Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-15 / 84. szám

4 1969. ÁPRILIS 15., KEDD Mi a véleménye ? VÁROSA KULTURÁLIS ÉLETÉRŐL Értelmiségi találkozó Gödöllőn Sági Ferenc: — A közelmúltban csopor­tos beszélgetéseket folytat­tunk tanácstagokkal. Minden alkalommal elhangzott az a kérdés: mi a véleménye a vá­ros kulturális életéről? Két véleményt idézek csupán, a sou közül. Csiznyán Kálmán tanácstag: „A kulturális élet­ben a tartalmasabb, komo­lyabb darabok iránti igény kicsi. Sajnos, tapasztalataim szerint, a városban csak an­nak van közönségsikere, ami könnyű és olcsó szórakozás”. Zsengellér Lajos véleménye: „Az igényesebb, komolyabb kulturális rendezvények iránt nincs igény a lakosság köré­ben. Akik nívásabb színházi előadást akarnak megnézni, azok összetársulnak és átjár­nak Kecskemétre, Szolnokra vagy pedig felmennek Buda­pestre.” Hogy mi a tanulsága számunkra ezeknek a beszél­getéseknek? Az egyik: meg kell teremteni a lehetőségét, hogy időnként minden igényt kielégítő színházi előadás le­gyen n művelődési központ­ban. A másik: fokozottabb fi­gyelmet kell fordítanunk a város lakossága kulturális igényeinek elmélyítésére. Dr. Lakatos József: — Arról van szó, hogy a leg­utóbbi tíz esztendőben jelen­tős iparosodási folyamat kez­dődött a városban. Annak a közel hétezer munkásnak a zöme, akik ma már az iparban dolgoznak, évtizeddel ezelőtt még egyszerű parasztember volt. A kérdés: vajon mennyi­ben segítették eddig a város művelődési intézményei ezek­nek az embereknek a tudati- szemléleti változását? Sági Ferenc: — Ugyanakkor a népműve­lőknek számolniuk kell a pa­rasztság fokozottabb igénynö­vekedésével. Annál is inkább, mert termelőszövetkezeteink ma már egyre többet tesznek tagságuk kulturális igényének felkeltése érdekében. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet például művelődési házat építtetett. A Petőfi és a Tán­csics Termelőszövetkezet pedig termelőszövetkezeti klubot hozott létre. Egy igen figye­lemre méltó példa: 1967-ben a Vörös Csillag Termelőszövet­kezet művelődési házában több színházi előadást rendeztek, mint a város művelődési köz­pontjában! Győré Sándor: — Jogos igény lenne a mű­elődési központ vezetésével lemben, hogy mindenben pél- át mutasson a város területén tűködő valamennyi művelő- ési intézménynek. És túl zen: gyakorlati segítséget yújtson a termelőszövetkezeti luboknak, a szakszervezeti lubkönyvíáraknak. | Dr. Lakatos József: — Nagyon lehangoló az a I kép, amikor egy negyvenezres város hétszáz személyes szín­háztermében alig száz ember néz végig egy előadást. Az sem lehet indok rá, hogy aznap es­te például Angyal-filmet vetí­tettek a televízióban. Sági Ferenc: — Ami a város lakosságá­nak sokat emlegetett passzivi­tását illeti, van is, nincs is igazság benne. Egy biztos: egy­re több azoknak az emberek­nek a száma, akiknek ma már lehetőségük van rá — magya­rul autójuk van —, hogy Kecskemétre, Szolnokra, Bu­dapestre járjanak színházi előadásra. Ez .azonban a do­lognak csak az egyik oldala. A másik: törekedni kell arra, hogy színvonalasabb színházi produkciók, irodalmi műsorok kerüljenek színre Cegléden is. Olyan produkciók, amelyek vonzzák az embereket. Ugyan­akkor — mert ez is az igaz­sághoz tartozik — fokozni kell a propaganda- és szervezőmun­kát. Mert nemcsak a jó bor­nak kell cégér, a jó színházi előadásnak, vagy más rendez­vénynek is. — Sokat és hosszan lehetne beszélni még Cegléd kulturá­lis életének gondjairól, problé­máiról, objektív és szubjektív akadályairól. A legfontosabb azonban: mielőbb tettekre váltani mindazt, amit több, mint fél esztendővel ezelőtt reális feladatként jelölt meg az összevont vb-ülés: a táj­centrikus népművelés kialakí­tásán belül a város kulturális életének mielőbbi fellendíté­sét. Prukner Pál A Hazafias Népfront Gö­döllő városi elnöksége és a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának közös rendezésében szombat este másodízben ke­rült sor Gödöllő értelmiségi dolgozóinak találkozójára. Színhely: megfelelő művelődé­si ház hiányában ezúttal is a Munkácsy úti iskola volt. Az iskola ízlésesen és nagy gonddal berendezett tornater­me zsúfolásig megtelt a meg­nyitóra, amelyet S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának tit­kára tartott. A második gödöl­lői értelmiségi találkozó jelen­tőségét méltatva elsősorban arról beszélt, hogy a megye legfiatalabb vá­rosának fellendítése és kulturális centrummá ala­kítása érdekében az értel­miségre nagy feladat há­rul. Csak együtt, közös összefo­gással gyorsíthatják meg Gö­döllő várossá alakulását. Az ünnepi megnyitót köve­tően A szép szó s igaz gondo­lat követei címmel nagy sikerű irodalmi műsorral folytatódott a program. Fábián Gyula író, a Kortárs rovatvezetője, mu­tatta be a közönségnek az est művészvendégeit, Váczi Mi­hály Kossuth-díjas költőt, az Üj írás helyettes szerkesztő­jét, Somogyi Tóth Sándor Jó­zsef Attila-díjas írót, a Kor­társ szerkesztőjét, Kolozsvári Grandpierre Emil József At­tila-díjas írót és Kiss István Munkácsy-díjas szobrászmű­vészt. A sokszínű irodalmi programban versek, regény­részletek, szatíra és egy soha meg nem íródott tanulmány kapott helyet. Ez utóbbit Ko­lozsvári Grandpierre Emil rögtönözte a tőle megszokott szellemes és közvetlen stílus­ban. Az irodalmi program után különböző kiállítások — az iskolában elhelyezve — megtekintése következett. A Magyar érem és grafika a XX. században című kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria ren­dezte. Kiss István szobrászmű­vész személyesen mutatta be kamarakiállítását az érdeklő­dőknek. Kressz Albert fotó­művész szintén részt vett ki­állítása bemutatóján. Az isko­la szaktárgyi termeit pedig Dé­kán Antal, az iskola igazgató­ja mutatta be a vendégeknek. Este tizenegy óra tájban került sor a gödöllői ének- és zeneművészek műsorára. Közreműködött Torma Gab­riella, a nemzetközi Liszt— Bartók-zongoraverseny máso­dik helyezettje, Moldován Ste­fánia, a Magyar Állami Opera­ház tagja, valamint Bottyán Endre operaénekes. Már éjfél felé járt az idő, amikor fehér asztal mellé ül­hetett a közel háromszáz rész­vevő. Aki a cigányzenét ked­velte, annak Rácz Pál és népi együttese muzsikált, aki vi­szont nem fáradt el a több órás gazdag program alatt, az kedvére táncolhatott a Stúdió 11 táncmuzsikájára. — P — A MAFILM műtermeiben megkezdték az első magyar science fiction film forgatását. For­gatókönyvét Kuczka Péter írta, rendezője Fejér Tamás, operatőre Herczenik Miklós. A jövő évezredben játszódó tudományos-fantasztikus filmnek mindössze öt szereplője van: a magyar Gábor Miklós, a lengyel Beata Tyszkiewicz és Krystyna Mikolajewska, az NDK-beü Heidemarie Wenzel és a bolgár Ivan Andonov. A képen a lengyel és bolgár szerep­lők. ollárert Cegléd a megye legnagyobb városa. Negyvenezer ember lakja. Két évtizeddel ezelőtt még a mezővárosok sorába tartozott. Ma már virágzó termelőszövetkezetei mellett egyre jelentősebb ipara van, amely mintegy hétezer ember számára biztosít megélhetést. Milyen a i..egye legnagyobb városának kulturális élete? Művelődési és szórakoztatási intézményei kielégítik-e a la­kosság igényeit? Hogyan vé­lekednek erről a legilletéke­sebbek, a város népművelés­sel foglalkozó vezetői? Sági Ferenc, a városi pártbizottság osztályveze­tője: — A megyei nagyságra első városa a kulturális élet terü­letén, sajnos, nem dicsekedhet elsőséggel. Véleményem sze­rint ennek több oka van. Az egyik: a feltételek kérdése. Művelődési intézményei a századforduló táján épültek, az akkori követelményeknek megfelelően. Ma már korsze­rűtlenek, csak részben alkal­masak az új népművelési for­mák kielégítésére. Ez nem­csak a központi művelődési házra vonatkozik, hanem még inkább a többire. Győré Sándor, a városi tanács vb. művelődésügyi osztályának vezetője: — A város, a művelődési központon, kívül még két kul- túrházizal rendelkezik. Illetve január óta mindkettő klub­könyvtári minősítést kapott. Az egyiket a MÁV, a másikat pedig az Ütépítőgép Javító és Gyártó Vállalat működteti. Mind a két művelődési intéz­mény többet tehetne, mint amennyit tesz. Az adott kö­rülmények között — mindket­tőnek'csak tiszteletdíjas veze­tője van — be kell érni a ke­vesebbel is. Havi ötszáz forint tiszteletdíjért egész ember munkáját követelni nem le­het. Dr. Lakatos József, a városi tanács vb.-titkára: — A város művelődési köz­pontja sem tudja minden igényt kielégítően betölteni az új feladatkörből adódó hiva­tását. Jelenleg kettővel keve­sebben dolgoznak benne, mint a korábbi esztendőkben. Így a saját feladataikon, kívül a többi városi művelődési intéz­mény segítségét, már nem tudják elvégezni. Pedig a ta­valy őszi összevont — Cegléd város, ceglédi járás, Nagykő­rös város — tanács vb. óta jelentős feladat hárulna erre a művelődési központra is a tájcentrikus népművelés ki­alakításában, hatékony támo­gatásában. Az igazság az, hogy kevesen vannak hozzá. 44 órás munkahétre azonnali belépéssel, teljesítménybérben ALKALMAZUNK üvegező, tetőszigetelő, parkettázó, műköves, hidegburkoló, PVC-, gumi-, műanyagburkoló szakmunkásokat, szegecselő asztalosokat Térítés ellenében szállást, napi háromszori étkezést biztosítunk. Minden héten szabad szombat. Betanítóit munkásokat is alkalmazunk a fenti szakmákból. Jelentkezés: 26. sz. Állami Építőipari V. DUNAÚJVÁROS, Kenyérgyár u. 1. 26. Lewis búcsúzóul a lelkemxe kötötte, hogy legkésőbb hétfő reggel tíz óráig önként vonul­jak be az Emigration Service fogdájába. Forster ugyanis már kilenc órakor bejelenti, hogy az óvadékot vissza kí­vánja. A pénz nagy úr, na­gyobb mint az ember szabad­sága, és három órán belül fü­lön fognak, visznek vissza a poloskák közé. Ezért sokkal tisztességesebb dolog, ha ön­ként megyek... Kezet fogtam az újságíróval, aki Ruthtól is megpróbált el­búcsúzni, de nem sikerült ne­ki, mert a lány láthatatlanná vált. Csak a takaró alatt meg- megrázkódó emberforma mu­tatta, hogy mégis jelen van. Az újságíró tapintatos em­ber volt, nem erőltette a dol­got. Elment. Miután kívülről becsukta az ajtót, és én belülről bezártam, felhajtottam a takarót, hogy Ruth szemébe nézzek. Ruth sírt. Egész testét rázta a zoko­gás. Megjegyzem, így még ta­lán szebb volt, mint amikor mosolygott. Próbáltam vigasztalni. Elő­ször kevés sikerrel, de az új és új kísérletek végül is ered­ményt hoztak. így vigasztal­tam egész vasárnap, egész hét­fő reggelig. Nem dicsekvés­képpen mondom, de a végén megvigasztalódott. Amikor hétfőn reggel ránkvirradt, szi­pogva bár, de mosolyogva így szólt: — Darling, fáj, hogy elmész, de ilyen férfinak kár itt el­kallódnia. Menj, cselekedj be­látásod szerint, csak arra kér­lek, hogy jussak eszedbe oda­haza, a pusztán, amikor a csi- kósgörlöket öleled ... Ezt könnyű szívvel meg­ígérhettem. — És mihez kezdesz most? — kérdeztem kedvesen. — Mihez kezdenék? — cso­dálkozott Ruth. — Visszame­gyek a Hotel Clive-ba ... — Vissza? — emeltem fel a hangomat. — És Mr. Cucke? Nem fog békén hagyni... — Egy nőt csak addig üldöz a férfi — mondta Ruth halá­los nyugalommal —, amíg a hajtóvadászat nem sikerül. Utána a helyzet megfordul. — Hogy érted ezt? — Ahogy te. És végtére is: ha egyszer megindul a géped az óceánon túlra, többé nem tartozom neked számadással. Hiszen többé nem látjuk egy­mást. — Ez igaz. De hát Cucke öreg, kopasz és visszataszító. — Mást nem tudsz róla mondani? — kérdezte Ruth. — De igen. Majdnem elfe­lejtettem, hogy olyan kövér, mint egy anyadisznó. — Igazán nem szép tőled, hogy csak a hátrányait hang­súlyozod — mondta Ruth szemrehányóan. — Mondhat­nál róla valami jót is. Vagy annyira utálod Mr. Cucke-ot? — Persze, hogy utálom. És nem tudok róla semmi jót mondani. — Nem vall éppen nemes lélekre, hogy így vélekedsz egy vadidegen emberről. Hi­szen soha életedben nem lát­tad. — Persze, hogy nem. Te mondtad, hogy kövér, öreg és kopasz. — És még mit mondtam? — Másra nem tudok vissza­emlékezni. — Elég szomorú. Azt is mondtam, hogy a szálloda igazgatója, és a lányok nem panaszkodtak, hogy szűkmar­kú lenne... Ezek után azt gondolhatják, hogy méltatlanra pazaroltam a szerelmemet, mivel Ruth rossz lány volt. Én azonban éppen ellenkezőleg vélekedek. Ruth annyira szeretett, hogy inkább engedett Mr. Cucke- nak, csakhogy nekem ne fáj­jon annyira, hogy el kell hagynom egy lányt, aki csakis az enyém. Inkább másé lett, mert nem bírta látni a férfi­könnyeket. így hát elbúcsúztunk szé­pen. Én mentem az Emigra­tion Service-hez, Ruth pedig a Hotel Clive-ba Az Emigration Service-ben azóta sem pusz­tultak ki a poloskák, a Hotel Clive viszont továbbra is megmaradt féregmentes lu­xusszállodának. Ámde most, hogy tudtam, eiőbb-utóbb in­gyen és bérmentve hazajutok, már nem zavartak annyira a kellemetlen háziállatok. Mind­össze egyetlen éjszakát kellett TV-FIGYELÓ Tetszett — nem tetszett Az elmúlt hét tv-műsor- szerkesztésének pozitívumai közé tartozik: nem feledkeztek meg a vakációzó gyermekek­ről. Minden délelőtt — még a szokásos szünnapon is! — há­romórás, változatos műsorral gondoskodtak elsősorban a kis­iskolások hasznos időtöltésérőL Mi volt még, ami a pozití­vumok közé tartozott? Az arany kalandja című olasz do­kumentumfilmsorozat igen ér­dekesnek ígérkezik. A film alkotói húszmilliárd dollár ér­tékű aranytömbgyűjtemény útját kísérik végig a nagy aranyláz kitörésétől napjain­kig. Csak a dicséret hangján szólhatunk A hosszútávfutó magányossága című angol film bemutatásáról. Már a mozik­ban is nagy siker volt és siker maradt a televízióban is. Hiá­ba, ami jó film a moziban, jó film a televízióban is. Tetszett a Költészet napja 1969 című összeállítás, amely a rádió és a televízió közös mű­soraként került a képernyőre. Csupán az tűnt érthetetlennek, hogy miért kellett ezt a mű­sort felvételről külön időben sugározni a rádiónak és külön időben a televíziónak —1 ugyanazon az estén? Kellemes, könnyed szórako­zást nyújtott vasárnap este A kis Bobby című angol film s az utána bemutatott újabb Tom Jones-show. Ami viszont nem tetszett: a Lady Lobster vőlegénye című, péntek esti nagyon gyengécs­ke nyugatnémet filmproduk­ció. Nem tetszett az egész szom­bat esti műsor sem. Kamondy László: Körözés egy csütörtök körül című tv-komédiája túl­ságosan „csináltnak” tűnt, nem is beszélve egyes részei­nek eseménytelenségéről és vontatottságáról. A Stúdió Unó könyvtára keretében ezúttal az Odüsszea musicalváltozatát láthattuk. Nem jelentett sem­mi élményt, legfeljebb csak bosszankodni lehetett a dalla- mocskák bárgyú szövegén. És nem tetszett az sem, hogy valahányszor ünnepi hangversenyre kerül sor — mint például pénteken, amit a szocialista brigádvezetők országos találkozója tiszteleté­re rendeztek — mindig ugyan­azon művek — Hunyadi Lász­ló, Dózsa György, Bánk bán — kerülnek műsorra. Vajon ettől lesz ünnepi egy ünnepi hangverseny? P. P. még a társaságukban tölte­nem, s ekkor meglehetősen passzívan viselkedtek. Lehet, hagy éppen munkaszüneti napjuk volt... Feltettek egy repülőgépre, amely Bécsig vitt Óránként ezer kilométeres sebességgel hasította az eget az óceán fe­lett, de nekem nagyon lassú­nak tetszett a mozgása. Sze­rettem volna még sötétedés előtt Pesten lenni. Végtére is, Bécsből csupán néhány órát kell vonatozni Budapestig, és ha háromra megérkezünk a swechati repülőtérre, estére otthon is lehetek. A repülő­gépben nem is csalatkoztam: pontosan háromkor landolt, ámde amikor leszálltam róla, ismét két tagbaszakadt férfiú lépett mellém. Épp olyan mo- dortalan fickóknak látszottak, mint akik New Yorkban kö­vettek napokig. De tévedtem, mert udvariasan bemutatkoz­tak. — A rendőrségtől vagyunk! — Örülök, uraim, hogy ta­lálkoztunk — mondtam nekik meglehetősen szemtelenül, mert féllábbal már otthon- éreztem magam. — Miben le­hetek szolgálatukra? De ve­gyék tekintetbe, hogy sietek, mert nemsokára indul a vo­natom ,.. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom