Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-10 / 80. szám
a «»I mem 1969. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK Kamerával az Antarktíszon A Magyar Televízió két munkatársa: Rockenbauer Pál szerkesztő-riporter és Szabados Tamás operatőr a közelmúltban tértek vissza az Antarktiszról. Az utazás néhány epizódjáról szól az alábbi írás. Tudományos ülésszak o szakszervezetek szerepéről a Tanácsköztársaság időszakában Lombikcsukák ötszázezer mesterséges termékenyítésből származó csukaivadékot keltettek ki úgynevezett zugger üvegekben a Tolnai Haltenyésztési Állomáson. A „lombikcsukák” életerősek. Egy részükkel a haltenyésztési állomás saját vizeit népesíti be, hogy majd I 30—50 dekás súlyban külföl- I dön értékesítse őket. LONDON Tilos a tetoválás Az angol fiatalok nem teto- váltathatják többé bőrükre szerelmesük nevét, ha a parlament elfogadja a Martin Máddán konzervatív képviselő által benyújtott törvényjavaslatot. A törvényjavaslat szerint a jövőben 50-től 100 font sterlingig terjedő büntetés terhe mellett megtiltanák a 18 éven aluliaknak a tetoválást. Igen gyakori ugyanis, hogy a fiatalkorúak meggondolatlanul tetováltatják testüket egy leány nevével, akiben örök szerelmüket látják. Hamarosan persze megbánják a dolgot és szeretnének megszabadulni a tetoválástól. A tetoválás eltávolítása pedig igen hosszadalmas, fájdalmas, nehéz és költséges művelet, ráadásul nem is mindig jár kielégítő eredménnyel. Két londoni bőrgyógyászati klinika adatai szerint 150 tetováláseltávolító műtét közül hetvenet olyan személyeken hajtottak végre, akik 5—16 éves korukban tetováltatták magukat. Egy londoni szakemberhez egyetlen év alatt 85 személy fordult azzal a kéréssel, hogy távolítsa el fiatal korában készíttetett tetoválásait Általában a tetováltak 50 százaléka szívesen megszabadulna „díszétől”; a nős férfiaknál ez a százalékarány már 75 százalék. Nehéz helyzetben van az Antarktiszról hazatért úiság- író. Mindenki hajmeresztő kalandokat vár tőle, életveszélyt, de legalábbis egy kis fagyos beszámolót. Szabados Tamás operatőr kollégámnak egyszer ugyan közelharcot kellett vívnia egy egyébként békés természetű Deddel-fókával, mely dühbe gurult a felvevőgép láttán. Mindenáron „el akarta vinni” a háromlábú állványt kamerástól, de néhány erőteljes „intelem” jobb belátásra bírta... így hát nincs módomban hátborzongató veszélyről beszámolni. Nem mintha a jégvilág megváltozott volna, megszűnt volna annak a barátságtalan, rideg, fagyos világnak lenni, ami az első bátor sarkutazókat fogadta. A veszélyek léteznek, csakhogy a modem technika minden vívmányával felszerelt sarkutazó — és ez esetben az ott lábatlankodó tudósító — életét ezek ritkán fenyegetik. Sőt, nyáron, amikor ott jártunk (hiszen a Föld déli felén a január a legmelegebb hónap !) még a hidegért is be kellett menni a kontinens belsejébe, mert a tenger partján ilyenkor néhány hétig kimondottan kellemes az időjárás. Nagyon örültem tehát, amikor rövid mimiji tartózkodásunk utolsó napjaiban megkaptam az engedélyt: a holnapi géppel elrepülhetek a Mir- nijtől 1500 kilméterre levő Vosztok kutatóállomásra. Az IL—14-es kerekek helyett sítalpakon közlekedő repülőgép. Reggel hatkor indult a repülőtérről, a befagyott tenger jegéről. Rövid nekifutás és máris a jéghegyek fölött repülünk. Az IL—14-es dél felé fordulva nekivág az Antarktisz hatalmas jégkupolájának. A jeges földrész ugyanis szabálytalan, de nagyjából kör alakú, másfél európányi kontinens. Egyetlen hatalmas, laposan domborodó i égkupola, amely a partoknál 30—70 méter magas jégfallal kezdődik és messze a szárazföld belsejében, 3000—4000 méteres magasságig ível fel. Tudjuk, ha a part előtti néhány kis sziklasziget és annak a két kis dombnak a vörösesbarna sziklái — melyeken Mimij néhány épülete települt — eltűnnek a gép szárnyai alatt, öt és tél órán keresztül, amíg le nem szállunk Vosztokon, egyetlen kis sziklatü, egyetlen Kopár kő nem sok, de annyi sem zavarja majd a jég- és hómező végtelenségét. Mégsem tudom levenni a szemem az alattunk suhanó tájról. A kupola a tengerpart közelében hirtelen és meredeken emelkedik 1000 — 1500 méteres magasságig, azután csak enyhén hajlik fölfelé. A Vosztok állomás 3500 méter magasságban van a tenger szintje felett. Másszóval, három és fél kilométer alatta a jégréteg vastagsága, mert amint azt a kutatók szeizmikus mérésekkel meghatározták: ezen a ponton a sziklás alapkőzet csaknem a tengerszint magasságában fekszik. Felette az évmilliók során felhalmozódott, acélkeménységű jéggé préselődött hó... A repülőgép, 800—1000 méter magasságban a felszín felett követi a jégfennsík emelkedését. Ezen az első szakaszon — a magasból lenézve is jól láthatóan — a jég felszíne rettenetesen össze van repedezve. A hatalmas, több méter széles és gyakran több száz méter mély repedések a szárazföldi expedíciók legnagyobb akadályai, halálos veszedelmei. A hófúvások betemetik, hóhidat hordanak fölé, mely láthatatlanná teszi az árkokat, s ha a nehéz lánctalpas traktorok ilyen alattomos hóhídra hajtanak, az leszakad alattuk és kész a katasztrófa. Most már jégkupola fennsíkja felett szállunk. Egy sokszáz kilométer átmérőjű hófehér korong alattunk, fölötte a vakítóan kék félgömb, az ég, s ennek a végtelenségnek a közepén, még benne ülve is parányi kis döngicsélő szúnyognak érezzük a jókora kétmo- toros gépet. Déltájban látjuk meg az állomást. Néhány kis fekete pont a fehér végtelenségben. A sítalpak nagyokat ugorva, dübörögve futnak és alig néhány méterre a házaktól állnak meg. Kilépünk a gépből. Ragyogó tiszta idő, szellő sem rebben. Az emberek arcuk elé húzott sállal dolgoznak a repülőgép kirakodásán, bár most „csak” —35 fok van. Itt Vosztokon, a világ leghidegebb pontján ugyanis —25° és —40° közötti a normális nyári hőmérséklet. Március elején azután rohamosan zuhanni kezd a hőmérő és szinte minden télen megközelíti a —80 fokot. Itt mérték 1960 augusztusában az eddig ismert legnagyobb hideget, —88,3 fokot. Most, a tiszta száraz időben alig érezni a hideget. A szél itt ritka, s ha fúj is, legtöbbször nem ér el v'haros sebességet. A legnehezebb megszokni — mondják — az oxigénszegény, ritka levegőt és a rendkívülien alacsony légnyomást. Jó néhány nap, amíg a szervezet alkalmazkodik, s ezek a napok a legtöbbször ember számára nagyon keservesek. Fejfájás, szédülés, általános gyengeség ... Nekünk nincs időnk arra, hogy kipróbáljuk szervezetünk alkalmazkodóképességét. Amíg a repülőgépből kirakodnak, gyorsan körbefutunk az állomáson. Kis házak — belsejükben kellemes +18, +20 fokos hőmérséklet, a tudományos pavilonok — tömve műszerekkel s két hatalmas antennaárboc. Március elejétől november végéig csak ezek kötik össze az itt telelő tizenhat embert a külvilággal. Ebben az időszakban a repülőgépek sem járnak ide. Négy hónapig tart a sarki éjszaka, amikor csakis a csillagok, a hold és a sarki fény derengése világítja meg a végtelen fehérséget. Nyári időszakban viszont a nap nem megy le éjszaka sem. Visszafelé rövid időre felhők takarták el a napot. Pár perces ízelítőt kaptunk a hírhedt „fehér sötétségbőr’ amiről eddig csak olvastunk. A havon hirtelen minden kontraszt eltűnik. Mintha tojás belsejében repülne a gép. Nem lehet tudni, melyik az ég, melyik a felhő, melyik a hófelszíii. És ez a felszín si- ma-e, vagy szasztrugikkal teli. Ilyenkor leszállni még műszerek segítségével is nehezen lehet, a pilóták füstbombák ledobásával „tapogatják ki” a felszínt. Nekünk erre nincs szükségünk. Újból ragyogó napfénybe érünk Mimij felé. A tapasztalt sarki pilóta — kilencedik éve teljesít szolgálatot a sarkvidéken — néhány kör után simán „leteszi” a másfél méteres tengerjégre a gépet. A vosztoki klímához készült meleg öltözékben alaposan megizzadunk, mire a repülőtérről beérünk Mimijbe. Hiszen itt a hőmérséklet csak Jércesors — Pipipi... Pipikém!... — becézte a háziasszony a bizalommal káráló jércét, azután elvágta a nyakát. Az ebédnél — miközben a számyavéget szopogatta — megjegyezte: — Mennyire sajnáltam szegényt ... Hát, ilyenek vagyunk. Olvassunk Voltaire-t? A barátom hős volt, küzdött, mint az oroszlán, bírált és harcolt a hibák ellen vállalatának minden szintjén. A legfelsőbb szinten elbukott: az igazgató kirúgta a kellemetlenkedő alakot. Voltaire mondta valahol: „Veszedelmes, ha igazunk van olyan dolgokban, amelyekben tekintélyes embereknek nincs igazuk.” Sajnos, a barátom nem olvasta Voltaire-t. Kommentár M.-ék nyolc-tíz évvel ezelőtt kerültek vidékre, azóta nem A szákszervezetek elméleti kutatóintézete és az MSZMP Központi Bizottságának Párt- történeti Intézete rendezésében — a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulója alkalmából — kétnapos tudományos ülésszak kezdődött szerdán, a SZOT központi iskoláján. Az ülésszak célja, hogy vizsgálja és elemezze a magyar szakszervezetek szerepét a Tanácsköztársaság időszakában. Vas-Witteg Miklósnak, a SZOT alel nőkének bevezető szavai után Virizlay Gyula, a SZOT titkára mondott megnyitó beszédet. Megállapította, hogy a magyarországi munkásmozgalom alig 17 hónappal az 1917. októberi, világraszóló pétervári győzelem után a forradalmi világmozgalom élvonalába került. Rámutatott arra, hogy a magyar szakszervezetek akkori vezetői egy részének gondolkodását nagymértékben befolyásolta a régi politikai nevelő iskola. Az osztrák—német munkásmozgalom eszméi, amelyek hatása alól igen sokan nem tudtak és nem is akartak szabadulni. Az 1919-es forraA Richard Nixon elnököt európai kőrútjára elkísérő mintegy 200 újságíró 72 százaléka úgy vélte, hogy útjuk során Párizsban részesültek a legkedvezőbb fogadtatásban. Ez a legnagyobb elismerés Claude Renaudin asszonynak, találkoztunk velük. A napokban levelet kaptunk tőlük: jönnek, látogassuk meg őket a szállodában. A hotel eszpresz- szójában várakoztunk rájuk a megbeszélt időben. Valami kicsit késtek. Feleségem elbűvölten üdvözölte rég nem látott barátnőjét: — Klárikám, drágám, te semmit nem változtál. Éppen olyan fiatal és szép vagy, mint lánykorodban ... A férj kis rezignációval kommentált: — Igen, csak most már egy órával tovább tart... Világpolitika A kávéházi asztalnál három idősebb ember ült három hosz- szú-erős szimpla plusz vizek mellett és meglepő tájékozottsággal szidta a világot. Az egész univerzumot, ahogy van. Ilf-Petrov Aranyborjújának pikémellényes öregurait idézték fel, akiknek már Ferencz József alatt sem volt minden jó és a mostani bonyolult vidalmi fellendülés idején a mozgalmat mégsem a jobboldali vezetők törekvései irányi-; tották, hanem a kommunisták vezette munkások akarata érvényesült. A munkástömegeik 1919. március 21-én immár, egységesen kiálthatták ki a proletárdiktatúrát A jól szervezett, erős és ütőképes munkásság, szakszervezetével együtt lelkesen vett részt a Tanácsköztársaság intézkedéseinek meghozatalában és végrehajtásában. Ott voltak a telefonközpontok, a pályaudvarok és más fontos objektumok megszállásánál, részt vettek a forradalmi kormány-; zótanács szerveinek és a tar nácshatalom közigazgatási ap-. parátusának megteremtésében, a forradalmi honvédelem megszervezésében, a szocialisr ta népgazdaság kialakításában, a közoktatás megszervezésér ben. A megnyitó után három el őr adás ismertette a szakszerver zeteknek a Tanácsköztársaság- ban betöltött helyét, szerepét és tevékenységét. A vitában, több hozzászólás- hangzott el, az ülésszak csütörtökön foly- tatja munkáját. aki az idegenforgalmi bizottr Ságban a „kísérő kisasszonyokat” kiválogatta. A 12 fiatal nőt a nemzetközi hostessek csoportjából válasz- tották ki, Jean Patou tervezte rózsaszín ruhában kísérték el az újságírókat hivatalos útjaikra, sőt még a vásárlásnál is tanácsokkal szolgáltak. Az 1968 őszén megalakult intézmény „nemzetközi hősies sei” szám szerint 1200-an, részben franciák, részben külföldiek. Alapkövetelmény: legalább két nyelvet kell beszélniük. Nyolcórás szolgálatukért 130, gépkocsival 170 frankot kell fizetni. A Láng Gépgyárból a Szovjetunióba A Láng Gépgyár szereidé- jében magyar szabadalom alapján új típusú automata kannatöltő gépsorokat gyártanak szovjet megrendelésre. A pneumatikus vezérlésű berendezés 40 kilós kannákat tölt és mér nagy pontossággal. Az első hat gépsort a napokban szállítják a Szovjetunióba, ahol azokat a tervek szerint folyékony festékek csomagolásánál használják majd. lágban pedig pláne nem jó minden. Szidták az újságokat, a rádiót, a tévét, a hírek fő- és mellékszereplőit éppen úgy, mint egy pillanattal korábban a langyos kávét, a buborék nélküli szódavizet és az atombombát. A legidősebbnek tűnő kopasz öregúr éppen azt fejtegette, hogy milyen kemény kézzel intézné ő el az egész világpolitikát, s nyomatékül az asztalra akart csapni, amikor egy fiatal hölgy ült le a szomszéd asztalhoz. Szőkesége — szépsége a tavaszi napfényt hozta be a terembe ... Az öregúr lenyelte a megkezdett körmondat további részét, mozdulata lecsüggedt és a másik kettőt sem érdekelte már a tiráda el nem hangzott fordulata. A hölgyet nézték, aki kecses mozdulattal gyújtott rá egy cigarettára. Hű. de szép ... S a látvány messze űzte a világegyetem gondjait az öreg kobakokból: felidézte azokat a szép időket, amikor még nekik virultak ilyen szőke tavaszvirágok. De régen is volt... A lány nem tudta, hogy megjelenésével mitől mentette meg a világot. Csak — amikor kissé oldalt fordult — három békés öregurat látott a másik asztalnál, amint csendesen kavargatták hosszú-erős szimplájukat. Dér Ferenc SZÖVETKEZETÜNK a lakosság szolgálatában • RÁDIÓJÁT, TELEVÍZIÓJÁT megjavítjuk pilisvörösvári műhelyünkben, kívánságára a lakásán is. Telefon: Pilisvörösvár 204. • MÉRETES CIPŐT tetszése szerinti fazonban készítünk. • CIPÖJAVÍTASI MUNKÁK solymári, pilisvörösvári, piliscsabai, pilisborosjenői, pilisszentiváni, tinnyei, nagykovácsi, pilisszántói részlegünkben és felvevőhelyünkön. • FODRÁSZATAINKBAN modern, iqényes, újvonalú frizurát készítünk, az imént felsorolt közséqekben. • KOZMETIKAI RENDELÉS és szépséqápolási tanácsadás Solymáron és Pilisvörösváron. Észak-Budai Járási Vegyes Ktsz, Solymár Ipari tanulónak Selveszünk 14—16 éves, általános iskolát végzett fiatalokat az alábbi szakmákra: kőműves, épületburkoló. épületlakatos. épületasztalos. műköves, vasbetonszerelő, ács-állványozó, bádogos. tetőfedő és szigetelő Tanulószállóst teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot és ösztöndíjat adunk Jelentkezés írásban vagy személyesen o pisi megyei építőipari yálulatnai Budapest XXl iCsepei). Kiss János altábornagy u. 19—21 —1 fok. Rockenbauer Pál MOZAIK AhlK StolSIMi LiJTÍK PÍRÉI.
