Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-22 / 90. szám

PEST \UKYEI k/fívlan 1969. Április 22., kedd CSAK RÖVIDEN... ÁPRILIS 15—17-IG Moszk­vában tárgyalások folytak az SZKP Központi Bizottsága és a Svájci Munkapárt küldött­sége között. DE GAULLE francia elnök pénteken újból televíziós be­szédet mond, hogy ily módon biztosítsa a vasárnapra kitű­zött népszavazás sikerét. Lelassult a vegetáció (Folytatás az 1. oldalról.) mögött tudhattak a mezőgaz­dasági üzemek dolgozói. Amíg az őszi gabonák fejtrágyázá­sának a 94 százalékát már el­végezték, most ennek a fon­tos munkának csak a 83 szá­zalékánál tartanak. A múlt évben ilyenkor már földben volt a borsó, ezen a tavaszon Félidő Még 1436 óra - s itt a nyár Az égi mecha­nika törvényei természetesen nem vesztik el érvé­nyüket a Föld idei „formabontó” időjárás miatt, így — bár a hő­mérséklet nem erre mutat — a két napszak küz­delmében már a félidőnél tartunk» a nappal a június 21-ig esedékes háromhónapos hó­dításának a felét elérte. Kedden, április 22-én ugyanis a nap pontosan 14 órán át marad a látó­határ felett. A csillagászati nap­tárban egyébként ennek a napnak a rovatában három­szor olvasható a 43-as szám. A napfelkelte 4 óra 43 perckor, a de­lelés 11 óra 43 , perckor, a nap­nyugta pedig 18 óra 43 perckor következik be. Nyereségét a nappal a tavaszi napéjegyenlőség­től a keddi nap­keltéig 776 óra és 35 perc alatt érte el. A továbbiak­ban már nem „siet” ennyire, hi­szen a keddi nap­nyugtától a nyár kezdetéig 1436 órája és 13 perce' van még ahhoz, hogy a hátralevő 1 óra 59 percet is elragadja az éj­szakától. Akkor, az év legvilágo­sabb napján ugyanis a nap 1 perc híján 16 órán át tartózkodik majd a horizont felett és csak 8 óra 1 percre tű­nik el a nyugati látóhatáron. Felhívás Pest megye lakosságához (Folytatás az 1. oldalról.) tőén megszavazták a ta­nácskozás tagjai. Ezután került sor a Magyar— Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényeinek, és az aranykoszorús békejelvé­nyek kiosztására. Az előbbit dr. Németh Béla, az MSZBT elnöke, az utóbbit S. Hegedűs László, a Hazafias ‘Népfront megyei titkára nyújtotta át. Aranykoszorús békejel- .t,..... vényt kapott: Hajdók Béla alezredes, a- Ma­gyar Vöröskereszt munkatár­sa, Rizsnyák Józsefné, a nőta­nács budai járási titkára, Pál­mai László, Vác város KISZ- bizottságának titkára, Magó- csi Károlyné, a monori járás úttörővezetője, Földes István, a megyei sporttanács propa­gandabizottsági elnöke, Máté Gyul^né ceglédberceli nép- frontíitkár, Kiss Józsefné a bu­daörsi Hazafias Népfront-bi­zottság elnökségi tagja, Marko- vics József nyugdíjas, Ko- csondi Antal pomázi népfront­elnök, Jant László gödöllői MHSZ-titkár, Huszárik Pál domonyi népfrontelnök, Kohut Ferencné békeaktivista Bugyi községből, Hunyadi János népfrontelnök Püspökszilágy­ról. AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK ács, kőműves, festő villany-, víz-, fűtésszerelő, lakatos, autószerelő szak-, betanított és segédmunkásokat, (16 éven felüli fiúkat is), szállító munkásokat, takarítónőket, éjjeliőröket, valamint magas kereseti lehetőséggel tetőfedő, bádogos, díszműbádogos, parkettázó szak-, betanított és segédmunkásokat (16 éven felüli fiúkat is). Díjtalan munkásszállás. Jelentkezni lehet a PROSPERITÁS KISZ Munkaügyi osztályán BUDAPEST, IX. VIOLA U. 45. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét kapták: Csömör Sándorné, a nőtanács monori járási titkára, dr. Szondi György, ceglédi járási vezető ügyész, Sári Ilona kis- kunlacházi tanár, Cseh Né­meth László, a gödöllői árammérőgyár pártbizottságá­nak titkára, Molnár Vince pi­liscsabai tanácselnök és Sági Ferenc, a népfront ceglédi vá­rosi elnökségének tagja. A kitüntetettek közül teg­nap este többen részt vettek az Operaházban tartott orszá­gos díszünnepségen, melyet ugyancsak a békehónap alkal­mából rendeztek. I a vetésre szánt terület 82 szá­zalékára ülhették el a magot. Több mint tízszázalékos le­maradás mutatkozik, a tava­szi árpa vetésénél, a zabból 30 százalék hiányzik, s ha­sonló a helyzet az új lucernák telepítésénél, a vöröshere, a cukorrépa, a napraforgó és burgonyavetésnél is. Tulaj­donképpen nem is annyira az alapvető munkákat, a szán­tást és a talajelőkészítést hát­ráltatja a hideg, mint inkább az ezt követő tennivalókat. Szakmai megítélés dolga, hogy például folytassák-e a vegy­szeres gyomirtást. Az alacsony hőmérséklet ugyanis csökkenti a vegyszer hatásfokát, A ker­tészetekben a korai növények kipalántázása késik, miközben az üveg alatt felnyurgul, senyved a palánta. Minthogy egy sor kora tavaszi növény vetésideje már régen elmúlt, nem valószínű, hogy a még hiányzó tavaszi árpa- és zab- területeket bevetik. A cukor­répa, a napraforgó jobban tű­ri a késlekedést, a kukorica­vetés szezonja pedig most kezdődött. Az utóbbi napok­ban sokfelé mínusz 3—4—5 fokra is lehűlt éjjel a hőmér­séklet', eddig azonban, leg­alábbis Pest megyéből, nem érkezett jelentés szántóföldi növénykárról. Ez egyben azt is jelzi, hogy a korai zöldség­félék később kerülnek piacra, és várhatóan a hozamok is ki­sebbek lesznek. A gyümölcsö­sökben füstöléssel, ködgyer­tyákkal védekeztek a kajszi­barack-termesztők, a mandu­la viszont kárát vallja az áp­rilisi fagyoknak. s. p. Nyugodt hon go lat Csehszlovákiában Kontaktus Bagdad és Teherán között Iráni—tuniszi közös áiiásiogiaiás Rend és nyugalom. E két fontos szóban foglalható össze a csehszlovákiai helyzet a hétfői napon. Az élet a nor­mális kerékvágásban i megy tovább, a múlt hét végén le­zajlott, sorsdöntő KB-ülés után mind Csehszlovákián belül, mind az ország hatá­rain kívül igén sokan fellé­legeztek, felismerve, hogy a hosszú hónapok óta húzódó vakság döntő — és kedvező — fordulóponthoz érkezett. Prágai és pozsonyi jelenté­sek szerint a lapokhoz, a rá­dióhoz, a televízióhoz és ma­gához a pártközponthoz és kormányhoz özönlenek a cseh és szlovák lakosok levelei, táviratai. Üdvözlik a központi bizottság múlt heti döntését, helyeslésüket fejezik ki és re­ményüket, hogy a szocialista­ellenes erők által hónapokon át szított, s helyenkint egé­szen drámai fordulatokkal tarkított offenzívasorozatnak most már vége: a párt veze­tősége ezentúl nemcsak hatá­rozatokban ítéli el majd eze­ket a kilengéseket, hanem tet­tekkel akadályozza meg kitö­réseiket és biztosítja az ország nyugalmát,' a többi szocialista államhoz fűződő baráti kap­csolatok zavartalanságát és további elmélyülését. .A csehszlovák nemzetvédel­A londonderry-i csata Száztizenhét sebesült fek­szik az észak-írországi Lon­donderry kórházaiban. Vala­mennyien azokban az utcai összecsapásokban szerezték sérüléseiket, melyek szomba­ton zájlottak le a város utcáin és amelyek a jelentések sze­rint tavaly október óta a leg­súlyosabbak voltak. Az angol kormány vasárnap elhatároz­ta, hogy csapatokat küld Eszak-Irországba. A zavargá­sok vasárnap este további hat észak-ír városra terjedték át. Az angol csapatok hír szerint „fontos létesítményeket’’ őriz­nek és támogatást nyújtanak majd az észak-írországi rend­őrségnek. mi minisztérium szóvivője kö­zölte, hogy Emil Zátopek ez­redest — valótlan hírek ter­jesztésének alapos gyanúja, valamint olyan megnyilatko­zásai miatt, amelyek ellentét­ben vannak a nemzetvédelmi miniszter parancsával — az eset kivizsgálásáig felmentet­ték állásából. Emil Zátopek, a hosszútáv­futás többszörös olimpiai baj­noka, hosszabb ideje a cseh­szlovák jobboldali erők szol­gálatában, olyan gyűléseken, szólalt fel, amelyeknek anti- szodalista és szovjetellenes jellegük volt. A legutóbb ápri­lis 14-én a jogi egyetemen a hallgatók előtt tett felelőtlen politikai kijelentéseket. Érdekes újabb tényezővel bonyolódott az amúgyis nyug­talan közel-keleti helyzet. Irak és Irán között tört ki újabb konfliktus a Shatt-El- Arab nevű, két folyótölcsér­torkolatát képező terület ho­vatartozása körül. A dolgot egy 1937-ben megkötött ha­táregyezmény szabályozza, ám Teherán most váratlanul kije­lentette erről az egyezmény­ről, hogy az idejét múlt és semmis. Irak szerint ez az egyoldalú iráni döntés szerző­désszegés, s ellentétben áll a nemzetközi joggal.. Bagdad egyébként közölte, hogy to­vábbra is az 1937-es egyez­ményhez tartja magát. Bagdadi politikai megfigye­lők úgy vélik, hogy az Irak és Teherán közti feszültség kiéle­ződése összefüggésben áll az­zal, hogy Bagdad a közelmúlt­ban katonai erőket vezényelt Szíriába. A dél-iraki határon kirobbant feszültség eltereli a figyelmet és elvonja az erőket1 a 'keleti frontról,- s így gyen­gíti az ottani arab pozíciókat. Vajon csakugyan az arab pozíciók gyengítésére törek­szik-e Irán? Nehéz lenne egy­értelmű igennel vagy nemmel felelni erre a kérdésre. Nem érdektelen tény azonban, hogy Irán sahja éppen most járt Tunéziában. Mint ismeretes, Tunézia az az arab állam, amely már évekkel az 1967. júniusi háború előtt a többi arab országtól eltérő, külön­véleményt hangoztatott az iz­raeli—arab konfrontáció kér­désében, s az Izraellel köten­dő békét javasolta. A 67. jú­niusi hatnapos háború után ugyan Tunisz is izraeli agresz- szióról beszélt, de a szóhasz­nálati változáson kívül az or­szág külpolitikáján nem na­gyon történt változás. Min­denesetre, a két — Izraellel szemben mindig aránylag megértő magatartású — állam, Irán és Tunézia, a sah ottjár­ta után kiadott közös közle­ményben üdvözölte „a Palesz­tinái nép arra irányuló aka­ratát, hogy érvényesítse törvé­nyes jogait” és rámutatott, hogy „több arab ország terü­letének erőszakos megszállása a nemzetközi jog durva meg­sértése és komoly fenyegetést jelent a térség biztonságára és a világ békéjére nézve.” Ez a fogalmazás már igen közel áll Kairó, Amman vagy Bagdad álláspontjához, ezért is rejté­lyes, hogy miközben Irán sza­vakban így foglal állást (Bur- giba Tuniszával közösen), tet­tekben miért keveredik újabb konfliktusba Irakkal? A New Yorkból Londonba érkezett jordániai király, Husszein is újabb nyilatkoza­tot tett, Ismételten leszögez­ve, hogy „egy talpalatnyi föl­det sem engedünk át. Izrael választhat a megszállt terüle­tek, vagy a tyéke között, de egyszerre a kettőt nem tart­hatja meg.” FANTASZTIKUS TÖRTÉNETEK A község szülötte Felvirradt a nagy nap. A kultúrház udvarán hatalmas szabadtéri színpadot ácsoltak. Előtte ezer széket állítottak fel A székeket — lévén, bogy a kultúrháznak mindössze há­romszáz ülőalkalmatosság volt birtokában — a község lakó: adták kölcsön. ’Még a kocsma padjait is kihozták, a legol­csóbb — 5 forintos — jegyek birtokosainak ez is jó lesz. Az igazgató félóránként hívta a meteorológiai intéze­tet: milyen idő várható ma es­tig. A válasz szerint szaraz, napos idő volt kilátásban, et­től a rendezőség kissé ideges lett A Somolya együttes, a B. B. B. érkezését délelőtt 10 órára várták. A „Blue boys” együttes tagjai zöld pitykés laj híjaikban reggel nyolctól a díszkapu alatt ücsörögtek. Csak a történeti hűség kedvé­ért jegyzem meg, hogy a zöld lajbik tévedésből kerültek a zenészekre. Ebben az együttes vezetőjének Zárnék György­nek hiányos angol nyelvtudá­sa á ludas, ő úgy tudta, hogy a „blue” zöldet jelent és a té-’ védés már csak akkor derült ki, amikor készen voltak a zöld ruhák. Már nem akartok megváltoztatni a zenekar ne­vét sem, így a kék fiúk zöld­ben pompáztak és nevükre csak a zöld lajbihoz viselt kék, zsabós ingek utaltak. A fogadóbizottság is a he­lyén állt és többször elpróbál­ták a nagy jelenetet, mely ak­kor vette volna kezdetét, ami­kor a B. B B. együttes Nyísa kisautóbusza feltűnik az úton. Természetesen a virágot és a vele járó puszikat ezúttal is Sápi Zsuzsanna hivatala volt átadni. Zsuzsika ez alkalomra farmernadrágot öltött, hogy lássák Somolyáék: Porvárad fiatalsága lépést tart a divat­tal. * Már jócskán elmúlt tíz óra, a zenészek kezdték únni a dolgot. Sápi Zsuzsi már tized­szer próbálta el a virágát­adást és a puszit a dobossal, olyannyira, hogy már csak a puszit gyakorolták egy fa mögött. 11 óra után hírnök jött a faluból: — Baj van. A zenészek megérkeztek. A másik úton jöttek! — És most hol vannak? — hagyta abba a gyakorlást Zsu­zsi. — A kocsmában... Az egész társaság futva in­dult a kocsma felé. Mire oda­értek már alig tudtak áttömi a tömegem Bent a külön te­remben szorongtak azok a szerencsések, akik Somolyáék közelébe jutottak. Éppen So­molya beszélt: — Azért klassz hely volt ez, Emlékszem milyen nagy bal­hékat rendeztünk. Egyszer be­törtük az iskolaigazgató ösz- szes ablakát... — Egy kis csendet kérek — kiáltott Zsuzsa és nekilátott mondókájának. Mindenki hallgatott, még Somolya is. A zenekar tagjai élvezettel le­geltették szemüket a lányon. A bassz-gi táros félhangosan megjegyezte: — Állati jó csaj. Nézd, mi­csoda er.célyei vannak ... — Ne ugass! — kiabált rá a dobos, aki jól nevelt fiú volt —, nem hallod, hogy ne­künk vaker? Közben Zsuzsa is elmond- •a, hogy rendkívül büszke az egész falu, hogy egy ilyen re­mek embert adort az ország­nak, sőt a nagyvilágnak. Át­adta a bukétát, majd végig­csókolta az egész zenekart, még a busz vezetője is oda­tartotta szakállas képét. Somolya hátrasimította vállára göndörödő, enyhén hullámosított és erősen szőkí­tett haját és megszólalt: — Irtó klasszak vagytok és kösz, meg minden, állati ren­des fejek vannak ebben a porfészekben és erre piálni kell egyet, de ebben az átko­zott csehóban csak kommersz pálinka meg bor van, azt mi nem Iramé Íjuk..; — Talán azt hitted, hogy a porváradi grand hotel drink­bárjában tocsog a kármentő a skót whiskytől? — szellemes- kedett a ritmusgitáros. — Ki kell tikkadni, mind­járt földhöz verem magam a röhögéstől — sipított a bassz- gitáros. De azért megitták a pálin­kát is. így aztán amikor meg­jelent a városnézési bizott­mány vezetője, már senki nem volt hajlandó megtekinteni a nagy alkalomra frissen tataro­zott létesítményeket. Ebédig több liter pálinkát ürítettek Porvárad jövőjére, a nagy beatfesztiválokra, So- molyára, Zsuzsikára, és aki még jelen volt. A díszebéd virágos jókedv­vel kezdődött. Somolya ült az asztalfőn. Mellette egykori ta­nítója, a könyvtáros, és töb­ben a falu kiemelkedő szemé­lyiségei közül. — Emlékszem rád, fiam... Már akkor is látszott, hogy nem vagy hétköznapi ember — kedveskedett a tanító. — Én is emlékszem rád — viszonozta Somolya. — Állan­dóan zargattál, dehát téged azért fizettek. Persze, azért én nem vagyok pipa rád — nyug­tatta meg. — Hogy van a kedves pa­pa? — tért más témára a lel­kész. — Az öregúr állatian balhé­zott, amikor erre a pályára mentem. Tapló az öreg a mű­vészethez. Aztán amikor látta, hogy egy este többet verek ösz- sze, mint amennyi az ő havi nyugdíja, beletörődött. Csak a szerelésembe nem tud bele­nyugodni — mutatott a ruhá­jára Somolya és most érzpm, micsoda mulasztást követtem el, amikor nem ejtettem né­hány szót erről a szerelésről. Somolyán bő ujjas ümög lo­bogott. A múzeumi ruhadarab valaha fehér lehetett, de erre a legjobb memóriájú zenekari tagok is csak halványan em­lékeznek. Tűzpiros bútorkár­pitból készült farmernadrág és fehér tornacipő következett ezután, majd a rendkívül ele­gáns ruhákat egy frakk-kabát egészítette ki. Csak a hellyel való takarékoskodás miatt fosztom meg az olvasót a többiek ruházatának bemuta­tásától, legfeljebb még a do­bost említem, akin virágos flanellból varrott nadrág lo­bogott, míg felsőtestét egy ke­ményített ingmell fedte — ahol fedte. Közben a szabadtéri színpad nézőtere teljesen megtelt. Mi­re a távolabb levő községek­ből a buszok és szekerek meg­érkeztek, már egy lélek sem fért be a kultúrház udvarára. A kintrekedtek egyre követe- lődzőbben léptek fel. Előbb csak a parkot taposták le, majd hamarosan bedöntötték a kerítést is. A nézőtér több pontján kisebb helyi háborúk törtek ki. Kitörték például az egyik sárpusztai fiatal lábát, aki megkockáztatta a kijelen­tést: — Bezzeg, ha mi rendez­nénk ilyen műsort, minden másképpen lenne. A helyi viharoknak az ve­tett véget, hogy megjelent a színpadon a B. B. B. együttes, majd élükre perdül Somolya és elrikkantotta magát: — Csao everibody — és rá­zendítettek. A beat-hangver- senyeken járatosabb ifjú kö­zönség erre kötelességszerűen üvölteni és örjöngeni kezdett. Megindult a verseny: ki képes nagyobb hangorkánra? Somo­lyáék nagy előnnyel indultak: 500 wattos erősítőjüket és négy hatalmas hangszórójukat túlüvölteni reménytelen vál­lalkozásnak tetszett. És ezúttal a sárpusztaiak segítették ki őket. Egy begőzölt és besze- szelt sárpusztai, akit botrány­okozásért a járás összes fut- ballpályájáról kitiltottak, el­vágta a villanyvezetéket. A B.B. B. elnémult. Olyan volt a kép, mint egy televízión, melynek kiégett a hang-biz­tosítéka. Hirtelen csend lett a néző­téren. Somolya rikoltó ének­hangja már az első sorban sem hallatszott. Valaki észre­vette a laposfogójával elinalni készülő merénylőt. — A sárpusztaiak voltak — visította egy női hang A né­zőtér egyik része a menekülő után vetette magát. Akik ma­radtak, azok a helyszínen kezdtek irgalmatlan vereke­désbe. Akinek jutott sárpusz- tai azt ütötte, a többiek — jobb híján — egymást Somolyáékkal a kutya sem törődött. Észre sem vették, amikor Nyisa buszuk a kul- turház háta mögül elindult, magával vive a község jeles szülöttét. Ez hát a hiteles története annak a sajnálatos körül­ménynek, hogy a porváradi „beat-fesztivál” terve semmi­vé foszlott. Szerencsére a já­rási székhelyről egy riadóko­csi még jó időben érkezett. így csak három mentőautó telt meg a sebesültekkel, de ez nem nagy szám. Ennyi sebe­sült egy búcsúban kitört né­zeteltérés után is akad. Tény, hogy a tanácselnök kijelentette, hogy egyszer volt Porváradon beat-fesztivál és ha a . könyvtáros netán kide­rítené. hogy maga a nagy Ringó Star is a község szülöt­te. akkor is legfeljebb magyar nóta estet rendezhetnek a tiszteletére a „Nyílik a virág” vetélkedő győzteseinek közre­működésével ... Ősz Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom