Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
1969. MÁJUS 29., CSÜTÖRTÖK 4 Fehérvárcsurgótól a Csurgói M — Amerigo Tot dedikál a kiállításon. Kisdiák áttelepítés Gyenge képességűek — kisegítő iskolákban ladni a többiekkel, itt az áiAMERIGO TOT ELSŐ KIÁLLÍTÁSA MAGYARORSZÁGON Tót Imrének hívták hajdan a művészt, aki Amerigo Tótként, világhírrel és hatvanévesen érkezett szülőföldjére. Művészetét hozta és élete tanulságait az egykori fehér- várcsurgói parasztfiú, aki igaz karriert csinált a világban: karriert épített emberségből és műalkotásokból. A műcsarnoki nagy kiállítás — az ötvenöt szobor, ugyanany- nyi grafika és a fényképek — a pálya művészi állomásait jelzik csupán, s nem beszélnek hat évtized hat emberéletre való kalandjairól, a művek fundamentumáról. Művészi pályája még Tót Imreként kezdődött Pesten a húszas évek Iparművészeti Főiskoláján, majd európai vándorútra indult, mint annyi más kortársa. A legjobb iskolát választotta 1929-ben, a dessaui Bauhaust. Paul Klee, a század egyik legnagyobb festője volt itt többek között mestere. Két dessaui év után Párizs következett, s mestere ugyancsak a kor egyik kimagasló alkotója, a modern szobrászatét klasszikus erővel ötvöző Maillol. Iskolája után életiskolát választott a művészjelölt, s Hamburgban hajóra szállt, hogy hajósinasként bejárja a Balti-tengert. Az első nagy kalandok után, a következő állomás Drezda, ahol Otto Dixnek, a harcos-szatirikus baloldali művésznek köréhez kapcsolódott. Együtt küzd a fiatal forradalmár-antifasisztákkal, és a. - fasiszta. hatalomátvétel után velük együtt is tartóztatják lé. Megszökik és gyalog éri el új, és véglegesnek ígérkező hazáját, Olaszországot. Itt a megélhetésért folytat küzdelmet és a továbbtanulásért a római akadémián, majd később a művészi elismerésért. 1937- ben pályázatot nyer ismeretlenül, s egy csapásra ismertté válik: grafikus és portréiestő lesz, s megint csak a baloldali szellemi mozgalmak részese. A háború megtöri felívelő művészkarrierjét. A béke első éveiben a volt partizán és aktív kommunista ott kezdi a művészpályát, ahol már egyszer végighaladt: új küzdelmekkel az elismerésért. Tehetsége, akarata, teremtő ereje győz: 1949-ben megkapja az első rangos állami megbízatást a ragyogó, új termini pályaudvar domborművére, s ezután sorra bizonyítja be pályázatokon és megbízásos monumentális szobrokon, hogy új hazája és Európa egyik legkiválóbb szobrásza. Díjak jelzik, Amerigo Tot jelentőségét, s még inkább olyan szobrok, mint a római olimpiai csarnok plasztikái, a római Kennedy-emlékmű az amerikai Bartók-emlékmű, a Karinthy és Olivecrona emlékének szentelt szobor, a Csurgói Azonnal felveszünk lakatos, hegesztő, csőszerelő, ács, állványozó szak- és segédmunkásokat DCM (Vác) munkahelyünkre. 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Bérezés megállapodás szerint. JELENTKEZÉS: Gép- és Felvonószerelő Vállalat, Vác DCM Kirendeltség, Palotai szaktársnál. Madonna és ez az egész kiállítás a Műcsarnokban. A kezdeti itáliai sikerekre emlékeztet a Bikák című arasznyi, de robbanó erejű kompozíciói, vagy az Utolsó vacsora című bronzrelief, amely talán minden korabeli alkotásnál biztosabban mutatja, hogy Tot kezdeti periódusát az itáliai reneszánsz megújított, modernre hangszerelt hagyományai határozták meg a világháború előtt. A háború keserű élményei, egyéni tragédiák teszik bonyolultabbá. keményebbé ezt a szobrászatot a negyvenes évek végén. „Kavics”-korszaknak nevezi a művész ezeket az éveit, s a művek valóban kavicsgömbölyűek. 7950 táján a sűrű kerek formákat nagy, tagblt és elnagyolt tömegek 35. Meggyógyultam. Kór házba szállításom utáni huszadik napon — többszöri kötözés után — végleg levették fejemről a turbánt. Aztán két hót múlva újból szólítottak. Magam elé tartott karokkal, meztelenül kellett sétálnom a műtő melletti szoba vörös gumipadlóján. Egy örökké kialvatlan, vörös szemű orvos hanyag, puha ujjakkal alul-felül megtapogatott, utána borzalmasan ronda kaparással az elbocsátócédulámra írta: „Panaszmentesen távozott, de több heti pihenést ajánlunk.” A körzeti orvos erre táppénzre vett. Azelőtt is csak egy hülye tévesztett volna össze Joe Louissal, aki tizenkét évig tartotta a nehézsúlyú ökölvívás világbajnoki címét, most meg úgy nézek ki, mint az Ama- zonashoz küldött kígyógyűjtő expedíció egyetlen életben maradt és visszatért tagja. Fejem olyan csíkos, mint aki egy gyakorlatlan és életlen késű indián skalpoló kezéből szabadult, alakom legalább második helyezést elért mezei futót sejtet. De nem baj, agyam a várakozás ellenére tiszta maradt, s derűs optimizmusomon repedés sincs. Nem is lehet, mert pillanatnyilag mindössze három eljárás van folyamatba téve ellenem, ha ennek a pimasz, halnevű barátomnak hinni lehet. Kárász Jani szavainak igazi értelmét éppen olyan nehéz megérteni, mint Il-ik Bra- hampuhara lábszárcsontokra vésett lírai költeményeit. Így csak annyit tudok, a vállalat perel 6 és fél csille áráért, á 1257,80, fel vagyok függesztve állásomból, akár egy panamá- zó dominikai miniszter, Keleváltják fel a szobrokon. A plasztika absztrahálódik, mind távolabb kerül a természetes látványtól, anélkül, hogy erős optimizmusát, súlyos emberi harmóniáit elvesztené Tot művészete. A kor humanizmusát szólaltatja meg, a hazatérésre készített és a szülőfalunak szánt Csurgói Madonna is. Ebben az utolsó alkotásban szándékosan fordul mégegy- szer a művész a reneszánsz emlékéhez, hajdani korszakához: korai humanizmus tiszta formáival, és a mai embereszmény hitével, azaz vallásos Madonnába rejtett világi optimizmussal szól az életről. Amerigo Tot .köszönti a földet, amely Tát' Irhreként útnak indította. men elhatározta, sajtó-helyreigazításért a bírósághoz fordul, de mindegyik ügy holtponton van, aláírásra vár Gábor igazgató részéről, mert amíg beteg vagyok, a hajó a zátonyon marad, másrészt a „corpus delicti” lánc sincs meg. Szóval teljes a zűr. Amíg húzom a táppénzt, tehetetlenek. De egyszer csak meg kell gyógyulnom. Kiírnak, és akkor szembe kell nézni féltucat dühös emberrel. De nekem is van még dobásom, mint mondják. A fő- szerkesztőm novemberre ígért státust, s a helyem szabad. Nem is tudják talán, mi történt velem, s az íróasztalom árván vár engem. Most majd tiszteletemet teszem náluk, kellemes meglepetés lesz. — No... nézd csak! — mondja majd recsegő, mély hangján Sziget. — Már azit hittük, eltűnt. — Áh, kérem... Itt vagyok — hajtom meg csíkos fejem annak az embernek méltóságával és magabiztosságával, aki egy nehéz vállalkozásból tért vissza. — Teljesítettem a feladatom, sokat tapasztaltam, nyitva tartottam a szemem. Annyira, majdnem örökre becsuktam — szellemeskedem. Sziget pedig elvezet a szobámba. „Itt fog ülni. Hát sok szerencsét a továbbiakban! Az építkezésre majd írunk, áthelyezéssel küldjék ide a könyvét.” — Köszönöm! — Erdős, Ernő, Lajos jönnek, Weizerné is, a titkárnő. Gratulálnak. Autóval megyek ki az építkezésre, Kelemenhez. Kiszállok az iroda előtt, becsapom a kocsi ajtaját. Csak nagyvonalúan! ... Nem! Sajnos, az ajtót ezen a rohadt kocsin még kinyitni sem lehet, nem hogy becsapni. Mindegy! Én már igazán megérdemlem a kis Ifjúmunkásparlament Százhúsz fiatal munkás, a vállalat vezetősége, a párt és tömegszervezetek képviselői gyűltek össze tegnap délután a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dísztermében. A téma ezúttal azonos volt a közönséggel: a fiatalok. Helyzetük, munkájuk, gondjaik. A KISZ Központi Bizottsága decemberi ülésén foglalkozott az ifjúmunkások helyzetével. Ennek anyagát ismertették tegnap délután Csepelen, a Kis János altábornagy utcában, s ismertetik ma délután, ugyancsak ifjúmunkásparlament keretében, ünnepi gyűléssel egybekötve, a Csepel Autógyárban, s június 5-én a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. A ráckevei járás művelődésügyi osztályán érdeklődtünk a tanítók és tanárok nyári programja iránt. Mészáros József né osztályvezető: — A járás valamennyi pedagógusának biztosítani tudjuk teljes nyári szabadságát. Azok részére, akik vizsgáznak, „szakosodnak”, vagy most szerzik meg diplomájukat, még külön kedvezményt is adunk. — A tanév vége hogyan alakul? — Június hetedike az utolsó tanítási nap. Ezt követően kerül sor az osztályozó értekezletekre, 14-én vagy 15-én tartják a tanévzárókat, majd a beiratkozások következnek. Iskoláinkban 20-án rendezik a tanévzáró értekezleteket, amelyeken egyben a következő év munkatervét is megbeszéljük. S ezután következik a nyári nagy szabadság, a pihenés. Az idén egy nagyobb csoport Buligazolványt, amelybe a fényképem mellé azt írják: ... „Carte de presse pour Monsieaur X. Y. membre de 1’Association des Joumalistes Hongrois.” A csillék után pedig vonják le havonta a tartásdíjat ... ha a lánc ... Ezek járnak az eszemben, amikor hónom alatt kis mo- tyómmal, kicsit bő civilruhámban hazafelé tartok, a városon keresztül. Azon az úton megyek, amelyen még tavasz- szal kocogtam, de most hideg van, a város tornyait híg, szürke köd fonja körül. Mélyen szívom be a nedves, nyirkos levegőt. Az utcákon a télre bezárt bódék már a havat várják. A kirakatokban apró, fehér pöttyös, vattaágyban fekvő villanykörték vetítik csokoládé Mikulásokra sárgás fényüket. Könnyű, súlytalan testtel lépegetek. Sápadtságom biztosan kiemeli arcomon a magány és a néma szenvedés kifejezését. Az egyik bezárt ablakon keresztül Csajkovszkij zongoraversenyének szélesen hömpölygő dallamai érnek hozzám, a néma szenvedés fennköltséggé magasztosul arcomon. Kis átköl- téssel és külsőmet leszámítva, lélekben a Háború és béke Pierre-je is lehetnék. Feszes farú, ragyogó testű, nadrágos nők előznek meg a járdán, hajuk vidáman lebben vállukon. Csupa kedvesség, biztatás valamennyi, de az öngyilkos nő óta nehéz eset vagyok számukra. Résen kell lennem, nehogy még egyszer elcsábítsanak. Éva is ezt szereti bennem, a tartásomat, acélos jellememet, s főleg, hogy nekem mindig van valami tervem, elképzelésem a jövőnkre. Négy levelet kaptam tőle, Sándor is kedvesen mindig hozzájuk ragasztott pár sort: színházban A pedagógusok körében közismert szóval: áttelepítések zajlanak e napokban a megye általános' iskoláiban. Az áttelepítéseket a Gyógypedagógiai Intézet bizottságai végzik. Az egyik ilyen bizottság elnökétől Apor Katalintól a vecsési Gyógypedagógiai Intézet igazgatójától érdeklődtünk a gyermekek áthelyezésének céljáról. — A nehezen képezhető gyermekek részére valameny- nyi kultúrállamban létrehozták az úgynevezett kisegítő iskolát. Ide kerülnek azok a gyerekek, akiknek nemcsak a tanítást kell speciálisan megoldani, hanem sokszor az egész életmódjuk speciális megszervezésre szorul. A kisegítő iskolák lényege: azok a gyerekek, akik' az általános iskolában a gyorsabb ütem és a nagyobb létszám miatt nem tudnak megfelelően hagáriába megy, autóbusszal. Tíz napot töltenek Várnában. Eddig húszán jelentették be egyéb külföldi útjukat. Legtöbben nyugati államokban tesznek látogatást. A szécsé- nyi járásban, Rárós-pusztán van egy váltótáborunk, hat váltásban 10—10 napra 18 pedagógusunk megy oda. Csaknem valamennyi község termelőszövetkezete, vagy állami gazdasága kért önként jelentkező diákokat. A munkába indulókat természetesen önként jelentkező pedagógusok kísérik. Végül pedig: a legtöbb általános iskola országjáró körutat szervez a vakáció alatt. Ezek a túrák is pedagógusok felügyelete alatt zajlanak majd. A szünidő végét — augusztus második felében — az ifjú pedagógusok fogadása, illetve az idősek búcsúztatása jelzi majd. A tanévnyitó értekezletekre augusztus utolsó napján kerül sor. voltak, moziban, egyetemi bálon. Ezt a bolond Kárászt is szeretem, de Alexej-Alexeje- vics mégis más, művelt, okos, higgadt barát, szerencsém van, hogy Évát rá bíztam, lefoglalja szabad idejében a nőt. »Vigyázz, mert mire felébredsz, nős ember leszel” — írta még régen Sándor, amikor vázoltam előtte Éva iránti szerelmemet, most újból in>t: „Csak használjon neked a sok lecke. Remélem, levetkőzted már világmegváltó hajlamaidat ...” Persze, Sándornál az élet sokkal egyszerűbb; diploma, pénz, lakás, karrier, az út tiszta és világos. Naponta söp- rik, Csepregi, az öreg Farkas, Kárász Jani és jómagam is. Éva először idegenül és az udvariasság hangjára ereszkedve írt, ami szerelmesek között éppen annyit jelent, mint moziban az előadás vége előtti figyelmeztető csengetés, később, leveleim hatására újból a régi lett, szánalom és gyengédség fűszerezte sorait. „Mennyivel mások a leveleid, mint amiket néha összebeszélsz...” jegyezte meg elismerően, nem is csodálkozom, hallatlanul szép írásokkal kápráztattam el a nőt, irodal- mias komolyságú megállapításokkal az életről, a művészetről, az emberékről. Éva sem kivétel, legtöbb nő sznob. Előttem van az én drága kedvesemnek minden mozdulata, amint a vonat ablakából csupasz barna karjával int, utolsó sétánk, a szél által puhán testéhez simuló csontszínű ruhája, szemének apró villanásai. Mindent megteszek érte, Sándorhoz hasonlóan most már magabiztosan, kemény léptekkel török céljaim felé. A múzeum parkjában száraz fagallyakon ropogtatok át, otthon az egész Dörnyei-család a szobámba tóduL Átölelnek, vidáman nevetnek. Dörnyei az ablakhoz húz, nézzem meg a fűkaszálót. Öh ... már el is feledkeztem róla. Eladta már, csak még nem szállították el. A főkönyvelő zsebébe nyúl és takarékkönyvet ad át. talános iskolai anyagot egyszerűsítve kapják. Értelmi színvonaluknak megfelelő tanulási ütemet diktálnak nekik. — Hogyan történik az áttelepítés? — A Gyógypedagógiai Intézet bizottsága ellátogat az általános iskolákba, ahol a gyógypedagógusok megvizsgálják a csökkent képességű gyerekeket. Azokat, akik csupán játékosságuk, vagy köny- nven javítható környezeti ártalom, esetleg iskolaéretlenségük miatt maradtak le, meghagyják az általános iskolákban. A kétes esetekben is inkább ezt a megoldást választják: legfeljebb ismétel a gyerek. — Előfordul, hogy az áttelepített tanuló a kisegítő iskolából visszakerül az általános iskolába? — Nem gyakori, de előfordul. Különösen az állami gondozottaknál. — A kisegítő iskolák nem azonosak a gyógypedagógiai intézettel? — A kisegítő iskolák, s azok általános iskoláit mellett működő kihelyezett osztályainak tanulói, éppen úgy bejárók, mint az általános iskolák kis diákjai. A gyógypedagógiai intézetekbe a súlyos értelmi fogyatékosak kerülnek, akik a bejárásra is képtelenek. Az „ítélet44 - Erdélyben Kétéves előkészítő munka után Kosa Ferenc rendező megkezdte az Piélet című Dó- zsa-film forgatását. A stáb már elutazott Erdélybe. A To- rockó melletti Székelytőn veszik fel az első jeleneteket. Megfelelő tájmotívumokat találtak Vajdahunyadon, Seges- várott és a Gyergyói-havasok- ban is: a film egyes részeit később itt fotografalják. A befejező részt Pozsonyban és Árva várában készítik el. Tíz százalék — mondom jelentőségteljesen, mire még Erika is hozzám dörgöli erősen kölniszagú arcát. Kinyitom a könyvet, ötezer-egyné- hányszáz forint van benne. — Holnap kéthavi lakbért előre kifizetek — mondom és kituszkolom őket a szobámból. Végighempergek a sezlonom, a rugók jól meggyötörnek, akár a gőzfürdői masszőr, ha dupla borravalót kap. Másnap Dörnyei a postán küldött táppénzemet is átnyújtja. Jaj, nekem, hogyan fogom kibírni a meg-megújuló örömöket? Kisétálok a standig, ahol a Vie Nouvet árulta a pasas, veszek egy helyi lapot. Szeretettel gusztálgatom. Az apró- hirdetések között házvételt, motort ajánlanak. Házat ve- vegyek?... Tele vagyok pénzzel, szamárságra nem költőm. Bútorokat is kell vásárolnom, könyvespolcot. Már látom mamag előtt a vászon- és bőrkötésű könyvek vékony, finom élét, amint szorosan egymás mellett sorakoznak. Lemezeket is kell vennem, sok-sok gramofonlemezt. Évát le kell hoznom Pestrőí. Taxit bérelek. Egy hétre. Elég lesz egy hétre? ... Talán. Azzal ugróm fel Pestre. Most már rengeteg elintéznivalóm lesz. Senki sem sejti, hogy kijöttem a kórházból. Mit fog majd Éva szólni, ha meglát. Remek. Ha ötszáz évvel előbb szülétek, biztosan hadvezér lesz belőlem. Anyámhoz is el kell utaznom. Majd Pestről visszafelé... Mutatom apámnak az igazolványt. Néz elismerően. „Neked volt igazad!” — mondja majd lehajtott fejjel, de én nem élek vissza sikeremmel, úgy teszek, mintha nem történt volna közöttünk semmi. Jegygyűrűket is kell vásárolnom, két szép gyűrűt. Kísérőnek köveset, piros' rubinkővel. Aztán nősülök. Igen ám, de első a lakás. Mégsem veszek házat, inkább kérek lakást a tanácstól. Azonnal oda kell hajtatnom. „Taxi, halló, taxi!” (Folytatjuk) Pedagógusprogram Külföldi utak — hazai táborozások
