Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-24 / 68. szám

1969. MÁRCIUS 24. HÉTFŐ rtsi *IF.C,YEI i/Ctrlan 3 A távirász-------;------------- utca egyik Az Állomás | oldalán, a vasúti pá­lyatest, a másikon takaros csa­ládi házak. Az ablakok előtt, szinte karnyújtásnyira zakatol­nak a vonatok. A legtöbbjük megállás nélkül halad át Ül­lőn. — Kovácsik Benő elvtársat keresem — mondom a kurtá­ra nyírt ezüsthajú öregember­nek, aki görbe botját lóbálva jön kaput nyitni. — Aztán miért keresed? — kérdezi, de már tessékel is szí­ves szóval a meleg konyhába. — Az életéről szeretnék ír­ni, Kovácsik bácsi. — Van időd, lányom? Mert hetvenhárom év alatt ám sok minden történt!... Hogy is kezdjem? Üllőn születtem, 1895-ben. Hat elemi után apám maga mellé vett dolgozni a fő­városi Népligetbe. Tizenöt má­jusáig fákat nemesítettem; ak­kor azt mondták, hogy ebből elég, most már tanuljak meg embert ölni. Három hónapig se tartott az újonckiképzés, máris kidobtak az olasz front­ra; kellett az ágyútöltelék. Utána az orosz front követke­zett, de itt szerencsém volt: még az első bevetés előtt ha­difogságba estem. Kétesztendei lágerélet után hazaengedtek. Itthon csúnya világ fogadott: éhség, nyomor, sztrájk, és a rendőrsortüzek temetetlen ha- lottai. Orvosi felülvizsgálatra kerültem, ahol kiderült, hogy szemideggyengeség miatt al­kalmatlan vagyok a katonai szolgálatra. Hosszú herce­hurcák után, végül leszereltek. Hát ennek nagyon örültem: világéletemben utáltam a K. und. K. hadsereget, olyan ka­tona voltam én, mint Svejk, a derék közlegény ... Raktári munkás lettem az Ukrán—Ma­gyar Kiviteli és Behozatali RT-nél. — Töltsél már egy kis bort, anyus, hadd kínáljuk meg a vendéget. Igyál, lányom, ez a saját lugasunkon termett. Kovácsik bácsi mostanában betegeskedett. Arra iszunk, hogy meggyógyult. —------------------- végén be­I Tizennyolc | léptem a---------------------- Szociálde­mokrata Párt üllői szervezeté­be. Pár hónappal később, úgy emlékszem, januárban, egy pártgyűlésen elhatároztuk, hogy megalakítjuk a KMP-t. Néhány jobboldali szocdemet kivéve, mindannyian belép­tünk a kommunista pártba. Engem beválasztottak a veze­tőségbe, s megbíztak a könyv­tár kezelésével. Az Ukrán— Magyarnál meg pártbizalmi lettem. M utatja a pártkönyvét, amelyben az áll, párttagságá­nak kelte: 1919. — Tizennyolc októberében megnősültem, s rövidesen megtudtam, hogy nemsokára hárman leszünk. A Tanács- köztársaság bukása után ne­kem is bújkálnom kellett. A feleségemet éjszakánként csendőrök zaklatták: engem kerestek. A sok izgalomtól hét hónapra született meg a lá­nyunk ... Hanem, ez így csak­ugyan hosszú lesz! Na, fogjuk rövidebbre. A céghez nem me­hettem vissza, faipari gép­munkás lettem. Kőbányán dol­goztam, a Malomsoki Épület- asztalos Gyárban, ott szervez­tek be az illegális kommunis­ta mozgalomba. Huszonegy augusztusában — ötvenhatod magammal — letartóztattak. Akkoriban nagy lebukások voltak, ötvenhat ifit is lefog­tak, köztük Andics Erzsébe­tet. A statáriális tárgyaláson harminchatunkat felmentet­tek, de nyolc hónapra inter­náltak Zalaegerszegre. — Látod ezt a szakszerve­zeti tagkönyvet? Ahol az áll, hogy ettől eddig katona vol­tam, az az internálást jelenti. Katonának tüntettek fel, hogy a család megkaphassa a szak- szervezeti segélyt... Kiszaba­dulásom után üzemről üzemre vándoroltam a faiparban, aho­vá a szakszervezet közvetített. Mindig olyan helyre küldtek, ahol sztrájkot kellett szervez­ni. Később, a gazdasági válság idején már csak egy-két hetet tudtam dolgozni. Fekete listán voltam, mindenütt féltek az ilyenektől. Volt úgy, hogy hó­munkásnak akartam jelent­kezni Pesten. Gyalog vágtam neki az útnak, s mire a fővá­rosba értem, elolvadt a hó. Egyszer meg a mandulámat vétettem ki, makkegészségesen, hogy az én családomnak is le­gyen karácsonya: 40 pengő betegpénz járt érte! — A harmincas évek köze­pén, protekcióval bekerültem a MÁV-hoz, kábelfektető mun­kára. Harminchétben véglege­sítettek, karbantartó lettem a távirdaintézőségnél. Ennek kö­szönhetem, hogy nem hívtak be katonának a második vi­lágháborúban .., — ------------- bácsi ünnep­I Kovácsik I lő iakóját jó---------------------néhány kor­mánykitüntetés díszíti: Ta­nácsköztársasági Emlékérem, Partizán Emlékérem, Érdemes Vasutas kitüntetés, Szocialista Hazáért Érdemrend, a mun­kásőrség 5 éves és 10 éves ju­bileumi jelvénye. — A Partizán Emlékérmet miért kapta, Kovácsik bácsi? — Egy kis partizánkodásért — hunyorít nevetve. — Tudod, negyvennégy végén Üllőt had­színtérré nyilvánították, s el­rendelték a falu kiürítését. Öcsára menekültünk. Sebtiben kellett elmennünk, annyit vit­tünk, amennyi rajtunk volt. Aztán, míg az anyjukom haza­jött a birsalmákért, én se tét­lenkedtem: telefonvonalakat építettem a szovjet csapatok­nak. Ezért kaptam a Partizán Emlékérmet. — Hadd már azt a birsal­mát — korholja restellkedve Kovácsik néni. Unszolásomra azért elmeséli, hogy Öcsán sok volt a menekülés és kevés az élelem. Egy nap aztán haza- indúlt gyalog, hogy összeszed egy kosárra való baromfit, s elviszi Öcsára. Amikor haza­ért, a házukat szétlőve találta. Leült a romos konyha köze­pére, kisírta magát, aztán le­szedett a szekrény tetejéről tíz darab birsalmát, s visszament. A Dunakeszi Házgyárba felveszünk segédmunkásokat, lakatos, villanyszerelő, kőműves, vasbetonszerelő, víz- és gázszerelő, híddarus szakmunkásokat Segédmunkásokat betanítunk különböző házgyári szakmunkákra. Kiemelt, megegyezéses bér. 44 ÖRÁS MUNKAHÉT, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. Útiköltséget térítünk, a vidékiek szállásáról gondoskodunk Jelentkezés írásban is. 43. SZ. ÁLLAM! ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Dunakeszi Házgyára, Dunakeszi. A baromfit teljesen elfelejtet­te ... — A felszabadulás után szakmai különbözeti vizsgát tettem, távirdamester lettem. Az első tanácsválasztáskor ki­kértek a vasúttól, tanácselnök­nek választottak a községben. Másfél év után fegyelmi in­dult ellenem, hogy a felesé­gem felvásárolt 25 kiló zsírt, meg 25 méter ágyneművász­nat a szövetkezetből, meg hogy nem vettem fel kuláklistára valakit. A fegyelmi bizottság ugyan felmentett a vádak alól, s visszahelyezett a tisztségem­be, de én nem fogadtam el. Előbb rendész lettem a Kő­bányai Gyógy szerárugy árban, majd visszamentem a vasút­hoz. A lányom később tanács- titkár lett a községben. Kitört az ellenforradalom, s nekünk menekülnünk kellett, mert megfenyegettek bennünket. Két hét múlva jöttünk haza, az üres lakásba. Apránként azért mindenünk előkerült, s azóta megvagyunk. A lányom Pesten dolgozik, én ötvenhét- ben nyugdíjba mentem, de amíg bírtam, eldolgozgattam a tsz-ben; területet vállaltam, éjjeliőrködtem. A tsz-pártve- zetőségnek most is tagja va­gyok. —;-------—------- valahogy. I így történt | Különben---------------------- nem Benő v agyok én, hanem Benjámin. Na, mire igyunk? Nyíri Éva Igazságügyi küldöttség utazott Moszkvába A Szovjetunió legfelsőbb ügyészének, R. Rugenkónak meghívására szombaton reggel dr. Korom Mihály igazságügy- miniszter és dr. Katona, Zoltán, a legfőbb ügyész első helyette­sének vezetésével magyar kül­döttség utazott a Szovjetunió­ba a háborús bűncselekmények el nem évülését és megbünte­tését tárgyaló nemzetközi érte­kezletre. Korvin Ottó KECSKEMET F orradalinaink pénzei Vasárnap Kecskeméten, a Magyar Nemzeti Bank megyei székházában kiállítás nyílik „Forradalmaink pénzei” cím­mel. Rákóczi Ferenc és Kos­suth Lajos pénzei, a Tanács- köztársaság pénztervei — töb­bek között arany és ezüst tíz­koronásai —, valamint a szov­jet hadsereg által 1945-ben ki­adott magyar pénzek láthatók a kiállításon. Bemutatják to­vábbá az 1945-től napjainkig vert valamennyi hazai érem- és papírpénzt. Szemléltetik az egyes korok pénzverési techni­káját, s a pénzkiadásokkal kapcsolatos hazai irodalmi anyagot is. A kiállítás érde­kességei közé tartoznak Kos­suth emigrációs pénzei, s az egyes forradalmak idején ki­adott szükségpénzek, és ezek hamisítványai. Vera Kálmán ismét Budapesten Pénteken délben — a Fő­városi Operettszínház meghí­vására — Budapestre érkezett Vera Kálmán, a világhírű ma­gyar származású operettszer­ző, Kálmán Imre özvegye, aki részt vesz az újonnan feldol­gozott Csárdáskirálynő e heti budapesti premierjén. Vera Kálmán ellátogat Siófokra is; az ott felállítandó Kálmán Imre emlékmúzeum részére ugyanis értékes emléktárgya­kat hozott. „Korvin Ottó nem indult | forradalmárnak. Lírai verse- \ két írt. A lágy melódiákat ke- I reste. A finom csipkét, a rozs­daszínekben pompázó porcé- lant” — írta róla a sok tekin­tetben rokoniélek Lékai Já­nos. Korvin Ottó 1894 .március 24-én 75 éve született Nagy- bocskón, Máramaros megyé­ben. A jómódú hivatalnoki család életkörülményei ked­vező feltételeket biztosítottak iskoláztatására. 1911-től egy vidéki fűrésztelepen, majd 1917-től egy fővárosi bankban dolgozott tisztviselőként. Bu­dapestre érkeztekor, 1917 ko­ra őszén kedvező környezetet talált addig összegyűjtött szel­lemi tőkéje gyarapításához. Szorgalmas hallgatója volt Szabó Ervin szemináriumá­nak, ahol első ízben szerzett rendszeres és átfogó marxista ismereteket. 1918 januárjában a galileisták illegális röplap­terjesztő csoportjának letar­tóztatása után Korvinhoz ke­rült a csoport sokszorosítógé­pe, s március elejétől az ő irá­nyításával folytatták az anti- militarista röpiratok készítését és terjesztését. Első számú se­Konstrukciós szépség L ehet-e valami szép, ami nem más — a laikusnak legalábbis —, mint vezetékek szövevénye, forgó- és álló­részek labirintusa, lemezek re­gimentje, kapcsolók, nyomó­gombok hada? Lehet-e szép, mondjuk egy — elektromotor? Mielőtt fölháborítanánk az ér­zékeny lelkű filoszokat, tisz­tázzuk rögtön: nem esztétikai kategóriaként használjuk a szépség fogalmát, hanem na- gyonis köznapi értelemben. Használjuk: műszakiak az ik- ladi Ipari Műszergyárban, s az újságíró. Arról beszélgetünk, a korszerűség fogalma mit rejt ipari értelemben, vagy még szűkebbre vonva a kört, a tér- , méhek tekintetében. E beszél­getés közben mondja az egyik műszaki ember — történetesen a forgácsolóüzem vezetője —, hogy korszerű csak az lehet, ami konstrukciósán szép. Egé­szen távolról indul el a kifeje­zés megvilágításában. Külföl­dön járt, egy nagy ipari vásá­ron, s ott látott japán szer­számgépeket. Töviről-hegyire megnézte azokat, s akkor vil­lant bele a fölismerés: a konstrukció szépsége — azaz: ésszerűsége, célratörősége, vi­lágossága — elválaszthatatlan ma már attól, hogy valami korszerű legyen. Sokat vitatott fogalom ez, a korszerűség az iparban. Egy- egy esetben hamar születnek a jelzők — s ebben a sajtó is ludas —, miszerint „nemzet­közi színvonalú”, a „a külföldi piacokon is kiváló gyártmány” s így tovább. Más esetben vi­szont azzal sem büszkélkedünk igazán, amivel lehetne, s kel­lene. Ha csak Pest megyében nézünk körül, akkor is akad több, valóban korszerű — nemzetközi értelemben kor­szerű! — gyártmány. A Ganz Műszeripari Művek Árammérő­gyára Gödöllőn például sorozat­ban gyártja a kapcsolóórák termékcsaládjának tagjait, az Ipari Szerelvény és Gépgyár zománcozott membrán szele­peivel valóban újat és korsze­rűt adott piacra, a Pestvidéki Gépgyár huzalzománcozó be­rendezésed is e sorba tartoz­nak. Mégis, ha az ipar egészét, s az iparban előállított termé­keket nézzük, akkor megálla­píthatjuk: a konstrukciós szép­ség csak kisebb hányaduk sa­játja. A z ikladi beszélgetéskor mégis, arra a közös állás­pontra helyezkedtünk, hogy óvakodni kell a summás meg­állapításoktól. Miért? Azért — mondták a műszakiak —, mert többek között az igény is dönt abban, mi a korszerű, mi nem? Ök ugyanis — folytatták a sort — hiába rukkolnának elő konstrukciósán szép villamos­motorokkal, ha megrendelőik tekintélyes hányada nem ezt, hanem a hagyományosat kéri tőlük. Ugyanakkor: az újjal is, a korszerűvel is szinkronban kell lenniük, mert néhány iparág már kéri ezeket az új motorokat, s eljön az idő, ami­kor ugrásszerűen megválto­zik a kereslet összetétele, ter­mészetesen a korszerűbb új termékek javára. Azaz: a kor­szerűség lényegében nem álla­pot, hanem — folyamat. A másik, s legalább ilyen fontos megállapítás az volt, hogy erőinket reálisan fölmér­ve aligha vállalkozhat minden iparág arra, hogy megostro­molja a nemzetközi szintet. Egy-egy termékcsalád, illetve egy-egy iparág kiemelése, erő­teljes fejlesztése lehet az egye­dül járhatp útja annak, hogy konstrukciósán szépet, azaz korszerűt adhassunk piacra. Ez nem mond ellent annak, hogy minden területen szük­ség van a fejlesztésre, ám a realitást szem előtt tartva! Mert semmi értelme annak — sőt: tekintélyes anyagiak me­hetnek kárba miatta —, hogy ott próbáljunk kihívást intéz­ni a nemzetközi színvonal el­len, ahol semmi esélyünk nin­csen, márpedig tapasztalhatók ilyesfajta erőlködések néhány ipari területen. Az igényekhez igazodó — s azt sok esetben megelőző —, szakosodó, a piaci feltételek­kel tisztában levő fejlesztés le­het tehát csak eredményes, azt azonban még hozzátoldták be­szélgető partnereim, hogy mindehhez a gyártási körül­mények korszerűsítése, az ed­digieknél erőteljesebb fejlesz­tése is szükséges. Nem vélet­len, hanem a tényekből, az adott helyzetből következő megállapítás volt az, hogy mind Ikladon, mind másutt, elsősorban a szerszámgéppark fejlesztésére, cseréjére, új, nagy teljesítményű, s nagy pontosságú gépek beszerzésé­re kell, hogy mód nyíljék. Ezzel lényegében el is ju­tottunk oda, hogy ma, a gaz­daságirányítás mai rendszeré­ben a korábbinál nagyobb ru­galmassággal lehet számolni a konstrukciós szépség követel­ményével, s ehhez igazítani a fejlesztési, beruházási terveket. Mert most a gyár saját pénzé­ből vásárol gépeket: azt tehát, amire a legnagyobb szüksége van. Korábban, a kiutalásos rendszerben viszont azt vit­ték, ami a papíron szerepelt, ha kellett, ha nem. Tehát: egy­re inkább saját hatáskör — sa­ját felelősség! — lesz az, mit és milyen színvonalon gyárt­sanak, s ehhez milyen terme­lési feltételeket teremtsenek. E gyre inkább — ez a pon­tatlan fogalom a fontos ebben az esetben — mert évek kellenek ehhez. A fontos az, — mondták az ikladi műsza­kiak —. hogy a reform eddigi tizenöt hónapja már kikezdte a régi szemléletet, s hogy a konstrukciós szépségről már nemcsak szó esik, hanem so­kasodnak a gyakorlati intéz­kedések. M. O. gítőtársa a régi galileista Sal- lai Imre volt. Korvin és Sallai, miután sikerült helyreállíta­niuk a kapcsolatot Szabó Er­vinnel, vele beszélték meg a röplapok tartalmát. Működésük az első kísérlet­nek tekinthető a magyar munkásmozgalom történeté­ben az illegális szervezet, il­letve a harci módszer meg­teremtésére. Korvin Ottó korántsem te­kintette az őszirózsás forrada­lom győzelmét a forradalmi szocialisták céljai maradékta­lan megvalósulásának. Októ­ber 31-én este ezért összejö­vetelt tartottak a gyárak bi­zalmi férfiaival, s másnap is­mét megmozdult a budapesti gyárak proletárhadseregének eiőcsapata. A Korvin Ottó szervezte nagygyűlés az első olyan eseményként értékel­hető, amely az adott helyzet­ben már a proletárforradalom felé mutatott. Korvin' 1918 november kö-. zepén, miután Vágó Béla ré­vén megismerkedett Kun Bé­lával, aktívan bekapcsolódott a KMP megalakítását előké­szítő tárgyalásokba, majd no-, vember 24-én őt is beválasz­tották a párt első Központi Bizottságába. Korvin magára vállalta a párt szervezési munkáinak irányítását. Higgadtsága, kö­rültekintése nagy hasznára volt a párcnak. 1919 február 21-én a KMP vezérkarának letartóztatásá­val ő is a gyűjtőfogházba ke­rült. Egy hónap múltán győ­zött a proletárforradalom. Korvin a kommunisták és a szociáldemokraták között lét­rejött megegyezést aggódva fogadta! Ez az aggodalom minden bizonnyal befolyásolta abban, hogy elfogadja a prole­tárdiktatúra egyik legfonto­sabb tisztségét: Vágó Béla ké­résére elvállalta a megszerve­zendő belügyi politikai osztály vezetését. Ezen a területen dolgozott az első magyar pro­letárdiktatúra idején. A Tanácsok Országos Gyűlé­se Korvint június végén a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagjai közé válasz­totta. A Tanácsköztársaság megdöntése után ő is megbí­zást kapott Kun Bélától a KMP újjászervezésére. Augusztus hetedikén az Erzsé­bet téren felismerték és el­fogták. Az ellenforradalmi rendőrségen már a letartózta­tás után igen súlyosan bán­talmazták. Fejét, arcát szi­varral égették, bordáit össze­törték. A megfellebbezhetetlen íté­letet : a halált, december 19-én hirdette ki az ítélőtanács el­nöke. Korvin 1919 december 29-én a Margit körúti katonai fogház udvarán állt utoljára a vérbírák előtt. 9 óra 03 perc­kor Korvin Ottót kivégezték. Korvin Ottó tudatában volt utolsó küldetése jelentőségé­nek. „Valakinek vállalnia kell az átmeneteket is. Nem már- tíromság ez, hanem tiszta ma­terialista felfogás, nem áldo­zat, hanem a szükségszerűsé­gek ismerete” — írta börtön­naplójában. Átgondolt áldozat­készségével az ügyet szolgálta, alakját a munkásosztály halá­la után forradalmi küzdelmei jelképének tekintette. Emléke a rendületlen helytállás szim­bóluma lett. Kávéégetés Elefántcsontpart Köztársa­ság kormányának utasításaira az országban százezer tonna eladatlan kávét égettek el. A köztársaságban 1965-től kezd­ve tilos új káváültetvényeket telepíteni vagy bővíteni a ré­gieket. ÜNNEPEKRE minőségi palackozott borokat az ^UTASEL ikUT'-tói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom