Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-07 / 102. szám

I'tVI HE CV 1969. MÁJUS 7., SZERDA A NÉPI EGYÜTTESSEL CEGLEDBERCELEN Miniszoknya és bajusz Egy perc — egy napi próba FAROSBAN Fehér Chevrolet járta végig aznap Ceglédbercel utcáit. Te­tejére erősített hangszóróiból szólt az invitáló szöveg: „Ma este a művelődési házban Ecseri Lakodalmas címmel elő­adásit tairt az Állami Népi Együttes.” Két farmotoros autóbusszal indulunk délután a budapesti székház elől. Telt ház van a buszban; 27 tagú táncíkarbóL, 26 tagú kórusból, 17 tagú ze­nekarból áll az utazó sitáb. Legtöbbjük fiatal. Mimiszok- nyás lányok, bajuszos fiúk. A mini divat. És a bajusz? Itt talán kötelező? — Nem, de ha már magya­ros táncot járunk, viseljünk akkor magyaros bajuszt is... — szolgál magyarázattal Raj- kay Miklós, a tánckiír egyik újonca. Az együttes mindig újra fiatalodik, sokan akkor születtek, mikor a népi együttes megalakult. Tizenkilenc éve. A fiatalok többnyire a legkiválóbb ama­tőr tánccsoportokból verbuvá­lódnak. A mérce persze ma­gas, az itthon és külföldön szerzett rang kötelez. Míg Ceglédbercel felé rójuk a ki­lométereket, Böröndi Imre gazdasági titkár meséli mind­ezt. Tőle tudom: 90 hazai elő­adást tartanak egy évben. Pe­dig sokan hiszik: „export­ként” csak külföldre utaznak. Szereplésük korántsem üzlet, inkább misszió. Állami támo­gatással. „A népi kultúrát megőrizni, felvirágoztatni, to­vábbfejleszteni” — így mond­ja ezt ki az együttes alapok­mánya. A ceglódberceli művelődési ház előtt már szép számmal várják a buszokat. Jelezve: nem egyszerű esti műsorra — társadalmi eseményre készülő­dik a község. Bent, a színpa­don bosszankodnak a műsza­kiak, mint rendszerint. Létai Tibor koreográfusnak, ügyele­tes rendezőnek feladata most a helyi lehetőségekhez alakí­tani a kissé túlméretezett pro­dukciót. A férfikórus például jobb híján az udvarról jön majd be. Aztán persze minden elren­deződik, s a zsúfolt nézőtér — több mint 300 ember — előtt este fél nyolckor felgördülhet a függöny. A miniszoknyás kislányok dí­szes népviseletben futnak ki a színpadra, s lám, milyen jól áll a hetyke bajúsz a csiz­más legényeknek! És most kezdődik a, most kezdődik a tánc. Utcai bevonuló, ver- bunk, lippentős csárdás. Mun­kálkodik a cimbalmos, a piku- lás, a bőgős, a hegedűs, s fent a színpadon színes kavalkád. Mindenkit magával visz a rit­mus, igazi vígságot csihol a színpadon a zene, a tánc, a kipirosodott arcokra rásimul az önfeledt jókedv. Nem sminkmosoly, valódi öröm, nem rutinszórakoztatás, mert maguknak is szórakozás. Szünet. A fiúk, lányok le­jönnek a színpadról. Nevet­gélnek, arcukról patakzik az izzadság. — Sportorvosok vizsgálata szerint a táncosok teljesítmé­nye a bányászokéval, kohászo­kéval mérhető — mondja Lé­tai Tibor. Az előcsarnokban duruzsoló tömegből szófoszlányokként kapom el a tetszésnyilvánító szavakat. Röpke beszélgetés Deák Jutkával, aki a Fóti Gyermekvárosban ismerte, szerette meg a népi táncot és a pilisi Szigeti Marikával, aki énekes tehetsége jutalmaként újabban szólószerepeket is kap. Gyors kosztümcsere, ismét irány a színpad. Az előadást az Ecseri lakodalmas impo­záns képei zárják. S a színpad ütemekre kavargó világának láttán ugyan ki gondol arra, hogy itt minden mozdulat a koreográfia pontos tervei sze­rint történik, s hogy a tánc­produkció minden egyes per­BÖ SZOKNYÁBÓL ÍGY LESZ MINISZOKNYA (Foto: Urban) cét átlagosan egynapi próba, gyakorlat előzi meg. A füg­göny lehull, csattan a vastaps. — Szitnyai — Szentendrén, Vecsésen a közönség kívánságára A Pest megyei Moziüzemi Vállalat a közelmúltban köz- véleménykutartást rendezett: milyen filmeket látna ismét szívesen a közönség? A szava­zás eredményeképpen május 8-tól kéthetenként egy alka­lommal Szentendrén, illetve Vecsésen játsszák a mozikban a kért filmeket. A programban olyan kitűnő alkotások kap­tak helyet, mint Az öreg ha­lász és a tenger, Zorba, a gö­rög, Hamu és gyémánt, A domb, az Aranysárkány és a Júlia és a szellemek. MIRE KIVÁNCSI A RADIO ÉS A TV? Vasárnaptól kezdődően több ezer lakásba kopogtatnak be a Magyar Rádió és Televízió közvélemény-kutatói, hogy megkérdezzék a hallgatókat, mi a véleményük a műsorok­ról. A Magyar Rádió és Tele­vízió vezetősége arra kéri az érintetteket, hogy a kérdező­biztosokat fogadj ált bizalom­mal, segítsék élő a felmérés sikerét. Slágerlistánk élén: Bach és Kovács Kati GilárkvinteUek Barokk muzsika, barokk orgonán A Hanglemezgyártó Vállalat legújabb komolyzenei felvéte­lei először mindig a hangle­mezklubokba kerülnek, s csak aztán a nagyközönséghez. A tagokat nemsokára új leme­zekkel örvendeztetik meg. Az egyiken a magyar opera csil- IjP^ait hallhatják, többek kö­zött Pataki Kálmán, Basilides Márta, Sándor Erzsi, Székely­hídi Ferenc énekel. A régi archív felvételeket most dol­gozzák át, s az 1884—1945 kö­zötti „operaújdonságok” bizo­nyára sok zenerajongónak sze­reznek örömet. Ugyancsak si­kerre számíthat Boccherini és Haydn gitárkvintettje, Szend- rey Karper László és a Tátrai vonósnégyes tolmácsolásában. Vivaldi tizenkét hegedűszoná­tája a világon először Ma- gyarországon kerül egy le­mezalbumba. A tánczene ked­velőire is gondolt a MHV: még május közepén kikerül a piacra Koncz Zsuzsa és a Ma­de in Hungary nagylemez. A másik beatfelvétel bizonyára nem meglepetés, hiszen a két nagy — Omega és Illés — után várható volt, hogy a Metró­Vácott rendezik az ünnepi könyvhét megnyitóját Az idei ünnepi könyvhét május végén, június elején lesz. A Pest megyei Könyvtár és a könyvbarátbizottságok is készülnek a megfelelő progra­mok kidolgozásával. Nyitányként — a megyében már hagyományosnak számító — könyvbarátaktívák jutal­mazását tartják meg Budapes­ten, a Kossuth-klubban május 27-én délután, majd irodalmi műsor lesz Jancsó Adrien és Papp Zoltán szereplésével. Az ünnepi könyvhét megyei megnyitóját Vácott — a műve­lődési házban rendezik május 20-án este. Az ünnepi beszédet Göndics Zoltán, az MSZMP megyei bizottságának osztály- vezetője mondja. Az irodalmi .műsorban fellép Bitskey Tibor és Sunyovszky Szilvia. Mol­dova György írót — az est vendégét — Bata Imre iroda­lomtörténész mutatja be. A köny vhét során körülbelül húsz író-olvasó találkozót tar­tanak. Olyan fiatal írókat is meghívnak, akik szocialista társadalmunk fejlődésével, problémáival, és ellentmondá­saival foglalkoznak műveik­ben. Bata Imre, Fábián Zoltán és Rét Rózsa irodalmárok, Bertha Bulcsú, Jókai Anna, Raffai Sarolta, Simonffy And­rás, Fen ékel Judit, Sükösd Mi­hály, Bede Anna, Bella István, Szakonyi Károly és Csurka István írókát fogják a találko­zókon bemutatni. A megyei könyvtár az ün­nepi könyvhétre ismertetőt ad ki az írókról és műveikről. együttes hosszanjátszó lemeze is megjelenik. És talán Ha­rangozó Teréz aranylemezére gondoltak, amikor elhatároz­ták: az ő előadásában is ké­szül nagylemez. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat adatai szerint a váci Lehotka Gábor új lemeze, a Barokk orgonaművek nemcsak ezen a héten sláger, hanem régóta, sőt, rekordot döntő: Magyarországon ez a komoly­zenei lemez jelent meg a leg­nagyobb példányszámban. A művész eredeti barokk orgo­nán játszik. A Magyar költők sorozatban az utóbbi időben, négy lemez jelent meg: Zelk Zoltán, Kölcsey Ferenc, Nagy László és Tóth Árpád verseit tolmácsolják. Legnagyobb si­kere József Attilának és Ju­hász Gyulának van. Tánczené­ben a sláger a nemrég piacra került Aradszky—Albert duó lemeze és a San Remó-i fesz­tivál győztes dalai. A Pest megyei Hírlap slá­gerlistája pedig ezen a héten is a Pest megyei Iparcikk- kereskedelmi Vállalat érdi, nagykőrösi, váci, szigethalmi, szentendrei, ceglédi, valamint a Fővárosi Bútor- és Hang­szerkiskereskedelmi Vállalat VII., Lenin körút 81. szám alatti boltjában megvásárolt és keresett hanglemezek alap­ján készült. Művészlemezek: 1. (3) Bach- orgonaművek (60), 2. (2) Brahms: Magyar táncok (56), 3. (—) Csajkovszkij: B-moll zongoraverseny (51), 4. (4) Beethoven: V. szimfónia (46), 5. (—) Bartók: Allegro barbaro (41). Tánclemezek: 1. (1) Hull a hó (Kovács Kati, 120), 2. (10) Mi ebből a tanulság (Feny­vesi G., 115), 3. (4) Trombitás Frédi (Omega-kislemez, 114), 4. (9) Csigaház (Magay K., 111), 5. (3) Megmondták előre (Zalatnay S., 101), 6. (6) Azok a szép napok (Harangozó T., 95), 7. (—) Régi dal (Illés, 92), 8. (2) Visszatérek én (Korda Gy., 83), 9. (8) Tessék, tessék, hölgyek, urak (Koós J., 80), 10. (7) Illés-story (Illés-nagy­lemez, 73). (sunyó) SfcŰTíS X. DÉNÍJ&S­TŰM» . qnapoh jMiin1"*'1­16 Szaladok a Bajcsy-Zsilinszky utcán és a Nemzeti Bank épü­lete elé értek, amikor delet harangoznak. Erről jut eszem­be, ma még nem is ettem. Nem baj, nálam úgyis teljesen eltolódtak a főétkezések idő­pontjai. Nekem éjjel van nap­pal, délben éjfél, éjfélkor dél, — szóval össze-vissza. De ez most nem érdekel, első a lakás. Sajnos eddig eredmény­telenül szaladgáltam. Jövő hé­ten nappal dolgozom, akkor nehezebb lesz keresni. Ki kell használnom, ezt a két napot. Most beugróm Évához, elújsá­golom a lakásváltozást, aztán estig járom a várost. — Össze vagy kuszáivá — mondja Éva az IBUSZ-ban. — Mi történt? — Felmondtam a lakásomat. Elköltözöm onnan. Csak azért jöttem be, hogy tudjál róla. Még ma elmegyek. Furcsán néz, és kicsit inge­rült hangon kérdi: — Nálad minden ilyen hir­telen történik? — Igen. Azaz nem éppenség­gel. — Miért akarod otthagyni ripsz-ropsz a jó kis lakásodat? Egyik percről a másikra? Nem gondolod, hogy azért ez külö­nös? Mit válaszoljak? Ha elmesé­lem neki, kikezdett velem a háziasszonyom, azt hiszi for­dítva történt. Akkor pedig összeveszünk. Inkább hazud­nom kell valamit. — Tele van bolhával a la­kás — mondom bizonytalanul. Éva hosszan néz végig. — Igen, bolhával. Tudod a Ma­karóni állandóan hordja haza a bolhákat. Nem passzióból, áh ... hanem mert szeretik. Ez hajlam, vagy ilyesmi... ‘Én pedig nem birom a bolhákat. Még most is viszketek, ha rá­gondolok. — Felhajtom a za­kómat és a derekamhoz nyú­lok. — Akkor érthető — mond­ja Éva elmélázva, de még so­káig rajtam felejti tekintetét. — Szevasz, csókolom keze­det. Majd felhívlak, ha lesz új lakásom — vágódok ki az ajtón. A műszak előtti költözkö­désből nem lett semmi. Három nap eltelt és még mindig nincs lakásom. Kénytelen vagyok Gerberék szívességét igénybe venni. Ha átmegyek az előszo­bán és találkozom az asszony­nyal csak megáll, s száját ösz- szezárva, szemét kicsit lesütve néz rám. Mi mehet végbe en­nek az asszonynak a lelké­ben ?... A Makaróni már itt­hon van, nem sejt semmit, szokott bamba vigyorával üd­vözöl. Én most még kedvesebb vagyok hozzá, mint régen. Megfigyeltem a férfiak min­dig udvariasan viselkednek azokkal a férjekkel szemben, akit felszarvaztak. Én is előre adok tüzet neki, meg beszélge­tek vele a helyi futballcsapat­ról, pedig nekem aztán kevés okom van erre. Minden eset­re innen elmegyek, mert nem lehet tudni, mikor ébred fel az asszonyban a bosszúvágy. Tegnap este már egyedül jár­káltam a városban. Éva tanfo­lyamra utazott Pestre. Hirte­len jött a dolog, egy pesti kol­légáját javasolták, de az meg­betegedett. Telefonon kérdez­ték, elvállalja-e. Gondolkodási időt kért, másnap felhívja őket. Nem beszéltem le róla. Ha előmenetele miatt jó ez a tanfolyam, akkor fel kell men­ni. Különben is, csak két hét­ről van szó. Felutaztam volna Évával, de a műszak miatt nem jött ki a lépés. Talán jobb, hogy így történt, mert szűkén állok pénz dolgában, a balatoni kirándulás óta zenés helyeken sokat költöttem. A lakást is el kellene intéznem. Tegnap délután a Kossuth téren levő trafikban összefutot­tam Kárász Janival. Fél-fél rumot megittunk egy talponál­lóban, utána egy vendéglőben ültünk le beszélgetni. Kárász Janinak nem ez lehetett aznap első találkája az alkohollal, mert körmondatokban beszélt és a szeme is jobban csillogott a kelleténél. — Láttalak a múltkor azzal a fess, fekete tyúkkal. Nagyon bele lehetsz esve — kacsintott rám. — Jó fogást csináltál. Be­dőlt már a pipike? — Ajaj, — adom a nagyot. — Öregem ez a nő egy tűz­hely. Egy hőkandalló. , — Szerelmes vagy? — Igen, Janikám. Megval­lom, nagyon szeretem a nőt. El is veszem feleségül — te­szem hozzá, és erre Kárász Jani még egy kört kér. — És lakásotok van-e már? — kérdezi mélyeket szippant­va cigarettájából. — Mert én úgy látom, már meg ne hara­gudj, de ehhez a nőhöz az is kell. Meg sok pénz. öregem ez tudja magáról, hogy szép és sokat vár az élettől. Hg nyernél a totón? ___ — Ne marháskodj! Éva na­gyon szolid teremtés. Nem is gondol a pénzre. Kárász Jani ezt kétségbe­vonta, majd bölcselkedett még egy darabig, aztán hogy panaszoltam neki az albérle­tet, megkért keressem meg másnap. Körülnéz. Ajánlott is egy lakást, de mire odaértem, kiadták. Délután újabb portyára in­dulok. A múzeumparkban Ripl-Rónai szobra alatt leülök egy padra, pihengetek. Néze­getem a Kertész utcát, ame­lyik átszeli a parkot, s egyik vége a Kossuth térbe, másik az állomásba torkollik. Évára gondolok, bárcsak itt lenne most és járkálgatnánk együtt kart-karba öltve a leveleiket szitáló fák alatt. Mark Twain egyik könyvét elhoztam ma­gammal, olvasgatok. Még vár­nom kell, a főbérlők ilyenkor mennek haza, potyára nem sétálok. Később becsukom a könyvet, elindulok a Kertész utca felé. A szoborral szemben őrásüzlet van, megnézem a ki­rakatát. A ház kapuja egyszer- csak kinyílik, kilép rajta egy középkorú nő és egy cédulát rajzszögez a deszkára. Aztán eltűnik. Hármat lépek, olva­som: „Különbejáratú albérleti szoba, jó lelkű, magános fér­finak kiadó” ... Minden stim­mel. Én vagyok, akit keresnek. Leveszem a cédulát és már megyek is a nő után. Hamar megegyezünk. Házigazdám a temetkezési vállalat főkönyve­lője. Filozófus homlokú, erő­sen kopaszodó férfi. Felesége karcsú, magas, a férje csak a nyakáig ér. (Hogyan csókolóz- hattak ezek fiatal korukban?) A szobám éppen olyan, mint Horváth néninél, különbség egy holland menyecskéket áb­rázoló, légypiszkos festmény és egy hangulatlámpa. A sez- lon rugói úgy merednek ki a terítő alól, mint öreg sörös­lovak hátán a csont. Lakbér háromszázötven a különbejá­rat miatt. Egyre emelkedem a ranglétrán. Kitöltőm az ideiglenes beje­lentőt és megyek az udvaron keresztül a háziakhoz aláírat­ni. Vacsoráznak. A család lé­nyegesen megszaporodott idő­közben, az asztalnál egy csi­nos, barna hajú, tömpe orrú lány, Erika ül, és egy vörös hajú kamasz. A fiú éppen a baracknál tart, tenyerével széttörli száján a gyümölcs le­vét. Az asszony ölében etet egy csecsemőt, a későn érke­zett kistestvért. A konyhaajtón keresztül a szobába látok, ré­gimódi bútorok, dohányfüsttől sárga térítők, zongora, gyerek­ágy zsúfolódik a helyiségben. Az asztalon sakktábla, rajtra kész figurákkal. A férfi ked­vesen invitál vacsorára. „Kö­szönöm, de már túl vagyok rajta.” — Nálunk úgy lakhat, mint otthon — közli velem az asz- szony a csecsemőt férjének adva, majd átnyúl az asztalon és jókora pofont ken le a ka­masznak. — Ne falj fel mindent te malac, hagyj a nénédnek is! Finom család. Vacsora után sakkozunk, közben az asszony kikérdez. — Nem, kezét csókolom, még nem nősülök ... korai lenne. ... Hopp, a bástyám! — hátra-hátra nézve felelgetek, s közben elvesztem a partit — Első osztályban játszom kérem. — Dörnyei büszkén söpri le a maradék figurákat a tábláról. Az asszony és a gyerekek tapsolnak. Elbúcsúzom a házigazdám­tól és nyugovóra térek. Szo­bámban a hangulatlámpa alá helyezem Éva fényképét. Ko­moly arccal néz a képen, mintha a matek tételt most nyújtották volna át neki és pillanatnyilag az egyszeregy se jutna eszébe. Felveszem a fényképet az asztalkáról és az arcomhoz emelem. — Hol vagy? most rám? Gondolsz-e (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom