Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

KITÜNTETÉSEK termelőszövetkezeti Ingóknak Hazánk felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából Sápi Imre, a váci Kossuth Tsz elnöke a Munlja Érdem­rend bronz fokozatát kapta. A Mezőgazdaság kiváló dol­gozója miniszteri kitüntetés­ben Jakus János fogatos (Ácsa), Horváth Mihály gép- csoportvezető (Alsógöd), Gyur- kovics János növénytermesz­A hármas jubileumi versenyben első a püspökhatvani Új Barázda A napokban értékelték az Észak-Pest megyei Mezőgaz­dasági Szövetkezeték Terü­leti Szövetségénél az alsó­gödi Egyesült Dunamenti Tsz által kezdeményezett terme­lőszövetkezeti versenyt. A ver­senykihívásban felsorolt fel­tételeknek legjobban a püs­pökhatvani Uj Barázda Tsz tett eleget, ezért a verseny- bizottság neki adta a meg­tisztelő első helyezést. Ezen felül a termelőszövetkezet részt vesz az országos verseny­ben is. Második helyezést a váchartyáni Alkotmány Tsz. a harmadik helyet pedig a váci Kossuth Tsz érte el. A politikai, társadalmi mun­kában kiemelkedő eredmé­nyeket elért pedagógusok áp­rilis 4-i jutalmazására negy­venötezer forintot fordított a városi tanács művelődési osz­tálya. Mii látunk a mozikban ? MADÁCH 4—6: Tíz kicsi indián (Agatha Christie regé­nye alapján készült angol bűn­ügyi film. Kísérő: Portrék.) — 7-én: Fantomas visszatér (szí­nes olasz—francia filmvígjá­ték.) — Matiné, 6-án: Az utol­só vérbosszú. ÉPÍTŐK 4-én: Betyárok (ro­mán film. Kísérő: Szonett.) — 5—6: Elektra (Euripidész tra­gédiája görög filmen. Kísérő: Híradó.) — 7—8: Stan és Pan, a nagy nevettetök. tési brigád vezető (Csornád), Farkas Sáridor elnökhelyet­tes (Főt), Csernai Mihály épí­tési brigádvezető (Kösd), K. Jakab József fogatos (Őr- szentmiklós), Varga József fe­jős (Püspökhatvan), Pápai György íömezőgazdász (Rád), Kalina Mihály juhász (Püs­pökszilágy), Bujtás József munkacsapat-vezető (Sződ), Kosdi Sándor traktoros (Vác, Kossuth), Posta Péter tsz- elnök (Váchartyán), ifj. Jakus Andrásné kertészeti dolgozó (Váchartyán), Cselőtei Jó­zsef né pénztáros (Főt) része­sült. A kormánykitüntetést Sápi Imrének április 1-én a me-, gyei tanácsnál adták át, a mi­niszteri kitüntetéseket pedig ] tegnap nyújtották át a járási J tanácsnál. VÁC I WAPLÖ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1969. ÁPRILIS 4., PÉNTEK ¥eterántalálkozó, KISZ-fogadalomtétel, Szerdán és csütörtökön a I megemlékeztek hazánk íelsza- városban és a járásban vala- j badulásának 24. évfordulójá- mennyi üzemben és iskolában ; ról. Először történt, hogy az új KISZ-tagok — idős munkás- mozgalmi harcosok jelenlété­ben — ez alkalommal tettek ünnepélyes fogadalmat. A Váci Közgazdasági Szak- középiskolában csütörtökön író—olvasó találkozót rendeztek Moldova György részvételével. Ugyanitt veteránokat is meg­hívtak az iskolai ünnepségre. Délután üzemi, iskolai és hi­vatali küldöttségek gyülekez­tek a Konstantin téren: 16 óra­kor pártbi­Dániel Kornél: Katonák (linómetszet). Helytörténeti pályázat a mérlegen Az első díjat nem adták ki — Hat pályaművet jutalomban részesítettek Dr. Lakatos Ernőnek, a Pest megyei Levéltár igazgatójának előadásával kezdődött kedd délután két órakor a Hazafias Népfront járási bizottsága és a járási tanács vb művelődés- ügyi osztálya rendezésében az az ünnepi ülés, amelyen a Váci Naplóban is közzétett helytörténeti pályázat eredmé­nyét ismertették. A tanácsteremben nyolc pá­lyamű volt közszemlén, nyolc komoly, fáradságot és jó fel- készültséget igénylő írásmű várta, hogy szerzőik munká­ját értékelje, a zsűri. A Magyar Tanácsköztársa­ság megalakulásának 50. évfor­dulójára hirdetett pályázatra beérkezett pályaműveket a Pest megyei Levéltárban ala­kult pártatlan bíráló bizottság olvasta át és adott róluk szak­szerű véleményt. Ennek alap­ján döntött, illetve rangsorolt a járási tanács művelődési osz­tálya. A döntés szerint az első díjat nem adták ki, mert egyetlen pályamű sem érte el az első díjnak megfe­lelő követelményeket. A bíráló bizottság azonban a kategorizálást mégis méltá­nyosnak találta, és a nyolc dol­gozat közül hatot dicséretben és pénz­jutalomban részesített. Jalcus Lajos (Penc) magas tzinvonalon, alapos munkával összegyűjtött és megírt Penc és környéke című pályamun­kájáért 1500 forint jutalomban részesült. Kása Lajosné, Szabó Lajos, Csernák József, Kiss Nándor (tanácselnök és iskola- igazgató közös munkája), An­gyal Lukácsáé 500—500; Gye- nes János sződligeti tanár pe­dig 300 forint jutalmat kapott. Két pályaművet, Petővárd Gyuláné és Harmos—Szőllősi Vác ról írott szép kiállítású munkáit a bírálók érdemben nem értékelték, mert témájuk­ban a járási pályázat célkitű­zésén kívül estek. Dr. Lakatos Ernő ismertette a falukrónika-írás időszerű problémáit, és bejelentette, hogy hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulójára újabb helytörténeti pályázatot hir­detnek. II. J. a járási es városi- zottság. a tanács, a KISZ- bizottság és a Hazafias Népfront elhelyezte koszo­rúját a szovjet hősi em­lékmű talapzatán. Egy időben virágot helyeztek az alsóvárosi temetőben nyug­vó szovjet harcosok sírjára. Este a fegyveres erők klub­jában műsoros est volt az év­forduló tiszteletére, neves fő­városi művészek felléptévé!. A váci járás valamennyi községében tegnap rendezték, illetve ma tartják az emlék­ünnepségeket, s elhelyezik a megemlékezés virágait a hő­sök sírjára, emlékművére. (p. r.) Kulturális hírek néhány mondatban A IV. Dunakanyar dalosta­lálkozóra készül a Vox Hu­mana. A június 29-i talál­kozón részt vesz a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes ének­kara, a Vándor-kórus, az esz­tergomi Balassi Bálint ének­kar, a Zeneművészeti Főis­kola kamarakórusa, az Ifjú Zenebarátok Vegyeskara, az OICISZ Erkel Ferenc Mű­vészegyüttes vegyeskara. A szocialista brigádvezetök klubja minden hónap negye­dik szerdáján tartja összejö­veteleit, a Madách Imre Mű­velődési Központban, este hat órától kilencig. Iskolánkívüli nyelvoktatás technikai fejlesztésére har­mincezer forintot adott vá­rosunknak a Művelődésügyi Minisztérium. A * művelődési központ modern audiovizuá­lis eszközöket vásárol az an­gol, orosz, német és eszpe­rantó nyelvoktatáshoz, vala­mint idegen'nyelvű folyóira­tokat rendel a kapott összeg­ből. A zenebarátok klubja Pán sípjai címen zenés fejtörőt rendez április 8-án délután 5 órakor, a tömegszervezeti székházban. (Lenin út 45.) A művelődési központ Apol­ló ifjúsági klubja kirándu­láson vesz részt ma — Ki­rályrét, Kisinóc. Kóspallag, Kismaros útvonalon. — ki — Őrjárat — idegenforgalmi szezon előtt Vendégfogadás - Újpesttől Vácig in. Esős vasárnap délelőtt boká­ig érő sárban captatva érem el Dunakeszin a Pavilon-étte­rem lépcsőjét. Régi, patinás hely, valamikor igen jól menő szálloda is volt az emeleten, ahol most néhány család lakik. Külföldi és diplomata rend­számú kocsik állanak a zuhogó esőben. Utasaik bent a hangu­latos étteremben ebédelnek. Kedvelt helyük ez, annál is inkább, mivel az alagi lóver­senytéren van az úgynevezett diplomataistálló, ahol a Buda­pestre akkreditált diplomatáit tartják vagy éppen bérlik há­taslovaikat. Alig akad vasárnap, vagy szombat délután, hogy négy-öt külföldi ki ne menjen Duna­keszi—Alagra. De a külföldi látogatók is kiugranak ide, híres ugyanis jó magyar konyhája, no, meg a válogatott borok. A raktárhelyiségnek is hasz­nált irodában nagy munkában találtam Brulich Tibor üzlet­vezetőt. Pár napja még csak helyettese volt a régi kiváló szakember, Fábián Zoltánnak. Bizonyos vonalon most is az, mert a Dunakanyar VV me­résznek látszó átszervezésbe kezdett. Úgynevezett üzlet- csoport igazgatóságokat hozott létre a területen. Az egyik ilyen igazgatóság a Paviloné. Az átszervezés lényege az, hogy hat dunakeszi és környé­ki üzletet egy vezetés alá von­tak. Ezekben nem lesznek ve­zetők, nem tartanak raktár- készletet. Megbízott kimérők, eladók szükség szerint 2—3 na­ponként kapják meg az árut és azzal az igazgatóságnan számolnak el. Ezzel munka­erőt, munkát (leltározás, nyil­vántartás, adminisztráció) ta­karítanak meg. Ezek az üzle­tek a szezonban naponta 2—3 fajta egytálételt is kapnak a Pavilonból, és természetesen büféárut is. A vállalat, de a csoportigazgatóság vezetői is, nagy reményeket fűznek az át­szervezéshez. Számukra több munkát jelent ugyan az elszá­molás, de az áruelosztás egy­öntetűbb és zavartalanabb lesz a nagy forgalmú vidéken. Az. üzletre ráférne a bővítés. Főleg raktár, meg öltöző és mosdó kellene. Mert ami van, gunk új élete is ott van a karók között és sorukban ren­deződve megy, halad az ég alatt az ismeretlen, az új és szép felé. Ügy éreztem, hogy védelem és oltalom vesz kö­rül, nemcsak engem, de apá­mat is, és az egész régi, nyo­morult cselédsorsunk halálát jelző kopjafák ezek a karók. tünk a miénkbe, a mi földünk­be, hogy miképpen, mivel és hogyan — azt még nem tud­tam. De vetni kell, apám mondta, és amit eddig ő mon­dott, az mindig szent és meg­változhatatlan volt. Annyira, mint ez a tavasz, aminek el kellett jönnie és most már csak ki kell mondani, hogy: Az a régi tavasz vetni kell! és tessék, lehet vetni és utána az aratás is a miénk lesz már, a miénk. ■jyrapok múltán vetettünk is. ll Egy majdnem háromlábú hadilóval és párjával, egy roskadt tehénkével. De való­ban a miénket vetettük. Az aranyló kölesszemek úgy cso­rogtak a jó szagú magágyba, mintha minden vágyódásunk és reménységünk, megvalósult álmunk terítenénk a földre, a szent anyaföldbe: — a mi föl­dünkbe. Amikor befejeztük, letarisz- nyáztunk a sarjadó akácos mellett. A felemás igavonók füvet szálaztak és én elmerül­ve szemléltem egy fürge tücs­köt, amely gombszemével huncutul nézett, míg ringázta magát egy vadzabszálon. Felhők mártóztak a kék ég­ben és messzi, a tölgyes felett egy kékvércse szinte egy hely­ben állt a levegőben, majd le­hulló kő gyanánt tűnt el a fák alatt. Vele együtt tűnt el a szomorúság is. Valami na­gyon jó csendesség ölelt át bennünket és ringatott, és bé­kével borított le az áprilisi délután melegében... Hazafelé az alkonyatban por szállongott a szekér fe­lett, és megkergült, fickándozó ürgék füttyentgettek reánk csúfondárosan. Nem szóltunk egymáshoz apámmal. Nem is tudtunk volna, mert az öröm keresztségén estünk át, és tud­tuk, emellé szavakat úgysem lelhetünk soha. Mert az olyan boldogságot, amit az a tavasz hozott, nem mi mondjuk már el, hanem minden nap és év, ami azóta már magasra emelt bennünket. j falu alatti kis völgyben, zí a rétszélen letéptem há­rom szál sárga kankalint és rászórtam a Katona sírjára. Ott van most is. Akkor sem tudtuk, és még ma sem, hogy ki volt, míg élt, míg szeretett és szenvedett, és míg ember volt. Semmit, csak annyit, hogy katona és ember volt. És azt, hogy akkor halt meg, mi­kor az a régi tavasz lépett mellénk és átkarolt, és azóta immár huszonnegyedszer bo­rítja be fehér színű kökény­szirommal a domboldalt. Csankó Lajos , az nem bírja ki a legelnézőbb | kritikát sem. Az étterem is ki- \ esi. Állítólag szó van — taná- | esi ígéret is — arról hogy a vendéglő melletti KÖZÉRT helyiségeit megkapják. A kö- I vetkező lépés lenne az emele- I ten levő lakók lakáshoz jutta- í tása és akkor nagyon szép 20 ágyas szállodát lehetne itt be- I rendezni. Legnagyobb gondjuk a lét- j szám. Takarítónő, konyhalány, l eladó, adminisztrátor és udva- j ros kellene sürgősen. Hiába hirdetnek, nem jelentkeznek, a helyi és a budapesti üzemek elviszik az embereket. S ha már „gondról” van szó, meg kell említeni, hogy a konyha is nagyon szűk, elhanyagolt. Alapos tatarozásra szorul, akárcsak az étterem parkettje. A konyha speciali­tása egyébként a halászlé és a Pannónia finom falatok, a pacalról nem is beszélve. Ci­gányzenekar muzsikál itt es­ténként, az étteremben és tág bisztróhelyiségében ember- emlékezet óta nagyobb kilen­gés nem történt. A panasz­könyvi bejegyzések is csupa dicsérő írások. Szóval egy jól menő üzlet. Éppen ezért több gondoskodás is szükséges, hogy a dolgozók munkakörülményei jobbak le­gyenek, szociális igényeiket kielégíthessék. Rozsnyai Simon (Folytatjuk) ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Magyar Imre és Csábri Erzsébet: Erika, Hús­véti Balázs és Stevka Zsuzsan­na: Zsuzsanna, Ligetfalvi La­jos és Jakab Éva: János, Nagy Gábor és Arany Mária: Szil­via, Neer Imre és Varga Ibo­lya: Melinda, Tóth István és Becseics Erzsébet: István, Vo­lenti cs Iván és Gyetval Anna: Ágnes. Gáspár Pál és Lakatos Margit: Gabriella, Kovács István és Cselőtei Erzsébet: Gábor nevű gyermeke. Házasságot kötött: Rákóczi Pál Nagy Piroskával, Miskei Lajos König Katalinnal, Cseri Sándor Tóth Matilddal, Mezei Gábor Pittfers Gizellával. Nán­dori Ferenc Werner Judittal és Becsó János Fűké Saroltá­val. Meghalt: Kajtor János (Liszt Ferenc sétány 4.), Kurdi Ferencné szül. Dvorzsák Ju­lianna (Dózsa György út 79.) és Koncsinszky Gyula (Dózsa György út 30.). j2 a tavasz, az a régi, iga- zí zán tavasz volt. Csupa ragyogás minden, a napfény sem tudott betelni a világgal, szinte hallani lehetett, amint végigcsorog a romokon, a ser­kenő füveken és rügyeken. Ügy véltük akkor, hogy segí­teni akar rajiunk a tavasz minden szépségével, gyönyö­rűségével, hogy eltakar és el­rejt mindent abból a sok nyo­morúságból és keserűségből, amit a háború itthagyott. Emlékszem, hogy az új szél milyen kedvesen borzolta a növekvőben levő árokparti fü­vet és valami teljesen meg­könnyebbült énekszóval dobta fel magát, magasan a levegő- ég tisztasága alá minden új pacsirta. Soha nem hallott vi­dám énekszó volt ez is. Szo­katlan számunkra, olyan is­meretlen csoda, amiben nem mertünk hinni még egypár hete a pincében. a iámmal álltunk a Piócás- 'ú dűlő sarkán, és a kis aká­cos mellett, a meleg napfény­ben pulink fürdözött, lihegve egy pacsirta megkergetése után. Orrunkban nemcsak a forrongó tavasz illatát érez­tük, hanem a friss akáckarók vad, nyers szagát is. Ö, azok a karók! A1 hatalmas, régi ura­sági földeket osztották szabá­lyos táblákra és soruk elve­zetett a messziségbe. Az utol­sók eltűntek a távol kékjében. Nekem úgy tűnt, hogy a ma­És a mi földünk sarkát jelző akácfán lengő piros karton­csík — anyám régi kötőjéből — úgy repesett, lobogott, hogy szemem könnybe lábadt és láttam, hogy egy kicsi szél óvatosan körülszaglássza, rúajd játékosan vállára kapja, és mint lobogót, végiglengeti a dűlők során. — Vetni kellene — mondta apám, zsíros csulakalapját tar­kójára tolva homlokát törül- gette. Az én homlokom is gyöngyözött, ám nem a me­legtől, hanem attól az új és is­meretlen örömtől, amit csak a porhanyós tavaszi rögre bo­rulva tudtam volna elmonda­ni. Vagy nem is elmondani, csak mosolyogva végiggon­dolni, hogy: ni-ni! már mi ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom