Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
PEST MECVKI y^irfcip 1969. MÁJUS 11., VASÄRNAP De Gaulle Írországban De Gaulle tábornok szombaton Colombey-Les-Deux- Eglises-böl korán reggel motoros rendőrök és testőrök kíséretében a szülőfaluja környékén levő repülőtérre hajtatott, s a francia kormány által rendelkezésére bocsátott különrepülőgépen Írországba repült. De Gaulle-t és feleségét Cork repülőterén Jack Lynch miniszterelnök üdvözölte. A 78 éves exelnök több hétre érkezett Írországba, ahol pihenni kíván. Az utolsó pillanatig titokban tartott útitervről De Gaulle csak Couve de Mur- ville miniszterelnököt, Debré külügyminisztert, Messmert, a fegyveres erők miniszterét és közvetlen környezetét tájékoztatta. Az ideiglenes államelnököt, Alain Pohert azonban nem. Pőhemek Couve de Mur- ville csak később szólt. Időközben ismeretessé vált, hogy De Gaulle a franciaországi elnökválasztás befejezéséig marad az írországi Sneemben. ahol az egész tizenkét szobás Heron Cove magánszállót bérbe vette. Az ír kormány utasította a rendőrséget, hogy tegyen rendkívüli intézkedéseket: ezeket a lépéseket attól a pillanattól kezdve foganatosították, hogy a De Gaulle-házas- pár francia rendszámú Citroenje begördült a 100 hektáros birtok közepén fekvő szálloda parkjába. Az egész körzetben megszüntették a rendőrök szabadságolását, a szállodát és a birtokot is rendőrök és titkosrendőrök védelmez *:. Újságírókat sem engednek a közeibe, sőt a kis hotel telefonvonalait is kikapcsolták. Jellemző az utazás körüli titkolódzásra, hogy az írországi Cork repülőterének irányító- tornya mindössze tizenöt perccel a leszállás előtt kapott rádióértesítést a De Gaulle-t és feleségét szállító gép érkezéséről. Karácsonyi István A Gallo ikrek Sirhan-millió Los Angelesben hivatalosan közölték, hogy Sirlian B. Sir- hannak, Robert Kennedy gyilkosának pere eddig 929 285 dollárba került. Sirhant, mint ismeretes, a bíróság halálra ítélte. Gaetano és Mario Gallo Calta- nissetta mellett egy vakító fehér mészkőhegy tövében épült szicíliai parasztházban látták meg a napvilágot; 1911. október 11-én délelőtt 10 órakor Gaetano, fél óra múlva Mario. —■ Az ikrek szerencsét hoznak — mondogatták a fekete kendős, fekete arcú öregasszonyok. „Bár ne jöttek volna a világra — gondolta az apa. — Két nyomorúságból négy lett.” Aztán szó nélkül kiment a ház elé. A hegy oldalában szerényen húzódtak meg a tenyérnyi, teraszosan kiképzett termőfölddarabkákkal övezett fehér falú házak. Az apró kis földeket szikladarabokkal vették körül, hogy az eső és a forró szél ne hordja el. Az itt lakók sziklakemény emberek, szilárdak a babonában és feneketlenek a gyűlöletben. Valakit megsérteni emberi büszkeségében itt egyenlő a halállal. Tudta ezt az apa is, s két héttel az ikrek születése után, amikor Licatából elindult hazafelé, s találkozott a tengerparti úton a három Varassa fivérrel, nem is védekezett. A nap tűzkorongja akkor zuhant bele a tengerbe, amikor bordái közé csúszott a hosszú, éles kés. A három Varassa levett kalappal mormolta az imát a holttest fölött ... Az anya ikreit a bosszúra nevelte: így kívánta ezt a becsűiét és a vendetta íratlan ősi szabálya. És 1931-ben, amikor az ikrek húszévesek lettek, lecsaptak az egyik Varassa fiára. A gyilkosság után csak annyi idejük maradt, hogy bemeneküljenek a sziget belsejébe. Ennivalóra, szállásra nem volt gondjuk: a becsületükön esett foltot mosták le, s az egyszerű emberek jobban tisztelték Gaetano és Mario tettét, mint ameny- nyire féltek Mussolini csendőreitől. A