Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-06 / 54. szám
PEST MEGYEI k/Cúiap 1969. MÁRCIUS 6., CSÜTÖRTÖK TÖRTETŐK Illés Endre színmüve a Madách Kamarában NEHÉZ LENNE MEGHATÁROZNI, hogy a magyar színpadi szatíraírás hol vesztette el azt a lépést, vagy azokat a lépéseket, amelyek az igazi kifutáshoz szükségesek lettek volna. Mert így, a szatírának az a típusa, amely Illés Endre színműve is, magányosan áll a színpadi irodalomban. Magányosságát főként, azt hiszem, az a nyelvi-stiláris és szerkezeti igényesség teszi, amivel Illés Endre minden művét felépíti — s talán ez az igényesség hiányzik még a legsikerültebb színpadi-szatirikus alkotásainkból is — tisztelet a kivételnek. Mielőtt a Törtetők konkrét ismertetésére térnék, engedtessék meg Illés Endre színmű-építkezési eszköztárából csupán egyetlen vonást elemeznem. Nevezetesen a csattanókat, s ha durvábban akarnánk megfogalmazni, a poénoknak a mesteri kezelését ... Illés soha nem a pillanatnak hegyezi a poént, nem a nézőre kacsint, nála a párbeszédeknek nem végpontja a poén, mint a kommerszvígjá- ték-írók műhelyében, az ő módszere mindig az úgynevezett „visszavetítés”. Hősei nem maguk hegyezik ki a csattanót, hanem mindig egymáshoz való viszonyukból és a szereplők képviselte bonyolult társadalmi viszonylatrendszer által lepleződik le bizonyos gondolatok, szavak, mozgásformák üressége, képtelensége. A képtelenség tehát már régen elhangzott, amikor nyilvánvalóvá válik a képtelenség. Ennek a technikának az a következménye, hogy Illés Endre soha nem fakaszt harsány nevetést, de a nevetésnek vagy inkább a mosolynak egy kegyetlenebb, mert a lélek mélyét érintő formáját indukálja. Módszere tehát — a magvasabb cél érdekében — a késleltetés. Késleltetés abban a formában is, hogy jóval a színház elhagyása után jövünk rá, mit is láttunk tulajdonképpen. A TÖRTETŐK CSELEKMÉNYE három figura körül bonyolódik. A két törtető — Csemiczky és Beniczky — és a Vezérigazgató a szatíra egymás ellen küzdő pólusai. Csemiczky és Beniczky a véletlen folytán lesznek cégvezetőkké, a Vezérigazgató nem emlékszik pontosan rá, hogy kettőjük közül melyiket „ajánlotta figyelmébe” a Tröszt Elnöke. A biztonság kedvéért a Vezérigazgató — milyen finoman ábrázolja Illés, hogy ebben a pénzvilágban mindenki, a Vezérigazgató is eszköz egy láthatatlan, de annál erősebb hatalom kezében! — mindkettőjüket előlépteti. S a szatíra mestervágása, hogy olyan elevenséggel, friss erővel visz bennünket a végkifejlet felé, hogy eszünkbe sem jut azon gondolkodni: mi lesz tulajdonképpen a végkifejlet. Pedig ez nem kétséges: A Nagy Elnök nem Csemiczkyt és nem Be- niczkyt, hanem természetesen egy harmadik fiatalembert ajánlott a feledékeny Vezér- igazgató szíves figyelmébe. Míg azonban a félreértés — a függöny lehullta előtt — tisztázódna, Illés Endre a törtetés természet- és lélekrajzát, valamint gyakorlatát egész fényes és sötét pompájában felvonultatja a színpadon. A telefonok lehallgatását, a besú- gást, a zsarolást, a megtévesztést, a szerelem pénzre váltásának szépművészetét, a lopást, a csalást, a barátok elárulását és a csókot az ellenség homlokára — se díszes palettán az egyszerű hazugság csak ügyetlen gyermeki csínytevésnek tűnik. TELJES KÖRKÉPÉT KAPJUK a törtetés természetrajzának, mondhatnánk azt is, hogy az emberben megbújó törtető teljes anatómiai ábráját —, mindezt mégsem naturális síkon. Illés Endre elegáns ívben kerüli a naturalizmust — példaként (bizonyára tudatosan) az orosz szatírairodalom valóságigényét és a francia vígjátékirodalom könnyedségét vallva magáénak. így fogalmazódik színműve, a sokféle szálat egyesítve és csomóba kötve, speciálisan magyar alkotássá — és bár az első bemutató időpontja 1941 (!) — sajnos, nagyon aktuálissá. Az aktualitás és bizonyos fajta „időtlenség” egyidejű ér- zékletessége lehetett Lengyel György rendező célja is, Ajtay Andorban, ebben a kitűnő idős színészben író és rendező egyenrangú alkotótársra találtak. Ajtay tökéletes ívben építi szerepét; hangsúlyozva, hogy a Vezérigazgató része, kiszolgálója és végrehajtója ennek a gépezetnek, amely tulajdonképpen a törtetést szüli, de éppen mert tudatos segítője a törtetésnek, bizonyos bölcs átlátással is rendelkezvén, saját maga ellen is dolgozva, törekszik az igazságra — amelyet, természetesen, nem érhet el. Nagyság és törpeség egyesül alakításában. Sajnálatos azonban, hogy a két törtetőt kitűnően alakító Huszti Péter és Balázsovits Lajos mellett a Vezérigazgató lányának szerepét játszó Átméri Eixi kétségbeejtőn hamis hangjai megbontják a játék egyensúlyát. Almási Éva alakítása a közhelyek orgiája; író és rendező ellen dolgozik, mert nem mond mást, csak mindazt, amit a harmincasnegyvenes évek elkényeztetett úrileánykáiról amúgy is tudunk. Pedig Illés Endre és a rendező célja nem ez volt. Örömünket azonban ez sem tudja elrontani — olyan kitűnő epizódalakítások kárpótolnak e kevéske ürömért, mint Nagy Anna telefonoskisasszonya és Horváth Ferenc tanulmányba illő mérnöke. ■ Nádas Péter ,Repíilőzsüri“ Vácott „Rendhagyó“ látogatás Szerda délelőtt „rendhagyó” módon indult útjára a megyei „repülőzsüri”. Ez alkalommal nem művelődési intézményt, hanem a váci nyomdát „látogatta meg”. Az ok: a’ nyomda az elmúlt néhány esztendő alatt közel hatvan népművelési kiad ványt készített, vagyis a nyomda jó és gyors munkája jelentős segítséget nyújtott a népművelők munkájához is. A zsűri elnöki tisztét ez alkalommal Vörös Géza, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának főelőadója töltötte be: Tagjai: Borbély Tibor, a művelődés- ügyi osztály helyettes vezetője és Ladányi István, a Pest megyei Népművelési Tanácsadó vezetője. A zsűri — Urbán Gyulával, a váci nyomda igazgatójával egyetértésben — öt dolgozót jutalmazott meg. Lórincz János, műszaki vezető ötszáz, Bénik Gyula szedő, Kovács Sándor tördelő három-háromszáz, Szabados József gépmester és Struve Lajos gépmester kétszáz-kétszáz forint jutalmat kapott. p. p. Méretes női és téríiszabóságunkban ö N divatlapból választja ki, M I a legújabb divat szerint készítjük el RUHÁIT műbőr, műszálcs vagy gyapjúanyagokból. SZOLÍD ARAK, IGÉNYES MUNKA. VÁC: Széchenyi u. 24. (egyenruha-szabóság is) Széchenyi u. 31. (férfiszabóság) Dózsa György u. 31. Haraszti Ernő u. 3. NAGYMAROS: Kossuth tér 7. (női szabóság) SZOB: Vörös Hadsereg u. Duna Környéke Ruházati Szövetkezet — Két premier. Az ország legnépesebb társulatával rendelkező Déryné Színház e hónapban két premiert tart: bemutatják Kosztolányi dramatizált művét, az „Édes Annát”, s színpadra állítanak egy ugyancsak dramatizált Mikszáth-művet, „Az eladó birtok”-ot. ADATIK TUDTÁRA.. Paphegyi legenda — Eridj, fiam, szólj Kantsur tiszteletes úrnak, hogy jönnek az osztrák katonák, és meneküljön! Fut a kölyök, szól a tiszteletesnek : — Meneküljön, atyám, keresik a császáriak! A tiszteletes maradt. Budára vitték a törvényházba. — Tudja, hogy az, amit a templomban találtunk, rabolt pénz. Honnan szerezte? — Miller bíró faggatta a református lelkészt. A szokolyai „partizánok” vették el a szabadságharc idején a császári katonák pénzét. Az osztrákok győzelmei után kitudódott a dolog... — Kitől kapta a pénzt? — Krisztus is szenvedett másokért — ezt én is vállalom. De Júdás soha nem leszek! ítélet: főbelövés Árkai Kantsur András az elsők között halt meg Budán a szabadságharc áldozataként. Szokolya történelmi emlékei között a legelőkelőbb helyen áll... — Szokol, szláv állatnév, sólymoc jelent. A sólyom is jelkép; hős, vadász, ügyesség — ez a másik jelentése. — Szabó Sándor, a község református lelkésze mesél, ébreszti a történelmet. — Persze, vannak más történelemkutatók is, akik szerint: Szokolya neve a szokni ige származéka. Van egy szólás is errefelé, ami szintén ezt bizonyítja: Szokolya — szokj oda. A papírok szerint ősi magyar település. Érdekes, hogy idáig nem jutottak el sem a németek, sem a szlávok, pedig a környéken rengeteg van. A falu magyarságát bizonyítják az élő és kihalt nevek is: Bögér, Csűr ja, Lós, Serfőző, Lakati — Francai, Gyürki, Sáros. A kocsmában: — Ember! Maga ezt mind elhitte? Ebben a községben csak kétszáz éve van élet! Mutattak valami tárgyi bizonyítékot is? — Az ezerötszázas években adományoztak egy kelyhet. Azt láttam... — Mit vár holmi kehelytől! Azt hamisítani is lehetett! Kantsur András története az egyetlen igazság. Semmi más. De azért ott is vannak hibák ... A lelkész mindent elárult, és kinek kell Júdás, aki ráadásul rejtegetett is. Magát jól beugratták! Tanulja meg: a történelmet nem ott kell keresni, ahol a téma van. Minél messzebb. A helybeliek szeretnek nagyzolni. Honfoglalás kori történet — a paphegyi legenda „A papok barlangokban imádkoztak. Fekete csuhájuk néha meg-megakadt a bozótban, talán ezért nem szerettek itt élni. A hegyoldalon szőlőt termeltek. Elvágva a világtól éltek itt meghitt borozgatás közben. A pincéket nem szerették — a barlang volt az igazi lakásuk. Nem. élvezték ezt a környéket, bár sokáig éltek itt, mégsem tudták megszokni. Aztán váratlanul útra keltek. Hova? Senki sem tudja...” Valóban éltek itt papok? A pincemaradványok megvannak. Egy biztos: régen jó szőlőt termesztettek erre. Egyszer aztán a peronoszpora ... Ma novabor terem ... — Sunyó — Kazinczy-díj A Péchy Blanka által 1966- ban alapított Kazinczy-díjat az idén is kiadja a Művelődés- ügyi Minisztérium, s azt mint ismeretes, — minden három évenként középiskolás diákok kapják. Ezúttal is ők a sorosak. A megyei döntőkön legjobban szerepelt hat tanuló verscnyszereplését magnóra rögzítik, s azt küldik meg a Művelődés- ügyi Minisztériumnak. A lehallgatás alkalmával választja ki a bíráló bizottság azt az ötven diákot, aki érdemesnek bizonyult arra, hogy részt vegyen az országos döntőn. Ebben az esztendőben — nem végleges adatok szerint — 12 ezer középiskolás indult a versenyeken, s az idén először vesznek részt a vetélkedésben szakmunkástanulók is. A zsűri április 10-ig dönt arról, hogy kik kerülnek az országos döntőbe, amelyet április 25—27 között rendeznek meg. Műemlékrejtvény (11.) A XVIII. század első felében épült ez a barokk stílusú, centrális elrendezésű Szentkereszt-kripta. A megye egyik járási székhelyén található, amely kulturális csereszerződést kötött a lengyelországi Poznan városával. Hol van a kripta? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykep közlése után küldjék be a szerkesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre Írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az eredeti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-lg kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-1, vasárnapi számunkban közöljük. I.apunk március 4-1 számában [ helyes szöveg: A volt Kálnoky— a Műemlékrejtvény 8. fordulójá- ■ ban sajnálatos elírás történt. A | Be“° kurta ... ŐszFs erenc = íi. Kovács borotválatlanul rohant a kapitányságra. Farkas őrnagy hangjából érezte, hogy nem tréfából hívatja. — Egy-egy, Kovács! Szervusz! En vagyok a nagyobb marha — mondta az őrnagy. — Nem értem, őrnagy elvtárs ... Talán megmagyarázná ... — Mondtam, hogy tegezz! Szervusz! — Szervusz! — Mondd, hogy ütődött... — De őrnagy elvtárs! — Parancsolom. — Értettem. Ütődött. — Igazad van. De lennél szíves megkérdezni, hogy miért? — Éppen azt akartam. — Tudod te, hogy kit fogtunk mi el tegnap? — A szatírt! — Egy frászt! Egy hülyét! Egy pitiánert... — Nem értem... — Amikor te elmentél, én megkönnyebbülten leültem. Hozattam Sípossal néhány üveg sört. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Kiadtam Síposnak, hogy reggel hozza be az eddigi sértetteket, főleg azt az Ildikót. Ügy képzeltem, hogy a szembesítésen a pofa egyből összeomlik, amikor megszólalt ez a Sipos Azt mondta, hogy ez az alak neki gyanús. Ez nem lehet a szatír. Tudod, öregem, én mindig hallgatok ezekre az öreg rókákra. Lehet, hogy ezek nem értenek tudományosan a nyomozáshoz, ha azt mondom nekik, hogy pszichológia, akkor kedves egészségemre kívánják, mert azt hiszik, tüsszentettem. De a szimatuk, az ösztöneik kifejlődnek az évek alatt. Olyanok, mint az az egyszeri pedellus, aki negyven év után már többet tud, mint a tanárok. Űjra felhozattam a pofát. Rámentem. Hát kérlek, hivatalos kórházi zárójelentéssel igazolta, hogy egy hete jött meg a kórházból, ahol súlyos epeműtétet hajtottak rajta végre. Sipos azonnal ellenőrizte. Az alibije megdönthetetlen volt. — De r.üért nem mondta ezt este? — Mert én egy marha vagyok. Tutira mentem és lerohantam. — És mivel magyarázza a történteket? — Hallgasd meg. Itt-tartot- tam neked ... Bevezették Borzákot: — Mesélje el még egyszer a tegnap estét. — Az úgy volt... Szóval egy hete hazajöttem. Otthon a feleségem mellett egy idegen férfit találtam. Nem nagyon bántott. Nem szerettem én azt az asszonyt. Már régen ezt az Icát szerettem. Csakhogy ő hallani sem akart rólam, mert nős vagyok. Mondtam neki, hogy nem szeretem a feleségem, de azt felelte, hogy minden nős ember ezzel a mesével jön. Elköltöztem otthonról. Tegnap este aztán megvártam a gyár előtt. Elmeséltem neki, hogy mi történt. Nem akarta elhinni. Aztán beértünk az erdő közepébe... Nem tudom, mi történt velem ... Lefogtam, és miután mindenütt a sza- tírról beszéltek, azt mondtam, hogy én vagyok a szatír. Előbb csak viccelni akartam, aztán ahogy ellenkezett, beleharapott a kezembe, megvadultam. És ekkor, őrnagy úr kérem, valóban szatír lettem. Büntessenek meg. Megérdem- lem — mondta és sírt. Farkas újra begurult: — Mit bömböl? Tudja mi maga? Egy olcsó, filléres szélhámos. Maga visszaél a szatír tekintélyével. Maga idegen toliakkal ékeskedik. Maga ócska plagizátor... — Kérem, én tudom, hogy az őrnagy úrnak is kellemetlenséget okoztam ... De ha azzal jóvátehetem, én elvállalom a többit is ... — És most szépen tűnjön el... — Tessék mondani, mi lesz velem ?... — Sajnos, semmi. Az Icuká- ja még az éjjel visszavonta a feljelentést. Imponált neki, mert egyszer végre nem sírt, nem ígérgetett, nem könyör- gött, hanem, ha furcsa módon is, de férfiként viselkedett. Icuka szereti magácskát, mert Icukának nincs stílusérzéke és beéri egy olcsó epigonnal... — Na, menjen szépen — tuszkolta ki Kovács Borzákot az ajtón. — Nyugodj meg, kérlek... Kovács kinézett az ablakon. Látta, hogy a tér sarkán ott vár Icuka, gyengéden belekarol a támolygó férfiba, és mint egy gyereket, bátorítóan vezeti ... — őrnagy elvtárs, kérek engedélyt... — lépett be Sipos. — Maga még itt van? — kérdezte Farkas. — Az őrnagy elvtárs is itt van — felelt Sipos. — Egyébként a hadnagy elvtársat keresik telefonon. — Itt Zakariás Ildikó .., Ne haragudjon a hadnagy elvtárs, hogy zavarom — mondta a lány —, de ugye, a történtek után már nem kell az egyetemre mennem?
