Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-31 / 123. szám

4 "SK^CirhsP 1969. MÁJUS 31., SZOMBAT Vidám majális Nagykőrösön, az úgynevezett Pálfájánál Foto: Gárdos Egyre növekvő érdeklődés a moszkvai nemzetközi íilmíesztivál iránt A Moszkvában kétévenként sorra kerülő nemzetközi film­fesztivál a szovjet társadalmi és művészeti élet jelentős eseménye. „A humanista film­művészetért, a békéért és a népek barátságáért!” — ez a i jelszó tette a fesztivált népsze­rűvé és széles körben, elis­mertté. 1967-ben 57 ország filmesei, az UNESCO képvi­selői, több mint 800 ismert rendező, színész, producer és újságíró volt részese ennek a nagy jelentőségű eseménynek. Harminchárom egész estét be­töltő — harminchét rövidfilm — harmincnégy gyermekfilm szerepelt a hivatalos prog­ramban, ezenkívül több tu­cat filmet. mutattak be ver­senyen kívül. Az idei, a július 7—22. kö­zötti fesztivál iránt is jelen­tős az érdeklődés. Nevezetes történelmi dátum, Vlagyimir lljics Lenin századik születés­napja előtt kerül sor a nem­zetközi találkozóra, továbbá idén augusztus 27-én lesz 50 éve, hogy a lenini dekrétum alapján államosították a film­ipart Megemlékezésül a fesz­tivál idején a moszkvai film­színházak a szovjet • hatalom évei alatt született, kiemelke­dő filmalkotásokat, köztük a Leninnel foglalkozó filmeket tűzik műsorukra. Az egész estét betöltő filmeket a kong­resszusi palotában, a rövid­filmeket a filmművészeti székházban, a gyermekfilme­ket a Lenin-hegyen levő gyö­ipuri TANULÓKAT BEISKOLÁZUNK KŐMŰVES, ÁCS, PARKETTÁS, MŰKÖVES, FEHÉRMUNKA, HIDEGBURKOLÓ SZAKMÁKRA. Kollégiumi elhelyezésről, teljes ellátásról, munkaruháról, bakancsról gondoskodunk. Ösztöndíjat fizetünk Jelentkezés személyesen, vagy levélben a 43. sz. Állatni Építőipari Vállalat szakoktatási csoportjánál, Budapest XI., Dombóvári út 19. nyörű úttörőpalotában mutat­ják be. A feltételek szerint minden ország egy nagyfilmmel és egy — 35 percnél nem hosz- szabb — rövidfilmmel nevez­het. A fesztivál főigazgatósá­ga dönt a filmek elfogadásá­ról. A hivatalos programban szereplő filmeket versenyen kívül mutatják be. A győzteseknek a nemzet­közi zsűri ítélete alapján az egész estét betöltő filmek ka­tegóriájában 3 arany-, 3 ezüstdíj, valamint a legjobb férfi és női alakításokért járó két-két díj kerül átadásra. A rövidfilmeknél a kisjátékfilm, a híradd, a dokumentum- és a tudományos ismeretterjesz­tő filmek kategóriájában ad­nak ki első díjat. A gyermek­filmeknél 1 arany és 3 ezüst­díjat osztanak ki. Négy jutalmazoti A repülőzsüri csütörtökön este a dömsödi művelődési házba látogatott. A zsűri el­nökének tisztét ez alkalom­mal Maróti László, a megyei KISZ-bizottság titkára töl­tötte be. A látottak és tapasz­taltak alapján a zsűri Szabó Géza művelődésiház-igazgatót kétszáz, Kiss Sándor zeneta­nárt, a gyermekkórus vezető­jét százötven, Sáfrányos Lász­ló községi KÍSZ-titkárt, az if­júsági klub vezetőjét százöt­ven, Kiss Sándorné könyvtá­rost pedig kétszáz forint juta­lomban részesítette. Oklevélszerzési lehetőség a képesítés nélküli pedagógusoknak A Művelődésügyi Miniszté­rium lehetőséget biztosít a ké­pesítéssel még nem rendelke­ző, de a gyakorlatban már bevált általános iskolai peda­gógusoknak az oklevélszerző továbbtanulásra. Az erre vo­natkozó rendelkezés értelmé­ben jelentkezni kizárólag az alkalmazó szerv (iskola, ta­nács) javaslatával lehet. A je­lentkezéseket a megyék össze­sítik és szeptember 1-ig meg­küldik a minisztériumnak. A továbbtanulásra elfogadottak névsorát a felvételi vizsga he­lyének megjelölésével — el­juttatják a tanácsok művelő­désügyi osztályaihoz. A szep­tember 10 és 15-e között sorra kerülő felvételi vizsgák idő­pontját a kijelölt pedagógus- képző intézmény igazgatója határozza meg és erről a pá­lyázókat írásban értesíti. — Bukarestben, a román fotóművészek szövetségének rendezésében megnyílt VII. nemzetközi fotóművészeti szalonon kiállították a váci Németh Aladár két képét is. ÜríaBaD tUsoinBaT Ünnepi könyvhét mindenütt Szeszélyes nyár - Pacal Szentendrén Naphosszat a fákon - SZÚR Megyeszerte kitűnő alkalom a könyvhét, hogy az írók ta­lálkozzanak olvasóikkal és hogy a kiadóvállalatok minél gazdagabb és átfogóbb könyv- kiadási programmal lépjenek a közönség elé. Gyomron az ünnepi könyv­hét megnyitójához hasonlóan kellemes eseményre kerül sor szombaton, akkor lesz a művelődési házban a ba­lett- és zeneiskolások vizs­gája. Monoron pedig este bál van a művelődési házban. Cegléden szombaton is megte­kinthető a fotókiállítás, este pedig természetesen tánc van. Azok, akik szeretik a jó fil­meket, ne mulasszák el meg­nézni Vácott a Madách Imre Művelődési Központban a Szeszélyes nyár című csehszlo­vák filmet. Akik pedig szere­tik a hasukat, azok látogassa­nak el szombat este Szent­endrére, ahol a művelődési házban nemcsak tánc, hanem pacalvacsora is várja őket. A ma esti rádió- és tv-mű- sor sok kellemes percet fog majd szerezni a hallgatóknak, illetőleg a nézőknek. A Kos­suth rádió 19.25-kor közvetí­tést sugároz a Pesti Színház­ból, műsoron: Dóczi Lajos és Fényes Szabolcs a Csók című zenés vígjátéka. A komoly ze­ne kedvelőinek a Petőfi rádió 20.28-kor Verdi: Rigoletto cí­mű operájával kedveskedik. A Kossuth rádióban fél 11-től éjjel kettőig táncdalok és tánczene. A televízió emléke­zetessé fogja tenni a szombat estét, mert fél 9-kor vetítik Dürrenmatt a Nagy Romulus beírná darabját. A gúnyos sváj­ci szerző bizonyára meg fogja nevettetni önöket. És ha máj a rádiónál és a tv-nél tartunk, megemlítem mindjárt, hogy vasárnap június 1-én is érdé-* mes bekapcsolni a rádiót, mert a Kossuth adón 20.05-kor ke­rül sor Móricz Zsigmond re­gényének rádióváltozatára, az Isten háta mögött címmel. A tv pedig valódi csemegével kedveskedik nézőinek, 20.20- kor vetítik Marguerite Dur as: Naphosszat^ fákon című nagy sikerű regényének tv-változa- tát. Vasárnap délelőtt Szentend­rén Hajósinas kerestetik cím­mel rádióvetélkedő lesz, este pedig tánc az Albatrosz együt­tes zenéjére. Ugyancsak va­sárnap kerül sor Monoron, Gyömrőn, Tápiósülyön, és Úriban az ötórai teákra a mű­velődési házakban. A Vecsé- sen működő kertészeti kör va­sárnap kirándul Vácrátótra és megtekinti az arborétumot Utoljára hagytam, de nem az utolsó eseménye a hét vé­gének a vasárnap megrende­zésre kerülő XXVII. SZŰR, a színészek és újságírók labda­rúgómeccse. Mint megtudtuk, a Népstadion már fél 9-kor megnyitja kapuit, hogy min­denki időben foglalhassa el helyét. A Budapesti Közleke­dési Vállalat is mindent meg­tett a közlekedés zavartalan lebonyolítása érdekében. Remélem, azok az olvasóim, akik részt vesznek a SZÜR-on, nekünk, toliforga­tóknak fognak drukkolni, már csak azért is, mert én vi­szont minden hét végén az önök kellemes és jó szórako­zásáért izgulok. Karácsonyi István S2ŰT& L V mm 37. Ledőlök az ágyon, húzom a zsinórt, tárcsázok. A szám fog­lalt, várni kell. Aztán újból hívom. Női hang jelentkezik. Évát kérem. Lélegzetvételnyi szünet. Jön. Hallom a hang­ját. — Szervusz, honnan be­szélsz? — Pestről, a Palace-ból. — Elfojtott csodálkozó szavakat hallok a vonal túlsó végén. — Repülővel jöttem. Igen ... Jól vagyok. Persze ... természete­sen ... — Nem lett volna szabad még felkelned. Nem fáj a fe­jed?... Na, de akkor is!... Sándor tudja már, hogy fent vagy?... — Honnan tudná? — A legjobb barátodat sem értesíted, aki ráadásul orvos, hogy mit teszel?... Igazán nem szép tőled — csattog a hangja. — Éva!... Hát nem is örülsz, hogy itt vagyok? — De nagyon örülök, majd beszélgetünk. De előbb hívd fel Sándort... Ne haragudj, de nem beszélhetünk tovább, sokan várnak. — Éva. halló!... Halló ... Katt. Eltartom fülemtől a kagylót, aztán újra belehall­gatok. Néma. A kagylót letet­ték. Mit kell ilyenkor csinál­ni? Megyek Sándorhoz, és be­szélek vele. Portás, egy taxit! Kapom a felöltőmet, a ka­lapomat, s ugrálok lefelé a lépcsőkön. A kocsi öt perc múlva kanyarodik csak a szál­ló bejárata elé. „Gyerünk, mert máris elkéstem!” A Szív utcai négyemeletes bérházról, ahol együtt lakom Sándorral, nincs olyan eső vagy zivatar, amely a guanóként ráülepe­dett koszt le tudná mosni. Ab­laka hájogos, mosdatlan szem­mel néz az utcára. A lépcső­ház vaskorlátját csontig rágta már a rozsda, s én mégis meg­hatódva kapaszkodom fel a harmadik emeletre. — Sándort keresem — mon­dom hosszú köszöntés után Szabónénak. — Hogy van mindig, drága asszonyom?... — Hál istennek, nem lakik már itt — válaszolja köhög­ve. — Múlt héten költözött az Aradi utcába. Felírom a címet, de sajnos, a taxit elküldtem, mehetek gyalog. Már egészen hozzá­szoktam az autóhoz. Mihelyt tehetem, veszek is egyet. Az Aradi utcában szép külsejű ház fogad. Színes kövek a lép­csőházban, freskók és stuk­kók. Hűha!... Itt négyszáz forintot is elkérhetnek egy albérletért. Sándor pénzügyi helyzete éles fordulatot vehe­tett — villan agyamba. Csak nem nyert ő is egy fűkaszá­lót? Nézem a számot, és be­csengetek. Dr. Sturm Alfré- dékhoz. Szalmasárga hajú, fe­hér kötény es lány nyit ajtót. — Gál úr házon kívül van — tárja szét karját, és moso­lyog. — Köszönöm — bólintok. Megadja a telefonját. Az egye­temen van ebben az időpont­ban. Ezt is megköszönöm. Halkan, puhán teszi be előt­tem az ajtót. Előkelő hely. Sándor „házon kívül”. Óriási. Mikor leszek én házon kívül? Felkeresem Évát a hivata­lában. Számon k§rem a kagy­lóletevést. Földalattira szállók, mert annyira mély benyomást tett rám a lakosztály, a taxi­ról elfeledkezem. Az IBUSZ-t könnyen megtalálom. Üvege­zett forgóajtón keresztül me­leg, pálmákkal díszített te­rembe jutok. A tisztviselők vastag tölgyfa pult mögött ül­nek, állnak, a pénztárt diszk­rét üveg választja el a felek­től! CASSA! — olvasom a nagybetűs felírást. Innen nem lehet csak úgy elemelni a szá­zasokat. Jobbra lépek, balra jdnapoh ■IM" JL--­l épek a felek háta mögött, mint a Kállai kettősben az előtáncos. Végre... a negye­dik aszalnál, háttal felém fe­kete hajú, csinos nőt pillantok meg, amint finom, hosszú uj­jaival autóbuszmenetrendben lapozgat. Ha nem Éva lenne, akkor is megismerkednék ve­le, annyira bájos, jó alakú, szép, és a pulóver olyan elő­nyösen mutatja elöl is, ami szükséges. Megközelíteném, de az utazók várnak előttem, s a pult is közöttünk áll. Kiabál­ni nem akarok. Előveszem a földalatti jegyét, gombóccá sodrom, és ügyesen megcélo­zom a fejét. — Zutty... Elvétem az irányt, s éppen Évával szemben ülő, barna hajú, nagy fülű lányt találom el. A golyó merészen ívelt or­rát éri, felnéz rám, mosolyog. Azt hiszi, ki akarok kezdeni vele. Másik golyót dobok, de az meg a nő asztala mellé gu­rul. Üjabbat kell sodornom. Éppen zsebembe nyúlok pa­pírért, amikor egy barna kö­penyes férfi rántja meg a ka­romat. — Ne tessék az elvtársnő­ket dobálni! Nem a vurstliban vagyunk — mondja olyan hangosan, hogy egyszeriben a tekintetek kereszttüzébe ke­rülök. A zajra Éva megfordul, pirosság lobban fel arcán. Fél­retolom a pasast, és kinyitom a pult ajtaját. — Szervusz, drágám! Itt vagyok! — Menjél azonnal ki innen! — mondja Éva villámló szem­mel, és átvonszol a tömegen egy belső folyosóra. — Miért csináltál feltűnést itt? Az em­ber elsüllyed szégyenében. Mit szólnak a kollégáim? — Nem érdekelnek a kollé­gáid — mondom mérgesen. — Miért raktad le a telefonkagy­lót? — Mert dolgom volt, és várt rám a főnököm. Nem szereti, ha magánügyekben beszélge­tünk. Mondtam, hogy később hívj fel. — Nem mondtad, nerh va­gyok süket. Ne is vitatkozz velem, nem mondtad! Kihúzza magát, és arról kezd beszélni, új még itt, al­kalmazkodnia kell. A főnököt említi s egy kolléganőjét, akit megszidtak, mert bejött az ud­varlója. — Szóval félsz velem be­szélgetni egy percig? — hátul, a kupám felé, már nyomást érzek a fejemben. — Nem értesz meg! — mondja Éva vádlón. — Nem bírom, értsd meg, hogy min­dig minden mozogjon körülöt­tem. Nyugalomra vágyom, csendre és ... és kiegyensú­lyozottságra ... — felvágja a fejét, jelezve, hogy megtalál­ta gondolataira a legjobb kife­jezést. — Ügy?... hangom olyan, mint egy csatakürté támadás előtt. — Rendben van... Nem akarom rádkényszeríteni ma­gam ... Hallatlan. Mit kép­zelsz, te vagy az egyedüli nő a földön?... Öh... la, la, la... Nem kompromittálhatja ma­gát velem a kisasszony... Szép. Kérlek, visszamegyek a Palace-ba, és elrepülök ... Szervusz. Elnézést a zavará­sért. — Hallgass meg!.,. Félre­értettél ... — Ereszd el a karom! Pa­rancsolsz még valamit? ... Nem?... Hiába bőgsz, tudha­tod, engem nem hatnak meg a könnyek ... légy boldog a kollégáiddal! Megfordulok, és döngő lép­tekkel tartok a kijárat felé. Legszívesebben becsapnám magam mögött az ajtót, de sajnos, nem lehet, csak for­gatni. Előttem csíkos nadrágú, magas szárú, fekete cipős öregúr totyog, nem tudok tőle rohanni. Pedig egy ilyen távo­záskor ajtócsapkodás kell, de olyan, hogy hulljon a vako­lat. Két megállónyi távolságot teszek meg az utcán, kifújom magam. Mit tettem, szeren­csétlen?... Miért vacakoltam a gombócokkal?... Évának igaza volt. Félti az állását. Szülei meghaltak, magános nő. Egyedül úszkál az élet tenge­rén, meg egyéb veszélyes he- ' lyeken. Több figyelemre, ta­pintatra van szüksége, mint másnak. Óvatosabb. Lakást szeretne, nyugalmas otthont, gyerekeket. Néhány év múlva majd kigömbölyödik, teltebb lesz, asszonyosabb. Azonnal vissza kell men­nem az IBUSZ-ba. Nem bí­rom a haragot, belepusztulok. Mire visszaérek, azzal fogad­nak, Éva kilépőt kért, és el­ment. Most mitévő legyek?.., A földalattin eszembe jut, ma még nem is ettem. Visszame­gyek a szállodába, az étterem­ben bekapok valamit. De tu­dok én enni ilyen feldúltan?.„ Igen, sajnos, tudok, Akkor gyerünk ebédelni. Ebéd Köz­ben mint a szélütés villan be­lém a gondolat, Évának van valakije. Főúr! — sikoltom végig a termet. Jön. — „Sem­mi, köszönöm.” Várjunk csak. A türelem a legszebb férfi­erény — mondta apám. Med­dig is jutottam?... Persze... a nőnek van valakije. Megvál­tozott az utóbbi időben. Más, mint azelőtt. De miben más?... Vigyázzunk, itt pontosan kell fogalmazni! A teste maradt. A hűtlenséget, sajnos, lehetetlen észrevenni a testen, csak ha már nagyop belemerülnek. De ezek vigyáznak ilyenkor. Ajaj! A viselkedése változott meg? Igen. Bár Éva azelőtt se volt egy ábrándos természet. Még­is ... mozdulatainak tempójá­ban, a hanghordozásában ... az arcára szórt púderben... ez hülyeség... a szorításá­ban, a kézfogásában van egy csöppnyi idegenség... a tőlem független magabiztosságá­ban ... mert én mindenre úgy gondolok, mintha függne tőle, ő tőlem akar független lenni. De nem lehet, rémeket látok, hiszen Sándor egy percre sem engedte maga mellől. Bánatosan rágom a rántott bordát, töprengek. Feltevések százai váltanak át pillanatok alatt bizonyossággá bennem, hogy aztán gyorsan elmúlja­nak. Az ember szívesen elhi­szi, amit el akar hinni. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom