Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
KITÜNTETÉSEK termelőszövetkezeti Ingóknak Hazánk felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából Sápi Imre, a váci Kossuth Tsz elnöke a Munlja Érdemrend bronz fokozatát kapta. A Mezőgazdaság kiváló dolgozója miniszteri kitüntetésben Jakus János fogatos (Ácsa), Horváth Mihály gép- csoportvezető (Alsógöd), Gyur- kovics János növénytermeszA hármas jubileumi versenyben első a püspökhatvani Új Barázda A napokban értékelték az Észak-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezeték Területi Szövetségénél az alsógödi Egyesült Dunamenti Tsz által kezdeményezett termelőszövetkezeti versenyt. A versenykihívásban felsorolt feltételeknek legjobban a püspökhatvani Uj Barázda Tsz tett eleget, ezért a verseny- bizottság neki adta a megtisztelő első helyezést. Ezen felül a termelőszövetkezet részt vesz az országos versenyben is. Második helyezést a váchartyáni Alkotmány Tsz. a harmadik helyet pedig a váci Kossuth Tsz érte el. A politikai, társadalmi munkában kiemelkedő eredményeket elért pedagógusok április 4-i jutalmazására negyvenötezer forintot fordított a városi tanács művelődési osztálya. Mii látunk a mozikban ? MADÁCH 4—6: Tíz kicsi indián (Agatha Christie regénye alapján készült angol bűnügyi film. Kísérő: Portrék.) — 7-én: Fantomas visszatér (színes olasz—francia filmvígjáték.) — Matiné, 6-án: Az utolsó vérbosszú. ÉPÍTŐK 4-én: Betyárok (román film. Kísérő: Szonett.) — 5—6: Elektra (Euripidész tragédiája görög filmen. Kísérő: Híradó.) — 7—8: Stan és Pan, a nagy nevettetök. tési brigád vezető (Csornád), Farkas Sáridor elnökhelyettes (Főt), Csernai Mihály építési brigádvezető (Kösd), K. Jakab József fogatos (Őr- szentmiklós), Varga József fejős (Püspökhatvan), Pápai György íömezőgazdász (Rád), Kalina Mihály juhász (Püspökszilágy), Bujtás József munkacsapat-vezető (Sződ), Kosdi Sándor traktoros (Vác, Kossuth), Posta Péter tsz- elnök (Váchartyán), ifj. Jakus Andrásné kertészeti dolgozó (Váchartyán), Cselőtei József né pénztáros (Főt) részesült. A kormánykitüntetést Sápi Imrének április 1-én a me-, gyei tanácsnál adták át, a miniszteri kitüntetéseket pedig ] tegnap nyújtották át a járási J tanácsnál. VÁC I WAPLÖ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1969. ÁPRILIS 4., PÉNTEK ¥eterántalálkozó, KISZ-fogadalomtétel, Szerdán és csütörtökön a I megemlékeztek hazánk íelsza- városban és a járásban vala- j badulásának 24. évfordulójá- mennyi üzemben és iskolában ; ról. Először történt, hogy az új KISZ-tagok — idős munkás- mozgalmi harcosok jelenlétében — ez alkalommal tettek ünnepélyes fogadalmat. A Váci Közgazdasági Szak- középiskolában csütörtökön író—olvasó találkozót rendeztek Moldova György részvételével. Ugyanitt veteránokat is meghívtak az iskolai ünnepségre. Délután üzemi, iskolai és hivatali küldöttségek gyülekeztek a Konstantin téren: 16 órakor pártbiDániel Kornél: Katonák (linómetszet). Helytörténeti pályázat a mérlegen Az első díjat nem adták ki — Hat pályaművet jutalomban részesítettek Dr. Lakatos Ernőnek, a Pest megyei Levéltár igazgatójának előadásával kezdődött kedd délután két órakor a Hazafias Népfront járási bizottsága és a járási tanács vb művelődés- ügyi osztálya rendezésében az az ünnepi ülés, amelyen a Váci Naplóban is közzétett helytörténeti pályázat eredményét ismertették. A tanácsteremben nyolc pályamű volt közszemlén, nyolc komoly, fáradságot és jó fel- készültséget igénylő írásmű várta, hogy szerzőik munkáját értékelje, a zsűri. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulójára hirdetett pályázatra beérkezett pályaműveket a Pest megyei Levéltárban alakult pártatlan bíráló bizottság olvasta át és adott róluk szakszerű véleményt. Ennek alapján döntött, illetve rangsorolt a járási tanács művelődési osztálya. A döntés szerint az első díjat nem adták ki, mert egyetlen pályamű sem érte el az első díjnak megfelelő követelményeket. A bíráló bizottság azonban a kategorizálást mégis méltányosnak találta, és a nyolc dolgozat közül hatot dicséretben és pénzjutalomban részesített. Jalcus Lajos (Penc) magas tzinvonalon, alapos munkával összegyűjtött és megírt Penc és környéke című pályamunkájáért 1500 forint jutalomban részesült. Kása Lajosné, Szabó Lajos, Csernák József, Kiss Nándor (tanácselnök és iskola- igazgató közös munkája), Angyal Lukácsáé 500—500; Gye- nes János sződligeti tanár pedig 300 forint jutalmat kapott. Két pályaművet, Petővárd Gyuláné és Harmos—Szőllősi Vác ról írott szép kiállítású munkáit a bírálók érdemben nem értékelték, mert témájukban a járási pályázat célkitűzésén kívül estek. Dr. Lakatos Ernő ismertette a falukrónika-írás időszerű problémáit, és bejelentette, hogy hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára újabb helytörténeti pályázatot hirdetnek. II. J. a járási es városi- zottság. a tanács, a KISZ- bizottság és a Hazafias Népfront elhelyezte koszorúját a szovjet hősi emlékmű talapzatán. Egy időben virágot helyeztek az alsóvárosi temetőben nyugvó szovjet harcosok sírjára. Este a fegyveres erők klubjában műsoros est volt az évforduló tiszteletére, neves fővárosi művészek felléptévé!. A váci járás valamennyi községében tegnap rendezték, illetve ma tartják az emlékünnepségeket, s elhelyezik a megemlékezés virágait a hősök sírjára, emlékművére. (p. r.) Kulturális hírek néhány mondatban A IV. Dunakanyar dalostalálkozóra készül a Vox Humana. A június 29-i találkozón részt vesz a KISZ Központi Művészegyüttes énekkara, a Vándor-kórus, az esztergomi Balassi Bálint énekkar, a Zeneművészeti Főiskola kamarakórusa, az Ifjú Zenebarátok Vegyeskara, az OICISZ Erkel Ferenc Művészegyüttes vegyeskara. A szocialista brigádvezetök klubja minden hónap negyedik szerdáján tartja összejöveteleit, a Madách Imre Művelődési Központban, este hat órától kilencig. Iskolánkívüli nyelvoktatás technikai fejlesztésére harmincezer forintot adott városunknak a Művelődésügyi Minisztérium. A * művelődési központ modern audiovizuális eszközöket vásárol az angol, orosz, német és eszperantó nyelvoktatáshoz, valamint idegen'nyelvű folyóiratokat rendel a kapott összegből. A zenebarátok klubja Pán sípjai címen zenés fejtörőt rendez április 8-án délután 5 órakor, a tömegszervezeti székházban. (Lenin út 45.) A művelődési központ Apolló ifjúsági klubja kiránduláson vesz részt ma — Királyrét, Kisinóc. Kóspallag, Kismaros útvonalon. — ki — Őrjárat — idegenforgalmi szezon előtt Vendégfogadás - Újpesttől Vácig in. Esős vasárnap délelőtt bokáig érő sárban captatva érem el Dunakeszin a Pavilon-étterem lépcsőjét. Régi, patinás hely, valamikor igen jól menő szálloda is volt az emeleten, ahol most néhány család lakik. Külföldi és diplomata rendszámú kocsik állanak a zuhogó esőben. Utasaik bent a hangulatos étteremben ebédelnek. Kedvelt helyük ez, annál is inkább, mivel az alagi lóversenytéren van az úgynevezett diplomataistálló, ahol a Budapestre akkreditált diplomatáit tartják vagy éppen bérlik hátaslovaikat. Alig akad vasárnap, vagy szombat délután, hogy négy-öt külföldi ki ne menjen Dunakeszi—Alagra. De a külföldi látogatók is kiugranak ide, híres ugyanis jó magyar konyhája, no, meg a válogatott borok. A raktárhelyiségnek is használt irodában nagy munkában találtam Brulich Tibor üzletvezetőt. Pár napja még csak helyettese volt a régi kiváló szakember, Fábián Zoltánnak. Bizonyos vonalon most is az, mert a Dunakanyar VV merésznek látszó átszervezésbe kezdett. Úgynevezett üzlet- csoport igazgatóságokat hozott létre a területen. Az egyik ilyen igazgatóság a Paviloné. Az átszervezés lényege az, hogy hat dunakeszi és környéki üzletet egy vezetés alá vontak. Ezekben nem lesznek vezetők, nem tartanak raktár- készletet. Megbízott kimérők, eladók szükség szerint 2—3 naponként kapják meg az árut és azzal az igazgatóságnan számolnak el. Ezzel munkaerőt, munkát (leltározás, nyilvántartás, adminisztráció) takarítanak meg. Ezek az üzletek a szezonban naponta 2—3 fajta egytálételt is kapnak a Pavilonból, és természetesen büféárut is. A vállalat, de a csoportigazgatóság vezetői is, nagy reményeket fűznek az átszervezéshez. Számukra több munkát jelent ugyan az elszámolás, de az áruelosztás egyöntetűbb és zavartalanabb lesz a nagy forgalmú vidéken. Az. üzletre ráférne a bővítés. Főleg raktár, meg öltöző és mosdó kellene. Mert ami van, gunk új élete is ott van a karók között és sorukban rendeződve megy, halad az ég alatt az ismeretlen, az új és szép felé. Ügy éreztem, hogy védelem és oltalom vesz körül, nemcsak engem, de apámat is, és az egész régi, nyomorult cselédsorsunk halálát jelző kopjafák ezek a karók. tünk a miénkbe, a mi földünkbe, hogy miképpen, mivel és hogyan — azt még nem tudtam. De vetni kell, apám mondta, és amit eddig ő mondott, az mindig szent és megváltozhatatlan volt. Annyira, mint ez a tavasz, aminek el kellett jönnie és most már csak ki kell mondani, hogy: Az a régi tavasz vetni kell! és tessék, lehet vetni és utána az aratás is a miénk lesz már, a miénk. ■jyrapok múltán vetettünk is. ll Egy majdnem háromlábú hadilóval és párjával, egy roskadt tehénkével. De valóban a miénket vetettük. Az aranyló kölesszemek úgy csorogtak a jó szagú magágyba, mintha minden vágyódásunk és reménységünk, megvalósult álmunk terítenénk a földre, a szent anyaföldbe: — a mi földünkbe. Amikor befejeztük, letarisz- nyáztunk a sarjadó akácos mellett. A felemás igavonók füvet szálaztak és én elmerülve szemléltem egy fürge tücsköt, amely gombszemével huncutul nézett, míg ringázta magát egy vadzabszálon. Felhők mártóztak a kék égben és messzi, a tölgyes felett egy kékvércse szinte egy helyben állt a levegőben, majd lehulló kő gyanánt tűnt el a fák alatt. Vele együtt tűnt el a szomorúság is. Valami nagyon jó csendesség ölelt át bennünket és ringatott, és békével borított le az áprilisi délután melegében... Hazafelé az alkonyatban por szállongott a szekér felett, és megkergült, fickándozó ürgék füttyentgettek reánk csúfondárosan. Nem szóltunk egymáshoz apámmal. Nem is tudtunk volna, mert az öröm keresztségén estünk át, és tudtuk, emellé szavakat úgysem lelhetünk soha. Mert az olyan boldogságot, amit az a tavasz hozott, nem mi mondjuk már el, hanem minden nap és év, ami azóta már magasra emelt bennünket. j falu alatti kis völgyben, zí a rétszélen letéptem három szál sárga kankalint és rászórtam a Katona sírjára. Ott van most is. Akkor sem tudtuk, és még ma sem, hogy ki volt, míg élt, míg szeretett és szenvedett, és míg ember volt. Semmit, csak annyit, hogy katona és ember volt. És azt, hogy akkor halt meg, mikor az a régi tavasz lépett mellénk és átkarolt, és azóta immár huszonnegyedszer borítja be fehér színű kökényszirommal a domboldalt. Csankó Lajos , az nem bírja ki a legelnézőbb | kritikát sem. Az étterem is ki- \ esi. Állítólag szó van — taná- | esi ígéret is — arról hogy a vendéglő melletti KÖZÉRT helyiségeit megkapják. A kö- I vetkező lépés lenne az emele- I ten levő lakók lakáshoz jutta- í tása és akkor nagyon szép 20 ágyas szállodát lehetne itt be- I rendezni. Legnagyobb gondjuk a lét- j szám. Takarítónő, konyhalány, l eladó, adminisztrátor és udva- j ros kellene sürgősen. Hiába hirdetnek, nem jelentkeznek, a helyi és a budapesti üzemek elviszik az embereket. S ha már „gondról” van szó, meg kell említeni, hogy a konyha is nagyon szűk, elhanyagolt. Alapos tatarozásra szorul, akárcsak az étterem parkettje. A konyha specialitása egyébként a halászlé és a Pannónia finom falatok, a pacalról nem is beszélve. Cigányzenekar muzsikál itt esténként, az étteremben és tág bisztróhelyiségében ember- emlékezet óta nagyobb kilengés nem történt. A panaszkönyvi bejegyzések is csupa dicsérő írások. Szóval egy jól menő üzlet. Éppen ezért több gondoskodás is szükséges, hogy a dolgozók munkakörülményei jobbak legyenek, szociális igényeiket kielégíthessék. Rozsnyai Simon (Folytatjuk) ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Magyar Imre és Csábri Erzsébet: Erika, Húsvéti Balázs és Stevka Zsuzsanna: Zsuzsanna, Ligetfalvi Lajos és Jakab Éva: János, Nagy Gábor és Arany Mária: Szilvia, Neer Imre és Varga Ibolya: Melinda, Tóth István és Becseics Erzsébet: István, Volenti cs Iván és Gyetval Anna: Ágnes. Gáspár Pál és Lakatos Margit: Gabriella, Kovács István és Cselőtei Erzsébet: Gábor nevű gyermeke. Házasságot kötött: Rákóczi Pál Nagy Piroskával, Miskei Lajos König Katalinnal, Cseri Sándor Tóth Matilddal, Mezei Gábor Pittfers Gizellával. Nándori Ferenc Werner Judittal és Becsó János Fűké Saroltával. Meghalt: Kajtor János (Liszt Ferenc sétány 4.), Kurdi Ferencné szül. Dvorzsák Julianna (Dózsa György út 79.) és Koncsinszky Gyula (Dózsa György út 30.). j2 a tavasz, az a régi, iga- zí zán tavasz volt. Csupa ragyogás minden, a napfény sem tudott betelni a világgal, szinte hallani lehetett, amint végigcsorog a romokon, a serkenő füveken és rügyeken. Ügy véltük akkor, hogy segíteni akar rajiunk a tavasz minden szépségével, gyönyörűségével, hogy eltakar és elrejt mindent abból a sok nyomorúságból és keserűségből, amit a háború itthagyott. Emlékszem, hogy az új szél milyen kedvesen borzolta a növekvőben levő árokparti füvet és valami teljesen megkönnyebbült énekszóval dobta fel magát, magasan a levegő- ég tisztasága alá minden új pacsirta. Soha nem hallott vidám énekszó volt ez is. Szokatlan számunkra, olyan ismeretlen csoda, amiben nem mertünk hinni még egypár hete a pincében. a iámmal álltunk a Piócás- 'ú dűlő sarkán, és a kis akácos mellett, a meleg napfényben pulink fürdözött, lihegve egy pacsirta megkergetése után. Orrunkban nemcsak a forrongó tavasz illatát éreztük, hanem a friss akáckarók vad, nyers szagát is. Ö, azok a karók! A1 hatalmas, régi urasági földeket osztották szabályos táblákra és soruk elvezetett a messziségbe. Az utolsók eltűntek a távol kékjében. Nekem úgy tűnt, hogy a maÉs a mi földünk sarkát jelző akácfán lengő piros kartoncsík — anyám régi kötőjéből — úgy repesett, lobogott, hogy szemem könnybe lábadt és láttam, hogy egy kicsi szél óvatosan körülszaglássza, rúajd játékosan vállára kapja, és mint lobogót, végiglengeti a dűlők során. — Vetni kellene — mondta apám, zsíros csulakalapját tarkójára tolva homlokát törül- gette. Az én homlokom is gyöngyözött, ám nem a melegtől, hanem attól az új és ismeretlen örömtől, amit csak a porhanyós tavaszi rögre borulva tudtam volna elmondani. Vagy nem is elmondani, csak mosolyogva végiggondolni, hogy: ni-ni! már mi ve-
