Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

1969. MÁJUS 6., KEDD PESt HEGVEI iMírlap 3 Közéleti konyak Fölhívott valaki, akivel hivatalos dolgunk akadt. Megbeszéljük egy konyak mellett — mondta. Ülök az értekezleten, szünet kö­vetkezik, a kávé mellé odateszik a kis, három­centes konyakot is. Inter­jút készítek valakivel, a kávé mellé itt is odateszik a konyakot. Amikor félre­tolom, az illető fellélegzik: neki sem kell. De hát ma­napság szokás, azért gon­dolta. Különben nem iszik egy kortyot sem, rossz a gyomra, nem kívánja. Ila azonban a dolgát teszi, előfordul, hogy napjában többször is felhajtja a „közéleti konyakot”, mint nevezte. Illemből. Rossz szokásból. Ostoba divatból. Szó sincs arról, mintha mérhetetlen részegeskedé­sek folynának értekezle­tek, hivatalos megbeszélé­sek örve alatt. Arról azon­ban igen, hogy mint divat, terjed, s lassan kísérője lesz az obiigát kávénak. Külföldit látnak vendé­gül? Konyak. Látogatók érkeznek a másik járás­ból? Konyak. Tapasztalat- cserére jön a társgyár igazgatója? Konyak. Mint­ha a rang, az adott alka­lom ünnepélyességének, fontosságának kifejezője lenne. Holott nem az. Ra­gályként terjedő rossz szo­kás. Hajlamosak vagyunk ar­ra, hogy kisszerű külsősé­gekkel próbáljunk „repre­zentálni”. Hajlamosak va­gyunk arra, hogy gondol­kozás nélkül kövessük azt, amit mások tesznek. Ha ott konyakot adtak, ad­junk mi is — így vala­hogy. Őszintén szólva, nem a pénzt sajnálom, mert ha csak ennyit kelle­ne kibirnia az államkasz- szának, nagyon jó lenne. Azt sajnálom, hogy forma­litásokkal véljük valami fontosságát hangsúlyozni. Térítőkkel, virágcserepek­kel, kávéval, konyakkal, az asztalra készített jegy­zetfüzettel. Amiktől még annak ér­téke, amiről és ahogyan beszélünk, nagyon csekély lehet. Adjuk meg minden­nek a módját — tartja a szólás. Persze. Elsősorban azonban ne konyakkal. Sőt, még másodsorban sem... (m) Cegléden a serleg Tábor a Duna-parton m» •• > TÁNC, FUTÁS, LÖVÉSZÉT Lányok, fiúk, sátrak, aka­dályverseny, ragyogó napsütés és éjjel hideg. Aztán céllövé­szet, tábortűz és tánc — szó­val minden, ami belefér egy kétnapos táborozásba a Duna- parton. Szombaton délután Németh Ferenc, a KISZ megyei bízott- , ságának titkára nyitotta meg az országjáró diákok alsógödi táborát. Háromszáz középisko­lás diák a két nap alatt nem­csak szórakozott, hanem ko­moly versenyben is részt vett. A párbajlövészetet a Váci Mg Technikum nyerte, második a Ceglédi Mg Technikum és har­madik a Fóti Gyermekváros. Az akadályverseny győztese a Dunakeszi Gimnázium, máso­dik a Budaörsi Gimnázium és harmadik a Ceglédi 203. MŰM. A tájékozódási versenyben a fiúknál a MŰM 203 lett az el­ső, második a Váci Mg Tech­nikum és harmadik szintén a MŰM 203. A lányok küzdel­mében a váci Sztáron Sándor Gimnázium csapata bizonyult a legjobbnak, második a ceg­lédi Kossuth Gimnázium, har­madik a Túrái Mg Szakközép- iskola. Az összetett verseny győztese Szabó Miklós és Ko­vács Zoltán tanárok vezetésé­vel a ceglédi MŰM 203, így ebben az évben is Ceg­lédre került a Kossuth Gim­náziumból a vándorserleg. Második a rdci Sztáron Sán­dor Gimnázium, harmadik a ceglédi Kossuth Gimnázium csapata lett A KISZ Pest megyei bizott­sága már