Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

1969. MÁRCIUS 30., VASÁRNAP PEST MFA. r<LM{t4am «I Táicentru irtok \ AZ ÉLET KATONÁI gazdászok találkoztak egymás­sal. BENEDEK JANOS: — Nem sokkal ezt követően érdekes kezdeményezés szüle­tett: tájegységenként találkoz­tak a járás vezetői a falvak­ban dolgozó értelmiségiekkel. Túrán például Hévízgyörk, Galgahévíz, Zsámbok és Túra orvosai, tanácselnökei, peda­gógusai és párttitkárai vettek részt a megbeszélésen. Kendő­zetlen véleményt mondtak sa­ját falujukról, az ott élő em­berek életmódjáról, ötletekkel, javaslatokkal segítve a tovább­lépést. Senki nem mondott fellengzős, nagy szavakat, csak példákat soroltak, ténye­ket és ötleteket adtak egy­másnak, hogy könnyebb legyen további munkájuk, még ered­ményesebben dolgozhassanak a Galga völgyében élő embe­rek gondolkodásmódjának for­málásáért. JARJAPKA JÓZSEF: — Mindez, ami eddig el­hangzott, bizonyítja: a táj­centrum gondolata nem vala­mi új találmány a mi vidé­künkön, inkább csak összefog­lalása, rendszerezése kíván lenni mindannak, ami már eddig történt. BENEDEK JANOS: — Amikor a tájegységek ki­alakításáról beszélünk, nem­csak az foglalkoztat bennün­ket: milyen kulturális hagyo­mányokkal rendelkező tájegy­ségek találhatók járásunkban, hanem az is, hogy milyen po­litikai, gazdasági és közgazda- sági perspektívák állnak a tájegységek előtt. E két té­nyező összhangja adja törek­véseink lényegét. Példát is mondhatok már ezzel kapcso­latban. Galgamácsa, mint ar­ról szó volt már, egyik táj­egysége járásunknak. Április közepétől ez a falu közigazga­tásilag is központja lesz en­nek a tájegységnek: Galga­mácsa székhellyel közös taná­csú községgé alakul Galga- györk, Váckisújfalu és Váceg- res. SARA FERENC: — Ami Galgamácsát, mint kulturális, központot illeti: a négy község közül a legkor­szerűbb művelődési háza, füg­getlenített igazgatója van. A másik három községben csak tiszteletdíjas művelődésiház­i Hétről hétre, hónapról hónapra ezen a he- i lyen ugyanazt a címet látta, olvashatta la- i punk barátja: Az élet katonái. Hétről hétre, ; hónapról hónapra egy-egy életutat ígyekez- j tünk fölvázolni, bemutatni apró, kiragadott ; mozaikkockák segítségével. Egy életutat, \ mely minden esetben nemcsak egyetlen ember i életútja volt, hanem — lényegében és valójá- I ban — tipikus életút, ezrek és tízezrek i sorsa, múltja és jelene, s melyben ott sűrű- j södött régebbi és közelebbi történelmünk : minden jelentős állomása. Akikről írtunk — i s fölsorolni is aligha lehetne, mert munkás, i paraszt, szövetkezeti elnök, gyárigazgató, ; pártmunkás, tanár, mindenféle foglalkozású, i hivatású ember volt közöttük —, a Iegtöbb- : szőr szabódtak: miért éppen róluk essék ; szó? Van ebben igazság, hiszen — szeren- i cséré, de nem véletlenül — napjaink százá- ; val, ezrével kínálják a megírásra, meg- i örökítésre érdemes emberi sorsokat, törté- i neteket, százával, ezrével formálják az élet katonáit, azokat az embereket, akik soha nem fáradnak bele a közösség szolgálatába. Ahogy magunk között mondogattuk a szer­kesztőségben: regénybe kívánkozó sorsok tárultak az olvasó elé. Regénybe kívánkozó sorsok, ám maga az élet írta ezeket a törté­neteket, hol vidám színekkel, hol mély ro­vásokkal, ahogyan egyéni és közös sorsfordu­lók ezt magukkal hozták. Az újság örök sorsa: semmi nem állandó benne. Ezért, hogy most búcsút mondunk a sok héten, hónapon át megszokott rovatnak. A búcsú azonban csak egy megszokott rovatnak szól, s nem azoknak, akik áldozatkészen, kötelességük­nél jóval többet adva segítenek közös cél­jaink elérésében. Tőlük nem vesz búcsút a lap, hanem ahogy eddig, ezentúl is szép kötelességünknek tartjuk sorsuk, életük megmutatását, csak éppen más cím alatt, Ügy hisszük, ahogy eddig, a jövőben sem leszünk szűkében a témának, életünk az élet katonáinak seregét napról napra új harcosok­kal gyarapítja... Fel, töltsétek! lesújtó tekintetet vetnek az illetőre, aki ilyen szégyent hoz a kompániára, majd bo- csánatkérően pillantgatnak a vendégre. Mit gondolhat ró­luk, amiért barátjukon így megérződik az a kevés sör? És gyanakodva figyelik a színpad előtt álló kiskato- nákat, vajon mit szólnak ezek a mai ifjak kedves, régi dalaikhoz. De azok őszintén bízta tják őket: — Nagyon tetszik! Ezután ilyeneket is énekelhetünk! Nemrég kerültek össze, ők, és a katonák. Ugyanis egy férfikar, mely soha nem éri el a huszas létszámot, nem férfikar. De több jelentke­zőt nem sikerült toborozniuk három éve, amikor megalakult a váci Füredi Mihály férfi­kórus, mely nevét az egy­kori váci kovácslegényről, a későbbi „népdalok hősé”-ről, népszínművek híres fősze­replőjéről vette fel, halálának közelgő százéves évfordulója alkalmából. Nemrég kerültek össze. Ugyanis a kórus itt is, ott is rengeteg helyen szerepel, igény van fellépésükre, a város ér­deke kívánta meg, hogy nö­veljék létszámát. „Feltöltöt- ték” tehát kiskatonákkal, akik most is több kilométert tet­tek meg gyalog az esőben, hogy részt vegyenek a pró­bán. Lehet, hogy irigyelték azt a társukat, akit hamis hangja, botfüle miatt első alkalommal kiszuperált a kó­rusvezető, tekintve, hogy nem a középkorban élünk, ahol az egyházi énekkarokban egy szerzetes mindig fals hangon énekelt, hogy a földi létre, a tökéletlenségre figyelmeztesse a hallgatóságot? Most már nem biztos, hogy irigylik. De már fel is állt a kórus, rendes tagok, meg katonák. A kottaolvasás egyik résznek sem fő erőssége: többnyire előjátszás, hallás után tanul­ják be a dallamot, a szóla­mokat. S tétova kezdet, zök­kenőkkel teli gyakorlatok után megtisztulnak a han­gok, a melódia, a harmó­nia Orosz népdalt énekeld nek, melyre forradalmárok szereztek új szöveget. Tizen- kilences magyar népdalt, orosz tovarisok kérges kéz­szorításáról, a világkommumizT mus eljövendő győzelméről, Azután Verdit. Egy kéz nyúl ki, hátra a kó­rusból, megemel egy üveg sört. Öreg tenyér téved egy kiskatona vállára. A kéz gazdája az előbb arc­ról mesélt, régen milyen sok dalkör, munkáskórus volt itt a környéken. S arról, hogy a mostani híres, színvonalas kórusok, — mint a váci Vox Humana, és a városbeli KISZ női kórus — száma is, híre is egyre növekszik. De hát azokban már elengedhetetlen feltétel a komoly zenei elő­képzettség: tagjaik többnyire mai vagy egykori zeneisko­lások. Közben a kifejezett munkáskórusok, dalárdák, férfikarok száma csökkenőben. Utánpótlási gondokkal küz­denek nemcsak itt, nemcsak ők, de a biatorbágyi, nagy­kőrösi, felsőgödi, dunakeszi munkáskórusok is. A nagyma­rosi is, ahol egy kedves, öreg, zeneileg autodidakta, a kot­tát alig olvasó szijjártó mes­ter a — karmester. Mit lehetne tenni érdekük­ben? A mesterséges feltöltés, fenntartás, hosszú távra nem megoldás. De eltemetni is korai lenne ezeket a dalos köröket, még gondolatban is: hiszen az énekszó egyidős az emberiséggel — s nem való­színű, hogy évszázadokra letáborozzon a televízió előtt. Egy irodalmi idézettel — képletesen — élve, lehet, hogy az emberek megint „ma­guk fogják csinálni maguk­nak a rádiót, televíziót”.... Mindenesetre addig is, amíg az élet úgyis eldönti e kóru­sok sorsát, jó volna létüket felsőbb népművelési szervek részéről több kis kórusfesz­tivállal, dalostalálkozóval tá­mogatni. Ilyeneket mostaná­ban ugyanis alig szerveznek. Mi pedig kívánjuk nekik, hogy még sokáig énekeljék a dalt, mely lehet ugyan, hogy zeneileg nem eléggé repre­zentatív, de egykori kedves fiatalok örömét, életérzését fejezi ki, s tiszta szívvel da­lolják: Fel, töltsétek fiúk, igyunk / A honleányokért / A szívnek üdvéért, / Amíg az egyik úgy gyötör, / A másik üdvöt ád ... Padányi Anna „szentségtörő” módon nyúl elméleti kérdésekhez. Nem a korábban kötelező „liturgia”, hanem saját fölfogása szabja meg vizsgálódása irányait, mint könyve egyik helyén maga írja: „Miután jobban megértettem a marxista-leni­nista politikát, a filozófiáért is lelkesedni kezdtem, mert megértettem Marx, Lenin és Gramsci nagy horderejű té­telét: hogy a filozófia alap­vetően politika. Mindaz, amit írtam... a tanulmányok .el­vontsága’ ellenére e nagyon is konkrét kérdések körül fo­rog.” A „liturgia” — megint- csak jobb kifejezés híján kényszerülve erre — például tilalomfát- állított oda, ahol Althusser igen bátran lépke­dett: az ifjú Marx és az érett Marx műveit megkülönböz­tető, nem is keskeny ösvé­nyen. Ugyanakkor: Althusser szembeszállva a politikai di­vatokkal, élesen — s elméle­tileg igen megalapozottan — bírálja azt a humanista inflá­lódást, melyet — nyugati ér­telmiségiek — a marxizmus újraértékeléseként indítottak el, s folytatnak napjainkban is. A kötetben összefogott ta­nulmányok közös jellem­zője — akár „A tőke”, akár a marxizmus és a humanizmus a téma —, hogy szerzőjük minden esetben a sajátosan marxit keresi, azt az elméleti forradalmat — mint könyve címe is jelzi —, amit Marx hozott a filozófiában, s így a politikában is. Jogos-e ez a kutatási irány? Kell-e bizo­nyítani — tudományos fölké­szültséggel és alapossággal —, hogy Marx újat, forradalmat hozott? Nos, éppen a hatva­nas évek bizonyították, hogy Althusser — a jó tudóst jel­lemző — ráérzéssel olyasmi­vel kezdett foglalkozni, ami rövidesen valóban középpont­ba került. Nevezetesen a marxista filozófia ún. partta- lansága, az a biztosan kita­pintható törekvés, hogy Marxból „továbbfejlesztett Hegelt”, magyarán mondva megszelídített forradalmárt, moralizáló humanistát for­máljanak. Althusser vállalkozásának igazi jelentőségét akkor ért­hetjük meg igazán, ha hozzá­tesszük: úgy vitatkozik a mar­xizmus újraértékelőivei és újrafelfedezőivel, hogy ugyan­akkor ő maga valóban újat mond! Azaz: olyan sajátossá­gait tárja fel a marxi életmű­nek, melyek eddig rejtve ma­radtak, s éppen ebből kiin­dulva mutat rá arra, hogy napjainkban a marxista fi­lozófia elmaradt a marxista tudomány általános fejlődésén belül. (Azt pedig, hogy maga Althusser is a föl-, és megis­merés f olyamataként jutott el s a marxi életmű elméleti fórra- dalmának föltárásáig, jól bi- § zonyítják a kötetbe foglalt, ^ különböző időpontokban kelt, ^ s fokról fokra tisztuló tanul- ^ mányok, s néhány olyan dől- ^ gozat, melyet a szerző most a « magyar kiadásban publikál § először.). S Ü gy tűnhet, s talán nem is ^ alaptalanul, hogy a récén- ^ zens a tanulmánykötet e'olva- ^ sása után csakis elismerő jel- & zőket, s kifejezéseket „táplált í be” írógépébe. Igaz, semmi ok ^ nincs arra, hogy ne elismerően ^ méltassuk a szerző munkássá- ^ gát, ám arra sincs ok, hogy ^ hallgassunk két, mégpedig ^ elég lényeges kritikai észre- i vételünkről. Az egyik: Alt- § husser, különösen korábban írt § tanulmányaiban rendkívül ^ mereven húz választóvonalat ^ — s ez elsősorban „A tőké”- ^ ről írt különböző dolgozatok- ^ ban szembetűnő — elmélet és ^ gyakorlat közé, olyannyira, ^ hogy sok esetben teljesen el- $ választja azokat egymástól, $ már-már mellékesként fogva ^ föl a leglényegesebbet, a kri- ^ tikai mércét jelentő gyakorta- ^ tot. A másik: amennyire tisz-^ ták Althusser megállapításai ^ elméleti tekintetben, olyannyi- í ra bonyolultak stilárisan. Ne- ^ •hézkes, túl száraz mondatok ^ halmozódnak egymásra, s ez- ^ zel maga a szerző nehezíti § meg legfőbb szándékának tel- ^ jesülését, a Marx munkássága nyomán kibontakozott eiméle- S ti forradalom megértetését. ^ A tanulmányok válogatását^ maga a szerző végezte, a for- ^ dítás Gerő Ernő munkája. ^ (Kossuth Könyvkiadó). M. O. j A z elmélet, s így a filozó­fia világában . csöndeseb- i bek, nem oly nagy hullámokat i verők a szenzációk, mint pél- i dául az irodalomban vagy a : filmművészetben. Itt elég egy- : egy sejtésekkel teli könyv, így ; is, meg úgy is magyarázható i film, s máris egy ország be- j szél, vitatkozik róluk. Ott, az j elméleti munkában az igazi | szenzációk is megmaradnak a | szakma határain belül, a i nagyközönség esetleg csak i hosszú évek elteltével vesz i tudomást róluk, vagy még i akkor sem. Hazánkban a leg- : utóbbi években ugyan megnö- ! vekedett az érdeklődés az el- i méleti munka több területe \ iránt, mégis a marxista filo- | zófia — jobb kifejezés híján i— „új hulláma” alig kapott i kellő kritikai figyelmet, in- i kább csak a lelkendezés vagy ; a merev elutasítás volt ta- ; pasztaiható. A szóban forgó j könyv szerzőjének, a gyorsan ; nagy névre és tekintélyre | szert tett francia filozófusnak l kijutott mindkettőből, a ma- ! gasztalásból, s az elmaraszta- : lásból is. ! Miért e végletesség? ! Éppen a „szenzáció” miatt. ! Azért, mert Althusser — bár ! kor szerint már nem sorolha- ! tó e nemzedékhez —, az Ötve- ! nes-hatvanas években po- * rondra lépett marxista tudó- i sok egyik jelese, sok esetben | KÖNYVESPOLC I ' LOUIS ALTHUSSERs I " Marx — az elmélet forradalma s ! Vén Duna partján / Oly szép ! az est / Az alkony mindent/ : Bíborra fest, — énekli Zema- I novics Tibor ötvennyolc éves ! anyagbeszerző, egykori cipész, i ki ötven esztendős korában : váltotta fel a sportolást a da- : lolással. Addig futballozott, ; még a helyi Reménység Sport- ; egyesületben kezdte. Igaz, köz- ; vétlenül a háború után már i énekelt egy ideig a váci Fü- I szórt-énekkarban. ■ Ha ránk borul az éj / Forró \ csók vár téged, — dalolja Vár- I szegi Ferenc, a Váci Fonó | munkása, ki , mindössze egy : éve jár ide. Mellette Fekete | József ötvenhárom éves ci- i pőfelsőrész-készítő, ki tizen- | kilenc éves korától énekelt i az egykori váci iparos dalkörben, ! melynek már az édesapja is i tagja volt. Aztán Horváth i József nyugdíjas cipész. És i Kalácska László ólomöntő, s i a többiek. De nem valameny- i nyien, nem mind a hu- : szonhárman, hiszen sokan ; délutáni műszakban dolgoz- : nak — valamennyien mun- I kások —, egyesek meg be- I tegeskednek. Hiába, a dalo- ! sok nagy része már nyugdíj- i ban ballag. i Ifjú szívekben / A vágy tüze ; gyűl, / Vén Duna partján / A ; csók csókra hull, — zeng a i zongora köré gyülekezett kó- i rus a színpadon itt, a városi í tisztiklubban, s csak egyikük ! tartja hosszabban a hangot a i kelleténél. A többiek azonban igazgató működik. Hogy mi lesz az ottlevő kulturális he­lyiségekkel ? Azt szeretnénk, ha klubokká, ifjúsági házzá alakulnának át. KOVÁCS SANDORNE: — Vagy klubkönyvtárakká. Könnyen elképzelhető ugyan­is, hogy a tiszteletdíjas mű- velődésiotthon-igazgató és a tiszteletdíjas könyvtáros egy és ugyanaz a személy lenne. BENEDEK JÁNOS: — Közigazgatási és gazda­sági összevonásokra más táj­egységekben is sor kerül. Ve­resegyház és Erdőkertes lakói például már tudnak róla, hogy napirendre került a két köz­ség tanácsi összevonása. Mi indokolja ezt? Ma már csupán a vasút választja el egymás­tól a két falut. S mint kultu­rális tájcentrumhoz, a két községhez kapcsolódhatna i Szada kulturális élete. JÄRJAPKA JÓZSEF: — A Felső-Galga vidéki j tájegységhez hasonlóan ápri- i lisban mondják ki Valkó és i Vácszentlászló közös tanácsú j községgé alakulását. Érdekes- j sége: Valkó lenne a közigaz- \ gatási centrum, míg Vácszent- i lászló a művelődés központja | s ilyen tekintetben hatóköré- i be vonhatná Zsámbokot, eset- i leg még Dányt is. BENEDEK JÁNOS: — Persze, még csak a kéz- i det kezdetén vagyunk, de — j bármennyire furcsán hangzik ; is — már íúí a nehezén, i Azért, mert elvben már min- \ denki egyetért a tájcentru-j mok kialakításának szüksé-1 gességével. Az előkészítő \ munka megkezdődött s április i közepén sor kerül az első j gyakorlati lépések megtételé- | re is. Mi sokat várunk a táj- i centrumok kialakításától: a \ politikai, gazdasági és a kul- \ turális munka fokozottabb \ fellendülését. A tájcentrumok kialakítá- ! sának munkája tehát már j nemcsak a ceglédi járásban i és annak két városában tény, j hanem a gödöllői járásban is.; Az elkövetkező időszak fel- i adata lesz, hogy további kő- i vetőkre találjon a megyében \ ez az egészséges kezdeménye- \ zés. Prukner Pál Az elmúlt év őszén először történt a megyében, hogy há­rom tanács végrehajtó bizott­sága — Cegléd város, ceglédi járás, Nagykőrös város — együttes ülést tartott. A közös vb-ülés napirendjén egyetlen téma szerepelt: a tájcentrikus népművelés megvalósítása. A gondolat nem új: több mint egy esztendeje beszélnek, vitatkoznak róla a népműve­lők. Hogyan lehetne úgy mun­kálkodni a közös célok érde­kében, hogy az minél gyümöl­csözőbb legyen, ugyanakkor leginkább megfeleljen a kor­szerű népművelés követelmé­nyeinek? A gondolat lényege a népművelési munka össze­hangolása és eredményesebbé tétele mellett: a tájegység jel­legének leginkább megfelelő kulturális központok kialakí­tása, amelyek nemcsak hely­ben, hanem a környező közsé­gekben is a kulturális élet fel­lendítését segítenék. A ceglédi példa nyomán egyre több városban-járásban érlelődik a tájcentrumok mi­előbbi kialakításának gondola­ta. A legtöbbet eddig a gödöl­lői járás vezetői tették ennek érdekében. Erről beszélgettem az elmúlt napokban Benedek Jánossal, a járási pártbizott­ság titkárával, Járjapka Jó­zseffel, a járási pártbizottság osztályvezetőjével, Sára Fe­renccel, a járási tanács vb népművelési felügyelőjével és Kovács Sándornéval, a járási könyvtár vezetőjével. SARA FERENC: — A falvak összefogásának ezen a vidéken esztendőkre visszanyúló hagyományai van­nak. Még akkor kezdődött, amikor ez a táj két járásra oszlott. Nevezetesen az 1965 augusztusában megrendezett aszódi járási agrárnapokra gondolok. A területen dolgozó népművelők már akkor felis­merték: a népművelés egyik legfontosabb feladata a ter­melőszövetkezeti parasztság művelődésének minél hatéko­nyabb felkarolása, segítése. Az agrámapok kettős célkitűzése az volt: egyrészt a termelő- szövetkezetek dolgozói megis­merjék egymás eredményeit és tapasztalatait, másrészt a meghívott előadók segítségé­vel megismerkedjenek a leg­korszerűbb agro- és zootech- nikai eljárásokkal. Nyolc köz­ség népművelői rendezték- szervezték az agrárnapok prog­ramját. JARJAPKA JÓZSEF: — Az elmúlt esztendő ta­vaszán egy jelentős politikai esemény közös megrendezésé-, re fogott össze hat falu népe. \ Május elseje megünnepléséről; volt szó, amely ma már nem- > csak a munkásosztály, hanem • nemzeti és nemzetközi ünnep- ! nap is. Gödöllő és Aszód ki-! vételével nagyobb ünnepi fel- ! vonulás nem volt még ebben ! a járásban. Így született meg 5 az a gondolat: Galgamácsa \ központtal fogjanak össze a; környező falvak: Galgagyörk, • lkiad, Domony, Vácegres és! Váckisújfalu. Kis község va-! lamennyi. A legkisebb alig fél- ! ezer, a legnagyobb pedig két 5 és fél ezer lakosú település.; Az ünnepnap délelőttjén több ; mint ötezer ember vonult fel 5 Galgamácsa főutcáján! Kétszer! annyi ember, mint amennyi a • falu lakossága! A délután! programjában szerepelt kiállí- S tás és vásár, tomabemutató és : sportverseny és olyan kultúr- ; műsor, amelyben valamennyi; falu képviseltette magát. SARA FERENC: — A harmadik, szintén a ä közös összefogást bizonyító: eseménysorozatra az elmúlt év; őszén került sor. Négy falu:; Túra, Galgahévíz, Hévízgyörk j és Bag öt termelőszövetkezete í határozta el, hogy közösen ag- \ rárnapokat rendeznek. Ezúttal! már mindazt felhasználták,! amit korábban az aszódi járási: agrárnapok, illetve a galga-: mácsai május elsejei ünnep: alkalmával tapasztaltak. Ba- ■ gon ifjúsági napot rendeztek, > Galgahévízen nagyszabású kul-! turális műsorra került sor. j Hévizgyörkön termék-, gép- és | néprajzi kiállítást rendeztek,; s ebbe a faluba vonultak fel i a szomszédos községekből az ; alkotmány ünnepén. Túrán a!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom