Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
4 "SK^CirhsP 1969. MÁJUS 31., SZOMBAT Vidám majális Nagykőrösön, az úgynevezett Pálfájánál Foto: Gárdos Egyre növekvő érdeklődés a moszkvai nemzetközi íilmíesztivál iránt A Moszkvában kétévenként sorra kerülő nemzetközi filmfesztivál a szovjet társadalmi és művészeti élet jelentős eseménye. „A humanista filmművészetért, a békéért és a népek barátságáért!” — ez a i jelszó tette a fesztivált népszerűvé és széles körben, elismertté. 1967-ben 57 ország filmesei, az UNESCO képviselői, több mint 800 ismert rendező, színész, producer és újságíró volt részese ennek a nagy jelentőségű eseménynek. Harminchárom egész estét betöltő — harminchét rövidfilm — harmincnégy gyermekfilm szerepelt a hivatalos programban, ezenkívül több tucat filmet. mutattak be versenyen kívül. Az idei, a július 7—22. közötti fesztivál iránt is jelentős az érdeklődés. Nevezetes történelmi dátum, Vlagyimir lljics Lenin századik születésnapja előtt kerül sor a nemzetközi találkozóra, továbbá idén augusztus 27-én lesz 50 éve, hogy a lenini dekrétum alapján államosították a filmipart Megemlékezésül a fesztivál idején a moszkvai filmszínházak a szovjet • hatalom évei alatt született, kiemelkedő filmalkotásokat, köztük a Leninnel foglalkozó filmeket tűzik műsorukra. Az egész estét betöltő filmeket a kongresszusi palotában, a rövidfilmeket a filmművészeti székházban, a gyermekfilmeket a Lenin-hegyen levő gyöipuri TANULÓKAT BEISKOLÁZUNK KŐMŰVES, ÁCS, PARKETTÁS, MŰKÖVES, FEHÉRMUNKA, HIDEGBURKOLÓ SZAKMÁKRA. Kollégiumi elhelyezésről, teljes ellátásról, munkaruháról, bakancsról gondoskodunk. Ösztöndíjat fizetünk Jelentkezés személyesen, vagy levélben a 43. sz. Állatni Építőipari Vállalat szakoktatási csoportjánál, Budapest XI., Dombóvári út 19. nyörű úttörőpalotában mutatják be. A feltételek szerint minden ország egy nagyfilmmel és egy — 35 percnél nem hosz- szabb — rövidfilmmel nevezhet. A fesztivál főigazgatósága dönt a filmek elfogadásáról. A hivatalos programban szereplő filmeket versenyen kívül mutatják be. A győzteseknek a nemzetközi zsűri ítélete alapján az egész estét betöltő filmek kategóriájában 3 arany-, 3 ezüstdíj, valamint a legjobb férfi és női alakításokért járó két-két díj kerül átadásra. A rövidfilmeknél a kisjátékfilm, a híradd, a dokumentum- és a tudományos ismeretterjesztő filmek kategóriájában adnak ki első díjat. A gyermekfilmeknél 1 arany és 3 ezüstdíjat osztanak ki. Négy jutalmazoti A repülőzsüri csütörtökön este a dömsödi művelődési házba látogatott. A zsűri elnökének tisztét ez alkalommal Maróti László, a megyei KISZ-bizottság titkára töltötte be. A látottak és tapasztaltak alapján a zsűri Szabó Géza művelődésiház-igazgatót kétszáz, Kiss Sándor zenetanárt, a gyermekkórus vezetőjét százötven, Sáfrányos László községi KÍSZ-titkárt, az ifjúsági klub vezetőjét százötven, Kiss Sándorné könyvtárost pedig kétszáz forint jutalomban részesítette. Oklevélszerzési lehetőség a képesítés nélküli pedagógusoknak A Művelődésügyi Minisztérium lehetőséget biztosít a képesítéssel még nem rendelkező, de a gyakorlatban már bevált általános iskolai pedagógusoknak az oklevélszerző továbbtanulásra. Az erre vonatkozó rendelkezés értelmében jelentkezni kizárólag az alkalmazó szerv (iskola, tanács) javaslatával lehet. A jelentkezéseket a megyék összesítik és szeptember 1-ig megküldik a minisztériumnak. A továbbtanulásra elfogadottak névsorát a felvételi vizsga helyének megjelölésével — eljuttatják a tanácsok művelődésügyi osztályaihoz. A szeptember 10 és 15-e között sorra kerülő felvételi vizsgák időpontját a kijelölt