két fiatalember házról házra bujkálva jutott el Palermóba, ahol szardíniái halászok vették fel a hajójukra őket. Gaetanót és Mariót elvitték Tuniszba, ott a hajótulajdonos és a négy matróz egy utolsó addiót mondott, aztán már csak a szardíniák vonulását figyelték. Nehéz , létezni egy idegen országban pénz, iratok és nyelvtudás nélkül, a két olasz pedig egyikkel sem rendelkezett, de volt erős karjuk és izmos válluk. Ezeket pedig a tuniszi kikötőben jól lehet hasznosítani. A New York felé tartó 35 ezer tonnás Vittorio Emanuel gőzös matrózai bujtatták a testvéreket, s segítettek az illegális partra szállásnál is a korlátlan lehetőségek hazájában. Persze, iratok nélkül Amerikában még nehezebb volt az élet, de a szegényemberek itt is, mint bárhol másutt a világon, ösz- szetartottak. A Gallo fivérek négy évig dolgoztak a dokkoknál, amikor az egyik napon eltűntek. Fél év múlva New York egy másik negyedében megnyílt egy kis olasz trattoria: a Restorante Fratelli Gallo. A két testvér szorgalmasan dolgozott, minden centet a fogukhoz vertek. Gazdagodtak, csakhogy a vagyonosodásuk nem állt arányban a kis vendéglő forgalmával. Sokan ezt azokkal a hallgatag emberekkel hozták összefüggésbe, akik egyre gyakrabban jelentek meg a két olasz albergó- jában. Ha beléptek az üzletbe, egyenesen hátramentek a kis irodába, s ott suttogtak hosszú ideig. A vendéglő személyzete — Sammy, a néger szakács és Betty, a csinos fölszolgálónő sejtették, hogy ott sötét üzelmekről van szó, de nem sókat törődtek vele. Egy évvel a lengyel—német háború kitörése előtt egy olasz fiatalember kereste az ikreket. Gaetano és Mario kitörő lelkesedéssel fogadták. A Gallo testvérek már gazdag emberek voltak, ezért hamar elintézték a Bevándorlási Hivatalnál Volperinni ügyét, ö lett Tolvaj páros Különös toloajlás ügyében mondott ítéletet a brüsszeli bíróság. Egy Gaston Provoost nevű férfi felnyitott egy utcán parkoló kocsit, s abból vagyont érő, hétmillió belga frank értékű ékszert lopott el. Nem sokáig örülhetett a gazdag zsákmánynak, mert valamivel később egy rövid időre őrizetlenül hagyta kocsiját, s visszatérve, megdöbbenve látta, hogy az ékszereket tőle is eíopták. A belga rendőrség kinyomozta mindkét lopás elkövetőjét: az első tolvajt öt év és két hónap börtönre ítélte, a második négyévi börtönbüntetést kapott, és kétezer frank pénzbüntetést fizet. CSAK RÖVMN... A KAIRÖI SAJTÓ szerint Libanonban derűlátás uralkodik, mivel El-Kholi közvetítő tárgyalásai eredménnyel kecsegtetnek. Pápua állam? Az indonéziai hadsereg szóvivője közölte, hogy a pápua felkelőktől zsákmányolt dokumentumok szerint a nyugat- iriáni felkelők Marcus Kas- sieppót, a betiltott szabad pápua mozgalom jelenleg Hollandiában élő vezetőjét nevezték ki az általuk követelt pápua állam elnökévé. Indonézia ENSZ-nagykövete pénteken találkozott U Thanttal, hogy megvitassa vele a nyu- gat-iriáni helyzetet. Elnökvariációk (Folytatás az 1. oldalról.) is, hogy a köztársasági elnök eddig elutasította a .,kapunyitást” és a „lojális együttműködést”^ hogy a parlament nem töltötte be teljesen és szabadon szerepét, hogy a kormány nem biztosította a tájékoztatás szabadságát. Ez annál is értékesebb vallomás, mivel Pompidou személyesen volt megbízva azzal, hogy hat éven keresztül végrehajtsa ezt a demokratikus elvekkel és a jóérzéssel nyilvánvalóan ellenkező politikát. A volt miniszterelnök manőverezési lehetőségei ily módon eléggé szűkek. Azzal, hogy magához igyekszik édesgetni a centristákat, feldühösíti a tábornok rendíthetetlen híveit, és déza- vuálja önmagát. Négy község összefog (Folytatás az 1. oldalról.) Pilisvörösvár tanácsa segítségért fordult három szomszéd községhez, Pilisszentivánhoz, Pihscsabá- hoz és Solymárhoz. Miután mind a három község lakói életüket veszélyeztetve átjárnak a Slötyibe, jöjjenek biztonságos strandot építeni társadalmi munkában. A három község tanácsa és lakossága egyáltalán ncr.i idegenkedik ettől a munkától, úgyhogy közreműködésükkel rövidesen megkezdődhet a fürdőtó kialakítása. STUTTGARTBAN megnyílt a nyugatnémet Nemzeti Demokrata Párt (neonáci párt) kongresszusa. ERZSÉBET angol királynő befejezve 5 napos hivatalos látogatását Ausztriában, elutazott Bécsből. IRÁN bejelentette az ENSZ Biztonsági Tanácsánál, hogy a teheráni kormány kész visszavonni csapatait az iraki határokról, mihelyt az iraki csapatokat is visszavonják, és kész új határszerződést kidolgozni Bagdaddal Rómában a 18 éves Zaira Fabbri diáklányt választották meg Olaszország 1969. évi szépségkirálynőjévé. Fabbri kisasz- szony képviseli majd hazáját a május 16-án sorra kerülő Miss Európa-választáson. az üzletvezető, s tevékenységét azzal kezdte, hogy a régi személy-' zetet elbocsátotta, az üzletet pedig bezárta. Csak három hónap múlva nyílt meg újra az elegáns, luxus étterem és bár. Volperinni értette a dolgát. A hallgatag emberek akkor már a 57-ik utca egyik irodaház felhőkarcolójának 17-ik emeletére jártak, ott volt a Gallo fivérek elegáns irodája. Pearl j Harbour után elsőként ajánlottak i föl egy nagyobb összeget a japán orvtámadás következtében elpusztult amerikai katonák családjainak. Az újságok vastag betűs címekkel foglalkoztak az üggyel, és La Guardia, New York polgár- mestere is fogadta a nemes szívű két olasz üzletembert. A Gallo fivérek neve egyszerre ismertté vált New Yorkban. A hallgatag emberek elmaradtak az irodából, és rágógumit meg szivarcsonkot rágcsáló hangos tőzsdei alkuszok vették át a terepet. A két olasz mindent adott és vett. Amikor Ike nyitott Chevrolet kocsiján végiggördült a Fifth Avenue-n, a győzelmet lelkesen ünneplő tömegben ott állt Gaetano és Mario is. összenéztek, majd elindultak az irodájuk felé, ahol hosszasan tárgyaltak Volperinni- vel. — Tehát mindent értesz, ugye? — kérdezte Mario. — Jövő hónapban utazol Hongkongba. — Si, si — bólogatott Volperinni, mert egymás között még most is olaszul beszélgettek. Az étterem és bár vezetését más vette át, a tőzsdei alkuszok elmaradtak, és ismét megjelentek a hallgatag emberek. A fivérek újabb és újabb összegeket adtak mindenféle jótékony- sági célokra. A rendőrség egyszer váratlanul házkutatást tartott náluk, természetesen nem találtak semmit, ezért a rendőrfőnök kénytelen volt bocsánatot kérni. Hosszas huzavona után Gaetano megelégelte az egészet, és fölhívta az állam kormányzóját, Nelson Rockefellert. — Nagyon hálás lennék önnek, kormányzó úr — mondta Gaetano a telefonba —, ha rendet csinálna, és betömné a suttogok száját. — Majd kivizsgálom az ügyet — válaszolt hidegen a kormányzó. A rendőrség a legtehetségesebb ügynökeit eresztette a Gallo fivérek nyomába, de eredmény semmi, hacsak az ötezer dolláros adókihágást nem számítjuk annak. A két olasz gúnyos mosollyal fizette ki a büntetést, és megígérték, hogy a jövőben pontosabban vezetik majd az üzleti könyvelésüket. Ez a beszélgetés két évvel ezelőtt zajlott le. A Gallo fivérek az 1931-ben elkövetett vendettától a kormányzóval való beszélgetésig hosszú utat tettek meg. Gazdagok lettek és befolyásosak. Miből? (KEDDEN: „OPIUM, KOKO ÉS HASIS.