Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-29 / 73. szám
4 1969 MÁRCIUS 29., SZOMBAT Ifjak kiállítása Képzőművészeti pályamű- vekből rendeznek kiállítást Gödöllőn a járási tanács nagytermében. A Pest megyei KISZ-bizottság, a megyei művelődési osztály és a megyei úttörőelnökség április másodikától itt mutatja be az úttörők és a középiskolások legsikeresebb munkáit. ADATIK TUDTÁRA Monyoródtól Mogyoródig Mogyoród a gödöllői járásban paradicsomáról nevezetes. A község valaha a mókusok eledeléről, a mogyoróról kapta nevét. A névhez ileszkedő „d” betű csupán régi főnévképző. A falu múltjának, topográA nádsíp mestere A Sárrét és a Nagykunság találkozásánál fekvő Dévaványán évszázadokon át a pásztorkodás volt a főfoglalkozás. A legelőkön gyakran megszólaltak a különböző népi hangszerek, több pásztor hódolt a fafaragásnak és egyéb népművészetnek. így tanulta meg már kiskorában nagyapjától a nádsíp kezelését Kádár Ferenc, a népművészet mestere. Hetven éve tolmácsolja a pásztorok, az alföldi szegényparasztok mélebús dalait s a híres magyar nótákat nádsípon. Ma is ez a legkedvesebb hangszere, pedig nagyszerűen játszik a tárogatón, a bürökszárból készült dudán, a furulyán, a ci- terán és a hegedűn is. Nem kevésbé híresek fafaragásai és tájképei. Az ősi hangszerek egyelőre nem mennek ki a divatból Dévaványán és környékén. A népművészet mestere két unokáját és több fiatalt tanított meg a nádsíp és egyéb ősi hangszer kezelésére. Életében többszáz nádsípot készített a mester, de népi hangszert varázsolt már bodzafából, rézcsőből és egyéb anyagból is. Hetvennyolc éves kora ellenére naponta megszólaltatja a nádsípot. Otthonában gyakran együtt játszik a rádióban szereplő híres népi zenekarokkal. aBao omaT Albatrosz Szentendrén — Subások a könyvesboltban Miháltz az Ernstben Huh, de hosszú volt ez a hét, de azért a végére értünk. A hosszú hét után pedig, szórakozzunk jól, a rövid hétvégén. Persze ehhez sok minden kell: jó műsorok, (ebben nem lesz hiány), s idő, — a meteorológia nem sok jóval bíztat. A képzőművészetek kedvelőinek szeretném felhívni a figyelmét a Gödöllőn látható, Munkácsy Mihály képzőművész kör kiállítására. Az esős idő ellenére megemlíteném, azt a túrát, amelyet Pfeil Margit tanárnő vezet, Üröm—Pilisborosjenő—Cso- bánka—Pomáz—Szentendre útvonalon. Gyülekezés vasárnap reggel a szentendrei HÉV-állomásnál %9-kor. S azok a fiatalok akik szeretik az Albatrosz együttest, ugyancsak Szentendrén délután 5 órától a művelődési házban rendezett táncdélutánon hódolhatnak szenvedélyüknek. Cegléden is gazdag lesz a va. sárnapi program; a fiatalok Pest megyei művészeti bemutatójára hívnám fel a figyelmet, amelyet a művelődési központban fél tíz órai kezdettel rendeznek meg. Nemrég jelent meg Bibó Lajos: Subások című novellás- kötete. Akik szeretik a magyar próza móriczi vonalának legjobb hagyományait, azok okvetlenül olvassák el a kötetet, sok örömük telik majd benne. Akik a hétvége valamelyik napján Pestre jönnek, azok látogassanak el az Ernst Múzeumba, ahol Miháltz Pál szentendrei festőművész alkotásaiban gyönyörködhetnek. Vasárnap este ne csüggedjen senki, hanem gondoljon arra, hogy ismét jön a négynapos ün/iep. A mostani hétvége kellemes eltöltéséhez is jó időt, és tartalmas programokat kíván Karácsonyi István IPARI TANULÓKAT VESZÜNK FEL kőműves, ács, parkettás és hidegburkoló szakmára. Tanulóinknak kollégiumi elhelyezést és teljes ellátást nyújtunk, munkaruhát és bakancsot adunk. Ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezés személyesen vaqy írásban Szakoktatási csoportunknál. 43 sz. Állami Építőipari Vállalat Bpest XI., Dombóvári út 19. Rizs a tenger alatt Ha a kísérletek sikerrel járnak, a jövőben Japán rizsfeleslegét tenger alatti raktárakban helyezik el. Szakértők szerint ugyanis e raktározási mód mellett a rizs hosszú ideig friss marad. fiájának és elnevezéseinek buzgó kutatója dr. Farkas György. A régi oklevelekben legalább tizenkét névvel találkozott. Legtöbbször „Mo- nyoród”-ként szerepel, a török hatalom bukása után azonban a különféle összeírásokban mindinkább állandósul a falu mai neve: Mogyoród. Régesrégen óriási erdőségek vették körül az egész települést. Erről tanúskodnak a fennmaradt dűlőnevek: 1430- ban például a Szada felé húzódó sávot „nagyon sötét erdődnek nevezi egy oklevél. Ekkor keletkeztek az Irtás, Kőrisoldal, Gyertyános nevek. A mogyoródi őserdő szélén közel kilencszáz éve véres testvérháború dúlt. András király fiát itt győzték le Béla király fiai: Géza és László. A földből még gyakran előkerül egy-egy fehérre szikkadt csontváz, vagy rozsdamarta régi fegyver. A határ egyik részét ma is Kútvölgynek hívják, holott se kútnak, se völgynek nyomát sem látni. Száz éve még élő, eleven forrást jelöltek itt’ a térképek. Mindezt eltörölte, betömte, feltöltötte a környező dombokról a tavaszi olvadáskor lezúduló hóié, illetve a nyári zivatarok esővíz hordta iszapja. A falu felett emelkedő hegy az 1076-ban épült bencésrendi kolostorról kapta a Klastrom- hegy nevet. A Juhállás-tetőre a jobbágyság, zsellérség állatait terelték, övék volt még a Sikáros és a Sós-dűlő is, de mint ahogy a nevük jelzi, nem sokat értek. A falu határában még egy érdekes nevű út van: a Budai Nagyút. Károly Róbert idején, 1336-ban a Csehország felé irányuló forgalom hivatalos útvonala. A török idők bizonytalansága, majd a sorvasztó osztrák fennhatóság megbénította a kereskedelmet és ezzel együtt elvesztette jelentőségét a Budai Nagyút is. A szabadságharc idején már csak egyszerű dűlőút a falu határában és az maradt mostanáig. k. m. Az abszurd határán Két bemutató az Egyetemi Színpadon Két különös egyfelvonásos premierjét tartotta az Egyetemi Színpad. Két alapvetően különböző, csak pozitívan provokativ jellegükben azonos játékot látott a közönség. Az egyik szórakoztatott, a másik ökölbeszorítóan nyersen kötötte görcsbe az idegeket. Az első, a „Náthán és Tibold”, két fiatal szerző, Bálint István és Donáth Péter agybicsakítóan szellemes improvizációja volt az est első meglepetése. Tragikomédia egy kihegyezett karó árnyékában. Két prices, egy ajtó, egy merevbuta foglár, egy magasztossá tisztuló süketnéma prostituált és két filozófuslelkű halálraítélt gyilkos, akiit szellemes párbeszédekkel bizonyítják, hogy félni bűn. A gyóntató papokat sorra leütik, akik más eszköz híján az éjjeli edény áldozatai lesznek. Gyarló az emberi boldogság. Náthán ' és Tibold boldogan ugrándozik, ha arra gondol: nem karó, akasztófa vár rájuk. A halál tréfa, csak a poénra kell vigyázni. „Ha ki- I tekert nyakú fehér tyúk szárnyával intesz gúnyosan az ördög felé, az jó tréfa; ha leölt kecske szarvával böksz az angyalok felé, az bűn.” Az ítéletek nem egymástól függnek, hanem meghatározásuktól. Ti- bolci az életről és gyógyításról filozofál, s közben saját halálától félve, rettegve játszik. Nézi az észvesztetten komé- diázó társat, aki őt a „karó filozófiájával” szórakoztatja, majd megtörik és vállrántó elszántsággal a vesztőhelyre vonul. A cinikus Náthán, akiben a líra csak egyszer ébred fel, a lány láttán, feszülten figyel: Hosszú csend, majd kiszakad belőle az öröm: Nem karó 1 Akasztják!... A rendező: Marton László csiszolt egyszerűséggel ad lapot a módszeres dialógformának. A szereplők közül kiemelkedik Jordán Tamás és Répássy András, póz nélkül alárendelik magukat szerepüknek. A másik egyfelvonásos Vágó Péter „ítampá”-ja. Eposz a Munkáról, pofon a munkának. A szereplők a szó szoros értelmében kegyetlenül végigrobotolják ezt a „pszichofizikai etűdöt”, az ember ember, mert dolgozik. Az ember nem állat, mert meg lehet alázni. A rampa- színpadon döngenek a nehézléptű lábak a rakodók rogy- gyant térddel cipelnek, s ha percekre pihennek, megaláznak. Egy ember nem dolgozik, Braun, a BRAUN, aki esetlen filozófiájával szinte követeli, hogy bántsák. Tűrhetetlenül gyenge és mazochista. A másik, a rakodófőnök, „Frici- kém", terrorral oszt jót és rosszat. Braun nem védekezik, a néző ütne, de hova? Az egyik fütyül, a másik ugrál, ez a rend. Én vagyok, aki ugrál — mondja Braun. A rakodók közé keveredett egyetemista megmenti a végső el- tiprástól, de a gyávává silányult főhőst is összeveri, mert érzi, hogy az embernek a rettegéshez nincs joga. • A főszereplő Leisen Antal átérzetten, bár kissé karikí- rozva adta vissza a fólnivágyó filozófiáját, a többi szereplő egyaránt kitűnően „robotolta végig” a darabot Hihetően eldurvult emberek jártak az Egyetemi Színpad rámpáján. A kitűnő rendezés Fodor Tamást dicséri. Az Universitas folytatja saját útját a kegyetlen színház felé, felrázó, „aktív fizikai” stílusban. Arató Tamás Situatio bitmana A jég alatt harangot kongatnak a halak de az összehajló hegyek, fák havas gótikája alatt énekel az EMBER! Németh Géza TÁNCOS VASARNAP Vasárnap délelőtt Cegléden, a művelődési házban rendezi a KISZ Pest megyei Bizottsága a forradalmi ifjúsági napok keretében ének-, zene-, népitánc- és diákművészeti bemutatóját. Hat vers — telefonon A New York-i telefon-előfizetőknek, amennyiben szeretik a verseket, lehetőségük nyílik arra, hogy igénybe vegyék a helyi telefonközpont legújabb szolgáltatását. A megfelelő szám tárcsázása után a leghíresebb mai költők előadásában hat verset hallhatnak. Műemlékrejt vény (30.) Gombán, a volt Bárczay kastély partranéző oldalán látható ez a romos kapu. Hol látható a régi szép barokk kovácsolt vaskapuszárny? Műemlék-rejtvénypályázaturiik a mai nappal befejeződött. Kérjük: kedves olvasóinkat, akik részt vesznek a megfejtési versenyben, hogy írják meg a helyes válaszokat. A képeiket nem kell mellékelni. A borítékra szíveskedjenek 1,— Ft-os bélyeget ragasztani, és ráírni: „Műemlékrejtvény”. A megfejtéseket április 4-ig kell beküldeni, a győztesek névsorát április 13-i, vasárnapi számunkban közöljük. PlNTEItlSTVÄST* ollárért 16. Nem állhattam meg nevetés nélkül. Igaz, pácba kerültem, de a dolog azért mulattatott is. A két vén szenilis marakodik. Közben az egyik bukmékerirodát tart fenn, a másik meg a jó ég tudja, miből eL És ráadásul tizenöt éve legfeljebb csak fényképen látták Magyarországot. Majd éppen rájuk várnak az otthoniak! Másnap azonban megtudtam, hogy nem is olyan jelentéktelen emberek ezek a Csánkóék. Lewis jött, az újságíró. Elmondta, hogy elment abba a bizonyos bukmékerirodába, és sikerült megismerkednie vitéz alsónánási Ná- nássy Tódorral, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének amerikai főigazgatójával. — Nagy élvezet lehetett — jegyeztem meg. — Nagy is — mondta az újságíró —, mert én igen szeretem a whiskyt. Azt ittunk azzal a kimondhatatlan nevű fickóval. Nagy riportot akarok írni a vörösök készülő merényletéről, hát fizettem neki, s ő beszélt, mint a vízfolyás. — Ha csakugyan arról akar írni, akkor én nem értem az egészet... Komolyan mondom. ha ebben a készülő merényletben én vagyok a bérgyilkos, akkor szó sincs semmiféle gyilkosságról. És különben is, ha így van, akkor miért intéztette el, hogy óvadék ellenében szabadlábra kerüljek, és miért tették le a tízezer dollárt? Lewis nevetett. — Fiatalember, nem ért maga az üzlethez, a szenzációhoz. Soha nem lesz magából újságíró. A vörösök merényletet készítenek elő egy volt magyar tábornok, az an- tikommunista magyar emigráció vezetője ellen. Ezt már megírta a New York News. Én viszont az Evening News- tól kapom a béremet, nekem ennek a lapnak kell szenzációról gondoskodnom. Ha most megírom, hogy Csánkó közönséges szélhámos, az már érdekes lehet nekünk. És ráadásul kellemetlen a New York News-nak. Ért engem? — Idáig értem. De mi ér ezen tízezer dollárt? — Igaza van. Ez nem ér meg száz dollárnál többet. De hát a tízezer dollárt visszakapjuk, hacsak maga meg nem szökik. De miért is szökne, hiszen teljesen ártatlan! És a szökéshez pénz kellene, pénz, ami magának nincs. Meg aztán azt se felejtse el, hogy a két FBI-os állandóan itt strázsál a kocsival a ház előtt... De pechük van: sebezihetetlen vadat üldöznek. Legfeljebb bakot lőnek.. .• — Maga olyan biztos az ártatlanságomban, Mr. Lewis? — Persze. Már abban a pillanatban biztos voltam, amikor ott ültem a Csángó-féle sajtóértekezleten. Azért nem is írtam meg, amit mondott. Szélhámos társaságnak látszottak az első pillantásra. Aztán meg nagyon jól tudom, hogy a vörösöknek eszük ágában sincs semmiféle merényletet elkövetni. Húsz éve foglalkozom politikával... — A lapok tehát mindennap hazudnak a kiagyalt merényleteikkel? ■ — Meg kell győzni az olvasókat, hogy milyen veszélyt jelentenek a vörösök Amerika számára. Ezért kell ilyesmivel traktálni őket. Csakhogy én újságíró vagyok és nem újságolvasó. Nekem nem szabad mindent elhinnem, amit írunk, mert... Nem fejezte be a mondatot, alighanem megijedt a saját őszinteségétől. Rágyújtott, olyan .mélyre szívta le a füstöt, hogy azt vártam, a cipőjéből jön ki... Türelmesen vártam, mert akármilyen fúrása és ellenszenves filozófiával szórakoztatott is, mégiscsak ő volt az egyetlen, akire számíthattam. — Nos — folytatta nagysokára —, magát persze az érdekli, hogy mit szedtem ki ebből a Nánássyból. A maga ügyére vonatkozóan egyelőre semmit. Azt azonban elmondta, hogy a vörösök merényletterve Csánkó ellen nemcsak a neves katonát és politikust, hanem a CIA egyik bizalmi emberét is érinti. — A CIA bizalmi emberét? — csodálkoztam. Tudtam, hogy a CIA az amerikai titkosszolgálat, amelynek élén a híres Allan Dulles áll. — Mi köze lehet Csánkónak a CIA- hoz? — Gondolkozzék csak, fiatalember — biztatott az újságíró. — A CIA-nak emberekre van szüksége, akik bejutnak a vasfüggöny mögé és megszerzik a kommunisták titkait. Ezeket azok közül lehet a legjobban kiválasztani, akik a vörösök elől szöknek meg. Csánkó szervezetében sok olyan magyar van, aki gyűlöli a mai hazai kormányt, de jól beszél magyarul, ismeri az otthoni körülményeket, s ráadásul nemigen dúskál a dollárokban. — Ez aljasság! Én soha nem lennék képes rá, hogy Magyarország ellen kémkedjek. Végtére is, az a hazám ... — Utoljára a vasárnapi iskolában hatódtam meg ennyire!— mondta.— Jól van, fiatalember, én szeretem az idealizmust. Valaha magam is idealista voltam. De az újságírás nem kedvez a lírikus lel- keknek. Itt az ember annyi mindent megtud, hogy... Nagyot nyelt. Elnyomta a csikket. — Nánássy viszont semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy a CIA-val vannak kapcsolatban. Sőt, büszke rá. Eldicsekedett nekem, hogy ők mindig elsőrangú emberanyagot szállítanak, akiknek jó hasznát vették a legkényesebb munkán is. — Szép kis alak, hogy így kifecsegi a dolgokat — jegyeztem meg. — Maga aztán mindezt megírja, mi? — Ezt nem — mondta Lewis. — Megírhatom, de úgyse jelenne meg. A szenzációnak is vannak határai. És Nánássy egyáltalán nem olyan fecsegő, amilyennek gondolná. — Azt hitte, hogy a CIA egyik tisztviselőjével beszél. — Maga megmondta, hogy újságíró?! — Persze. De az az exezre- des meg volt róla győződve, hogy valójában a CIA tisztviselője vagyok. Kissé titokzatosan viselkedtem. Ennyi az egész. Minden szakmának megvannak a maga fortélyai, a miénknek is. Képzelem, milyen elégedett most Nánássv. hogy a CIA emberénél, vagyis nálam, sikerült eláztatni a konkurrenciát. — A konkurrenciát? — Igen. Azt a bizonyos Ter- ner nevű alakot, aki .meglátogatta Ruthot. és különböző gorombaságokat írt Csánkóról a New York News levelesládájába Elmondta, hogy Ter- ner jórészt elsikkasztotta a nénzt a.mit a CIA-tól kapott ügynökök kiképzésére és felszerelésére. — Ezek szerint Temer is a CIA-nak dolgozik? — kérdeztem. — Micsoda gazember! (Folytatjuk.)
