Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-01 / 75. szám
6 r**i jfEcrcj kKíHm> 1969. ÁPRILIS I-, KEDD EPUL A BEREMENDI CEMENTMU 250 ezer köbméter föld Áll az építők városa Közvetlenül az országhatár mellett, Beremend és Kista- polca községek között, a villányi süveghegy „árnyékában” a múlt év áprilisában „megindult” a föld: az 1. számú Földmunkát Gépesítő Vállalat nehéz dózerei — az új beremendi cementmúvek építési programjának megfelelően —, megkezdték a beépítésre kijelölt, közel 50 holdas terület rendezését. A csendes, már-már kihalt, Dráva menti utakat ellepték a dömperek és teherautók, a falvakban százával „telepedtek le” idegenek — egyszóval: a különös hangulatú, isten háta mögötti hely — mintegy varázsütésre —, felébredt sok évtizedes álmából ... Egymillió tonna cement Beremend neve, mely tavaly még Baranyában sem jelentett túl sokat, egyre többször jelenik meg a lapokban, s az sem ritkaság hogy 15—20 személygépkocsi érkezik ide egyetlen napon — a fővárosból. A több mint 2 milliárd forintos költséggel épülő gyáróriás egymillió tonna cemen.- tét ad majd a népgazdaságnál! évente — s ez a tény egyszeriben országos jelentőséget adott a községnek. A megszokott hazai méretekhez viszonyítva kétségtelenül monumentális építkezés generáltervezője a Szilikátipari Tervező Intézet. Itt dolgozták ki a gyártási technológiát, itt tervezték a belső energiarendszert, itt végezték Halászcsárda a „Kutyavilágban A budafoki Duna-part pi- henőközpontjában — a „Kutyavilla” környékén — a XXII. kerületi tanács halásztanya és csárda létesítését vette tervbe. A meglehetően rossz talajú terület feltöltésén már huzamosabb ideje dolgoznak és a tereprendezést elrőeláthatólag az idén befejezik. Az egyedi megoldású, betonpillérekre emelt csárda mintegy 60—80 vendég fogadására lesz alkalmas. Berendeznek 200 személyes kerthelyiséget is. A több mint kétmillió forintos költséggel létesülő vendéglátóhely építéséhez a tervek szerint 1970-ben látnak hozzá s 1971-ben nyitják meg. Megindult a balatoni személyhajó-forgalom Ünnepélyesen megindították vasárnap a személyhajó-for- galmat a Balatonon. Az egyik legrégibb tavi hajó, a Jókai motoros futott ki elsőnek vasárnap reggel a siófoki kikötőből. Az ünnepi díszt öltött balatonfüredi mólón, mint minden évben, most is a várakozók népes csoportja fogadta az első hajót, amely egyben a tavaszi idegenforgalom kezdetét is jelenti. A balatoni hajózás idénynyitó ünnepsége a MAHART ingyenes sétajáratával ért véget. A Siófok—Balatonfüred—Tihany járattal egyidőben vasárnap megindult a személyhajózás a Fonyód—Badacsony közötti útvonalon is. A kora tavaszi menetrend május 4-ig lesz érvényben. ÓRIÁS SZÁRAZDOKK A Mitsubishi Heavy Industry Company japán cég Yokohamában befejezte egy 400 000 tonnás hajó javítására alkalmas szárazdokk építését. A szárazdokkot óriás szivattyúval is felszerelték, amely két és fél óra alatt eltávolítja ' a vizet a dokkból. a kőbányával kapcsolatos gazdaságossági számításokat. Mindez azonban csak az alap, a váz, tucatnyi más, szaktervező intézet egészített ki a legkisebb csavart is magában foglaló részlettervekkel. Csak néhányat a legfontosabbak közül: a magasépítés terveit az IPARTERV; az út, vasút, vízrendezés terveit a MÉLYÉP- TERV;. a mészkemencéket a Vegyigépgyár Fejlesztő és Tervező Iroda, az elektromos távvezetékeket az ERŐTERV; a gépészeti dokumentációt pedig a Szállítóberendezések Gyára készítette. De még a közreműködőknek is vannak közreműködői. A gyárhoz kapcsolódó lakótelepet például a Pécsi Tervező Vállalat mérnökei tervezték, a földmérés és kisajátítás munkálatait pedig a Pécsi Geodéziai Vállalat végezte. S a kivitelezőkről még szó sem esett...! Az utolsó szó előtt Nem túlzás a megállapítás: a BCM-et össznépi együttműködéssel az egész ország építi. Technikai színvonalunk mérőfoka az a beruházás, mely — a kormány határozata értelmében — nemcsak méreteivel, de korszerűségével is méltó társa lesz az európai cementipar nagy objektumainak. Ami az előkészítést illeti; a kormány és a Gazdasági Bizottság többször is tárgyalta e beruházás kérdését, s miután a jelenleg üzemelő hazai cementgyárak — Váctól Lábatlanig, illetve Hejőcsabáig —, mind az ország északi felében található, egyöntetű volt az állásfoglalás: az új cementmű délen legyen. A pontos helykijelölést természetesen sok vita és még több számítás, elemzés előzte meg. A tervezők valamennyi déli lehetőséget számba vettek. Kutatások folytak Villány, Nagy- harsány, sőt Bükkösd térségében is, s az „utolsó” szót csak az érintett bányák kővagyoná- nak ismeretében mondták ki. A beremendi kőbánya tetszés szerint bővíthető, s a rendelkezésre álló kiváló minőségű mészkő minimálisan 50 esztendőre elegendő A gyár üzemépületei Beremend és Kistapolca között az egykori borsóföldek helyén épülnek meg. A mészkövet rendkívül teherbírású közúton szállítják majd az őrlőhöz, illetve a forgókemencékhez. A magas fokon automatizált üzem nyugat-német, illetve NDK-beli gépeket kap. A vezérlőterembe minden információ gépi úton érkezik — az ipari tv kamerái valamennyi jelentősebb gépegységet „szemmel tartanak” —, az ügyeletes diszpécsereknek csak ellenőrizniük kell az „elektronikus igazgató” döntéseinek végrehajtását ... 391 forintért Hogy milyen előnyökkel jár a legkorszerűbb technológiák alkalmazása, csak néhány számot, Az új gyár felépülte után Beremend jelenlegi termelési érték szintjének nyolcszorosát adja, amely meghaladja a 638 millió forintot. (Az egy munkásra eső termelési érték a mostani évi 253 ezer forintról évi 800 ezer forintra nő). Ma egy tonna cement előállítása 3,43 munkaórát igényel — az új f yárban csak 1,4-et. A klinker- getéshez felhasznált kalóriamennyiség 70 százalékkal csökken — s ami talán a legjobban szemlélteti a változást; a mostani 663 forintos önköltség helyett az új mammut- üzem a számítások szerint mindössze 391 forintos tonnánkénti árral dolgozik. Beremenden szinte minden mozgásban van. (Az emberek is: a korábban elvándoroltak tucatjával jönnek vissza, hogy az építkezésen, s később a gyárban keressék meg kenyerüket.). A község általános rendezési terve alig fél évtizede készült, de máris módosítani kellett: az épülő gyár jóvoltából a község építészeti arculata is megváltozik. A falu-centrumban már az első ütemben 196 gyári lakás épül. A „miniváros” házai már állnak, a vidék központja egyelőre mégsem ez a néhány panelház: a felvonulási területen valóságos várost emeltek maguknak az építők. Egyelőre 1500 körül van a munkások száma, de szinte minden héten új csoportok érkeznek. Elhelyezésük a pionírok emlékét idézi: barnára lakkozott fabarakkok sora épült a szél járta mezőségen. Március közepén üzembehelyezték a modern 2000 személyes konyhát és éttermet is — s ezzel az építők városának eddigi legégetőbb gondja is megoldódott. Kedvezőek az előjelek Hogyan áll pillanatnyilag a nagy munka! A Földgép vállalat dózerei eltávolították a beépítésre szánt területről a humuszréteget, befejezték a „planírozást”, s már el is vonultak a vidékről. A kivitelezés első üteme tehát lezárult. Több mint 250 ezer köbméter földet mozgattak meg, s ma tényleg olyan ez a közel 50 holdas építkezési övezet, mint a simára gyalult asztallap. Az előkészítés legfontosabb feladatai közé tartozott az út és vasút megépítése. A múlt év ben mindkettő átadásra került — s ezzel megteremtődött a tulajdonképpeni építés megkezdésének lehetősége. Az amyagszállító kocsi-konvojok és vonatok sok tízezer tonna anyagot hordtak máris össze, s mivel az időjárás a vártnál kisebb mértékben akadályozta a szállítást, az idei „építési” év jó előjelekkel indul. A múlt év augusztusában egyébként mér a cementsilók alapozását is megkezdték: a 10 emelet friagas raktártor- nyok 2,8 méteres vasbeton-talpon állnak majd. A magasépítés az igazi jólidő beállta után kezdődik, s miután a határidők meglehetősen szorosak — 1972-ben már teljes üzemmel kell működnie a gyárnak —, a beruházás irányítói ismét a fiatalok segítségét kérték. A KISZ Központi Bizottságának egyetértésével a Baranya megyei KISZ-bizottság védnökséget vállalt a BCM felett. Békés Sándor Szomori és Tömöri Almáskert a Dunakanyarban — Visegrádi virágok- Virágos, gyógynövényes kertjeinknek már a kora középkor századaiban nyomát találjuk. Kolostori kertek virágaiból főzték a hajdan nemzetközi hírű „Magyar királyné vizét” — a kölni víz elődjét — és „Béla király lázcsillapítóját”. A Dunakanyarban levő Helembai-szigeten 1230 körül ültetett, oklevelekben is említett, érseki almáskertnek — négyzetes rendben, 2,5 méteres térközökben ültetett — elszenesedett töveit a közelmúltban tárta fel a régészet. Buda régi kertművelői között a királyi palota, a Margitsziget kertészei s a — Ságvári liget környékén állt — budaszentlőrinci pálosok voltak a legjelesebbek. A királyi kertek kertészei közé számíthatjuk magát Mátyás királyt is: amikor ugyanis Ferrarából forli-i hagymatöveket kapott, azokat maga ültette ki a budai várkertbe. A budaszentlőrinci pálosoknak 1500-ban, még januárban is akadt friss téli almájuk. Ügylátszik értettek az „üvegházi” gyümölcstermesztésihez is: május végén már friss körtét, nyár elején pedig „nagy őszibarackokat” — mint a lengyelnyelvű egyik számadáskönyv írja: vcyelkíe brzoskynye —•, majd meg diókat hoznak a király öccsének, Zsigmond lengyel hercegnek budai szállására. A középkor végére már minden mai gyümölcsünk megterem Budán, habár a régészeti leletek szerint a-szilva, a dió, barack jóval kisebb volt mai gyümölcseinknél. Legszebb virágos kertjeink közé a király budai és visegrádi, s az esztergomi érsek esztergom- szigeti kertjei tartoztak. Az esztergomi vár kertjét s az esztergom-szigeti érseki kertet 1489-ben — Estei Hyppolit érsek számadáskönyve szerint — nyolc állandó kertész gondozta. Főnökük ekkor a Komárom megyei eredetű Szomori Mihály volt, 1489-ben Szomori uram népesítette be gyümölcsfákkal az esztergom-szigeti érseki kertet. Neves gyümölcskertjük volt az esztergomi ferenceseknek Is. Ennek földjét az 1520-as évek elején nem kisebb ember kapálgatta, mint a híres katonából ferences baráttá vedlett Tömöri Pál, később Kalocsa érseke, a Mohács-, nál vesztes hadvezér. HELY A VÍZNEK Debreceni statisztika Az utóbbi években jelentősen növekedett Debrecen lakóinak száma, amely a legutóbbi hivatalos megállapítás szerint már meghaladta a 155 ezret. 1960-ban a népszámláláskor 129 834 lakosa volt a városnak. A város fejlődésének. ’ történetében nem . volt példa arra, hogy kilenc esztendő alatt több mint 25 ezerrel emelkedjék a lakosok száma. Az érdi ivövíztársulat két, egyenként ezer-ezer köbméter ivóvíz befogadására alkalmas tárolónak készít helyet. A két nagyméretű létesítmény biztosítja majd, hogy a falu magasabban fekvő részein is bőségesen legyen ivóvíz. Foto: Gárdos. Sörmeccs Ide vagy röhögni jöjjön az ember, vagy ne jöjjön. Pókhasak, görbe lábak, fénylő tar koponyák, kiabálás, a nők vihognak a pálya szélén, azok meg a gyepcsomókon pattogó labdát zargatva egymást biztatják. Tiszta cirkusz. A diri, a maga fenségével rövid gatyában szaladgál — balszélső! —, s örömében nagyokat rikkant, ha — véletlenül — sikerül eltalálnia a labdát. A kis dolgok adott pillanatban mérhetetlen jelentőséghez jutnak. Most például tucatjával állnak sértődött emberek a pálya szélén, azok, akiknek nem jutott hely a csapatban, s akik most kárörömmel lesik, hogy a bekerültek milyen kétbal- lábasak, de persze... Hát kihagyhatják a főkönyvelőt, amikor a fene ette, hdgy lekopirozza Bozsikot? Zruffkó, a számkukac, a főkönyvelők szobrának tökéletes modellje, mint — fedezet! A profik persze — végre, most ők adhatnak tanácsokat — minden pillanatban bekiáltanak valamit. Béla bácsi — ez Zruffkó — ne menjen előre... Lacika, nyúljon a labda alá, akkor berepül a kapu elé ... Ezek is itt osztogatnak tanácsokat, ahelyett, hogy a megyebajnokságban hajtanának. Ott csak a hetedik, nyolcadik helyre telik nekik! Az okosok pedig a foci fejében legalább két napot lógnak hetente. Ezt a mécsesét is ők szervezték. Nyilván, lássák a többiek, milyen könnyű a pálya szélén, szombatonként okosnak lenni... A nők sikítanak: a diri ordító helyzetben a labda mellé rúg, de az is tudja, mi egy főnök. A másik lábáról a kapuba pattan. A kövér Labádi, aki mellett, úgy tűnik, nem talál utat a laszti, szomorúan kotorászik a hálóban. Egyáltalán: akarta ő védeni ezt a labdát? Vagy úgy gondolta, hogy a diri, amikor legközelebb lemegy az egyes gyáregységbe, emlékezni fog a gólra? „Azért ez a Labádi rendes fickó, beengedte..No nem, a diri nem ilyen. Most azonban földöntúli boldogság fénylik a képén, miközben a többiek gratulációját fogadja: a gól az gól. És ezzel a központi iroda már kettő-nullra vezet. Félidő. A bíró — az egyetlen profi a sok koca között, minden héten bajnoki meccseket vezet — hóna alá szorítja a labdát, ahogy azt a nemzetközi szabályok előírják, s indulna az öltözőbe, a diri azonban leinti. „Csak nem gondolja, hogy elbújunk a közönség elől Ligetikém” — mondja, s hátbaveregeti a teljes díszbe öltözött bírót, aki hétköznapokon a kettes gyáregység tenyérnyi szobácskájábán. programoz. Ligeti motyog valamit, hogy így könnyű megfázni, meg különben is, de a diri, aki úgy látszik teljesen kiborult attól, hogy fölfedezte magában a focitehetséget, már tolja is maga elé, s indulnak a felezővonalhoz, ahol néhány rozzant pad szolgál a nobilitásoknak ülőhelyül, s persze, itt vannak a feleségek is. Percek alatt hatalmas csődület, mindenki köréjük seregük, a csapatból néhányan leülnek a fűre, csak Labádi álldogál szerencsétlenül, ha ő leülne, aligha kelne föl a második félidőre. A gól — mondják néhányan, de a diri — „az idő pénz, főként az új mechanizmusban, ha a kollégák nem is akarják megérteni ezt” — Irénkének osztogat parancsokat, míg ők a meccs után bedobják azt a kis sört — amit persze nagyon valószínű, hogy a többiek fizetnek a központi irodabelieknek, hiszen utóbbiak kettő-nullra vezetnek — kiknek telefonáljon, s reggelre milyen iratokat készítsen el. Irénke bólogat, s magában pukkad, mert azt hitte, a diri megengedi neki, hogy ott legyen a tanácsteremben, s akkor talán az a mamlasz Lacika, akit hiába biztatnak, hogy nyúljon a labda alá, talán ... talán, melléje ülne... s akkor ... Erre most menjen föl, telefonálni, „az igazgató elvtárs megbízásából közlöm”, „kérem, küldjék el a megrendelő levelet”, „szállítási szerződésük értelmében”... a diri nem tudja megtagadni magát. Zsarnok. Igen, zsarnok. Az a gól nem is volt szabályos — mondja mérgében, a vélt bátorságtól kiszikkadt torokkal, de senki nem figyel rá. Ligeti fütyül, a tagok nyögve, szuszogva tápászkodnak fel, megadóan indulnak be a pályára, csak akkor húzzák ki magukat, amikor néhány önjelölt, minden szemérmet félretéve, utánuk kiabál: beáll jak helyetted? Kivagy teljesen ... Labádi önfeláldozó hascsellel véd egy pattogó labdát, a tekintélyes pocakról puha ívben hull a bal bekk elé, aki nagyot rúg, a félpályánál a fürge Hamar Sanyi eldönti a két, rárohanó fedezetet — Zuffkó a fenekén csücsülve bámul Hamar után —, azután már akadálytalanul robog vele, a tizenhatosnál úgy tesz, mintha lőne, a kapus elíekszik, s ő begurítja a tököt az ellenkező sarokba. Kettő-egy. Néhány perc múlva megismétlődik mindez, azzal a különbséggel, hogy kapukirúgás után keni. Hamarhoz a labda, leveszi — hiába, látszik rajta, hogy tizenöt évet töltött stoplis cipőben, mégha azóta tíz év is telt el — majmot csinál az egymást zavaró központiakból, s besétál a labdával a kapuba. Kettőkettő. A pálya szélén a közönség egyik fele ordít, a másik szitkokat szór, ébredjetek fel, keserű lesz az a sör, meg hasonlók, szegény Ligeti átkozza magát, miért is kellett elvállalnia, hogy levezeti ezt a meccset... Még ha így, döntetlenül maradna! A dirit nézi, s tudja, mert jó néhány esztendeje éli át a pályán minden héten, hogy ilyenkor váltja föl a józan észt az indulat, s hogy ezekből a pocakjukat cipelő, máskülönben normális emberekből is mindjárt egymást rugdaló fenegyerekek lesznek... Mészáros Ottó