*’) FANTASZTIKUS TÖRTÉNETEK A SIKKASZTÓ Az egész vállalat röhögött Kelemen Jenőn, aki több éve, rendületlen hevülettel imádta Évikét, az igazgató remek formájú titkárnőjét. Évike is szerette Jenőt, úgy, ahogy egy kanárimadarat szeret az ember. Ha egy héten elmulasztotta volna tüzes szerelmi vallomását, Évikének ez minden bizonnyal nagyon hiányzott volna. De Jenő ezt soha nem felejtette el. Ha csak szerét ejthette, besündörgött a titkárságra és megkérte Éva kezét. Egy napon aztán a következőt mondta: — Nincs igaza, hogy kikosaraz. En nem vagyok az a jelentéktelen. szürke könyve- lőcske, akinek maga hisz engem. Ha tudni akarja, az elmúlt évben félmillió forintot sikkasztottam a vállalattól. Éviké jóízűen kacarászott. — Ne nevessen. Évike, bár ez nagyon jól áll magának. De ez nem tréfa. Magáért sikkasztottam, hogy olyan életet biztosíthassak, amilyen méltó kis- kegyedhez... — Ha együtt lesz az egymillió, majd szóljon — nevetett a lány. — Rendben. Három hónap és együtt a pénz — mondta Kelemen olyan komoly képpel. hogy Évikében feltámadt a gyanú: hátha nem is tréfa, amit hallott. Mindenesetre bement az igazgatóhoz és elmondta a dolgot. Kelemen egy óra múlva a rettegett igazgató előtt állt: — Hallom, milyen jópofa viccei vannak magának — kezdte vésztjóslóan. — Menynyit is sikkasztott maga? — Egy félmilliót. Eddig ... — mondta szerényen Kelemen. — Én nem vagyok a maga barátja, hogy velem vicceljen — csattant fel az igazgató. — Ez nem tréfa, kérem szépen ... Én valóban sikkasztottam. Persze, nem hittem volna, hogy Évike lebuktat... — És hogyan sikkasztott, ha szabad kérdeznem? — Ez az én titkom, igazgató úr. kérem. Érteni kell a könyveléshez. A számvitel olyan, mint egy hangszer. Egyik kezében csupa hamis hang szólal meg rajta, de aki mester, az csodálatos szimfóniákat képes kicsalni belőle. Persze, most az igazgató elvtárs fel fog jelenteni... — Ha bolond lennék! Nem teszem nevetségessé magam ... — Ebben az esetben bűntársammá züllesztem ... Nem, ezt nem tehetem. Rájöttem, hogy nekem kell feladnom magam a rendőrségen ... — Fogja be a száját és hagyja abba ezt az ostobaságot. Most készült el a mérlegünk. Minden fillér stimmelt, a főkönyvelő még jutalmat is kapott a pontos mérlegért... Maga itt tíz fillért sem tudott sikkasztani. — Látom, nem hisz nekem ... Majd meg tetszik látni, hogy nem hazudtam — mondta, és elindult. — Nem megy sehová. Üljön le a titkárságon és várja meg, amíg újra hivatom — utasította az igazgató, majd a főkönyvelőt kérette. — Képzeld, Lórikám — mondta. — Itt van ez az elmebeteg Kelemen és azt állítja, hogy félmilliót sikkasztott. Elképzelhető ez? — Minden elképzelhető — felelt a főkönyvelő szkeptikusan. — És ezt te nem vetted volna észre? — Nem tartom valószínűnek. Alaposan átnéztünk mindent ... — Ez a szerencsétlen — valószínűleg azért, hogy feltűnést kelthessen —, most fel akarja magát jelenteni a rendőrségen. Ebben az esetben hivatalos vizsgálat kezdődik, a revizorok átszőröznek minden tételt... — Beszélni kell ezzel a marhával — vágott közbe a főkönyvelő, és egy árnyalatnyit elsápadt. Behívatták Kelement. — Ide figyeljen, jóember. Itt az utolsó lehetőség, hogy abbahagyja ezt az éretlen tréfát — mondta az igazgató. — Mi értjük a viccet. De ha ez elterjed, az emberek elkezdenek fecsegni, pletykálni, felfigyelnek ránk a minisztériumban is... Nem kell ez nekünk ... — Ismétlem — mondta határozottan Kelemen —, ez nem vicc. Ez halálosan komoly. Hosszú csend következett ezután. A főnökök a következő lépés esélyeit latolgatták. — Jól van! Sikkasztott! Örüljön neki és ne fecsegjen. Élvezze a gazdagságát — mondta az igazgató. Kelemen csodálkozott. — Hogy értsem ezt? Az igazgató úr nem jelent fel? — Nem. Nem vagyok én egy olyan rossz ember... — Nem. ezt nem engedhetem. Ha később valami baj lenne, akkor önöket is a börtönbe juttatnám. Tudom a kötelességemet. Köszönöm a jóságukat, de nem fogadhatom el. Még ma jelentkezem a rendőrségen. — És velünk mi lesz? — csattant fel a főkönyvelő. — Arra nem gondol, hogy akkor nekem is végem van. Nekem észre kellett volna vennem a dolgot. Ha maga valóban sikkasztott, akkor nem stimmel a mérlegünk sem, jogtalanul fizettük a dolgozóknak a nyereségrészesedést és a prémiumot. Az egész vállalatot tönkre akarja tenni? — Higyjék el, nekem a legrosszabb — panaszkodott Kelemen. — Hetek óta nem alszom, gyötör a lelkiismeret. Éjszakánként felriadok és félni kezdek. Ha egy autó áll meg a ház előtt, összerezzenek és csomagolni kezdek. így nem lehet élni... — Szégyellje magát! Maga önző fráter! Csak magával törődik? Van egy félmilliója. Élhetne boldogan! De neki ez nem elég! Neki nyugalom is kell — ordított magából kikelve az igazgató. — Gondoljon a - kartársaira, akiknek vissza kell fizetni a nyereségrészesedést. Gondoljon rám. Két kisgyermekem van és harminc évig fizetni kell az öröklakás-részleteket. Hát mindenképpen tönkre akar tenni? Börtönbe akar juttatni hamis mérleg készítéséért? — És ezt a mérleget én is aláírtam — tette hozzá az igazgató. A főkönyvelő hangja atyaira váltott: — Vegyen kocsit. Utazzon külföldre. Élvezze az életet, tartson gyönyörű szeretőket. — Nekem nem kell semmi. Én szerelmes vagyok ... — Tudjuk. Az Évikébe — mosolygott az igazgató. — Igen, de neki nem kellek, mert egy szürke könyvelő vagyok. — Van egy ötletem — csapott az asztalra az igazgató. — Mit szólna hozzá, ha előléptetném osztályvezetőnek? — Helyes — lelkendezett a főkönyvelő. — Évike egy osztályvezetőt biztos nem kosarazna ki. — Tetszik tudni — kezdte Kelemen, de az igazgató félbeszakította: — Ne gondolkozzon annyit! Kap külföldi kiküldetést is. Na, kezet rá ... Szervusz, kérlek ... Csupán egyet kell megígérned: Erről a marhaságról többet egy szó se essék. Maradjon a mi titkunk... Kelemen gyenge ember volt Az ajánlatot elfogadta. És Évike még aznap igent mondott. Az igazgató és a főkönyvelő megnyugodtak. — Roppant kínos lett volna — mondta a főkönyvelő; mikor magukra maradtak. — Ha ez a marha a revizorokat ránk szabadítja, minden kiderül. Kelemen lakodalmát ünnepélyes külsőségek között a vállalat kultúrtermében rendezték. Az igazgató és a főkönyvelő voltak a tanúk, a nászajándékot a vállalat fizette. Éjfél felé az ifjú pár feltűnés nélkül eltűnt. — Szeretlek — mondta Kelemen, amikor végre bezárult mögöttük lakásának ajtaja... — Én is... De állj meg — tartotta vissza a férfit Éva. — Azt ígérted, hogy elmondod: valóban sikkasztottál? — Előbb egy csókot — kérlelte Kelemen olyan hévvel, hogy az ifjú asszonyka nem tudott ellenállni neki... Sőt, a második kérésének sem ... ★ Itt e sorok szerzője szemérmesen és irigyen kilopód- zott az életükből. Tette ezt azért, mert ilyenkor már nincs szükség tanúra, és különben sem kár, ha az olvasó a teljes igazság kiderítésében a saját fantáziáját is igénybe veszi. Ez manapság úgyis divatos befejezés: nyitva hagyni a kérdést, úgy, hogy többféle megoldás is elképzelhető legyen. A szerző — hősét ismerve — nem hiszi, hogy Kelemen valóban sikkasztott volna... de manapság annyi minden megtörténik, hogy ezt sem tartja lehetetlennek.. Ősz Ferenc
