Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-13 / 107. szám
1969. MÁJUS 13., KEDD MOST ELMESÉLEM, hogy mi történt Százhalombattán a 7-es számú üzemben. Persze van ebben az állításban némi nagyképűség is, hiszen idegen toliakkal ékeskedem, mert szóSZÜCS ISTVÁN KARDOS IMRE szerint mindezt dr. Simon Pál igazgató és a többiek mondták el nekem. Százhalombattán, a DKV- ban holnap kezdik az új, 7-es számú létesítmény próbaüzemelését. De ami eddig történt ... Az üzem a keresztségben a katalitikus benzinreformáló nevet kapta, bár, ahogyan ott kint mondták, semmi köze nincs sem a katolikus, sem a református valláshoz. Ami tehát 2—3 éve még csupán emberi gondolat volt, az most acélba, vasba, betonba öntve áll és működik. Gigászi ezüsttornyai a kéki égre merednek, messzire hirdetve, hogy ismét lépett egyet az ember. A KŐOLAJ A BARÄTSÄG VEZETÉKÉN, a Szovjetunióból Százhalombattára „utazik”. Itt beterelik a desztillálóba, s némi alkimista machináció után egyik termékként kijön a boszorkánykonyhából a benzin 40—50 oktánszámmal. Ebből a számból ránk, laikusokra csak annyi tartozik, hogy a modern motoroknak ez a benzin még gyenge abrak. Most jön a katalitikus reformáló, illetve a benzin ezzel a gyenge kondícióval befolyik az, irgalmatlan csőlabirintusba és kisvártatva kijön megerősödve, minőségileg feljavítva 86—88 oktánszámra. Nem, ez már nem alkimista konyha! Itt nem aranyat és platinát csinálnak baracklekvárból. Itt mázsán felüli platina a katalizátor és a csövekben óránként 100 ezer N köbméter hidrogéngáz cirkulál és a magas hő is belesegít a játékba, mindenesetre a benzin kémiai összetétele megváltozik és folyik kifelé az értékes benzin, ha jól tudom, évenként éppen 300 ezer tonnányi. Az egész országban eleddig egy ilyen masina működött Komáromban, de az évenként csupán 150 ezer tonnát „tudott”. A 7-es számú üzemet Lenin- grádban tervezték, a berendezések zöme is a Szovjetunióból érkezett. De ahogyan azt már a modem ipari életben megszoktuk, nyugati országokból is vásároltunk, amit ott jobb minőségűnek találtunk, így hát az emberi tervező gondolat mellett, a nemzetköziség is beépült ebbe a csodálatos csőrengetegbe. És szovjet emberek jöttek, mérnökök és technikusok, ők az indító brigád, a szakma nagy fiataljai és közösen a magyar mérnökökkel, technikusokkal, akik a magyar olajszakma nagy fiataljai, bábáskodnak, meleg pillantásuk cirógatja a toronymonstrumot. A reformátor nászéjszakája 1969. április 24-én volt. Igaz, ez csak amolyan előleg volt a szerelemből, hiszen a hivatalos próbaüzemeltetés holnap kezdődik. De az is nagyon szép éjszaka volt. Mindenki ott volt, amikor először engedtek benzint a berendezésbe. És azóta tartanak az üzemi próbák. DE BESZÉLJÜNK AZ EMBEREKRŐL, elvégre mégiscsak ők a legérdekesebbek. Sajnos, csak azokról tudunk írni és képet közölni, akik akkor éppen ráértek velünk találkozni. Mi vagyunk a vendéglátó házigazdák, kezdjük hát a szovjet emberekkel. Kravcov Mihail 28 éves mérnök. <3 a szovjet csoport nacsalnikja. Kujbisevben végzett, odahaza, Moszkvában is a finomiítóüzemekkel dolgozik. Szovjet ember, imádja a hazáját, a munkáját és a feleségét, de mindenekelőtt a négyéves kisfiát. Kravcovnak jó dolga van, mert itt él a családja Százhalombattán. Szóval vidámabban megy a munka. Azt mondja, hogy könnyű kijönni a magyar kollégákkal, kölcsönösen becsülik egymást, és van egy közös nyelvük: a munka. Természetesen, szeretnek élni is, jártak a Mátrában, Egerben, és kedvesen, ügyetlenül már ejti is a szót: bikavér. Jemeljanov Ivan. 32 éves. Üzemvezető. Komoly, talán egy kissé szomorú is. Családja három és fél ezer kilométerrel arrébb, Ufában él. Ő is onnét jött ide, honfitársaival itt ismerkedett meg Százhalombattán. Ufában született, ott tanult és dolgozott, és egy kérésre ott hagyott mindent és mindenkit, 'ami és aki kedves a számára, és idejött segíteni, dolgozni, hogy nekünk'jó minőségű benzinünk legyen Oszkin Jurij mérnök. 30 éves. Hatalmas, robusztus termet, hosszú lábak. És mosolyog. Mindig mosolyog. Vidám, szellemes, árasztja a derűt. Öriás bébi. Teljes ellentéte Jemeljanovnak. Ö is Kujbisevben végzett, de ő ott is maradt. A főnökét, Ivánt, 3 éve nem látta. Ök is itt találkoztak Százhalombattán. Valamiket együtt kosaraztak az egyetem csapatában, ahogy elnézem, jó kosaras lehetett. 1967- ben jött Magyarországra. Jó volt itt, sokat dolgozott és tapasztalt ő is, és most mégis boldog, hogy néhány hónap múlva hazamehet, ismét otthon lesz az övéi között. Bájosan töri a magyart, azt mondja: itt is tud mindenki egy kicsit oroszul, és ők legalább annyit alkarnak tudni magyarul. A MAGYAROK. Dr. Simon Pál igazgatóról egy szót sem írok, nem akarom elrontani az alsó kifejező képsort Így magyarázta meg az újságírónak a katalitikus reformátor lényegét Van itt még egy vendég, ö magyar. Komáromból jött. Kardos Imrének hívják, mérnök. Nem régen érkezett, ő is segíteni jött. Mert ő már 1964 óta a szakma nagy fiatalja. Mindent tud, amit hazánkban, a szakmában tudni lehet. És Szűcs István, mérnök, az üzem parancsnoka, 35 éves. Veszprémben végzett öt évig kutatott, és 1964-ben telepedett Százhalombattára. A vállalatnál ő volt a tizenegyedik mérnök, tehát ő is a telepesek közül való. Végigpróbálta a vállalat majd minden üzemét és ez jó dolog. 1967. október elseje óta a 7-es számú üzem vezetője, akkor kezdődött az építkezés. Ezekben a fiatal szakmákban és ezeknek a fiatalembereknek az életében az a jó és a nagyszerű, hogy szósze- rint az ember magának építi, a lehetőségen belül a maga képére formálja az új üzemet. Itt is valami ilyesmi történt. Szűcs végigvezette az építkezést és amikor elkészült, az üzem élére állt. Jól beszél oroszul, kétszer fél évet töltött a Szovjetunióban, tanulta az újat. Itt a létszám mindössze negyven ember, ebből tíz technikus alig húszéves. MINDENT MEGTANÄCS- KOZNAK a szovjet kollégákkal, mindenben közösen döntenek. A garanciális mérések máris mutatják: amit a szovjet tervezők vállaltak, azt ez az üzem „tudja”, sőt még többet is. így azután a JEMELJANOV IVÄN OSZKIN JURIJ szovjet emberek, gondolom büszkék — és jogosan. A magyarok pedig boldogok — okkal. Hát ennyi a mese a 7-es számú üzemről. Legfeljebb még egy szám. Az a mázsányi platina, az a katalizátor, 25 millió forintot ér, hát akkor mennyit érhet a többi, az egész üzem? Szöveg: Suha Andor Foto: Gábor Viktor
