Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-13 / 134. szám

t .si »I ki. <cJúv!att 1969. JÚNIUS 13., PÉNTEK A ry 1 -i +-»'i Az Öre? foIy“’ a Duna- szomszédságában gyorsan emelkedik. A T\.í. Hl JL/U-Ild. Pestiek és az erre járók naponta figyelik, hogy mennyivel jutot- .. .. tak előbbre. Jövőre már senki sem emlékszik az állványokra, az uj uuna Szálló süppedő szőnyege» folyosóin száz meg száz vendég járhat. (Foto: Urbán) KECSKEMÉT Három nap ■ ősszel Kecskeméten az idén is megrendezik a népi hangszer­művészek és énekesek orszá­gos találkozóját, amely iránt évről évre nagyobb az érdek­lődés. A háromnapos találko­zó időpontját szeptember 19— 20—21-re tűzték ki. Meghívó­kat küldenek az ország min­den tájára a legkiválóbb nép­zenészeknek és énekeseknek. A program szerint a részvevők megvitatják az ifjúság és a népzene kapcsolatának kérdé­sét. ESZTERGOM ÖTÖDSZÖR Kilenc országból érkeztek eddig jelentkezések Eszter­gomba, a Dunakanyar nyári művészeti egyetemére, amely a jövő hónapban ötödször nyitja meg kapuit. Az idei év­folyamon folytatják a Kodály útmutatása alapján megszer­vezett magyar zenei nevelés­sorozatot. Most a kórusművé­szettel ismerkednek meg a hallgatók. A gyakorlati fog­lalkozásokon feldolgozzák Ko­dály „Choral Metód” című munkájának valamennyi köte­tét. Műanyag esőcsatornák Megkezdték a műanyag eső­csatornák gyártását a fűzfői Nitrokéimia poliészter üzemé­ben. Az elmúlt évi kísérletek szerint az üvegszállal erősített műanyag gazdaságosabb, mint a hagyományos fémlemez, ke­vesebb gondozást igényel, nem kell festeni és mégis ellenáll az időjárás viszontagságainak. A poliészter esőcsatorna több színben készül, és nemcsak védi, hanem díszíti is a lakó­házakat, nyaralókat. Az első megrendelő a 2. sz. Fővárosi Építőipari Vállalat. Kérésére ebben az évben 200 ezer mé­ternyi csatornát szállítanak. Halivadék (Kertész László rajza) Búcsú az oroszlánoktól Körülbelül tíz napja van a közönségnek arra, hogy elbú­csúzzék a Budapesti Állatkert nyolc oroszlánjától. Az állatkertben évek óta minden esztendőben új utó­dokkal örvendezteti meg fér­jét — Bátort — Lola, a „szor­galmas” és gondos oroszlán­mama. Tavaly augusztusban négy kölykük született, ame­lyeket Bara. Erzsi, Manci és Babi néven jegyeztek be az állatkert anyakönyvébe. Az idén április 16-án Lola újabb négyes ikreknek adott életet: világra jött lom, René, Yvette és Ferra. A tavaly nyári sza­porulatnál mindössze két-há- rom hónappal fiatalabb Trióit viszont a játékárugyár aján­dékozta az állatkertnek. —Mind a kilenc fiatal orosz­lánt — a tavalyi „teenagere- ket” és az idei csecsemőket — egyaránt hozzászoktatták az emberek társaságához. Ezért mertek röviddel ezelőtt né­hány újságírót — köztük munkatársunkat, Komáromi Magdát is — beengedni az oroszlánbarlangba, a jó borjú­nagyságú tízhónapos növen­dékek közé. Az ilyen emberhez szokta­tott oroszlánokat nagyon ke­resik és magas áron vásárol­ják a nemzetközi piacon. En­nek köszönhető, hogy az utób­bi két évben az állatkert 15 oroszlánt tudott piacra vinni. Most újabb vásárló jelentke­zett és körülbelül másfél hét múlva — valószínűleg repülő­gépen — útrakel Nyugat- Európa felé nyolc magyar1 oroszlán. A tavaly nyári sza­porulatból csak Bara marad itthon, a négy kicsi azonban mind útrakél. Üj lakóhelyén j— Nyugat- Európa különböző tájain — mind a nyolc fiatal állat ön­álló feladatot kap: az egyre nagyobb arányokban terjedő új divatnak megfelelően egy- egy parkban látják majd el a házőrzői tisztet. Az általuk védett területekre előrelátha­tólag nemigen fog betörő me­részkedni. Az állatkert vezetői lehető­vé kívánják tenni, hogy a kö­zönség elbúcsúzhassál ked­venceitől. Az elindulásig a tízhónapos növendékek most már állandó jelleggel az oroszlánbarlangban, a kicsi­nyek pedig jó időben a tigris­ház előtti kifutóban, rossz idő­ben az oroszlánház „belső ter­meiben” lesznek láthatók. A szállítmány útnak indítá­sát követően még mindig hat oroszlán marad az állatkert­ben: Bátor és Lola, valamint egy másik, igen dekoratív hím és kegyeletből Leila, végül Melinda és Bara, az utánpót­lás képviselői. Magyar sztárok a világpiacon A mindentudó műtőasztal A tűzoltószertár bizony ala­posan megváltozott. Nemigen ismerne rá még az Illatos úti tűzoltóság egykori őrmestere sem, aki pedig évtizedekig őrködött itt a gyártetők, ké­mények, raiktárak biztonsága felett. A tömlős kocsik, meg lajtos szekerek színében ma eszter­gagépek pöndörítik a forgá­csot; víz is csak ott van, ahol — a Medicor-készülékek kül­lemét javítandó — nagy tar­tályokban galvanizálják a fémalkatrészeket, mostaná­ban, sok más mellett, az 1011- es vázát. Ez az Illatos úti gyár legújabb műtőasztal­típusa. Ahogy mondják: kon­junktúrája van. Különjutalom — zümmögésért — Most 32 darabra van szerződésünk. Úgy 200 min­den nehézség nélkül elkészül még az idén belőle — s való­színűleg el is kel. Csányi Antal, az Illatos úti Medicor gyár igazgatója ele­gáns műbőr dossziéban őrzi az 1011-es terápiás műtőasztal dokumentációját, a megren­delések másolatát, a szakértői bizonyítványokat — egyszóval új gyártmányuk teljes „káder­anyagát”. Persze, nem is olyan „új” ez a gyártmány, 1967-ben már elkészült az első minta­darabja. — Igaz. Csakhogy orvosi felszerelésekre az általános „kifutási” normák nemigen érvényesek. Egy új műtőasz­tal — bizalmi cikk. Hosszú ellenőrzések, szakértői vizsgá­latok előzik meg bevezetését. Érthető, hiszen egy-egy rossz konstrukció emberéletbe ke­rülhet. S ha ez a veszély a mi konstrukciónknál nem is fenyegetett, rengeteg apróság­ra kellett figyelemmel lenni gyártásánál. — Például? — Akkor mondhattuk csak, hogy elkészült a prototípus, amikor a műtőasztalt körül- állva, működtetve’ hidrauli­káit — senki nem hallott sem­mit. Vagyis lehelethalk züm­mögéssel emelkedett — süly- lyedt az asztal, alig hallható­an dolgozott az elektromotor, a fogaskerék áttétel, a hidrau­lika. Tervezők és kivitelezők ezért kaptak külön jutalmat, a lehalkított zümmögésért. Ez talán úgy hangzik, mintha részletkérdés lenne — valójá­ban rendkívül fontos dolog, hogy műtét közben senkit ne zavarjon a zaj. — Gondolom, nem csak ennyi az újdonság az 1011-es konstrukciójában? I — A legfontosabb az, hogy az eddigi egy lábbal szemben 1 új asztalunk két lábon áll. Ez azért fontos, mert így el­mozdítás, veszélyes áthelyezés nélkül röntgenezhető, akár műtét közben is a beteg. Ge­rinctörés, medencesérülés szinte csak így operálható. Tamáskodók kongresszusa Persze, hogy régóta szó volt már arról, hogy ilyen műtő­asztalokat kell gyártani. A nemzetközi szakcikkek évek óta sürgették. Hír is érkezett arról, hogy a világhírű Maque-cég foglalkozik már a tervezésével. Prospektusa meg is jelent, sokat elosztogattak belőle a koppenhágai nemzet­közi kórháztechnikai kong­resszuson; ugyanott, ahol a Medicor kész gyártmányát már ki is állította. — Én kísértem el első nem­zetközi fellépésére — mond­ja Kucseba Vince, a gyár fő- technológusa —, végigizgul­tam a zsűrizését. — Hamar bebizonyosodott, hogy nem volt okom rá. An­nak ellenére, hogy sokkal jobban „megforgatták” ott or­vosok és technikusok az Idl­est, mint más országok produktumát — minden pró­bát sikerrel állt. Aztán az is kiderült, hogy mi az oka e megkülönböztetett „figyelem­nek”. Egy angol szakember így mondta, szó szerint: „Mondják, mit nem tud ez a műtőasztal?” „Hogy érti?” „Csak úgy, hogy 2200 dollárért ilyet még nem adtak...” Egész egyszerűen: gyanúsan alacsonynak találták az árát. Hasonló „képességű” műtőasz­tal 4000 dollárba kerül a világ­piacon. Dehát, ugye, ez az, amin a legkönnyebben segít­hettünk. jövőre fog ez a gyártmány igazán befutihi. Az előző típus is — az orvosgyógyászati cik­kek sajátos piaci „viselkedé­se” miatt — három-négy év alatt csinált „karriert”. V. P. KEMPING KAVALKÁD „Táborozni hív a KISZ?’ jelszóval az idén első ízben rendezi meg a KISZ Központi Bizottsága a dolgozó és a ta­nuló fiatalok első országos kempingtalálkozóját. Az ifjú­sági tábor színhelye a Tenkes- alja híres fürdőhelye — Har­kány — lesz, július 10-töl 13-ig. Ekkor tartják ugyanis itt a III. Magyar Camping Ralley-t és ennek eseményei­hez kapcsolódik majd a fia­talok négynapos kempingta­lálkozója. Károly, a walesi Hamlet szeretne herceg lenni... Károly walesi herceg, az angol trón örököse új­ságírók előtt ki­jelentette, hogy csodálja Crom- welU, (a XVII. századbeli forra­dalmárt,1 aki ki Vé­geztette I. Károly királyt). A walesi her­ceg akinek ünne­pélyes beiktatásá­ra az állam ne­gyedmillió fontot fog költeni há­rom hét múlva, kijelentette, hogy ez nem kidobott pénz. A színpom­pás ceremónia „egy-két pillanat­ra alighanem el­vonja majd az emberek figyel­mét a gazdasági nehézségekről" — tette hozzá kedve­sen. Ami az angol király szerepét il­leti, K árolynak erről érdekes vé­leménye van: ko­runkban, amikór az emberek már nem veszik ter­mészetesnek a monarchiát, „pro­fesszionistának kell lenni, inkább, mint a múltban, modernnek és tá­jékozottabbnak kell lenni, mint azelőtt”. Saját terveiről szólva célzott ar­ra, hogy az egye­tem elvégzése után valószínűleg bevonul katoná­nak, s szeretné, ha külföldön szol­gálhatna, mert akkor különböző helyekre látogat­hatna és „amo­lyan . nagykövet­ként" is tevékeny­kedhetne. Mint műkedvelő szí­nész, szeretné egyszer eljátszani Hamletét is, de „Shakespeare da­rabjaiban mindig komoly szerepeket osztanak ki rám, pedig én inkább komikusnak te­kintem magam. Szeretem a ko­mikus szerepe­ket”. A nadrágkosztüm Valamely falusi elnök sebtiben felkel a sötétben, hogy az ágyban kapja szerelmesével — aki nem a felesége — egyik főbeosztottját, akit bevádoltak nála; mivel pedig az elnöknél éppenséggel egyik adminisztrátora van, aki történetesen nő, hirtelenében annak nadrágját kapja magára, amely nadrág része az adminisztrátor nadrágkosztümjének. Mikor pedig a bepanaszolt főbeosztott észreveszi ezt, figyelmezteti rá főnö­két, mire megszabadul a büntetéstől s azontúl... V an országunkban valamely jámborságáról és eré­nyeiről fölöttébb híres terme­lőszövetkezeti melléküzemág, melyben egyéb dolgozó téesz- tagokon kívül volt egy nemes agyafúrtságé és csodálatos életerővel megáldott ifjú üzemágvezető, bizonyos Pat­tantyús nevezetű. Ki midőn, egy napon anyagbeszerzőjé­vel beszélgetett a rácsnál, beleszeretett annak feleségé­be, ki vele volt. Az anyagbe­szerző felesége pedig látván, mely jóképű az üzemág­vezető. -ugyancsak lángra gyulladt iránta, olvasván an­nak szemében egy és mást, s mindkettőjük nagy gyötrel­mére jó ideig teljesen hiába epekedtek szerelmükben. Vé­gezetül, hogy mindketten oly igen gondoltak egymásra, a jóképű üzemágvezető, módját ejtette, hogy nagy titokban bejutott a menyecskéhez, mondván otthon, hogy ellen­őrzésre megy, ugyanis meg­kezdődött az éjszakai műszak, melyet felesége elhitt, bár ké­telkedve ugyan. Mindezeket megelőzően azonban a jóképű üzemágvezető elküldte anyag- beszerzőjét Nyíregyházára, négy napra, lévén, hogy alig van az országnak távolabbi pontja, s míg az anyagbeszer­ző utazott, amazok igen elé­gedettek voltak az események ilyetén folyásán. Történt azonban mindjárt a második alkalommal, hogy az ifjút meglátta a melléküzem- ági iroda egyik idősebb haja- donja, midőn az Bözsikétől — merthogy így hívták az ifi­asszonyt —, távozott, azok ketten pedig semmit nem vet­tek észre. Ez elmondotta a dolgot néhány más, minőség­ben hasonló kolléganőjének, s előbb olyképpen tervezték, hogy bevádolják elnöküknél, ki volt jóságos ember, mind emez hajadonok, mind ama­zok szerint, akik ismerték. De annakutána mégis úgy hatá­roztak: majd úgy intézik, hogy elnökük rajtakapja az üzemágvezetőt eme különös ellenőrzésen, hogy ne legyen módja tagadni. És ebben meg­egyezvén el is telt az aznapi munkaidő. T örtént, hogy estére lesbe álltak, s igen elégedettek voltak, amint az ifjú jőve. Meg oszolván, fele részük les­ben maradt, jobbik felük pe­dig rohanvást rohant elnökük lakásához és alaposan meg­verték annak ablakát. Midőn az kiszólt, mondották neki: — Szeretett elnökünk, kelj fel gyorsan, ha már lefeküd­tél, mivel észrevettük, hogy Pattantyús különös ellenőr­zésben ügyködik, mellyel igencsak veszélyezteti mellék­üzemágunk jó hírnevét. Aznap este folyamán pedig az elnök — tekintve, hogy fe­lesége rokoni látogatáson Celldöcnölkön tartózkodott — éppen legügyesebben számoló adminisztrátorával beszélte meg a hibrid kukorica ter­mesztésének sokféle előnyeit. Félvén, hogy a : örgetők nagy buzgalmukban addig-addig döngetik az ajtót, hogy meg­nyílik, annak okáért sebtiben fölkelt, s úgy-ahogy felöltöz­ködött a sötétben. Abban a hiszemben, hogy saját nad­rágját fogja, véletlenül az ad­minisztrátor nadrágját húzta fel, mely nadrág a modernül öltözködő adminisztrátor nad­rágkosztümjéhez tartozott. Akkor kisietett s maga mö­gött bezárván az ajtót, szólott ekképpen: — Hol vagyon emez erköl­csöktől elrugaszkodott Pattan­tyús! S a többiekkel együtt, kik oly tüzesen kívánták, hogy az ifjú üzemágvezetőt tetten- érjék, hogy észre sem vették, mi van az elnökükön, odaért a Kökörcsin utca 28/a. számú házhoz. Ajtaját kiemelvén s belépvén a szobába az élte- sebb hajadonok, kik voltak négyen-öten felháborodásuk­ban fejők elfordításáról is megfeledkezének. Az ifjú és jóképű üzemágvezetőt elnö­kük nyomban megragadta, s magával húzván a konyhába kegyetlenül szidalmazni kezd­te, ahogy férfiút még össze nem szidtak. Hogy így meg úgy! S hogy könnyelmű el­lenőrzésével beszennyezte a melléküzemág, sőt! mi több: a közös gazdaság jó hírét! És feddéseit kemény fenyegeté­sekkel tetézte, megemlítvén köztük az üzemágvezető még­oly csinos nejét, valamint a Nyíregyházán anyagot beszer­ző férj ökleit. Az ifjú üzemág­vezető szégyelletében és fé­lelmében, s érezvén bűnössé­gét, nem tudott mit felelni, csak hallgatott fejét leszegve. Később aztán, hogy feltekin­tett, s meglátta elnökén a csíkos kordbársonyból készült s igen jól szabott micsodát, nyomban kitalálta, hányadán van a dolog, és nekibátorod­ván szólott imigyen: — Drága Béla bátyám, kér­lek, igazítsd meg nadrágodat, s annakutána mondd nékem, amit akarsz. A z elnök nem értette a dol­got, miért is szólott: — Micsoda nadrágot, te aszfaltbetyár! Hát van még kedved ilyen helyzetben a tré­fálkozásra?! Azt hiszed, olyan dolog a melléküzemág, sőt, mi több, a közös gazdaság jó hírneve, amelyhez hozzáfér a tréfa?! Akkor az üzemágvezető szó­lott isimét: — Drága, Béla bátyám, kö­nyörgöm, igazítsd meg a nad­rágodat, annakutána pedig mondd nékem, mit akarsz te? Az elnök fejébe szöget üt­vén beosztottja makacs véle­kedése, végigtekintett magán, s akkor észbe vette, miért szólott ekképpen amaz. A hal­ványzöld csíkos kordbársony- nadrág térde körül elvékonyo­dott, hogy aztán valahol a bokája fölött harangszerűen elálljon, máskülönben némely gombok is hiányoztak róla. Akkor tehát az elnök meggon­dolván, fontolóra vette, talán amazok ott benn nem látták, s maga előtt tolva beosztott­ját, a sötét falusi utcára oson­tak. Ott pedig suttogva hom­lokegyenest ellenkezően kez­dett szólni, mint az elején. A melléküzemág, sőt mi több, a közös gazdaság jóhír­nevének önfeláldozó őrzői pedig ugyancsak elcsodálkoz­tak, amikor őket keresvén, hűlt helyüket találták. Egy pillanatig azt hitték, hogy a történtek csupán képzeletük szülöttei voltak s annál jobban elcsodálkoztak, mikor amazok másnap őket ebben oly igen megerősítették, mondván, hogy egész este egymással ultiztak. Boccaccio mester nyomán. Deregán Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom