Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

PEST MEG kúrián 1969. JÚNIUS 17.. KEDD Hortorony - mgytorony pince A Magyar Állami Pincegaz­daság pécsi pincészetében kü­lönös módon, úgynevezett to­ronypincében tárolják a bort. A körülmények miatt ugyanis terjeszkedni másfelé, mint a magasba, már nem tudnak. Ezért a Kaposvári Tervező Vállalat által készített tervek alapján a MÉM 26-os Dunaúj­városi Építőipari Vállalata egy újszerű megoldást alkalmazott. A „pincét”, mivel a talajvíz miatt lefelé építeni nem lehe­tett — fölfelé építette. A to­ronypincéi, amelyben 32,5 ezer hektoliter bort tárolnak, rövi­desen átadják rendeltetésének. Zebegényi „fülemüle-per" „Súlyos” ügyben kellett ítél­keznie — fellebbezés folytán a Pest megyei Bíróságnak. A per tárgya két zebegényi ingatlan kú ítélet helybenhagyásával elutasította a felperesek kere­setét. A telekrész volt, tulajdonosa találkozásánál egy körülbelül ! az új kerítés létesítésekor is 13 négyszögöles terület volt. j követelhette volna, hogy azt a Az előzmények csaknem négy évtizedre, a pereskedők jogelődeinek idejébe nyúlnak vissza. A felperesek rokona ugyanis 1930-ban megengedte, hogy a szomszéd a területet használja, s ott kerítést emel­jen. Erről egy évvel később írásbeli tervezetet is készítet­tek, eszerint a terület gazdája határozatlan időre, de legfel­jebb 99 évi időtartamra, évi 10 aranypengő jogelismerési díj ellenében engedi át. A megállapodást ugyan nem ír­ták alá, de a területet az alpe­res jogelődje a megegyezés értelmében használta. Később, további bonyodalmak támad­tak: a felperes jogelőd gyümöl­csössel telepítette be ingatla­nát, s abban — mert az akkori drótkerítés nem volt megfelelő — a szomszéd állatai kárt tet­tek. Ezért ő — ekkori meg­egyezésük szerint — új kerí­tést emelt arra a vonalra, amelyet ténylegesen birtokolt, majd ezt meghosszabítva köz­területnek minősülő részre is, mert a határ közben — a te­lekmenti vizmosás feltöltése következtében — módosult. A megyei bíróság az elsőfo­Veszélyek a volánnál ÓRÁNKÉNT NÉGY KÖZLEKEDÉSI BALESET Hétfőnként a Rádió reggeli krónikájában nem lehet szo­rongás nélkül hallgatni Pel- bárt Jenő rendőralezredes hét­végi baleseti beszámolóját. Tegnap, is hallhattuk, hogy bizony egyre gyakoribb a fe­kete hétvége. Egy sajtótájé- koiztatón arról is tudomást szerezhettünk, hogy hazánk­ban minden órában négy köz­lekedési baleset történik, s j»índennap két. , embgj;-„TrJ}al_ meg a közutakon. Vajon' n gépjárművezető, amikor be­száll a gépkocsijába, gondol-e arra, mi mindenre keil ügyelnie, hogy épségben érhessen cél­jához? Sokszor meghűl az ember­ben a vér, amikor látja, hogy a vezető melletti ülésen az édesanya ölében tartja gyer­mekét, aki orrocskáját a szél­védő üveghez nyomva játsza­dozik. Egy hirtelen fékezés és a kisgyermek összetört arca vádolhatja az elővigyázatlan­ságot. Napjainkban rendkívül elterjedt divatcikk a bizsuk­kal tarkított lánckarkötő. Ez' nagyszerűen mutat, ha viselő­je utcán, vagy társaságban hordja, Azonban, ha a hölgy a volánnál díszeleg ebben, az nem éppen veszélytelen, hi­szen a karkötő könnyen bele­akadhat a sebességváltó kar­ba, és egy ilyen pillanatnyi zavar katasztrófával végződ­het. Elterjed't manapság a visz- szapillanitó tükröt teleaggatni mackókkal, babákkal, nem gondolva arra, hogy ezek vol­taképp idegesítik a vezetőt és ami a legfontosabb, akadá­lyozzák a kilátást. Akik sze­retik ezeket a játékos figurá­kat, keressenek részükre ott­honunkban egy sarkot, vagy rakják vitrinbe, az sokkal veszélytelenebb. A Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő 1.) AZONNALI FELVÉTELRE KERES: • számviteli osztályvezetőt, • gépipari technikumot végzett munkavédelmi előadót, • képesítéssel és gyakorlattal rendelkező normást FIZETÉS. megegyezés MUNKAIDŐ . heti 44 óra. szerint. Jelentkezés a munkaügyi osztályon, mindennap 7 órától. Telefon: 635. A dohányzó vezetőkről szólva nem érdektelen meg­említeni, hogy nem ajánlatos a vezető partnerének az égő gyufaszálat rágyújtáskor a vezető szeme és a szélvédő kö­zé tartani — különösen este —, mert az ilyenkor keletkező fényeffektus könnyen zavarba ejtheti a gépjármű vezetőjét. Az ajánlható eljárás ilyen esetben — csökkentve a gép­jármű sebességét — oldalra hajolva rágyújtani és akkor is lehetőleg elektromos tűzszer- számmal. Tavaszi, vagy nyári záporok idején a cipőtalpra ragadt agyagos föld nem csupán esz­tétikai és higiéniai szempont­ból kellemetlen, hanem azért is, mert a sáros talpú cipő könnyen lecsúszhat a pedál­ról, ami egy hirtelen szüksé­gessé vált fékezésnél végzetes lehet. Ha már a cipőnél tar­tunk, arról sem érdektelen szólni, hogy amennyire nem alkalmas minden cipő a Ma- gas-Tátra megmászására, ép­pen úgy nem mindéin cipő al­kalmas gépkocsivezetésre sem. Hányszor látni hölgye­ket, akik a legújabb cipőkreá­cióval a lábukon ülnek volán­hoz. Aid a vezető mellett ül az a legextravagánsabb cipő­költeményt is a lábára húz­hatja, azonban a gépjármű vezetője elégedjen meg a la­pos sarkú utcai cipővel. Kü­lönben teljesen kiszolgáltatja magát a véletlennek, mert sem „csodacipőben”, sem strandpapucsban nem lehet biztonságosan bánni a pedá­lokkal. A hétvégi víkenden, amikor az egész család elfoglalta he­lyét a gépkocsiban, sokszor terítékre kerülnek a hét ese­ményei, a családban, a mun­kahelyen, s ez így is van rend­jén. Azonban a gépjárműve­zető nem fordíthatja fejét ál­landóan vitapartnerei felé. Mi több, beszéd közben ne gesz­tikuláljon, mert 100 km-es se­bességnél a kezeknek a volá­non van a helyük. Most, a nyári szabadságok idején, az autótulajdonosok jelentős része hosszabb, or­szágjáró túrákra indul. Ezzel kapcsolatban érdemes megje­gyezni néhány gyakorlati ta­pasztalatot. Aki már öt óránál hosszabb ideig ül egyhuzam­ban volánnál, veszélybe so­dorhatja önmagát éppúgy, mint utastársait, mert a nagy forgalom okozta fáradtság miatt már szaporodnak a hi­bás reakciók. Hogy a pulzus­szám kritikus helyzetekben jelentősen emelkedik, annak nincs további következménye. Azonban a pulzusszám és a vérnyomás csökkenése hosszú órákon át tartó vezetés esetén előidézője lehet a vezető által esetleg nem is érzékelt kime­rülésnek, ugyanis ebbqn a szakaszban emelkedik legin­kább a hibás reakciók száma. Hogyan kerülhetjük el mindezt? Mindenekelőtt úgy, hogy há­rom és fél órai vezetés után legalább tíz-tizenöt percet kell pihenni. Ilyenkor a pihe­nés szempontjából nem az a célszerű megoldás, hogy a ve­zető leül egy eszpresszó ké­nyelmes karosszékébe, vagy letelepszik az országút men­tén. Sokkal hasznosabb, ha sétál, vagy elvégez néhány gimnasztikái gyakorlatot. Ilyenkor kell elfogyasztani sé­tálgatva vagy állva egy szend­vicset, meginni egy kávét vagy valami frissítőt. Fontos meg­jegyezni, hogy tíz perc a mi­nimális időtartam, legalább ennyi idő kell a felfrissülés­hez. Éjszakai vezetés esetén a három és fél órás perióduson belül az álmosság is jelent­kezhet. Éjszaka a teljesítő- képesség esik, azonban ennek ellenére a gyakorlat azt mu­tatja, hogy az éjszakai balese­tek száma kisebb. Mindjárt hozzá kell tennünk azonban, hogy csak relatíve, ugyanis a forgalom ilyenkor lényegesen kisebb. Az éjszakai utazások éppen az elalvási hajlam miatt nem ajánlatosak. Elgondolkodtató az az or­vosszakértői vélemény is, hogy az autóvezetéssel járó szubjektív megterhelés bizo­nyos idő után lényegesen meg­haladja a vezető pszichológiai és fizikai teljesítőképességét. Éppen ezért hosszabb veze­tésnél gondosan ügyeljünk ar­ra, hogy erőnket jól osszuk be, pihenten üljünk volánhoz, ezzel védjük saját életünket és mások életét is. A gondatlansággal, a figyél- metlen vezetéssel kapcsolatos hibalehetőségek így, csokorba szedve túlzottnak tűnhetnek. Elegendő azonban arra gon­dolni, hogy ezek közül akár csak egy is, elővigyázatlanság esetén végzetessé válhat. <-sb-> két telek erStleti határvonalán állítsák fel, s ellene jogutódai sem tettek kifogást. A víz­mosás feltöltését követően használt területtel kapcsolat­ban — ez mint közterület nem birtokolható el —, annak to­vábbi sorsáról az illetékes ál­lamigazgatási hatóság jogosult nyilatkozni. Parkstatisztika A Központi Statisztilcai Hi­vatal felmérése szerint ha­zánk parkjai fokozatosan bő­vülnek, s mind több virág ékesíti a ligeteket, köztereket. Városaink házsorainak, épü­letrengetegnek egyhangúsá­gában 37 millió négyzetkilo­méternyi füves rész teremt változatosságot, s a parkok 40 százalékát az utóbbi hat év­ben telepítették. A városok parkjaiban 1,7 millió négyzet­méternyi virágoskert pompá­zik, a tarka virágágyak terü­lete éppen kétszer akkora, mint hat évvel ezelőtt. Esztergomot és Tatát a vi­rágok városának nevezhetjük, mindkét várost körülbelül 120 000 négyzetméterny i virágoskert díszíti. Igen sok a virág Kiskunhalason, Komá­romban, s a virágoskertjeiről hagyományosan híres Kapos­várott. A magyar városok kö­zül Hajdúnánásnak legkisebb a parkterülete, mindössze 13 000 négyzetméter, ennek egy harmad át azonban virág­gal ültették be. HOLDI JANOS: Tizennégy órakor... A víz tisztán csillogott mind a két meden­cében, valahol táskarádió szólt, az esze­veszett melódia csendzavaróan telepedett kö­zéjük. Az asszony fürdőruhában szunyókált a nyugágyon, arcát a nap felé fordítva — még mindig szép — állapította meg. Felesége, mintha megérezte volna a hang­talan bókot, kissé oldalt fordult, feszesen büszke melle jobban előreugrott, ha isme­retlen látja, huszonöt évnél többet nem rak vállaira. Mindez pillanatok alatt futott át agyán, a féltékenység ismét körülötte ólálko­dott, bosszúsan gyújtott cigarettára. A füsttel elhessegette gondolatait, végig­ölelte pillantásával az egyre népesebbé váló strandot, sehol egy ismerős. A nagy meden­cén túl néhány ember füvet kaszált, egyenle­tes, csendes ritmusukon jól látszott, ráérnek, nem hajtja őket senki, még a nap sem, hozzá lehettek szokva a tűző sugarakhoz. Milyen kár — nézte a megadóan hulló füvet — sok­kal szebb, ami természetes, a túlzott karban­tartás, a szimmetriára való konok törekvés elveszi a strand báját. Valamikor csodálatos kert lehetett a föld, hatalmas, égig érő fák­kal, egyetlen óriási haragos zöld gömb, szín­pompás bokréta a világmindenség kalapján. Micsoda buja pompa lehetett! — Hány óra? Az asszony váratlan kérdése visszarángat­ta a nyugágy puha ölébe, na lám, bizonyára Pistát várja, ugyan mi másért érdekelné az idő? — Estig van időnk — gonoszkodott a fele­lettel. — De azért megmondhatnád. — Kérlek, ha annyira érdekel. Aktatáskájáért nyúlt, szándékosan lassan piszmogott, a féltékenység hálójú ismét ráte- keredett. Tegnap esti szóváltásuk jutott eszé­be, felesége csúfondárosan kihívó hangja, amikor csak úgy apropó felemlítette Pista cseppet sem tartózkodó magatartását. — Leszel szíves végre elárulni, hány óra? — Fél egy lesz öt perc múlva... — Pista tizennégy órára ígérte, hogy kijön. — Igen, pontosan tizennégy órára. Nem tudta megállni, jó adag gúnyt csep­pentett válaszába. Pista vasúti tiszt, öt évvel fiatalabb, na meg a dumája. Neki mindunta­lan megfeneklik a nyelve, ott túl a hegyen, a hengermű döngő, zúgó gyárrészlegében ke­veset beszélnek. Inkább kézzel jeleznek, a gépek harsogása eleve kedvét veszi az em­bernek a tereferétől. Pista bezzeg tornásztat- hatja nyelvét, az igazgatóságon dolgozik. — Megint a Pista-komplexus jár a fejed­ben? — kérdezte az asszony. A tegnap esti támadó él vibrált hangjában, a mozdulata Is erről tanúskodott, gyors fejrázás, idegességé­nek első jele. — A véleményem fenntartom, nem akarok tizenöt év házasság után szarvakat viselni. — Hát ez abszurdum! — Lehet, hogy neked drágám, én azonban élek férji jogaimmal és megkérlek, szüntesd be a flörtöt Pistával. — Szóval, kibújt a szög a zsákból, tegnap este nem merted elmondani a véleményed? — Tudom, hogy rossz alvó vagy, kíméltelek az izgalomtól. — Talán már elkönyvelted, hogy megcsal­lak, vagy meg foglak csalni, ó, te, ha kedve­sebb az ember, képes vagy azonnal levonni a konzekvenciát. — Igen, mert veszélyt érzek. Mindössze két hónapja mutatták be Pistát és úgy visel­kedsz, mintha tíz éve ismernéd. — Na és, talán meg se pisszenjek a közé­ledben? — Azt nem mondtam, de ami sok, az sok. Az asszony ingerülten hanyatt dobta magát a nyugágyon, ferde oldalpillantást vetett fér­jére. — Mondd, te sosem mosolyogsz más asz- szonyra? Nézte a feleségét, ugyan mi a fenét akar ezzel mondani, soha nem volt féltékeny, az­tán tessék. Még neki áll feljebb, ő támad, lám, az asszonyi furfang kiismerhetetlen. Legjobb védekezés a támadás, vajon ki is mondta, mindegy, semmi esetre sem Pista, különben már figyelmeztette Pistát: légy szí­ves öregem, türtőztesd magad, kopj le. Felesége úgy látszik kitalálta gondolatát, felállt nagy hirtelen és váratlan viperamo­sollyal mondta: — Szóval most megmondod a véleménye­det Pistának! — Eltaláltad, persze botrány nélkül, attól ne félj, hogy mindenki előtt kiteregetem a családi szennyesünket. — Ö, annyira ismérlek... Volt ebben a rövidke kijelentésben vala­mi fületszúró megvetés, férfiatlanságra célzó lebecsülés, s villámgyorsan rögzítette agya a képet: ifjúsági klub, bankett a vándorserleg örömére, nagy vita az asszonyok között, a mindenbe belenyugvó férj típusáról, a fele­ségek egyhangú, szerelmi harc mentes éle­téről, az úgynevezett állóvíz-házasságról. Az asszonyok többsége az állóvíz-házasság ellen foglalt állást, a felesége szenvedélyesen, szin­te tüntetőén elsőnek csatlakozott a végleges döntéshez: az asszonynak éreznie kell, hogy féltik, a cseppnyi féltékenység önbizalmát ad, így érzik, hogy még kellenek, s az idő vas­foga sem bírt asszonyi varázsukkal. — Komolyan gondolod, hogy ismersz? — kérdezte. Felesége most változtatott testtartásán, csu­pa hideg elutasítás, merev gőg, jól játssza a sértődött, megbántott asszonyt. Kitűnő, ha játszunk, hát játsszunk. — Azt kérdeztem ... — Nem fontos ismételni, jól hallottad, is­merlek és csupán ici-picit csodálkozom, hogy észrevetted Pista udvarlási szándékát. De ez csak szándék, vagy talán az sem... A múlt­kor, tudod a gépgyárból, sokkal szemteleneb- bül udvarolt az a mérnök barátod. Akkor nem esett rosszul? A füled hallatára bókolt, dicsérte az alakom, fél órát áradozott éj fe­kete szemeimről, igen, így mondta: éjfekete. — És aztán? — Levontam rólad a konzekvenciát..(. — De azt nem tudod, hogy a mérnök bar rá tómmal összevesztem! — Miért? — Az éjfekete szemedért, meg a darázs­derekadért, a sok hülye duma miatt. Ha va­laki udvarol, ne ilyen elcsépelt, ezeréves bó­kokat mondjon, az ilyesmi sértő a férjre. Az asszony lekapta sötétlila szemüvegét, a hirtelen éles napfény bevágódott arcába, amely sötétpiros lett a dühtől: — Ügy, szóval ez sértő! Az nem sértő, hogy egy férfi tizenöt év után éppencsak észreveszi a feleségét. Hiába ráitatja be a haját, vesz fel új ruhát, akár egy... egy... mintha levegőt nézne. Azután ha véletlenül kedvesebben néz egy idegenre, akkor már baj van, pedig __szóval valakinek kell a b iztatása, évek óta olyan megszokott minden, soha nincs egy elismerő, életkedvet tápláló pillantásod, lehetek akármilyen csinos, meg­untál, igen, meguntál!... Már sirt, a medencéből többen figyelni kezdtek. A zöldbe borult hegytetőn fekete csík húzódott, kövér viharfelhő, pedig lassan zsúfolásig telt a strand, az őszelő még meleg volt. — Kérsz főtt kukoricát? — Nem kérek — mondta szipogva a fele­sége és visszalökte orrára szemüvegét. — Most már elég — gondolta. Kicsit meg­esett a szíve a feleségén, lám-lám, milyen kiismerhetetlen szeszélyeik vannak, még ha némi igazsággal fűszerezik is. Felállt, apró­pénzt vett magához. Mire visszajött a főtt kukoricával, felesége még jobban összekupo­rodott nyugágyán. Ismerte, ilyenkor nem sza­bad ingerelni, semmi hangos szó, kár elron­tani fizetett szabadságának utolsó napját Ismét nézelődni kezdett; tarka fürdőruháktól hemzsegett a medence, a fűkaszálók a nagy, öreg szomorúfűzfa alatt pihentek, a strandot kettészelő vizesárok túlsó partján ’ szigorú rendekben sorakozott a levágott fű. A han­gosbeszélő Szántó Pétert kereste, tekintete a medenceszéli villanyórára rebbent: két óra. Az asszony is hátrafordult: — Tizennégy óra — mondta kajánul —, nemsokára lesz, aki szórakoztasson. — Nem tizennégy, hanem délután kettő óra — felelte — és megnyugtathatlak, a Pista barátunk nem fog eljönni. — Megígérte, hát eljön. Azt mondta: örü­lök, hogy láthatom, maga nagyon helyes, okos nő! így mondta: okos nő! — Nos, ennek dacára sem jön. Tegnap este beszéltem vele telefonon és én is azt mond­tam, örülök, hogy tetszik a feleségem, magam is tudom, milyen szép. Nekem tizenöt éve tetszik, mindig csinos, nett, friss, mint a har­matos rózsa, és roppant büszke vagyok értel­mi képességeire. Ha nem akarja, hogy két jókora frászt kapjon, mellőzze látogatását a strandon, jól megvagyunk kettesben. — Azt mondtad, friss, mint a harmatos rózsa? — Igen. Különben gondolatban ezernyi bó­kot kapsz tőlem, amikor szundítottál is, meg­állapítottam: szép vagy! — Ö, de guszta ez a főtt kukorica, légy szíves... — Kérlek, neked hoztam... Az asszony hálásan elmosolyodott, szép fehér fogai megvillantak evés közben. A hegy tetejéről visszahúzódott a fekete felhőcsík, a hangosbeszélő még mindig azt a bizonyos, valószínűleg nagyothalló Szántó Pétert kereste.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom