Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

ft 1969. ÁPRILIS 13., VASARNAP Lélektani rejtély A GÖRÖG- ES SÁRGA­DINNYE MÜVEK vezetői napról napra megdöbbenve ol­vasgatták a műhelyfőnök je­lentéseit. Egy év alatt százak hagyták el a gyárat. A terme- lés_ visszaesett. A minőség? A műdinnye sós volt és löty- tyedt. Senki sem akart az éj­jeli műszakban dolgozni. De a nappali műszakban sem. Az anyagmozgatók nem mozgat­tak, az újítók nem újítottak, a segédmunkások nem segítet­tek, az ipari tanulók nem ta­nultak. Idegesség és zúgolódás uralkodott az egész gyárban. A Művek legfelsőbb vezetői éjjel-nappal tanácskoztak. Vé­gül döntöttek: mivel kétség­kívül lélektani rejtéllyel áll­nak szemben, munkapszicho­lógiai laboratóriumot kell be­rendezni a gyárban. Tudomá­nyos szakértőkre kell bízni a jelenségek okainak feltárását és a szükséges javaslatok ki­dolgozását. Az új intézménynek takaros épületet emeltek. Nyolc lélek­búvárt szerződtettek. A labo­ratórium részére a legmoder­nebb felszerelést hozatták meg, többek közt egy elektro­nikus számítógépet és tucat­nyi tesztvizsgáló készüléket Mindez együtt lévén, a szak­értők munkához láttok. A 2400 dolgozót egyenként behivatták a laboratóriumba. Mindenkinek ki kellett tölte­nie egy 32 lapból összefűzött kérdőívet A beírt adatokat úgy ellenőrizték, hogy hipno­tikus álomba ringatták az em­bereket és szóban is kikérdez­ték őket. Majd a műszeres tesztvizsgálatok következtek. Aztán egy különlegesen ár­nyékolt cellában sajátságos szövegeket olvastok fel a dol­gozóknak, a gyermekimeséktől a vérfagyasztó rémtörténete­kig s közben figyelték, ki mi­re hogyan reagál. Végül tüze­tes orvosi vizsgálatok követ­keztek. Miután az embereket így „feldolgozták”, a számító­gépek megkezdték a kiértéke­lést. A munkálatok másfél évig tartottak. VIRGÁCSY IGAZGATÓ EZALATT tűkön ült, mert a gyár már a feje tetején állt Ügy várta a tudományos eredményt hogy már hor­gászni seon volt kedve. A je­lentés beterjesztését megelőző napon becsöngette a titkárnő­jét: — Pötyike, tétlenül ülök itt, nincs valami restanciám? — Hát, ha gondolja, igaz­gató kartárs, átnézhetne né­hány beadványt. Ez a szek­rény tele van velük. A dol­gozók küldték be megannyit. Másfél éve gyűjtögetem őket, mivel nem tetszett rájuk időt szakítani. — Lássuk csak, Pötyike! A titkárnő egy tavaly előtti levelet tett Virgácsy elé. Las- kás János éjjeliőr írta pallé- rozatlan, szálkás betűkkel. „Én csak egy tanulatlan öreg­ember vagyok — kezdte —, de fáj nekem, ami a gyárunkban van. Pocsékul állunk, igazgató kartárs. De megvan ennek az oka. Már megbocsássa nekem a merészségemet, de nem tet­szenek szóba állni a dolgozók­kal és nem tetszenek törődni velünk, ez a baj. A műveze­tők is gorombáskodnak. Ép­pen akkor nincs anyag, terv­rajz meg szerszám, amikor kéne, az emberek meg csak lógnak. A műhelyek teteje be­ázik. Egy fáskamrányi öltöző B AH ANY TAMAS: Prémium vesem, most ne zavarjanak! Bizalmas értekezlet! — Letet­te a telefont, udvariasan in­tett. — Nos, tehát: halljuk Paposlaky kollégát! 4 A főmérnök felállt., kis pa­pírlapot emelt rövidlátó sze­méhez, onnét olvasta: — A Veder utca három szá­mú házzal kapcsolatos premi­— Halljuk, halljuk! — Az épület távlati tervé­nek kidolgozásáért, valamint a városképbe való beillesztés eszmei, esztétikai és pszicho­lógiai tervének kimunkálásá­ért Dobsa főmérnöknek, az Építéstudományi Iroda mun­katársának, háromezer forint. Halk, udvarias taps. — A távlati kimunkálás kö­zeli bemunkálása, részletraj­zok tusozása, gyakori radír­használattal, Geller főosztály- vezető mérnök munkája, szin­tén az Építéstudományi Irodá­tól, kétezerhatszáz forint. Taps. — Az épület szakipari, va­lamint belső szerelőmunkái­nak külső bevitelezése, s ugyanakkor belső kivitelezése: Soráll osztályvezető, Építéstu- iományi Iroda, kétezerkétszáz Eorint. A gyöngéd taps még el sem ült, amikor kinyílt az ajtó, s egy feldúlt arcú nő lépett be a tárgyalóterembe. Az igazga­tóhoz hajolt. — Talabér elvtárs, az Ingat­lankezelőtől vannak itt... Az igazgató felnézett rá, arcán a rosszallás fanyar re- dői. — Értekezem, Aranka! — A Veder utca háromból is vannak itt... Az igazgató türelmetlenül intett. — Dolgom van! Paposlaky kartárs, kérlek, folytasd! Aranka az igazgató füléhez hajolt, súgott valamit. A férfi bólintott. — Majd bejelentik a minő­ségi kötbérigényt! Ilyenekkel most ne zaklassanak! Aranka kiment; a főmérnök alig várta, hogy becsukódjék mögötte az ajtó. — Most rátérnék kivitelező vállalatunk dolgozóinak pré­miumaira. Az épület kivitele­zésének megszervezéséért, va­lamint a munkák kiváló lebo­nyolításáért Gondos főmérnök, főépítésvezetőnek háromezer forint. Vad, lelkes táps. — A központi fűtési beren­dezés kiváló megtervezéséért, vaalamint kivitelezésének el­lenőrzéséért Lepényi csoport- vezető mérnöknek kettőezer­kétszáz forint. Az ajtót most feltépték kí­vülről, s szinte az értekezlet lába elé zuhant Aranka. — Reped az oromfal a Ve­der utca háromban, igazgató úr! Talabér ráemelte rezzenés­telen pillantását. — Fantasztikus! — Ujját szájára tette, jeléül, hogy itt most fontosabb dolgokról van ózó, s szemével intett Papos- ílaky főmérnök felé, aki már ifolytatta is: i — A panelfödémek illeszté­séért és szereléséért, Gerinczes főmérnöknek kettőezerhatszáz ; forint. Aranka elhaló hangja alig [ hallatszott a most felzúduló [tapsban: [ — De igazgató úr!... — s a [kezét tördelte. — Kint már [ölik egymást. I — A belső munkák ellenőr­izéséért — folytatta Paposlaky |— Paposlaky főmérnöknek há- [ romezerhatszáz forint. [ A taPS amely kitört, leír- [ hatatlan. Alig hallották, [ahogy az ajtó most megint ki- [vágódott; csak a hörgésre fi­gyeltek oda. Egy lakó támoly- jgott be, vérben forgó szem- jmel, a Veder utca háromból. [ — A legfölső emelet inog! [Azonnal intézkedni! [ — A Veder utca hármas [számú ház építkezésének sta­tikai számításaiért — hang­zott a főmérnök nyugodt [hangja —, Kontra csoportve- [zető mérnöknek ezerötszáz fo- [rint. ; — A kazán ... hörögte a [lakó —, szétment a kazán, az- [zal kezdődött! [ Az igazgató érdeklődő pil­lantást vetett rá. [ — Próbafűtés? [ — A legelső próbafűtés! [Addig nem volt semmi baj! [Ma délután befűtöttünk, és [fél óra múlva inogni kezdett [a ház! [ Egy másik lakó suhant be [most az ajtón. [ — A földszintig leomlott a [jobb szárny! [ Az első lakó rámeredt. [ — Őrület! A jobb szárnyon [lakom! i Az igazgató kissé feszélye- [ zetten körülnézett. I [ — Kedves kartársak, az ér­[ tekezletet bezárom. Aranka, [kedves, szóljon le a kocsimért, [mégis csak illik kimenni a ! helyszíni szemlére. Bár, ez [már tulajdonképpen az Ingat­lankezelő gondja, hiszen az [ épületet átvették ... [ A társaság felállt, cihelő- [dött; a vendégek az Építéstu- idományi Irodától az iránt ér- ! deklődtek, nyitva-e még [ilyenkor a vállalati pénztár. [Az ajtón kilépve. Kontra cso­portvezető odafordult Dobsa [főmérnökhöz Gyors pillantást [vetett az igazgatóra, s hangját [ lehalkította. [ — Fantasztikus, te kérlek, [az öreg hogy pikkel rám! [Csak azt tudnám, miért ka­pott Lepényi hétszázzal töb­bet. amikor a statikai számí­tásokat én csináltam?! Diákköri konferencia Április 17 és 19 között ül össze a IX. országos tudomá­nyos diákköri konferencia ag­rártudományi szekciója, A mo­sonmagyaróvári Agrártudomá­nyi Főiskola rendezi a három­napos megbeszélést három té­makörben. Az első a növény­tan, a növénytermesztéstan, a növényvédelem és a talajtan A másodikon, az állattan, az állattenyésztéstan, az állator­áruló. És ilyen a párja is. Sü­kösd szinte megkettőzi a fi­gurát. Vancsuráné is csak me­nekülni képes, s a menekülés­ben minden becstelenséget vállal egy látszólagos cél ér­dekében; neki sincsenek esz­méi, neki sincsenek elvei, s ha mem is mondja ki, amit Van- caura Mihály kimond, ő is így gondolkodik; idegenné lett ifjúságom után szeretnék hosszan és békésen megpihen­ni, egy elképzelt otthon csend­jében, s e csendért mindent megteszek, ami lehetőségeim­től kitelik.” Nincsenek esz­méi? Ezt... is eszmék. És e cél érdekében mi telik a lehe­tőségeikből? Vancsuráné a testét, Vancsura az eszét bo­csátja áruba — ezek a lehe­tőségeik. A történelem néha vesze­delmesen végletessé vá­lik és csapdába ejti a Vancsu- rákat. A Tanácsköztársaság bukása után az egykori szá­zadbiztos előbb bújkál, majd felajánlja szolgálatait Prónay hírhedt különítményének. Ab­ban a reményben, hogy szol­gálatai jutalmául majd el­utazhat fiatal feleségével Olaszországba, vállalja volt elvtársainak lébuktatását. Olaszország ebből a történel­mi csapdából kitekintve a kí­vülállás, a kívülkerülés egyet­len lehetőségének tűnik, de el lehet-e utazni Olaszországba azon az áron, amit Vancsura vállal? Így is fogalmazhat­nánk a kérdést: létezik-e olyan helyzet, amikor az egyén függetleníteni tudhatná magát a történelem erőviszo­nyaitól? Es ha ezeket a kerdeseket [ feltettük, már nagyon ma:i, na- [ gyón aktuális kérdéshez veze- [ tett bennünket ez a „tizenki- [ lences történet” — ugyanis [ tulajdonképpen azt is kérde- [ zi: a szép és emberszabású cél, [ szentesíthet-e mindenféle esz- [ közt? Bizonyos célok érdeké- [ ben nem kell-e megválogatni [ az eszközöket is? A Sükösd [ által megrajzolt parabola vá- [ 1 ászt ad.. Vancsuráné ön-[ gyilkossága, s a Prónay által [ meggyilkolt Vancsura teteme [ — ez a válasz. A csapdából [ nem vezet kifelé út, a csap- j dában csak megdögleni lehet i —, de lehet meghalni is. [ Mindegy lenne, hogyan és [ miért hal meg valaki? Sükösd Mihály A kívülálló [ című regénye egyike volt a i tavalyi év ritka könyvérdekes- [ ségeinek. Mint regény, több [ volt kísérletnél, ha regénynek [ teljesen alaptalanul is nevez- [ zük — terjedelménél fogva in- [ kább kisregény, ,tartalmi-fór- i mai szempontból pedig azt i mondhatnánk, hogy ellentét- [ ben a hagyományos ábrázolás­módokkal: parabolisztikus-do- kumentum. A parabolával a szerző kiküszöbölte a doku­mentumműfaj szokásos egy­síkúságát, s ezen túl is nyert vele,- mert a valóságos, a tör­ténelemből is ismert esemé­nyek is többszínűén, többér- telműen fénylenek fel könyvé­nek lapjain. Sajnos, a Vígszínház színpa­dán nem. Az egyébként drá­mai alapanyag nem válik drá­mává, a dokumentum unalom­ba fullasztja azt is, ami van, a parabola eltűnt. Meghök­kentő, hogy ami az egyik mű­fajban igaz, az a másikban hamis. Ez az alapproblémája a színpadi bemutatónak, s én sem tudom ezt jobban megfő- [ galmazni, mint Létay 7era az Élet és Irodalomban: „ .. .a [ műfaji törvények nem csupán gátló kötöttségeket, de évez­redek során kikristályosodott i műfaji tapasztalatokat is je- [ lentenek, amelyeket pusztán j gyakorlati meggondolásból [ sem ésszerű semmibe venni”. A [ bukást felerősítették Várkonyi [ Zoltán naturalista és bombasz- [ tikus rendezői ötletei, a nála [ egyébként szokatlan tempót- i lanság, s a szereposztási téve- [ dés is, amely a „merev szem- [ héjú” Vancsurát Bitskey Ti- [ borral vélte eljátszhatónak. i V annak érdekes, botrányos, [ bukások. Ez nem az. Ez [ a bukás mit sem változtat | azon, amit a Vígszínház iga- [ zán színházi gárdájáról és [ Sükösd Mihályról tudunk. [ Ezért is beszéltem inkább a j regényről. Nádas Péter i '///////////////////////////////////////, Folyóiratszemle a ez vostudományak’ és a vírusok szerepéről lesz szó. A harma­dik témakör az erdészet és a faipar. ,>f. .. A háromhónapos tanácsko­záson megjelennek a gödöllői Agrártudományi Egyetem kül­döttei is, többek között dr. Magyari András tanszékveze­tő egyetemi tanár, dr. Knoll Imre egyetemi docens, Bo- tyánszky Mihály és Nacsa Já­nos KISZ-küldöttek. Vannak igazságok, me­lyek ugyan közismertek, de ismétlésük mégsem fölösleges. Közismert igazság, hogy Lu­kács György a huszadik szá­zad kiemelkedő marxista gon­dolkodói között foglal helyet, mégis a KORTÁRS áprilisi száma vezető anyaga­ként közölt interjú olvastán, örömmel ismételtük meg ma­gunkban, s most ugyanilyen örömmel írjuk le ezt az igaz­ságot A lap főszerkesztője, Simon István, s Fehér Ferenc irodalomkritikus Az új gaz­dasági irányítás és a szocia­lista kultúra cím alatt s gon­dolatkörben folytatott interjút j! Lukács Györggyel. A kérdé- $ sek, s főként a válaszok két- ^ ségtelenül napjaink egyik leg- $ vitatottabb témáját érintik, $ nevezetesen a kultúra áru, t vagy nem áru voltát, s ezen t belül saját teendőinket. Lu- \ kács, hűen a marxi kiinduló- $ ponthoz, az interjúban kifejti, $ miért tagadja a kultúra áru $ voltát, s hol látja azokat a [ leegyszerűsítéseket — s egy- [ ben veszélyeket — melyek! torzítják, s ezzel megmásítják 5 ezt az álláspontot. A rendkí- $ vül nyílt eszmecsere elsősor- : ban gondolatgazdagságával, a [ problémalátás eredetiségével; kapja meg az olvasót, s azzal [ a tagadhatatlan szándékkal, [ hogy vitát keltsen, visszhan- [ got verjen, azaz: elősegítse a! gondok megoldását. A folyó- [ irat egyéb anyagai közül Tor- [ nai József novellája — A nap [ játékai — vibráló érzékeny-; Bégével, a főszereplő jellegze- [ tesen mai figurájával tűnik > ki, míg egy másik novella — > Munkácsi Miklós: Lóvátevők i — azzal, hogyan lehet tehet-: iéget pocsékolni perifériális, már-már morbid témára, s miként hatalmasodik el pálya­kezdő írók művedben is az „ellensematizmus”, az iszákos, talajtalan, a társadalomban csak lézengő, sehová nem kö­tődő figurák dömpingje. A fo­lyóirat Fórum rovatában közli Kiss Lajos cikkét — Demok­rácia általában és különösen címmel —, melyben Lukács György egy korábbi, a békés egymás mellett élésről szóló nyilatkozatához kapcsolódva polemizál, részleteiben érde­keset, egészében azonban nem meggyőzőt mondva. ‘ (m) A legérdekesebb kelet-, és közép-európai figurák egyikéről írt sikeres regényt (és sikertelen drámát) Sükösd Mihály, amikor Vancsura Mi­hály életét írta meg. „Nem vettem részt a diktatúra bel­ső vitáiban, nem követeltem senki büntetését, megtorlását, felmentését, ö üklétét, halálát. Elláttam gépies szolgálatomat, vártam, hogy a történelem folytassa munkáját, s kíván­tam, hagyjon számomra egy önmagámmal kibélelhető zú- got” — mondja saját magáról Vancsura Mihály a Tanácsköz­társaság buká i után. A mi térségeinkben —, mert másutt a közöny is más­milyen — nem szokatlan sza­vak ezek, az úgynevezett „kis­ember” szavai, aki igyekszik kitérni minden elől, aki igyek­szik megkerülni nem csak a történelem, de még a saját döntéseit is, ő közben észre sem veszi, hogyan építi fel saját tragédiáját. A regénybe­li — egyébként történelmileg valóságos — Vancsura is tra­gédiát épít magának. Látszó­lag becsap mindenkit, hiszen nála jobban nem képes azo­nosulni senki sem, arcán csak ritkán tükröződnek érzelmek, hiszen egész élete nem érzel­meinek természetes kibonta­koztatására, elfogadtatására, hanem leplezésére, elaltatásá- ra irányul. Vancsura Mihály a született alávetett. Vancsura Mihály, a született áldozat. Vancsura Mihály az, aki gon­dolkodás nélkül áldoz fel má­sokat — szerelmet, tegnapi barátot Nincs ellensége — hiszi ő — s ezért barátja sincs. Vancsura Mihály, a született A KÍVÜLÁLLÓ Sükösd Mihály regénye és drámája A fust, mint, az értekezle­tek elején általában, vékony, áttetsző csíkokban úszott a hosszú, zöld asztal fölött. Az igazgató rendezgette az előtte fekvő dosszié papírjait, majd körülnézett. — Az értekezletet megnyi­tom — mondta, és halkan kö- hintett. — Üdvözlöm a ked­ves kartársakat. Mai megbe­szélésünk tárgya a Veder utca három számú ház építkezése. Finom, nem túl lelkes, de érdeklődő taps csattant. — Kedves kartarsak — folytatta az igazgató —, elő­ször történik vállalatunk éle­tében, hogy a tervező és a ki­vitelező vállalat együttesen ünnepli a sikeres, eredmé­nyekben gazdag munkát, amelynek jutalmát most, a ház átadása után, a végzett munka arányában, igazságo­san felosztjuk. A taps, amely szavai nyo­mán felzúgott, most már lé­nyegesen lelkesebb volt, mint az imént. A próféták szavát hallgathatják így a megigazul- ni vágyó lelkek, ahogy most minden tekintet az igazgató száját figyelte. Folytatta: — Felkérem Paposlaky fő­mérnököt, ismertesse a hatá­rozatot. — Az igazgató előtt megszólalt a telefon, felemel­te. — Halló... igen. Ugyan! [Értem... Majd később, ked­jut kétszáz emberre. És miért ^ nem a munka meg az érdé- ^ mek szerint fizetnek nálunk,^ miért pofára, ahogy esik? ^ Meg aztán miért nincs ne- $ künk üdülőnk? Az étkezdénk- ^ ben ünnep, ha mócsing :s van $ a csonton. Tessék ezeket meg- $ gondolni, igazgató kartárs, ^ mert ezek miatt ette meg a ^ fene a mi gyárunkat. Tiszte- ^ lettel Laskás János.” — Olvassa csak, Pötyike! — $ kacagott fel Virgácsy. — Lát- $ ja, milliókat költünk gyári vi- $ szonyaink tudományos elem- ^ zésére, és akkor jön Laskás $ bácsi... Micsoda maradiság! $ MASNAP A GYARVEZE- ^ TŐSÉG feszült figyelemmel $ hallgatta a vezető pszichológus § hosszú előterjesztését, amely $ a másfél éves kutatómunka 5 alapján végre elkészült. Csak \ Virgácsy igazgató volt szokat- 5 lanul sápadt. Ugyanis a mun- 5 kapszichológiai laboratórium $ jelentése mind az okok, mind 5 a teendőkre vonatkozó javas- 1 latok dolgában tökéletesen $ megegyezett Laskás János éj -; jeliőr levelével. Horváth József ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom