Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-16 / 85. szám

t MII JfICTKf <» yßMflP 1969. ÁPRILIS 16., SZERDA Tavasz az utakon NEM IS OLYAN RÉGEN az országutak hőseiről írtuk a cikkeket, azokról a gépko­csivezetőkről, akik hóban, fagyban, egymást segítve, tá­mogatva küzdöttek azért, hogy hóviharba került gépkocsijuk eljusson úticéljához. S a di­cséret nem volt alaptalan. De mi történt azóta? A hó és a jég elolvadt, s mind gyakrabban úgy tűnik, hogy a hóval odalett az egyes gépkocsivezetők fegyelmezett megfontoltsága, az egymás se­gítése is. A száraz betonon mintha nem is ugyanazok a gépkocsivezetők ülnének a volánnál. A rendőrségi jelen­tésekben egyre szaporodnak á durva szabálysértések és az ebből következő balesetek. Pe­dig a gépkocsizással egyidős igazság, hogy a száraz úton jól tapadó gumi, a gyorsabb közlekedés lehetősége nem növeli meg sem a gépkocsi, sem a gépkocsivezető képes­ségét. A kedvezőbb időjárási viszonyok gyakorlott öreg „pi­lótákban” és az egy-két éves jogosítvánnyal rendelkező „mazsolákban” egyaránt azt az érzést kelti, többet tud az autó, jobban lehet vele kanya­rodni, fékezni, megállni. Ezért a „tavaszi balesetek” okai kö­zött első helyen áll a gyors­hajtás, párosul mellé az okta­lan vakmerőség, a meggondo­latlanság, a szabálytalan elő­zés és még sok minden más. NEM IS A KRESZ betartá­sát kérjük itt most számon, hanem a másik emberrel való törődést, a közutakon való „békés egymás mellett élés” egyik követelményét, bár meg­történhet, hogy éppen az a vontatóvezető bukik majd fel motorkerékpárjával egy nyál­kás sárdombon, aki néhány órával ezelőtt hasonló „aknát” helyezett el egy másik úton. A motorosoknak ezúttal csupán egyetlen figyelmezte­tés: ne sajnálják a fáradsá­got, és ha csak a szomszéd tanyára mennek, akkor is ve­gyék fel a bukósisakot. Nem csak a betonutakon cirkáló rendőrjárőr kedvéért illik azt viselni. Az életüket menthetik meg vele. Ami a motorosoknak a bu­kósisak, azt jelentheti a 'sze­mélygépkocsi vezetőjének és utasainak a biztonsági öv. Fejlett motorizációjú orszá­gokban készült statisztikák szerint a biztonsági öv hasz­nálatával nemcsak a halálos balesetek száma, hanem a bal­esetek következtében létre­jövő sérülések súlyossága is az Ötödére csökken. Ne moso­lyogjuk hát meg azt, aki gép­| kocsijába felszerelteti a biz- I tonsági övét. Minden Magyar- i országon forgalomban levő i gépkocsiba be lehet és be kel­lene szerelni. — SAJNOS —A GYAKOR­LAT MUTATJA —, hogy na­gyon sok gépkocsi-tulajdonos, sőt állami, szövetkezeti gép­kocsi-üzemeltető nem törődik kellően a gépkocsik műszaki állapotával. Ezen a téren na­gyot léptünk előre az idősza­kos műszaki felülvizsgálat be­vezetésével. De hogyan véle­kedjünk azokról a gépkocsi- vezetőkről, akik a műszaki felülvizsgálat után a szabá­lyokat és a biztonság alap­vető feltételeit félrerúgva, is­mét keresztbe kötik fényszó­rójukat? Nem ártana, ha a közlekedési rendészeti szervek ismételten ellenőriznék a mű­szaki felülvizsgálaton átesett gépkocsik műszaki állapotát a forgalombiztonság érdekében. Ha már a műszaki kérdések­nél és a világításnál tartunk, e sorok írójaf1 nemrégiben részt vett a technikai teszt' 24 órás, ún. nonstop autóútján. Azóta több helyen megírtuk, elmondtuk, hogy egész utazá­sunk alatt egy — nem téve­dés, egyetlenegy — jól beállí­tott lámpájú gépkocsival talál­koztunk. A többi mind félre­hordott, túl magasra vagy túl­ságosan alacsonyra volt beál­lítva, keresztbe kötötték stb. Talán nem is kell külön hang­súlyozni, hogy ezek mind­egyike önmagában is elég arra, hogy súlyos balesetet idézzen elő. AZ EMBEREK ÉLETÉRE, egészségére — akár gépkocsit vezetnek, akár gyalogosan közlekednek . — minden év­szakban vigyázni kell. Mivel tavasszal a gépjárművek veze­tőit, utasait kétszeresen kísér­tik a veszélyek, ezért ilyenkor az országutakon meg kell két­szerezni az éberséget és a szi­gort is. Pápai László KDD Amint már jelentettük, a Japán-tenger mélyén lefektet­ték annak a kábelnek utolsó 15 kilométer hosszú szaka­szát, amely Nahodka szovjet kikötőt Naoetsu japán kikötő­vel köti össze. A KÓD elne­vezésű nemzetközi távíró- táv^>eszélő vállalat már elvé­gezte az- első kísérleteket a kábellel. A kísérleteik sikerül-, tek. A tenger alatti kábel tel­jes hossza 800 kilométer. Rendszeres igénybe vétele jú­niusban kezdődik meg. Üllőn kifizeti - Óbudán megkapja? Hosszú volt az idei tél, so­kunknál elfogyott a tüzelő, újból venni kellett. Az üllői TÜZÉP-telep mintha csak előre látta volna ezt, jól felkészült a „tavaszi fűtési idényre”. Bőveq volt tűzifájuk, két­fajta, mecseki és dorogi, bri­kettet árultak, s még néha- néha berentei darabos szén is volt. * A telep fiatal vezetője, Fü- l"p Anna, sikeresen átvészel­te a telet, a nagy, s egyszerre jelentkező igényeket kisébb zökkenőkkel megoldotta. UNIVERSITAS A pokol nyolcadik köre Az egyetemi színházak idei nemzetközi seregszemléjét áp­rilis második felében Nancy - ban rendezik. A világ minden tájáról ösz- szesen mintegy 200 együttes — köztük több magyar egyetemi művészcsoport is — nevezett a fesztiválra. A rendező bi­zottság azonban — a hagyo­mányokhoz híven — ezúttal is elküldte képviselőit a jelent­kező együttesekhez, hogy elő­zetes zsűrizéssel biztosítsa a seregszemle megfelelő színvo­nalát. Hazánkban szintén megtekintették a benevezett együttesek produkcióját, s a látottak alapján a választás az Universitas együttesre esett. Az Universitas — a rende­zőség kérésére — ,,A pokol nyolcadik köre” című drámai, pszichofizikai játékot mutatja majd be két alkalommal. Kóbor kutyák és macskák Rendkívüli mértékben el­szaporodtak a Bakony és a Balaton felvidékén a kóbor kutyák és macskák: pusztítják az újszülött nyulakat, fácán­csibéket, sőt, az erdészek sze­rint az elmúlt hetekben húsz fiatal, gyenge őz is a kutyák A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNAL FELVESZ A KÖZPONTI TELEPHELYRE: esztergályos, marós, lakatos, ív-lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A központi telephelyen 44 órás a munkahét, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD * KOLSZOLGALATOS MUNKÁRA: ^ kardoskúti, algyői, százhalombattai és szőnyi műszer- és technológiai szerelési munkahelyeinkre felveszünk csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos hegesztő, villanyszerelő szakmunkósoko' és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyeken is 44 órás a munkahét MINDFN SZOMBAT SZABAD Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak. Munkásszálló, üzemi konyha van. A szállás ingyenes. Bér: megegyezés szerint. A béren telül 500 FT KDLSZOLGÁLATI ÁTALÁNYT, az alföldi munkahelyeken még külön területi oótlékot is fizetünk Felvétel esetén az útiköltséget térítjük, de Dróbaidő alatt történő kilépés esetén ezt visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképző tanfolyamot szervezünk. JELENTKEZÉS: o vállalat Munkaügyi osztályán (Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83.) vidéken a munkahelyek vezetőinél. áldozata lett. Veszprém me­gye 31 vadásztársasága közös hadjáratot indított az elvadult kutyák, macskák ellen. Bri­gádok járják az erdőt, és vé­dik az értékes, nemes vada­kat. Van azonban néhány olyan óhaj és panasz, amely talán az ő hatáskörét meghaladja, de mindenképpen az illetéke­sek figyelmébe kívánkozik. A községi tanácsüléseken több­ször elhangzott, hogy a tele­pen nincs építőanyag, pedig erre most, az építkezések megindu­lásakor nagy szükség len- ,ne. Nos, nemrégiben szétnéztünk a telepen és találtunk I. és II. osztályú téglát, mozaiklapo­kat, meszet, cementet, ajtó­kat, ablakokat, tokokat. Tető­anyagokat, gerendát, deszkát és lécet, sőt cserepet sem lát tünk azonban egy darabot sem. A cserépre vonatkozóan Fülöp Anna felvilágosítást tu­dott adni: — A cserepet itt lehet ven­ni. Itt kell kifizetni és az óbudai téglagyárba kell érte menni. Fűrészelt árukat azért nem tarturtik, mert a terepvi­szonyok nem engedik, nincs hely. A választ — mondanunk sem kell — nem tudjuk elfo­gadni. A cserépvásárlásnak ezt a módját sérelmezi a la­kosság, s úgy gondolkodnak — helyesen —, hogy amit helyben fizetnek ki, azt helybein szeretnék meg is kapni. A fűrészelt áruk tárolását is meg kellene valahogy oldani. Jelenleg az a helyzet, hogy ha valakinek öt darab lécre van szüksége, el kell érte mennie Monorra vagy Vecsésre. Bí­zunk abban, hogy az illetéke­sek megtalálják a módját, miként változtathatnának ezen a helyzeten. E. M. Csacsipihenő „ Alighanem neki is ez a leg­kellemesebb: együtt botor­kálni a legelőn a nyájjal, csakhogy szabadon, lovas nélkül. A pásztor távolról figyeli a nyájat, amely Monor határában a már zöldellő gyepet harapdálja. Foto: Urbán DARUK, TUDÓSOK A meghívó nem sejtet so­kat: „Daruhajtások tervezése”. Az ebben a témában rende-- zett kétnapos, tegnap kezdő­dött ankétről érdeklődve azon­ban érdekes, lényeges dolgo­kat tudtunk meg. Mindenek­előtt azt, hogy a Gépipari Tu­dományos Egyesület, amely rendezője ennek az esemény­nek is, szakítani akar az ed­digi hagyományokkal. A meg­előző időkben reprezentatív, látványos nemzetközi tanács­kozásokat rendeztek. Ennek szakmai értéke sajnos sokkal kisebb, mint amekkora a rep­rezentációja. így háttérben maradtak olyan szakemberek, tudósok, akik egy-egy vi­szonylag elvont szakágban el- mélyülten, nemzetközi szín­vonalút alkottak. A mostani konferencián a külföldi rész­vevőkkel együtt a kevéssé is­merteket juttatják szóhoz, pó­diumhoz. Daruszerkezetek ter­vezése, az egész világon meg­található magyar daruk zök­kenőmentes indítása, megállí­tása, illetve ennek sok techni­kai kérdése a téma. CIRKUSZOK Négy külföldi cirkusztársu­lat vendégszerepei az idén Magyarországon — tájékoz­tatta az újságírókat kedden a Royal Szállóban Karádi Béla, a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat művészeti vezetője. A többek közt elmondotta, hogy az évad kiemelkedő ér- dekességű eseményének ígér­kezik az a 70 tagú szovjet jégcirkusz amely június 20-tól augusztus elejéig szerepel Budapesten. Az együttes felülmúlhatatlan produkciója például a jéghoki- zó medvecsoport, a jégen szal­tózó artista és a korcsolyázó zsonglőr. Az együttesnek ez lesz az első szocialista ország­beli' fellépte, megalakulása óta ugyanis Nyugat-Európát, s a tengerentúl fővárosait járta. Már Magyarországon tartóz­kodik a „Cirque Luxemburg”. A társulat főattrakciója a „Pus- pita Go-Go Girls” japán női beat-zenekar. Ugyancsak Magyarországon van már az NDK-beli Probst Cirkusz, áprilistól novemberig járja az országot a csehszlo­vák Praha Cirkusz. Skorp io far­kar­ig ronzszínű nyakát a csap alá tóttá. Markolta a vizet, telt jára öntötte és arcát fürdette. A lábát is a kagylóba emelte, végigpacskolta hosz- szú combjait, szürcsölt a csapból. Hátra simította rendetlen haját és lábujj­hegyen visszafutott a könyvtárba. A meztelen lábak nyomait fejcsóválva tö- rölgette a takarítónő. A könyvállványok között ablakot nyitott, a huzatba ült, élvezte, hogy nedves testrészeit hidegen szárítja a levegő. Otthon sokszor együtt keltek a nappal, szénát gyűjteni. "Szerette a harmattól száradó szénaszagot. Belehempergett a kazlakba, búzaszemeket rágcsált és fe­kete hajába virágot tűzött. A nap ke­ményre cserzette, mint a fákat. Eljöven­dő felnőttségének bátorsága ott szuny- nyadt sejtjeiben. A városba magával hozta a falu szi­gorú törvényeit. Most nem tudott be-' telni az új könyvek szagával. A frissen felvágott lapokat végigízlelgette finom ujjaival. Megsimogatta a görcsös borító­kat. Végre olvashat is! A szerelemről Liliké mesélt neki elő­ször Egy hajnalon, amikor elhagyott kalászokat szedegettek a búzatarlón. Ilyenkor puha még a kalász, könnyű a tenyérbe simogatni. A csirkék nagyon szeretik. Öröm nézni milyen ügyesen bontogatják. M ásodszor a tanár úr mesélt a sze­1,1 relémről, az irodalomtanár. A verssorok óráról-órára, évről-évre be- fészkelődtek nyíló agyába, egymásba kapaszkodtak, mint a kollégium fehér vaságyai. Elszabadult képzelete éjjel a város fölé emelkedett és piros színekkel teletűzdelte a világot. A mérnök egyszer a gyár ebédlőjében áz asztalukhoz ült. Nyitott köpenyben lőtt. meghajtott fejjel köszönt és kék szemét a lányra emelte. A hangja sötét és meleg volt. Irénke megjegyezte: Érdeklődött irántad . a nők kedven­ce és matematikai zseni... Délelőttönként csend ült a könyvtár­ban. Alig neszezve dolgozott. Egyszer csak eléje úszott a kék szempár. Irénke reggelenként hosszúszárú ci­pőbe bújt. Lassan fűzögette: — A testi szerelem nyugalmat ad, te kis buta ... A kollégiumi bálon Tibornak a válláig ért. A fiú hideg-kék szemmel elnézett a lányok feje fölött, de ezen az estén min­denkitől visszakérte őt. A fiú korábbi tartózkodásáért most büszkeséggel szer­zett elégtételt és elköszönt. Az üres há­lószobában a hűvös vaságyhoz nyomta az arcát. Nem tudott elaludni. Fájt az önként vállalt lemondás. Irénke örült az új olvasóknak és ne­vetett : — Ó, hogy milyen hülyék a férfiak:! Esküszöm, miattad jönnek. A könyvtár ablakából meglátta a mér­nököt. Kigombolt köpenyben elgondol­kozva lépegetett a parkolóig. Beült az- egyik kocsiba és hirtelen elrobogott. Ö sokáig nézett a kocsi után és tűnődött, — hová mehet ilyenkor. Mégegyszer visszaidézte a markáns arcot, magas homlokot. A kép aznap többször elő­jött. Egyszer nevetve belecsapott. Dár nap múlva zárás után egy ol­1 vasó megvárta. A sötétben csak az égő cigarettát vette észre. A férfi hangja remegett. A keze is. Az élet buta játéka — gondolta — hogy mindig az áll elénk remegő kézzel, akire nem várunk. Várt. Az önismeret biztonságával és reménykedve. Néhányszor lenézett a parkolóra, megkereste a zöld kocsit, az üres volánt. A mérnököt náponta látta az ebédlőben. Rendszerint a gyár fő­mérnökével jött, nem figyelt a falatokra, a beszélgetésre koncentrált, dinamiku­san érvelt Az ártézi kútnál, falusi estén meg­beszélték a lányokkal, milyen legyen a Férfi, az Ideál. Még rövid pöttyös ru­hában járt, varkocsában szalaggal. A cipője sarkán billegett és kannatetőtől vizet locsolgatott a kút kerekére: — Magas és szélesvállű, kék szemű és sötét hajú. — Nyomatékkai még hozzá­tette. — Legyen ir-tó-za-tosan okos. A szerelmes verset Monostori bácsi írta, a könyvtár legöregebb olvasója. Csoszogva járt, könnyező szemét töröl- gette és mindent elfelejtett. A vissza­hozott könyveket foszladozó madzaggal kötötte át és a lánynak nyújtotta a verssel együtt. Irénke hahotázott: — A vén hülye! Most mondd?! Bezzeg a mérnök urat nem tudod megbolondí­tani! . A várakozásban megnyúltak a hetek ** és elnehezültek a vasárnapok. Mo- solytalanul dacölt a magányos órákkal. Indulásra készen zárni akarta a könyvtárat, amikor a mérnök belépett. Elegáns öltönyben megállt a kölcsönző­pult előtt: — Milyen kedves! Még soha nem jár­tam itt... Mondja; be lehet iratkozni? — és cinkost kereső mosoly indult az orra alól. A lány meglepetten nézte, elfordult alatta a föld, ahogy a csiga mozdul a tenyerünkben. A könyvállványhoz tá­maszkodott, várta, hogy elmúljon az erőtlenség és a hónapok gyűjtötte kese­rűség felkússzon a torkába. A mérnök kettőt lépett nyugalommal az erkélyig, és könnyedén a korlátra ha­jolt. Lenézett. Aztán hirtelen visszafor­dult és a szembogár közepét kérdezte. Szárazon koppant a válasz: — Nem! Már nem! Látja? Már zárok. Elkésett... — Sajnálom — szólt a férfi és tétován a kilincs után nyúlt. Hitetlenkedve visz- szafordult mielőtt kilépett. A lány két tenyerét rásimította a pultra, felső testével ráhajolt. Furcsa, nyöszörgő hangokat hallatott. Aztán sírt Hangtalanul. I %nke beért a mosdóból. — Te! Innen jött ki a mérnök?! Mi van?... Csak nem dobtad ki?... Megőrültél?... De hiszen hónapok óta... Két kezével átölelte,* már ringatta. — Te buta skorpió. Hát magadat mar­tad meg?... Nagyon fáj? . Önody Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom