Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-03 / 77. szám

1969. ÁPRILIS 3., CSÜTÖRTÖK A hegyi faluban Legenda, másként Zsíros kenyér és Warminszkie mellett „Régi óhaj teljesült: Perő- csény többé nincs elzárva a külvilágtól, autóbuszjáratot ka­pott.’» (Pest megyei Hírlap, 1968. dec. 24.) Amikor a hegyről lefelé fut a kocsi, végig a borostás asz- íaltúton, bedugul a fülem. Rossz érzés; mintha fel akar­nék szállni. Mire meglátom a DCM kéményeit, a fülem már csak tompán cseng, a gépkocsi nyeli a kilométereket, a köz­ség egyre messzebb van, a Börzsöny ködbe bújiik, és én már nem mennék vissza az erdei favágók volt falujába — Perőcsénybe. o — Favágók? Ember alig él Itt... Halott község. Azt mondják, halott Perőcsény. 1960-ban majdnem 1200-an éltek itt. Ma alig ezren. Területe: 7219 ka- tasztrális hold, belterülete: 134. A favágókat keresem. — Favágók? Ember alig él itt... Hegyi falu. Pengeéles leve­gő, erdők, szerpentinek. El­szórt házak. Egészséges arcú, csizmás emberek. Csend. A há­zakon tetőantennák. A kultúr- házban bordó függöny. Egész­séges arcú, csizmás emberek. A perőcsényiek átlagéletkora: 52 év. — Favágók? Voltak... 80-an ... Ma úgy 10-en, 12-en vannak... A hegyi levegő hosszú éle­tet ad. Sok az öregember. Bot­ra támaszkodik, ráncos falu Perőcsény. © — Favágók? Eszterházy ide­jében nyolcvanan voltak. Ba­rátságos, fiatal, nagy darab emberek... A tenyerüket kér­gessé hasította a fejszenyél... Megnézheti... A lélegzésük már kapkodó, ráncos az arcuk is, vének lettek, mint a fák... — Az újjáépítésnél hányán voltak? — Vagy negyvenen. A körülmények megváltoz­tak. Perőcsény 340 háza közül 339 cseréptetős, fehér vakola­té, sokban van már fürdőszo­ba is. Egy viskó még áll a fa­luban. Kossuth utca 25. Föld­szintes, nyeregtetős, zsúppal fedve, fonott sövényoromzat­tal. Műemlék. © — Alig ezren vagyunk — mondja Gere József tanácsel­nök. — Máshogy élünk. Én még emlékszem arra, amikor a 30-as években Kovács Sebes­tyén József esperesnek meg­köszöntük az ingyen ruhát: „Puha, meleg tolla van a kismadárnak, Ráfúj az őszi szél, didereg szegényke, Nincsen hova menjen, föltekint az égre ...” (Egy koldulóénekből) — Halott község, azt mond­ják. — Tetszhalott. A vasúthoz az egyik út 28 kilométer, a másik 19. Perő- csényben, ha esik az eső, min­denhol térdig ér a sár. — Csak autóbuszra vagyunk utalva. A munkalehetőség ke­vés. Ki akarna ide telephe­lyet, részleget hozná 1... A lakosság 89 százaléka me­zőgazdasággal foglalkozik, a többi iparral. Ingáznak. Vác. Budapest. Aki itt marad, az az „Ápri­lis 4” Termelőszövetkezetben dolgozik. 270 ember. Jó köze­pes tsz: 67-ről 68-ra 4 és fél millió forinttal növekedett ná­luk a közös vagyon. Több em­bert azonban nem tudnak al- ' kalmazni. Tavaly 5 család költözött el Perőcsényből. Kilencen el­hunytak. Négyen házasodtak. Az általános iskola felső tago­zata megszűnt a faluban. A község 1968-ban keresztelőt nem tartott. © Alig ezren vannak. Az OTP- betétállomány kétmillió forint. A községben három autó és negyven motorkerékpár szólal meg reggelenként, 100 televí­ziónak, 250 rádiónak van he­lye a lakásokban. — Mindenünk megvan. So­kat építettünk. Perőcsény gazdag község. Mindenük megvan. Sokat épí­tettek. Tejházat, művelődési otthont, élelmiszerboltot. — Halott falu. Távol a vi­lágtól, hegyek keretezte vi­dék. 1961. január elsejétől Perő­csény termelőszövetkezeti köz­ség. A faluból 1965-től fogva tizen kerültek egyetemre. Kö­zülük egy sem jött vissza. Az orvos hetente egyszer rendel — Vámosmikoláról érkezik. 1950-ben 50 KISZ-tag élt itt Most 40-en vannak.. Közülük csak 15 található Perőcsé- nyen. A többi hétvégeken jár csak haza. A kommunista pár­tot hárman alakították. Most nyolcvan tagja van. © 1966-ban adták át a kultúr- házat. Másfél millió forintért készült. Minden igényt kielé­gít. Varga József kultúrház-igaz- gató mondja: — Havonta egyszer játszik itt a Déryné, telt ház van min­dig. Az író-olvasó találkozókra is sokan eljárnak. Egy évben 15—20 TIT-előadást szerve­zünk, ezeken megjelenik a fa­lu apraja-nagyja. A könyvtárba 140-en járnak rendszeresen könyvet cserélni. A perőcsényiek 338 folyóira­tot járatnak. Perőcsény 1923 óta önálló. 71-re három községet egybe­vonnak. Vámosmikolát, Tésát, Perőcsényt. Vámosmikola har­col a telephelyekért. Tavaly részleget helyezett ide a Buda­pesti Mosoda és Kazánjavító Ktsz. Ebben az évben már 150-en dolgoznak az egykori gépállomás helyén. 20 ipari ta­nulót is felvettek. Idén a Váci Kötöttárugyár részlege üti fel tanyáját 70 asszonynak ad majd kenyeret. Perőcsény 19 kilométerre van Vámosmikolától. Halott falu ez? ... A KIOSZ budapesti székhá­zában tegnap délelőtt a felsza­badulás évfordulója alkalmá­ból szakmai kitüntetésben ré­szesítették a lakosság ellátá­sát jól szolgáló és a szakmun­kásképzésben kitűnt mestere­ket. A fővárosi tanács 1954- ben rendszeresítette az „Ipar kiváló mestere” oklevelet, Amikor más laphoz távozó kollégám néhány hónappal ez­előtt dáthás hangon közölte veleb — deki bár akkor volt hongkongija —, hogy rábhagy- ja kedvenc rovatát, a borfon- dírozást, egy pillanatra meg­rémültem: és ha nem lesz mi­ről morfondírozni?! Ma már tudom, az élet ne­kem dolgozik Pontosabban, az emberek. A különböző hivata­lok, szervek, vállalatok, intéz­mények íróasztalainál ülő em­berek gondoskodnak róla, hogy mindig legyen min morfondí­roznom. Csak oda kell figyel­ni. Itt van például az újságpa­pír. Mióta az eszemet tudom, mindig azt hallottam, hogy papírnyersanyagban szegény ország vagyunk. Azt is hallot­tam, hogy a makulatúra — magyarán: újságpapír — pép­pé őrölve újból felhasználható a papírgyártásban. Valahogy úgy, mint az acélgyártásnál az ócskavas. Csakhogy amíg az utóbbi gyűjtéséhez az illetéke­sek megfelelő átvételi árral, a Kohászati Alapanyag-ellátó Vállalat pedig mintegy 8 mil­lió forintos pénzjutalommal igyekszik kedvet csinálni, ad­dig a makulatúra kilogram­monkénti árát 2 forintról 50 fillérre csökkentették. Erdélyi Károly Prágába utazott Szerdán délelőtt hivatalos megbízatással Prágába utazott Erdélyi Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter-helyettes. Ma: KOLLÉGISTÁK KONFERENCIÁJA Ma délelőtt összeül Vácott a középiskolás kollégiumok konferenciája. A Pest megyei KISZ-bizottság vezetésével a diáknapok keretében megbe­szélik a kollégistákat legjob­ban érdeklő kérdéseket. amit ezúttal 39 mesternek nyújtottak át. Ugyancsak a hagyományok­nak megfelelően kitüntették az 50 éve működő idős kisiparo­sokat. A KIOSZ elnöke 31 bu­dapesti és 11 Pest megyei kis­iparosnak adott át oklevelet és jelvényt. Azóta megértem, hogy Mó­ricka miért a papája vastüdő­jét vitte el a MÉH-nek, s miért nem a Mercurius Veri- dictus összegyűjtött példá­nyait. Más. Évek óta vegyes érzel­mekkel böngészem a napilapok apróhirdetéseinek „Állás” ro­vatát. Vegyes érzelmeim oka a hirdetésekben megfogalmazott és a munkaügyi osztályok gya­korlatából ismert — az új fiú mindig többet kap, mint az év­tizede ott dolgozó régi — mun­káscsábítás. Ezért is lepett meg annyira kedvenc lapom mina­pi apróhirdetésének merőben szokatlan, újszerű hangja, hogy aszongya: „Portásokat heti 66 órás munkaidővel felveszünk. Jelentkezés: X. Vállalatnál, Y. utca, N. szám.” Tetszenek ér­teni a csíziót? Most, amikor kegyelettel emlékezünk azok­ról a veteránokról, akik sok évtizede nehéz harcokat vív­tak a munkásosztály jogaiért — köztük a nyolcórás munka­időért — jelentkezik egy vál­lalat, amely azzal kecsegteti leendő portásait, hogy nála na­pi 11 órát dolgozhatnak. Hogy oda ne rohanjak! Portásnak... Más. Amióta Répcelakról nem érkezhet szifonpatron, én is ásványvízre vadászom. A minap sikerült vennem egy üveg margitszigeti Tafelwas­„A háború vége felé a Far­moson rejtőzködő százötven lengyel tisztet a lakosság... megmentette az odaérő és a falut átfésülni akaró német katonáktól. Ugyanis mire a németek odaértek, minden ház előtt magyar parasztru­hás ember állt vasvillával a kezében. Az odaérő néme­tek meghökkentek és jobb­nak látták elvonulni a falu­ból” — így írt levelében egyik községi tudósítónk. Szép legenda. Csak éppen Farmoson nem tudnak róla. A valóság Azaz: „Lengyelek?... De, tényleg volt itt a szomszédban egy magtisztító, ott voltak 1939- ben egy ideig lengyel kato­nák ... Magyar őrség vigyá­zott rájuk... Kiszöktek... Néhány asszony rossz hírbe keveredett velük... Akkor már az embereket gyakran bevohultatták katonának, men­tek a Felvidékre, Erdélybe, Délvidékre...” Aztán a tanácsházán az el­nök egyszercsak a homlokára csap: — De hát itt van a szom­széd faluban, Tápiószelén a Walter Jóska. Tanárember. Hiszen ő lengyel katona volt, csak megnősült, elvette az ak­kori iskolaigazgató lányát! Az udvaron kidobott, szét­esett bútorok. Egykori, ma már pergő, omladozó falusi kúria. A régi, lábon álló fe­hér cserépkályha, a kopott, festéket évtizedek óta nem látott, nehéz ajtók, rézkildn- csek most is szépek. Pedagó­guslakásnak utalták ki e há­romszobás házat annak ide­jén a népes famíliának. De a családfő jövőre nyugdíjba vonul. Akkor hova mennek, még nem tudják. Később óriási zsíros ke­nyereket eszünk, s lengyel bort iszunk. Warminskiet, gyümölcsbort. Lengyelország­ban nincs szőlő, sört, gyü­mölcsbort, vodkát ittak min­dig. A gazdagok pedig főleg Magyarországról hozatták a bort. Sokan ülünk a nagy ebédlő- asztal körük A házaspár, és három gyerekük. Már nem gyerekek ugyan, de még na­gyon fiatalok. Foglalkozásuk: képesítés nélküli tanítónő, kisegítő ápolónő, állatorvos mellett dolgozó felcser. Nin­csenek itt valamennyien. Hat gyerek van összesen. Nyolc volt — az egyik szomorú, vá­ratlan halála olyan közeli, hogy az édesanya többet gon­sert (szép neve van, csak tud­nám, miért így hívják?!) a Rákóczi út egyik csemegeüzle­tében. Leszúrom a két forint betétet az üvegért, s kérdem a pénztárost, hol fogják ezt visszavenni. Azt mondja, bár­hol, ahol üveg-visszaváltás van. Másnap viszem az üveget lakótelepünk ABC-áruházába, s tartom a markom a kettesért. Rámmordul az elárusító, hogy csak olyan butéliát vesznek vissza, ami forgalomban van. Akkor szüret, rikkantom, ez pont abban van, mivel hogy tegnap vettem a Rákóczi úton. Akkor vigyem oda — hangzik a jó tanács. A Rákos-pataktól — a Rákóczi útra?! Tudja mit — könyörül meg rajtam —, ne cipelje: dobja el. Az a két fo­rint nem üti agyon. Az tényleg nem, csak a lapos guta, mon­dom. Ez az üveg évek óta for­galomban van, ebbe palackoz­zák a Tafelwassert, s nem hallottam róla, hogy holnaptól liszteszacskóban árulnák. Az üveg jó, kérem az árát. Attól kérje, akinek odaadta — ka­pom a kioktatást. Sajnos, nem fogadhattam szót, mert a Rákóczi úti pénz­tárosnő időközben egészséges leánygyermeknek adott életet, s megkezdte háromesztendős gyermekgondozási szabadsá­gát. Most aztán frászban vagyok, nehogy 1972 márciusáig az üveget csakugyan kivonják a forgalomból... Nyíri Éva dől az elvesztettre, mint a hat élőre. A krakkói zenész — Harmincéves, krakkói zenész, hegedűs voltam. Sa­ját zenekarom volt, télen a városbeli Grand Hotelben, nyáron fürdőhelyeken ját­szottunk, klasszikusokat, ope­rettet, keringőket, mazurká- kat, polkákat. És amikor meg­jelentek az égen az ejtőer­nyős bombák, azt hittük, csak hadgyakorlat. Anglia, Francia- ország kezessége, Foch mar­sall szavatossága nyugtatott. A hadseregben a fő szerepet a lovasság vitte... A néme­tek az első órákban megbéní­tottak mindent. Azonnal meg­kaptam a behívót, mint ikar- paszományos: három napig utaztam állomáshelyemre, Stryjbe. Keletre, délkeletre vonultunk vissza. Tudtuk, hogy a magyar, a szovjet, a román kormány befogad. To­vább akartunk harcolni. A Szovjetunióban aztán megalakult az I. Lengyel Had­sereg. A Romániából s Ma­gyarországról nyugatra jutott lengyel katonaságot Francia- országban szervezték újjá. És Olaszországban is volt egy hadseregünk. De hiszen mind­ez ismert... — Ahogy átjöttünk Magyar- országra, s leadtuk a fegyve­reket, az alakulattal, ahol szolgáltam, lovakkal, szeke­rekkel Tápiószelére irányítot­tak bennünket. Az itteni, ak­kor angol érdekeltségű mag­tisztítóban rendeztük be a tá­bort Magyarul tanultunk. So­kan beálltak dolgozni, bér­munkába, parasztcsaládokhoz. Én a feleségem édesapjával úgy ismerkedtem meg, hogy ő is hegedült. Alapítottunk ketten egy pedagóguszene­kart ... A feleségemmel meg, hogy három lengyel katona és három magyar lány fellépett egy színielőadáson. Krakkói mazurkát tanultak, én taní­tottam be. — Az itteni tábor különben már negyvenben feloszlott Nem mentem a többiekkel, örökbefogadott a feleségem nagymamája. Így lettem Czmyr Marianból Walter Jó­zsef. Elhelyezkedtem a község­házán. Egy év múlva megnő­sültem. ötvenegyben orosz— német tanár lettem a faluban, Grandezzával — Az egykori pedagógusze­nekarból később kivált egy tánczenekar, maradványa je­lenleg is szokott muzsikálni az eszpresszónkban. Én már nem játszom velük, mostanában sokat betegeskedtem. — De nemcsak magam nő­sültem ide egyedül a lengye­lek közül. Vagyunk egy páran a környéken. Felajánlja, hogy elkísér az egyikhez — ha otthon talál­juk, mert Pesten dolgozik. — Az apám tiszt volt a monarchiában. Meghalt az első világháborúban. A sógorom, Felix Pukle ugyanitt táboro­zott velem együtt, de aztán továbbment: harcolt, meghalt. Két rokonomat megölték Auschwitzban. Hatmillió len­gyel halt meg, tűnt, veszett el a legutóbbi háborúban... Nem találjuk otthon azt a másikat. Walter József szeme alatt hegek: egykori háborús sérü­lését az utóbbi időben bőrát­ültetéssel operálták folytono­san. A seb még nem gyógyult be. — Viszontlátásra, asszo­nyom! — klasszikus mozdulat­tal, muzsikushoz illő gran­dezzával búcsúzik. Padányi Anna Balatoni előszezon Szerdán megkezdődött a ba­latoni előszezon: a siófoki szállodasoron megnyitotta ka­puit az Európa, a Hungária és a Lidő. A 3 szállóban ezer vendéget tudnak elhelyezni aa ünnepek alatt. Arra az esetre, ha a vártnál többen érkezné­nek, készenlétbe helyezték a balatonszéplaki új Touring Hotelt is. Ipari tanulónak lelveszünk 14—16 éves, általános iskolát végzett fiatalokat az alábbi szakmákra: kőműves, épületburkoló, épületlakatos, épületasztalos. műköves, vasbetonszerelő, ács-állványozó, bádogos. tetőfedő és szigetelő Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot és ösztöndíjat adunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen o PEST MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21. B. T. Kisiparosok elismerése A ráckevei Árpád Tsz az idén is, mint minden évben, el­sők között szállít zöldféléket a fővárosba. A korai melegágyi salátából 150 ezret, a hegyes zöldpaprikából pedig 20 ezer da­rabot termelnek primőrkertészetükben. Morfondírozok Ki érti ezt? f

Next

/
Oldalképek
Tartalom