Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
FEST »/EC VE I &Kívínn 1969. JÜNIUS 18., SZERDA A második panasz után Egyéni érdek, közérdek Masznyik Márton aszódi lakos egyéni érdeke évek óta ütközik a köz érdekével — illetve egy kereskedelmi vállalat érdekével. Aídr Jogi atkoztunk panaszával 1968. augusztus 31-i számunkban — cikkünknek egyik címe akkor is hasonló volt: „Egyéni érdek, közérdek.” A felek — Masznyik Márton, Aszód, Kossuth Lajos utca 97. számú Iház tulajdonosa és lakója, valamint a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat ■ugyanezen házban kereskedő cipőboltja — közötti érdek- ellentét története röviden a következő: A ház valamikor egy kereskedőé volt, aki benne üzletet nyitott. A háznak eme része az államosítás után is megmaradt üzlethelyiség-, nek, a többiben laktak, egy szoba-konyhában, a következő tulajdonosok Masznyikék. 1965-ben Masznyik Márton apja meghalt, hat testvérre maradt a ház. Masznyik Márton kielégítette mindegyik testvérét, kifizette az átírási költséget és a terve az volt, hogy az öreg, vizes, korszerűtlen ház helyére újat épít. Az ikladi Ipari Műszergyárban dolgozó marós tehát birtokába szerette volna venni, teljes mértékben házát, kitenni a bérlőt, hogy jogos tulajdonával szabadon rendelkezhessen. Tárgyalásba kezdett az említett kisker vállalattal, hogy költöztesse el az üzletét, vagy vegye meg bérleményét. A vállalat természetesen ilyen korszerűtlen helyiségre nem tartott igényt, de nem is költözött ki, objektív okokra hivatkozva. Első cikkünk megjelenése után, ősszel, a vállalat megvásárolt egy üzletheÉvadzáró a Nemzetiben A Nemzeti Színház társulata kedden tartotta évadzáró ülését, melyen Both Béla igazgató bejelentette, hogy az “1969—70-es évadban két jelentős külföldi vendégszereplés vár az együttesre. Október 13-án egyhetes turnéra Jugoszláviába utaznak, s Újvidéken s Belgrádban a Mózes és a Szerelmem, Elektra című drámákkal lépnek a közönség elé. A jövő év májusában a Szovjetunióban vendégszerepei az együttes: Moszkvában és Leningrádban két héten át. A hazai közönség az új évadban kilenc bemutatót láthat, közülük négyet a Nemzeti Színházban, ötöt pedig a Katona József Színházban terveznek. Az igazgató végül bejelentette, hogy a társulathoz szerződött Babarczy László rendező Pécsről, Moór Mariann Kecskemétről, Szabó Kálmán Szegedről továbbá Gómagy Mária és Benedek Miklós, akik most kerültek ki a főiskoláról. A Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő 1.) AZONNALI FELVÉTELRE KERES: • számviteli osztályvezetőt, • gépipari technikumot végzett munkavédelmi előadót, • képesítéssel és gyakorlattal rendelkező normást FIZETÉS: megegyezés MUNKAIDŐ: heti 44 óra. szerint. Jelentkezés a munkaügyi osztályon, mindennap 7 órától. Telefon: 635. lyiséget a Kossuth utca 10 szám alatt, amit azonban még át kellett alakítani. Nem tudjuk, hogy az új helyiség megvásárlása ilyen gyorsasággal — a cikk megjelenése után néhány héttel, amelyben megírtuk, hogy Masznyik Márton érdekét kellene érvényesíteni — nem történhetett volna-e meg hamarabb. És most azon morfondírozunk, hogy ennek a cikknek a megjelenése, vajon lendít-e valamit előre a megvásárolt helyiség átalakításán, mivel ugyanis ezt még nem kezdték el. Pedig már