Vállalat, a biatorbágyi, a gödöllői szövetkezet és a ceglédi élelmiszer kiskereskedelmi vállalat munkavédelmi szabályzata. De még ezekben is — a» többiekében pedig fokozottan — előfordulnak téves értelmezések. Leggyakoribb, hogy olyan részletkérdésekkel foglalkoznak, amelyekre már van érvényes jogszabály. A túrái ÁFÉSZ például hosszú pontokba sorolta, hogy szállí- tásnál-rakodásnál hogyan kell óvni a fiatalokat. Mások a munkavédelmet összetévesztik a kollektív szerződéssel. Általában nincsenek tisztában mi a különbség a munkaruha és a védőruha között, ez utóbbira is kihordási időt állapítanak meg. Sok helyütt nem jelölik meg, hogy üzemükben melyek a baleseti források. Mások túlzott óvatosságból szinte minden munkaterületet balesetveszélyesnek minősítenek. A kedd délutáni ülés még egy nagyon lényeges pontra hívta fel a figyelmet: r vállalati szabályzatok jórésze csak bizonytalanul írja körül éppen a legfontosabb teendőket. Második napirendi pontként a bizottsági tagok meghallgatták Pogány Miklós beszámolóját az idei szakszervezeti oktatás eredményeiről, tapasztalatairól. Végül megvitatták a második félévi munkatervet. k. m. A szülőket értesítette az iskola, hogy lányukat felvették, minden a legnagyobb rendben van. És mi történt két nap múlva? Másodszor: visszautasítás Üjabb értesítést küldött február 20-án az említett ÁFÉSZ igazgatója, Debre József: a szerződés megkötésének feltétele a következő érdemjegyeket kívánja, legalább 3,8-as átlagos tanulmányi eredményt és 4-est matematikából. Különben a felvétel nem lehetséges. Zeller Erzsi: — Merítünk az osztályfőnökhöz, hogy ezek szerint bennünket nem vesznek fel, mert nekem 3-as az átlagom, bár matematikából 4-es voltam, Urbán tanár úr megnyugtatott bennünket, hogy az igazgató úr beszélt a Debre bácsival, és minden rendben van. Dömsödiné: — Én is felmentem az iskolába, de Urbán tanár úr megnyugtatott, hogy nincs baj. Én továbbra is a nemleges papírhoz tartottam magam, ezért elhatároztam, felmegyek Pestre, mert ott felvették volna a Zsuzsát hármassal is, de a tanár úr lebeszélt, hogy minden rendben van. Urbán Sándor osztályfőnök: — Naponta együtt utazom a buszon Debrével, ott mindent megbeszéltünk, és Debre megígérte, hogy mégis felveszi a két lányt, így mondta: „kibírjuk három évig azt a két kislányt.” Bállá Benjámin igazgató: — Felhívtam a tanácselnököt telefonon, és ő megígérte, hogy segít. így is volt, Debre neki is ígérte, hogy megköti a szerződést a két tanulóval. Különben is furcsa, hogy miután felvette a két lányt, azután köti ki tanulmányi követeléseit, tehát utólag. Tudhatta eredményeiket, hiszen a beiskolázás a félévi bizonyítvány alapján történik. A szóbeli ígéreteknek azonban mennyi lehet a súlya? Harmadszor: ígérgetés Nem sok, amit bizonyít, hogy március 20-án Együd Lajos lemondta két tanuló igényüket a Szövetkezetek Pest megyei Központjánál, és ugyanakkor értesítették az esztergomi isr w 1 • 1 ina Távoli rokonom, Tina néni, ha nagyritkán feljön valahonnan, a nem is tudom, honnan, első dolga szemrevételezni mit gyarapodtunk anyagi javakban. Ezúttal azonban a két iker világrajövetele nem nagyon tette lehetővé, hogy egyéb beszerzéseinkről áradozzunk, így némi üresjárat után szokása szerint ő kezd el panaszkodni. Száján kínkeserű fintor, pirinyó egérszemében sopánkodó búbánat, ahogy mondja: — Jaj, ha látnátok, hogy néz ki a balatoni víkend- házam, akár a sáskák lepik el az átkozott fizetővendégek. Részvevő pillantást vetünk rá, ha volna a kezünk ügyében szalmiák, még azt is szagolnánk, hogy lássa, mennyire egyetértünk vele. néni Mindez további lamentálásra lelkesíti. — Igazán ideje, hogy a papával néhány hétre mi is leugorjunk, arra a vacak jugoszláv tengerpartra, de képzelhetitek, mibe fog az kerülni. Hitvesem, s jómagam egyesült erővel képzel- günk, sőt még mintha a két iker is koncentrálna. Tina néni egyre erőteljesebben tapossa a pedált. — És hogy sült el a kocsicsere is! Emlékeztek, volt egy vacak Skodánk. Hát az a vacak uram — neki saját magán kívül minden és mindenki vacak, sőt vicik-vacak, amint a következőkből kiderül — nem egy vicik-vacak, hatvanhetes típusú Rönóra cseréli ki, mikor hatvankilences Messzit is el lehetett volna csípni. Döbbenten kiáltottunk fel: Jé! Csakugyan! Nahát! Mire romokban heverő látogatónk végképp összeomlott. — Néha azt hiszem, megörülök. A napszámosok is annyit kérnek a kapálásért, hogy esküszöm kihányatom azt a vacak szőlőt. Persze az a szőlő nem is volt olyan vacak, csupa csemege tőke, de azért ráhagytuk és távozóban vigasztaló indulattal vigasztaltuk. Az ügy azonban reménytelen, többszörös tokával és lila műhajjal keretezett arcán a komor felhőket nem váltja fel a derű aranyfénye. Sőt tovább romlik hangulata amikor belebotlik az ajtónk előtti lábtörlőbe. Büntetésül még egyszer belerúg, majd indignálódva felkiált. — Nézd csak, új lábtörlőtök van. Ha nem veszem észre, nem is mondjátok! Nagy S. József kólát is, hogy a két lányt számukra nem megfelelő tanulmányi eredményük miatt, nem veszik fel. Viszont a dunabogdányi általános iskolának — Bállá igazgató állítása szerint — nem küldtek hivatalos értesítést, tehát az iskola hivatalosan csupán a felvételükről értesült. Ez lehet a magyarázata, hogy az igazgató és az osztályfőnök egészen mostanáig bízott a szóbeli ígéretekben — annál is inkább, mivel a lányok felvételi papírja legutóbbi időkig az esztergomi iskolában maradt —, bízott a jó kapcsolatokban, és a szülőket, a kislányokat is hasonlóképpen biztatta, sőt lebeszélte, hogy valami más után nézzenek. Végül két szék közül a pad alá estek, és most hitegetéssel vádolják az ÁFÉSZ-t. Debre József: — Nem veszünk fel senkit, aki nem éri el azt a tanulmányi eredményt, amit mi igénylünk. A múltkor is felvettünk 3,4-gyel egy lányt, és állandóan megbukik. — Akkor miért értesítették februárban a szülőket és az esztergomi iskolát is a felvételről? — Mi csak azt érzékeltettük, ha elérik a megfelelő eredményt, akkor szerződést kötünk velük. — Tudhatták az eredményt, hiszen a félévi bizonyítvány a rendelkezésükre állt. Ezenkívül az általános iskolát sem értesítették írásban, tehát hivatalosan. — Kérem, én csak azt mondhatom, amit eddig. És mi mit mondhatunk? Végül: hibák Azt, hogy hibát követtek el a dunabogdányi ÁFÉSZ vezetői, akik, úgy látszik, nem jártasak az iskoláztatási-felvételi rendszerben. Azoknak, akiknek már egyszer hivatalosan a tudomásukra hozták, hogy felvételt nyertek, utólag semmilyen feltételt nem szabhatnak a beiskoláztatással kapcsolatban. Nem járt el helyesen az iskola sem, hiszen szóbeli ígéretekre nem helyes és nem is szabad alapozni. Ahelyett, hogy a szülőket rábeszélték a bizonytalanra, inkább arra serkenthették volna őket, hogy nézzenek biztosabb szerződés után. Furcsa az is, hogy a szülök, kezükben a felvételt elutasító papírral, ennyi ideig vártakarra, hogy a hivatalos „nem” ellenére mégis felveszik majd lányukat. Azonban még semmi sem késő. Nem állunk olyan jól kereskedelmi tanuló — és általában munkaerő — dolgában, hogy a két lány ne tudna helyet találni. Mert egyáltalán nem rossz a bizonyítványuk — a helyi ÁFÉSZ indokolatlanul magas igényeket támaszt — máshol még sokkal rosszabb eredményekkel is felvételt nyerhetnek. Mindenesetre a helyi ÁFÉSZ hibázott először... Berkovits György EGER KISZ-szerződés — lakásra Érdekes lakásépítési akciót indítottak el Egerben a finom- szerelvénygyár fiataljai. Négy turnusban 48 KISZ-lakást építenek. A vállalat vezetősége — a szociális körülmények és a jól végzett munka alapján — 16 fiatal építtetőnek jelentős összegű támogatást nyújt. Ennek fejében a lakásra igényt tartó fiatalok tíz évre szóló munkaszerződést kötöttek , munkahelyükkel. Amennyiben egy évtized múltán is a vállalatnál dolgoznak, s az eltelt idő alatt fegyelemsértést nem követnek el, az üzem nem tart igényt az összeg visszafizeté- I sere.
