Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-02 / 76. szám
Mir MtCfKI KJlirlav 1969. ÁPRILIS 2., SZERDA Ismét a tápiószelei vadásztársaságról A Pest megyei Hírlap 1969. február 23-i számában cikket közölt „Egy vadásztársaság furcsa háborúja” címmel a hatóságilag feloszlatott tápiószelei vadásztársaság egyes, volt tagjaitól beérkezett panasz alapján. Szükségesnek tartjuk, hogy a cikk állásfoglalására vonatkozóan válaszunkat ugyancsak a lap hasábjain mondjuk el, mégpedig a mi, sajátos, „túlzott” objektivitásunkkal. A vadásztársaság belső háborúja tulajdonképpen emberi életért folyik. A cikk is megállapítja, hogy a rendkívül súyos szabálytalanság végeredménye: a vadásztársaságban egy embert meglőttek, akinek életben maradása csak a gyors orvosi beavatkozáson és részben a véletlenen múlott. Mi jól ismerjük az ilyen szabálytalanságok előzményeit, a sokszor évekig tartó, sorozatos szabálysértéseket, fegyelmezetlenségeket. Az országban máshol is előforduló vadászbaleseteknél is minden alkalommal megállapíthattuk, hogy a tragikus vég egy szabálytalanságsorozat befejező akkordja. A cikk írója valószínűleg nem vett még részt olyan vadásztemetésen, ahol felelőtlen emberek miatt a koporsót síró-zokogó fiatal özvegy, gyerekek, szülők, hozzátartozók kísérik. Ebből a felelősségtudatból származik a vadászszövetség megfontolt objektivitása. A vadászat sport, szórakozás, kellemes kikapcsolódás, felüdülés, kollektív időtöltés a munkában elfáradt emberek részére. A vadászat ősi jellege — amikor is elsősorban az élelems zerzés forrása volt — megszűnt. Sajnos, akadnak még — bár egyre kevesebben — olyan emberek, akik vadásznak vallják magúkait, de minden törekvésük a hússzerzés. A minél több hús megszerzése érdekében nem törődnek vadásztársaikkal, szabályokkal; egyetlen céljuk van: bármikor, bárhol, bármilyen vadat elejteni és hazavinni. A szabálytalanság-sorozatokat rendszerint kapzsi, önző hússzerző vadászok követik el. Az ilyen emberek lőnek mindenre, ami mozog, és — sajnos —, nem egyszer a mozgó célpont nem vad, hanem ember. Leghatározottabb, már a vadászirodalomban is elfogadott, véleményünk: „aki nem tud az ösztöneinek parancsolni, annak ne legyen a kezében fegyver”. Ilyen megfontolások után magunk is egyetértünk azzal az intézkedéssorozattal, amelyet a megyei tanács, mint hatóság a megyei és járási szervekkel egyetértésben a tápiószelei vadásztársaság ügyében is követett. Ennyit az objektivitásról! Nincs szándékunkban a cikk minden részletkérdésével foglalkozni, ugyanis elvi állásfoglalásunk választ ad ezekre is. Az irás legbántóbb részével äs elvi alapon kívánunk foglalkozni. A cikk írója —' meggyőződésünk, hogy nem szándékosan — azonossági jelet tesz a régi grófi, úri vadászok és a jelenlegi, városból kijáró vadászok közé. 1945 után a régi földbirtokosok, gyárosok, kormánytisztviselők kezéből, a nagybirtok megszüntetése után, a munkás-paraszt hatalom létrehozásával egyidőben a vadászati jog is kicsúszott. A párt politikája és az állam jóvoltából a vadászkollektívák elsősorban a nagyüzemek, intézmények népi demokráciánkhoz hű tagjaiból alakultak. Megszervezték a vadász- társaságokat, bérbe vették a vadászterületeket — legtöbb esetben vad nélkül, hiszen a háborús események során vadállományunk legnagyobb része elpusztult Ezek a munkáskollektívák megtanulták a vadászat és a vadgazdálkodás szabályait, kulturált vadász- emberekké fejlődtek. Természetesen a vadásztársaságokban részt vesznek és részt vehetnek a cikk írója által kifogásolt „orvosok, ügyészek, rendőrtisztek, tanárok” és a felsorolást még számos kategóriával bővíthetnénik — világos, hogy a városból kijárnak az „elvtársak” is vadászni.' (A cikkíró helyében például ^mi nem kifogásolnánk a „jobb emberek” jelenlétét hiszen a sérült Tőzsér Mihály és családja mégiscsak a vadászaton részt vevő főorvos vadásztársának köszönheti életét.) Mi ezt nem szégyelljük, hanem büszkék vagyunk rá, hogy a városi emberek különböző rétegei, akik megfelelnek a vadászat személyi feltételeinek — nagybirtok, gyár és főrendi tagság nélkül — vadászhatnak a szabad magyar hazában. A városi ember, ha vadászni akar — márpedig éppen a nagyvárosi élet folytán erre nagyon nagy szüksége lehet — kénytelen elmenni vidékre, hiszen a városban legfeljebb néhány kormos verében és parlagi galambon kívül aligha „vadászhat” másra. Jogosnak tartjuk azt az igényt is, hogy a falusi embe\ rek, főleg a térmelőszövetkezeti tagok, akiknek földjén a vadállomány él, ugyancsak részt kívánnak venni a vadászatban. A vadászszövetség az elmúlt másfél-két évben rendkívül sokat tett azért, hogy a termelőszövetkezeti tagok közül egyre többet vegyenek fel vadásztársaságainkba. Sőt, kezdeményezésünkre rendkívül gyorsan szaporodik azoknak a vadásztársaságoknak és termelőszövetkezeteknek száma, amelyek anyagi érdekeltségen alapuló, közös vad- gazdálkodást folytatnak, ilyen példa Pest megyében is van. Álláspontunk: nem szabad a városi és falusi embereket szembeállítani, hanem egységes vadászkollektívákká kell nevelnünk. Tehát, egyik oldalról törekszünk arra, hogy a városi emberek mellett egyre több helyi termelőszövetkezeti tag is részt vegyen a vadászatban, ugyanakkor a vadász- társaságon belül nem teszünk és nem is kívánunk megkülönböztetést tenni a vadászati rend és fegyelem megtartásában. A vadászati szabályzat bárki által történő megszegése felelósségrevonással jár. Néhány szót a cikkben szereplő panaszügyről. Több vizsgálati anyag , birtokában el kell fogadnunk azt a döntést, hogy a feloszlatott vadásztársaság újjászervezésére alakult szervező bizottság éppen a korábban elkövetett több szabálytalanság miatt nem hívta meg az újjáalakuló ülésre a panasztevőket. Tehát nem kizárás történt, amint azt a cikk tévesen megállapítja. Ezzel az intézkedéssel az illetékes hatóság és a szervező bizottság lehetővé kívánta tenni, hogy a panaszosok esetleg más vadásztársaságban — okulva eddigi magatartásukból — még megtarthassák tagságukat. Valószínű, hogy a szomszéd, köza som es a A szeszélyes időjárás ellenére véglegesen beköszöntött a tavasz a szarvasi arborétumba, ahol ezerhatszáz fajta fát, cserjét és dísznövényt gondoznak. A somfák szinte roskadoznak az aranysárga virágok özönétdl. Kibontotta halványlila virágszirmait a lánykökörcsin is. A fbkföldi ibolya lila szőnyegként virít az évszázados fák alatt. Megkezdődött a szaporítóanyagok szállítása is. Az ország minden tájára viszik a rózsatöveket, a platán, a mogyoró, a ezüsthárs, a mocsári ciprus és egyéb dísznövények szaporítóanyagát. Hollandiába és Nyugat-Németor- szágba a törökmogyoró-csemetéket és kánagumókat szállítanak nagy tételben. ségbe való átjárás nem csábít olyan könnyen a szabályszegésre, mintha a saját vadászterület a falu végén kezdődik. Véleményünk szerint nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy ha a tápiószelei vadásztársaság megszilárdul, és a panaszosok is jobb belátásra térnek, később visszakerülhessenek a szelei kollektívába. A személyesen nekem tulajdonított kijelentések, amelyek szerint panaszosok igazát egy meghallgatás alkalmával elismertem volna, nem fedik a valóságot. Jómagam minden esetben csak az adott ügy sok oldalú vizsgálata után foglalok állást. Ebben az esetben is az ügy megvizsgálását ígértem, ami a gyakorlatban meg is történt. Az újságíró szemünkre veti szövetségünk túlzott objektivitását. Véleményünk szerint, még akkor i§, ha az objektív állásfoglalás népszerűtlen, kötelességünk ezt az álláspontot képviselni. Jól tudjuk, hogy a sejtelmes, be nem fejezett gondolatok, a hangulatkeltés sokkal könnyebb és látszólag népszerűbb, is. Azért látszólag, mert ha a cikk írója részletesen meghallgatná a vadásztársaság rendet és. fegyelmet kívánó tagjainak véleményét, az irányító és hatósági szervek állásfoglalását, akkor meggyőződhetnének arról, hogy az objektivitás — még ha kicsit túlzott is — sokkal népszerűbb, mint a nem egészen. megfontolt hangulatkeltés. Dr. Koller Mihály, a MAVOSZ főtitkára Új istenek - Savariában Kétezer éves kút - vízzel Szombathelyen a híres Isisszentély tőszomszédságában, amelyet Isis istennő tiszteletére állítottak 188-ban Savariában — „új isteneket” találtak a régészek. Egy Jupiter—Doli- chenus-oltár maradványai és egyéb igen értékes régészeti leletek kerültek elő. Az egyik felszínre hozott épület pincéjében csaknem kétezer éves kutat találtak, amelyben még máig is van víz. Az értékes régészeti lelőhely fölé eredetileg tervezett irodaházat a város más pontján építik fel. Állatszámlálás Kedden országos állatszámlálás kezdődött, amelynek célja, hogy teljes képet nyújtson az ország szarvasmarha-, sertés-, juh-, ló- és baromfiállományáról. Az évenként ismétlődő állatszámlálásoknál hagyományosan a március 31-i helyzetet veszik figyelembe, mert ilyenkor még az istállókban található a törzsállomány. A mostani összeírás azért is jelentős, mert a decemberi felmérés szerint a szarvasmarha- és sertésállomány csökkent. Az állattartókat a Központi Statisztikai Hivatal 8—10 ezer számlálóbiztosa keresi fel. Az állami gazdaságokba és a termelőszövetkezetekbe nem mennek el a számlálóbiztosok, mert ezek a gazdaságok maguk szervezték meg a jelölőszolgálatot. Exportálják a vizet Érdekes üzletet kutatott fel a Debreceni Biogál Gyógryszer- árugyár. Az afrikai országok részére desztillált vízzel töltött ampullákat gyártanak és szállítanak. Az első mintaszállítmányok 1967-ben hagyták el a gyárat, és 1968-ban már 2 millió 250 ezer forint értékű desztillált vizet szállítottak. A Biogál már erre az évre is kapott desztillált vízre megrendelést mintegy egymillió 480 ezer forint értékben. Szénkedvezmény a Duna mentén — Vísegrádig Április 1-től kedvezményes áron vásárolhatnak szenet a dorogi szénmedence, valamint Visegrádig a Duna menti községek lakói. ' Paksy uram esete a bácskaiakkal 1907-BEN nagy eseményre készültek az egriek: a Dobószobor felavatásába. Mivel, nem, ünnep az ünnep dal és lövöldözés nélkül,' a szélrózsa minden irányából Egerbe sereglettek az ország legjobb dalosai, Dobó ősi várában pedig nagy buzgalommal csatakígyókat állítottak fel. Az ünnepség előtti napon egyre-másra érkeztek a dalárdák. Hej, törte is a fejét a rendező bizottság, hová helyezze el azt a rengeteg dalost, hiszen a város szálláshelyei kevésnek bizonyultak. Elhatározták tehát, hogy a fertálymesterekhez fordulnak, adnának szállást a vendégeknek. Élt akkoriban Egerben egy Paksy Bernát nevű híres ember, kinek hatalmas űrméretű gyomra töméntelen mennyiségű borital befogadására volt képes. Az öreg addig-addig mesterkedett, míg beutaltak hozzá szállásra egy egész dalárdát. így kerültek hát Bácska szülöttei, a szabadkai dalosok Paksy Bernát uram „csengős” iskola melletti vendégszerető házába. Köztudomású, hogy a bácskaiak sem igen vetették meg a jóféle italokat, így hát az- egész város érdeklődéssel kísérte a további fejleményeket Az út porának lemosása után az egész társaság bevonult Berci bácsi kőporosi pincéjébe, mert — egyesek szerint — bőven jutott a porból a nyeldeklőbe is a hosszú út folyamán, le kellett hát öblíteni azt is. Szó, ami szó, az öblögetés megtartott a késő esti órákig, a pince kellemes hűvösében gyorsan fogyott a fanyar egri vörös, az aranysárga rizling és a többi híres kisegedi, mészhegyi, síkhegy termésű tüzes bor. A pincékből kiszűrődő édes-bús nótákat szájtátva hallgatták a határból hazafelé ballagó parasztok. Később elhalkult a nótaszó és az aranyló telihold furcsa látványnak vált tanújává. Az út két oldalán, az árokban, vagy az árokparton' négykézláb mászkáló alakok igyekeztek az egyenesen lépkedő Paksy Bernát után. Lám, mi lett a nóta vége... Másnap kora reggel kiült Berci bácsi az ámbitusra. Komótosan megtömte ötaraszos pipáját és a verpeléti dohány bodrozó füstfelhője mögül elégedetten szemlélte a félig holtan vánszorgó dalosokat. — Sohase nevessen kend, Paksy uram — mondogatták. — Megértett az egri bor, ,mert hosszú 'Volt az trtazás, ismeretlen a pince, a benne levő italokkal együtt. De hiszen jönne csak el egyszer Bácskába, bizonyisten nem vinné el szárazon! Az öreg csak mosolygott Aztán megtörtént az ünnepség is. Lehullott a lepel Dobó István szobráról, megdördültek a vár fokán felállított ágyúk, az óriási énekkar — Maczky Valér vezetésével — alaposan kitett magáért A KŐVETKEZŐ HÉTEN Bácskából írott levél érkezett a Paksy-házba, melyben élet- re-halálra szólón, bandázs nélküli borivó versenyre szólították a ház urát. A kihívás híre, mint derült égből lecsapó villám hatott a szürke hétköznapok unalmába temetkezett városra. A Paksy-ház forgalma megnőtt. Cimborák, jóbarátok, nyugalmukból kizökkentett polgárok egymásnak adták a kilincset, mindegyiknek volt valami jó tanácsa a nagy hasú ivóbajnok részére. Még Kerényi Imre, a pecsétviaszhoz hasonló orrú servita gvárdián is felkereste és — mint a. csatába indulókat — kellőképpen elbúcsúztatta, de lehet, hogy meg is áldotta, mert a magán- természetű búcsúztatás a pincében zajlott le. No, de elérkezett az indulás ideje is. Paksy uram tarisznyája megtelt finom tepertőspogácsával, rózsaszínű sonkával és hűséges fegyverhordozója (egy hosszú gatyát viselő egri paraszt), ezúttal egy tízliteres demi- zsont hordozott, ha netalán a gazda útközben megszomjazna ... Az állomáson igen nagy számban jelentek meg az érdeklődök. Maga az állomásfőnök sietett Paksy uram segítségére, mert a keskenyre méretezett kupéajtón csak nehezen jutott keresztül őkel- me — tekintélyes ráncigálás és tologatás után. Aztán hetykén füttyentett egyet a vicinális és Berci bácsival elindult a vonat új borok, új kalandok felé. SZABADKAN a legtekintélyesebb vendégfogadót jelölték ki a verseny színhe- Tyéül. A falak mentén mindenütt szalmazsákokat helyeztek el a versenyből kidőltek számára, a legerősebb bácskai borok pedig glédába állítva várták a modern bacchusokat. Minden valamirevaló ember ott szorongott a nagy teremben, amikor az első pohár „bácskai mérges” lecsúszott a jelöltek torkán. A hatalmas poharak gyors iramban ürültek és töltődtek, és így ment ez két éjjel, egy napon át. A versenyzőit nem hagyták el a helyiséget (nehogy jogtalan előnyökhöz jussanak), így időnként apró legénykék edényeket hordoztak körül. Fogyott a bor, de fogytak a versenyzők is, egymás után bukya az asztal alá, ahonnan a kényelmes szalmazsákokra „szállíttattak” pihenés és jó- zanodás céljából. Az újságírók mohón jegyezték a mérhetetlen borpusztítás eseményeit. A második éjszaka a hajrá jegyében telt el. Igaz, furcsa hajrá volt. Paksy uram mellett már csak egy-két viaszsárga bácskai „díszvirág” erőlködött, birkózott a borral. Amikor aztán (hajnalra járt már) az utolsó is lebukott a székről, Paksy Bernát uram ' kényelmesen megtöm- ködte pipáját és harsány hangon elkiáltotta magát — hej, kocsmáros, új bort, új bácskaiakat! így fejeződött be a híres szabadkai ivóverseny, melyen Paksy Bernát uram fényes győzelmet aratott a bácskaiakon. EGERBEN hatalmas tömeg várta a csatából megtérő győztest, és amikor elhangzottak a dalárda által into- nált üdvözlő dal utolsó akkordjai is, Maczky Valér lépett elő, megölelte a hőst és imigyen ■ szólott: — Büszkék vagyunk rád, Paksy Bernát, hogy messzi idegenben is dicsőséget hoztál az egri névre, úgy magaslasz ki közülünk, mint krumpliföldből a hajóárboc. A tömegben itt-ott a meghatottságtól elérzéke- nyült emberek kezdték töröl- getni könnyes szemeiket. — Büszkék vagyunk rád — folytatta a szónok —, hogy oly nagyszerűen leittad a bácskaiakat — és elemi erővel tört ki a lelkesedés, mikor Paksy uram megelégedetten hozzáfűzte: le bizony... a sárga földig... Somody József Kedden ugyanis életbe lépett az a megállapodás, amit a dorogi szénbányák kötöttek az AKÖV-vel és a győr—tatai TÜZÉP-teleppel a lakosság zavartalanabb ellátására. A megállapodás szerint a következőkben a TÜZÉP-telepek kikapcsolásával, közvetlenül a szénosztályozóról szállítják a megrendelőkhöz a szenet. így, mivel a tüzelő kevesebbet „utazik”, mázsánként 4 forinttal olcsóbban tudják adni. A kedvezményes akció szeptember 1-ig tart Pipák Értékes pipagyűjteményt őriznek a Magyar Nemzeti Múzeumban. Több mint ezer darab különféle, tajték, csi- buk, gyökér, bronz, üveg, porcelán és vasból készült pipát gyűjtöttek össze az utóbbi évtizedekben. A ritkaságok, történelmi emlékek között található Deák Ferenc, Batthyány Lajos kedvenc pipája. A katalógusban minden egyes darab története, származása szerepel, amiből kiderül, hogy egy- egy különleges példány egész generációkat kiszolgált, apáról fiúra szállt örökségként, a család kedvence volt. A címeres, faragott, és egyéb érdekes módon díszített pipák mellett különleges szipkákat, dohányszelencéket is őriznek, ezüst, arany bumótos zenélő dobozok is vannak köztük. A régi pipák most ismét divatba jöttek. Elég magas áron kelnek el, díszítésük és patinájuk dönti el, mennyit érnek az eladónak és a vevőnek. Egy-egy szép példányért 800—1000 forintot is, kémek. A Magyar Nemzeti Múzeum világhírű pipagyűjteménye ajándékozás útján növekedik. Idős férfiak, elárvult özvegyek szívesen adják a múzeumnak a dúsan faragott, pirosra szívott tajtékpipákat, emlékül a köz vagyonába. Terjed a mi ni golf a Balaton partján A külföldi turisták kíváns gára minden nagyobb balato idegenforgalmi központban b vítik a szórakozási lehetőség két. A külföldön különös« népszerű sportot, a minigolfc már a Balaton-parton is me. honosították. A tihanyi és siófoki szállodaközpontbí épült pályák után az idén B, latonföldváron is lehetővé t szik e népszerű sport gyako lását. Az Idegenforgalmi Hiv. tál 650 ezer forintot költött minigolfpálya építésére, ame az idei szezonban már a vei dégek rendelkezésére áll.
