Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-31 / 123. szám

Ma érkezik haza Foek Jenő Ausztriából Fock Jenű sajtókonferencián válaszolt az újságírók kerülé­seire Bécsben, a magyar nagykövetség bankgassei épületében. Focis Jenő kormányelnök pénteken reggel a bécsi Colle­gium Hungáriáimba, az oszt­rák főváros nagy múltú ma­gyar kulturális központjába látogatott. Fock Jenő a Collegiumban találkozott a bécsi magyarság egyesületei, illetve az oszt­rák—magyar kulturális egye­sület vezetőivel. Fock Jenő kormány elnök pénteken délelőtt nagy érdek­lődéssel kísért sajtókonferen­ciát tartott a bécsi magyar kö­vetségen. A sajtóértekezleten az osztrák és a Bécsben akk­reditált külföldi sajtó, rádió és a televízió sok képviselője vett részt. A kormányéinak bevezető nyilatkozatában kijelentette: — Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, hogy meggyőző­désem szerint látogatásunk jellege viszontlátogatás, és ez önmagában is sok mindent megmagyaráz. Látogatásunk­nak ez a jellege lehetővé te­szi, hogy ne most kezdjünk el kérdéseket megbeszélni, és ne arról beszéljünk, hogy évszá­zadok óta és évszázadok alatt mi volt a két ország között. Onnan indulhatunk el, hogy két évvel ezelőtt, Klaus kan­cellár budapesti látogatásakor miben állapodtunk meg, azóta abból mit hajtottunk végre, s hogyan folytassuk akkor meg­indult, s azóta folyamatban levő tárgyalásainkat. Szeret­nék most magamról egy mon­datot mondani: én soha nem tudom elvonatkoztatni maga­mat, mint kormányelnököt az embertől. Felfogásom szerint ez azt jelenti, hogy ahogyan kormányom megbízásából an­nak nevében őszinte, korrekt államközi kapcsolatokra törek­szem, ugyanúgy, mint ember az embertársaimmal való ta­lálkozásomkor ugyanezt a korrektséget, őszinteséget kép­viselem, abban a reményben, hogy az a legtöbb esetben — ez meggyőződésem és tapasz­talatom — viszonzásra is ta­lál. Klaus kancellár úr budapes­ti látogatására visszagondolva meggyőződésem volt, hogy Ausztriában is őszinte eszme­cserét tudunk majd folytatni. Örömmel elmondhatom önök­nek, hogy e feltételezésemben nem csalódtam. A két év alatt elért eredményekre visszapil­lantva, úgy vélem, hogy ezeket (Folytatás a 2. oldalon.) AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 123. SZÄM ÁRA 80 FILLÉR 1969. MÁJUS 31., SZOMBAT MOSZKVA Befejeződött a nemzetközi tanácskozás előkészítő bizottságának ülésszaka Moszkvában pénteken véget ért a kommunista és munkás­pártok június 5-én kezdődő nemzetközi tanácskozását elő­készítő bizottság ülésszaka. Munkájában, mint a kiadott közleményből is kitűnik, 70 kommunista és munkáspárt vett részt. ★ Május 23. és május 30. kö­zött Moszkvában ülést tartott a kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zásának előkészítésével fog­lalkozó bizottság. A küldöttségek kifejtették pártjaik központi bizottságai­nak véleményét a tanácskozás fő dokumentumának terveze­téről. E dokumentum címe: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakasz­ban és a kommunista és mun­káspártok, az összes imperta­Pedagógusnapi kitüntetések Több olvasó embert Könyvhétnyitó ünnepség Vácott Jelentős eseményre, az idei ünnepi könyvhét megnyitójá­ra gyűltek össze péntek dél­után öt órakor a váci járási tanács nagytermében. Göndics Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezetője nyitotta meg a megyei könyv­hetet. — Az ünnepi könyvhét je­lentős hagyománya kulturális életünknek — kezdte előadá­sát Göndics Zoltán. — Ez a hagyományos május végi, június elejei irodalmi sereg­szemle évről évre színesebb, gazdagabb eseménysorozatot tartalmaz. 73 alkotás több mint 91 ezer példányban jut el az olvasókhoz. A könyvhét egyúttal az író és olvasó ta­lálkozója és egy kicsit a szám­vetés időszaka. Jólesik látni, hogy a számok évről évre nö­vekednek. Az elért eredmé­nyek birtokában sem szabad megfeledkezni a fehér foltok­ról. A lakosság 25 százaléka rendszeresen, 15—20 százalé­ka pedig csak alkalmanként olvas. Még sok olyan családot találni, ahol inkább szeszes­italra költenek. Könyvet sem azért nem vesznek, mert nem jutna: nincs igényük rá. Mindez különösen a paraszt­ság egy részére vonatkozik. Pest megyében éppúgy, mint másutt. Az egy főre eső könyvforgalomban, sajnos, nem éri el az országos átla­got. A könyv ünnepi hete nem helyettesíteni akar holmi mu­lasztást, nem forgalomhajszo­ló, reprezentatív vásár. Egy szép hagyomány kötelező ápo­lása. amely már 42 éves múlt­ra tekinthet vissza és arra vállalkozik, hogy százezrek-1 nek. millióknak mutassa fel a könyvet, hogy egy hétig az érdeklődés előterébe állítsa, s aztán a felkeltett hullámve­rést tovább éltesse. A könyv­napra megjelent 73 mű közül 40 magyar, 33 élő, 7 pedig a régebbi klasszikus irodalom alkotása. Beszéde további részében az íróik felelősségéről és fel­adatairól szólt, majd befeje­zésül köszöntötte a megye könyvtárosait, könyvterjesz­tőit, minden propagandistát, az olvasás megszerettetéséért sokat fáradozó pedagógusokat. A megnyitó vendégeit — Sükösd Mihály és Fábián Zol­tán írókat — Bata Imre iro­dalomtörténész mutatta be. A jól sikerült műsoros megnyitó az esti órákban ért véget. k. m. A pedagógusnap alkalmából llku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, mű­velődésügyi miniszter, pénte­ken a minisztériumban ered­ményes oktató-nevelő munká­juk elismeréseként 67 pedagó­gusnak adott át kitüntetést: 39-en kaptak „kiváló tanár”, huszonegyen „kiváló tanító”, heten pedig „kiváló óvónő” kitüntetést. Kiváló tanár lett Pataki Fe­renc, a ceglédi Táncsics Mi­hály Általános Iskola tanára. Kiváló tanító Gerencsér Jó­(Folytatás a 2. oldalon.) Hol tart a DKV? Reformáló fé! gőzzel — Jó a battai benzin — Pihenő június közepén — Hol tart a DKV? — kér­dezzük Simon Pál igazgatótól, a százhalombattai olajváros­ban. S természetesen leg­újabb üzemükre, a benzinre- fonmálóra gondolunk. Itt ké­szül az új, 86 oktános üzem­anyag. — Változatlanul és tartósan a próbaüzemelésnél. Az apparátus szépen dol­gozik, annyira, hogy „félgőzzel” csökkentett tempóban működ­tetjük. Annyit mondhatok, hogy bőségesen kielégíti az igényeket. — Meddig tart a próbaálla­pot? — Jövő hónap közepéig. Akkor leállubk, átvizsgáljuk a berendezéseket, s utána kezdődhet a rendes, végleges üzem. — Több helyről hallatszik a panasz, hogy az új benzin (Folytatás a 2. oldalon.) listaellenes erők akcióegysé­ge.” Az előkészítő bizottság üléseinek részvevői figyelme­sen tanulmányozták a testvér­pártok központi bizottságainak összes nézeteit és javaslatait, és megegyeztek abban, hogy a tervezetet a hozzá csatolt mó­dosításokkal együtt a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozása elé ter­jesztik a munka alapjául szol­gáló dokumentumként. A bizottság ezenkívül más dokumentumok tervezeteit is megvizsgálta, és azokat a ta­nácskozás elé terjeszti megvi­tatás végett. Az előkészítő bizottság ülé­sei az őszinteség és az elvtársi együttműködés ( légkörében folytak le. Ütést tartott áss Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Az Elnöki Tanács módosí­totta a felsőoktatási intézmé­nyekről szóló törvényerejű rendeletet. Dr. Molnár Imrét a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság elnökhelyettesévé megvá­1 ac7tn,ftn Az Elnöki Tanács a KNEB hét tagját — érdemeik elis­merése mellett — felmentette tisztségükből; a KNEB tag­jává megválasztotta: dr. Pa­les Gyulát, Révész Gézát, Ba­rabás Miklóst, Horváth Lajost, dr. Jókai Lorándot, Padányi Mihályt és Tamás Lászlót. Az Elnöki Tanács dr. Gu- lácsi Józsefet a Legfelsőbb Bí­rósághoz bíróvá kinevezte. Az Elnöki Tanács a Minisz­tertanács javaslata alapján, az érdekelt tanácsok véleményé­nek figyelembe vételével, 22 község egyesítését, valamint 454 községből 159 községi kö­zös tanács alakítását rendelte eL gyelmi ügyeket és egyéb, fo­lyamatban. levő ügyeket tár­gy alt. Vége felé közeledik a melegágy! paprikapalánták kiültetése a nagykőrösi Hunyadi Tsz kertészetében is. Ott most az asszonyok a szegedi paprikát válogatják, s ültetéshez készítik elő. Foto: Gárdos t J PIAC Bármily furcsán hangzik, az ipari üzemek jelentős része csak napjainkban kezdi iga­zán fölfedezni azt a piacot, melyet termékeiknek a mező- gazdaság kínál. Igaz, a mező- gazdaság — a nagyüzemi át­szervezés óta — évről évre na­gyobb mennyiségben használ­ja fel az ipari eredetű anya­gokat. A kemizálás, a korsze­rű állattartás, a gépesítés, ahogy azt mondani szokták, falja az ipari anyagokat, csak győzzék fizetni a közös gazda­ságok. 1960-ban a mezőgazda­ság 278 ezer tonna gázolajat használt fel, hét év múlva már 547 ezer tonnát. A villa­mos energia fölhasználásában ugyanez a két adat 85 millió kWó, illetve 360 millió kWó. Több mint a kétszeresére emelkedett a mezőgazdaság­ban fölhasznált fenyőfűrész­áru, s háromszorosára a hen­gerelt acél mennyisége. A gé­pekről, alkatrészekről, vegy­ipari anyagokról nem is be­szélve. Az új piac: hatalmas vá­sárló. Már ma az, s holnap még inkább az lesz. Érthető, ha az ipari üzemek, melyek egy része értékesítési gondok­kal küzd, másik része, mely haszonnal akarja minél job­ban kihasználni álló- és for­góeszközeit, de erre eddigi üz­leti kapcsolatai nem nyújta­nak kellő fedezetet, új piacok után kutatnak. A változó, az iparszerű termelés irányába haladó mezőgazdaság ráadá­sul nem túl távoli piac. nem kell távoli földrészekre utaz­ni az igények fölmérésére, s nem is egy-egy szezonra szól­nak a rendelések. Biztos, hosz- szú távra igényeket támasztó piac a mezőgazadság, de: akármit már nem vásárol meg! S ezt nem szabad az ipari üzemeknek szem elől té­veszteniük. A közelmúltban több me­gyei gyár is — okosan — ke­resni kezdte az új vevők ke­gyeit. A Pestvidéki Gépgyár például könnyű, mindössze 65 kg-os szellőztető berendezést kínál, ami óránként 4400 köb­méteres teljesítményével megoldja az állattenyésztési épületek levegőcseréjét. A Csepel Autógyár Diesel-moto­rokat, a mezőgazdasági igény- bevételhez is alkalmazkodó gépkocsitípusokat, a Beton- és Vasbetonipari Művek épület- szerkezeteket ajánl, hogy csak hármat említsünk az új piac­ra küldött hírnökökből. Az előbb azt írtuk: akármit már nem vásárol meg a mezőgaz­daság. Valóban, öreg hiba len­ne nem számolni azzal, hogy megnőttek az igények, hogy — például — azok a trakto­rok, melyek néhány esztende­je még igen kapósak voltak, ma nem találnak vevőre, s hogy a mezőgazdasági gyár­tásnak is „váltania” keli, ha tisztességgel állni akarja a sa­rat. Mert import is van ... A mezőgazdaság, a termény­feldolgozás különösen, általá­ban sok gépipari terméket, s ezen belül élelmiszeripari gé­pet használ, ám egészen a kö­zelmúltig bajt okozott az al­katrészellátás. Napjainkban itt is változás tapasztalható, a gyártó üzemek kezdik megér­teni, hogy nem elég egyszer eladni. Jól jön az a vevő má­sodjára is. Ezért tehát igye­keznek megtartani a vevőt, s ehhez az eddig elhanyagolt karbantartást, szervizelést is meg kell szervezniük. Szerve­zik is, hiszen van konkuren­cia: a mezőgazdasági gépjaví­tó vállalatok... Jót tett tehát az import növelése, a kon­kurencia megteremtése mind­két félnek. Az ipari üzemeket többre sarkallja, a mezőgaz­dasági üzemeknek, az új piac­nak pedig megadta azt a le­hetőséget, hogy: igényes le­hessen. M. O. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Sajtókonferencia Bécsben

Next

/
Oldalképek
Tartalom