kijelölte azokat a csapatokat, amelyek részt vesznek az országos verse­nyen, s a közeljövőben újabb táborozást rendeznek május 18-tól Dobogókőn — ezúttal az ifivezetőknek. ít *• fo rnt t ftp tv ft o /» Sok vagy kevés a fej leszí ési alap? Mire fordítják fejlesztési alapjukat — így hangzott a kérdés. Mintegy tizenhárom­millió forintot évek óta ese­dékes, s ugyanakkor hosszú évekre előre szóló járulékos beruházásokra, s körülbelül négymillió forintot gépek be­szerzésére — volt a felelet a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál. Nincs fejlesztési alapunk, mert azt teljes mér­tékben lekötik a hiteltörlesz­tések, illetve a forgóalap fel­töltés — hangzott a válasz a Váci Kötöttárugyárban. Szán­dékosan választottul: a két szélsőséget, hogy ezen a szá­lon elindulva próbáljunk vá­laszt találni arra a napjaink­ban igen sokat vitatott kér­désre, sok-e, vagy kevés az „Fa”, mire elég, mire nem a vállalatoknál. A* igényekhez mérten... Az „Fa”, ahogyan a fejlesz­tési alapot a vállalatoknál je­lölik, két fő forrásból táplál­kozik. A visszahagyott amor­tizációból — ez átlagosan hat­van százaléka a teljes amorti­zációnak —, valamint a nye­reség meghatározott részéből. Az 1968-ban elért vállalati eredmények alapján mintegy IS milliárd forintot kitevő fejlesztési alap képződött, s ez a lekötött eszközök értéké­nek hozzávetőleg 2,3 százaié­Miniszteri rendelet a szociális segélyről és a vakok segélyezéséről A Magyar Tudományos Akadémia 129. közgyűlése Hétfőn délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísz­termében megkezdődött az Akadémia idei — immár 129. — évi közgyűlése. A közgyűlés elnökségében helyet foglalt dr. Ajlai Miklós. az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Övári Miklós, az Söripari Vállalat FELVESZ segédmunkásieket fizikai munkára. 44 órás munkahét Pénzbeli kereseten felül természetbeni juttatás. Kedvezményes étkezést, munkaruhát, vidékiek részé­re munkásszállást adunk. Ütiköltség-hozzáiárulást térítünk. JELENTKEZÉS: Munkaerógazdálkodás Budapest X., Maglód* út 17 MSZMP KB tudományos, köz­oktatási és kulturális osztályá­nak vezetője, Erdei Ferenc, Jánossy Lajos, Ligeti Lajos, Straub F. Brúnó, az Akadémia alelnökei, Kónya Albert, Sza­bó Imre, az Akadémia főtitkár- helyettesei. A közgyűlésen az Akadémia rendes és levelező tagjain kívül nagy számban voltak jelen a társadalmi és tudományos élet ismert sze­mélyiségei, egyetemi tanárok, kutatók. A közgyűlést Rusznyák Ist­ván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Ezután Erdey-Grúz Tibor fő­titkár terjesztette elő az Aka­démia elnökségének beszámo­lóját. A AMonori Járási Szolgáltató títss FELVÉTELRE KERES GYÖMRÖRE néqy asztalost, eqy férfifodrászt, GOMBÁRA eqy férfifodrászt, VECSÉSRE eqy manikűröst és eqy pedikűröst. JELENTKEZNI LEHET: GYÖMRÓ. Steinmetz kapitány n. 12. Az ''egészségügyi' miniszter rendeletét adott ki a rendsze­res szociális segélyről, vala­mint a vakok rendszeres szo­ciális segélyezéséről. A rende­let kimondja, hogy rendszeres szociális segélyt kaphat az a 18 évnél idősebb munkakép­telen, illetőleg rokkant sze­mély, akinek a megélhetését biztosító vagyona nincs, jöve­delme — beleszámítva az esetleges nyugellátást is — nem éri el a munkaviszonyon alapuló özvegyi nyugdíj leg­kisebb összegét, a havi 385 forintot, továbbá akinek el­tartásáról az egyébként erre kötelezett hozzátartozó, vagy más személy nem gondosko­dik. A jogosultság elbírálásá­nál munkaképtelennek számít — egészségi állapotára való tekintet nélkül — a 65. élet­évét betöltött nő, illetve a 70 évesnél idősebb férfi: rok­kantnak tekintik azt, aki munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette. Rendszeres szociális segélyt — a felsorolt feltételek fenn­állása esetén is — csak akkor lehet megállapítani, ha a ké­relmező betanítás, vagy szak­képzés útján egészségügyi re­habilitáció alá már nem von­ható, illetőleg a létfenntar­tásához szükséges munkát nem tudják biztosítani szá­mára, a segély egyhavi ősz- szege nem haladhatja meg a munkaviszonyon alapuló öz­vegyi nyugdíj — előbb emlí­tett — legkisebb mértékét. Ha a segélyre jogosultnak más forrásból — albérleti, vagy bérleti díj, földjáradék, kegy­díj, hadigondozási járadék stb. származó kisebb összegű, rendszeres jövedelme van. Akkor a segély összege az egyéb összeggel együtt nem haladhatja meg az előírt mér­téket. A rendelet intézkedik a va­kok rendszeres szociális se­gélyezéséről is. Eszerint se­gélyben részesíthető az a munkába nem állítható, 18 éven felüli vak személy, aki nem tudja saját magát eltar­tani, és erre kötelezett házas­társa vagy rokona nincs. A keresettel, vagy jövede­lemmel egyáltalán nem ren­delkező vak részére teljes összegű — havi 400 forint — segély állapítható meg. Ki­sebb rendszeres havi jövede­lem esetén a vak személy ré­szére nyújtható teljes segély összege az egyéb forrásból származó jövedelemmel csök­ken. A vakok rendszeres szo­ciális segélyben az előírt fel­tételek fennállása esetén sem részesülhet az, akinek állan­dó havi keresete, jövedelme a 400 forintot meghaladja. Mind a rendszeres szociális segély, mind a vakok segélyé­nek megállapítása, összegének módosítása, továbbá a folyó­sítás megszüntetése az illeté­kes tanács szakigazgatási szervének hatáskörébe tarto­zik. Ha valaki azért szorul szociális segélyre, mert az ar­ra kötelezett házastársa, vagy rokona nem gondoskodik el­tartásáról, akkor a segély csak meghatározott időtar­tamra szólhat. Ha a segélye­zett szociális körülményei megváltoznak, a segély össze­ge módosítható. Ha pedig életviszonyainak kedvező ala­kulása folytán már nem szo­rul szociális támogatásra, a segély folyósítását megszünte­tik. A szociális segélyben része­sülők természetbeni jutta­tást — ruha, tüzelő, öregek napközi otthoni ellátása szo­ciális étkeztetés, házi gondo­zás stb. — is kaphatnak. Fűzvesszők aratása - géppel A fűzfavesszőtelepeken, ahol ipari célokra, nagy mennyi­ségben termelik a vesszőt, mindmáig megoldatlan a „begyűjtés” gépesítése. A munkaigényes, nehéz művelet elvégzéséhez sok „arató” kel­lene, ám a munkaerőhiány gátolja a gyors betakarítást. Az Országos Fűz-, Nád- és Kosáripari Vállalat a szent­endrei kocsigyárat kérte fel a fűzarató gép megkonstruálá­sára. A szentendreiek kísér­lete jól halad, s még ez évben elkészítik a prototípust. Az aratógépet traktor fogja tolni. Ha beválik, sok millió forin­tos nyugati és szocialista ex­portról is szó lehet ka. Pest megyében a nyere­ségből képzett fejlesztési alap 380 millió forint. Annak ellenére, hogy az eszközarányos nyereség or­szágos viszonylatban 100 Ft értékű lekötött eszközre 9,7 Ft volt — a megyében jóval több, 13,6 Ft —, a tervezettnél tehát nagyobb, mégis a fej­lesztési alap az igényekhez mérten szerényebb lehetősé­gekre ad csak módot. Az igényekhez mérten. Is­mét érdemes leírni ezt ugyanis a vállalatok nem le­becsülendő részénél igényei­ket és fejlesztési alapjukat összevetve jutnak arra a kö­vetkeztetésre, hogy „semmire nem elég” a pénzük, s hogy a reform — szavaik szerint — rövid pórázra fogta őket. Az igények azonban — bármeny­nyire tetszessek legyenek is — még nem azonosak a reális fejlesztési elképzelésekkel. Az igények a realitást általában többszörösen meghaladják, s erre igen jó mérce kínálkozik, nevezetesen a hitelkérelmek, s a hitellehetőségek összeve­tése. A népgazdaság minden ágazatában hitel-éhség van. Az iparban a hitelkérelmek a hitellehetőségeket 4,3-szere- sen, az építőiparban 5,5-szere- sen, a kereskedelemben 6,3- szeresen haladják meg, azaz a vállalatok fejlesztési alap­juk terhére — hiszen a hite­leknek ez az egyetlen fedeze­te — ennyiszer több pénzt kémek a lehetségesnél. Ez a tény maga arra mutat, hogy a vállalatok „sok”-nak érzik az „kevésnek” tűnik is. A. realitás kényszere Az előbbi mondat parado­xonként hat, de nem az. A vállalatok, a túl gyors fejlő­dés akarata miatt most sze­retnének fejleszteni — három vagy öt év múlva képződő fejlesztési alapjuk terhére. Azaz: hosszúlejáratú hitelké­relmekkel „bombázzák” a bankot— az összes hitelkére­lem hetven százaléka (!) ilyen —, figyelmen kívül hagyva nemcsak a népgazdaság te­herbíró képességét, hanem a sajátjukét is. Túl magabizto­san számítanak majdani nyereségükre, lidérces álom­ként hessegetve el a gondola­tot. mi lesz, ha a piaci viszo­nyok változása miatt még a hiteltörlesztésre sem futja a fejlesztési alapból három, öt, hét esztendő múlva?! Tehát: soknak érzik fejlesztési alap­jukat a jövőben, mert bátran kérnek annak terhére hitele­ket, de kevésnek ma, éppen ezért kérik a hiteleket. Az állami hitelpolitika, a nyereségadózás rendszere — mely meghatározója a fejlesz­tési alap képződésének — egyöntetűen hat abba az irányba — bár rész-ellent­mondások föllelhetők —, hogy o vállalatok jobban számot- vessenek a reális fejlesztési lehetőségekkel, hogy elsősor­ban oda adják anyagi eszkö­zeiket, ahol azok a leghama­rabb megtérülnek, mégpedig haszonnal. A realitás kénysze­re azonban ma még keserű pirula a vállalatok jói részé­nél. A gazdasági vezetők épp­úgy fintorgó arccal nyelik le e pirulát, mint a politikai- társadalmi szervezetek veze­tői. Mert „elvben” egyetérte­nek az állami gazdaságpoliti­kával. csak azt nem akarják megérteni, hogy az alól a sa­ját vállalatuk sem lehet kivé­tel. Az ilyesfajta furcsa egyet­értésből — mert lehet-e va­lamivel elvben egyetérteni, amit a gyakorlatban kifogásol az ember? — származik az a nézet, hogy — nyers fogal­mazásban — az állam túl so­kat visz el, s túl keveset ad vissza. Ha lenne is ebben igazság, akkor sem azért tör­ténne, mert az állam szőrös­szívű. Hanem, mert a népgaz­daság egyensúlya, a beruhá­zási javak amúgyis feszült, s kialakulóban levő piaca ezt így kívánja. Ám ez az érve­lés nem igaz. Egyetlen tény is bizonyítja. A szó tág értel­mében vett vállalatfejlesztési alap külső forrásai ugyanis — állami támogatás, bankhitel stb. — igen jelentősek. A vál- lalatfejlesztési alap minden egy forintjából ugyanis 1968- ban 36 fillért, 1969-ben pedig 29 fillért ezek a külső forrá­sok fedeztek, illetve fedez­nek. Saját hatáskörében 1968-ban az összes beruhá­zásoknak már negyven száza­léka helyi hatáskörben dőlt el, s zajlott le. Ha elválaszt­juk a nem termelő beruházá­sokat — tizenhat százalék —, valamint a termelő, de kiegé­szítő jellegű beimvesztálásokat — szállítás, vízgazdálkodás, energiaellátási vezetékek stb., összesen 34 százalék —, akkor a megmaradó részen belül a termelő beruházásoknak hat- van-hatvankét százalékáról már a vállalatok, saját hatás­körükben döntöttek, azaz: alapvető tényezőként szerepel­nek a beruházási szerkezet ki­alakításában. Ennek rengeteg előnye, de: hátránya is van. Ez utóbbiak közé tartozik, hogy a beruhá­zások fejlesztési részénél még mindig jóval nagyobb az egészségesnél az építési há­nyad — az állami iparban pél­dául negyvenhárom százalék —, hatnak a bővítsünk jelsza- vú elképzelések, ahelyett, hogy az építés rovására a gé­pészeti korszerűsítés, a nagy teljesítményű berendezések munkába állítása kerülne elő­térbe. (Ez annak ellenére is igaz, hogy vannak esetek, ami­kor a vállalatnak az építés­szerű bővítés az előnyös.). Pest megyében egyszázalékos ter­melésnövekedésre 1,8 százalé­kos állóeszköz-növekedés jut — szemben az országos 1,5 százalékos átlaggal —, s a termelés emelkedését figye­lembe véve, évente mintegy kétmilliárd forinttal kellene finanszírozni az állóeszköz­állomány bővülését. Ez az ösz- szeg azonban jóval meghalad­ja a reális lehetőségeket. Ép­pen, mert ez a helyzet, s mert a népgazdaság teherbíró ké­pessége nem kecsegtet cso­dákkal, a meglevő fejlesztési alapokat kell maximális körül­tekintéssel fölhasználni. Ügy. hogy az igényekhez mérten „kevés” a realitásokhoz mér­ten ha nem is sok, de — elég legyen. Mészáros Ottó Az OTP Vácott is átutalási betétszámlát „nyit” Az egyik legnépszerűbb OTP-szolgáltatás, az átutalá­si betétszámla. Az OTP ugyanis a betétszámla-tulaj- donos helyett kiegyenlíti a közszolgáltatási díjakat, a lakbér, a villany, a gáz, a televízió, a rádió, a telefon stb. számlát. Gyorsan terjed vidéken is, ahol eddig 10 me­gyeszékhelyen és Dunaújvá­rosban vezették be, s mintegy tizenötezren veszik igénybe. A következő három hónap­ban az OTP bővíti az átutalá­si betétszámlát kezelő hálóza­tát, Salgótarjánban, Békéscsa­bán, Szombathelyen, Egerben, Kaposvárott, Nyíregyházán, Veszprémben, Szekszárdon. Vácott, Komlón, Özdon és Kazincbarcikán vezetik be ezt az OTP-szolgáltatást. A legmodernebb mozi A megye legelhanyagoltabb mozija eddig Sóskúton volt. Most a keskenyfilmesek ka­tegóriájában a legmodernebb. 300 ezer forint felhasználásá­val tetőtől talpig „új ruhába” öltöztette a Moziüzemi Válla­lat A legkorszerűbb vetítőgé­pet kapta, széles vásznú fil­meket is tudnak játszani A nézőtér klimatizált.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom