Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-12 / 133. szám
\ 'isJCwlav 1969. JÜNTTJS 12., CSÜTÖRTÖK Meghalt Tersánszky Józsi Jenő Életének 81. évében, szerdára virradó éjjel elhunyt Tersánszky Józsi Jenő, Kossuth- díjas író. Nagybányán született. Tavaly 80. születésnapjára a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki munkásságáért, amely maradandó értékekkel gazdagította a magyar irodalmat, szellemi kultúránkat Festőnek indult, majd jogot tanult, végigharcolta az első világháborút innen „hozott” élményeit, csakúgy, mint az osztrák—magyar monarchia felbomlásának tényét és okait több művében („Viszontlátásra, drágám’’, „A marga- rétás dal”) feldolgozta. Az egyszerű, a társadalom alsó régióihoz tartozó emberek hányatott, kalandos élete adott Tersánszkynak legtöbbször indíttatást az írásra. Munkatársa volt a Nyugatnak. Főműve, ja „Kakuk Marci" hatkötetes regényciklusa — ha nem is teljes sorozatban, egyes köteteiben mindenképpen — hiá- nyozhatatlan darabja az olvasást, a könyvet szeretők otthoni gyűjteményének. Novellák, kisregények sokaságával teljesedett ki életműve. Utoljára megjelent kötete, az „Életem regényei” 1968-ban hagyta el a nyomdát. A megelőző évek mindegyikében is volt neve az újkönyves szerzők s az antológiákban szereplők neve között. A Magyar Írók Szövetsége Tersánszky Józsi Jenőt saját halottjának tekinti. A temetésről később intézkednek. Japán kötény - kazári motívumokkal Japánba exportál a Nógrád megyei Textilipari Vállalat. A nagaszaki Maru Béni cég megrendelésére 8000 jellegzetes japán szabású kötényt díszítenek a kazári lányok, asszonyok magyaros motívumokkal. Az első nyolcezer darabos szállítmány csak a kezdet A Maru Béni cég ugyanis 32 féle kötény- és fésülködőpelerin-mintát kért Salgótarjántól. Érdemes volt A nőtanács — mint megírtuk és a rádió „Lányok, asszonyok” műsorában elhangzott — ankétet hívott össze Cegléden, hogy megbeszéljék, mit lehetne tenni a város közétkeztetésének megjavítása érdekében. A jelenlevő nők, az üzemek, vállalatok, hivatalok és termelőszövetkezetek küldöttei hasznos javaslatokat tettek. A Róna Vendéglátó Vállalat igazgatója, dr. Hajdú Endre, máris hozzálátott, hogy az ötleteket megvalósítsa. A vendégek 17 féle kedvezmény között válogathatnak. Van már menü a kamaszoknak, házhoz szállítják az előfizetéses vacsorát, éttermi fogyasztásnál ötforintos kedvezményt adnak, és így tovább. Egyes ételfélékből fél és gyermekadagot is felszolgálnak. Hamarjában ennyi újdonságot vezettek be. A többi már a vendégeken múlik... k. m. MIÉRT SZÉP? Vetélkedni Ezer vetélkedő közül nyolc jutott a háromrészes döntőbe. Megmérkőztek egymással, az idővel és a lámpalázzal. A végső összecsapásra nyolcán maradtak. Három héten át kapják majd a kérdéseket, három héten nézi őket ezer- és ezer tévénéző és izgul valamelyikükért. Pest megyének van kiért. A legjobb nyolc idegenvezető-jelölt között ott van Vécsei Mária pomázi kislány is. — Nem könnyű a helyzetem. Nehéz egyszerre vizsgákra készülni és vetélkedni. — Egyetemre jár? — A bölcsészkarra Harmadéves vagyok az olasz— arab szakon. A harmadévesek közül arabul egyedül én tanulok. — Miért ezt a nyelvet választotta? — Az arab világot kevesen ismerik és engem történelme már régen megragadott. — A vetélkedőn olaszul vagy arabul beszél? — Olaszul. Azt jobban tudom. Az „Idegenvezető kerestetik” nyolc versenyzője közül négy — vidéki. Hoffmann Judit Szombathelyről most van először a fővárosban. Mégis — bárkit elkalauzol. Minden Budapestről szóló könyvet elolvasott. A jelentkezők közül legtöbben az olasz nyelvet választották. — Igen. Ez engem is meglepett. Nekem volt a legtöbb ellenfelem. A televízió ma kezdődő vetélkedőjéből egy gyakorlati feladatot már elvégeztek a versenyzők. A város nyolc különböző pontjára vitték őket Jó estét, nyár - Jön a jeges Vígszínház 1969—1970 Evadzárás előtt — a hagyományokhoz híven — néhány újságírót hívott meg a Vígszínház, illetve a Pesti Színház igazgatósága. A téma természetesen mindenekelőtt az elA jó iskolai bizonyítványért ajándékozzon FÉNYKÉPEZŐGÉPET, KERÉKPÁRT, TÁSKA- VAGY ZSEBRÁDIÓT, SPORTFELSZERELÉST, JÁTÉKOT, IFJÚSÁGI, SZÉPIRODALMI, VAGY MŰSZAKI KÖNYVEKET, HANGLEMEZEKET A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK SZAKÜZLETEIBŐL! következendő esztendő volt. De örömmel állapíthatták meg, hogy a most záruló évad jól sikerült. A beszélgetés során szóba került, hogy rövidebb nyári szünetet kellene tartani, de sem a közönség, sem a színészek, sem a színház nem tart erre igényt. A színészek rengeteget dolgoznak, beleértve a vasárnapokat is, a nagy igény- bevétel után kell a hosszabb pihenő. Lenkei Lajos igazgató jelezte, hogy a Vígszínház és kamaraszínháza változatlanul híve a műfaj változatosságának, beleértve azt is, hogy Molnár Ferenc csakúgy szerepel a műsoron, mint a legmodernebbele Ugyanakkor lehetetlen eleget tenni annak a közönségigénynek, hogy egy-egy produkció, sportnyelven szólva, új és új világrekord legyen. Már minden jelentősebb darabot bemutattak, amely a nagyvilágban sikert aratott, s színházéletünk adós maradt vele. örülnének annak, ha a hazai drámatermés a mostaninál sokkal bőségesebb lenne. Vár- konyi Zoltán főrendező vázolta a színház szereplőgárdájának gondjait: sok az előadás, sokféle darabot játszanak. A bemutatókra viszonylag kevés felkészülési idő jut. A filme- Jó estét, nyár, jó estét, szere- egy-egy művész, rendező betegsége gördít jelentős akadályokat sok előadás elé. Ennek ellenére a színházak közül azzal a kiváltsággal dicsekedhet, hogy bevételéhez az állam a legkevesebb kiegészítést adja. Az új évadban Somogyvári Rudolf, Latinovits Zoltán és Béres Ilona gazdagítja a művészgárdát. Néhány cím az új darabok közül: Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét, szerelem, O’Neill: Jön a jeges, Pirandello: IV. Henrik, Feydeau: Bolha a fűben. Eddig már 9600 bérletet adtak el, s közel 20 000-re számítanak. T. Gy. autóbusszal, nyolc budapesti hírességről kellett kiselőadást rögtönözniük. Vécsei Máriát a Margitszigeten kérték beszámolóra. Az Arany-szobor előtt a költő és a sziget kapcsolatáról kellett beszélnie. TÍZ ÉV — Az még ment. De utána! Furcsa helyzet elé állítottak a rendezők valamennyiünket. Nálam a statiszták — akiknek „magyaráztam” — egyszer csak befutottak a frissen nyírt pázsitra és elkezdték a rózsákat tépkedni. Én szóltam nekik. Közben én is a fűre léptem. Ezt hívják nálunk „ba- ki”-nak. — És az egyetemen? — Már vizsgáztam. „Szicília arab történelmé”-bőL Olaszul. — Szülei? — Édesanyám tsz-alkalma- zott, apám hentes. Most egy- re-másra szólnak nekik, hogy „no, a lányod aztán első legyen !”. — Ábránd? — Tanítani szeretnék. De addig — ösztöndíj-kiegészítésként — jó lenne idegenvezetőként gyakorolni a nyelvet. A díjakról kérdezem. Az első helyezett jutalma: Budapest—Moszkva—Tokió út az Expresszel. — Nézze, én realista vagyok. A „két hét Lengyelor- szágban”-nak is szívből örülnék. Ez a nyolcadik jutalma. Ma este kigyulladnak a ju- piterlámpák és nyolcán varázsütésre torkukban érzik majd szívüket. Köztük lesz Vécsei Mária is, akit végigkísérünk a vetélkedősorozaton, együtt izgulva vele — azért, ha lehet Tokióba utazhasson. Tamás Ervin Közvéleménykutatás a szociális otthonról Több száz egyedülálló, hatvan éven felüli nyugdíjasnak tették fel a gerontológusok a kérdést, hogy jelenlegi megszokott környezetét — amelyben meglehetősen magányosan él — felcserélné-e szociális otthoni hellyel? A közvéleménykutatás idős alanyainak egybehangzó válasza volt, hogy akkor is szívesebben maradnak mostani lakóhelyükön, ha a családtagok, rokonok, ismerősök csak nagyritkán nyitják rájuk az ajtót, s ha a szociális otthoni ellátással szemben saját lakásukban jóformán mindenről önmaguknak kell gondoskod- niok. A szociális otthoni ellátással, gondozással szembeni fenntartások több forrásból táplálkoznak. A viszolygás egyik legfőbb indítéka — mint arról az öregek őszintén be is számoltak — hogy tudatukban, emlékezetükA budai járási rendelőintéJ zet dolgozói szerda délután bensőséges megemlékezésre gyűltek össze Érden a községi pártbizottság székházában«' Szerdán volt tíz éve, hogy a járási rendelőintézetet megnyitották. Ez alkalomból öt dolgozójukat — akik megszakítás nélkül itt tevékenykednek — dr. Bodnár Zoltán igazgató főorvos jutalmat nyújtott át. Felszólalt dr. Stark Janka igazgató főorvos. Érd ország- gyűlési képviselője. ben a mai szociális otthonok azonosulnak a felszabadulás előtti szeretetházak, szegényházak fogalmával. A szociális otthonokkal szembeni ellenérzést az is táplálja, hogy lehangoló, nyomasztó hatással van rájuk a hozzájuk hasonlóan magas korú, betegeskedő, ápolásra szoruló emberek társasága. Megint mások azzal indokolták a gondozóintézetekkel szmben érzett bizalmatlanságukat, hogy bár tudomásuk szerint jó, bőséges az ellátás, szakszerű a gondozás — nem szívesen vállalják a beilleszkedést az új közösségbe. Az öregek válaszaiból a gerontológusok egyértelműen azt a következtetést vonták le, hogy a nyugdíjkorhatáron túli idős generáció életkörülményeit elsősorban a területi gondozás, a lakóhelyen történő ellátás színvonalának emelésével lehet és kell javítani. Ez a könyv ötlött a szemembe egy kirakatban. Megtorpantam. Ez az! Itt egy hézagpótló mű, mely eligazítást adhat azon rejtelmes ismeretekben, melyekben a férfiak nagy része nem tud eligazodni. Milyen hibák fordulhatnak elő egy nővel, hogyan lehet azokat felismerni, és hogyan lehet a hibát kijavítani? Gondoltam, hogy mindjárt ajánlom a könyvet Babanyecznének, akinek leánya — mint ez utca- szerte közbeszéd tárgya — elromlott. Állítólag a megengedettnél gyorsabban hajtja le fejét idegen párnákra és egyáltalán nem tudja fékezni magát. Ez utóbbi analógia akkor Jutott eszembe, amikor rájöttem, hogy a csábos külsejű könyvecske nem a nőkről, hanem az autókról szól. A felettébb csinos hölgy csak a kötet kelendőbbé tételét szolgálja, a tárgynál maradva, egy „stoplámpa” szerepét tölti be, hogy a férfiak megálljának előtte. Mert azt a vak is láthatja, hogy a hölgyben nincs hiba. Kitűnő futóművek, tetszetős karosszéria, a legmodernebb típus. Ez is csak annak az általános gyakorlatnak a része, hogy nálunk a kocsikenőcstől az ckekapáig mindent csinos — lehetőleg minél lengébben öltözött — ifjú hölgyekkel reklámoznak. Ez ellen persze én nem akarok szót emelni. Sokkal hatásosabb egy kávészacskón egy sejtelmes mosolyú, teltidomú lány, mint teszem azt az én fürdő- nadrágos képem. Legfeljebb az a hiba a „Mi a hiba” című könyvborítón, hogy egy autós számára egy karcsú, nemes idomú, gyönyörű autó képe, hatásosabb reklám, mint a legszebb nő. Egyre több kamasz ágya felett látok csodálatos autókat, ott ahová annak előtte képeslapokból kivágott nők képeit szegezték. Hovatovább hatásosabb lesz valamit autóval reklámozni. Sőt, már több házassági hirdetésben olvastam, hogy a nők is autóval csinálnak reklámot maguknak. (ősz) Telefonon egyszerű — Halló! Ugye maga Vide- lits Menyhért filmrendező? — rebegte egy számára teljesen ismeretlen női hang. — Legyen szíves megmondani, hogy milyen filmeket szokott rendezni? — o hang vékony volt, ezenkívül olyan naiv és tudatlan, hogy csak két dologra gondolt: vagy pontosan e pillanatban röhögnek rajta egy jót, vagy a hölgy karriert szeretne csinálni. — Én ugyanis ismerem magát... — Halló! — szólt a kagylóba ridegen. — Ki beszél? — Maga engem nem ismer, de én magát igen. Én ugyanis a Maxi együttes menedzsere vagyok és a zenelcar most mehetett volna az NDK-ba, de lefújták a szerződést az itteni fejesek, mert miért pont Maxi, mikor sokkal befutottabb együttesek is vannak ... — Kérem, ez tévedés, én nem vagyok beat-fejes ... — Azért kérdezem, hogy milyen filmeket szokott csinálni, mert olyan jó lenne, ha a Maxi szerepelhetne, mondjuk egy kisfilmben, vagy akár a híradóban, vagy a ívben egy pillanatra felvillanna és a bemondó hangsúlyozná, hogy ez a Maxi, vagy nagy betűkkel megjelenne a felirat — és a női szájból csak úgy ömlött a szó, és ő azt gondolta, hogy szegény milyen nagy zavarban lehet és azt is, hogy vajon hány éves. — Maga az egyetlen rendező, akit ismerek. — De hát honnan? — és a kíváncsiság olyan kedvessé tette a hangját, hogy a hölgy felbátorodott. — Jaj, az nagyon érdekes — és szinte látta, amint a nő mosolyog. — Azt csak személyesen tudnám elmondani. — Jó, hát akkor találkozzunk — és az eljövendő kaland úgy felvillanyozta, hogy ezt mondta. — Napjaim rettenetesen zsúfoltak, csak ma érek rá. — Rendben, akkor fél hatkor — vágta rá a nő. — Kitűnő. Én nem ismerem magát, de maga majd megismer. — De én se ismerem. — N e em ? — és úgy érezte, mintha forró víz után jégtáblák közé keveredett volna. — Tehát átvert? — Dehogyis, én csak a nevét tudom. Ugye, maga volt Zakopanéban két évvel ezelőtt? — Voltam. — Én is. Ott megismerkedtem egy lengyel mérnökkel. Nem tehettem róla, olyan kitartóan követett az utcán... Maga nem tud egy lengyel mérnökről, akivel találkozott? — De, úgy rémlik. — Szóval 6 kérdezte tőlem, hogy nem ismerek-e egy magyar filmrendezőt, Videlits Menyhértet. — És maga nem tudott róla? — Nem. De megjegyeztem a nevét. Két év alatt nem felejtettem el és ma eszembe jutott, mert a Maxival baj van, gondoltam, segíteni tud ... — Halló! Tehát milyen ruhában lesz, hogy megismerjem? — a hangja olyan udvarias volt, hogy alig ismert magára, és a nő úgy érezhette, hogy a kagylón és a zsinóron át kezet csókol neki. — Halló! Zöld nadrágkosztüm, szőke haj, lófarokban — csicsergett és búgott a kagylóba a hölgy. — De, remélem, nem késik? Rettenetesen utálok férfiakra várakozni... B. Gy.