Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-15 / 84. szám
4 1969. ÁPRILIS 15., KEDD Mi a véleménye ? VÁROSA KULTURÁLIS ÉLETÉRŐL Értelmiségi találkozó Gödöllőn Sági Ferenc: — A közelmúltban csoportos beszélgetéseket folytattunk tanácstagokkal. Minden alkalommal elhangzott az a kérdés: mi a véleménye a város kulturális életéről? Két véleményt idézek csupán, a sou közül. Csiznyán Kálmán tanácstag: „A kulturális életben a tartalmasabb, komolyabb darabok iránti igény kicsi. Sajnos, tapasztalataim szerint, a városban csak annak van közönségsikere, ami könnyű és olcsó szórakozás”. Zsengellér Lajos véleménye: „Az igényesebb, komolyabb kulturális rendezvények iránt nincs igény a lakosság körében. Akik nívásabb színházi előadást akarnak megnézni, azok összetársulnak és átjárnak Kecskemétre, Szolnokra vagy pedig felmennek Budapestre.” Hogy mi a tanulsága számunkra ezeknek a beszélgetéseknek? Az egyik: meg kell teremteni a lehetőségét, hogy időnként minden igényt kielégítő színházi előadás legyen n művelődési központban. A másik: fokozottabb figyelmet kell fordítanunk a város lakossága kulturális igényeinek elmélyítésére. Dr. Lakatos József: — Arról van szó, hogy a legutóbbi tíz esztendőben jelentős iparosodási folyamat kezdődött a városban. Annak a közel hétezer munkásnak a zöme, akik ma már az iparban dolgoznak, évtizeddel ezelőtt még egyszerű parasztember volt. A kérdés: vajon mennyiben segítették eddig a város művelődési intézményei ezeknek az embereknek a tudati- szemléleti változását? Sági Ferenc: — Ugyanakkor a népművelőknek számolniuk kell a parasztság fokozottabb igénynövekedésével. Annál is inkább, mert termelőszövetkezeteink ma már egyre többet tesznek tagságuk kulturális igényének felkeltése érdekében. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet például művelődési házat építtetett. A Petőfi és a Táncsics Termelőszövetkezet pedig termelőszövetkezeti klubot hozott létre. Egy igen figyelemre méltó példa: 1967-ben a Vörös Csillag Termelőszövetkezet művelődési házában több színházi előadást rendeztek, mint a város művelődési központjában! Győré Sándor: — Jogos igény lenne a műelődési központ vezetésével lemben, hogy mindenben pél- át mutasson a város területén tűködő valamennyi művelő- ési intézménynek. És túl zen: gyakorlati segítséget yújtson a termelőszövetkezeti luboknak, a szakszervezeti lubkönyvíáraknak. | Dr. Lakatos József: — Nagyon lehangoló az a I kép, amikor egy negyvenezres város hétszáz személyes színháztermében alig száz ember néz végig egy előadást. Az sem lehet indok rá, hogy aznap este például Angyal-filmet vetítettek a televízióban. Sági Ferenc: — Ami a város lakosságának sokat emlegetett passzivitását illeti, van is, nincs is igazság benne. Egy biztos: egyre több azoknak az embereknek a száma, akiknek ma már lehetőségük van rá — magyarul autójuk van —, hogy Kecskemétre, Szolnokra, Budapestre járjanak színházi előadásra. Ez .azonban a dolognak csak az egyik oldala. A másik: törekedni kell arra, hogy színvonalasabb színházi produkciók, irodalmi műsorok kerüljenek színre Cegléden is. Olyan produkciók, amelyek vonzzák az embereket. Ugyanakkor — mert ez is az igazsághoz tartozik — fokozni kell a propaganda- és szervezőmunkát. Mert nemcsak a jó bornak kell cégér, a jó színházi előadásnak, vagy más rendezvénynek is. — Sokat és hosszan lehetne beszélni még Cegléd kulturális életének gondjairól, problémáiról, objektív és szubjektív akadályairól. A legfontosabb azonban: mielőbb tettekre váltani mindazt, amit több, mint fél esztendővel ezelőtt reális feladatként jelölt meg az összevont vb-ülés: a tájcentrikus népművelés kialakításán belül a város kulturális életének mielőbbi fellendítését. Prukner Pál A Hazafias Népfront Gödöllő városi elnöksége és a városi tanács végrehajtó bizottságának közös rendezésében szombat este másodízben került sor Gödöllő értelmiségi dolgozóinak találkozójára. Színhely: megfelelő művelődési ház hiányában ezúttal is a Munkácsy úti iskola volt. Az iskola ízlésesen és nagy gonddal berendezett tornaterme zsúfolásig megtelt a megnyitóra, amelyet S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára tartott. A második gödöllői értelmiségi találkozó jelentőségét méltatva elsősorban arról beszélt, hogy a megye legfiatalabb városának fellendítése és kulturális centrummá alakítása érdekében az értelmiségre nagy feladat hárul. Csak együtt, közös összefogással gyorsíthatják meg Gödöllő várossá alakulását. Az ünnepi megnyitót követően A szép szó s igaz gondolat követei címmel nagy sikerű irodalmi műsorral folytatódott a program. Fábián Gyula író, a Kortárs rovatvezetője, mutatta be a közönségnek az est művészvendégeit, Váczi Mihály Kossuth-díjas költőt, az Üj írás helyettes szerkesztőjét, Somogyi Tóth Sándor József Attila-díjas írót, a Kortárs szerkesztőjét, Kolozsvári Grandpierre Emil József Attila-díjas írót és Kiss István Munkácsy-díjas szobrászművészt. A sokszínű irodalmi programban versek, regényrészletek, szatíra és egy soha meg nem íródott tanulmány kapott helyet. Ez utóbbit Kolozsvári Grandpierre Emil rögtönözte a tőle megszokott szellemes és közvetlen stílusban. Az irodalmi program után különböző kiállítások — az iskolában elhelyezve — megtekintése következett. A Magyar érem és grafika a XX. században című kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria rendezte. Kiss István szobrászművész személyesen mutatta be kamarakiállítását az érdeklődőknek. Kressz Albert fotóművész szintén részt vett kiállítása bemutatóján. Az iskola szaktárgyi termeit pedig Dékán Antal, az iskola igazgatója mutatta be a vendégeknek. Este tizenegy óra tájban került sor a gödöllői ének- és zeneművészek műsorára. Közreműködött Torma Gabriella, a nemzetközi Liszt— Bartók-zongoraverseny második helyezettje, Moldován Stefánia, a Magyar Állami Operaház tagja, valamint Bottyán Endre operaénekes. Már éjfél felé járt az idő, amikor fehér asztal mellé ülhetett a közel háromszáz részvevő. Aki a cigányzenét kedvelte, annak Rácz Pál és népi együttese muzsikált, aki viszont nem fáradt el a több órás gazdag program alatt, az kedvére táncolhatott a Stúdió 11 táncmuzsikájára. — P — A MAFILM műtermeiben megkezdték az első magyar science fiction film forgatását. Forgatókönyvét Kuczka Péter írta, rendezője Fejér Tamás, operatőre Herczenik Miklós. A jövő évezredben játszódó tudományos-fantasztikus filmnek mindössze öt szereplője van: a magyar Gábor Miklós, a lengyel Beata Tyszkiewicz és Krystyna Mikolajewska, az NDK-beü Heidemarie Wenzel és a bolgár Ivan Andonov. A képen a lengyel és bolgár szereplők. ollárert Cegléd a megye legnagyobb városa. Negyvenezer ember lakja. Két évtizeddel ezelőtt még a mezővárosok sorába tartozott. Ma már virágzó termelőszövetkezetei mellett egyre jelentősebb ipara van, amely mintegy hétezer ember számára biztosít megélhetést. Milyen a i..egye legnagyobb városának kulturális élete? Művelődési és szórakoztatási intézményei kielégítik-e a lakosság igényeit? Hogyan vélekednek erről a legilletékesebbek, a város népműveléssel foglalkozó vezetői? Sági Ferenc, a városi pártbizottság osztályvezetője: — A megyei nagyságra első városa a kulturális élet területén, sajnos, nem dicsekedhet elsőséggel. Véleményem szerint ennek több oka van. Az egyik: a feltételek kérdése. Művelődési intézményei a századforduló táján épültek, az akkori követelményeknek megfelelően. Ma már korszerűtlenek, csak részben alkalmasak az új népművelési formák kielégítésére. Ez nemcsak a központi művelődési házra vonatkozik, hanem még inkább a többire. Győré Sándor, a városi tanács vb. művelődésügyi osztályának vezetője: — A város, a művelődési központon, kívül még két kul- túrházizal rendelkezik. Illetve január óta mindkettő klubkönyvtári minősítést kapott. Az egyiket a MÁV, a másikat pedig az Ütépítőgép Javító és Gyártó Vállalat működteti. Mind a két művelődési intézmény többet tehetne, mint amennyit tesz. Az adott körülmények között — mindkettőnek'csak tiszteletdíjas vezetője van — be kell érni a kevesebbel is. Havi ötszáz forint tiszteletdíjért egész ember munkáját követelni nem lehet. Dr. Lakatos József, a városi tanács vb.-titkára: — A város művelődési központja sem tudja minden igényt kielégítően betölteni az új feladatkörből adódó hivatását. Jelenleg kettővel kevesebben dolgoznak benne, mint a korábbi esztendőkben. Így a saját feladataikon, kívül a többi városi művelődési intézmény segítségét, már nem tudják elvégezni. Pedig a tavaly őszi összevont — Cegléd város, ceglédi járás, Nagykőrös város — tanács vb. óta jelentős feladat hárulna erre a művelődési központra is a tájcentrikus népművelés kialakításában, hatékony támogatásában. Az igazság az, hogy kevesen vannak hozzá. 44 órás munkahétre azonnali belépéssel, teljesítménybérben ALKALMAZUNK üvegező, tetőszigetelő, parkettázó, műköves, hidegburkoló, PVC-, gumi-, műanyagburkoló szakmunkásokat, szegecselő asztalosokat Térítés ellenében szállást, napi háromszori étkezést biztosítunk. Minden héten szabad szombat. Betanítóit munkásokat is alkalmazunk a fenti szakmákból. Jelentkezés: 26. sz. Állami Építőipari V. DUNAÚJVÁROS, Kenyérgyár u. 1. 26. Lewis búcsúzóul a lelkemxe kötötte, hogy legkésőbb hétfő reggel tíz óráig önként vonuljak be az Emigration Service fogdájába. Forster ugyanis már kilenc órakor bejelenti, hogy az óvadékot vissza kívánja. A pénz nagy úr, nagyobb mint az ember szabadsága, és három órán belül fülön fognak, visznek vissza a poloskák közé. Ezért sokkal tisztességesebb dolog, ha önként megyek... Kezet fogtam az újságíróval, aki Ruthtól is megpróbált elbúcsúzni, de nem sikerült neki, mert a lány láthatatlanná vált. Csak a takaró alatt meg- megrázkódó emberforma mutatta, hogy mégis jelen van. Az újságíró tapintatos ember volt, nem erőltette a dolgot. Elment. Miután kívülről becsukta az ajtót, és én belülről bezártam, felhajtottam a takarót, hogy Ruth szemébe nézzek. Ruth sírt. Egész testét rázta a zokogás. Megjegyzem, így még talán szebb volt, mint amikor mosolygott. Próbáltam vigasztalni. Először kevés sikerrel, de az új és új kísérletek végül is eredményt hoztak. így vigasztaltam egész vasárnap, egész hétfő reggelig. Nem dicsekvésképpen mondom, de a végén megvigasztalódott. Amikor hétfőn reggel ránkvirradt, szipogva bár, de mosolyogva így szólt: — Darling, fáj, hogy elmész, de ilyen férfinak kár itt elkallódnia. Menj, cselekedj belátásod szerint, csak arra kérlek, hogy jussak eszedbe odahaza, a pusztán, amikor a csi- kósgörlöket öleled ... Ezt könnyű szívvel megígérhettem. — És mihez kezdesz most? — kérdeztem kedvesen. — Mihez kezdenék? — csodálkozott Ruth. — Visszamegyek a Hotel Clive-ba ... — Vissza? — emeltem fel a hangomat. — És Mr. Cucke? Nem fog békén hagyni... — Egy nőt csak addig üldöz a férfi — mondta Ruth halálos nyugalommal —, amíg a hajtóvadászat nem sikerül. Utána a helyzet megfordul. — Hogy érted ezt? — Ahogy te. És végtére is: ha egyszer megindul a géped az óceánon túlra, többé nem tartozom neked számadással. Hiszen többé nem látjuk egymást. — Ez igaz. De hát Cucke öreg, kopasz és visszataszító. — Mást nem tudsz róla mondani? — kérdezte Ruth. — De igen. Majdnem elfelejtettem, hogy olyan kövér, mint egy anyadisznó. — Igazán nem szép tőled, hogy csak a hátrányait hangsúlyozod — mondta Ruth szemrehányóan. — Mondhatnál róla valami jót is. Vagy annyira utálod Mr. Cucke-ot? — Persze, hogy utálom. És nem tudok róla semmi jót mondani. — Nem vall éppen nemes lélekre, hogy így vélekedsz egy vadidegen emberről. Hiszen soha életedben nem láttad. — Persze, hogy nem. Te mondtad, hogy kövér, öreg és kopasz. — És még mit mondtam? — Másra nem tudok visszaemlékezni. — Elég szomorú. Azt is mondtam, hogy a szálloda igazgatója, és a lányok nem panaszkodtak, hogy szűkmarkú lenne... Ezek után azt gondolhatják, hogy méltatlanra pazaroltam a szerelmemet, mivel Ruth rossz lány volt. Én azonban éppen ellenkezőleg vélekedek. Ruth annyira szeretett, hogy inkább engedett Mr. Cucke- nak, csakhogy nekem ne fájjon annyira, hogy el kell hagynom egy lányt, aki csakis az enyém. Inkább másé lett, mert nem bírta látni a férfikönnyeket. így hát elbúcsúztunk szépen. Én mentem az Emigration Service-hez, Ruth pedig a Hotel Clive-ba Az Emigration Service-ben azóta sem pusztultak ki a poloskák, a Hotel Clive viszont továbbra is megmaradt féregmentes luxusszállodának. Ámde most, hogy tudtam, eiőbb-utóbb ingyen és bérmentve hazajutok, már nem zavartak annyira a kellemetlen háziállatok. Mindössze egyetlen éjszakát kellett TV-FIGYELÓ Tetszett — nem tetszett Az elmúlt hét tv-műsor- szerkesztésének pozitívumai közé tartozik: nem feledkeztek meg a vakációzó gyermekekről. Minden délelőtt — még a szokásos szünnapon is! — háromórás, változatos műsorral gondoskodtak elsősorban a kisiskolások hasznos időtöltésérőL Mi volt még, ami a pozitívumok közé tartozott? Az arany kalandja című olasz dokumentumfilmsorozat igen érdekesnek ígérkezik. A film alkotói húszmilliárd dollár értékű aranytömbgyűjtemény útját kísérik végig a nagy aranyláz kitörésétől napjainkig. Csak a dicséret hangján szólhatunk A hosszútávfutó magányossága című angol film bemutatásáról. Már a mozikban is nagy siker volt és siker maradt a televízióban is. Hiába, ami jó film a moziban, jó film a televízióban is. Tetszett a Költészet napja 1969 című összeállítás, amely a rádió és a televízió közös műsoraként került a képernyőre. Csupán az tűnt érthetetlennek, hogy miért kellett ezt a műsort felvételről külön időben sugározni a rádiónak és külön időben a televíziónak —1 ugyanazon az estén? Kellemes, könnyed szórakozást nyújtott vasárnap este A kis Bobby című angol film s az utána bemutatott újabb Tom Jones-show. Ami viszont nem tetszett: a Lady Lobster vőlegénye című, péntek esti nagyon gyengécske nyugatnémet filmprodukció. Nem tetszett az egész szombat esti műsor sem. Kamondy László: Körözés egy csütörtök körül című tv-komédiája túlságosan „csináltnak” tűnt, nem is beszélve egyes részeinek eseménytelenségéről és vontatottságáról. A Stúdió Unó könyvtára keretében ezúttal az Odüsszea musicalváltozatát láthattuk. Nem jelentett semmi élményt, legfeljebb csak bosszankodni lehetett a dalla- mocskák bárgyú szövegén. És nem tetszett az sem, hogy valahányszor ünnepi hangversenyre kerül sor — mint például pénteken, amit a szocialista brigádvezetők országos találkozója tiszteletére rendeztek — mindig ugyanazon művek — Hunyadi László, Dózsa György, Bánk bán — kerülnek műsorra. Vajon ettől lesz ünnepi egy ünnepi hangverseny? P. P. még a társaságukban töltenem, s ekkor meglehetősen passzívan viselkedtek. Lehet, hagy éppen munkaszüneti napjuk volt... Feltettek egy repülőgépre, amely Bécsig vitt Óránként ezer kilométeres sebességgel hasította az eget az óceán felett, de nekem nagyon lassúnak tetszett a mozgása. Szerettem volna még sötétedés előtt Pesten lenni. Végtére is, Bécsből csupán néhány órát kell vonatozni Budapestig, és ha háromra megérkezünk a swechati repülőtérre, estére otthon is lehetek. A repülőgépben nem is csalatkoztam: pontosan háromkor landolt, ámde amikor leszálltam róla, ismét két tagbaszakadt férfiú lépett mellém. Épp olyan mo- dortalan fickóknak látszottak, mint akik New Yorkban követtek napokig. De tévedtem, mert udvariasan bemutatkoztak. — A rendőrségtől vagyunk! — Örülök, uraim, hogy találkoztunk — mondtam nekik meglehetősen szemtelenül, mert féllábbal már otthon- éreztem magam. — Miben lehetek szolgálatukra? De vegyék tekintetbe, hogy sietek, mert nemsokára indul a vonatom ,.. (Folytatjuk)
