Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-05 / 53. szám

8 FEST MFC VH K^Cirtap 1969. MÁRCIUS 5., SZERDA Eltemették Naményi Gézát Kedden a Farkasréti temető­ben nagy részvéttel kísérték utolsó útjára Naményi Gézát, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának vezetőjét. A koszorúkkal borított ravatal­nál lerótta kegyeletét Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Ajtai Miklós, a Politikai Bizottság póttagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, továbbá a kormány és az MSZMP Köz­ponti Bizottságának több tagja, a gyászolók soraiban ott vol­tak a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége elnökségé­nek tagjai, a magyar újságíró­társadalom képviselői, a köz­élet számos ismert személyisé­ge. Dr. Gál Tivadar, a Minisz­tertanács titkárságának vezető­je búcsúbeszédében hangsú­lyozta: Naményi Géza töretlen hittel és akarattal, fáradhatat­lanul dolgozott az ügyért, amelynek ifjú korában elköte­lezte magát, a magyar szocia­lista sajtó felvirágoztatásáért. Az Országház pártbizottsága nevében Kerekes Sándor, a pártbizottság titkára vett bú­csút az elhúnyttól. Méltatta életútját, „a párt iránti oda­adását, harcát a sajtó megúj­hodásáért”. A sírnál a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége nevé­ben Timmer József, a Népsza­va főszerkesztője mondott bú­csúszavakat. Mint mondotta, Naményi Gézát a magyar új­ságírótársadalom büszkén so­rolja a kiemelkedő egyéniségei közé. A magyar újságírók megőrzik példáját és emlékét, mint olyan emberét, aki újság­íróként tollal, közéleti férfiú­ként, példás szorgalommal, bátor helytállással szolgálta a szocialista társadalmat. A Tájékoztatási Hivatal munkatársai, a barátok, tiszte­lők és a család nevében Teszár József búcsúzott a nagy felké­szültségű és mindig segíteni kész vezetőtől. A gyászünnepség az Inter­na cionálé hangjaival ért véget. A hó derékig ér A.i smber naponta hallja abírt: országszerte adják át az elkészült új lakásokat. Távfűtéssel. Melegvízzel. Beépített szek­rényekkel és központi televízióantennával. — Az út a vízért mennyi? — Hatszáz méter. — Az autóbuszmegállóhoz? — Másfél kilométer. Veres Lajos nem szeret gya­logolni; egy nap kétszer megy a kúthoz és kétszer teszi meg az utat a távolsági autóbusz megállójához. Most nem esik a hó. Csak sár van. Igaz, ne­héz kihúzni a cipőtalpat a mély latyakból, a víz-itatott nehéz föld mélyen benyomó­dik, ha rálépnek. Ritkán lép­nek rá... — Rossz egyedül? — kérde­zem a feleségétől. — Iszonyú. — Hány éve élnek itt? — Tizenöt. Mint a börtön­ben, olyan minálunk. — Szabad, nem? — A szabadságot megúnja az ember, ha nincs akivel meg­§ 13 nap rendeleteüi A munkaügyi miniszter és az egészségügyi miniszter 4/1969. (II. 23.) Mü. M.—Eü. M. sz. alatt együttes rendeletet adott ki a vaik, és csökkent- látók telefonkezelői foglalkoz­tatásáról. A rendelet többek között kimondja, hogy ha a rendeletben felsorolt telefon- kezelői munkaikor betöltésé­re nincs a vállalatnál vak, vagy csökkentlátó dolgozó, akkor a tanácstól kell kérni ilyen dolgozó közvetítését. 10/1969. (II. 27.) kormány­rendelet a gazdálkodó szer­vek egymás közötti viszo­nyában a késedelmi kamat mértékét határozta meg. A rendelet végrehajtásaként a pénzügyminiszter 7/1969. (II. 27.) PM számú rendeletet tett közzé. (Megjelent a Magyar Közlöny 16. számában.) A kormány 11/1969. (II. 27.) számú rendeletének végre­hajtásaként megjelent a köz­lekedés- és postaügyi mi­niszternek 2/1969. (II. 27.) KPM számú rendelete, amely­ben szabályozza a gépjármű­vezető-képzés és vizsgáztatás új rendjét. A rendelet július 1. napján lép hatályba. Az állami tulajdonban álló ingatlanok kezeléséről meg­jelent 9/1969. (II. 9.) Korm. rendelet teljes szövegét közli a Pénzügyi Közlöny február 26-i száma. Ebben megtalál­ják mindazok, akiket érde­kel, hogy állami ingatlant bérbeadni, a kezelő haszná­lati jogát átengedni, állami ingatlant elidegeníteni vagy megterhelni milyen feltételek mellett lehet. Kormányhatározat jelent meg a jogszabályok, vala­mint az ügyintézés egysze­rűsítése és továbbfejleszté­séről a Tanácsok Közlönye március 1. számában. A ha­tározat jogrendszerünk to­vábbfejlesztésének elvi és közvetlen, valamint az át­fogó jogi rendezés távlati feladatait határózza meg. A vállalatok pénzügyi szak­embereit bizonyára érdekli az a Mü. M.—SZOT—PM ál­lásfoglalás, amely a részese­dési alap felosztásával és fel- használásával, átlagkereset kiszámításával kapcsolatos kérdésekben nyújt eligazí­tásit. Az állásfoglalás rende­zi, hogy az évközben távolle­vők mennyiben jogosultak év végi rendezésre. (Tanácsok Közlönye 10. szám.) SZERKESSZEN VELÜNK Monor-Ecser-GödöHú „Kedves postássereg, van egy javaslatom: Mikor találkozunk fent a magaslaton? Magaslat a Strázsa, azt hiszem tudjátok, Aminek a levét boldogan isszátok...” Magócái Lajos monori népköltő versét Baky László küldte be szerkesztőségünkbe, hogy ha időnk engedi, mi is vegyünk részt a monori postás-összejövetelen, melyre a költő Strázsa-hegyi pincéjében kerül sor e hónapban. Mint írja: e találkozó már hagyomány. Ha értesítést ka­punk a találkozó pontos időpontjáról, úgy munkatársunk, Komáromi Magda ott lesz a „pincésrandevún”. Az ecseri Törekvő Mezőgazdasági Tsz életével kapcso­latos karikatúrákat szeretne beküldeni közlés végett szer­kesztőségünkbe Ecserről Leleszi Istvánná és dr. Járossy István. Az ötlet tetszik, „lássuk a medvét”, azaz hogy a karikatúrákat. Feltételünk: a rajzok tussal készüljenek. „A héten hallottuk” rovat indítását kéri Győri Dezső Gödöllőről. A szájról szájra rebbenő hírekre adandó vá­laszok kerülhetnének e rovatba, nem riadva meg a „ké­nyes kérdésektől” sem. Az ötlet tetszik, de időt kérünk, hogy megfelelő helyet biztosíthassunk számára lapunkban. Baky László, Győri Dezső, valamint az ecseri kettős az ezerforintos sorsolásra jogot szerzett. Várjuk kedves olvasóink további leveleit. ossza; csak a szürke dimbes- dombos hegygerinc. — Van férje meg két gye­reke. — A férjem dolgozik. A gye­rekeim iskolába járnak. Azért más emberek között élni... Veres Lajosné. Idegsorvadá- sos és műtött a tüdeje. Min­denkitől fél Keze nagyokat rándul, szája szélén siklik az ideg. Sokszor megmerevedik. Nem érez semmit. Ha az ideg­csillapító feloldja merevségét — már igen. Azt érzi: agyon­verték. Járni nem tud, csak csoszogni. Vékony, 34 éves. — Hányadikos vagy? — Elsős. Egyszer megbuk­tam. — Hová jársz? — Gyógypedagógiára. — fe­lel az apja. — Nem bírta a rendes anyagot. Itt nem is le­het. — És te? — Harmadikos. — Hányas rendű? — Közepes. De nem járok „gyépébe!” Két gyerek. A nagyobbik fiú, a kisebbik lány. Havas hajnalokon nyakába veszi őket apjuk, úgy mennek az ország- útig. A hó derékig ér. ök még szeretik a derékig érő havat. A férjnek dolgoznia kell. A feleséghez ide vettek egy nőt, akit cserébe a gondoskodásért eltartanak, öten vannak a házban. Veres Lajos a váci Izzóban dolgozik két műszak­ban. Fizetése: ezerötszáz fo­rint. Áprilistól kollégium Diákélet Nagy eseményre készülnek a gödöllői egyetemisták: ápri­lisban a diákotthont kollégium­má avatják. — Hogy az április 10—15 közötti nagy avatóünnepség so­rozaton mi lesz, azt még nem tudjuk pontosan. De az egye­temi életet már most ahol csak lehet színesítjük. A nemzetkö­zi nőnapon divatbemutatót rendezünk. Dzsesszörténeti so­rozatunkra már rengetegen je­lentkeztek. A filmklub, ahol a régi hírességeket és az ar­chív filmeket mutatjuk be, rö­videsen megkezdi munkáját. Szakmai klubunkról elég ha csak annyit mondok, hogy Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is meglátogatta... — Márton Jó­zsef, az egyetem szervező tit­kára lelkesen mesélt a diák­életről. A tudományos diákkör mun­kája sem lebecsülendő. A hall­gatók négy százaléka, vesz részt a munkában. Az agrár- szekció most a mosonmagyaró­vári konferenciára készül. Kép: az ebédlőből. Cipőinket bebugyolálja a sár. Felettünk csillék járnak, a DCM és a Sejce között. Éjjel nappal reng a kötélpálya a jövő-menő súly alatt. Felső-Spinyéren laknak Ve­resék. A kötélpályát onnan már eltakarják a fák. Gyalo­goltunk a présházak mellett, a mélyen barázdált utakon. Az egyik kanyarban három ku­tya ugatott egyszerre, szőrük csomókban tapadt vézna tes­tükre. Az ember mögötte állt, s gyanakodva nézett. A ház: egy szoba konyha. Döngölt földű vályogkalyiba. A vetetlen, korhadó faágy mögött meggyötört arcú Krisz­tus. Szemközt falinaptár. Ci- linderes, fehér fogsorú fiatal­ember mosolyog a dátumok mögül. Asztal nincs. Egy szék, egy éjjeliszekrény. Villany sincs. Két petróleumlámpa. Az ablaküvegek betörve, újságpa­pírral kifoltozva. A konyhá­ban piszkos heverő, kilyukadt pokróccal. Piros heverő. Bordó pokróc. A falak feketék. A sparherd fehérre zománcozott. Tányér nincs. Fazékból esznek. Egy kanállal. A tető lyukas. Kijavítani nem akarják. Ügy válik: „Innen el kell költözni, itt csak megdögölni lehet.” Az asszony özvegy édesanyja két éve, hogy meghalt. Rá pár hónapra a nővére is. Háztulaj­donosok lettek. A tanács tö­rölte őket a lakásigénylők so­rából . 1968. november kilencedi­kén, míg a férj dolgozott, a gyerekek iskolában voltak és a feleséget az orvoshoz vitte az itt élő asszony, a házba betör­tek. Elvitték a lepedőket, a dunyhahuzatot, egy öltönyt... A matracra most összevarrt ruhákat terítenek, az ágyne­műn nincs huzat. A betörők az ablakon másztak be. Az újság­papír beszakadt. (tamás) NŐNAP Befejezéshez közelednek a nemzetközi nőnap előkészüle­tei. Március 8-át az idén a Tanácsköztársaság félévszáza­dos jubileuma jegyében ün­nepük meg szerte az ország­ban. A városokban és falvak­ban, az üzemekben, termelő- szövetkezetekben, hivatalok­ban és intézményekben ünne­pi összejöveteleken emlékez­nek meg egyebek között azok­ról az intézkedésekről, ame­lyek a Tanácsköztársaság nap­jaiban születtek a nők életé­nek, munkakörülményeinek javítására. Lapzártakor érkezett A 21-ES ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT nagykőrösi építésveze­tőségének kollektívája december vége helyett június 15-re vál­lalta a Nagykőrösi Konzervgyár savanyúságüzemének felépí­tését. A féléves határidő-előrehozás mintegy negyvenmillió fo­rintos konzervgyári többlettermelést tesz lehetővé. MEGKEZDTÉK az ország legnagyobb alumíniumöntödéjé­nek építését a Heves megyei Apc községben. A MÁSODIK házgyári elemek szállítására alkalmas spe­ciális vasúti szerelvény elkészült a szombathelyi MÁV jármű­javítóban. Csak szikrára robban Gyutacs a szén között „Könnyen végzetessé válható baleset történt hétfőn, késő délután Gyomron. A 14 éves Halmágyi Tibor házuk kamrá­jából szenet vitt egy vödörben lakásukba, s a széndarabok között egy — a bányarobban­tásoknál használatos — gyuta­csot talált. A fiú ütögetn* kezdte a gyutacsot, amely hir­telen felrobbant. Halmágyi Tibor súlyos, de nem életve­szélyes sérülést szenvedett. A rendőrségi jelentés szerint a veszélyes szerszámot magá­ban rejtő szenet szombaton a helyi TÜZEP-nél vásárolták. A vizsgálat tart.” (Pest megyei Hírlap, 1969. febr, 4-i számából.) Halmágyi Tibor azóta ki­került a kórházból. Arcán alig látható hegek emlékeztetnek a szilánkokra. Bal keze fel van kötve, négy ujj van rajta. A bal kezében tartotta a bánya­gyutacsot. A rendőrségi vizsgá­lat a baleset környékén ütő­szerszámot nem talált, a kony­haasztalon egy négy voltos laposelem feküdt, ez azonban túl messze volt ahhoz, hogy a gyutacs robbanását kiváltsa. A bányagyutacs a feltéte­lezés szerint a kéz melegé­től robbant, és tette rok- konttá a 14 éves gyömrői fiút. Az Imre utca 5-ben nehezen nyugodtak meg a kedélyek. Sokáig volt csend a házban, aggódtak. Most már nincs miért, mert csak tények van­nak, a vizsgálati jelentés és a hiányzó mutatóujj. — Fájt? — A csillogó valamit felvet­tem. És a csillogó valami a konyhában, a kezemben fel­robbant. Az ijedtség fájt leg­inkább. Édesapja Halmágyi Roland: pedagógus. A tápiósülyi isko­lában rajzot tanít. Szikár, sokat bíró embernek nézem. — Az én fiammal már meg- | történt..., de másokkal, má­sokkal mi lesz? A TÜZÉP-nél j szemrebbenés nélkül mondták: I „Igen. az ajkai szénben szo­kott lenni...” Szokott len­ni'? És a kéz melegétől robbanni szokott?! Molnár Béla fuvaros talált I már egyet. Betette lakása vit- j rinjébe. Az eset után gyorsan j kidobta. — A fiú egy életre nyomorék marad, azt mondják pereljem ! kézbesítőkAé'í be a bányát. Akkor mi van? I Viszaragasztják az ujját? Tá- | piósülyön az egyik nyolcadik l osztályban most télen a kály­hában robbant fel egy ilyen gyutacs, képzelheti az ijedt­séget! A gyerekek jó ideig nem mertek a kályha közelébe ülni. Azt mondják: „A gyutacs ütésre nem, csak szikrára rob­ban.” Halmágyi Tibor még gyufát sem gyújtott a közel­ben. A 15 mázsa szenet február elsején hozták. A baleset után figyelmeztették őket: Lehet, hogy még lesz gyu­tacs, vigyázzanak! Pedig a figyelmeztetést má­sok címére kell sürgősen el­juttatni. T. E. Kivégezték a kétszeres gyermekgyilkost Mint ahogy azt annak idején a sajtó közölte, a többszörösen büntetett előéletű Bodgál Zol­tán 1968 nyarán megfojtotta Blázsik István 12 éves kisfiút, ősszel pedig Nagy József 12 éves tanulót. Ezért a Fővárosi Bíróság halálra ítélte Bodgál Zoltánt. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helyben hagyta. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa az elítélt kegyelmi kérel­mét elutasította. Az ítéletet kedden végrehajtották. PEST MEGYEI HÍRLAP a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: SUHA ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőség: Budapest, vili., Somogyi Béla u. 6. II. em. Kiadóhivatal: Budapest, VHI., Blaha Lujza tér 3. Egész nap hívható központi telefon: 343-100. 143-230. Gépíró szoba 10 órától 18 óráig 140-449, 18 órától 2i óráig 140-447. Titkárság: 131-248. Egyéb számok: 141-462. 141-258. Előállítja: Szikra Lapnyomda, Budapest. INDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet­hető bármely postahivatalnál, a posta hírlapüzle­teiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bn., V., József nádor tér 1- sz.). Előfizetési díj 20 forint. 1 hónapra MUNKAERŐ­ammaammax. .úímm óáiM FELVÉTEL AZ OTÉPfTÖGÉPJAVITÖ ÉS GYÁRTÓ VALLALAT CEGLÉD XIV., KÜLSŐ KAT AI U. 35/a • LAKATOS • HEGESZTŐ • ESZTERGÁLYOS • MARÓS • SZAKMUNKÁSOKAT ÉS • SEGÉDMUNKÁSOK/1' • KERES FELVE R* £4 órás hét MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD

Next

/
Oldalképek
Tartalom