Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-15 / 84. szám
1969. ÁPRILIS 15., KEDD * ________________“‘K-SUnait A jól Ismert minszki ikerpár, Galina (baloldalt) és Irina (jobboldalt) ugyanazon a napon lett anya. Galina élelmiszer- boltban kiszolgálónő, Irina egy cipőbolt felügyelője. Az ikerpár nemcsak ugyanazon a napon szült, de ugyanazon a napon kötött házasságot is. Jeles napok —- Szegeden NAGYKŐRÖS Hasznosítják a homokos területeket A Dózsa Tsz ígéretes terve Hétfőn díszletvitát tartottak a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóságán. Az augusztus 16, 19 és 20-án színre kerülő Jeles napák című műsor kulisszaterveiről tárgyaltak. A három előadáson a magyar folklór legszebb gyöngyszemeit a Magyar Állami Népi Együttes ősibemutatóként adja majd elő Szegeden. Az előzetes tanácskozáson Sándor Lajos és Horváth Mihály bemutatták az általuk készített díszletterveket dr. 'Zári Jánosnak, a játékok igazgatójának, Rábai Miklós- :tak, az Állami Népi Együttes vezetőjének és több szcenikai ■vakembernek. Az elhangzottak szerint a műsor az év tizenkét hónapja egy-egy jeles napjának régi szokásait ele-, veníti fel. Külön-külön jelenetekben viszik színre a regö- Ifot, a farsangot, a májusfa állítást, az arató ünnepet,,,,a, szőlőőrzést, a pásztorfogadást és több más eseményt. Érdekessége a programnak, hogy a tizenkét jeles nap felelevenítésekor, tizenkét magyar néprajzi táj dala, tánca, népviselete, szerepel a műsorban, mindig azé a tájé, amelyben az ismertetésre kerülő népszokás, a legisokrétűbben, a legszebben tükröződik. A művészeti vezetők megelégedéssel szóltak a díszletI tervekről, amelyek kiemelik a színes ruhákat, a táncok tnoz- I galmasságát. A szerelem képlete Egy filozófus az alábbi képletet állította fel a szerelemről: egy csók, két csók, három csók, négy csók, öt csók, négy csók, három csók, két csók, egy csók .., PENOMAH — ez a nem éppen magyaros hangzású rövidítés egy nagyon fontos vállalat nevét rejti, a Pest—Nóg- fád megyei Húsipari és Állatforgalmi Vállalatét. Ez év elején jött létre a váci, a nagykőrösi és a ceglédi húsipari vállalatból, és egymillió 200 ezer lakos húsellátásáról gondoskodik. A PENOMAH legnagyobb gyára a ceglédi, a monori járás is innen kapja a húst és a hentesárut. Cegléd nemcsak belföldre szállít, tavaly például ezer tonna húst exportált külföldre, s ez a szám az A homokterületek hasznosítása mindig nagy gond volt Nagykőrösön. A régi birtokosok többnyire úgy oldották meg, hogy holdanként 50—100 kilogramm rozsért kiadták haszonbérbe. A termelőszövetkezetek sorában a Dózsa — amelynek 2 ezer hold homokterülete van, a homoki gazdálkodás problémájának megoldására szép eredményeket ígérő tervet dolgozott ki. Először is fokozzák a hagyományos szőlő- és gyümölcstelepítést. Az eddigi ültetésekhez a Bánomban 100 hold meggyest is telepítettek, melynek beállítását az idén ősszel befejezik. A rendszeres termelés biztosítása céljából a Pán- dy vagy, körösi meggy mellé minden második sorba cigánymeggyet ültetnek. A homokra nagy barackost is terveznek, létesítéséhez maguk nevelik a legkitűnőbb fajta kajszibarack-csemetéket. A szőlőtermést pedig fokozott mű- és szervestrágyázással növelik. A szőlő és a gyümölcs szedését a családtagok bevonásával és a gépesítés bevezetésével megoldhatónak látják. A termelőszövetkezet szer- vestárgya-szükségletét tehenészet létesítésével oldják meg, ahol 300 tehenet nevelnek. A idén várhatólag emelkedni fog. Jelentősen fejlesztették üzemüket, a tavalyi 296 sertés helyett 480-at, 56 marha helyett 180-at tudnak műszakonként levágni. Szabó Berény igazgató érdekességként elmondotta, hogy rendkívül népszerű a lóhús külföldön. A svédek például minden másnál szívesebben veszik, tavaly 100 tonnát szállítottak az északi országba. A rövid tájékoztató után bemutatták a sajtó képviselőinek az 510 dolgozó korszerű munkahelyét. A szemünk előtt trancsíroZták a modem és tiszta, steril termekben a tegnap még oly virgonc sertéseket, szarvasmarhákat. Cegléden 40 féle úgynevezett töltelékárut gyártanak. — Miért van az, hogy ebből csak néhány kerül az átlagfogyasztóhoz? — kérdeztem a legilletékesebbektől. — Többjük előállítása és alapanyaga miatt drága, így inkább csak városi boltokban találja meg a fogyasztó. Ettől függetlenül tervezzük vidéki boltjainkban a választék bővítését. Egyik különleges cikkünkre máris felhívnám a figyelmet, bizonyára kedvelt lesz a fűszeres parasztkolbász. — Miért olyan sok a fagyasztott hús? — kérdeztem tovább. — A megnőtt igényeket és az exportot még egy ilyen nagy vállalat, mint a ceglédi sem tudná folyamatosan ellátni. Egyébként csak előítélet a fagyasztott hústól való idegenkedés. A töltelékáruk csaknem kizárólag ilyenből készülnek, mégis gusztusosak, ízleteseit és táplálók. Egy tanácsot hadd adjunk a háziasszonyoknak a fagyasztott hús elkészítéséhez: csak fokozatosan melegítsék fel, s gyenge ecetes vízben áztassák, mert ez visszaadja eredeti színét és rugalmasságát. Miért hiánycikk a belsőség? — A belsőségeket, a zsigeri részt kórházak, gyermekétkezdék és ínyenc vendéglők igénylik. A húsipar is feldolgozott állapotban hozza forgalomba, így könnyebb a szállítása és a tartósítása. Pétcrffy István takarmányozás biztosítására a legkorszerűbb homoki művelést vezetik be. 250 holdon már szöszösbükkönyt vetettek. A Száraz-dűlőben eredményes kísérleteket folytatnak lucerna és somkóró jó takarmányt szolgáltató, vegyes termelésével. A tritikálé pedig szemes takarmányt terem a homokon. Mindezek mellett fokozzák Kormányrendelet jelent meg, amely módosítja az ügyvédek társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló korábbi jogszabályt. A leglényegesebb változás, hogy a nyugdíj kiszámításakor az eddigi maximális 4000 forint helyett 6000 forint a homokos területeken a zöldségtermesztést és egyéb módokat is keresnek a homokföidek jövedelmezőbb hasznosítására. Kísérletképpen tormát, szappangyökeret és más ipari növényeket termelnek. Ha a tervek valóra válnak, a homokföldek versenyre kelnek és utolérik a kötött talajokat. (kopa) havi átlagos munkadíjat lehet figyelembe venni. Az új rendelettel összhangban SZOT-szabályzat is megjelent. Mindkét jogszabály — amelyet a Magyar Közlöny április 14-i száma közöl — május 1-én lép életbe. Repedések a vizbújtatón Az év elején búvár szállt le a Szentendrei-sziget és a pesti Duna-part között a Duna alatt húzódó 720 méter hosszú, 18ÖX120 centiméter átmérőjű tojás alakú vízbújtató alagútba, amelyen át áramlik a Szentendrei-sziget kútjaiból a víz a pesti hálózatba. Ezt a vízbujtató alagutat 1897-től 1899-ig építették és belsejét azóta emberi szem nem látta. A búvár az év elején megállapította, hogy az elmúlt 70 év alatt a bújtató alagútba, különösen pedig pesti „kapuzatába” sok ásványi anyag rakódott le, tehát most már nagyon is időszerű műszaki állapotának felmérése. A Vízművek a bújtatót lezárta, a benne levő vizet kiszivattyáztatta és kiderült, hogy bizony a bújtató megsínylette az évtizedeket. Falazatában repedéseket találtait, amelyeken át „szökött” a víz. Egyelőre egy másik bújta- •tón kerül a fogyasztókhoz a szentendrei kutakból a jó ivóvíz, s közben az eléggé öreg, de rokkantnak még nem tekinthető alagutat tatarozzák. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNAL FELVESZ A KÖZPONT! TELEPHELYRE: esztergályos, marós, lakatos, ív-lánghegesztő, kompresszorkezelő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A központi telephelyen 44 órás a munkahét, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD KOLSZOLGALATOS MUNKÁRA-. kardoskúti, algyői, százhalombattai és szőnyi műszer- és technológiai szerelési munkahelyeinkre felveszünk csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyeken is 44 órás a munkahét, MINDEN SZOMBAT SZABAD. Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak. Munkásszálló, üzemi konyha van. A szállás ingyenes. Bér: megegyezés szerint. A béren felül 500 FT KOLSZOLGÁLATI ATALANYT, az alföldi munkahelyeken még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén az útiköltséget térítjük, de próbaidő alatt történő kilépés esetén ezt visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképző tanfolyamot szervezünk. JELENTKEZÉS: a vállalat Munkaügyi osztályán (Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83.) vidéken a munkahelyek vezetőinél. Miért sok a fagyasztott hús? J ó napot. Gondolom, tudja, miért hívtam. Igen, igen, a cikk. Őszintén megmondom, úgy hatott ránk, mint a kígyómarás. Amikor a titkárnőm behozta, s azt mondta: „Na, igazgató elvtárs, jól kikészítettek bennünket”, először nem akartam hinni a fülemnek. A szememnek azután hinnem kellett. Gondoltam én, amikor beszélgettünk, hogy nem himnuszt ír majd rólunk, de ez... Hogyan is mondjam? Az még hagy- ján, hogy az egész megye rajtunk röhög. Mit fog szólni azonban a felügyelet? Mondjuk, a megyebizottság vagy a minisztérium? Hát nem az lesz az első kérdésük: .Miért vagy te ott Barna elvtárs, ha ilyesmit eltűrsz a vállalatodnál?” Igen, ezt fogják kérdezni, s én mát felelhetek rá? Talán olvassam föl a cikkének valamelyik részletét? Azt, hogy — mert most is itt van előttem — „rossz szolgálatot tesznek a párt politikájának azok, akik úgy vélik: csak a cél a fontos, az eszközök nem.” Aláhúztam piros ceruzával ezt a részt. Meg persze, más részleteket is. Nem gondolja, hogy az ilyen kitétel rossz emlékeket ébreszt?! Kérem, ilyen mondatért ötvenhat előtt már kopogtattak az ember ajtaján. Gondolom, tudja, kicsodák ... Most azonban hatvankilenc van, s lehet-e, szabad-e ilyesmit leírni? — De kérem... — Jó tudom, azt akarja mondani, hogy ez a mondat következik az előtte levőkből, mintegy erkölcsi summázata annak, ami történt. Higgye el, én lennék az utolsó, alá azt mondja, hogy sajtónk ne foglalkozzon a hibákkal, visszássságokkal. Hiszen már Lenin elvtárs is megmondta... De azért engedje meg: most már mindent ki kell teregetni? Még ha egy kis click lett volna, valahol a hírek között, de így, ezzel a címmel, a lap szembetűnő helyén! Hiszen mindenki rögtön itt kezdte az olvasást. És mit tudott meg? Azt, hogy nálunk gazemberek dolgoznak ... — Kérem... — Jó, tudom, hogy ez nem szerepel a cikkben, de az egésznek ez az értelme. Igen, ez. Hiszen itt, a cikke szerint, orránál fogva vezették a megrendelőket, olyan felárakat számoltak föl, amilyeneket akartak, senki nem ellenőrizte, mire is alapozták a kalkulációt... Nézze, amit a népi ellenőrzés megállapított, azt én ugyan elfogadtam, de megmondom őszintén, nem értettem vele egyet Csak nem akartam vitatkozni, különben is, a népi ellenőrök vezetője nagyon jó elvtársam, együtt voltunk vele valaha Vörös Akadémián, hát akkor huzakodjak? Arról nem szólva, hogy bármennyire is én vagyok a vállalat vezetője, nem tudhatok mindenről, nem lehetek ott mindenütt! A népi ellenőrök megállapították, én elismertem, már dolgoztam is az elképzeléseken, mit kellene tenni a további hasonlók megakadályozása érdekében, amikor ön kijött a vállalathoz. Meglepett a dolog, honnót értesülhetett ön erről? Nem, nem akarom kifaggatni, nem akartam a beszélgetéskor sem, emlékezhet, semmi ilyet nem kérdeztem. Persze, gondolni azért gondoltam. Rossz passzban vagyok, a felsőbbség odább akar tenni — valami ilyesmit. Nem mondtam önnek, hiszen ezek csak az én gondolataim, jobb, ha hallgat róluk az ember. Sőt, őszintén elmondtam magának mindent, s erre?! Viszontlátom a epekben a szavaimat... — Ügy hiszem... — Természetes, úgy írta le, ahogy én mondtam, semmi eltérés. De én nem gondoltam, hogy ön szó szerint leközli, amit mi az irodában beszélgetünk. Azt hittem, hogy az kettőnk között marad, hiszen lényegében ez belső ügy, egy állami, szocialista vállalat ügye, amihez ilyen értelemben mi köze lenne a nagy nyilvánosságnak? Az ilyesmi csak hangulatot kelt — már ne haragudjon meg érte, de ez így van — mégpedig kedvezőtlen hangulatot, szembefordítja az embereket a gazdasági mechanizmus ... — Ez nem ... — Jó, hagyom magam meggyőzni, a cikkéfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^ | IN 1 | a vonal túlsó végén | ben is — nagyon ügyesen, hiába, a szakmai rutin előtt leemelem a kalapom — az áll, hogy: „Nem a hibák kimondása, hanem el- . követése árt a gazdaságirányítás rendszeré- v nek.” Ezzel így, elviekben, egyetértek. Valóban, a baj az baj, függetlenül attól, hogy beszélnek, vagy nem beszélnek róla. De ha már megvan a baj, ha valaki rosszul dobott, akkor segít bármit is, hogy beszélnek róla? Vagy még inkább: egy újság szellőzteti? Hát akkor nem sokkal jobb magunk között elintézni, azt mondani, hogy máskor vigyázzanak? Végeredményben a vállalatnak akartak jót ezek az emberek, hiszen azt hallották újra meg újra, hogy növelni kell a nyereséget, a vállalati tevékenység legfőbb, mert mindent sűrítő mércéje a nyereség lesz, s így tovább. Hát akkor? ön azt írta — megint- csak idézem, mondom, aláhúzogattam a cikkében sok mindent — „a jót rosszul is akarhatják, s a szándékok nem mentik a végeredmény tisztességtelenségét.” Hát ez, ez az a mondat, mely kígyómarásként hatott! Tisztességtelenség ... Tudja, milyen súlyos kifejezés ez?! A mai üzleti életben, amikor az egyik vállalat nyugodtan szorongathatja a másik torkát? Igaz, voltak problémák az árképzésünkkel, s bár én nem értettem vele egyet, a népi ellenőrzés vizsgálata arra tett javaslatot, hogy vonják el tőlünk az így képzett nyereséget, sőt — s azt hiszem megérti, mennyire kellemetlen volt ez is —, a vállalati vezető beosztásúak nyereségrészesedését a teljes tisztázásig tartsák vissza. Az ember azt a békát valahogy még lenyelte, de most, így, az újságban szellőztetve! Higgye el — holnap megyek egy nagy megyei értekezletre —, kivétel nélkül minden ismerős azt fogja kajánul kérdezni, hogy: „No Barna, mi van a nyereségrészesedéseddel?” Hát est érdemli az ember? Azért, mert megbízott a beosztottjaiban, s aláírt nekik mindent? — A felelősség ... — Értem én, értem elvtárskám, persze, jogilag én vagyok az egésznek az egy szem felelőse, s meg kell hagyni, ön nagyon tisztességesen bele is írta a cikkébe, hogy a felelősség nemcsak engem terhel. Ezért külön köszönet, de hát az emberek már olyanok, hogy nem ide a kapu elé állnak röhögni, hanem az én képembe nevetnek akár a megyei, akár a minisztériumi értekezleten, a városról már nem is beszélve, hiszen itt mindenki ismer mindenkit... — örülnék... — Arra gondol, hogy válaszoljak a cikkre? Nam, isten őrizz, ismerem már én ezt, leközölnék a levelemet, s utána írnának egykét olyan megjegyzést, ami teljesen lehetetlenné tenne, mert — meg kell hagyni — önök újságírók nagyon értenek a kellemetlen kér- dezősködéshez. Különben is, mire reflektálhatnék a levelemben? Ami a cikkben áll, igaz, úgy van, én azért hívtam önt, hogy a cikk szelleme, tudja, amit kiolvasnak belőle az emberek... a sorok között... persze, ez most már a veszett fejsze nyele... igaza van a titkárnőnek, ahogy ő mondta, „kikészítettek bennünket”, s mehetek én most már az atyaistenhez, mindenhol azt dörgölik az orrom alá, hogy „elvtárskám, akkor kellett volna észnél lenni, amikor vastagon fogott a ceruzátok”, s mondja meg őszintén, mit felelhetek én erre...? Mészáros Ottó Rendelet az ügyvédek nyugdíjáról
