Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-09 / 79. szám
4 ™'&Úrtnn 1969. ÁPRILIS 9., SZERDA A lepergett évtizedek talán legnagyszerűbb eredménye, hogy a szegénység és a magyarok betegsége, a tbc, visz- szaszorult a sokféle betegség sorai mögé. Az új létesítmények, gondozóintézetek mind egy-egy állomás az eredményes küzdelemben. Legutóbb Vácott avattak tüdőgondozót. Foto: Urbán Csaba királyfi birtoka Festmény a tölgyfán A piliscsabaiak hosszú idő óta büszkélkedtek falujuk nevével. Elmondták mindenkinek, hogy nem akármilyen község ez: Csaba királyfi vetette meg alapjait. Nem mintha különösebb hasznuk származott volna ebből a hiedelemből, de ragaszkodtak hozzá. Az ezerhétszázas években betelepült svábok és szlovákok éppen olyan buzgón terjesztették, mint a nagyon kisszámú magyarság. Egészen a legutóbbi időkig. A modern történetírás felkutatta, hogy az erdők között megbúvó falu mástól nyerte a nevét. Okleveleinkben először 1274-ben szerepel, amikor is a községet Mois nádor Csaba nevezetű fia a nyulak-szigeti apácáknak adományozta. Piliscsaba ettől kezdve évszázadokig egyházi tulajdonban volt, de szép hangzású nevét mind a mai napig megtartotta. A budai járásban másik érdekes névvel is találkozunk: Makkos Máriáéval. Arról, hogy kegyhely, valamikor nagy KÖNYVESPOLC VAN GOGH A XIX. század érlelte meg az európai kultúra a forradalmát, s az első lépéseket a képzőművészetben az impresszionista művészek tették meg. Tettük hatalmas felfedezés volt, az elavult művészeti formák tagadása győzelmet aratott, de tovább kellett menni, mert az úton akkor már nem lehetett megállni. Az impresszionisták utáni nemzedék nagy, stílusteremtő művészegyéniségei közül való Van Gogh. Korai művein a holland parasztok életének komorságát ábrázolta, érett L. PERVOMAJSZKIJ: alkotásain pedig lángoló színekkel festette meg Dél- Franciaország tájait és embereit. A színek expresszivitásának felfedezésével az expresszionista festészet egyik fontos úttörője volt Tragikus véget ért, rövid pályafutását maradandó értékű műveit Dávid Katalin művészettörténész tanulmánya ismerteti a Corvina Kiadó A művészet kiskönyvtára Van Gogh című legújabb kötetében, 61 reprodukcióval és köztük 6 színes képpel. — K — VAD MÉH A Lenin-díjas szovjet költő ezúttal prózában szól az olvasóhoz, de így is hőskölteményt alkot, modern, igényes irodalmi eszközökkel. Az események középpontjában Varvara, a fotoriportemő áll, akinek sorsában kirajzolódik három generáció sok-sok emberi és társadalmi problémája. Egyéni és közösségi élet, törHeuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő) FELVÉTELRE KERES: férfi betanított és segédmunkásokat, továbbá könnyű fizikai munkára nyugdíjas és fiatalkorú férfiakat és nőket. JÓ KERESETI LEHETŐSÉGI Betanított munkásoknak havi 2000—2500 Ft, segédmunkásoknak havi 1700—1800 Ft. Havonta kettő, illetve három szabad szombat Váci és Vác környéki lakosoknak időmegtakarítás. Jelentkezés: Heuréka Gumigyár Munkaügyi osztály Mindennap reggel 7 órától. vénytelenség okozta sérelmek és helytállás a háború viharában, ilyen és ehhez hasonló kérdésekről szól ez a szép, érdekes regény, amely egy tragikus szerelem köré fonódik. Pervomajszkij drámai telítettségű regényéből — a Zrínyi Kiadónál jelent meg — film is készült, amelyet Keserű méz címmel mutattak be a magyar közönségnek. templom állt ott, amelyet a XVIII. században barokk stílben újjáépítettek, most r.em ! szólunk, csupán a név eredetéről. A szájhagyomány úgy tartja, hogy a török jraium előtt kis kápolna állt az óriási tölgyfarengeteg kellős közepén. Ide jártak a szegények, a makkoltató kondások imádkozni. Amikor a törökdúlás a templomot elérte, az emberek kimentették a Máriát ábrázoló oltárképet és egy tölgyfára akasztották. A festmény ott vészelte át a megszállás százötven esztendejét. Ez kétségkívül rendkívüli dolog, ezért rövid idő múltán már csodatételek, eredményes gyógyulások történetét mesélték a környéken. k. m. TV-FIGYELO A szórakozás hete összekavart naptári hét, négyes ünnep, hatvan óra műsoridő. Ez nyomta rá a bélyegét a televízió elmúlt heti műsoraira. Érthető — a négyes ünnep következtében —, ha elsősorban szórakoztató jellegű produkciók töltötték ki a hatvan óra műsoridő jelentős részét. Kedden és csütörtökön a Vihar őrnagy című szovjet tv- filmet láthattuk. A második világháborúban játszódó kémtörténet sok váratlan fordulatot hozott. A Vihar őrnagy vezette három tagú különítménynek Krakkó elpusztítását kellett megakadályoznia. Feladatukat —, ha életük árán is — teljesítették a bátor felderítők. Ha a film nem is tartozott a kiemelkedő szovjet Válogassuk meg a koponyákat Aa mikor tejbevágtam egy AlM üres szódásüveggel, ji kissé megszédült. “* Amikor egy fél óra műim egy teli üvegből felmosták, megkérdezte, hogy miért ütöttem le. — Csak — mondtam egykedvűen, mert sohase szerettem a sok beszédet. — Csak? Akkor jó — tette hozzá megnyugodva —, azt hittem, hogy haragudni tetszik rám. — Ha haragudnék, te nyomott fej, akkor teli üveggel vágtalak volna főbe ... Világos? — Világos — mondta megértőén és kerekre nyílt szemmel figyelte, mint adok sima tenyérrel egy nagy pofont egy ürgének, aki mellettem mert málnaszörpöt inni, ráadásul pohárból. Amikor az ürgét kivitték, intettem neki: — Látod, erre sem haragudtam ... — Miért, ha haragszik, akkor mit tett volna? — kérdezte a kis naiv, akinek úgy látszik, fogalma sincs a való kocsmai életről. — Akkor ezt a kis izét ide ráhúztam volna gyönyörű csülkeimre — mutattam neki a boxeromat — s akkor zutty ... reccs. .. — Mi az, hogy reccs? — Az állkapcsa, te üres magnószalag — magyaráztam sóhajtva, mert világéletemben ki nem állhattam az érthetetlen muksókat és mérgemben belerúgtam egy arra ténfergő fejbe, aki egyből kinyúlt, mint a futószőnyeg. — Gyors munka volt, mi? — kérdeztem a kis naivat, mert azért én is szeretem, ha elismerik, hogy nemcsak pontos, gyors, de szép munkát is végzek. — Igen... nagyon ... csak — makogta és rémült kíváncsisággal nézett rám, pedig semmi oka nem volt az ijedtségre, nem voltam dühös rá, s különben is egy embert kétszer nem szoktam leütni félórán belül. — Mi az, hogy csak? — Hát, hogy... csak... Szóval nem tetszik félni, mégis ugye az ilyenért, ha megtudják, ha feljelentik, ugyebár, bírósági ítélet, hogy úgy mondjam, börtön jár... — Nevetnem kell — és nevettem is — te kis mafla ... Ha bemész a moziba, ficcsolsz a jegyért vagy nem ficcsolsz? Ugye, hogy ficcsolsz. Semmit sem adnak ingyen. De a mozijegy sem drága, kis ürge... Na látod, Néha... néha elkapnak, kiosztanak, két-három hónapot ... na, mondjuk négyet... S akkor mi van. Egy tüdő- gyulladással is elfekszik az ember annyit... Na, jó a szövegem? — magyaráztam meg a kis naivnak, s aztán, hogy az órámon már letelt a félóra, óvatosan, inkább bará- tilag csak, fejbevertem egy sö- röskancsóval... A két évet nem ezért kaptam. Süket duma. Azért kaptam, mert... tudnom kellett volna, hogyha kétszer ugyanoda ütök, az már veszélyes lehet. Az is volt. Végleg kinyúlt az ürge. De haragszom rá. Ha most itt lenne, teli szódásüveggel kapna. Egy ilyen marha. Akinek ennyire vacak a koponyája, az ne járjon jobb helyekre, vagy vegyen egy jobbat, nem igaz? Gyurkó Géza alkotások közé, izgalmas három órát szerzett a nézőknek. Pénteken gyerekfilmekkel kezdődött a nonstop műsor. A műsornyitó Asa portréja című svéd kisfilm bemutatása óhatatlanul is némi meghökkenést okozott azoknak a felnőtteknek, akik — ellenőrizve kisgyermekük tv-nézését — odapislogtak a képernyőre, amelyen hosszú perceken át egy kislány szaladgált, jobbára teljesen meztelenül. Hadd ne firtassam, milyeú beszélgetések hangzottak és hangozhattak el ezen a kora reggeli órán szülők és hat-nyolc éves fiúgyermekük között. Ki tudja hányadszor is szívesen néztük meg újra a Valahol Európában című magyar filmet, amely huszonkét év távlatából sem veszített semmit művészi értékéből. A péntek esti főműsort alkotó írta, aki mondta című produkció legnagyobb hibája az volt, hogy nagyon sokan hallották már a rádióban. A vidám műsorok pedig általában nem időtállók... A Fiatal vagy, szertelen című Liszkay Judit — show sajnos, éppen e műfaj legfőbb erényével, a látványossággal maradt adós. Nem bánták meg szombaton, akik megnézték a Falu-e még a falu? című adás második részét. (Első részét egy hete közvetítették.) A kétrészes műsor nyomán hiteles képet kaphattak a mai magyar falu valóságából. Vasárnap és hétfőn, délelőtt láthattuk A Vénusz urai című angol tudományos fantasztikus kalandfilmet. Izgalmas, fordulatos volt, s minden bizonnyal még sokáig témája marad a gyerekeknek. Elsősorban azért, mert ilyen jellegű film csak nagy ritkán kerül a mi televíziónk képernyőjére. Pedig, ha valami foglalkoztatja a gyermekek fantáziáját — sőt, a felnőttekét is! — az éppen a napjainkban realizálódó űrutazások. Ha a Fiatal vagy, szertelen című produkcióból hiányzott az igazi show, úgy maradéktalanul megkaphattuk ezt a Párizs —dalban című filmből, amelyben olyan kitűnő „kalauz” vezette végig a nézőket Párizson, mint a nálunk is jól ismert francia énekesnő, Juliette Greco. Krimiben sem volt hiány az ünnepek alatt. Magyar tv- adaptációban láthattuk Robert Thomas: A második lövés című, időben túlméretezett darabját, valamint A zárt tárgyalás című olasz filmet, amelynek ötletszegénységén, a szép Anita Ekberg sem segíthetett. p. P. Pintér, istvákt= ollárért 22. Megvártam, amíg Terner átöltözik. Szmokingot vett fel. Ügy nézett ki, mint egy hollywoodi statiszta az „öreg ember nem vénember” című kétmillió dolláros film zárójelenetében, amikor hetven éven felüli szmokingos urak tizenhét éven aluli, hiányos öltözetű lányokkal táncolnak a tengerparton ... Kopott szürke ruhám bizony még rútab- bul festett a szmokingköltemény mellett. — Sajnos, az én ruhám nemigen illik az alkalomhoz — mentegetőztem. — Ne törődj vele, fiam! — Doberdónál még rongyosabbak voltak a huszárjaim ... Nem fejezte be a mondatot, mert közben az órájára nézett. — Gyerünk, sietnünk kell. Nem szeretném elszalasztani Csánkó szónoklatát. A végén lesz a megfelelő pillanat... Javasoltam, hogy hívjunk taxit, de Terner a mellékutcában parkírozó saját kocsijához vezetett. Az ócska Ford fél óra alatt a Rithmus Hallba vitt bennünket. Már többször láttam kívülről az impozáns épületet, de még soha nem volt rá pénzem, hogy belülről is megnézzem. Elvis Presley egyik hangversenyén, amelyet itt tartottak, tizenkét dollár-volt a legolcsóbb jegy, a profi nehézsúlyú ökölvívódöntőn pedig húsz. Az újságokból tudtam, hogy a Rithmus Hallba negyvenezer ember fér be, a nagytermet azonban most sem láthattam meg, mert a portás az egyik harmadik emeleti mellékterembe utasított bennünket. Az is éppen elég nagy helyiség. Akkora lehet, mint a pesti Sportcsarnok fele. Az egyik oldalon, hosszú büfépult mögött, fehér kötényes kiszolgálólányok álltak. A meghívó egyik szelvényére adtak egy csésze teát meg egy pár, a mi débreceninkhez hasonló főtt kolbászt. Örömmel láttam, hogy nem édes szószt, hanem jófajta tormát adtak hozzá ízesítőül. Eszembe jutott, hogy reggel óta nem ettem. Én is ki akartam váltani az adagomat. Terner azonban nem engedte. — Nem enni jöttünk ide! — morogta. — Egyék meg a vacak lókolbászukat! Vagy négyszázan lehettek a teremben. Temert néhányan köszöntötték, de senki sem fogott vele kezet. Mások, jóllehet látszott, hogy ismerik az exaltábornagyot, köszönés nélkül mentek el mellette. A szemük villámlott. Temert azonban mindez nem izgatta. Az egyik sarokban álldogáló csoport felé mutatott: — Ott az a gazember! És még van pofája hordani a kitüntetéseket! Azonnal kitaláltam, hogy a gazember csak Csánkó lehet. A Nyugat-Németországból érkezett vezérelnök frakkot viselt, és a bal melle telis-tele volt különböző plecsnikkeL — Azért sok kitüntetése van — jegyeztem meg. — Pár márkáért vette őket — legyintett Terner. És elmondta, hogy Nyugat- Németországban, Münchenben él egy élelmes Özvegyasszony. Huszártiszt volt a férje, de 1946-ban megszökött tőle és kivándorolt Argentínába, ahol később meg is halt. A feleségét otthagyta egyedül, árván, minden jövedelem nélkül. Az asszonyt úrilánynak nevelték, egyetlen dologhoz értett, semmi máshoz. Abból a dologból azonban abban az időben Németország nyugatiak által megszállt részén a nála fiatalabbak és szebbek is nehezen élhettek meg, olyan nagy volt a konkurrencia. Az özvegy azonban mégsem halt éhen, mert remek ötlete támadt. Észrevette, hogy a kintmaradt tisztek felvágnak az annak idején, a Horthy-időkben kapott kitüntetéseikkel, de egyikük sem hordja őket. A visz- szavonulás idején eldobálták az érdemrendeket, s mikor ismét szükség lett volna rájuk, nem tudták pótolni őket. Az Slágerlistánk BACH ÉS MAGAY Ezen a héten változások történtek, több új zeneszám került slágerlistánkba. Szavazni viszont változatlanul ugyanott lehet, ahol a múlt héten; a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat érdi, nagykőrösi, ceglédi, szigethalmi, szentendrei, váci és a Fővárosi Bútor-, Hangszer- Kiskereskedelmi Vállalat VI., Lenin körút 44. szám alatti boltjában. Művészlemezek: 1. Bach: H-moll mise (Lehotka) 60, 2. Bartók: Allegró-barbaró 58, 3. Beethoven: III. zongoraverseny (Fischer) 54, 4. Vörös bort ittam az este 47, 5. Dvorák: Űj világ szimfónia 42 pont. Tánclemezek: 1. Csigaház (Magay) 120, 2. Megmondták előre (Zalatnay) 115, 3. Azok a szép napok (Harangozó) 112 4. Ö, egy kis csók (Expressz) 107, 5. Trombitás Frédi (Omega kislemez) 103, 6. Illés-sztori (Illés nagylemez) 98, 7. Mindenkinek van egy álma (Harangozó) 95, 8. Hull a hó (Kovács Kati) 91 9. Szebb a páva (Neolton) 88, 10. (Bolond vagy (Zalatnay) 86 pont. (Sunyó) Fesztiváltól nagylemezig Én még emlékszem, mikor a 66-os táncdalfesztivál után az Illés-együttes kijelentette: — Többet a fesztiválon nem indulunk — muzsikánk csak szűk rétegnek szól. A 68-as táncdalfesztiválon mégis elindultak — sikerrel. Most megjelent második nagylemezük, melyen az együttes zenéjéről így nyilatkozik: — Zenénk mindenkihez szól. Ennyit változtak volna? —te— Elfújta a szél... A filmcímek, mint köztudomású, többnyire sokat ígérnek, többet, mint amennyit a film tartalmaz. A nyugat-virginiai Glendale egyik nyitptt nyári filmszínháza nézőinek sémmi okuk sem volt a panaszra ebben a vonatkozásban, amikor egy nagy szélvihar váratlanul elfújta a gyengén rögzített filmvásznat is. Az emelvény bal oldalán csupán egy túldimenzionált reklámtábla maradt állva, ezzel a címmel: „Elfújta a szél’’. SZARVAK A házaspár aranylakodalmát ünnepli. Az ünnepség belenyúlik a késő éjszakába. Egyszer csak a jubiláló aggastyán így szól vejeihez: „Bizony, kedveskéim, életemben sok férjet felszarvaztam!” Mire szelíd mosollyal megszólal a felesége: „Én csak egyetlenegyet.” asszony írt az egyik magyar- országi rokonának, aki összeszedett egy csomó kitüntetést és elküldte neki. Erre a bús özvegy kitüntetésüzletet nyitott, amely azóta is kitűnően megy. Négy-öt márkáért bármiféle régi magyar kitüntetést meg lehet nála vásárolni. Alighanem Csánkó is ilyen egyszerűen és olcsón dekorálta ki magát a jelvényekkel. A teremben meglehetősen hűvös volt a hangulat. Észrevettem, hogy Csánkó mellett Nánássy áll, az egyetlen ember a jelenlevők közül, akit személyesen is ismertem. Nánássy azonban nem vett észre engem, mással volt elfoglalva. Meglehetősen nagy buzgalommal magyarázott valamit Csánkónak. Mindkettőjüknek ragyogott az arca, szemmel láthatóan meg voltak elégedve a jelenlevők létszámával. Annál jobban bosszankodott Terner, hogy ilyen sokan megjelentek Csánkó toborzására, — A szélhámos! — morogta. — Tíz jegy sem fogyott el, amíg ki nem találta ezt a merényletblöfföt. Most, persze, eljöttek az emberek, mert kíváncsiak. Közönséges csalás! De majd adok én neki gyilkosságot! (Folytatjuk)