pedagógus- képző intézmény igazgatója határozza meg és erről a pályázókat írásban értesíti. — Bukarestben, a román fotóművészek szövetségének rendezésében megnyílt VII. nemzetközi fotóművészeti szalonon kiállították a váci Németh Aladár két képét is. ÜríaBaD tUsoinBaT Ünnepi könyvhét mindenütt Szeszélyes nyár - Pacal Szentendrén Naphosszat a fákon - SZÚR Megyeszerte kitűnő alkalom a könyvhét, hogy az írók találkozzanak olvasóikkal és hogy a kiadóvállalatok minél gazdagabb és átfogóbb könyv- kiadási programmal lépjenek a közönség elé. Gyomron az ünnepi könyvhét megnyitójához hasonlóan kellemes eseményre kerül sor szombaton, akkor lesz a művelődési házban a balett- és zeneiskolások vizsgája. Monoron pedig este bál van a művelődési házban. Cegléden szombaton is megtekinthető a fotókiállítás, este pedig természetesen tánc van. Azok, akik szeretik a jó filmeket, ne mulasszák el megnézni Vácott a Madách Imre Művelődési Központban a Szeszélyes nyár című csehszlovák filmet. Akik pedig szeretik a hasukat, azok látogassanak el szombat este Szentendrére, ahol a művelődési házban nemcsak tánc, hanem pacalvacsora is várja őket. A ma esti rádió- és tv-mű- sor sok kellemes percet fog majd szerezni a hallgatóknak, illetőleg a nézőknek. A Kossuth rádió 19.25-kor közvetítést sugároz a Pesti Színházból, műsoron: Dóczi Lajos és Fényes Szabolcs a Csók című zenés vígjátéka. A komoly zene kedvelőinek a Petőfi rádió 20.28-kor Verdi: Rigoletto című operájával kedveskedik. A Kossuth rádióban fél 11-től éjjel kettőig táncdalok és tánczene. A televízió emlékezetessé fogja tenni a szombat estét, mert fél 9-kor vetítik Dürrenmatt a Nagy Romulus beírná darabját. A gúnyos svájci szerző bizonyára meg fogja nevettetni önöket. És ha máj a rádiónál és a tv-nél tartunk, megemlítem mindjárt, hogy vasárnap június 1-én is érdé-* mes bekapcsolni a rádiót, mert a Kossuth adón 20.05-kor kerül sor Móricz Zsigmond regényének rádióváltozatára, az Isten háta mögött címmel. A tv pedig valódi csemegével kedveskedik nézőinek, 20.20- kor vetítik Marguerite Dur as: Naphosszat^ fákon című nagy sikerű regényének tv-változa- tát. Vasárnap délelőtt Szentendrén Hajósinas kerestetik címmel rádióvetélkedő lesz, este pedig tánc az Albatrosz együttes zenéjére. Ugyancsak vasárnap kerül sor Monoron, Gyömrőn, Tápiósülyön, és Úriban az ötórai teákra a művelődési házakban. A Vecsé- sen működő kertészeti kör vasárnap kirándul Vácrátótra és megtekinti az arborétumot Utoljára hagytam, de nem az utolsó eseménye a hét végének a vasárnap megrendezésre kerülő XXVII. SZŰR, a színészek és újságírók labdarúgómeccse. Mint megtudtuk, a Népstadion már fél 9-kor megnyitja kapuit, hogy mindenki időben foglalhassa el helyét. A Budapesti Közlekedési Vállalat is mindent megtett a közlekedés zavartalan lebonyolítása érdekében. Remélem, azok az olvasóim, akik részt vesznek a SZÜR-on, nekünk, toliforgatóknak fognak drukkolni, már csak azért is, mert én viszont minden hét végén az önök kellemes és jó szórakozásáért izgulok. Karácsonyi István S2ŰT& L V mm 37. Ledőlök az ágyon, húzom a zsinórt, tárcsázok. A szám foglalt, várni kell. Aztán újból hívom. Női hang jelentkezik. Évát kérem. Lélegzetvételnyi szünet. Jön. Hallom a hangját. — Szervusz, honnan beszélsz? — Pestről, a Palace-ból. — Elfojtott csodálkozó szavakat hallok a vonal túlsó végén. — Repülővel jöttem. Igen ... Jól vagyok. Persze ... természetesen ... — Nem lett volna szabad még felkelned. Nem fáj a fejed?... Na, de akkor is!... Sándor tudja már, hogy fent vagy?... — Honnan tudná? — A legjobb barátodat sem értesíted, aki ráadásul orvos, hogy mit teszel?... Igazán nem szép tőled — csattog a hangja. — Éva!... Hát nem is örülsz, hogy itt vagyok? — De nagyon örülök, majd beszélgetünk. De előbb hívd fel Sándort... Ne haragudj, de nem beszélhetünk tovább, sokan várnak. — Éva. halló!... Halló ... Katt. Eltartom fülemtől a kagylót, aztán újra belehallgatok. Néma. A kagylót letették. Mit kell ilyenkor csinálni? Megyek Sándorhoz, és beszélek vele. Portás, egy taxit! Kapom a felöltőmet, a kalapomat, s ugrálok lefelé a lépcsőkön. A kocsi öt perc múlva kanyarodik csak a szálló bejárata elé. „Gyerünk, mert máris elkéstem!” A Szív utcai négyemeletes bérházról, ahol együtt lakom Sándorral, nincs olyan eső vagy zivatar, amely a guanóként ráülepedett koszt le tudná mosni. Ablaka hájogos, mosdatlan szemmel néz az utcára. A lépcsőház vaskorlátját csontig rágta már a rozsda, s én mégis meghatódva kapaszkodom fel a harmadik emeletre. — Sándort keresem — mondom hosszú köszöntés után Szabónénak. — Hogy van mindig, drága asszonyom?... — Hál istennek, nem lakik már itt — válaszolja köhögve. — Múlt héten költözött az Aradi utcába. Felírom a címet, de sajnos, a taxit elküldtem, mehetek gyalog. Már egészen hozzászoktam az autóhoz. Mihelyt tehetem, veszek is egyet. Az Aradi utcában szép külsejű ház fogad. Színes kövek a lépcsőházban, freskók és stukkók. Hűha!... Itt négyszáz forintot is elkérhetnek egy albérletért. Sándor pénzügyi helyzete éles fordulatot vehetett — villan agyamba. Csak nem nyert ő is egy fűkaszálót? Nézem a számot, és becsengetek. Dr. Sturm Alfré- dékhoz. Szalmasárga hajú, fehér kötény es lány nyit ajtót. — Gál úr házon kívül van — tárja szét karját, és mosolyog. — Köszönöm — bólintok. Megadja a telefonját. Az egyetemen van ebben az időpontban. Ezt is megköszönöm. Halkan, puhán teszi be előttem az ajtót. Előkelő hely. Sándor „házon kívül”. Óriási. Mikor leszek én házon kívül? Felkeresem Évát a hivatalában. Számon k§rem a kagylóletevést. Földalattira szállók, mert annyira mély benyomást tett rám a lakosztály, a taxiról elfeledkezem. Az IBUSZ-t könnyen megtalálom. Üvegezett forgóajtón keresztül meleg, pálmákkal díszített terembe jutok. A tisztviselők vastag tölgyfa pult mögött ülnek, állnak, a pénztárt diszkrét üveg választja el a felektől! CASSA! — olvasom a nagybetűs felírást. Innen nem lehet csak úgy elemelni a százasokat. Jobbra lépek, balra jdnapoh ■IM" JL--l épek a felek háta mögött, mint a Kállai kettősben az előtáncos. Végre... a negyedik aszalnál, háttal felém fekete hajú, csinos nőt pillantok meg, amint finom, hosszú ujjaival autóbuszmenetrendben lapozgat. Ha nem Éva lenne, akkor is megismerkednék vele, annyira bájos, jó alakú, szép, és a pulóver olyan előnyösen mutatja elöl is, ami szükséges. Megközelíteném, de az utazók várnak előttem, s a pult is közöttünk áll. Kiabálni nem akarok. Előveszem a földalatti jegyét, gombóccá sodrom, és ügyesen megcélozom a fejét. — Zutty... Elvétem az irányt, s éppen Évával szemben ülő, barna hajú, nagy fülű lányt találom el. A golyó merészen ívelt orrát éri, felnéz rám, mosolyog. Azt hiszi, ki akarok kezdeni vele. Másik golyót dobok, de az meg a nő asztala mellé gurul. Üjabbat kell sodornom. Éppen zsebembe nyúlok papírért, amikor egy barna köpenyes férfi rántja meg a karomat. — Ne tessék az elvtársnőket dobálni! Nem a vurstliban vagyunk — mondja olyan hangosan, hogy egyszeriben a tekintetek kereszttüzébe kerülök. A zajra Éva megfordul, pirosság lobban fel arcán. Félretolom a pasast, és kinyitom a pult ajtaját. — Szervusz, drágám! Itt vagyok! — Menjél azonnal ki innen! — mondja Éva villámló szemmel, és átvonszol a tömegen egy belső folyosóra. — Miért csináltál feltűnést itt? Az ember elsüllyed szégyenében. Mit szólnak a kollégáim? — Nem érdekelnek a kollégáid — mondom mérgesen. — Miért raktad le a telefonkagylót? — Mert dolgom volt, és várt rám a főnököm. Nem szereti, ha magánügyekben beszélgetünk. Mondtam, hogy később hívj fel. — Nem mondtad, nerh vagyok süket. Ne is vitatkozz velem, nem mondtad! Kihúzza magát, és arról kezd beszélni, új még itt, alkalmazkodnia kell. A főnököt említi s egy kolléganőjét, akit megszidtak, mert bejött az udvarlója. — Szóval félsz velem beszélgetni egy percig? — hátul, a kupám felé, már nyomást érzek a fejemben. — Nem értesz meg! — mondja Éva vádlón. — Nem bírom, értsd meg, hogy mindig minden mozogjon körülöttem. Nyugalomra vágyom, csendre és ... és kiegyensúlyozottságra ... — felvágja a fejét, jelezve, hogy megtalálta gondolataira a legjobb kifejezést. — Ügy?... hangom olyan, mint egy csatakürté támadás előtt. — Rendben van... Nem akarom rádkényszeríteni magam ... Hallatlan. Mit képzelsz, te vagy az egyedüli nő a földön?... Öh... la, la, la... Nem kompromittálhatja magát velem a kisasszony... Szép. Kérlek, visszamegyek a Palace-ba, és elrepülök ... Szervusz. Elnézést a zavarásért. — Hallgass meg!.,. Félreértettél ... — Ereszd el a karom! Parancsolsz még valamit? ... Nem?... Hiába bőgsz, tudhatod, engem nem hatnak meg a könnyek ... légy boldog a kollégáiddal! Megfordulok, és döngő léptekkel tartok a kijárat felé. Legszívesebben becsapnám magam mögött az ajtót, de sajnos, nem lehet, csak forgatni. Előttem csíkos nadrágú, magas szárú, fekete cipős öregúr totyog, nem tudok tőle rohanni. Pedig egy ilyen távozáskor ajtócsapkodás kell, de olyan, hogy hulljon a vakolat. Két megállónyi távolságot teszek meg az utcán, kifújom magam. Mit tettem, szerencsétlen?... Miért vacakoltam a gombócokkal?... Évának igaza volt. Félti az állását. Szülei meghaltak, magános nő. Egyedül úszkál az élet tengerén, meg egyéb veszélyes he- ' lyeken. Több figyelemre, tapintatra van szüksége, mint másnak. Óvatosabb. Lakást szeretne, nyugalmas otthont, gyerekeket. Néhány év múlva majd kigömbölyödik, teltebb lesz, asszonyosabb. Azonnal vissza kell mennem az IBUSZ-ba. Nem bírom a haragot, belepusztulok. Mire visszaérek, azzal fogadnak, Éva kilépőt kért, és elment. Most mitévő legyek?.., A földalattin eszembe jut, ma még nem is ettem. Visszamegyek a szállodába, az étteremben bekapok valamit. De tudok én enni ilyen feldúltan?.„ Igen, sajnos, tudok, Akkor gyerünk ebédelni. Ebéd Közben mint a szélütés villan belém a gondolat, Évának van valakije. Főúr! — sikoltom végig a termet. Jön. — „Semmi, köszönöm.” Várjunk csak. A türelem a legszebb férfierény — mondta apám. Meddig is jutottam?... Persze... a nőnek van valakije. Megváltozott az utóbbi időben. Más, mint azelőtt. De miben más?... Vigyázzunk, itt pontosan kell fogalmazni! A teste maradt. A hűtlenséget, sajnos, lehetetlen észrevenni a testen, csak ha már nagyop belemerülnek. De ezek vigyáznak ilyenkor. Ajaj! A viselkedése változott meg? Igen. Bár Éva azelőtt se volt egy ábrándos természet. Mégis ... mozdulatainak tempójában, a hanghordozásában ... az arcára szórt púderben... ez hülyeség... a szorításában, a kézfogásában van egy csöppnyi idegenség... a tőlem független magabiztosságában ... mert én mindenre úgy gondolok, mintha függne tőle, ő tőlem akar független lenni. De nem lehet, rémeket látok, hiszen Sándor egy percre sem engedte maga mellől. Bánatosan rágom a rántott bordát, töprengek. Feltevések százai váltanak át pillanatok alatt bizonyossággá bennem, hogy aztán gyorsan elmúljanak. Az ember szívesen elhiszi, amit el akar hinni. (Folytatjuk)