ígérték, hogy januárban elköltöznek, azután második negyedévet mondtak, ezt levéllel is megerősítették, de az építkezés még most sem indult meg. A tervek, ottjártunkkor, 9-én, még nem érkeztek meg. A kivitelező, a községi tanács építőipari részlegének vezetője a hónap végére várja, hogy megkapják a tervre vonatkozó utasításokat, amelyeket majd végső formába ők öntenek, majd megkérik a hivatalos építési engedélyt, amelynek átfutási ideje két hét, de lehet két hónap is. Sőt, még a KÖJÁL is beleszólhat, mivel ivóvíz tisztaságú vízre és szennyvízderítő építésére a közmű- vesítési viszonyok miatt nem kerülhet sor. Maga az építkezés három hónapig tarthat. A kisker vállalat igazgatója Kalmár István, június 13-án azt ígérte, hogy augusztus végére átadhatják az új helyiséget és kiköltöznek a Masz- nyik-házból. Már most úgy tűnik, hogy ez az ígéret sem váltható valóra. Pedig a közérdek az lenne, hogy a cipőbolt korszerű, megfelelő raktárral rendelkező helyen árusítson minél haima- rabb, tehát költözzön el. Azonkívül a közérdek azt is kívánná, hogy a tervek, az építkezések sokkal tervszerűbben és gyorsabban haladjanak. És végül a közérdek azt is kívánná, hogy a vállalatok sokkal de- mokratikusdbbam, emberségesebben, nagyvonalúbban intézzék vitás ügyeiket az egyes emberrel. Mert nem baj az, ha a jogos egyéni érdek győzedelmeskedik. Győzzön mindig az, akinek igaza van és jelen esetben Masznyik Mártonnak van igaza, aki sok ezer forintos anyagi áldozatot hozott már azért, hogy építkezhessen — 400 mázsa követ, 960 mázsa sódert, 70 mázsa me- szet vásárolt, a téglát Is megvette volna már, de nincs hol tartsa, Tehát esetünkben — amely a köz szempontjából nem nagy ügy, de az egyénnek annál inkább, a közérdek és az egyéni érdek egy felé mutat: az emberséges megoldás felé, amelynek vágányára már ráterelődött, csak egy kicsit nagyobb sebességre kellene váltani. Berkovits György „Mai csehszlovák képzőművészei“ 20 éve 1949. június 18-án, 20 éve, nein sokkal a nemzetközi békemozgalom zászlóbontása után ült össze az első magyarországi békekongresszus. A magyar nép is felsorakozik az élet, a béke védelmére egy olyan keretben, amely különböző hitvallású és politikai felfogású emberek önkéntes tömörülése révén, a humanizmus szellemében, az összefogás erejével száll síkra a béke megvédésére. A magyar békemozgalom, mint a világot átfogó békemozgalom része, azóta eredményekben gazdag utat tett meg. Megalakult a hazai békemozgalom központi szerve, az Országos Béketanács, s létrejöttek helyi szervei, a békebizottsá- gok, melyek tevékenységüket ankétok, gyűlések, előadások és a béke védelmét célzó időszerű mozgósító akciók útján fejtik ki. A magyar nép küldöttei jelen vannak a nemzetközi béketalálkozókon és tevékenyen veszik ki részüket a Béke-világtanács munkájából is. Míg a vázlatból mozaik lesz Barcsay Jenő kiállítása Szentendrén Szentendrén új megyei művelődési ház épül a közeljövőben, melynek terveit Hoffer Miklós készítette. Az előcsarnok hatalmas mozaikfreskóját Barcsay Jenő festőművész készíti. Nagyjából ennyit tudtunk mostanáig. A szentendrei Fe- renczy Károly Múzeumban azonban most olyasmire készülnek, ami a halott hírt megeleveníti. Vasárnap kiállítás nyílik, Barcsay Jenő munkáiból __De mi is lesz a tárl at anyaga? Erről kérdeztük Petényi Katalin művészettörténészt, aki a kiállítást rendezi. — A mozaik, amit a mester a művelődési ház számára készít, háromszor 11 méteres lesz. Nagyon nagy munka. Rengeteg kompozíciós vázlat, grafika és festmény készült, míg a végleges forma megszületett. Ezeket állítjuk ki most, s így az első rajztól; az ötlettől, végigkísérheti a látogató az alkotó munka fázisait, a végleges, kialakult, letisztult műig. Természetesen a kész alkotást nem mozaikban, hanem festményben, illetve kartangrafikán mutatjuk be. Az első vázlattól a végleges formáig... Mennyi próbálkozás? — Mintegy huszonkét festmény és huszonnyolc grafika. Izgalmas feladat elé állított, egyszerre nehéz és szép ezt a kiállítást rendezni. Már csak azért is, mert ez lesz az első ilyen jellegű kiállítás az országban. — V — A megnyitó ünnepségen, a Műcsarnokban, tegnap Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alel- nöke és Jan Rabas, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kulturális és tájékoztató minisztériuma főigazgatója mondott beszédet. A „Mai csehszlovák képzőművészet” című kiállítást megtekintette Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes és Josef Pucik, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Kakaó a fán Az utolsó, a tizenharmadik termést szedték le kedden a szegedi József Attila Tudományegyetem füvészkertjének kakaófájáról. A tizenöt éves fa minden esztendőben dúsan virágzott, termést azonban csak az idén hozott. A szépen fejlett, átlagosan 35 dekás terméstokokból egyenként huszonöt-harminc magot szedtek ki. A magvak a szegedi fü- vészkert legértékesebb csereanyagát képezik. Két öreg Két szép öreg. Ismertem őket? Vagy róluk csak álmodtam talán? Szomorú volt az egyik, tücsökzaj-szavú, a másik friss-kedvű, pacsirtás-vidám. Csodálom —, és szeretem is nagyon, ezt az áradó, víg öreget, én is ilyen szeretnék lenni —, s mégis, érzem: szívemhez a másik van közelebb. Fürtös Gusztáv ADHÉZIÓ » fegyelmi bizottságot kilencre A hívták össze. A tanácsteremben a hosszú, leterített asztal mellett a bizottság tagjai ültek. Külön asztalkánál a jegyzőkönyvvezető, öt lépésnyire a hosszú asztaltól, hangsúlyozottan kiszakítva a környezetből, egyetlen szék. Aki odaül, érezze: ő itt csak felelhet. Neki csak kötelességei vannak. A bizottság elnöke rutinunalommal lapozgatta az előtte fekvő aktákat. Egyik ügy olyan, mint a másik. Jogszabályok, belső utasítások, s emberek, akik ezeket megszegik. Világos, gyorsan áttekinthető frontvonalak. Egyik oldalon a papírra írt regula, a másikon a renitenskedő ember. Neki az a dolga, hogy a kettő közötti ellentmondásokat megszüntesse. Egyensúlyt teremtsen. Milyen áron? Miféle személyi motivációk figyelem- bevételével? Nem kell komplikálni a dolgokat Ez itt gyár. Nem széplel- kek gyűjtőhelye. Itt rendnek kell lenni. Soha, még egyetlen egyszer sem jutott eszébe, hogy mi is a rend. A mai ügy azért kicsit bonyolultabb. Mégiscsak a konstruktőrről van szó, aki díjakat szerzett a gyárnak, nagy nemzetközi üzleteket tett lehetővé... Szóval valaki. Áll egy és más a háta mögött. Az előtte levő aktára tekintett. „... Bár nem tartozik hatáskörébe, s jogszerű alapja sincs hozzá, leállíttatta a lágyító kemencék működését, s ezzel a teljes délutáni műszakot tétlenségre Ítélte. A ■ termeléskiesésből származó kár megközelítően kétszázezer forint...” A fegyelmi eljárást az üzemvezető panasza alapján a főmérnök kezdeményezte. Formailag minden rendben — hajtotta be az irattartó fedelét. Nem rossz gyerek ez a Roszik Karcsi. Csak már hagyna föl ezzel a megszállottsággal. Minek ártja bele mindenbe magát? Sóhajtott. Szólt a jegyzőkönyv- vezetőnek: hívja be Roszik kartársat. Az órájára nézett. Kilenc múlt tíz percceL Mikor lesz ennek vége...? A datfelvétel, a rutinkérdésekre elhangzott válasz — ismeri-e a fegyelmi eljárás alá vont személy jogait, módja volt-e a fegyelemi eljárást képező eseményről készített írásos anyagot megismerni —, s máris fölrobbant az első bomba. Roszik a kérdésre, miszerint elismeri-e a fegyelmi vétséget, a jogalap nélküli beavatkozást, hatáskörtúllépést, s az ezzel járó anyagi kárt, igen csöndesen, de nagyon határozottan ‘azt felelte: marhaság. Ügy tett, mint aki rosszul hallott, s közben érezte, a bizottság tagjai az arcát lesik, mit olvashatnának le róla. Mit is? Biztos, hogy ostoba képet vág. Ilyet mondani! Ezt még nem érte meg. A fegyelmi bizottság előtt mindenki igyekszik okosan viselkedni, ezzel mentve, ami a papírokon álL Roszik meg... Rászólt: talán lenne szives Roszik kartárs... A mérnök ott, a légüres térben lebegő széken elmosolyodott. — Leszek szíves elmagyarázni, nyilván erre gondolt Pikier kartárs. Csakhogy ehhez műszaki emberek kellenének, s ahogy a bizottságot elnézem ... — rövid szünetet tartott, s ebből megérthették, hogy nincs nagy véleménnyel a bizottság műszaki képzettségéről. Folytatta: — Megpróbálom leegyszerűsítve elmondani. A lágyítókemencékben lezajló fizikai és kémiai folyamatok hatására — s ezek a folyamatok szigorúan körülhatároltak a műveleti utasításokban — az anyag elveszti adhéziós képességét, s ennek döntő szerepe van a további felhasználásban. A adhézió — tudvalevőleg bizonyos tapadási képességet jelent — elvesztése alapvető követelmény. Ö a hosszú asztalnál akaratlanul türelmetlen mozdulatot tett a kezével. Tóth, aki ráharap minden ilyenre, azonnal fölhúzd ült: — Talán ha lehetne rövidebben, arra kérnénk Roszik kartársat... Roszik dühös lett. — Ha nem veszi személyeskedésnek Tóth Béla kartárs — s itt erőteljesen biccentett a fejével —, úgy látom, hogy a számlaellenőrök nem lelkesednek azért, amiből a számlák születnek... Holott itt nagyon is helyén lenne — hogy stílusos legyek — az adhézió. Tudni, miért van úgy, ahogy van, a számlán. Nemcsak a számlát látni, hanem a gyárat... Ahogy a lágyító üzemiek sem látnak mást, csak azt: egy műszak nem csinált semmit. 'Miért? Azért — s most már jó hangosan beszélt — mert Roszik mérnök úr illetéktelenül beavatkozott ... A mindenségit ennek a fafej űségnek! Ha nem állítom le őket, így kerül ki az anyag így fut át minden soron, s a fölhasználó perel be bennünket! Tudják, mi történik, ha az ilyen anyagot építik be a gépeikbe? Nem tudják, ugye? Megmondom: összetörnek a gépek! Sokmilliós kár. Értik, kérem tisztelettel? — mondta félreérthetetlenül gúnyos hangsúllyal s elhallgatott. T óth vörös volt, látszott rajta, legszívesebben nekiugrana Ro- sziknak. A jegyzőkönyvvezető a lakkot nézte a körmén. A bizottság tagjai a térítőt bámulták, mintha nem láttak volna még soha dohány- színű posztót. Nem jutott más az eszébe, étert azt kérdezte: — Tulajdonképpen hogyan kerültél... került Roszik kartárs a lágyító üzembe? Roszik gúnyosan nézett rá, megértette a tegezésről magázásra áttérő stílus nem nyelvtani értelmét, s bár látszott, nem azt feleli, ami az igazság azt mondta: — Arra jártam éppen. Ezek azok a pillanatok, amikor megáll a levegő a teremben. Megáll, s mindenki úgy érzi: nincs tovább, a kör bezárult, itt olyasmik találkoztak össze, amik között soha nem lelhető meg a hasonlóság, nemhogy az azonosság. Roszik sietett segítségükre, megtörte a már kínossá vált csendet — A gyár kára — mondjuk — kétszázezer. A népgazdaság haszna mintegy hatmillió. Egyszerű kivonás az egész Tóth Béla kartársunk gyorsan elvégezheti... Tóth pipacsvörös lett megint. Legalább Pikier sietne a segítségére. Hiszen ő az előbb csak azért szólt, mert látta, Pikier a kezével... s akkor most Roszik őt szúrja ki? Pikier, bár évek óta elnököskö- dött fegyelmi tárgyalásokon, most kizökkent nyugalmából. Valami olyasmit sejtett meg, hogy vannak erők, melyek fölött nem uralkodik a papírra írt szabály, melyek játszva fölrúgnak minden útjelző követ, s a maguk törvényei szerinti pályát futják. Krákogott. Adhézió. Tapadó erő. Mi mihez tapad? Miért neki kell igazságot tennie? Mi itt az igazság? Roszik valami olyasmiről beszélt, amit ő, ött az igazgatási főosztály élén, csak sejthet, s most álljon oda az igazgató elé: kérem, mi nem tudunk dönteni? De hiszen a kár kétszázezer forint, itt áll a papíron, a főmérnök kézjegye rajta, teljesen szabályszerű, a jogtanácsos is átnézte tárgyalás előtt az anyagot, nem talált semmi kivetnivalót. Roszik azonban belegázolt a tökéletes építménybe, s az, mint homokvár, vagy még inkább kártyavár, pillanatok alatt omlott össze. Hiszen Roszik nem blöfföl, az anyagot tényleg az egyik nagy gépgyár veszi át tőlük félkész termékként, s ha ott valóban gépekbe rakják... Mennyit mondott? Hatmillió? Belekapaszkodott az összegbe. — Roszik kartárs! Ha lenne... lennél szives... a hatmilliós összeget honnét vetted? Ugyanis ez döntő fontosságú a kérdés elbírálása ... A z a mosoly Roszik arcán! Talán belelát a fejébe, s így tudja, pillanatok alatt semmivé lett az a biztonság, melyet a rend, a szabály, a papírra írt mondatok adhatnak az embernek? Roszik a magázásról tegezésre való visszatérésen mosolygott. Pikier nem rossz gyerek — gondolta —, csak éppen szent előtte minden, ami forma. Még ha rossz is ez a forma. Az már eszébe sem jut, hogy a formák milyenségén gondolkozzék. Készen kapott formák hű alkalmazója. Becsületes tisztviselő, aki hisz abban, amit csinál, de istenkísértésnek tűnne a szemében, ha egyszer arra gondolna: a rosszat is lehet jól csinálni. Észbekapott, hogy a feleletét várják. — A hatmilliót egy négy évvel korábbi esetből tudom. Akkor eny- nyit fizetett a gyár kártérítésként. Akkor váltották le az igazgatót, s az egész vezérkart... ha talán még emlékeztek rá! Halotti csönd lett. Roszik fölállt, illedelmesen megigazította a széket, álljon csak szabályosan a hosszú asztal előtt, s kiment. Senki nem mert rászólni, hogy még nem ért véget a fegyelmi tárgyalás ... Mészáros Ottó
