Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-06 / 54. szám

1969. MÁRCIUS 6., CSÜTÖRTÖK Tavasszal... Miért zöld? A kék tenger­hez szokott külföl­di turisták gyak­ran megcsodálják a Balaton színjá­tékát. Mitől kelet­keznek a valószí­nűtlen színtüne­mények és árnya­latok? A köztu- datban az él, hogy az ég színétől és tükröződésétől. A tihanyi biológu­soknak más a vé­leménye. A tél végi „jégveszte” után a sötétszürke színek helyett a tihanyi szorosban, ahol már hullám­zik a tó, most is világoszöld vízfe­lületet láthatnak a szemlélők. Ilyen­kor a „festőanya­got” a hidegkedve­lő algák alkotják, amelyek télen sza­porodnak. A tó mélyén ugyanis még hideg évszak­ban sem követ­kezik be az úgy­nevezett teljes bé­naság, számos nö­vény és apró állat akkor éled és sza­porodik. Vihar idején is megvál­tozik a Balaton víztükre: barna, lila, zöld, fehér színek követik egymást, aszerint, hogy a nyugalmi állapotban kékes­zöld színt adó le­begő algákat — biogán mészkris- tályokat — milyen szögben éri a nap­fény. Ez a felszí­nen, színekben megjelenő élő és szerves tömeg el is zárja a fényt a Balaton mélyétől. A magyar tenger­ben 80 centiméter mélységtől lefelé három dimenziós sötétség uralkodik. Ez az oka annak is, hogy a tó élőlé­nyei sápadtak, szervezetük rend­kívül szegény fes­tékanyagokban. Ml LESZ A MISEBORPINCÉVEL? A Tanácsköztársaság évfordulóján A központi ünnepségen lép fel » Vox Humana Aláírták az újabb elismerést jelentő okmányt Vonaton a fővárosba, buszon a környékre Közei hatezer ingázói Ceglédről A főváros belvárosának re­konstrukciója során szanálják a Városház utca 20. és a Pe­tőfi Sándor utca 17—19. szá­mú épületkomplexumot, s benne a templom melletti „bazársort” is. Ezen a telken építi fel majd a posta korsze­rű telefonközpontját. A földszintes üzletsor bon­tásánál derült ki, hogy dönte­ni kell a Martinelli téri temp­lom melletti „miseborpince” sorsáról is. Igaz, hogy nem műemlék, egyelőre azonban nem „tömedékelik be” — le­het, hogy „színfoltja” lesz még a belvárosnak — mint borozó vagy söröző. S restau­rálni kell a Martinelli téri templomot is. Néhány évvel ezelőtt ugyan már rendbehoz­ták, de a környező épületek elbontása után szabaddá vál­nak az oldalfalak — esetleg újabb barokk építészeti ele­mek kerülnek elő — ezért a szabaddá váló telek beépíté­IPAR1 TANULÓKAT FELVESZÜNK a bádogos, a« ács és a kőműves szakmába FELTÉTELEK: általános iskolai véqzettscq és 14. életév (az ács szakmában a 15 év) betöltése. A jelentkezéshez szükséqes az iskolai jelentkezési lap és a születési anyakönyvi kivonat. Szállást, munkaruhát, szerszámot és teljes ellátást díjtalanul adunk. A tanulmányi eredménytől fűqqő ösztöndíjat fizetünk. JELENTKEZÉS A „PROSPERITÁS“ KTSZ Munkaügyi osztályán. Bp IX.. Viola ü. 45. FELVESZÜNK nagyipari létesítmények kivitelezéséhez magas és mélyépítő technikusokat Bérezés megegyezés szerint Szállás, napi háromszori étkezés Kérjük, hogy levélben! ajánlkozásában körvonalazza eddigi technikus1 tevékenységét JELENTKEZÉS = DUNAÚJVÁROS, Kenyérgyár u. 1. sz. alatt, Személyzeti Osztály 26 SZ. ÁLLAMI építői pari vállalat sével egyidejűleg a műem­lék templomot is véglegesen rendbe kell majd hozni. A terveket a BUVÁTI már ké­szíti. Jóval hazaérkezés után de­rült ki, milyen tudományos meglepetéssel szolgált az a ta­lajzoológiái expedíció, amelyet Balogh János professzor veze­tett tavaly Óceániába és Űj- Guineába. Az expedíció eredeti rendel­tetésének kereteit némileg túl­lépve, a magyar kutatók meg- mászták az új-guineai Mont Wilhelm hegységet is, és on­nan, több mint 4000 méteres magasságból is gyűjtöttek anyagot. Most, amikor meg­kezdték az anyag feldolgozá­sát, szép számmal kerültek elő belőle olyan, körülbelül fél- milliméteres, atkaszerű, nyolc­lábú állatkák — cryptoboth- riák — amelyeknek legköze­lebbi fajrokonai a Macquaríe- szigeteken élnek. A két lelő­hely között klimatikus szem­pontból nincs lényeges különb­ség, de Űj-Guinea a déli szé­lesség ötödik, a Macquarie- szigetek pedig a 65. fokán fek­szenek, egymástól több mint ötezer kilométernyire, az első a forró Egyenlítő, a második a jeges Antarktisz közelében, hogyan kerülhettek ilyen tá­vol egymástól ezek a közeli rokonok? A kontinensek „szétúszásá- ra” vonatkozó híres Wegener- féle elmélettel lehet ezt meg­magyarázni, amely szerint va­lamikor az ősi időkben az Antarktisz jóval nagyobb te­rület volt mint ma, de utóbb egyes részei — a jelenlegi Dél- Amerika déli fele, Ausztrália, Űj-Zéland és a Macquarie-szi- getek is — leszakadtak róla, és fokozatosan távolodva foglal­ták el jelenlegi helyzetüket. A lelet tudományos jelentő­A váci Vox Humana ve­gyeskórus nemcsak országo­san szerzett magának elisme­rést, hanem határainkon kí­vül is magas színvonalon képviseli a magyar énekkari kultúrát. A kórus legközelebb március 20-án a Tanácsköz­társaság 50. évfordulója al­kalmából tartandó Pest me­gyei ünnepségen lép fel. A nagymúltú kórus elisme­rését jelenti annak az ok­mánynak a kidolgozása, amelyben megfogalmazták a további működését elősegítő irányelveket. A napokban a Vox Humana alapokmányát dr. Csicsay Iván, a Pest me­gyei Tanács VB-elnökhelyet- tese és Lukács Ferenc, a Váci Városi Tanács elnöke hitele­sítette. Az okmány szerint a Vox ségét bizonyítja, hogy az Óceá­niára vonatkozó tudományos kutatások központja, a hono­lului Bishop Museum máris meghívta Balogh professzort, hogy nyáron Üj-Guinea, Üj- Zéland és a Hawaii-szigetek közötti térségben próbálja megkeresni a Mont Wilhelmen felfedezett állatkák feltétele­zett hajdani vándorútjának közbeeső állomásait is. Humana alkalmas arra, hogy hazánk, valamint Pest megye és Vác kóruskultúráját mind belföldön, mind külföldön méltóan képviselje. A kórus elsőrendű feladata továbbra is, hogy hazai szereplésekkel szolgálja a zenei nevelés ügyét, ezen kívül pedig a jö­vőben az eddiginél nagyobb szerepet játszik a Duna-ka- nyar Dalostalálkozók meg­szervezésében. Az alapokmány életbe­lépésével egyidőben a Vox Humana megválasztotta ve­zetőségét is. Elnöke dr. Tahin Gyula, titkára Sós János lett. (P. r.) A ceglédi vasútállomáson közel kétezer havibérletet ad­nak el ^ pénztárból. A hozzá­vetőleges becslések szerint közel ennyire tehető azoknak a száma, akik fővárosi mun­kahelyükre utaznak. A MÁ- VAUT kimutatása szerint ugyancsak nagy a Ceglédről ingázók száma, ugyanis ha­vonta 3800—4000 bérletet vál­tanak. Itt már jobban megosz­lik az arány: Nagykőrös, Kecskemét és a környező községek mun­kaadói szippantják fel a munkaerőt. A környékre ingázók többsége állami gazdaságokba, termelő- szövetkezetekben jár. Ugyan­akkor kedvezőtlen tünet, hogy a városban is munkaerőhiány van. A Május J Ruhagyár ceglédi telepe nemrégiben 40 varrónő felvételét hirdette. Nem akadt jelentkező. A többi vállalat is — elsősor­ban — munkaerőhiánnyal küzd Cegléden. A városi ta­nács munkaügyi osztályán megerősítették: mind. férfi, mind pedig nődolgozókban hiány van. Nemcsak szakem­bereket kérnek a gyárak, vál­lalatok, hanem segédmunká­sokat is. Mégpedig majdnem olyan fizetésért, mint amit a szakképzett munkások kap­Engedményes vásár A FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VALLALAT MEZŐGAZDASAGI KISGÉPEKET ÁRUSÍTÓ SZAKOZLETEIBEN 40 százalékos, időszakos árengsdménnyel AJÁNLATUNK: Szőíőprések 1080, 1610 és 2590 Ft helyett 643, 966 és 1554 Ft Elektromos terménydaráló, FV—III. tip. 2140 Ft helyett 1498 Ft „Kőrös” tengeridaráló 101 Ft ” 61 Ft „Kőrös” tengeridaráló-tárcsa 15 Ft ” 9 Ft „K, B” batériás permetező 716 Ft " 430 Ft „Számum” porozó 103 Ft ” 62 Ft Szőlőzúzók 543 és 1110 Ft helyett 326 és 666 Ft NAGYOBB SZAKÖZLETEINK CÍMEI: 1. sz. Vasáruház VI., Lenin krt. 86. 24. sz. bolt Vili., Rákóczi út 59. 35. sz. bolt VII. Thököly út 26. 41. sz. bolt XIII., Vád út 4. 94. sz. szaküzle. V., Tolbuhin krt. 12. nak. (csat—) Másfél römd óra davolt Karnics, a vezető. Odavoltak a csaposnők. Odavolt az éppen inni ___akaró vendégek népes csapata. S kivált odavolt a kassza kissé koros tün­dére. Nyakát tekergetve, hunyt szemmel pi- hegett, súlyos melle föl-alá járt, arcán kusza patakocskákban csorogtak a forró verejték- cseppek. Miatta voltak a többiek elanyátlanodva. A hosszú sorban zavartan nyalták cserepes aj­kukat a várakozók, általában próbálták meg­érteni a közjátékot, de azért néhányan gya­nakodva vizslatták az idős nőt — nem al­kalmi pihenőt tart-e? Főleg a hátrább állók zörögtek — mit totojáznak ott elöl? Ezek nyakukat nyújtogatva ismerkedtek a hely­zettel, vagy csak tudomásul vették a sava­nyú felvilágosítást: rosszul van a mámi. Persze akadtak jámbor védő ügyvédek is, a feszültség azonban nehezen enyhült, domi­nált a kétkedő tekintet, akadékoskodó meg­jegyzés. A pénztárosnő anélkül, hogy másra tudna figyelni, mint a testébe költözött zűrzavarra, szinte a reflexeivel érzékelte miféle hangu­latban eméáztődík né£e, fölvillant előtte a várakozásba beleuntak ajtót csapkodó szilu­ettje, s főleg a nála alig ifjabb főnök ker- gült szemét látta látatlanul, de már itt is berregett mellette harapós udvariasságba csomagolt hangja: — Mi van, Mária, mi van? Na, na... — Nem mondta tovább — na, na, mivan már megint? Megint, úgy mint múltkor, meg az­előtt — de a pénztárosnőből eltűnt minden vágy, hogy orvost rebegve kíméletet kérjen, s nahát ilyet — esetleg mentőért telefonál­tasson. Karnicsból bőgött az örök egészségben élők gőgje, s Mária legszívesebben elsüllyedt volna, amiért nyavalyás szíve újra és újra szégyenbe hozza előtte. S ekkor alig merte hinni, de mintha már­is szűnne a nyomás, mintha csakugyan jobban lenne, de talán így is van, ka­pott erőre, egy jobbízű lélegzet után, s en­gesztelő mosoly kíséretében, mintha már csupán ez kellene a teljes jóérzéshez, — vi­zet, egy kis vizet kért. A vezető megkönnyebbülten adta tovább az óhajt. Akár csatában vezényelne rohamot, erős, parancsnoki baritonján, hatásos erély- lyel — egy pohár vizet! Sőt, mintha tartana a személyzet süketségétől, még újra elhar­sogta — egy pohár vizet! —, hogy a két csa­posnő megütközve rezzent össze, éppen édes viccet tört ketté a kérlelhetetlen bömbölés, amivel nevetését alig türtőztetve az egyik törzsvendég szórakoztatta őket. Hogy oda ne rohanjak! — eresztette meg a vizet a fiatalabbik csaposnő, a másik, a valamivel idősebb, egyetértőén bólintott, un­ták már a vén maskara naponkénti ájuldo- zásait. Inkább a szegény gazdin sopánkod­tak, elege lehet neki is. Szegény, csakugyan egészen alá volt ak­názva, még másfél óra váltásig, s ha leáll a kassza — igazán nem tudja, mit csinálna. Ő nem ülhet be, a lányok mulyák hozzá, akkor még orvos, mentő, rendőr, mint külön szám, ebben a déli csúcsforgalomban, húzhatná le a redőnyt — talpától fejéig beleborzongott a rémképbe. De mégis uralkodva magán, de­rékig behajolva a kasszába csacsogott a pil­le de ző nőnek: — Mária, Máriácska, csak csupán másfél óra, másfél rövid óra, addig kibírja, biztosan kibírja, né, már egészen más a színe, tudja, a nénikém is szíves és meg tudom állapí­tani ... A nő bambultan hallgatta, gőze nem volt, miről beszélnek, egy jó injekción járt az esze, bal keze, ahogy évek óta megszokta, kezdődő önkívületében a kebel vastag hal­mát simogatta, oldani, oldani a szorítást — s úgy kapott a víz után, mintha az örök élet elixíre lenne. B assan kortyolta s bár alig érezte simo­gató hűvösét, mégis ahogy a hideg cseppek eláradnak benne, éledező örömmel érzi a feszültség lazulását, enged­nek a fojtogató karmok. Még egy tablettát is bekap, aztán fáradt szemhéja felnyílik s hosszú sóhaját — a vezető meredten vigyáz­za. Afféle szünetjel-e ez vagy pont a mon­dat végén? S úgy látszik, minden rendben. Ha kissé még ingatagon is, de fölemelkedik a nő reny­he karja, fölzeng a gép, először csak holt szá­mokat üt a papírra, aztán várakozón pislog a sor élén állóra, még meg is szólal: — Mi tetszik? Mintha megújulna a várakozás kínjában aggodalmaskodó nép, derültebbek a vonások, a száraz ajkak szelíden mosolyognak, valaki megjegyzi: Ügy látszik, nincs semmi baj. Az egyik csaposnő hallja ezt, oldalba böki társát s mondja: — Mert nem is volt! — Hiába, nem állhatja ezt a kimustrált nőt, nyakán az ormótlan kalárisaival, az idegen szagával, az affektáló modorával s ahogy mégis fut a nyugdíja után. A vezető még egy ideig őrzi a kasszát, köz­ben nagy igyekezettel vigyorog, bizakodva locsog: — Hehe, na, ugye mondtam, múló rosszullét, hehe, fog ez menni — s mintha mindez neki lenne köszönhető, Doxáján mu­tatja — nyugi, csak nyugi, már alig van egy óra ... Visszaszerzett nyugalmát cigarettával erő­síti.. egyelőre meg van mentve a haza, az or­vos, mentő, rendőr, lehúzott redőny lidérce tűnőben, de magában eszelősen fogadkozik, hogy belecsikordulnak a fogai. Még ma, még délután megmondja a köz­pontban, vigyék, vigyék innen ezt a nya­nyát, ahova akarják, tömjék ki, fújják föl, de ő már unja, hogy mindig efféle romok­kal traktálják. Ámbár nem is mindig, hiszen a másik pénztárosnő oázis a sivatagban, üde kis báj­bogár, friss, talpraesett, türelmetlenül idézi maga elé alakját — bár már jönne, jönne — s mintha ezzel is siettetni tudná jöttét, ko­moran kiáll az ajtóba. P csorog, ácsorog, félig szívott cigarettá­kat dobál el, mikor hirtelen hátrafor­dul, gyanúsan hallgat a gép. Hát ez mi? Ja, semmi. Ez az idősebb öregúr resz- keteg ajkát rányomva a kéz börtönébe tapadt gyűrűkre, mindennap leadja német adóját, csak azután biceg stampedlis blokkjával a pulthoz, amiért jóval a vonal alatt kapja szeszét s nem is kell odafigyelnie, hogy hallja — már megint sajnáltatja magát ez a ■.. Hanem röviddel később a főnök, mintha kígyó csípné, be is ugrik az ajtóból — igen, igen, már vagy két perce nem hallja a gép­morajt, ezt a kattogó zajt, mely mindennél értelmesebben mutatja a vízállásjelentést. Mindamellett még nem szól a vezető, csak néz, néz, tekintete beleakaszkodik a pénztáros­nőébe, az lassú kortyokban nyeli a vizet, s vele valami pasztillát s kezével türelmet ké­rőén int — rögtön, rögtön, csak egy kis hő­hullám __ Legalábbis reméli, hogy kicsi, m inden erejével azért küzd, hogy ne legyen nagy, szinte erőt merít a főnök komor arcá­ból, hogy magához térjen. — Jobban vagyok, jobban vagyok — haj­togatja magában, s párás poharát figyelve nagyokat lélegzik. Valahol távol mentőautó szirénája sikolt, a vezető arca megvonaglik, nem akarja hal­lani, nem akarja hallani, de aztán zene fü­leinek, már nem a mentő szirénája ringatja, a pénztárgép ha akadozva is, de dobálja a blokkot, a kövér nő reszkető kezét újra és újra cdaerőlteti a forgatókarhoz. Megkönnyebbülten futtatja tekintetét az órara ... Na, most aztán igazán percek múl- v„ itt lesz Kati, amikor a hirtelen ismét csak csöndbe sült pénztárgép mellől — szorongó, izgatott felkiáltások moraja hatol el hozzá. ]intha áramütés érné, perdül meg, szin­te úgy száll a kasszához, paskolja a karjára borult meszes arcot, rázza, rázza a magát elengedő testet, könyörögve makogja: — Mária, Mária! — Már ordít: — Máriaaa! Nem ad hangot a szétnyílt ajak, nem mu­tat érdeklődést a zavaros víz tavábán me­redő szempár sem, a néma csendet csupán a már beköszöntő Kati friss szopránja töri meg: — Szia góré, szia lányok, na, kimulattátok magatokat? m A cryptobothriák titka Nagy S. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom