Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

TEST HECYtt K-Mívlmi 1969. JÜNIUS 22., VASÁRNAP / / ÉVZÁRÓ ELŐTT Gyomron a II. számú napközi otthonos óvodában évzáró ünnepségre készülnek a kicsinyek. Mához egy hétre tartják a kedves műsoros délutánt. (Foto: Urbán) KI V01T A „KVM Arany János az 1854—1879 közt írt Toldi szerelme II. éne­kében, Tar Lőrinc és Rozgonyi Piroska lakodalmán így jele­níti meg a szerelmében csaló­dott Toldi Miklóst: „Csak Toldi nem eszik, nem is iszik, hallgat; .Volt kunkapitánya hátul egy asztalnak, Messzirül az édes méreg-italt nyelte: Gyönyörű Piroskán odaveszett lelke.” Mivel e „kunkapitány” elne­vezést — úgy vélte Arany — sokan nem ismerik, műve egyik jegyzetében hozzá£űate;;L;; „Kunkapitány... Bizonytalan eredetű népszokás, hogy lako­dalmakon azt, aki az asztal al­só végin ül (s rendesen élezek es tréfák mestere, vagy czél- táblája) kunkapitánynak ne­vezik”. A pár éve elhunyt Rexa De­zső történetkutató egyik hát­rahagyott munkájában aka­dunk rá e „bizonytalan ere­detű” elnevezésnek egy 300 esztendővel korábbi előzmé­nyére! Ugyanis 1554. április 23-án Nádasdy Tamásné, Kani­zsai Orsolya Léka várából, fé­lig tréfás üdvözlő levelében ezeket írja Pozsonyba, férjé­nek, az ekkor nádorrá válasz­tott Nádasdy Tamásnak: a ná­dorsággal járó tisztségek közül (a nádor ti. egyben a kunok főkapitánya is) „azok egyike elég énnekem __az kunbíró­s ágot kívánom, mert tudja ke­gyelmed, hogy én nem iszom bort...” A kunbíró, kunkapitány — tehát a vigalmas asztalnál a bornemissza neve — úgy véli Nádasdyné levelének felfede­zője, Rexa Dezső — a régi fő­emberek lakomáin az a férfiú volt, akinek tiszte a nem-ivás vala. Ügy látszik, főként hiva­talos ügyeket követő vigalmak során a régi főemberek súlyt helyeztek arra, hogy közülük legalább egy valaki józan ma­radjon. Persze ez még mindig csak a „kunkapitány” szerepét tisztázza, ám azt nem tudjuk, miért éppen kunbírónak, kun­kapitánynak nevezték hajdan­volt, 4—500 év előtti dáridók- nak egyetlen józanát... A NEB VIZSGÁLTA Csak egy fél kifli az uzsonnám... A SZOBI JÁRÁS NAPKÖZISEINEK PANASZA EBÉDHEZ KARÁCSONYFADÍSZ - VILLA, KÉS ISMERETLEN? Bár az iskolaév véget ért — tanulságul jövőre — érdemes megismerkedni a Szobi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság je­lentésével. Szob, Márianoszt- ra és Bernecebaráti községek­ben széles körű ellenőrzést tartottak az általános iskolák és óvodák napközi otthonai­ban. Az eredmény — enyhén szólva — lesújtó. Nem szólva a sok kisebb-nagyobb sza­bálytalanságról, az utólag grafitceruzával beírt, majd átjavított tételekről, a házi­pénztárakban talált többletek­ről, vagy hiányról, a tanácsi pénztárba egyhetes késéssel befizetett díjakról. Arról, hogy a térítést általában nem ok­mányok alapján állapítják meg, hogy a különböző kimu­tatások hiányosak, a társadal­mi tulajdon védelme nem ki­elégítő, hogy zavaros a gön­gyölegelszámolás. Hosszadal­mas lenne felsorolni, melyik községben, milyen hibát talál­tak, tény az. hogy rend és megnyugtató pénzügyi fegye­lem sehol nincs. 180 embernek 5 tojás A nagyobb megdöbbenést az élelmiszerek vásárlása, a gyerekeknek tálalt étel, a fel­szolgálás és a higiénia hiánya váltja ki a lakosokból. A nap­közi otthonok rendszeresen a helybéli kiskereskedelmi bol­tokban vásároltak. A szobi napközi otthon márciusban 2201 forinttal kevesebbet adott volna ki, ha a nagyke­reskedelemtől veszi meg a szükséges élelmet. Csupán ser­téshúsnál 632, csirkénél 491 forint felesleges pénzt költöt­tek. Ennyivel javíthattak vol­na az egyébként is gyenge ét­renden. Ugyanakkor március 10-én 593 forintot takarítottak meg. Hogy lehet ez? Ügy, hogy a nyersanyágfelhasználást nem lehet pontosan ellenőriz­ni. Gyakran megtörténik, hogy délelőtt még nem tudják, tulajdonképpen hány személy részére kell főzni. De ez is jellemző: 50 és 200 embernek egyformán 5 deka teát, egy ki­ló citromot és két kiló cukrot használnak fel teához. Leg­alább is papíron. Április 10-én 53 személynek — köz­tük 38 óvódásnak — szemé­lyenként 13 deka zsírral főz­tek. Másnap a krumplileves­hez — az óvodásoknak is — majd fél kiló burgonyát szá­moltak fejenként! Március 15-én 188 embernek a tojás- leveshez. a sertéssülthöz, bur­gonyához és párolt káposztá­hoz összesen 2 kiló zsírt és 5 tojást vételeztek. Ügy látszik, megismétlődik a bibliai csoda. Miért kivételeznek? Márciusban a gyerekek gyümölcsöt egyszer sem kap­tak, egész májusban három­szor volt friss főzelék. Tíz­óraira leggyakrabban teát zsí­ros kenyérrel, uzsonnára cso­koládét adnak. Egy-egy cso­koládéosztás 200—250 forint­ba kerül. Ezért a pénzért — tessék elhinni — fejenként 2 —3 alma is jutott volna! Áp­rilis 16-án a gyerekek túrós- csuszáján se tejfel, se töpör­tyű nem volt. Ugyanakkor a felnőttekét bőven meglocsol­ták. Az élelmezésvezető sze­rint, „a gyerekek meg sem ennék!” cukros tésztát kérnek. Nekik a tejfelt már a lábas­ban teszik a tésztára. Az is­kolások nerp reklamáltak. Megszokták, hogy az ő étke­zésük részben eltér a nagyo­kétól. Azt is megszokták, hogy a finomfőzelékhez ők csak egy, a felnőttek két fasírozot- tat kapnak. Léhety hogj^ való­ban nem ennének mieg ket­tőt, de miért nem adnak a kü­lönbözeiből süteményt, vagy gyümölcsöt? Általában, ke­vésbé munkaigényes ételeket főznek, holott a konyha gépe­sítése és a létszám megfelelő. Maradjunk tovább Szobon. A mosogatásra és általában a tisztaságra nem sok gondot fordítanak. A tányérok ragad­nak, az evőeszközök zsírosak és kizárólag csak kanalat tesz­nek az asztalra. A takarítósze­reket az élelmiszerraktárban tárolják, ételmintát nem tesz­nek félre, bármikor súlyos mérgezés történhet emiatt. A dolgozók munkájuk végeztével az egyetlen konyhai csapnál tisztálkodnak. Tavaly egész évben öt doboz VIM-et, egy seprőt és 1 körömkefét hasz­náltak el. ' Figyelmeztetés ellenére sem Bernecebarátiban szintén van mit kifogásolni. Itt sem HtJjlUJi Ibt rb'S' ;.ül HM SZILVESZTER í jJMíimfflt « jít "ö Nyár a rádióban MŰSOR HAJNALTÓL HAJNALIG IPARI TANULÓKAT BEISKOLÁZUNK KŐMŰVES, ÁCS, PARKETTÁS, MŰKÖVES, FEHÉRMUNKA, HIDEGBURKOLÓ SZAKMAKRA. Kollégiumi elhelyezésről, teljes ellátásról, munkaruháról, bakancsról gondoskodunk. Ösztöndíjat fizetünk Jelentkezés szegélyesen, vagy levélben a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat szakoktatási csoportjánál, Budapest XI., Dombóvári út 19. Mintegy 70 000 perc — tehát több mint ezer órára való — szórakoztató zenei programot sugároz a nyáron a rádió. Rendszeresen jelentkeznek a már kedvelt műsorszámok, köztük a kedves lemezeim, a vasárnapi koktél, a csak fia­taloknak, a csúcsforgalom. A friss hazai felvételek mellett ismét készül egy közös, kap- csolásos tánczenei műsor a berlini rádióval. A közelmúlt­ban lezajlott ljubljanai dzessz- fesztivál teljes műsorát össze­sen hat adásban sugározzák júliusban. Mikrofon elé invitálják a nyáron hazánkban ven­dégszereplő neves külföldi énekeseket, köztük Bobby Solót és Udo Jürgenset. A szórakoztató rovat mun­katársai újabb marathoni mű­sorral készülnek a nyárra. Augusztus 20-án hajnaltól hajnalig — pontosabban 4 óra 30 perctől másnap 4 óra 30 percig — az övék a mikrofon, csak a hírek idejére adják ki a kezükből. A vezető riporter Szepesi György lesz. A rádió mikrofonjával motorcsónak, helikopter, URH- és közvetí­tőkocsik járják az országot, s a rádiósok' a legkülönbözőbb színhelyeken keresik fel ri­portalanyaikat, üdülőket és másokat. Érdekesnek ígérkezik a „Minden héten szilveszter” cí­mű sorozat is, amely július 2-án jelentkezik első ízben, s augusztus 31-ig megismétli 1955-től kezdve a rádió szil­veszteri kabaréműsorait. A dramaturgia a „Nevető klasszikusok” című sorozat mellett — a szezonnak meg­felelően — szintén a vidá­mabb hangvételű műveket vá­logatja ki a rádiófeldolgozás­ra, illetve megismétlésre. Hangszalagra vett színhá­zi produkciók is helyet kapnak a nyári műsorban, köztük Dürrenmatt: a Meteor című darabjának előadása. Az ifjúsági osztály nyári te­matikával jelentkezik a szün­idő alatt, az „Ezeregy dél­előtt” hetenként háromszor, főleg irodalmi zenei anyaggal, a nyaralásról, táboréletről szó­ló beszámolókkal. Nagy szá­mú rádiójáték várja készen, dobozban műsorra kerülését, köztük Végh Antal húszrészes sorozata, az „Orsi napló”. A 20-as stúdió is a nyár hangu­latához igazodik, s a többi között műsort szentel az épí­tőtáborokban dolgozó fiata­loknak. Az ifjúsági randevú minden második héten jelent­kezik 2-től 6-ig. A GUMIABRONCSOK ÉS TÖMLŐK jó állapota elősegíti a gazdaságos és balesetmentes üzemeltetést. — Traktor és vontató gumiabroncs, tömlő, — teher-, személy- és pótkocsi gumiabroncs, tömlő, — kombájn- és munkagép gumiabroncs, tömlő megrendelhető és beszerezhető. BUDAPESTI AGROKER Vállalat központi telepén BUDAPEST XV., Cservenka M. u. 107. T: 635—494 Személyes megrendelés esetén soron kívül kiszolgáljuk, levélbeli megrendelés esetén o megadott címre azonnal szállítunk. Pest—Nógrád— Komárom megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat törődnek a különböző korú gyerekek ízlésével, szükségle­tével. Friss gyümölcs helyett — akárcsak Márianosztrán — konzervet adnak. Az orvos már az év elején javasolta; tegyék változatosabbá az ét­rendet. Tették is. Február 10-én az ebédhez egy doboz karácsonyfadíszt és 1 doboz habkarikát számoltak el. 15-én az egyik csoport egyforintos, a másik kettőötvenes csokolá­dészeletet kapott uzsonnára. Az óvodásoknak fél, az isko­lásoknak egy. vagy másfél kiflit adnak! Mégis, Mária­nosztrán és Bemecebarátin jobb napközisnek lenni, mert legalább tisztaság van. A dol­gozók tisztaságával azonban itt sem törődnek. A járási tanács pénzügyi osztálya már többször figyel­meztette a vezetőket, a sza­bálytalanságokra, de változás nem történt. A népi ellenőr­zés szerint a felügyeletet ellá­tó orvosok bejegyzései is gyak­ran hiányoznak az óvodák, napközik naplóiból. Mindez kiáltó mulasztássorozat! Meg­követeli a járási tanács gyors intézkedését! Komáromi Magda Dunakanyar­bélyegek Szentendrén A szentendrei teátrum j. liusi előadásainak idején . szabadtéri színház szomszéd­ságában alkalmi postahivatal működik majd, ahol a nemré­gen megjelent Dunakanyar - bélyegsorozatot árusítják. ,A bályegújdonságot a szentend­rei teátrum emblémáját ábrá­zoló bélyegzővel látják el. Az alkalmi postahivatal ezenkí­vül emblémával díszített bo­rítékokat is árusít MA Barcsay-kiállítá nyílik Szentendrén A szentendrei Ferenczy Ká­roly Múzeumban, szombaton tájékoztatták az újságírókat Barcsay Jenő Kossuth-díjg: festőművész, a Magyar Nép- köztársaság kiváló művész vasárnap megnyíló kiállítása - róL Petényi Katalin műve - szettörténész elmondotta, hog Szentendrén, a Hofer Mikló: építőművész tervei alapjai', készülő művelődési ház elő­csarnokát Barcsay Jenő 33 négyzetméteres, velencei szí­nes márványból készített mo­zaikjával díszítik. ÖREG DIAKOK VIZSGÁJA Rendszerbe foglalta korábbi tudásukat A Csepel Autógyár művelő­dési otthonának könyvtárában harmincnégy harmadéves öreg diák várja a nagy pillanatot, amikor Sófalvi Zoltánné fel­teszi az első kérdést. Vizsga. Az iskolában sem könnyű dolog, pedig ott a diá­koknak már--felad®t«tr*!$ifltcs,' mintha égy vagy éppen négy esztendőn át készüljenek a nagy pillanatra. De mennyivel nehezebb, szorongatóbb érzés deresedé fejjel, munkában kérgesedett kézzel választani a tételek között, aztán rövid gon­dolkodás, jegyzetkészítés után odaülni, szembe a tanárral, aki fiatalabb is, meg akinek mun­káját az oktatás tölti ki, és tíz­tizenöt percen át folyamatosan számot adni két kérdés kap­csán lényegében a marxista— leninista esti egyetem három esztendeje -alatt tanultakról. Az első „felelő“ magas, széles vállű, őszülő ha- lántékú férfi: Altorjai Lajos, a karbantartó-szolgáltató gyár­egység fődarusa, ötvenhárom éves, harmincnégy esztendeje eszi a maga kenyerét, tizenegy esztendeje dolgozik a Csepel Autógyárban. Eddig — mint szakoktató — mintegy nyolc­száz darukezelőt nevelt, vizs­gáztatott. Most ő vizsgázik. Precízen, szabatosan fogalmaz­va. Előbb a népi demokratikus forradalmak jellegéről, szaka­szairól, legfőbb tanulságairól beszél, majd az imperializmus új gyarmatosító politikájáról. Az igazgató-tanár nem kérdez közbe, nincs szükség rá. A két felelet együttes eredménye: kitűnő. — Pedig nagyon szurkoltam még egy órával ezelőtt is — mondja indexének átadása után már derűsen, felszaba­dultan. — Ez a nap kettős öröm a számomra. Nemcsak azért, mert jól sikerült a vizs­ga, azért is, mert az éjszaka megszületett a második kis- unokám. Hiába no, öregszik az ember... Appel Lőrinc már a fiata­labb korosztályhoz tartozik. Mindössze harminckilenc esz­tendős, szerszámélező a Hajtó­műgyár kormánymű részlegé­ben. A gyár alapító tagjai közé tartozik, húsz esztendeje kezd­te itt a munkát. És itt dolgo­zik a felesége, köszörűs és a fia is, aki lakatosipari tanuló. — Nem volt könnyű dolgom nyolc elemivel lépést tartani az érettségizett, sőt, egyetemet végzett hallgatók­kal. Különösen az első eszten­dő volt nagyon nehéz, a filo­zófia. De nem hagytak ma­gamra a többiek, sem akkor, sem később. Nagyon jól ösz- szekovácsolódott a mi kis kol­lektívánk. Azt hiszem, a szor­galmas • tanuláson kívül nekik KöSSÓhhefenS, ffogy ma jeles­re vizsgáztam. Csókái László lakatos, az anyagtechnikai főosztályon. Negyvenhárom éves, henge­részként kezdte felnőtt életét a csepeli Fémműben. Az Autógyárban szintén az alapí­tás esztendejébe került s nem bánta meg. Meggyökeresedett a gyár lakótelepén, felesége és lánya is a gyárban dolgozik. — Amikor kihúztam a té­telt, magamban azt mondtam, inkább meg se nézem, ha beírnak egy elégségest a ne­vem mellé. Aztán, hogy meg­néztem, már nem adtam alább magamban közepesnél. S a végeredmény jeles lett. Hogy mi hasznom volt a háromesz­tendős tanulásból? Rájöttem arra, hogy milyen keveset tudtam eddig. Pedig, mint negyvenötös párttagnak, na­gyon sokszor kellett vitatkoz­nom az emberekkel. Nem is tudom, honnan vettem bá­torságot és tisztán látást, hogy alapvető dolgokban nem té­vedtem a viták során. Most már sokkal könnyebb lesz a dolgom, ha vitatkozni kell az emberekkel. Fellner Oszkár, a kísérleti üzem forgácsoló műhelyének a vezetője. Technikumot vég­zett, a Gépipari Tudományos Egyesület tagja. És szintén a gyár alapító tagjai közé tar­tozik. Kitűnőre vizsgázott és az a szándéka, hogy tovább folytatja majd a tanulást, h szakosítón. — Mit adott a három esztendő? Rendszer­be foglalta korábbi tudáso­mat. S ha csupán ennyit adott volna, már nem veszett kárba a tanulásra fordított idő. Négyen a harmincnégy vizs­gázó közül. Negyven-ötven éves, felnőtt emberek, férjek, családapák, sőt, nagyapák. Miért fordítottak olyan sok­sok órát jobbára szabad ide­jükből a tanulásra? Azt hi­szem, Fellner Oszkár fogal­mazta meg a legtalálóbban: „A technika századában tíz­évenként még a lexikon is el­avul, hát még az ember tu­dása!” P. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom