Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
u 1969. MÁRCIUS 30., VASÁRNAP Az igény is értékmérő Nem korszerű az iskolánk, mert nincs tornaterem! — írta dolgozatában a íarmosi, rekettyési tanyai általános iskola 'egyik alsó tagozatos növendéke. A gondolat igényességre utal. Az igényesség rendezett körülményekre. Tanyavidéken tornaterem — hogyan? A helyi, községi tanács önálló, kezdeményező, felelős koncepciója által. Ismerjük az annak idején meghirdetett, s azóta megkérdőjelezett régit: a tanyavilág, a tanyasi élet hamarosan eltűnik. Az élet másképp döntött. S ezt figyelembe véve, a farmosi tanácstagok így gondolkoztak: a község négyezer lakosából a tanyán élő ezer is éppúgy fizet a községfejlesztési alapba, mint a többi. Körülményeik viszont hátrányosabbak. Illő tehát, hogy ők is kapjanak. Az űj koncepció eredménye eddig: valamennyi tanyacsoporthoz elvezették a villanyt, fejlesztették a külső kerületi úthálózatot is, öt éve tetemes ráfordítással újjáalakították az ottani iskolát és napközit. S míg máshol, általában, többnyire az enyészetnek adják át a régi tanyai kúriákat, itt az egykori kastélyból nagy költséggel több korszerű pedagóguslakást alakítottak ki. — Ilyen is lehet egy tanyai iskola igazgatói irodája? — lepődik meg a látogató a modern, világos bútorokkal berendezett, szép, tiszta helyiségben. S az igazgató életútja, tevékenysége azt bizonyítják, hogy igen, ilyen „istenhátamö- götti” helyen is lehet érvényesülni, jó célért értelmesen, naponta lemérhető eredményességgel dolgozni —, de csak egy egész közösség, jelen esetben a községi vezetés segítségével. Húsz évvel ezelőtt, a főiskola elvégzése után került ide az iskola vezetője. Most a községi népfrontbizottság elnöke, tizenöt éve községi, nyolc éve járási tanácstag. (Passziójának, a kertészkedésnek, jövedelme szabad mozgáshoz segítette, autótulajdonos lett.) Falubeli kezdeményezés az Is, hogy a helybeli ifjúságvédelmi bizottság javaslatára szakítottak az elvvel, miszerint a napközibe csak azokat a gyerekeket veszik fel, akiknek mindkét szülője dolgozik. Itt sokgyerekes családok vagy alkalmi munkások, vagy olyanok csemetéi, akiknél otthon nincs villanyvilágítás stb., szóval a hátrányos helyzetű tanulók is bekerülhetnek a modern konyhával, mosdókkal, televízióval ellátott napközibe. S az utóbbiak napi háromszori étkezésének költségét a falubeli termelőszövetkezet viseli. Ha tornatermük nincs is, strand például már az idén nyárra épül az iskola udvarán. Az intézmény ugyanis patro- nálókat keresett, és talált is, többek között a Fővárosi Gázmüveket, amely víztartályt, a dunaújvárosi KlSZ-bizottsá- got. mely csöveket ad. „Nem korszerű az iskolánk, hiszen nincs tornatermünk” — állapítja meg a rekettyési, tanyai iskola egyik diákja, igényességtől hajtva. Tisztelet mindazoknak, akiknek köze volt hozzá, hogy az igény kitar jadt! P. A. Óriás termosz A Villány felett emelkedő hegy oldalában különleges borospincét — valóságos „óriás termoszt” — építtet a márkás borairól híres Villány-Siklósi Állami Gazdaság. A toronyszerű építmény fele a földben lesz, s mintegy 24 ezer hektoliter bort tárolhatnak majd benne. r Ítélet előtt Végéhez közéletük a mendei vasúti szerencsétlenség ügyének tárgyalása .. ? ■ r m rí ....- ’ »*; • V* ' ■■ Bí1 . -> ; 1 I 1 * ' ’ ; !- ,, • Azt az éjszakát nem tudom elfelejteni. A várakozás szorongását a Mende felé vágtató rendőrautóban, a ködben mellettünk elsuhanó mentőautók sziréna-sikolyát, kék fények villódzását, ^atonai gépkocsik kanyargó oszlopait, s az érkezőket fáklyával kezükben a helyszínre irányítók siettető mozdulatait. És a tragédia helyszínét. S nem felejtem a segítő embert. A mentőt, tűzoltót, rendőrt, katonát, vasutast. A vassal, acéllal da- colókat, a roncsok között élőket keresőket, a sérülteket heroikus munkával mentőket. S azokban az órákban meg is feledkeztem egy emberről, akit éjfélkor rendőrautó vitt el munkahelyéről. Aki néhány órával azelőtt a mendei állomás forgalmi irodájában ezt suttogta maga elé: — Egymásnak engedtem két vonatot... Helyszín a Pest megyei Bíróság egyik tárgyalóterme. A széksorok a tárgyalás eddigi három napján majdnem üresen maradtak. Csak a vádlott néhány hozzátartozója, ismerőse jött el. Szántai Ferenc széke a szürke egyenruhás fegyőrök között áll. Innen hallgatta végig szerdán a szerencsétlenség néhány szemtanújának, részesének vallomását. Az 52 éves forgalmi szolgálattevőnek most látnia kellett azokat, akik hosz- szabb-rövidebb időre egészségükkel fizettek tévedéséért. Hallania kellett azokat, akik közül sokan legkedvesebb hozzátartozóikat vesztették el a vonaton. Negyvenhármán haltak meg ott, huszonkilencen súlyosan, ötvenötén köny- nyebben sérültek meg. A vádlott sírt. Figyeltem, ahogy összekulcsolta kezét, ahogy meggörnyedt termetét egyenesre próbálta feszíteni, mikor felállt és halk hangon a bírósághoz szólt. Hát ő volt? Egyszerre villan fel előttem e megtört, idős ember arca, s annak az éjszakának egy-egy tragikus mozaikképe. ő volt? Évtizedek óta vállalta a vasutasok nehéz életét, tizenöt éve megbecsült forgalmista Mendén, szívéhez nőtt, mozdulataihoz simult minden készülék, berendezés. Hát ő volt? Hogyan lehetett, miért? © A pénteki tárgyaláson, tudományos vizsgálatok alapján, orvosszakértők adta.c erre választ. Az orvospszichológus szerint Szántai nem rendelkezett gyors helyzetfelismeréssel, „megnyúlt” nála az érzékelés, döntés és cselekvés folyamata. A pszichológus szerint a vasMAGÁNSZEMÉLY IS KEDVEZMÉNYES ÁRON beszerezheti FORGÁCS (7,50 Ft q) Szállítás a befizetés és sorrendjében KEFEFA Monori Kefegyár (aprított tűzifa 34 Ft q) Kölcsey u. 6. Tel.: 35. szükségletét. utas alkalmatlan volt feladatára. Az igazságügyi orvosszakértő véleménye nem ilyen egyértelmű. Szántai állítólag már korábban kérte áthelyezését. A balesetet követő nyolc-tíz nap múlva vette volna át a személypénztárosi állást... A szakértők egy-egy megjegyzésénél izgatottan összesúgtak a széksorokban ülők. Üjabb szakértők vallomását kopogta az írógép. Vasutasok. Balesetvizsgálók. A szerencsétlenség előtt, december 10- én a mendei állomáson új automata irányító berendezés kezdett működni. Egyelőre az egyetlen vágányra alkalmazva. Aztán december 20-án forgalomba helyezték az új, jobb oldali vágányt. Szántai a kitűnő berendezést már rutinosan kezelte. És két nap múlva ... December 22-én, 16.53 órakor Sülysápról elindult Mende felé egy tehervonat. Ugyanakkor robogott az állomás irányába a 66.16/A jelzésűi ünnepi mentesítő 'feemélyvo'nai. Szántai természetesen mindkettő érkezéséről tudott. S mégis ráengedte a személyt a bal vágányra. Szemben a te- hervonattal. Miért?! Az elmondottakból arra lehet következtetni: a forgalmi szolgálattevő mindig az egyetlen, bal vágányra irányította a vonatokat, hiszen húszadikáig más nem is volt. Régi beidegzett- ség, rutinmozdulat a gombon. S bár az automata is jelezte a rossz intézkedést, nem vette észre tévedését. A két szerelvény a pusztaszentistváni állomáson egymásnak rohant. A forgalmi szakértők azonban szót ejt a személyvonat vezetőinek felelősségéről is. Ök is hibák sorozatát vétették. A mozdonyon elromlott a gőzszabályozó, s ilyenkor a vonatnak meg kell állnia a legelső állomáson. Nem álltak meg. A vonatvezető és a mozdonyvezető írásban kapott tájékoztatást: Mendétől a jobb vágányon fognak közlekedni, mégsem vették észre, hogy helytelen pályán járnak. Végül: az állomás után nem vették figyelembe az ún. hívó jelzést, amely a sebesség 15 kilométerre csökkentésére kötelez. Az összeütközéskor a vonatvezető meghalt. A mozdonyvezetőt azóta is kórházban ápolják... A vádlottak padjára most csak Szántai Ferenc került. Halált okozó gondatlan veszélyeztetés, társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálás vádja terheli. Az apró részletekre kiterjedő bizonyítási eljárás befejeződött. A Pest megyei Bíróság dr. Ács András-tanácsa holnap hirdet ítéletet. Egyik tanulsága bizonyára az lesz: a legkorszerűbb technikában is a legfontosabb szerep az emberé. S erről az emberről tudni kell, képességei, kora szerint meddig tud eleget tenni a követelményeknek. Szántai Ferenc esetében a nem megfelelő kontroll, s az önkontroll kihagyása vezetett a szomorú következményekhez. Szitnyai Jenő Négy kötetben: ä megye régészeti emlékei Meg kell menteni minden régészeti emléket — ennek a gondolatnak jegyében tartottak értekezletet a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságán. Ugyanis, az Akadémia nagy tervmunkáihoz kapcsolódva, a megyei múzeumok munka- közössége összefoglalóan feldolgozza a régvolt idők tárgyi emlékeit. Mint Ikvay Nándor, a megyei múzeumok igazgatója elmondta, a nagyszabású munka elvégzésére ötéves programot dolgoztak ki. Bejárják a megye 183 helységének határát, áttanulmányozzák az eddigi tudományos irodalmat, s ennek alapján írják meg a négykötetes monográfiát. Eddig csak Veszprém megyében végeztek hasonló kutatást, később az egész országban sor kerül rá. A monográfiában helyet kap az összes számba jöhető régészeti emlék. A muzeológusok arra számítanak, hogy sok eddig ismeretlen, vagy szunnyadói lelőhely kerül felszínre, amelyekről ma már csak az öregek beszélnek, Évente 50 ezer forintot fordítanak terepmunkára, ásatásokra. Az eddigi emlékek számbavétele, s az újak feltárása után, a kész monográfiát az Akadémiai Kiadó jelenteti meg. Lassan terjed a hongkongi Egyes települések a járvány gócai Néhány nappal ezelőtt adtunk hírt az Á—2 Hongkong—68 vírus okozta influenzáról. Milyen változások történtek azóta? — kérdeztük dr. Madár Jánostól, a Pest megyei KÖJÁL-náL — Az elmúlt héten a korábbiakhoz viszonyítva emelkedett a megbetegedések száma. A járvány nem egyenleTORVENYESSEGI OVAS az ásotthaimi „boszorfcányüidözési" ügyben A legfőbb ügyész közleménye: „A magyar televízió március 23-án „Középkori história” címmel dokumentumfilmet sugárzott a Csongrád megyei Asotthalom községben 1968. augusztus 12-én történt „ b oszorkányü Idözésről". Az ügy tanulságaival foglalkozott a Magyar Hírlap március 26-án megjelent száma is. . A televízió és a sajtó figyelemfelhívására a Legfőbb Ügyészség megvizsgálta a Szegedi Járási Ügyészség eljárását, valamint a Szegedi Járás- bíróság ez ügyben hozott megszüntető végzését. A figyelem- felhívás jogos és igen hasznos volt, ennek eredményeként március 28-án a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvásának benyújtására került sor. Az óvás elfogadása után az ügyészség gondoskodik a nyomozás lefolytatásáról. A teljessé tett nyomozás megállapításaihoz képest történik intézkedés az esetleg szükséges új bírósági felelősségre vonás iránt.” tesen terjed ki az egész megyére, sőt még egy-egy járásra sem, mert góconként jelentkezik. Többek között a nagykátai járásban Káka község, a ráckeveiben Szigethalom, Szigetszentmiklós a góc. Érdekes, hogy két városban — Vácott és Szentendrén — sem lehet általános járványról beszélni, mivel csak egy-egy körzeti orvos jelentett az átlagosnál több megbetegedést. Egyelőre nincs probléma a kórházi ellátással sem Március 21—28 között' összesen 87 beteget szállítottak kórházba. A legforgalmasabb nap 23-a (16 beteg), a legnyugodtabb 24-e volt, ezen a napon mindössze 6 beteget vittek kórházba. Letartóztatták a lelkiismeretlen nagymarosi gázolót Egy héttel ezelőtt Nagymaros községben egy személy- gépkocsi elütötte Wágner János 66 éves nyugdíjas nagymarosi lakost, aki a helyszínen meghalt. A gázoló gépkocsivezető anélkül, hogy segítséget nyújtott volna az idős embernek, továbbhajtott. A nyomozás során a lelkiismeretlen gázolót, Fischer Károly 22 éves váci géplakatost a rendőrség elfogta és előzetes letartóztatásba helyezte. Megölte lányöt Megdöbbentő bűncselekmény történt Alsómocsolád községben. Kutnyínszkl Ernővé 40 éves tsz-tag lakásán, fürdőköpenyének övével megfojtotta 13 éves, Márta nevű lányát, majd propán-bután gázzal öngyilkosságot kísérelt meg, de szomszédai idejében észrevették. A rendőrség az asszonyt őrizetbe vette. Hazy Erzsébet a bíróság előtt Házy Erzsébet, a Magyar Állami Operaház tagja, gépkocsiját ittas állapotban vezette, majd az emiatt intézkedő rendőröket sértegette, A Pesti Központi Kerületi Bíróság bűnösnek mondta ki ittas állapotban való járművezetés és hatóság megsértése bűntettében és ezért hatezer forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezési óvást jelentett be súlyosabb büntetés kiszabása végett és azért, mert a bíróság mellékbüntetésként nem tiltotta el a gépjármű- i vezetéstől. ELTŰNT EGY KISFIÚ Ifjú Szász István (Nyírbátor, 1*61. a: Fucskó Ilona), Bp. VII., Napkelet u. 50. sz. alatti lakos, a gyógypedagógiai iskola első osztályos tanulója március 23-án a délutáni órákban eltűnt. Utoljára a Ferihegyi út melletti iskola sportpályája mellett látták. Tartózkodási helye azóta ismeretlen. Személyleírása: körülbelül 115 cm magas, szökés-barna hajú — rövidre nyírva —, ovális arcú, 8 éves fiúgyerek. Ruházata: kék nagygallérú kabát, világoskék hosszú tréningnadrág, barna magasszárú cipő. Különös ismertető- jele: csökkent értelmi képességű, nevét, lakását megmondani nein tudja, félénk, sötétben különösen rosszul tájékozódik. Aki az eltűnt gyerekről, tartózkodási helyéről, vagy távozásának irányáról felvilágosítást tud adni, az személyesen vagy telefonon értesítse a Budapesti Rendőr-főkapitányság központi ügyeletét, 07-es telefonszámon. Gyurkó Géza: És szólt a holló Nem, aki nem tud lelkesedni egy gusztusos, egy szép és fiatal nőért, akiben ilyenkor nem buzog fel a vadászösztön, aki ilyenkor nem érzi magát költőnek és Robin Hoodnak, nos, az ilyet csak sajnálni lehet, mint a fog nélküli embert, aki pattogatott kukoricát szeretne ropogtatni... Én tudok. Lelkesedni. Ott ül a sarokban, előtte egy bájos kis fekete csésze, karcsú, remegő ujjal között a kis cigaretta,, a valódi, a finom, minden feszes rajta, csak a haja ont lágy hullámokat a vállára. Nem árul zsákbamacskát, miniszoknyában van és engem néz. Ami egyébként természetes. Kit nézhetne itt, ha nem engem? S kit nézhetnék én, ha nem őt. Nem kacér. Nem felkínálkozó. Nem! Ha odanézek, zavartan kapja fel a fejét, látni, hogy disztingvált, lelkiekben nyilván gazdag, nemének ama ritka példánya, akiben örök harcban áll a test buja szépsége, a lélek gazdag finomságával. S a harc csak időszakonként pihen meg. Akkor, amikor ugye ... Megint rám néz. Elvégre mégis nő, nem jöhet ide, nem borulhat a nyakamba mondván: „Te férfias, te magas homlokú, te izgalmasan szép ismeretlen, engedd meg, hogy a tied legyek...” Ö csak finoman, választékosán néz. Az,ősi jelrendszerrel közli velem, hogy párjának tekint, ha akarom, de menjek én oda hozzá és... Jó, menjek, de mit mondjak? Nem olyan nő ez, innen is látni, akit hülye aszfaltbetyár dumával, huligán fecsegéssel, vagy hippi életúnt- sággal le lehet venni a lábáról. Ide... azaz hogy oda férfias megjelenés, köny- nyed magabiztosság, de az iránta érzett érzelem visszafojtott tüze is kelletik. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok ...” — nem, ez marhaság. Nem lehet odaállni egy nő elé és minden bevezetés nélkül a Szeptember végét citálni. Különben is március van, meg minek az ostoba célzás a fejemre, meg a dérütésre. „Ne vegye tolakodásnak ... egy intés is elég és már itt sem vagyok, de nem tudtam ellenállni...” — ez is blőd dolog. Nem bakter ez a nő, hogy integet- tessek vele, mintha a hét-húszassal jöttem volna. Meg az már valahogy nem is divat manapság, hogy azt mondja: nem tudtam ellenállni. Ezt mondja a nő, és ne én! „Nem szákiam ismeretlenekkel nem szoktam, nem szoktam, ha az ember „szók”, akkor először is már nem ismeretlen, meg amúgy is rá van írva az arcomra, megjelenésemre, hogy semmi sem áll távolabb tőlem, mint a kap- cabetyárkodás... Most elmosolyodott. Gyönyörű. Igen látja a kínlódásom, s ezzel a tiszta, széf mosollyal hív, hogy menjek, csak menjek, lélekben már az enyém. O, versek; ó, muzsikák, ó, festmények, ó, mindet művészet, de nagyon jó kis nő is ez a kis nő, és milyen tisztességes, szerény, de öntudatos is egyben. Ritkaság az ilyen manapság. Kész. Felállók. Odamegyek, meghajolok, aztán majd csali lesz valahogy. Érett férfi vagyok, választékos, kulturált nővel talán csak túI tudok esni az első. pillanatok elfogódottságán?! Felállók. Odomegyek. Megállók. A tündér rám néz, int és korallpiros ajkai közül már bugyognak is a várt szavak: — Nyomja már le magát... Gyáva egy ürge maga, hallja ... Már egy órája tipródik, mint a tojógalamb... Konyakot iszom, de felet... Snaci vagyok, a barátaimnak — néz rám, aki hajdan büszke vár mohos romjaként motyogom magamban a költő szavait: „És szólt a holló, soha már...”
