Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

2 “t^örioD 1969. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP Véget ért a KGST ülésszaka FÓKAVÉSZ Halászat - furkósbotokkal (Folytatás az 1. oldalról.) dolgozását, amelyek hosszú időszak távlatában biztosítják ezen irányelvek megvalósítá­sát. Ezeknek az intézkedések­nek a kidolgozásánál minde­nekelőtt arra kell fordítani a figyelmet, hogy tökéletesedje­nek és elmélyüljenek a nép- gazdasági tervek egyeztetési formái és módszerei, beleértve a tudományos kutatómunka, a tervezői-konstruktőri tevé­kenység, a termelés, az értéke­sítés és a beruházás, kölcsönös érdeklődésre számot tartó te­rületeit, a tudományos, műsza­ki és gazdasági prognózisok kidolgozását. Az előirányzott intézkedések másik célja a termelés haté­kony és szilárd nemzetközi szakosításának és kooperáció­jának továbbfejlesztése, első­sorban a műszaki haladást meghatározó ágazatokban. A tudomány és a technika terü­letén folytatott együttműködés kiszélesítésének és elmélyíté­sének folyamatában tervbe vették a tudományos, a mű­szaki és a kutatóintézetek kö­zötti kapcsolatok fejlesztését, valamint azt, hogy az érdekelt országok szükség szerint nem­zetközi tudományos-műszaki és egyéb szervezeteket hozza­nak létre. Nagy figyelmet fordítottak a tanácskozáson az egymás közti kereskedelem bővítésére, a va- lutáris és pénzügyi kapcsola­tok, az államközi hitelek aktí­vabb kihasználására. Meg­egyeztek abban, hogy célszerű létrehozni a KGST-tagorszá- gok beruházási bankját, és tö­kéletesítik a szocialista orszá­gok nemzetközi gazdasági együttműködési bankjának te­vékenységét. Az ülésszak rész­vevői állást foglaltak az érde­Söriparí Vállalat FELVESZ segédmunkásnőket fizikai munkára. 44 órás munkahét Pénzbeni kereseten felül természetbeni juttatás. Kedvezményes étkezést, munkaruhát, vidékiek részé­re munkásszállást adunk. Útiköltség-hozzájárulást ' térítünk. JELENTKEZÉS: Munkaerőgazdálkodás Budapest X., Maglódi út 17. AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK ács, kőműves, festő villany-, víz-, fűtésszerelő, lakatos, autószerelő szak-, betanított és segédmunkásokat, (16 éven felüli fiúkat is), szállítómunkásokat, takarítónőket, éjjeliőröket, valamint magas kereseti lehetőséggel tetőfedő, bádogos, díszműbádogos, parkettázó szak-, betanított és segédmunkásokat (16 éven felüli fiúkat is). Díjtalan munkásszállás. Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS KTSZ Munkaügyi osztályán BUDAPEST, IX.. VIOLA U 45. kelt országok minisztériumai, | gazdasági szervei, trösztjei, vállalatai és más szerve­zetei között fennálló kapcsola­tok ■ nagyarányú fejlesztése mellett is. Megállapodtak abban, hogy javaslatokat dolgoznak ki a KGST-szervek működésének további javítására, s e szer­vek szerepének növelésére az együttműködés megszervezé­sében. Az ülésszak hangsú­lyozta, hogy meg kell Szilár­dítani a szerződéses alapok, és különösképpen a hosszú le­járatú gazdasági kapcsolatok szerepét a tagországok egy­más közötti viszonyában. Az ülésszak felvetette a, nemzetgazdaságok közötti kapcsolatok elmélyítésének! számos problémáját, amelye­ket együttesen tovább kell tanulmányozni kölcsönösen elfogadható megoldások ki­dolgozása céljából. Az ülésszak állást foglalt amellett, hogy a tagorszá­gok fejlesszék a kölcsönö­sen előnyös kapcsolatokat más szocialista országokkal, a vi­lág egyéb országaival, függet­lenül ezek társadalmi rend­szerétől. Az ülésszak résztvevői egyöntetű meggyőződésüket fejezték ki, hogy a KGST- tagországok gazdasági együtt­működésének további bőví­tése és elmélyítése megfelel a szocializmus és kommu­nizmus építésén munkálko­dó népek létérdekeinek. En­nek záloga a kommunista és munkáspártok vezető szerepe, a szocialista államok további erősödése, a népgazdaság terv­gazdálkodási alapjainak meg­szilárdítása, a szocialista or­szágok politikai egysége. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa ülésszakának határozatait egyhangúlag fo­gadták el. Az ülésszak munkáját a szakszerűség és az elvtársias- ság légköre jellemezte. Az. SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány szombaton a Kremlben fogadást adott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa ülésszakán részt vett küldött­ség tiszteletére. A fogadáson megjelentek: Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, Románia és a Szov­jetunió kommunista és mun­káspártjainak vezetői és kor­mányfői, valamint ezen or­szágok küldötteinek más tag­jai. A vendégeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtit­kára üdvözölte. A szocialista országok kül­döttségeinek nevében rövid beszédben válaszolt Walter Ulbricht, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az NDK államtanácsá­nak elnöke. A fogadás szívélyes, baráti légkörben folyt le. Azt követően, hogy a KGST tanácsának rendkívüli, 23. ülésszaka befejezte munkáját, Moszkvában szombaton ülést tartott a KGST végrehajtó bi­zottsága és megvitatta, mi­képpen valósítsák meg az ülésszak határozatait. A végrehajtó bizottság fel­kérte Piotr Jaroszewiczet, a lengyel minisztertanács el­nökhelyettesét, a KGST soron következő elnökét és Nyikolaj Faggyejevet, a KGST titkárát, hogy készítsenek tervezetet azokról az intézkedésekről, amelyek segítségével meg akarják valósítani a KGST 23., rendkívüli ülésszakán hozott határozatokat, és a tervezetet terjesszék a végrehajtó bizott­ság májusi ülésszaka elé. Az elmúlt években minden ta­vasszal, március közepétől norvég és kanadai balászkikötökből ha- laszilottak indultak Alaszka, Grön­land partjailioz és a kanadai Lab- rador-félszigelre. Am a halászok nem hálóval voltak felszerelve, ha­nem óriási furkósbotokkal és base­ballütőkkel. A végtelen hómezökön Uyenkor fehér prémü, vidám sze­mű kis fókabébik hancúroznak, alig néhány naposak. Kedves, ár­tatlan jószágok. Anyjuk vigyáz rájuk, míg megérkeznek a vadá­szok, s ekkor hatalmas, véres színjáték veszi kezdetét. Lecsap a bot, a baseballütő, nyomában va­dászkések vUlannak, s az apró csöppségeket megnyűzzák. Az ok: sietni kell. Márciusban és április elején még fehér a bundája a kis fókának, de néhány hét múlva már megszürkül, foltos lesz, s a prémkereskedőnek a fehér fóka­prém az üzlet. Valaha az alaszkai és a grönlandi partvidéket bené­pesítették a fókák. Ma kipusztuló­ban levő állatfajta. Néhány évvel ezelőtt hárommilliónyi fóka élt e vidéken, a mai becslések szerint alig egymillió. Évente negyedmil­liónál is több fókabébit nyúztak meg. A vadászok 1—2 dollárt kap­nak a „munkáért”, a kikészített szőrme ára: 130 dollár ... Es ha a módszeres nagyüzemi irtás tovább folyik, '1972—73 körül kipusztulnak ezek az állatok. Más években a vadászok nagy csendben készülődtek. Az érdekelt kereskedőkön kívül talán senki sem tudta, hogyan folyik a vadá­szat. Mígnem két filmes helikop­teren felvette a borzalmas színjá­tékot, és a filmet bemutatták. Megindult a tiltakozás mindenfe­lől: vessenek véget a barbarizmus­nak. Mégis évek teltek el, s nem született olyan intézkedés, hogy a f ólka vadászatot be kell szüntetni. A francia Paris Match című képes magazin az idén februárban cik­ket közölt, eredeti dokumentum­felvételekkel bizonyítva a fókava­dászat kegyetlenségét. A tiltakozás hatására a kanadai kormány vég­re most bejelentette: szigorúan el­lenőrzik a vadászatot, s ezentúl évente legfeljebb 50 ezer fókát lehet csak ejteni — ezeket is csak a megszokott módszerek szerint. (Schiffer) Cseh újságírók levele A Rudé Právo közli, hogy több mint ötven fővárosi és vidéki újságíró pénteken ösz- szeült Prágában és egyet nem értését fejezte ki a cseh új­ságírószövetség képviselőinek jobboldali akcióival, legfőkép­pen pedig önkritikátlan ma­gatartásával, valamint a köz-, ponti bizottság politikájának, a novemberi határozatnak és az áprilisi nyilatkozatnak gyakorlatban történő elutasí­tásával. Az összegyűlt újságírók és publicisták levelet küldtek a vezető pártszerveknek, s eb­ben teljes támogatásukról biz­tosítják a központi bizottságot és Husakot, hangsúlyozva, hogy őszintén részt kívánnak venni a párt politikájának megvalósításában. Meggyőző­désüket fejezik ki, hogy min­den becsületes újságíró csat­lakozik majd hozzájuk. FANTASZTIKUS TÖRTÉNETEK A fehér hajú úr Bélaváry Artúr arimak fejé­ben, hogy visszavette a saját nevét, megúszta a tizenöt esz­tendőt. Mindössze egyet kel­lett letöltenie, amivel adós maradt, valamint egy máso­dikat, okirat-hamisításért. — Igazgató úr! Mi többet nem találkozunk — búcsúzott 1960 tavaszán a börtönigazga­tótól. — Kívánom, hogy igaza le­gyen ... — mondta az igazga­tó. Bélaváry halálos komolyan gondolta a dolgot, Elhatározá­sa legalább három napig szi­lárd és megingathatatlan maradt. Elhelyezkedett egy pesti nagyvállalatnál, mint hivatalsegéd. Szegény néhai Bélaváry papa és az ősök azt hiszem, ebben a percben for­dultak egy nagyot a családi sírboltban. Ezt a szégyent jobb, hogy nem érték meg. Egy Bélaváryt elküldenek ci­garettáért ... A harmadik napon ismer­kedett meg Zörgő Marianná­val, aki az export osztályon dolgozott. Hozzá kellett fel­vinnie néhány iratot. Zörgő kartársnő negyven év körüli leány volt, enyhe zsír­párnákkal, mitesszerekkel és szemölcsökkel, — Köszönöm — mondta, amikor a küldeményt átvet­te... — Köszönöm, hogy köszöni — rebegte Arthur és enyhén meghajolt. — Mit mond? — nézett fel a leány és szeme azonnal megakadt a szikár, elegáns tartású ősz úron. Ha eddig nem említettem volna, az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy Bé­li. laváry úron az elmúlt évek viszontagságai nem hagytak maradandó nyomot Megjele­nése korrekt volt és bizalom- gerjesztő, akiről, ha szenes­emberként látnánk viszont, akkor is lerína, hogy valaha jobb napokat látott. Már aznap este Zörgő kis­asszony budai garzonjában örült a két, valaha jobb napo­kat látott, sokat szenvedett lélek, a szerencsés és sors­szerű találkozásnak. így kezdődött Bélaváry úr karrierje a számára már nem egészen új, házasságszédelgői szakmában. Egy este azt mondta Zörgő Mariannának: — Istenem, ha nekem időm és energiám lenne, hogy meg­írjam életemet, azt hiszem a huszadik század egyik reme­két alkothatnám. Marianna pedig így felelt: — Maradjon ki, kedves, a hivatalból. Nem való az ma­gának úgysem... — Magának még kevésbé való, kedvesem... — De magának küldetése van... — Hogy magát boldogít­sam ... — Drága... Másnap Bélaváry úr kikérte a munkakönyvét és áttért a háromműszakos tevékenység­re. Délelőtt, mint Bérczy Ágoston szobrászművész, öz­vegy Pokornyi Lajosnét bol­dogította. Kettőkor Hamar Krisztina elé ment az egyik gyár kapujához. Öt Dezső Kálmán gimnáziumi tanár gyanánt imádta. Az esti órá­kat a budai garzonban töltöt­te Zörgő Marianna gyámkodó szeretetével. — Hogy halad a regénye? Nem olvasna fel belőle? — Nem. Tudja ez egy írói babona. Csak a kész művet láthatja. Azt magának fogom ajánlani — suttogta a földön­túli boldogságban fürdő leánynak, aki ilyen módon nemcsak a házasságba, hanem az irodalomtörténetbe is be­evez egykoron. A házasság persze régen megtörtént volna, csak Béla­váry régi felesége Argentíná­ban él és így a válás rendkí­vül nehéz. De Bélaváry heten­ként jelentette, hogy az ar­gentin követségen bíztató hí­reket kapott. Sajnos, gyakran kellett megkenni a követség embereit, de hát ilyen az élet. Mindhárom nő készséggel se­gített néhány ezer forinttal, hogy minél előbb törvénye­síthessék is ezt az őrjítően szép, tiszta szerelmet. Később még két hölgy csat­lakozott Bélaváry udvartartá­sához. Ezek külkereskedelmi üzletkötőnek tisztelték és leg­utolsó találkozásukkor komo­lyabb pénzösszeget adtak át neki, hogy az esküvői ruhákat külföldről hozza. A tárgyaláson az öt hölgyet szét kellett választani. Mind­egyik azt állította, hogy Béla­váry egyedül őt szereti és en­nek alátámasztására mind­egyik fel tudott mutatni egy forró hangú szerelmes levelet. Kedélyüket kissé \ lehűtötte, hogy mindegyik levél — mely a maga nemében irodalmi al­kotás volt — szó szerint egye­zett és Bélaváry még arra sem vett fáradságot hogy a címzetteket nevén szólítsa. A megszólítás is azonos volt: Egyetlen, imádott kedvesem. Fürt:ósbottal verik agy on a fókabébiket. KIVÁLÓ RANGBAN (Folytatás az 1. oldalról.) zett segélykérő-állomáso­kat. A Budai Járási Háziipari Szövetkezet is tegnap ünnepel­te a Kiváló Kisipari Szövetke­zet kitüntető cím átvételét. A vándorzászlóval együtt a Cor­vin Étteremben rendezett ün­nepségen vették át. Az elnök eredményeikről így szól: — Gyár a konyhákban, ez a jelszavunk. Ennek keretében már jóval több mint ezer háziasz- szonynak, idősebb ember­nek teszik lehetővé, hogy napi háztartási, otthoni elfoglaltsága mellett be­A f egy őrök ismerősként kö­szöntötték. Az igazgató már az első nap hivatta: — Hát mégis találkoz­tunk ... — Ilyen az élet. A nők vi­szik az embert a bajba. Ha egyszer kiszabadulok, nem né­zek többé nőre. — Apropos nők! öt hölgy kért beszélőt magával. Melyik­kel óhajt beszélni? — Igazgató úr! Ha istent... pardon! emberséget ismer, egyiket se engedje ide! Az embernek legalább itt legyen nyugta! Szabadulása után betartotta ígéretét. Kerülte a nőket. Jobb ötletet kínált az élet. A ter­melőszövetkezetek ekkor kezdték meg a kifizetődő mel­léküzemági tevékenységet. Bé­laváry azonnal meglátta a nagy lehetőséget. Különben is unta már a fővárost, annyi balsikerének színhelyét. N. falu „Jóreménység” ne­vű termelőszövetkezetének ve­zetői örömmel és bizalommal fogadták az elegáns urat. A tsz éppen nagy gondban volt. Nem tudtak kitalálni egy jó melléküzemágat. A környék­ben tucatszámra nyíltak a sa­vanyító üzemek, minikonzerv­gyárak, gyártottak errefelé szemétlapátot, lend kerekes kisautót és légyfogót. Ekkor jelent meg Bélaváry Artúr okleveles mérnök és közgaz­dász: — A minisztérium szabad kapacitást keres. Van errefelé sok marha? — Akad — bólintottak a szövetkezet vezetői. — Kitűnő gomb- és fésű­gyárat létesítünk. A szaru nem mehet pocsékba. Helyben fogjuk feldolgozni... Táskájából gépek tervrajzai kerültek elő, valamint képle­tekkel és számításokkal teleírt ívek. Pillanatok alatt bebizo­nyította, hogy az elenged­hetetlenül szükséges beruházás három nap és öt óra alatt megtérül, ettől kezdve a sza­ruból aranybánya lesz... dolgozóként munkálkod­jon. így készülnek a mokka kocka­cukornagyságú kis elektromos jelfogók, a hüvelyknyi villany- motorok, a műanyagból otthon hegesztett bébinadrágok, s folytathatnám a sort. Sikerült eljutni addig, hogy a bedolgo­zók fizetett szabadságot kapja­nak, s általában ezer forint körüli keresetre számíthat­nak havonta. S közben a hazai és külföldi piacra ruhákat, kö­töttárut, műszaki berendezése­ket készítő részlegeink olyan ideális munkakörülmények közé kerültek, hogy termein­ket, helyiségeinket sok gyár megirigyelhetné. t. gy. Az alapító banketten min­denki berúgott, egyedül Béla­váry nem, amiből a helybe­liek újra láthatták, hogy egy korrekt úrral van dolguk, nem pedig egy link csavargóval, akik az újságok szerint mos­tanság elárasztják a vidéket. — Sajnos, a szükséges gé­peket és tervrajzokat csak készpénzben lehet fizetni. Tudjátok, ezt az összekötteté­seimmel a pult alatt intézem el — avatta be a titokba a ve­zetőséget, akik elő is terem­tették a szükséges pénzt. — Nem szabad mereveknek lennünk. Rugalmasság! Ez az új mechanizmus lényege — mondta az elnök, aki tanfo­lyamon is volt. — Milliomo­sok leszünk! — biztatta a töb­bieket. A leendő milliomosok pedig vártak. Várták a gépeket és Bélaváryt, akit itt Gordon István néven tiszteltek. Hosszú ideig szégyenkeztek feljelentést tenni, de amikor a szabálytalanul felhasznált elő­legekre tartalékolt pénzekkel el kellett számolni, kiderült a dolog. Bélaváryt egy ötvenéves öz­vegy lakásán találták meg a nyomozók, amint készülő szimfóniájának mondanivaló­ját magyarázta. Sajnos nem tudta befejezni, így a befeje­zetlen szimfóniák száma egy- gyel gyarapodott, bár ez nem valószínű, hogy a zenetörté­netben valaha is fellelhető lesz... — Mire innen kikerülök, túl leszek a hatvanadik évemen. Mit kezdhet egy öreg, megtört, sokat csalódott ember a mai világban? — panaszkodott a börtönigazgatónak, aki régi is­merősként üdvözölte. — Bízzon az emberi hiszé­kenységben — mondta. — Ez addigra sem fogy el, amíg ma­ga szabadul. Jön még maga vissza hozzám ... — Bár hinni tudnék az igazgató úrnak ... ősz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom