Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-18 / 87. szám

4 1969. ÁPRILIS 18., FENTEK Az 1002 éjszaka Tv-játék készül Holtai Jenő „Az 1002. éjszaka” című színdarabjából. Rendező: Simán Zsuzsa, vezető operatőr Bíró Miklós. A tv-játék főszereplői: Benedek Miklós, Papp Éva, Kiss Manyi (a képen), Bessenyei Ferenc és Harsányi Gábor. A BÜKK felöl az avasnak vágódö, és onnan A VÁROSRA ZÜDULÖ JEGES SZÉL SEM TUDTA MEG­FAGYASZTANI AZT A LELKESEDÉST ÉS MELEG VEN­DÉGSZERETETET, AMIVEL A MISKOLCIAK KÉSZÜL­TEK A X. FILMFESZTIVÁLRA, VALAMINT A VÁROSBA ÉRKEZŐ ALKOTOK ÉS VENDÉGEK FOGADÁSÁRA. Értékes tanulmány 148 EZER INGÁZÓ NAPONTA Demográfiai és munkaerőhelyzet Pest megyében gant — a józan, tudatos, va­lósághű helyzetfeltárás alap­ján lehet csak elkerülni a gazdasági élet számos bukta­tóját, s ésszerűen megtervezni jövendőnket. A megye gazda­ságáról hasonló igényű munka még nem jelent meg, ám ép­pen ez a kísérlet mutatja a szükségességét más területek statisztikai tényeken alapuló feltárásának. Néhány megállapítás: Az ország legnépesebb, leg­sűrűbben lakott megyéje va­gyunk. Az 1950-es évek végé­től a gyorsuló növekedési ütem már a fővárosét is meg­haladja. Az év végén a lakos­ság száma elérte a 873 ezret. A főváros körül „demográfiai ostromgyűrű” alakult ki, más­hol ahg emelkedett a lélek- szám. A népesség alakulására (1980-ig) három alternatívá­ban végeztek előszámítást a szerzők. A munkaképes koron aluliak aránya az össznépes- séghez képest tovább fog csökkenni. 1949—1966 között az aktív keresők száma 37 ezerrel fo­gyott 1966-ban a 434 ezer ak­tív keresőnek fele nem a la­kóhelyén dolgozott. Az ingá­zás ijesztő méreteket öltött: tavaly márciusban 148 ezer munkás utazott a megyéből naponta a fővárosba, 18 szá­zalékkal többen, mint 1960- ban. A helyzet valóságos ismere­tében számos javaslatot tesz­nek a szerzők, s ez a munka egyik legnagyobb érdeme. (palád!) „A távlati tervezés egyik alapvető követelménye a né­pesedési és foglalkoztatási vi­szonyok mélyreható vizsgála­ta, majd ebből adódóan a táv­lati következtetések, elgondo­lások és feladatok meghatá­rozása.” Ezzel a mondattal I kezdődik az a rendkívül érté­kes tanulmány, amelyet a Pest megyei Tanács tervosztálya jelentetett meg. Az idézett mondat egyben a tanulmány célját és szükségességét is meghatározza. Falvai Sándor és Kiss Győ­ző 30 oldalas, tucatnyi táblá­zattal kiegészített munkája, a „Pest megye demográfiai és munkaerőhelyzetének távla­tai”, valószínleg csak a szak­mai körökhöz jut el. Jelentő­sége így is nagy, mivel úttörő vállalkozásról van szó. A gaz­dasági reform szellemében fo­Sok nemzet e$y nyelven Rövidfilmfesztivál M iskolcon nes Antal szociológus, Lózár István író, Palásthy György filmrendező, Várnai Vilmos, a Magyar Rádió osztályvezetője, valamint Kolozsvári Ernő, a Táncsics Könyvkiadó igazga­tója A város A képzettársításokban és a tájak rangsorolásában Miskolc a vasra, a szénre, a betonra emlékeztetett, s ma pezsgő képzőművészeti élet, országos jelentőségű kiállítások, szín­ház, és nem utolsósorban a rövidfilmfesztíyálpk azok, amelyek külföldön is ismertté tették. „Miskolc az én térké­pemen a rövidfilmművészet otthona — mondotta az egyik külföldi rendező. — Mivel do­kumentumfilmes vagyok, szí­vesen járok haza.” A megnyitó A X. miskolci filmfesztivált a hét elején, a Rónai Sándor megyei művelődési központ színháztermében nyitották meg. Először György István filmrendező, a fesztiváligazga­tó mutatta be a zsűri tagjait, majd dr. Fekete László, a vá­rosi tanács vb-elnöke köszön­tötte a fesztivál résztvevőit. A TV moziban este 6 órakor kezdték meg a versenyfilmek vetítését, a mozifilmekét pe­dig egy jól ismert rendező, Nepp József legújabb Gusztáv- filmje indította meg. Ezután került sor a nagy érdeklődés­sel várt, a mai fiatalok életé­vel foglalkozó, Szemes Ma­riann rendező >rAzt csinálok, amit akarok” című dokumen­tumfilmjének vetítésére. Mozaikok Talán a legfeltűnőbb az Avas tövében a bábeli nyelv­zavar. Orosz, lengyel, cseh­szlovák, német, holland, an­gol, francia szavakat tépdes az északi szél. Miskolc ezekben a napokban nemzetközi város. Henrik Mocek, a krakkói nem­zetközi rövidfilmfesztivál igazgatója egy érdekes, ma­gyar vonatkozású lengyel terv­ről beszélt. Maruszásról, a le­gendás hírű hegyivezetőről készítenek rövidfilmet, a „He­gyeken keresztül” címmel. A film azt mutatja majd be, hogy Maruszás miként vezette Magyarországra azokat a len­gyeleket, akikre a hitleri meg­szállás alatt a halál várt vol­na. Ugyancsak az igazgató mondta el, hogy a fesztivál ürügyén a szocialista országok rövidfilmfesztiváljainak igaz­gatói munkaértekezleteket is tartanak majd. A presszókban természetesen most mindenütt egy a téma: a fesztivál. Az asztalok mellett mind megannyi „szakértő" ül. Még a fiatal pincér is leállt a felszolgálással, hogy egy társa­ságnak kifejtse véleményét a „cinema vertté” módszeréről. Többszöri hívásomra végre az asztalomnál áll. — Elnézést, uram — így ő. — Ugyan kérem — mondom én. — Elvégre fesztivál van. Hálás mosoly és kitűnő ká­vé a jutalmam __ í télkezők A fesztivál zsürieinöke ez alkalommal Kollányi Ágoston, Kossuth-díjas filmrendező, ér­demes művész. A zsűri tagjai pedig dr. Fekete László, a vá­rosi tanács vb-elnöke, Moldo- ván Gyula, a városi pártbizott­ság titkára, Feledi Gyula, két­szeres Munkácsy-díjas, Kiss Mihály, a filmszakszervezet titkára, Nemes Károly esztéta, Hámori Ottó főszerkesztő, Gye­Kinek mi köze? Feltűnően megsokasodtak a városban a fényképezőgépek, vagy valamilyen kisebb film­felvevő apparátot hanyagul a vállon hordozó fiatalok és kö­zépkorúak száma. A kölcsönző vállalattól kivitték az összes fotokészüléket. A vállalattól nyert értesülé­seimet az utcán jegyeztem föl a blokkomra és az arra jövő két tizenéves lány összesú­gott: — Forgatókönyvíró lehet. Mondanom se kell, a blokk, a toll ezután már nem került vissza a zsebembe. Elvégre fesztivál van Mis­kolcon. (karácsonyi) „Pest megye 1919” Kiállítás Isaszegen és Nagykátán A megyei levéltár KISZ-esei által, anyagában két teljesen azonos tanácsköztársasági vándorkiállítás egyike Gödöl­lőről, ahol az agráregyetemen látható ma estig, Isaszegre költözködik és vasárnaptól, 20-tól 25-ig tekinthető meg. A másik vándorkiállítás, je­lenleg Nagykátán van, ahol a Tanácsköztársaság történeté­nek megyei emlékei, egy­kori okmányok, újságközlemé- nyek és fényképek ugyancsak április 25-ig láthatók. X. TráKTF^ ... ...... 2. K ét hónapja érkeztem a városba, büszkén és merészen, nem hallgatva sem apámra, sem anyámra. Első utam a szerkesztőségbe vezetett. A megyei újságban jelentek már meg tudósításaim, kisebb írá­saim, de személyesen még nem volt szerencsém valódi re- dakciót látni. Nagyon kedve­sen fogadtak. Három szobán is átmentem, de csak a titkár­ságon találtam élő személyt. Egy fátyolos szemű, idősebb hölgy a telefont babrálta. Hol volt az a kiabálás, lárma, ro­hangálás, ajtócsapkodás, ami­re elkészültem a filmeket lát­va? ... Sehol. A főszerkesztő ajtaján sem szédelgett ki sen­ki. Nem baj — gondoltam —, nincs vész, én is mindjárt megnyugszom, öt perc múlva betessékeltek a főnökhöz. A tágas, napfényes sarokszobá­ban fiatal, hosszú nyakú, so­vány, fekete ruhás férfi kelt fel íróasztalától. Kezet ráz- | tunk. Eddig csak levelekből is­mertem, s olyan kép alakult ki bennem, a főnök legalább hat­van éves, hajlott hátú, „pár perc időm van” ember. A fia­tallal ezzel szemben másfél órán át beszélgettem. Az ered­mény viszont annál jobban le­sújtott. Hiába írta, nincs jelenleg státus a szerkesztőségben. A gyakornokra szánt pénzt a kiadó az utolsó pillanatban visszaszívta. Később lesz i csak... Fél év ... egy év... — Egyáltalán nem tragikus! — mondta keményen, meg­nyúlt arcomat látva. — Az írásai jók. Van készsége az élet látására és ábrázolására. (Szegény, jó apám, ezt hallot­ta volna!) Maga fiatal — foly­tatta —, egy év múlva is az lesz. Tudja, mit?... — cset- tintett a nyelvével. — Dolgoz­za le ezt az évet! Nem irodá­ban ... Óh, barátocskám, nem könnyedén, üldögélve! Építke­zésen, a termelésben!... Kép­zelje el, mennyi benyomást tud szerezni, impressziókat, reflexiókat... Ah ... hogy én nem tehetem!... (Cserélhet­nénk helyet — gondoltam dü­hösen). ... Óriási élmény­anyaggal fog nekilátni az iga­zi újságírásnak! Kis szünetet tartott, láttam, szerettei gusztálgat, mert öt­letéhez megtalálta végre a megfelelő pácienst. Felkelt a fotelből, lassan közelített, majd a kabátgombjaimat csa­vargatta. (Ha ez így megy to­vább — gondoltam —, mind a ketten sirva fakadunk.) — Ne menjen haza! — emelte fel hangját. — Egye­dül, minden támasz nélkül él­jen. Nyissa ki jól a szemét. És írjon nekem a szokásos cikk­honért ... Ismerje meg a vá­rost, az embereket, főleg a dolgoz 'kát! Sok fiatal írónak használna, ha bizonyos időre elmenne kemény munkát vé­gezni! Higgye el! — rántott egyet a fején és kezét nyúj­totta. Elhittem. A szerkesztőséget mégis lassabban hagytam el, mint amikor oda érkeztem. Fejemet a kihunyt ötletek pa­razsa égette. A sarkon, egy talponállóban megittam fél deci rumot. Kissé helyrebil­lentem. De itt álltam a vá­rosban egyedül, lakás, állás nélkül, zsebemben négyszáz forinttal. Ha apám tudná! Na én? — hetykélkedtem. — Azért se megyek haza. Ha fáj a csalódás, ha kellemetlen is. Önálló életet fogok élni. Egy éjszakát szállodában töltöttem, az úgynevezett tu­ristaszobában. Pici, káposzta- szagú szoba volt. Másnap a színház melletti parkban alud­tam egy pádon. Reggel össze­írtam a kiadásokat. Szálloda a turistában 1 éjjel 28,— Ft Borravaló a portás­nak 2,— Ft Borravaló a szoba- asszonynak 2,— Ft Reggeli, kompi. (tea, kis rummal) 5,20 Ft Ebéd (borjúborda, hentes módra), egy gyomorbajos hentes ötlete alapján 20,80 Ft Borravaló a pincér­nek 2,— Ft összesen: 60,20 Ft Volt négyszáz forintom. Ki­adás: 60,20. Vettem egy cso­mag Kossuthot és beláttam, így szórni a pénzt őrültség. Mi vagyok én? Kereskedelmi utazó, vagy szövetkezeti fel­vásárló? .. . Ebben az ütemben még egy hétig, ha bírom, az­Három Löbből Üllő határában három pusz­ta viseli a Löb nevet: Kislöb, Nagy lob és Tornyoslöb. A név eredetéről csupán egyhez, Tor- nyoslöbhöz fűződik hagyo­mány. Kiss Károly cipész, amatőr kutató szemmel látha­tó élvezettel meséli: — Tudomásunk szerint a Löb régen személynév volt Talán azé a bégé, aki ezt a te­rületet annak idején birtokol­ta. Üllő egyébként sokszor volt lakatlan terület, csupán két-három család tengődött rajta. 1843-ig a váci járáshoz tartozott mint egyházi birtok. A feljegyzések szerint ingová­nyos, nádas rész volt, a száraz dombhátak szigetként álltak ki belőle. Az egyik ilyen szi­geten állt egy kápolna. Mivel nem gondozta senki, egyszer- csak ledőlt. Helyére a törökök minaretet építettek, onnan tar­tották szemmel a környéket. A török elvonulása után újra kápolnáról szólnák a fel­jegyzések. Ezek szerint valaki a lerombolt, vagy ledőlt mi­naretet ismét kápolnává épí­tette át. Tomyoslöbön a ká­polnából szólították haranggal reggel munkába, délben ebéd­re, este takaródéra a jobbágy­ságot. Tornya egyúttal útmu­tató, irányjelző is volt a pusz­tában. A szabadságharc leverése után a földbirtokos — mivel beállt Kossuth-katonának — a egy a tornyos megtorlástól való félelmében elbújdosott. Az új földesúr megszüntette a kápolnát, fur­csa ellentétként, istálló lett belőle. A boltíves falak nyo­ma itt-ott még ma is látható. Üllő múltjának másik kuta­tója a tanácselnök. Adatai nagyjából egyeznek a Kiss Károly által tudottakkal. Meg­erősített egy másik érdekes hagyományt, amely a faluban erősen tartja magát: méghoz­zá azt, hogy Juliánus barát, amikor elindult messze nap­keletre, két napig betegeske­dett a szerzetesek rendházá­ban. Az üllői tanácsháza he­lyén valamikor papi rend mű­ködött. A tanácsház udvarán levő kút a legfőbb bizonyíték. A kutat ma is bárki megte­kintheti, kitűnő állapotban van és vizet is ad. Különleges, csak a korai középkorban is­mert technikával építették. Alacsony vízálláskor vésett jelek nyomait is lehet látni az oldalában. k. m. Baleset ellen... Világító lábak Hogy az éjszakai autóbalese­tet elkerüljék, Angliában rá­tértek a foszforeszkáló tár­gyak viselésére. Az új divat egyik szokatlan módja: a mi­niszoknyát viselő fiatal nők vi­lágító harisnyát hordanak. SZERKESSZEN VELÜNK! Alsógödi lexikon 1000 forintos „Szerkesszen velünk!” ötletpályázatunkra sorsolásra érdemesítő levelet küldött Alsógödről, Barcs Lajos. Már régen töprengek azon, hogy ötletemet beküldjem, de sok volt a kerti munka s nem értem rá. Itt a Duna­kanyar bal oldalán a községek „szürkébbek”, .mint az ellentétes oldalon. Kevesebb a reklám, a helységek neve­zetességedről is kevesebb szó esik. Például, ki tudja, hogy itt Alsógödön lakott évekkel ezelőtt Arany László, Arany János fia, Bárdos Arthur színművész, rendező Beck Ö. Fülöp szobrászművész, Földes Imre hírlapkiadó és lap- szerkesztő, Kéry Gyula dalköltő és zeneszerző, Kunfi Zsigmond és Pogány József elvtársak. Meg aztán már azt is kevesen tudják, hogy itt van az istállója a híres Kincsem lónak, a tréner leánya jelenleg is a községben él. Javaslatom: induljon a lapban „községi lexikon”, az alsógödihez hasonló... Munkatársunk, Karácsonyi István vállalkozott arra, hogy az alsógödi lexikont összeállítja. tán jön a nyomor. Táviratoz­ni kellene apámnak pénzért, de inkább éhezem. Mi lenne akkor később? Elhatároz­tam, keresek egy szép kis al­bérleti szobát, olcsót, szolídat, rendeset. Így jutottam Hor­váth nénihez. Nem bántam meg. Jó asszony. Ha valaki­nek elújságolnám, hogy telje­sen vak a háziasszonyom, ösz- szecsapná kezét és olyan po­fát vágna, mint aki lekváros kenyeret eszik. — öregem, neked marha nagy szerencséd van! Ott azt csinálsz, amit akarsz! — Jó, jó, de olyan hallá­sa van, akár egy erdei vad­nak. Néha tényleg csak ül a kony­haszéken, és füleivel a hangok irányába fordul. Regisztrálja a zajokat. Én már nem csiná­lok neszt. Pszt!... Csend le­gyen. Csak óvatosan! Most még nagyon korán le­het, mert nem jött a Mócsi- gyerek a bevásárlószatyorért. Mindennap nyolckor csenget, beugrik, és megveszi Horváth néninek, amit kell Ezért ha­vonta kisebb összeget kap, amin rögtön összevesznek a testvérek. — Vegyél luftballont! — ordít a lépcsőházban a legki­sebb Mócsi. — Egy frászt! — mondja a bevásárló és elvonulnak. Valahol távol, a város fölött domb húzódik, a Róna-hegy, ahogyan itt hívják. Oldalában apró. fehér házak látszanak. Egyszer majd felsétálok a dombra, mert nagyon szere­tem a szőlőhegyeket. Ma azonban más dolgom lesz. Pénzt kell teremtenem, vala­hol, akárhonnan. Másfél hó­napig egy maszeknál dolgoz­tam, napi négy órát. Aztán a maszek elment vidékre, nem követhettem. Most még alszom egy órács­kát, mert ha nem eszem, ak­kor legalább aludni, pihenni kell. Így tovább bírom. Gan­dhi öt hónapig élt napi egy pohár kecsketejen. Igaz, na­gyon sovány is lett. Engem úgy fel sem vennének dol­gozni. A tegnapi „Szabad Nép” az éjjeliszekrényemen hever. Rágyújtok egy cigaret­tára, és kibontom a lepedő- nagyságú újságot. Átfutom az első oldal nagy betűs cí­meit ... „Az ifjúságot be kell vonni, közelebb kell hozni a termeléshez” ... Ennél a cikk­nél megállók, elolvasom. Ma én is bevonom magam a ter­melésbe, másképpen éhen- halok. Visszateszem az újsá­got és helyette könyvet kere­sek. Horváth néni minden könyvét kiolvastam, nem volt nagy teljesítmény. Apró termetű szótárt talá­lok. Nicsak! Ez elkerülte fi­gyelmemet. Bibliapapíron nyomták, elfér egy órazseb­ben. Praktikus. Kiolvasom és megyek a szemorvoshoz .. „Magának, fiam legalább két és fél dioptria kell! Mit csi­nált a szemével?”... „Szótárt olvastam, ezt a kis vacakot, amelynek egyik fele sem ma­gyar.” Francia—német. Néz­zük a szavakat. Találomra felnyitom ... parquer—pfer­chen, parketter—parkettie­ren ... Parkett, parkett! A fene egye meg, mi van az én par­kettemmel? ... Lecsapom a szótárt, a szoba padlózatára meredek, ömlik alóla a-füst. Az L alakú repedéseken csak úgy bugyborékol, hömpölyög felfelé. Mi a fenének idéztem az ördögöt? De egyáltalán, honnan jön ez a füst? Hirte­len vág belém a felismerés Ég a ház! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom