Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-04 / 52. szám
4 1969. MÁRCIUS 4., KEDD A régmúlt és a ma íródeákjai Megoldódnak a honismereti mozgalom nehézségei ADATIK TUDTÁRA Éjféli kisasszonytánc Mindig és sokfelé akadtak falvai nil ban, városainkban la kóhelyük történetét jól, rosz- szul írásba foglaló különböző korú és foglalkozású emberek. Amióta azonban a Hazafias Népfront kezdeményezésére évekkel ezelőtt megindult a honismereti mozgalom, számuk sok ezerre növekedett. Bizottságok alakulnak Először hazánk felszabadulásának huszadik, majd pedig a Tanácsköztársaság kikiáltásának közelgő ötvenedik évfordulójára a népfrontbizottságok és tanácsok külön-kü- lön vagy közösen helytörténeti, néprajzi, krónikaíró, egyszóval honismereti pályázatokat írtak ki. Számos beérkezett pályamunka igen értékes és az országos történelemben is felhasználható, gyakran eddig ismeretlen adatokat tárt fel. A régészeti és néprajzi tárgyak gyűjtése pedig nem egy helyen megvetette a falumúzeum alapfait. Mégis, egyes helyeken meg nem értés, lekicsinylés kíséri az adat- és emlékgyűjtők munkáját Fáradtsággal felkutatott és megírt anyagaik összehangolására és megőrzésére sem mindenütt fordítottak eddig kellő gondot. Mindenesetre Pest megyében a ráckevei járás pártbizottsága és tanácsa már régebben felismerte a mozgalom jelentőségét, s megfelelő erkölcsi támogatáson kívül a költséges gyűjtőmunkát anyagi támogatásban is részesíti. Sőt, újabban még azt is biztosítja, hogy a tudományos igénnyel kidolgozott legjobb írások nyomtatásban is megjelenhessenek. A járás községeiben egyébként is ösz- szehangóitan folyt a munka és a kéziratokat a ráckevei múzeum összegyűjtötte, megőrzi. Miután az ország más helyein általában hiányzik a hasonló átfogó szervezettség, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége még múlt tavasz- szal életre hívta hónismereti bizottságát, azóta pedig ilyen bizottságokat a megyékben is létrehoztak. Most a járásokban folyik megalakításuk. Elkallódott Írások Legutóbb a dabasi járás honismereti bizottsága alakult meg, ezzel kapcsolatban Or os András járási tanácselnöktől hallottuk: — Nemcsak személy szerint én, de a végrehajtó bizottság tagjai is nagyra értékelik a honismereti mozgalmat. Most tanulmányozzuk és remélem rövidesen megteremtjük a lehetőségét annak, hogy megfelelő erkölcsi és anyagi támogatásban részesíthessük a mozgalom lelkes, fáradhatatlan társadalmi munkásait. Legfontosabb és legsürgősebb feladat azonban dolgozataik megőrzése. Hogy milyen sürgős, erről Csonka Csaba, a Hazafias Népfront járási titkára beszél: — A felszabadulás huszadik évfordulója alkalmából a járás községei közül tizenkettőben készült és a járási népfronthoz került a 20 év falukrónikája. Amikor másfél éve titkár lettem, már csak hat krónikát találtam, szerzőiknél pedig nem maradt másodpéldány sem. A megtaláltakat most a járási könyvtár őrzi és ezentúl minden ilyen természetű kézirat oda kerül. Akadályok, nehézségek A helytörténeti kutató munkájának nehézségeiről dr. Mikulási Béla az ócsai gimnázium tanára sokat tud mondani. Három éve dolgozik Öcsa negyedszázados történetén, a felszabadulástól 1970. április 4-ig. — Sok minden hátráltat munkámban, amelyet a felszabadulás 25. évfordulójára sze- i retnék befejezni. Könnyebben, gyorsabban dolgozhatnék, ha a I helytörténészek részére kutatónapot biztosítanának. Pedagógusoknál ez könnyen megoldható lenne, mindössze az óra- | rend összeállításán múlik. Kis jóakarattal azonban más fog- I lalkozásúaknál sem megvalósíthatatlan. Megkönnyítené munkánkat, h'a némely szerv és vállalat az adatszolgáltatásban nem gördítene elénk akadályokat. — Az ingázók száma például a ma történelmének nélkülözhetetlen adata. Az állomásfőnök, miután semmiféle ilyen természetű felvilágosítást nem adhat, azt tanácsolta, forduljak a MÁV Igazgatóságához. Hónapokkal ezelőtt megírtam a kérvényt, választ azonban mostanáig nem kaptam. Kulturális program Pest megye kulturális helyzete és távlati fejlesztési terve című anyagot tárgyalja meg március 28-án a megyei Népművelési Tanács. A gondos elemző és előkészítő munka után összeállított tervezetet az elhangzott vélemények és javaslatok összesítése után terjesztik majd a megyei pártbizottság elé. TV-FIGYELŐ Az elmúlt heti televízióműsorból egy filmet s egy tv-játékot emelnénk ki. Szerdán este láthattuk a Miller: Édes fiaim című müvéből készült amerikai filmet. Cselekménye a második világháború után játszódik. Egy amerikai gyáros felesége visszavárja háborúban eltűnt katonafiát: a család nem meri rávenni az anyát, lássa be, fia már soha nem érkezik haza, hisz régóta semmi hír róla, meghalt. E fojtott, feszült légkörben indul a dráma, melynek végkifejletében megtudjuk, az apa, a gyáros, üzleti hasznáért, hibás repülőgép-alkatrészeket szállított a hadseregnek, holott tudatában volt, milyen következményeket rejt ez magában. A légierőknél szolgáló fia az ő hibájából zuhant le, s pusztult el szintén tudatosan, apja bűne miatti lelkiismeretfurdalásból, halott bajtársai iránti szolidaritásból. Ha a szocialista országokból való szerző írta volna ezt a darabot az imperialista Amerikáról, könnyen megtörténhetne, hogy kritikusai sematizmussal vádomák. A darab — szerzője ugyan érzésünk szerint nem éri utói benne például a „Pillantás a hídról” mélységét —■ 1947-ben fogant, a film 1948-ban készült. A két világháború közötti szakszervezeti mozgalmak, a spanyol polgárháboYús ideálok, a Szovjetunióval való szövetség iránti rokonszenv eszméiben nevelődött amerikai baloldali értelmiség csalódottságát fejezi ki, sűrített vélemény, összegezés formájában, saját hazája gazdasági és politikai vezetése, törekvései, természete iránt: L948-ban vagyunk! A film a realizmus jegyében fogant. A rendezés csak a cselekmény fő vonalát tartja szem előtt, a kamera nem ábrázol egy olyan jelenetet sem, mely attól eltérne. Mindez kissé a fényképezett színház érzetét keltette a nézőben. Mégis, a kitűnő színészi alakítások nagymértékben hozzájárulnak, hogy a húszéves film nem tűnik porosnak. Noha elismert tekintélyek, nagy írók műveire nem szokták a következő jelzőt alkalmazni, hadd írjuk mégis így, hogy nagyon érdekes, s emellett elgondolkoztató tv-játékot láthattunk vasárnap este: Lion Feuchtwanger A hamis Néró című regényének televíziós változatát. A darab a Római Birodalom egyik keleti provinciájában játszódik, Néró császár halála után. Főszereplője, Varró, a kettős állampolgár, ki birtokolja úgy a keleti, mint a nyugati szellemiséget, saját sérelmeitől indíttatva elhatározza, hogy egyéni háborúba bocsátkozik Rómával. Egy helybeli fazekas, Terentius, feltűnően hasonlít a megboldogult császárra: ez adja tervének alapötletét. Elhíreszteli, hogy Nérő él, itt él Keleten, álruhában. S nemsokára megszületik egy új, törpe birodalom, — de az utalás a Harmadik Birodalomra egyértelmű. Tanúi vagyunk egy diktatúra, s egy diktátor — a palackba bezárt szellem, akin a bűvész már nem tud uralkodni — rövid felívelésének, s hanyatlásának. A darab vé— Tudnunk kellene a kéziratban bárhol fellelhető járásunkkal, illetve községeivel foglalkozó munkákról. Sok ilyen lehet, de én csak kettőről, azokról is véletlenül tudok. Pál Imréné Ócsa község gazdaságföldrajzát, Kulla Krisztina pedig a község határában levő Babádi Állami Gazdaság természetföldrajzi és fejlődéstörténetét dolgozta fel egyetemi szakdolgozatban. Még hány ilyen megyénkre vonatkozó dolgozat, tanulmány, disz- szertáció lehet egyetemeink és főiskoláink irattárában? Listájuk elkészítése nagyban megkönnyítené a helyi kutatást. Okvetlen szükséges a regisztrálásuk. El kell ismerni, életre való, megvalósítandó ötlet. Mégis annyit kell hozzáfűznünk, hogy legalább megyénként fel kellene fektetni a helytörténeti munkák kataszterét is. Csak így válhat igazán történelmi forrássá a honismereti mozgalom által feltárt adatok halmaza. Sz. E. A pasa bársonyos párnán ül és kettőt tapsol. Megnyílnak az ajtók, s száz háremhölgy lenge öltözetben betáncol. A pasa tátott szájjal nézi a csinos kisasszonyokat — gyönyörködik. — Holnap csatába megyek — mondja a tánc végén. — Ha elhagyjátok a házat vagy idegent engedtek be, jaj nektek! — aztán megint tapsol kettőt, s a hölgyek kilibegnek. „Elment a macska — cincog- nak az egerek”, s ahogy a | pasa látóhatáron túl ért, be- J lopóztak a bényei legények. Mindenki boldog volt napokon . keresztül. Ám egyszer a pasa: váratlanul betoppont, meglátta hölgyeit a legényekkel és: — Átkom reátok, süllyedjetek el! És a kastély legényestül, hölgyestül elsüllyedt, de ma is táncolnak; ha valaki éjjel a Kisasszonyvögyben jár, a harmadik mélyedésben láthatja. Férfiak azonban csak egyszer gyönyörködhetnek benne, — mert másodszorra meghalnak. Amikor átmentünk a völKÖNYVESPOLC Állandóság a változásban Most jelent meg a Gondolat Kiadó Elvek és utak című népszerű sorozatában Vajda György Mihály tanulmánykötete: Állandóság a változásban címmel. A kötetben foglalt tanulmányok három tárgyi egységbe csoportosíthatók: az első kettő irodalomtörténeti tárgyú, a harmadik az irodalomtörténet-egy gén az író főszereplőjét, Varrót mint a fasizmus szellemi életre- keltőjét vonja felelősségre. A színészek közül a hamis Nérót alakító öze Lajos játéka tetszett leginkább. A regényt Lendvai György alkalmazta televízióra, a tv-játékot Marton Endre rendezte: mindketten biztosan uralták úgy az írói anyagot, mint a műfajt. Külön elismerést érdemel a jelmez és a díszlettervező munkája. P. A. írás elméletével foglalkozik. Az első és második egységben a szerző az európai klasz- szicizmus befejező időszakát; a német klasszika korát és ugyanakkor ennek a korszaknak drámairodalmát, valamint a XX. század drámatermését, elsősorban Brecht munkásságát, az epikus színházat vizsgálja. A harmadik rész az irodalomtörténet-írás mai állapotáról szól. Az olvasó bizonyára érdeklődéssel forgatja majd a fenomenológiai szemlélet filozófiai és esztétikai vonatkozásairól szóló tanulmányt, amely egyúttal ennek a szemléletnek marxista—leninista kritikáját is adja. Mindazok számára, akik érdeklődnek mind a régi, mind a mai irodalom és irodalomelmélet iránt, nélkülözhetetlen a kötet,, mert korunk művészeti és irodalmi életében biztos támpontot nyújt a tájékozódásra. — K — gyön, még nem ismertem a legendát, de egyet már tudtam — csodálatos vidék. Jó időben sokan kirándulnak ide, itt rendezik a majálisokat. Lomén Erzsébet mesélte el ezt a történetet a bényei tanácsházán. — Arra nem kiváncsi, hogy a Harcvölgy miért Harcvölgy? — kérdezi a szomszéd asztaltól egy férfi. — Ott, abban a völgyben nagy csata volt, még a törökök idején. — Kölcsey, a Himnusz költője is járt már ezen a vidéken. Nagy nyomorúsággal találkozott. Erről az útjáról írta az Elfojtódás című versét... A római légiók katonái trappolnak a hadiúton. Fegyelmezett sorokban menetelnek, s erősen tartják magukat pedig már elfáradtak. Néha — felfrissülésként — énekelnek. Egy völgyhöz érvén megpihennek. A völgy mai neve; Harcvölgy. Itt vezetett a római hadiút. Hogy a névadó a török csata, vagy a légiók — nem lehet tudni... De csöndesebb helyet ma messzi vidéken nem találni. Sunyó MŰEMLÉKREJTVÉNY (9.) A gödöllői kastély egyik falbemélyedésében található ez a szobor: Heráklész a nemeai oroszlánnal. Ki volt Heráklész? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szerkesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztam. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az eredeti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-1, vasárnapi számunkban közöljük. 9. A Levendula presszó vezetője kétségbeesetten kért segítséget a Halászkerttől: — Küldjétek egy pincért. Nem győzzük a forgalmat. Szilveszterkor nem volt ilyen házunk... A presszó zsúfolásig megtelt. A téma a szatír. Ide ültek be azok is, akik sikertelenül kísérleteztek, hogy bejussanak a tanácson megrendezett értekezletre, Itt ültek a kíváncsiak. Természetesen itt volt Ambrus úr, a hivatásos reakciós, Zöldi a tudósító, aki rendkívül szégyellte magát, hogy itt van és nem tudott bejutni a megbeszélésre. De Kovács kifejezetten megtiltotta. — Tudod öregem — szólt át az asztaléihoz Ambrus —, a mi időnkben ilyenkor az újságíró megtámadta a rendőrséget. Az ellenzéki lapon ilyen főcímek voltak: Mit csinál a rendőrség? Alszik a kapitány? A zenészek is megérezték a konjunktúrát. Falrengető sikerük volt, hogv a nagydobot, melyen eddig a hangzatos Big Ben Band név virított, átkenték és a felirat az együttes új nevét hirdette: Szatír- trió. A zongorista az ismert és népszerű dalt, melynek refrénje: „Engem csak a majom érdekel”, átköltötte és a vendégkoszorúval együtt énekelték: „Engem csak a szatír érdekel”. — A jó isten adna nekünk minden hétre egy ilyen szatírt — súgta a fizetőpincér Lillács- ka fülébe. — Kezd érdekelni ez a fiú — kuncogott csiklandósan Lilla, aki még mindig fekete volt, bár egy fél órája egy nagy tincse megőszült. A tanács kultúrtermében ez alatt összegyűltek a meghívottak. Farkas félrehívta Zsoldost és bemutatta neki Zakariás Ildikót. Nem beszélt arról, hogy a lány is a sértettek között szerepel. Csak any- nyit mondott, hogy feltételezhetően ismeri a szatírt, aki minden bizonnyal egyetemista lehet. — Ezt kikérem magamnak — mondta Zsoldos. Farkas nem vitázott. — Mindent meg kell próbálnunk. Az feltétlenül elgondolkoztató, hogy amióta a maguk akciója elindult, a szátír áttette működésének színhelyét. Végülis Zsoldossal .megegyeztek, hogy másnap beviszik a lányt az egyetemre, mint új hallgatónőt, akit most helyeztek át Debrecenből. — Csak arra vigyázzon, nehogy valami szakmai beszélgetésbe keveredjen... Majdnem százan ültek a teremben. ötven munkásőr, a helyi rendőrök, húsz egyetemista és néhány városi tisztviselő. — Kedves kollégák — nyitotta meg az értekezletet Kerekes Gergely. — Büszke öröm fűti keblemet, amikor látom ezt a lelkes összefogást, ezt a bátor kiállást. Igen, ránk N.-bélikre ez a jellemző. Láthatja most a megyétől itt levő Farkas őrnagy elvtárs is: N. egy emberként áll ki az igaz ügy szolgálatában ... — Köszönöm — szólt közbe Farkas és felállt. Gergely bácsi kissé csalódottan ült le. Szeretett volna még beszélni, hiszen csodálatosan szép mondatokat fogalmazott... — Kérem, — mondta Farkas. — Tisztelem a N-béliek buzgalmát. Köszönöm is. De meg kell mondanom, hogy bizonyos akciókban nincs helye az öntevékenységnek. Egy háborúban senki sem mehet a saját feje után, a leglelkesebb ha1 "i sem támadhat akkor, amikor honfiúi gerjedelmei ezt sugallják ... Az egybegyűltek kissé lefor- rázottan hallgattak. De Farkasnak megvolt a képessége, hogy újra begerjessze őket: — Segítségükre nagy szükség van. De csak akkor, ha erre az időre valamennyien rendőrnek, nyomozónak képzelik magukat. A rendőr pedig csak parancsra cselekedhet. Aki nem érez ehhez elég erőt, az most álljon fel és megköszönve eddigi fáradozását, váljon meg tőlünk. Természetesen senki sem mozdult. — Minden amit itt hallanak, amit megbeszélünk az titok, ha kiszűrődik bármi is, az az akció veszélyezteti. Valahol olvastam a szellemes aforizmát: A nagyvárosban ha a polgármesterné megcsalja az urát, azt egy hét múlva beszéli a város. A kisvárosban már egy nappal előtte mindenki ezt suttogja... Kovács hadnagy időnként észrevette, hogy nem figyel. Gyakran találkozott a tekintete Ildikóéval. Eleinte zavartan más irányba néztek, aztán nem kapták el egymásról a szemüket. Milyen furcsa — morfondírozott Kovács, — tegnapelőtt ez a lány nekem csak egy eset volt. Sem részvétet, sem megvetést nem éreztem iránta. Egy melléklet volt, egy ügyhöz. Most pedig... Milyen érdekes... Féltékeny vagyok rá: Szuggerálnom kell magamba, hogy nem tehet róla... Hogy áldozat... Igen- ám, de akit az ember szeret, azt nem sajnálja. A sajnálkozás, a részvét megöli a szerelmet. És mi lehetett azzal a némettel. Olyan furcsán beszélt róla ... Mindegy. Ez a lány akkor is tisztességes. Sugárzik a tekintetéből az őszinteség. Aztán a nevét hallotta: — Ebben az ügyben Kovács hadnagy elvtárshoz forduljanak. Ezzel ő foglalkozik. Kovács bólintott. Bár tudná, hogy mivel foglalkozik. Nem
