Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-02 / 76. szám

Szombaton délután a Forte- gyár kultúrtermében hetes névadót tartottak. Dr. Lenyó László igazgató rövid köszön­tője után a nőtanács adta át ajándékait a szülőknek, akik mindannyian az üzem dolgo*- zói. (Foto: Gadosné) Csütörtökön ingyenes jogi tanácsadás Április harmadikén délután öt órakor ingyenes jogi ta­nácsadás lesz a Lenin úti tö­megszervezeti székházban. Ügyeletes: dr. Csömör And­rás, a Váci Ügyvédi Munkakö­zösség munkatársa. VÁCI HAPLŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA rIGYELÓ Honvédelmi oktatás a Sztáron Sándor gimnáziumkan XIII. ÉVFOLYAM 76. SZÁM 1969. ÁPRILIS 2., SZERDA Üzemi alkotm jogokról, kötelességektől Életbe lépett m kötöttárugyár új kollektiv szeraöáése Tegnap a megszokott mó­don kezdték a munkát a Sal- lai "utcai üzemben. Csévélők, bolyhozók, varrodai dolgozók most is gépeik, munkaaszta­luk mellé állva kezdték a ter­melést Vác legnagyobb textil­üzemében. Mégis, 1969. április elseje új szakasz kezdetét jelentette. Életbe lépett az új kollektiv Az öreg embe­ren kopott fekete kabát, jól lekefélt fekete kalap, fájós lábain filccipő, ke­zében bot. Lassan araszol le a járási tanács emeletéről. Nehe­zére esik neki minden lépés. Mellélépek, hogy lesegítsem. Amíg leérünk a föld­szintre és onnan Öregember is ki az utcára — beszélgetünk. — Ilyen csúnya, nyálkás időben a bácsinak ide kel­lett fáradnia? — kérdem. — Kelleni ép­pen nem kellett, de csak eljöttem... — válaszol ő. Még három lép­cső, a végén nagy sóhaj. Lent va­gyunk. — Hát akkor miért jött a bácsi a tanácshoz? — Tudja lelkem, azt olvastam az újságban, hogy itt ma a csökkent munkaképessé- gűekről lesz szó. Hát azért jöttem. Ránézek, ö is az. Nagyon az... (b.) A görög templom tatarozásáról Vasárnapi számúnkban bí­ráló sorok jelentek meg a volt görög templom tatarozá­sával kapcsolatban. A Váci Városgazdálkodási Vállalat an­nak közlését kérte, hogy őket nem terheli mulasztás. Nem vállalták — nem is vállalhat­ták — a december végi befe­jezést, a mostoha időjárás mi­att. Június végi terminusban egyeztek meg a megrendelést adó művelődési központtal és így is csak több akadály le­küzdése után tudják akkor átadni az épületet. VÁCI KISLEXIKON 10. Ounaiszky Lőrinc (Liget­bánya, Zólyom megye 1787. jú­lius 15. — Pest, 1833. február 5.): szobrász. Kitüntetéssel végezte a bécsi Képzőművé­szeti Akadémiát, ahol 1807- ben jutalomban is részesült. Eleinte Nyitrán és Pozsony­ban, majd 1809-ben Pesten telepedett le. Oltárszobrokat és síremlékeket készített. 1827-ben két hónapig dolgo­zott a váci Szentháromság szobor restaurálásán. Mun­kái: Prónai Dezső acsai kert­jében egy ónba öntött mell­képet magába foglaló, ho­mokkőből faragott emlékmű. A szobi templom négy kő­szobrát, a váci középvárosi temetőben több síremléket márkázza a neve. így Fős kúti Länderer Lajos nyomdász sírkövén az alsó bal sarok­ban ez olvasható: kész. Du- naiszky Pesten. Ö az első magyar szobrász, aki a bécsi akadémia szobrászati stílu­sát Magyarországra közvetí­tette. Farkasfalvi Imre, Findura (Rimaszombat, .1844: október 23. — Vác, 1930. január 30.): történész Rimaszombat és Lőcse után Vácra került is­kolába, majd a budapesti egyetem jogi karán végzett. Váci lányt vett feleségül, és a Báthorí utca (akkor Para­dicsom u.) 9. számú házban telepedett le. Statisztikai mun­kája mellett ismeretterjesző cikkeket írt a fővárosi, a gö- möri és a váci lapokba. Egy ideig a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárát vezette Megírta Rimaszombat és Vác történetét. Mint érdekessé­get megemlítjük, hogy a ri­maszombatit Vácott, a vácii Rimaszombatban nyomatta ki. A Magyar Földrajzi Társa­ságnak éveken át volt vá­lasztmányi és számvizsgáló tágja. Ö írta meg a Pallas Lexikon számára Vác város ismertetését. Földváry Károly (Gyergyó- szentmiklós. 1790. november 26. — Cegléd, 1883. december 14.): honvéd ezredes, váci hős. Mint a híres 3. zászlóalj parancsnoka különösen az 1849. április 10-i ütközetben tüntette ki magát, öt perc alatt két lovat lőttek ki alóla, és a ruhájába, valamint a ke­zében levő nemzeti zászlóba 25 golyó fúródott anélkül, hogy megsebesítette volna. A vörössipkások az ő bátor magatartása következtében vették be Vácot. Ekkor ér­demelte ki a váci hős nevet. Részt vett a vác—rétsági har­cokban is. Ez alkalommal lett ezredes. A világosi fegyverle­tétel után halálra ítélték, de kegyelmet nyert. Vác városa 1861. áprilisában díszpolgárává választottá. Móritz Valéria (Folytatjuk) szerződés, amelynek érvényes- j ségi időtartama 1970. decem­ber 31-ig terjed. Az üzem kétéves alkotmá­nyát, a félszáz lapos okmányt már ismeri a kötöttárugyár 1800 dolgozója. Március ele­jén írta alá Calbicsek Károly vállalati igazgató és Papp Já­nosáé, a szakszervezeti tanács titkára. Ezután lesokszorosí­tották és eljuttatták minden üzemrészbe. Módot adtak min- | denkinek, hogy a kollektív szerződést megtekinthesse, el­olvashassa és tájékoztatást kapjon a műhelybizottságokon kerésztül a rá vonatkozó ren­delkezésekről. Jogok és kötelességek. Negy­venhat pontban rögzítették azt, hogy mit vállalt a gyár vezetősége, és mi kötelező a dolgozók részéről. Megbecsü­lést, védelmet jelent a törzs- gárda számára, hogy nem mondhatnak fel olyanoknak, akik leg­alább 15 éve vállalati munkaviszonyban állnak és becsületesen helytálltak a munkában. Korlátozták a túlmunka mértékét. Egy ember évenként nem teljesíthet többet 96 túl­órának Pótszabadság jár az egészségre ártalmas fes­töde dolgozóinak. ' Jutalomszabadságot kapnak a kormánykitüntetésben része­sülők, illetve a könnyűipar ki­váló dolgozója cím elnyerői. Természetbeni juttatás (vásár­lási utalvány) helyett a dol­gozók 750 forint értékű kész­pénzt kapnak az év első ne­gyedében. Kiragadott pontok. Vala­mennyi a dolgozó ember meg­becsüléséről tanúskodik. Az új kollektív szerződés több pontja hivatkozik a gyár Kazár községben létesített te­lephelyére. Nem mostohák az ott dolgozók sem. A vállalat külön jármű­vet bérel, hogy a környék­beli dolgozókat a telep­helyre szállítsa. Hogyan telt el a keddi nap a kötöttárugyárban? Kérdé­sünkre azt felelték: mint a többi munkanap. Talán az ün­A Lobogó című MHSZ-hetilap leg­utóbbi száma Ka­rácsony György— I Nagy Z. Imre I nagy képes riport­ját közli a honvé- | delmi ismeretek * oktatásáról, a vá­ci Sztáron Sándor gimnáziumban. Tóth Istvánná igazgató nyilatko- | zata szerint a mű­velődésügyi szer­vek, az MHSZ- szel közösen, min- den megyében ki- y i jelöltek egy-egy í középiskolát az új típusú oktatásra. Pest megyei vi­szonylatban a Sztáron Sándor gimnáziumra esett a választás. Már az első tan­évben biztatóak az eredmények. A fiatal testnevelő- tanár lelkesen végzi munkáját. Ha kell, humort, játékosságot visz az egyébként ne­héz anyagba. nepi készülődés izgalma érző­dött a részlegekben. Csütörtö­kön megemlékeznek a felsza­badulás évfordulójáról. Tizen­három, szocialista címet el­nyert brigád kap pénzjutal­mat a tavalyi eredmények el­ismeréséül. (P»PP) Film­és fotószakkór A felsőgödi Zalka Máté KISZ-szervezet vezetőségének, támogatásával — hosszabb elő­készítő munka után — meg­alakították a helyi film- és fotoszakkört. A községbeli fo­tósok első kiállítása május el­sején nyílik a helyi kultúr- ótthonban. Ismerkedés a légpuskával (Nagy Z. Imre felvétele) Az iskola pin­céjét átalakították lőtérnek. A KISZ- szervezet négy légpuskát vett a gyakorlatokhoz. Az I/A osztály tanulói kiváló lő- eredményt értek el. Lobogózzuk fel házainkat, vegyünk részt a koszorúsási ünnepségen Április negyedikén ünnepeljük hazánk felszabadulása 24. évfordulóját. Városunkban rendező bizottság alakult az ünnepi program kidolgozására. A bizottság lapunk útján kéri fel a la­kosságot, hogy lakóházának környékét hozza rendbe, takarítsa le az utakat, járdákat. Kérik, hogy minden köz- és magánépü­letet lobogózzanak fel csütörtök reggelig — nemzetiszínű és vö­rös zászlókkal. Április harmadikán 16 órakor koszorúzási ün­nepség lesz a Konstantin téri szovjet hősi emlékműnél. A ren­dező bizottság kéri a lakosságot, hogy minél nagyobb szájúban vegyen részt a koszorúzáson. ŐRJÁRAT - IDEGENFORGALMI SZEZON ELŐTT Vendégfogadás- Újpesttől Vácig A véletlen hozott össze Kiss Károllyal, a Duna-kanyar Ven­déglátóipari Vállalat váci ki- rendeltségének vezetőjével. A Fehér Galambban forró feke­te kortyolgatása közben „nem- hivatalosan” beszélgettünk. Ismeretes, hogy a volt Váci és a Budakörnyéki VV. az év elején egyesült — „Duna-ka- nyar” néven. Az igazgató Tóth B. András maradt. A vállalat központja Budapesten van. A nagy területet négy kirendelt­ségre osztották, az egyik szék­helye Vác. Kiss Károly elmondotta, hogy az egyesülés előnnyel járt — főleg azért — é® ez a dön­tő —, hogy a vállalat jobb étel- és italválasztékot tud nyújtani. Csak egy példa: meg­egyeztek a kispesti húsipari vállalattal, hogy az üzleteknek bármilyen nagy, vagy kis mennyiségben naponta szállít húst — bontott állapotban. A Hosszúhegyi ÁG pedig jó bort küld az üzletekbe. A rövid ita­lokat ezután részben a tsz-ek- től szerzik be. A nagyvállalat komoly át­építési, tatarozási és szervezé­si programon dolgozik. Most ezek a tavaszi gondok. A nyári tervek pedig a Du- na-kanyar vendégeinek és la­kosságának zavartalan, minő­ségi ellátása. A beszélgetés után útnak in­dultam, hogy a váci járáshoz tartozó üzletek közül néhányat „inkognitóban” megnézzek. Amikor gépkocsival elindul­tunk Budapestről, a kocsi ve­zetője tippet adott: ha jótaka­runk enni. először a dunake­szi főúton levő vendéglőbe menjünk! — Ott olyan pacalt főznek, hogy no... — mondotta. A 316. számú „Expressz” kisvendéglőben nem voltak sokan. A pincértől pacalt kér­tünk, hamarosan hozta is. Ahogy mondani szokták: NB I-es minőségű volt. Deák Já­nos, az üzlet fiatal vezetője büszkén mondotta, hogy nem győznek eleget főzni belőle. Messzi vidékről is felkeresik a vendéglőt, pa­calért. De a pacal mellett or­szágútszerte híres a 18 éves szakács, Csepregi László vadas húsa és mája is. Havonta pe­dig csaknem két mázsát adnak el a hétpecsétes titok alatt őr­zött recepttel készült „keszi kolbászból” is. így nem csoda, hogy az üzlet forgalma jó, múlt évi tervüket 106 százalékra tel­jesítették, ezen belül a „saját termelésű” tervet 120 száza­lékra. Az üzlet beázások miatt ta­tarozásra szorult. A vállalat végre megcsináltatta a tetőt, kifestette az éttermet, söntést. A vendéglő alkalmazottai tár­sadalmi munkában a konyhát és az öltöző-irodát hozták rendbe. Nagyon szép, tiszta mosit az Expressz, de gond azért akad. A WC messze, há­tul az udvarban van. Nincs külön öltöző, mosdó, az étter­mi helyiség fűtése sem megfe­lelő. Az ócska kályha is in­kább füstöl, mint melegít. A nyári tervek ? A nívót tartani, a körülbelü­li 30 százalékos idegenforgal­mat növelni, a kerti bútorokat társadalmi munkában rendbe­hozni, átfesteni. Az áruellá­tás jó, a vállalat vezetői jó- akaratú érdeklődéssel figyelik, támogatják az üzletvezető munkáját. Tavasz végén, nyá­ron mozgó szörpárust is fog­lalkoztatnak. Jó lenne, ha — a jó fagylaltellátás érdekében — napközben is lehetne aznapra rendelni árut, ha szükség van rá. Sok mindent forgat a fejé­ben a vezető. Sok javaslatot tartogat tarsolyában és alka­lomadtán elő is adja. Sürgősen kellene az öltöző-, irodahelyi­ség és még egy elektromos hűtőpult. Ami van, az kicsi, és csak a cukrászáruk tárolására alkalmas. A jeges szekrény nem megfelelő, korszerűtlen. Természetesen e gondok meg­szüntetése anyagiakon múlik. Márpedig, akármilyen nagy vállalat is a Duna-kanyar, anyagi erői neki is végesek. Rozsnyai Simon (Folytatjuk.) Felvételre Keres a gépipari technikum kollégiuma (Vác, Konstantin tér 4) egy konyha­lányt, egy takarítót és egy nyugdíjas nőt Jelentkezés a kol­légium gondnokságán. Evát meglepte, hogy virágot kap a fiútól. Egy csokor harmatos ibolyát. Az apró, kék szirmokon még hajnali harmat csillogott. Látni lehe­tett, friss szedés. A tavasz második cso­dája. A hóvirág el- nyílása után nyílik a völgyekben. Ránézett Jóskára, és szemének melegé­vel bólintott köszö­netét tizenhárom éves lovagjának. — Éva, azért hoz­tam neked virágot, mert nem megyek hozzád locsolkodni. — Hogyhogy nem jössz? — kérdezte döbbenten a lány. Jóska alacsony nö­vésű, barna arcú, té­tován ácsorog a jól öltözött lány mellett. Nem tudta, mit vála­szoljon. Kopott ru­hákban járt, afféle Húsvéti virágok rétjáró kis vadáé volt. Ismerte a rét zege-zúgát. Ide járt kora gyermekkorától kezdve bunyót ját­szani. Mindig mezít- lábosan. Edzett, iz­mos lábai megszok­ták a tarlók szúrá­sát, de a forró ho­mok érintését is. A lekaszált gabonában tudott úgy szaladni, hogy senki sem érte utói. Tudta a nyitját. Nem volt szabad merőlegesen rálépni a tarlóra, hanem húzni kellett a talpa­kat vízszintesen. Okos tekintetével Évára nézett. — Nem mehetek, mert... — itt meg­állt. yIzon gondolko­zott, hogy mit hazud­jon. Arról csak nem beszélhet, hogy nin­csen ünneplő ruhája. Bár úgy volt, hogy kap húsvétra egy szép kis ruhát, cipőt és szürke kalapot, de nem lett belőle sem­mi, mert nagyobbik testvére, aki iskolá­ba jár, vásárolja el a pénzt magára. Ne­ki jól van, ahogy van. Ö még nem jár vonaton. — Évi, hozok ne­ked inkább ibolyát. A rétről. Ne kérdezd, hogy miért nem me­hetek locsolkodni, majd az isiben meg­locsollak, jó? — Nem, nincs jól. Nem is tetszem ne­ked. Meg sem akarsz locsolni. Pedig La­dák eljönnek hoz­zánk. A kis szerelmes nem tudta hamarjá­ban, mit is mond­jon. Zavarából az éppen ott termő édesanyja húzta ki. — Szaladj haza, fiacskám, mosakodjál meg, boltba me­gyünk ... Csillogó szemmel nyargalt hazafelé. Húsvét másnapján Jóska nagyon izga­tott volt. Sötét ruhá­jában, fényes cipőjé­ben és szürke kalap­jában forgolódott a tükör előtt. Korán . elindult Eváékhoz. Mindenkit megelőzött. Belépett az ajtón. Éva meg­bámulta kis lovagját és örömmel tartotta szőke fejecskéjét a kölnivíz alá. A kis­lány kezében virágok voltak. Frissen sze­dettek, illatosak. Há­rom-négy szálat a fiú ruhájára tűzött Nyári Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom