Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-16 / 85. szám
4 rÄiflP 1969. ÁPRILIS 16., SZERDA Rendhagyó írás - egy szabályos költőről Lapunkhoz kérés érkezett: mutassuk be olvasóinknak Csala Károly ceglédi születésű költőt, ismertessük eddigi életútját és értékeljük a Magvető kiadónál a közelmúltban megjelent „Vers boldognak, boldogtalannak" című első kötetét. A költőt nem mutatom be, mert jómagam se ismerem, értékelő bírálatot se írok a kötetéről, mert... de ezt majd később. Marad tehát eddigi életútjának ismertetése, de erre sem vállalkozom, mert saját maga által írt önéletrajza, valamint versei helyettem jobban és szebben szólnak. Beszéljenek tehát azok. .. EBADTA KÖLYKE.,." „Harmincéves vagyok, 1939. január 1-én születtem Cegléden. 1964 derekán, huszonöt éves fejjel, tehát nem tapasztalatlanul, kezdtem verseket írni...” — írja önéletrajzában a költő. Tehát: „Vagyok, aki vagyok, / a mának ebadta kölyke, / verekszem gyakran, de mindig / csak ökölre, nem könyökre”... Hm... ez így nem lesz könnyű, de tiszteletre méltó az elhatározás, s megfogalmazója máris kedves lett szívemnek, mert: „... Vagyok, aki vagyok, / nem tolom magam köbre, / annak szemében érek valamit, / aki nem becsül többre”... Gondolom, a bemutatkozáshoz ennyi elég. Ha igen, akkor most jöjjön az életút. A SZÜLÖK, A TESTVÉREK „... Egy ács- és kőművesben / találtam apára, / proletárra, / aki csak akkor élt, / ha ihatott. / S ott volt anyám: / szentnek lenni gyáva, / mosónővé I degradált apáca, / ki nemzett / vad apámmal / két lányt s négy fiat”... És egy emlék ebből az időből: „... Gyermekkori makacs emlék: / mindig többet s többet ennék. / Amit adtak, mind megettem. / Ezer üres tál mögöttem” ... VAROS — VÁLTÁS Cegléd kicsinek bizonyult a költő számára, jöjjön tehát a főváros. „Gyerünk, / sétára kerekedjünk, I nézzük, mit ad a város, / az álmos emberkereskedő, / a lelkes lélekárus. j ...A Ligetben kiérdemesült melósok / verik a blattot, / meg lógósok. / A szemközti falon valami mártír / emléktáblája vakon ásít, / ámde mellette a „Brigancz Ferenc villanyszerelő mester / az udvarban” / messzire látszik”... A város, a maga bonyolult összetettségével ránehezedik a A vecsési méretes-részlegünkbe FELVESZÜNK eqy angol —francia SZABÓ MUNKÁST és egy IPARI TANULÓT. VECSÉSI fehérnemű készítő ktsz A váci HÍRADÁSTECHNIKAI ANYAGOK GYÁRA munkaügyi csoportvezetői beosztásba KERES egyetemi, vagy technikusi végzettségű, szakvizsgával és 5—10 éves gyakorlattal rendelkező MUNKAERŐT. Jelentkezéseket írásban kérjük a gyár személyzeti osztályára: VÁC, Zrínyi u. 77. költőre. Űj dolgokkal ismerkedik, szépekkel és jókkal, jókkal és szorongatókkal. Aztán a közösséggel. „Szavak zuhannak,, moccan a lélek, / napi gondomról verssel beszélek, / . beszéd iramlik, sodor az élet, / víz nyújtja csápját, partom övé lett... / ... nagy háború lesz időnknek vége — / zuhanj, zu- hatag, váltunkra végre!” TÁGULÓ VILÁG „Míg Vietnamban halálvivő fegyverek süvítnek, / s míg indonéz társaimra zárják a lakatot, / én napról napra verssel halok és prózával élek, / ostobácska sors ez, de ennél jobb nem adatott.” Egyedül nehéz élni, egyedül nem is lehet élni. „... Látnivaló, hogy / magamban fapénzt se érek, / pengő arannyá sajtoljon súlyos bizalmatok. / Gyűjtsétek bennem, / halmozzátok közös értékeinket”.., Mert társak, mert barátok, mert kedves kell! „... hiszen csak arról van szó / hogy a kedves velem lépjen / velem lángoljon / velem lopakodjon”... UTÖVERSENGÉS Egy napilap korlátozott terjedelme csak ennyit enged, de aki jobban is ismerni akarja, ismerkedjen Csala Károly verseivel. Figyelni kell rá, mert ilyent is írt: „Fejsze foka fogamon — / amíg reád vártam, / úton kötél keresztbe — / amíg reád vártam, / minden mindig másoké — / amíg reád vártam, / izzó ideg, Ízület — / amíg reád vártam, / szám idegen ízű lett — / amíg reád Vártam.” És most már csak eggyel vagyok adós: miért nem írok értékelő bírálatot a kötetről? Mert: „Született vakokkal "/ fölöttébb nehéz / színekről vitázni. / Bármit is szóljak, / kész /a felelet. / Voltaképp a vita / fölös- / leges. / Azt mondom: fekete. / Azt mondják: fehér. / Azt mondom: vörös. / Azt mondják: mi ez? / S felelem: / nem ez. S mindezek után egy biztos: Csala Károly költő, — ne felejtsük — figyelni kell rá! Karácsonyi István Megalakult a népfront mezőgazdasági bizottsága A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága mezőgazda- sági szakembereket hívott meg vendégül, hogy megalakítsák a mezőgazdasági társadalmi bizottságot. A szép számú meghívott SLÁGERLISTÁNK Brahms és Kovács Kati Kedves Olvasónk! Jövő héten meglepetéssel kedveskedünk öröknek. Még frissebbé tesz- szük slágerlistánkat. De engedjék meg, hogy a „hogyan”, még egy hétig a mi titkunk maradjon... Jövő heti szavazataikat egyébként a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat érdi, nagykőrösi, váci, ceglédi, szigetszentmiklósi és szentendrei boltjaiban, valamint a Fővárosi Bútor- és Hangszer Kiskereskedelmi Vállalat Budapest, VI., Lenin krt. 81. szám alatti boltjában most is lemez- vásárlással adhatják le. Művészlemezek: 1. (—) Brahms: Magyar táncok 60, 2. (—) Bach: Orgonaművek 57, 3. (—) Beethoven: V. szimfónia 53, 4. (—) Bartók: Fából faragott királyfi 51, 5. (—) Beethoven: Für Elise 49 pont. Tánclemezek: 1. (8) Hull a hó (Kovács Kati) 120, 2. (—) Tölcsért csinálok a kezemből (Zalatnay Sarolta) 116, 3. (—) Rettenetes emberek (Omega nagylemez) 111, 4. (7) Mindenkinek van egy álma (Harangozó) 108, 5. (—) Mégis mozog a föld (Bencze) 101, 6. (2) Megmondták előre (Zalatnay) 99, 7. (1) Csigaház (Magay) 97, 8. (3) Azok a szép napok (Harangozó) 93, 9. (5) Trombitás Frédi (Omega kislemez) 90, 10. (—) Mi ebből a tanulság (Fenyvesi) 89 pont. (sunyó) Tarkabornyúfalva Abonyról a környékbeliek régen, ha becsmérelni akarták, így szóltak: mertek a tarkabomyús faluba. Az sem volt éppen hízelgő egy abonyi szülöttre, ha tarkabomyú- falusinak hívták. Honnan ered ez a név? Többféleképpen ismerik a ragadványnév eredetét. Az egyik szerint Abonyban csinálják a „tarka bornyút”. Az abonyi paraszt mesz- sze földön híres volt elmésségéröl. A vidék és lakói közismertek voltak szép jószágaikról, jelentős állattenyésztésükről. A Tiszántúlról, a Duna— Tisza közéből Ausztria felé vonuló jószágokkal bizony sok minden megtörtént útközben. így esett az is, hogy a tőzsé- rek kívánsága szerint szép tarka állatokat kellett volna felhajtani, mert a vevő így kívánta. De mert ilyen kevés volt, segített a leleményesség. Tarkára mázolták, festették a hátsó udvarokban az eladni szándékolt portékát. A másik mese így szól: Vásárra vitte borjúját az abonyi atyafi. De bizony az nem kellett senkinek. Azt mondták, hogy szép-szép, de ' miért nem tarka? A következő vásáron ismét megjelent. Körülállták a szép, vörösfoltos jószágot. Csapkodták egymás tenyerét a ráígérgetők, meg az eladó. El is vitték a jószágot, de útközben megáztak. Mire a vevő hazaért vele tanyájára, odalett a borjú tarkasága. A harmadik magyarázat — bár ez is az élelmességgel van összefüggésben — mégis hihető: ezek szerint az ottani uradalmakból vittek először a vásárokra svájci fajta, tarka borjúkat. k. m. örömmel fogadta a kezdeményezést. Elnökül közakarattal dr. Jánosi Andort, az Agrotechnikai Intézet igazgatóját választották. A bizottság munkatervet dolgozott ki erre az évre. Elsősorban a takarmány- termesztés fejlesztéséért, a tsz-demakrácia erősítéséért tevékenykednek. Ezenkívül a szövetkezetek és a községek sokirányú kapcsolatának fejlesztését tűzik ez évi programjuk napirendjére. Foglalkoznak az időszerű agrárpolitikai kérdésekkel, amelyek a társadalom szélesebb rétegeit érdeklik. Szombaton Kórustalálkozó A Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére kórustalálkozót és hangversenyt rendeznek szombaton délelőtt Budapesten, a Hámán Kató úti úttörőházban a budai járás általános iskoláinak énekkarai. A találkozóra meghívót kapott a biatorbágyi, budakeszi, budaörsi, nagykovácsi, pi- lisvörösvári, solymári, százhalombattai, támokligeti, ürömi és zsámibéki iskola kórusa, valamint az érdligeti általános iskola fúvószenekaxa. éZÜTS 1 DÉNES" élogbeJpt^ Lapunk holnapi számában kezdjük közölni Szűts I. Dénes „Zálogba tett hónapok” című regényét, amelyben a szerző egy kezdő újságíró viszontagságait meséli el. Karambol? Vesszőfutás? Szerelem? Csalódás?... Igen és még: barátság, ragaszkodás, hűség... humorban, játékban pácolva. Egyszóval mindenből egy csipetnyi só, semmivel sem több, mint amennyi az olvasmányos regénybe kell. Jó szórakozást kívánunk! És az író? Igen... Ismerjék meg őt is. Szűts István Dénes 1928-ban született, tizenöt éve újságíró. Pályáját á Somogyi Néplapnál kezdte, majd a Pécsett megjelenő Dunántúli Naplónál folytatta, először mint munkatárs, később mint rovatvezető. Égy éve a Pest megyei Hírlap munkatársa. Mielőtt eljegyezte magát az újságírással, közelebbről ismerkedett az élettel. Dolgozott vasbetonszerelők mellett, bányában és kőműveseknél. A mezőgazdasági munka keménységét is a saját bőrén tapasztalta. Az itt szerzett és élete végéig a szívébe vésődött élmények alapján írásainak témáját főleg a munkások és parasztok életéből meríti, s azokat igyekszik hitelesen ábrázolni. Az ötvenes években több pályázaton nyert első, illetőleg második díjat. Pécsett a Jelenkor című irodalmi folyóiratban publikált novellákat. Első regényét 1965-ben több lap közölte. Második regényét rövidesen a Gondolat Kiadó adja ki. olláfért 27. A barátságos szóra meglehetősen mogorván válaszoltak. Elmagyarázták, hogy egyetlen órát sem tölthetek Ausztria területén, mert nem kapok tartózkodási engedélyt. Azonnal haza kell utaznom. Ök addig el sem búcsúznak tőlem, amíg a vonatom el nem hagyja az osztrák határállomást. — Nagyszerű, uraim — mondtam —, legalább nem kell egyedül kuksolnom a vonatban. Ugyanis utálom a magányt, kivált most, amikor örömöm van. Már az elemiben, a Rottenbiller utcai iskolában megtanulta qi, hogy jobbanesik az ilyesmi, ha másokkal is megoszthatja az ember ... Tőlem akár indulhatunk is. A két úriember erre azt felelte, hogy tőlük akár én is azonnal mehetnék a fenébe, de a dolog nem olyan egyszerű. Magyarországra csak akkor engednek be, ha hazatérési engedélyem van. Úgyhogy nekem előbb el kell mennem a magyar követségre, hazautazási engedélyért. De Bécs nagyváros, könnyen eltévedhetek, s ezért ők is velem tartanak. Beültünk egy kocsiba — mert mondanom sem kell, hogy nem gyalogszerrel vártak egy ilyen előkelő vendéget —, és fél óra múlva már ott is voltam a magyar követség előtt. De hiába minden: a kapun tábla hirdette, hogy csak kettőig van félfogadás. Mégis becsöngettem, de csak a portással tudtam beszélni. Készségesen elmagyarázta, hogy reggel kilenckor menjek. Azonnal meg fogom kapni a hazatérési engedélyt, és már utazhatok is. Most viszont semmit sem tehet az érdekemben, mert már mindenki hazament, aki az ügyemet elintézhetné. A két detektív csöppet sem lepődött meg, amikor elmagyaráztam a helyzetet. Nagyon jól tudták, hogy már hiába megyek, mégis odakalauzoltak. — Most mi lesz? — kérdeztem. — Reggelig kénytelen vagyok Bécsben maradni. Talán velem méltóztatnak jönni a szállodámba? — Miféle szállodába? — csodálkoztak. — Valahol azért meg kell szállnom, nemde? | — Pénze van? — Annyi van, hogy ne kelljen a szabad ég alatt töltenem az éjszakát. — Adja ide a pénzét! — De miért? — Mert őrizetesnél nem lehet pénz!... Kása Bertalan, a törvény nevében őrizetbe vesz- szük. Jöjjön! Eddig is kénytelen yoltam követni őket, s nem értettem, miért lettek egyszerre még határozottabbak. De elmagyarázták, «hogy engedély nélkül tartózkodom Ausztria területén. Egy percig sem hagyhatnak szabadon, amíg el nem indulok hazafelé. És szó se lehet róla, hogy szállodában éjszakázzak. — De hát akkor hova menjek? — kérdeztem. — A vizsgálati fogházban akad szabad prices! A bécsi vizsgálati fogházban valóban akadt szabad fekhely. Még tiszta ágyneműt is kaptam, s így igazán nem panaszkodhattam a vendéglátásra. Cellatársam pedig, aki Sepiként mutatkozott be, mindent megtett, hogy ne legyen rossz véleményem az osztrák vendégszeretetről. Nagyon kedvesen fogadott, nem kezelt idegenként, és még bizalmas titkait is megosztotta velem. Elmondta például, hogy miként rabolta ki a grazi postát, két nappal azután, hogy behatolt egy magányos vénkisasz- szony villájába, kloroformmal elaltatta a nőt, és két kiló aranyat zsákmányolt. De mesélt más betörésekről, rablásokról is, és én úgy tettem, mintha érdeklődéssel hallgatnám, pedig tulajdonképpen hidegen hagyott a dolog. Mi ez ahhoz a kalandsorozathoz képest, amelyben nekem részem volt!? Néha azért közbevetettem egy-egy kérdést, nehogy Sepi azt higgye, lenézem" őt. És azt se árultam el neki, hogy én már reggel szabadulok. Nem akartam fájdítani szegény fiú szívét. Saját becslése szerint is legalább öt év börtön várt rá. Olyan érdeklődéssel faggattam a helyi viszonyokról, mintha legalábbis örölakásul kívánnám megvásárolni a cellát. — Tűrhető hely — mondta Sepi. — Legálábbis sokkal jobb, mint a fegyház. A fegy- házban kosarat kell fonni... Túlságosan közömbös arcot vághattam, mert Sepi rámszólt: — Nem érted? A fegyházban kosarat kell fonni! —■ Na, és aztán? — vontam meg a vállam. Sepinek nem ment a fejébe, hogyan lehet valaki ennyire tájékozatlan. — Te talán még soha nem fontál kosarat? — kérdezte. — Nem! — feleltem. — De órakallantyúkat már szereltem ... Az is elég pocsék dolog. — Nem lehet olyan pocsék, mint a kosárfonás! — jelentette ki Sepi meggyőződéssel. — Inkább ülnék tíz évet öt helyett, csak ne kellene kosarait fonni. És az se érdekel, hogy a fegyházban jobb a koszt. Inkább koplalok itt, mint hogy kosárfonás után jóllakjak... Éppen hozták a vacsorát. Elég gusztustalanul nézett ki. Nem voltam annyira éhes, hogy ráfanyalodjak. Sepi viszont úgy vetette rá magát a csajkára, hogy majd meghasadt a szívem. És ezek után csak természetes, hogy eléje toltam az én adagomat is, Egy szempillantás alatt behabzsolta. Aztán jóllakottan elnyúlt a priccsen. örültem, hogy cellatársam elcsendesedett, és átengedhettem magam gondolataimnak, amelyek már hazafelé kalandoztak. Az órámat is elvették, és nem tudom, mennyi idő telhetett el, amikor Sepi egyszer csak hörögni kezdett. Felugrottam. Sepi arca szederjes volt. Szegény fiú, nagyon nehezen kapkodta a levegőt. Kétségbeesetten dörömbölni kezdtem az ajtón, és hamarosan meghallottam a foglár közeledő lépteit. — Mi van a magyarral? Azonnal orvost hívok. De tátva maradt a szája a csodálkozástól, hogy nem én vagyok rosszul, hanem Sepi. Hívta is az orvost, de hiába. Sepi meghalt. Szegény feje, megmenekült a kosárfonástól. Milyen szerencse, hogy Sepinek adtam az adagomat! Reggel a feketekávét azonnal a küblibe öntöttem. Majd bolond leszek még egy lehetőséget adni rá, hogy Banless úr bebizonyíthassa, milyen mesz- szire ér a keze... Aztán ismét dörömbölni kezdtem a zárkaajtón: követeltem, hogy azonnal vigyenek el a magyar követségre. El is vittek, dé útközben gúnyosan mosolyogtak, hogy kár annyira sietnem, mert hiszen négy-öt hét is beletelhet, amíg Budapestről megérkezik a hazatérési engedély! Addig pedig nem fogom kibírni étlen-szomjan. Mosolyuk azonban lehervadt az arcukról, amikor hazatérési engedéllyel a kezemben léptem ki a követség kapuján. A magyar tisztviselő nagyon megértőnek bizonyult, és nemcsak a papírt adta ki azonnal, hanem velem is tartott, ő is elkísért a határig ... Egy fél rúd téliszalámit is hozott magával, hogy útközben ne unatkozzunk. Azt rágcsáltuk, és ügyet se vetettünk a két detektívre, akik meglehetősen savanyú képet vágtak, amikor a vonat elindult Hegyeshalom felé. így aztán mostanában Budapesten élek. Átkozottul jó dolog ez, különösen, ha az ember már megjárta a tengerentúlt, és annyi mindenen ment keresztül, mint én. Ezt a történetet is azért meséltem el, hogy ki-ki láthassa: néha a kalandokból is megárt a sok. Egyébként nem vagyok irigy ember, sem titkolózó, és nem bánom, ha bárki tovább meséli. Csak egyet kérek: Rutáról hallgassanak. Fiatal házas vagyok, a feleségem féltékeny természetű, s a végén még a fülébe jutna a dolog. (Vége )
