Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

u 1969. MÁRCIUS 30., VASÁRNAP Az igény is értékmérő Nem korszerű az iskolánk, mert nincs tornaterem! — ír­ta dolgozatában a íarmosi, re­kettyési tanyai általános iskola 'egyik alsó tagozatos növendé­ke. A gondolat igényességre utal. Az igényesség rendezett körülményekre. Tanyavidéken tornaterem — hogyan? A helyi, községi tanács ön­álló, kezdeményező, felelős koncepciója által. Ismerjük az annak idején meghirdetett, s azóta megkérdőjelezett régit: a tanyavilág, a tanyasi élet ha­marosan eltűnik. Az élet más­képp döntött. S ezt figyelembe véve, a farmosi tanácstagok így gondolkoztak: a község négyezer lakosából a tanyán élő ezer is éppúgy fizet a köz­ségfejlesztési alapba, mint a többi. Körülményeik viszont hátrányosabbak. Illő tehát, hogy ők is kapjanak. Az űj koncepció eredménye eddig: valamennyi tanyacsoporthoz elvezették a villanyt, fejlesz­tették a külső kerületi útháló­zatot is, öt éve tetemes ráfor­dítással újjáalakították az ot­tani iskolát és napközit. S míg máshol, általában, többnyire az enyészetnek adják át a régi ta­nyai kúriákat, itt az egykori kastélyból nagy költséggel több korszerű pedagóguslakást alakítottak ki. — Ilyen is lehet egy tanyai iskola igazgatói irodája? — lepődik meg a látogató a mo­dern, világos bútorokkal be­rendezett, szép, tiszta helyiség­ben. S az igazgató életútja, te­vékenysége azt bizonyítják, hogy igen, ilyen „istenhátamö- götti” helyen is lehet érvénye­sülni, jó célért értelmesen, na­ponta lemérhető eredményes­séggel dolgozni —, de csak egy egész közösség, jelen esetben a községi vezetés segítségével. Húsz évvel ezelőtt, a főiskola elvégzése után került ide az iskola vezetője. Most a községi népfrontbizottság elnöke, ti­zenöt éve községi, nyolc éve járási tanácstag. (Passziójá­nak, a kertészkedésnek, jöve­delme szabad mozgáshoz segí­tette, autótulajdonos lett.) Falubeli kezdeményezés az Is, hogy a helybeli ifjúságvé­delmi bizottság javaslatára szakítottak az elvvel, misze­rint a napközibe csak azokat a gyerekeket veszik fel, akiknek mindkét szülője dolgozik. Itt sokgyerekes családok vagy al­kalmi munkások, vagy olyanok csemetéi, akiknél otthon nincs villanyvilágítás stb., szóval a hátrányos helyzetű tanulók is bekerülhetnek a modern kony­hával, mosdókkal, televízióval ellátott napközibe. S az utób­biak napi háromszori étkezé­sének költségét a falubeli ter­melőszövetkezet viseli. Ha tornatermük nincs is, strand például már az idén nyárra épül az iskola udvarán. Az intézmény ugyanis patro- nálókat keresett, és talált is, többek között a Fővárosi Gáz­müveket, amely víztartályt, a dunaújvárosi KlSZ-bizottsá- got. mely csöveket ad. „Nem korszerű az iskolánk, hiszen nincs tornatermünk” — állapítja meg a rekettyési, ta­nyai iskola egyik diákja, igé­nyességtől hajtva. Tisztelet mindazoknak, akiknek köze volt hozzá, hogy az igény ki­tar jadt! P. A. Óriás termosz A Villány felett emelkedő hegy oldalában különleges bo­rospincét — valóságos „óriás termoszt” — építtet a márkás borairól híres Villány-Siklósi Állami Gazdaság. A torony­szerű építmény fele a földben lesz, s mintegy 24 ezer hekto­liter bort tárolhatnak majd benne. r Ítélet előtt Végéhez közéletük a mendei vasúti szerencsétlenség ügyének tárgyalása .. ? ■ r m rí ....- ’ »*; • V* ' ■■ ­Bí1 . -> ; 1 I 1 * ' ’ ; !- ,, • Azt az éjszakát nem tudom elfelejteni. A várakozás szo­rongását a Mende felé vágta­tó rendőrautóban, a ködben mellettünk elsuhanó mentő­autók sziréna-sikolyát, kék fények villódzását, ^atonai gépkocsik kanyargó oszlopait, s az érkezőket fáklyával ke­zükben a helyszínre irányítók siettető mozdulatait. És a tra­gédia helyszínét. S nem felej­tem a segítő embert. A men­tőt, tűzoltót, rendőrt, katonát, vasutast. A vassal, acéllal da- colókat, a roncsok között élő­ket keresőket, a sérülteket heroikus munkával mentőket. S azokban az órákban meg is feledkeztem egy emberről, akit éjfélkor rendőrautó vitt el munkahelyéről. Aki néhány órával azelőtt a mendei állo­más forgalmi irodájában ezt suttogta maga elé: — Egymás­nak engedtem két vonatot... Helyszín a Pest megyei Bí­róság egyik tárgyalóterme. A széksorok a tárgyalás eddigi három napján majdnem üre­sen maradtak. Csak a vádlott néhány hozzátartozója, isme­rőse jött el. Szántai Ferenc széke a szür­ke egyenruhás fegyőrök között áll. Innen hallgatta végig szer­dán a szerencsétlenség néhány szemtanújának, részesének vallomását. Az 52 éves forgal­mi szolgálattevőnek most lát­nia kellett azokat, akik hosz- szabb-rövidebb időre egész­ségükkel fizettek tévedéséért. Hallania kellett azokat, akik közül sokan legkedvesebb hozzátartozóikat vesztették el a vonaton. Negyvenhármán haltak meg ott, huszonkilen­cen súlyosan, ötvenötén köny- nyebben sérültek meg. A vádlott sírt. Figyeltem, ahogy összekulcsolta kezét, ahogy meggörnyedt termetét egyenesre próbálta feszíteni, mikor felállt és halk hangon a bírósághoz szólt. Hát ő volt? Egyszerre villan fel előttem e megtört, idős ember arca, s annak az éjszakának egy-egy tragikus mozaikképe. ő volt? Évtizedek óta vállalta a vas­utasok nehéz életét, tizenöt éve megbecsült forgalmista Mendén, szívéhez nőtt, moz­dulataihoz simult minden ké­szülék, berendezés. Hát ő volt? Hogyan lehetett, miért? © A pénteki tárgyaláson, tudo­mányos vizsgálatok alapján, orvosszakértők adta.c erre vá­laszt. Az orvospszichológus szerint Szántai nem rendelke­zett gyors helyzetfelismeréssel, „megnyúlt” nála az érzékelés, döntés és cselekvés folyamata. A pszichológus szerint a vas­MAGÁNSZEMÉLY IS KEDVEZMÉNYES ÁRON beszerezheti FORGÁCS (7,50 Ft q) Szállítás a befizetés és sorrendjében KEFEFA Monori Kefegyár (aprított tűzifa 34 Ft q) Kölcsey u. 6. Tel.: 35. szükségletét. utas alkalmatlan volt felada­tára. Az igazságügyi orvos­szakértő véleménye nem ilyen egyértelmű. Szántai állítólag már koráb­ban kérte áthelyezését. A bal­esetet követő nyolc-tíz nap múlva vette volna át a sze­mélypénztárosi állást... A szakértők egy-egy meg­jegyzésénél izgatottan össze­súgtak a széksorokban ülők. Üjabb szakértők vallomását kopogta az írógép. Vasutasok. Balesetvizsgálók. A szeren­csétlenség előtt, december 10- én a mendei állomáson új automata irányító berendezés kezdett működni. Egyelőre az egyetlen vágányra alkalmazva. Aztán december 20-án forga­lomba helyezték az új, jobb oldali vágányt. Szántai a ki­tűnő berendezést már rutino­san kezelte. És két nap múl­va ... December 22-én, 16.53 óra­kor Sülysápról elindult Mende felé egy tehervonat. Ugyan­akkor robogott az állomás irá­nyába a 66.16/A jelzésűi ün­nepi mentesítő 'feemélyvo'nai. Szántai természetesen mind­kettő érkezéséről tudott. S mégis ráengedte a személyt a bal vágányra. Szemben a te- hervonattal. Miért?! Az el­mondottakból arra lehet kö­vetkeztetni: a forgalmi szolgá­lattevő mindig az egyetlen, bal vágányra irányította a vona­tokat, hiszen húszadikáig más nem is volt. Régi beidegzett- ség, rutinmozdulat a gombon. S bár az automata is jelezte a rossz intézkedést, nem vette észre tévedését. A két szerel­vény a pusztaszentistváni ál­lomáson egymásnak rohant. A forgalmi szakértők azon­ban szót ejt a személyvonat vezetőinek felelősségéről is. Ök is hibák sorozatát vétet­ték. A mozdonyon elromlott a gőzszabályozó, s ilyenkor a vonatnak meg kell állnia a legelső állomáson. Nem álltak meg. A vonatvezető és a moz­donyvezető írásban kapott tá­jékoztatást: Mendétől a jobb vágányon fognak közlekedni, mégsem vették észre, hogy helytelen pályán járnak. Vé­gül: az állomás után nem vet­ték figyelembe az ún. hívó jel­zést, amely a sebesség 15 ki­lométerre csökkentésére köte­lez. Az összeütközéskor a vo­natvezető meghalt. A moz­donyvezetőt azóta is kórház­ban ápolják... A vádlottak padjára most csak Szántai Ferenc került. Halált okozó gondatlan veszé­lyeztetés, társadalmi tulajdon­ban különösen nagy kárt oko­zó gondatlan rongálás vádja terheli. Az apró részletekre ki­terjedő bizonyítási eljárás be­fejeződött. A Pest megyei Bí­róság dr. Ács András-tanácsa holnap hirdet ítéletet. Egyik tanulsága bizonyára az lesz: a legkorszerűbb technikában is a legfontosabb szerep az emberé. S erről az emberről tudni kell, képességei, kora szerint meddig tud eleget tenni a követelményeknek. Szántai Ferenc esetében a nem megfelelő kontroll, s az önkontroll kihagyása vezetett a szomorú következmények­hez. Szitnyai Jenő Négy kötetben: ä megye régészeti emlékei Meg kell menteni minden régészeti emléket — ennek a gondolatnak jegyében tartot­tak értekezletet a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságán. Ugyanis, az Akadémia nagy tervmunkáihoz kapcsolódva, a megyei múzeumok munka- közössége összefoglalóan fel­dolgozza a régvolt idők tár­gyi emlékeit. Mint Ikvay Nándor, a me­gyei múzeumok igazgatója el­mondta, a nagyszabású munka elvégzésére ötéves programot dolgoztak ki. Bejárják a me­gye 183 helységének határát, áttanulmányozzák az eddigi tudományos irodalmat, s en­nek alapján írják meg a négy­kötetes monográfiát. Eddig csak Veszprém megyében vé­geztek hasonló kutatást, ké­sőbb az egész országban sor kerül rá. A monográfiában helyet kap az összes számba jöhető régészeti emlék. A muzeoló­gusok arra számítanak, hogy sok eddig ismeretlen, vagy szunnyadói lelőhely kerül fel­színre, amelyekről ma már csak az öregek beszélnek, Évente 50 ezer forintot fordí­tanak terepmunkára, ásatá­sokra. Az eddigi emlékek számbavétele, s az újak feltá­rása után, a kész monográfiát az Akadémiai Kiadó jelenteti meg. Lassan terjed a hongkongi Egyes települések a járvány gócai Néhány nappal ezelőtt adtunk hírt az Á—2 Hongkong—68 vírus okozta influenzáról. Mi­lyen változások történtek az­óta? — kérdeztük dr. Madár Jánostól, a Pest megyei KÖJÁL-náL — Az elmúlt héten a koráb­biakhoz viszonyítva emel­kedett a megbetegedések szá­ma. A járvány nem egyenle­TORVENYESSEGI OVAS az ásotthaimi „boszorfcányüidözési" ügyben A legfőbb ügyész közlemé­nye: „A magyar televízió már­cius 23-án „Középkori histó­ria” címmel dokumentumfil­met sugárzott a Csongrád me­gyei Asotthalom községben 1968. augusztus 12-én történt „ b oszorkányü Idözésről". Az ügy tanulságaival foglal­kozott a Magyar Hírlap már­cius 26-án megjelent száma is. . A televízió és a sajtó figye­lemfelhívására a Legfőbb Ügyészség megvizsgálta a Sze­gedi Járási Ügyészség eljárá­sát, valamint a Szegedi Járás- bíróság ez ügyben hozott meg­szüntető végzését. A figyelem- felhívás jogos és igen hasznos volt, ennek eredményeként március 28-án a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvásá­nak benyújtására került sor. Az óvás elfogadása után az ügyészség gondoskodik a nyo­mozás lefolytatásáról. A tel­jessé tett nyomozás megálla­pításaihoz képest történik in­tézkedés az esetleg szükséges új bírósági felelősségre vonás iránt.” tesen terjed ki az egész me­gyére, sőt még egy-egy já­rásra sem, mert góconként jelentkezik. Többek között a nagykátai járásban Káka köz­ség, a ráckeveiben Szigetha­lom, Szigetszentmiklós a góc. Érdekes, hogy két városban — Vácott és Szentendrén — sem lehet általános jár­ványról beszélni, mivel csak egy-egy körzeti orvos jelen­tett az átlagosnál több meg­betegedést. Egyelőre nincs probléma a kórházi ellátással sem Már­cius 21—28 között' összesen 87 beteget szállítottak kór­házba. A legforgalmasabb nap 23-a (16 beteg), a legnyugod­tabb 24-e volt, ezen a napon mindössze 6 beteget vittek kórházba. Letartóztatták a lelkiismeretlen nagymarosi gázolót Egy héttel ezelőtt Nagyma­ros községben egy személy- gépkocsi elütötte Wágner Já­nos 66 éves nyugdíjas nagy­marosi lakost, aki a helyszí­nen meghalt. A gázoló gépko­csivezető anélkül, hogy segít­séget nyújtott volna az idős embernek, továbbhajtott. A nyomozás során a lelkiisme­retlen gázolót, Fischer Károly 22 éves váci géplakatost a rendőrség elfogta és előzetes letartóztatásba helyezte. Megölte lányöt Megdöbbentő bűncselek­mény történt Alsómocsolád községben. Kutnyínszkl Ernő­vé 40 éves tsz-tag lakásán, fürdőköpenyének övével meg­fojtotta 13 éves, Márta nevű lányát, majd propán-bután gázzal öngyilkosságot kísérelt meg, de szomszédai idejében észrevették. A rendőrség az asszonyt őrizetbe vette. Hazy Erzsébet a bíróság előtt Házy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház tagja, gép­kocsiját ittas állapotban ve­zette, majd az emiatt intéz­kedő rendőröket sértegette, A Pesti Központi Kerületi Bíróság bűnösnek mondta ki ittas állapotban való jár­művezetés és hatóság meg­sértése bűntettében és ezért hatezer forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezési óvást jelentett be súlyosabb büntetés ki­szabása végett és azért, mert a bíróság mellékbüntetésként nem tiltotta el a gépjármű- i vezetéstől. ELTŰNT EGY KISFIÚ Ifjú Szász István (Nyírbátor, 1*61. a: Fucskó Ilona), Bp. VII., Napkelet u. 50. sz. alatti lakos, a gyógypedagógiai iskola első osz­tályos tanulója március 23-án a délutáni órákban eltűnt. Utoljára a Ferihegyi út melletti iskola sportpályája mellett látták. Tar­tózkodási helye azóta ismeretlen. Személyleírása: körülbelül 115 cm magas, szökés-barna hajú — rövidre nyírva —, ovális arcú, 8 éves fiúgyerek. Ruházata: kék nagygallérú kabát, világoskék hosszú tréningnadrág, barna ma­gasszárú cipő. Különös ismertető- jele: csökkent értelmi képességű, nevét, lakását megmondani nein tudja, félénk, sötétben különösen rosszul tájékozódik. Aki az eltűnt gyerekről, tartózkodási helyéről, vagy távozásának irányáról felvi­lágosítást tud adni, az személyesen vagy telefonon értesítse a Buda­pesti Rendőr-főkapitányság köz­ponti ügyeletét, 07-es telefonszá­mon. Gyurkó Géza: És szólt a holló Nem, aki nem tud lelkesedni egy gusztusos, egy szép és fiatal nőért, akiben ilyenkor nem buzog fel a va­dászösztön, aki ilyenkor nem érzi ma­gát költőnek és Robin Hoodnak, nos, az ilyet csak sajnálni lehet, mint a fog nélküli embert, aki pattogatott kuko­ricát szeretne ropogtatni... Én tudok. Lelkesedni. Ott ül a sa­rokban, előtte egy bájos kis fekete csé­sze, karcsú, remegő ujjal között a kis cigaretta,, a valódi, a finom, minden feszes rajta, csak a haja ont lágy hul­lámokat a vállára. Nem árul zsákba­macskát, miniszoknyában van és en­gem néz. Ami egyébként természetes. Kit nézhetne itt, ha nem engem? S kit nézhetnék én, ha nem őt. Nem kacér. Nem felkínálkozó. Nem! Ha odanézek, zavartan kapja fel a fe­jét, látni, hogy disztingvált, lelkiekben nyilván gazdag, nemének ama ritka példánya, akiben örök harcban áll a test buja szépsége, a lélek gazdag fi­nomságával. S a harc csak időszakon­ként pihen meg. Akkor, amikor ugye ... Megint rám néz. Elvégre mégis nő, nem jöhet ide, nem borulhat a nyakamba mondván: „Te férfias, te magas homlokú, te iz­galmasan szép ismeretlen, engedd meg, hogy a tied legyek...” Ö csak finoman, választékosán néz. Az,ősi jelrendszerrel közli velem, hogy párjának tekint, ha akarom, de menjek én oda hozzá és... Jó, menjek, de mit mondjak? Nem olyan nő ez, innen is látni, akit hülye aszfaltbetyár dumával, huligán fecsegéssel, vagy hippi életúnt- sággal le lehet venni a lábáról. Ide... azaz hogy oda férfias megjelenés, köny- nyed magabiztosság, de az iránta érzett érzelem visszafojtott tüze is kelletik. „Még nyílnak a völgyben a kerti vi­rágok ...” — nem, ez marhaság. Nem lehet odaállni egy nő elé és minden bevezetés nélkül a Szeptember végét ci­tálni. Különben is március van, meg minek az ostoba célzás a fejemre, meg a dérütésre. „Ne vegye tolakodásnak ... egy intés is elég és már itt sem vagyok, de nem tudtam ellenállni...” — ez is blőd do­log. Nem bakter ez a nő, hogy integet- tessek vele, mintha a hét-húszassal jöt­tem volna. Meg az már valahogy nem is divat manapság, hogy azt mondja: nem tudtam ellenállni. Ezt mondja a nő, és ne én! „Nem szákiam ismeretlenekkel nem szoktam, nem szoktam, ha az em­ber „szók”, akkor először is már nem is­meretlen, meg amúgy is rá van írva az arcomra, megjelenésemre, hogy sem­mi sem áll távolabb tőlem, mint a kap- cabetyárkodás... Most elmosolyodott. Gyönyörű. Igen látja a kínlódásom, s ezzel a tiszta, széf mosollyal hív, hogy menjek, csak men­jek, lélekben már az enyém. O, versek; ó, muzsikák, ó, festmények, ó, mindet művészet, de nagyon jó kis nő is ez a kis nő, és milyen tisztességes, szerény, de öntudatos is egyben. Ritkaság az ilyen manapság. Kész. Felállók. Oda­megyek, meghajolok, aztán majd csali lesz valahogy. Érett férfi vagyok, vá­lasztékos, kulturált nővel talán csak túI tudok esni az első. pillanatok elfogó­dottságán?! Felállók. Odomegyek. Megállók. A tündér rám néz, int és korallpiros ajkai közül már bugyognak is a várt szavak: — Nyomja már le magát... Gyáva egy ürge maga, hallja ... Már egy órá­ja tipródik, mint a tojógalamb... Ko­nyakot iszom, de felet... Snaci vagyok, a barátaimnak — néz rám, aki hajdan büszke vár mohos romjaként motyogom magamban a költő szavait: „És szólt a holló, soha már...”

Next

/
Oldalképek
Tartalom