Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-10 / 80. szám

PEST M EC I'd iMíriap 1969. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK Váci diadal 1849. április 10-én, 120 éve aratták a szabadságharc hon­védéi a dicsőséges tavaszi had­járat tüneményes győzelmi so­rozatának egyik legszebb dia­dalát Vácnál. Damjanich tá­bornok merész támadása és katonáinak minden ellenállást elsöprő lelkesedése Götz csá­szári generális csapatainak maradványait az Ipoly és a Garam mögé vetette vissza. Az ütközetben maga Götz is el­esett. A harcban különösen a híres 3-as „vörössipkás** zász­lóalj tüntette ki magát. A nap hőse Földváry Károly, a vö- rössipkások parancsnoka volt. Ezután terjedt el róla, hogy nem fogja golyó. Zászlót ra­gadva kezébe: „Utánam, fiúk, hiszen miénk a haza!** kiáltás­sal indult rohamra a golyózá­porban. Hősiességével itt ér­demelte ki „a szabadságharc legvitézebb katonája** jelzőt. XENON ES HALOGEN Uj mozik - Korszerűsített épületek Széles vásznak PAPA Minimesfer Dómján Imre pápai kovács­mester „szerelmese” szakmá­jának. Négy évtizede napi munkáján kívül is a kovács- mesterséggel kapcsolatos prob­lémákkal foglalkozik. Dómján Imre most elkészí­tette az ideális kisipari ko­vácsműhely makettjét és a miniatűr műhelyben összegez­te gazdag szakmai tapasztala­tait. Az íróasztal nagyságú „kisüzem” csaknem valameny- nyi részlege valamilyen gépi szerkezettel működik. Az ügyes szerkezetek lehetőség szerint kiküszöbölik a fárasztó fizikai munkát. A miniatűr kovács­műhely minden berendezése és gépe pontos kicsinyített és mű­ködőképes mása az eredetinek. A kovácsműhely kertjében mini szélmalmot és zenélő szerkezettel ellátott vízi mal­mot is épített. Legszebb mes­termunkájának vallja még azt a díszes vaskaput, amely háza előtt áll, s amelyet 2800 da­rabból állított össze. ' A mozilátogatók számának csökkenése arra ösztönöz, hogy korszerűsítsék, kényelmessé és esztétikussá tegyék a filmszín­házakat. Egy vizsgálat szerint az újjávarázsolt községi mo­zikba azok is elmennek, akik korábban nem jártak. A me­gyei mozihálózat fejlesztéséről Kara Imre, a Pest megyei Mo­ziüzemi Vállalat műszaki osz­tályvezetője adott tájékozta­tást. — Mi várható? — Az idén mintegy 3 mil­lió forintot költünk építésre és felújításra, s több mint két­milliót új gépek vásárlására. Egy-egy helyiség teljes felújí­tása átlag 200 ezer forintba kerül. Új falburkolatot, széke­ket, függönyöket, elektromos hálózatot, s új portált kapnak elavult filmszínházaink. Szent- mártonkátán és Taksonyban március közepén nyitottuk meg a felújított mozit A nyár végére Pilisvörösváron is be­fejeződik a munka. Pi­lisen és Isaszegen szé­lesvásznú vetítés lesz, Szi- getszentmiklóson és Sóskúton is rövidesen befejeződik a mo­zik csinosítása. — Épül-e új mozi? — Versegen korszerű, szé­lesvásznú filmszínház épüL Terveit májusban kapjuk meg, s júliusban kezdődik az épí­tés, remélhetőleg az év végére be is fejeződik. Tárnokon a vérségi tervrajz alapján ké­szül hasonló épület. A tervek júniusra készülnek el, az épí­tés valószínűleg csak jövőre kezdődik meg. Dabason az év végén kezdődik az átépítés, a Ceglédi Építőipari Vállalat a falakat is „áthelyezi”, nem le­het majd ráismerni az új épü­letre. — Későbbi tervek? — Korszerűsítés lesz Török­bálinton, és Budakalászon, Visegrádon, Ócsán és Buda­keszin. Gyömrőn szép kultúr- kombinát épül. Az említette­ken kívül számtalan apró munkát folyamatosan vég­zünk, nem hanyagoljuk el a karbantartást. — Gépi berendezések? — Vásárolunk néhány „Dresden” vetítőgépet. Régi ívfénnyel működő gépeinket xenonlámpára állítjuk át. Így jobb minőségű lesz a kép, s gazdaságosabb az üzemeltetés. A keskenyfilmes vetítők fény­forrásait halogénlámpákra cseréljük ki. Pillanatnyilag csak Mogyoródon működik nagy teljesítményű, jó minősé­get biztosító halogénlámpa, de egy-két év alatt mindenütt bevezetjük. Erre annál is in­kább szükség van, mert a kép­mezőket, vagyis a vásznakat csaknem mindenütt megna­gyobbítottuk. Ezek a műszaki megoldások kényelmesebbé, élvezetesebbé teszik a film né­zését. (palád!) KONFLIKTUS KUTATÓBAN Egy délelőtt a nagykőrösi Arany gimnáziumban A nagykőrösi, Arany János Gimnáziumról, ahol a névadó nagy költő egy évtizedig ta- nárkodott, tanárairól Jókai Mór így nyilatkozott: „Az volt ám a tanári kar! A Fiastyúk- ban nincs annyi csillag, mint akkor Nagykőrösön volt!” Egy mai tanuló viszont ezt mondta: „...Amíg diák van, addig a többség nem szeret tanulni. Ugyanígy vagyunk a tanárokkal és a tankönyvek­kel — haragszunk rájuk. Diákhagyomány...” „...az írás megmarad/' — ez a mottója a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Szakközépiskola legutóbb megjelent évkönyvének. A mottó igaz, s mégis vitába szállók vele: nemcsak az írás, az emlék is maradandó. Az emlék az átélőnek — minden­nél kedvesebb. Féltékenyen őrködik tisztasága fölött, az emléket sajátjának érzi. Az iskoláról bennünk élő emlék kétszeresen is értékes: fiatal­ságunk évei kötődnek hozzá. A több mint 400 éves Arany János Gimnázium híre már ré­SAKK... Zöld kastélyok Két hajdani kastélyt is tisz­telnek ezen a néven a gödöl­lői járásban. Az egyiket az er­dő mélye rejti. A kiránduló, ha a műúttól jobbra elsétálgat a gödöllői erdőgazdaság vad­regényes sűrűjében, ott, ahol azt hinné, már a madár sem jár, hirtelen ösvényt talál. Fehér falú, zöld zsalugáteres épüle­tet lát, s ez valamiért nagyon furcsának tűnik. Aztán rájön, mi a rendkívüli: a teteje. Ke­reken, akár a kalap ül a há­zon. 1710-ben az erdő még jófor- már járhatatlan vadon volt, csak a vadászok merészkedtek a mélyébe. Grassalkovich An­tal ekkor építette ide ezt a /házat, vadásziaknak. Mond­ják, hogy a ház fazsindelyes A2teje akkor sötétzöld volt, '"mint most a zsaluk s ezért is nevezték el „zöld kastély”- nak. Egy kéménye, egy kan­dallója van, ma műemlék. A házat később magyarországi látogatásakor a herceg Má­Szakmunkástanulókat SZERZŐDTETÜNK • bádogos, • vízvezetékszerelő, • kőműves, • szobafestő-mázoló, • tetőfedő, • épületlakatos, • épületasztalos, • központifűtés-szerelő szakmában. Vidékiek ■•észére tanulóotthoni elhelyezést ném biztosíthatunk. JELENTKEZÉS: Föv. XII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat Munkaügyi csoport. Budapest XII., Királyhágó u. 18. fszt. 6. ria Teréziának ajándékozta. A ház előtt egy öreg tölgyfa áll, az még látta a királynőt A vonat amelynek füstje ott terjeng a fák felett, 1867 óta jár erre, ekkor fektették le a síneket A másik „zöld kastély” Aszódon látha­tó. Élénk zöldre vakolt falai­ról kapta a nevét, aminek nyomait nemrég még látni le­hetett. Mária Terézia uralko­dása alatt épült ez is. Való­színűleg gazdasági épület volt de később megnagyobbították és lakóházzá alakították. Előbb a Podmaniczky, majd a Szé- chenyi-család tulajdonába ke­rült. Az épület ma iskola, de az aszódi öregek továbbra is csak a régi nevén emlegetik. k. m. A zsámbéki vegyesipari szövetkezet gyártja a fából faragott sakk-készleteket. Évente 768 ezer bábut, illetve 24 ezer kész­letet esztergálnak. A többségükben hársfa készleteket a Trial Sport, Játék- és Hangszerkereskedelmi Vállalat hozza forga­lomba. A szövetkezet másik termékét — a falra függeszthető, szarvasagancs formájú fogast —, az NSZK-ba szállítják. gén túllépte a város, a megye határát, falai közül kikerült diákok fellelhetők az ország minden részében. Ápolják, melengetik az emléket. Fogadjuk el: amióta van ta­nár és diák, nevelő és nevelt azóta van közöttük konfliktus; tanár, diák és konfliktus egy­idősek. Csakhoz ez nem való­di konfliktus, látszólagos, te­hát föloldható. A közelmúltban „konflik­tus kutatóban” jártam a gim­náziumban. Diákokat — fiú­kat, lányokat — kerestem, azt kérdeztem, mit jelent számuk­ra az iskola? Ha kaptak vala­mit tőle, mi az? A válaszolók: Pattantyús Péter, Ábrahám Zoltán, Tóth István, Fábik Mária, Bognár Aranka, Suba Zsuzsanna, Tóth Judit, Sebők Mária és Rétsági Julianna voltak. Ügy vélem, a kérdezettek pontos keresztmetszetét ad­ják a tanulóknak, mert van közöttük kitűnő eredménnyel büszkélkedő, de van gyengébb osztályzatokat produkáló is. Van közöttük nagykőrösi la­kos, valamint az ország más részéből való. Kollégista, és helyben lakó. Vállra omló beatles-frizurájú és rövidre nyírt hajú. íme a válaszok: Az osztályfőnökök gyak­ran nyomják a szöveget, hogy valamelyik tárggyal komo­lyabban foglalkozzunk, ez hasznunkra lesz az egyetemi felvételinél. Tulajdonképpen igazuk van... — Szeretem ezt az iskólát, jó az osztályközösség s a ta­nárokkal sincs különösebb bajom, persze néha lehetné­nek megértőbbek Is. s. — Ha jó az osztályközösség; s nálunk az, akkor nincs baj. Közösen minden könnyebb.— — Sajnos, ezt nem mondha­tom el az osztályomról. Szét­húzok vagyunk, de ez nemcsak rajtunk múlik... — Kis faluból kerültem ide és nagyon jól érzem magam itt, mert sokan vagyunk, sok barátom van, és gyakran ér­zem, hogy a tanár nem a fé­lelmetes tanár, hanem ő is jó­barát ... — Néha kifogjuk, a tanár­nak is lehet rossz napja... — Tovább akarok tanulni,' tudom, hogy nehéz bejutni az egyetemre, de úgy gondolom, ez az iskola jó alapot ad; s ezért reménykedem a felvételi sikerében... — Azért diák valaki, hogy tanuljon, persze sokszor jobb volna helyette mást csinálni,’ Itt a tavasz... — Szeretem az iskolát, jól érzem itt magam... Emlékeimben nem csalód» tam, az iskola, a tanárok ma is olyanok, mint voltak 25—50 vagy akár száz évvel ezelőtt. Nem köny-s nyű a tanár dolga, s hogy miért azt Mara: György így fogalmazta meg: „Gyorsul az idő. Szédítően szép korunkban a tanítók, tanárok, oktatók állnak a legfontosabb poszton, A tankönyvek ötévenként cse­rélődnek. Mindenki elmarad­hat a gyorsuló világban, de a tanító soha. Az ő munkájuktól függ, milyen lesz néhány évti­zed múlva a termelékenység, az életszínvonal, milyen lesz' népünk helyezése a nemzetek versenyében”, (karácsonyi) KÖLTÉSZET NAPJA Megnyitó a visegrádi „Őrtorony”-ban Holnap, József Attila szüle­tésnapján már hatodszor ren­dezik meg hazánkban a szép szó, a vers ünnepét, a „költé­szet napját”. A magyar líra mindenkor szoros kapcsolatot tartott né­pünk sorsával, a társadalom­ban munkálkodó törekvések­kel. Legjobbjaink, nagyjaink ennek adtak hangot költemé­nyeikben a múltban — és ma is. József Attila már arról írt, hogy a költő, miközben versel, alakítja a világot azok segít­ségével, akik szeretik a művé­szetet és az emberséget kere­sik benne. Az idén a költészet napja József Attilán kívül hódol Ady Endre emlékének is. Pest megyében ' a visegrádi „őrto­rony Irodalmi és Művészeti Klubban” tartják meg a könyvbarát bizottság rendezé­sében a megyei ünnepséget. Holnap este hét órakor dr. Czine Mihály egyetemi docens ünnepi beszédében Ady End­re műveit méltatja. Az irodal­mi műsorban közreműködik Tatár Eszter, a Nemzeti Szín­ház, Bordás György, a Mágyar Állami Operaház és Miskolczi Ottó, a Vígszínház művésze. Az iskolák, az irodalmi szín­padok és művelődési házak is rangos műsorokkal készültek az ünnepre. A monori gimná­zium az egész napot névadó­jának, József Attilának szen­téin Neves költők járják majd a megyét; többek között Csoóri Sándor Budaörsre és Ceglédre látogat, Várnai Zseni Öcsára, Juhász Ferenc Vácra. Vendé­gül hívták Bella Istvánt és Baranyi Ferencet is. PINTEHISTVAIT' oil árért. 23. Zene csendült fel, a Rákó- czi-induló. A hangforrást nem sikerült megtalálnom, aligha­nem rejtett hangszórókból, magnetofonszalagról közvetí­tették a muzsikát. Nánássy, mint valami jól idomított katonaló, felkapta a fejét, és gondosan kiszámított léptekkel a terem közepe felé tartott. Mögötte három lépés­nyire követte Csánkó, két frakkos, kitüntetésekkel tele­aggatott úr kíséretében. Mi a terem közepe táján tartózkodtunk. Nánássy út­közben mindkettőnket megpil­lantott, s szeme tágra meredt a csodálkozástól. Meg is állt, bevárta Csánkót, súgott neki valamit, minden bizonnyal ró­lunk beszélt, s csak aztán folytatta útját. Én észrevettem baljós tekintetét, s a terem sarka felé akartam húzódni, de Tern er nem engedte. Észrevét­lenül, de határozottan megra­gadta a csuklómat. — Itt maradsz! — paran­csolta. Közben Nánássy a terem közepére ért, a zene elhall­gatott. — Vitéz Csánkó András ve­zérezredes úr Öméltósága, a Magyar Nemzetmentők Baj­társi Körének vezérelnöke, a nemzeti érzelmű magyarság vezérlő csillaga és reménysé­ge kíván szólni... Vezérezre­des urunk nem törődik az éle­tét fenyegető vörös ügynökök­kel, hanem áldozatos lélekkel eleget tesz e percben is nem­zeti kötelességének. Nyilván­való azonban, hogy ellensé­geink bérencei e percben is köztünk tartózkodnak. Figyel­meztetem őket — emelte fel a hangját Nánássy, és meredten rámnézett —, hogy minden óvó rendszabályt foganatosí­tottunk szeretett vezérünk biztonsága érdekében. Figyel­meztetem a gazembereket, hogy merényletük kudarcba fog fulladni, és az árulókat itt a helyszínen felkoncoljuk! Túlzás lenne azt állítani, hogy e percben a derűs nyug­díj évekre gondoltam. Már bántam, hogy igent mondtam Ternernek, és eljöttem erre a teára. Ismét elátkoztam azt a percet, amikor magyar szót akartam hallani, amikor eszembe jutott a bableves füs­tölt hússal és csipetkével... De most már nem volt vissza­út. Nánássy szavait gyér taps követte. Csak azok ünnepel­tek, akik néhány perccel előbb Csánkó társaságában álldogál­tak a sarokban. Csánkó udvarias meghajlás­sal köszöntötte a megjelente­ket és beszélni kezdett: — Nemzettestvérek! Idegen­be száműzött magyarok! Azért jöttem el közétek a vén Euró­pából, hogy a magyar szabad­ság, az ezeréves Magyaror­szág feltámadásának ígéretét hozzam. Az általam vezetett mozgalom, a Magyar Nemzet­mentők Bajtársi Köre, mint az emigrációban élő magyar­ság egyetlen igazi én önzetlen szervezete, van hivatva kivív­ni a magyar szabadságot és az otthon dúló tatárjárás után visszavezetni szülőhazánkat a régi útra. Most, midőn Ame­rika földjére léptem, sajná­lattal kell megállapítanom, hogy idekint élő honfitársaim egy részében már teljesen ki­aludt, vagy alig pislákol az a láng, amely ha megszólal a hajnali kakasszó, hitünk sze­rint lángra gyújtja majd a szárazföldet és a tengert... Ideges voltam, de nem áll­hattam meg nevetés nélkül. A zsebkendőmmel akartam lep­lezni, hogy kinevetem Csánkó urat. Ámde mielőtt még a zse­bembe nyúlhattam volna, két fiatalember fogott közre, és csak akkor engedett a szorí­tásuk, amikor látták, hogy mit veszek elő. Csánkó közben folytatta: — ... Azért jöttem közétek, hogy felélesszem azt a szent lángot, amely elhamvasztja majd ellenségeinket. Üzenem nektek, hogy a helyemen va­gyok. És büszkén számolhatok be arról, hogy nemcsak az egész világ nemzeti érzelmű magyarságának bizalmát bí­rom, hanem a szabad világ hivatalos köreinek bizalmát is. Az általam vezetett és a magyarság képviseletére egye­dül hivatott mozgalom, a Ma­gyar Nemzetmentők Bajtársi Köre élvezi a hivatalos ame­rikai és más körök támogatá­sát. Sajnos akadnak az ide­genben élő magyarok között olyanok, akik azt állítják, hogy köztem és a nyugati or­szágok hivatalos körei között ellentétek támadtak, és hogy ezek az általam igen tisztelt személyiségek másokat támo­gatnak. Ki kell jelentenem erről a helyről, hogy mindez nem egyéb aljas rágalomnál! Csattanós választ adnak ezek­nek a mai Czilleieknek azok az események, amelyek éppen a legutóbbi napokban foglal­koztatják nemcsak a magyar­ságot, hanem a legszélesebb körű nemzetközi közvéleményt is. Mint tudvalevő, merényle­tet készítettek elő ellenem. Kérdezem én, tisztelt nemzet­testvéreim, s feleljen ki-ki magyar lelkiismerete szerint: vajon miért éppen az én éle­temre, vitéz Csánkó András vezérezredesnek, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre elnökének életére törnek el­lenségeink? A válasz nem le­het kétséges! Egy az isten, egy a haza, egy a válasz... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom