Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
PEST HEGYEI &Círlap 1969 MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK Szeretnek bennünket... Cegléd és Nagykőrös között, különösen Nyársapáim túl a kis tanyák valósággal megbújnak a kusza akácosok szövevénye mögött. Akkora a sár, hogy a rossz utakra tervezett Volga is valósággal hörög. A tanyák népének esemény minden váratlan zaj. Hirtelen mozgalmassá válik a délutáni táj, löleg gyerekek futnak elő csizmástól, nyakba húzott sapkákkal. Mellettük a kutyahad élvezi leginkább éktelen csa- holással a szokatlant. Kovácsékhoz nyitottunk be legelébb. A szép asszony moslékot kevert nagy kondérban. Éppen húsz malac rí az ólban. Más ügyben jöttünk erre, de az asztalon kiterített Pest megyei Hírlapot látunk. A kislány ebben böngészget. — Aztán érdekes? — kérdezzük. — Jaj, nagyon. Alig várom, hogy délután rámkerüljön a sor, mert sorbavesszük. — Mit olvasol benne a legszívesebben? — A rádióműsort, a vicceket és a folytatásos regényt. Furcsa ellentét. A tanyai konyhában fehér zománcos gáztűzhely. Olyan mint Pesten a modem beépített konyhában, csakhogy itt butángázzal főznek rajta. Kiderül, Kovácsné sem tud szép tésztát sütni benne, mert éget az alja. Búcsúzásnál jószívvel két tetöcse- repet csúsztat az autóülés alá. Kipróbálta, ha ezeket betesz? a sütőbe, egyenletes lesz a meleg, nem éget a láng. A következő tanya csak egy kis nekifutás. A gazda és felesége éppen a kamraajtó felrakásával küzdenek. Benn a konyhában egymás sarkában a gyerek és a macska. Mindegyik a meleget keresi. A Pest megyei Hírlap nálunk is kelendő, különösen a nagykőrösi oldal. Csukott példánya ott a kredencen. Olvasni már nem látják, a kis ablakon alig árad be a fény, villany pedig még nincsen. Rajtuk kívül még három helyen mondták: buzgó olvasói a lapnak. Nem bánnák, ha vasárnap még vastagabb lenne, több olvasnivaló maradna hétköznapra. Mert egy nap nem győzik. A férfiak a sportot és a politikát, az asszonyok a „szépet** és az „izgalmasat** keresik benne. Jó volt ez a körút. Nemcsak azért, mert szerencsésen elvégeztük munkánkat, hanem azért is, mert mellékesen megtudtuk: szeretnek bennünket .. • k. m. A GONDOS EMBER a tavasz kezdetén is gondol már a télre. Pócsmegyeren Juhász Gyula bérfűrésze pöfög. A csillanó acélfűrész-szalag először csak megkóstolja, aztán egy harapással kattérágja a szálkás rönköket. A kandallófa Iá ngja-parazsa kellemes meleget ad majd a télen, de már most is, hiszen hideggel lepett meg a március. Foto: Gárdos Új rendeleteket készítenek elő a lakóházak javításáról, a bontásról és a köztisztaságról Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az utóbbi másfél évben — az új gazdasági mechanizmussal összefüggésben — az építésügyi ágazat rendeletéinek egyharmadát hatályon kívül helyezte, vagy módosította, s több mint száz új rendelkezést adott ki. Egy, néhány héttel ezelőtt kiadott kormányhatározat alapján most szélesebb körű felülvizsgálat kezdődött, amely főleg az államigazgatási, hatósági ügyintézést érinti, s kiterjed valamennyi miniszteri utasításra. Erről az újabb munkáról és az idén megjelenő i Vetélkedők ezres jutalmakkal EREDMÉNYHIRDETÉS 1970-BEN Ebben az évben is rajthoz állnak a Pest megyei munkás- fiatalok. Többféle szakmai versenyt hirdet az idén is a KISZ központi és megyei bizottsága. — Szeretnénk, ha az üzemi KISZ-szervezetek, csoportok és ifjúsági brigádok vállalásokat termének — az 1939-es munkaversenyhez kapcsolódva — a Tanácsköztársaság félévszázados évfordulója tiszteletére és az évi népgazdasági tervek sikeres teljesítése érdekében — tájékoztatott Rubik László, a Pest megyei KISZ-bizottság munkatársa. Vetélkednek egymással az üzemi KISZ-szervezetek. A legjobb eredményt elérő szervezet 4 ezer, a második 3 ezer, a harmadik 2 ezer, a negyedik ezerötszáz es az ötödik ezer forint pénzjutalmat és oklevelet kap. Hogy végül is ki mit kapjon a járási bizottságok javaslatai alapján, 1970 február 25-ig bíráljuk el. A pályaválasztás segítése, a szakmai utánpótlás nevelése és a szakmai továbbfejlődés biztosítása érdekében a villanyszerelő szakmában rendezik meg a népPEST MEG VEI HÍRLAP a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága óe a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: SUHA ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőség: Budapest, Vili., Somogyi Béla u. 6. II. em. Kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Blaha Lujza tér 3. Egész nap hivható központi telefon: 343-100. 142-220. Gépiró szoba 10 órától 18 óráig 140-449, 18 órától 21 Óráig 140-447. Titkárság: 131-248. Egyéb számok: 141-462. 141-258. Előállítja: Szikra Lapnyomda. Budapest. INDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp.. V.. József nádor tér U sz.). Előfizetési díj 1 bónapra 20 forint. szerű Ki minek a mestere? vetélkedőt. A két első helyezett ezer-ezer forintot, a harmadik hétszázat és a negyedik ötszázat kap. A megyei döntőre októberben kerül sor. Pályázatot hirdet a megyei KISZ-bizottság a kiváló mérnök, technikus, közgazdász mozgalom keretén belül is. Pályázni lehet minden 1969- ben az üzem által elfogadott szakdolgozattal, amelynek célja a gazdaságosság javítása, a termelékenység növelése és a minőség javítása. A pályamunkákat műszaki színvonaluk és gazdasági hatékonyságuk szerint bírálja el az üzemi KISZ-bizotság és javasolja a megyei, illetve az országos versenyre. Beküldési határidő december 1. Az első díj 2 ezer forintos külföldi út. új rendelkezésekről adott tájékoztatót dr. Kozma Tamás, az ÉVM törvényelőkészítő osztályának vezetője. — A felülvizsgálat során — mondotta — különösen nagy figyelmet fordítunk annak kiderítésére, hogy a régebbi és utóbbi években kiadott jogszabályok mennyiben segítik, vagy akadályozzák a vállalatok munkáját. Ennek megfelelően, valamint a friss információk és közgazdasági, műszaki megfontolások alapján korszerűsítjük a régit, vagy dolgozzuk ki az új jogszabályt. Még ebben a félévben megjelenik az építési és bontási engedélyezést szabályozó új rendelet. Az űj intézkedés szerint néhány kisebb jellegű munkára majd nem kell építési engedélyt kérni. így engedély nélkül lehet ajtó- vagy ablaknyílást vágni a lakóházak falán, s a tulajdonosok válaszfalat is építhetnek a lakásban, feltéve, hogy ezzel a lakóépület rendeltetése nem változik meg. A községekben engedély nélkül építhető és lebontható a 10 négyzetméternél kisebb alapterületű, három méternél alacsonyabb fészer, szerszámépület, pajta, és egyéb kis épület. Ugyancsak lebontható a 150 légköbméternél kisebb belső térfogatú lakás is. Az új rendelet lényegesen egyszerűsíti majd az építési engedélyek kérvényezésének rendjét is. Az Egészségügyi Minisztériummal közösen új rendeletben szabályozzuk á köztisztasági munkát. Rövidesen hozzáfogunk az 1924-ben mejelent társasház- törvény átdolgozásához és korszerűsítéséhez. Megkezdődött már az új országos építésügyi szabályzat kidolgozása, amely- lyel lényegesen egyszerűbbé válnak az építésügyi előírások. Az ingatlankezelésről nemrégiben kiadott kormányrendelet végrehajtási utasítása előreláthatólag már a jövő hónapban megjelenik. Űj jogszabályt készítünk elő a lakóházjavítási munkálatokról is. Április elsejétől 130-200 helyett 09 A posta április 1-én a nemzetközi telefonbeszélgetések bejelentésére az eddigi hat szám — a 136—200 — helyett a 09-es telefonszámot rendszeresíti. A posta ezzel is javítja a nemzetközi távbeszélő-szolgálatát. Gyorsabban hívható a bejelentő, egyrészt mert kevesebb, számot kell tárcsázni, másrészt a hívás egyenes úton jut a nemzetközi bejelentő munkahelyre. Jelenleg ugyanis minden ilyen hívás az előfizető illetékes központjának közreműködésével és a József-központon keresztül jut el „rendeltetési helyére” s ez nagymértékben terhelte az amúgy is zsúfolt József-központot. Április 1-től a 09-es telefonszám tárcsázása után a hívás azonnal, közvetlenül fut be a nemzetközi központ bejelentőhelyére. Az új hívási rendszer egyébként részé az országos telefonelőfizetői távválasztás előkészítésének is. Automatizálás Diósdon 2 év — 17 gép Korszerűsítik a diósdi csapágygyárat. Elkészült a felújítási terv, amelynek alapján az elavult gépeket néhány év alatt folyamatosan kicserélik. Égető szükség van erre, mivel a termelés akadozott, a tenet alig-alig tudták teljesíteni a korszerűtlen technológia miatt. Az idén 8 új gép érkezik a gyárba, mintegy 15 és fél millió forint értékben. Egyrészük NDK-gyártmányű köszörűgép, a kis- és közepes méretű csapágyak gyártásához, másrészük nyugatnémet „szuperfiniselő”, a görgők megmunkálásához. Jövőre több mint 13 millió forintért 9 új gépet vásárolnak. Az új masinák termelékenysége a mostaniaknak kétszerese, s minőségileg is kifogástalan munkát végeznek. Egyúttal javulnak a dolgozók munka- körülményei is —, az automatákat könnyebb lesz „kiszolgálni”. Megváltozik az üzem képe, s várhatóan javul a vállalati légkör is, csökken az I elvándorlás. A vadász ült bosszú, méla lesben... A Vas megyei Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság egyik szenvedélyes vadásza, Zámbó Ferenc, a kenesealjai erdőben többször látott ?gy hatalmas vadkant. Elhatározta: addig nem nyugszik, míg le nem teríti. Fáradozását végül is siker koronázta. A 32. les után puskavégre kapta a vadkant, melynek súlya 123 kilogramm, az agyara pedig 18 centiméter hosszú volt. MORFONDÍROZOK Csak óvatosan...----- ■ ■■■ akartam irS orozásról | ni nemrég, kiutaztam Ipari tanulónak Selveszünk 14—16 éves, általános iskolát végzett fiatalokat az alábbi szakmákra: kőműves, épületburkoló, épületlakatos. épületasztalos. műköves, vasbetonszerelő, ács-állványozó, bádogos. tetőfedő és szigetelő Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot és ösztöndíjat adunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen a PES1 MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21. hát egyik járási székhelyünkre. Iránytű és révkalauz híján, megpróbáltam a józan észre hallgatva kitalálni: ugyan hol tarthatják a sorozást? A református templom zárva, az iskolákban tanítás folyik, a cipőbolt kicsi, marad tehát a művelődési ház — gondoltam. Eltaláltam — szarva közt a tőgyét! Ott ugyan nem volt egy lélek sem. Kérdem másnap az illetékeseket: hol bujkáltak? Ászongyák, hogy az egykori iparoskörben. Kissé szűkösen voltak ugyan, de lepedőkkel három fülkére osztották a salétrommal kivert falú „nagytermet”: az egyikben ültek az írnoklányok, a másikban az orvosi bizottság, a harmadikban pedig a tisztek tartották az előírt foglalkozásokat. Nem volt semmi baj, mindössze huszonheten fáztak meg a kifűthetetlen, vizes falak között, s egyetlen írnoklányra jött rá a csuklás, amikor négy, anyaszült meztelen sorköteles eltévesztette a lepedő-válaszfalat... Kérdem az illetékest, miért nem a. művelődési házban rendezték a sorozást? Tágas, meleg, hogy egyéb előnyeiről ne is beszéljek. Azért, mondja ő, mert a helyi vezetők nem engedték. Az épületet nemrég tatarozták, berendezését kicserélték, isten őrözz, hogy az a sok rendetlen kamasz tönkretegye! Igaz, hogy egyszerre csak ötven fiút hívnak össze, az is igaz, hogy katonás fegyelemben zajlik a napi program, az óránként öt-tíz perces cigarettaszünetben azonban minden megtörténhet! Egy pillanatig elérzékenyül- tem a társadalmi tulajdon, a közvagyon védelmének ilyen magas fokától, amivel a helyi vezetők óvják a kultúra hajlékát. Igen ám, de két hét múlva, amikor a művelődési házról akartam írni, zárva találtam a kapuját. Kérdem, mi történt, mondják, hogy mesteremberek szállták meg az épületet: kárpitosok, asztalosok, villanyszerelők. Nocsak, mondom, továbbképzés? Nem egészen, felelik, felújítás. Mit újítanak? Az összetört székeket, fotelokat, reflektorokat. Afenét, ki törte össze? Hát, a nagyérdemű közönség, a Sakál sextett szombati beathangversenyén. Hogy-hogy, ettől nem féltették a vezetők a berendezést? Nem bizony, mert az kulturális rendezvény!... ■ ' ■ jut | Egy másik eset | eszem----------------------------- be, a hogy így morfondírozok — úgy két hónapja történt —, egy másik művelődési házzal. Mostanáig azért vártam, mert meg akartam hallgatni a másik felet is. Sajnos, nem sikerült. A másik fél vagy vidéken volt, vagy értekezleten. Üzenetem, hogy ismét kerestem, s kérem, keressen olykor ő is, talán el sem jutott hozzá. Arról van szó, hogy az ál- lategészségügyi zárlat alá vont községekben miért veszélyesebb a művelődési ház, mint az eszpresszó vagy a talponálló? Az előbbit ugyanis minden esetben bezáratják, az utóbbiakat — soha! Egészségügyi zárlat alá helyezett községben tilos mindennemű kulturális esemény; nem játszhat szint a színjátszó együttes, nem kölcsönöz könyvet a kölcsönkönyvtár, a modellezők nem modelleznek, felfüggesztik a szakkörök működését, a szegre akasztják a szabás-varrás tanfolyam halig... akarom mondani ollóit. De a kocsma — bezzeg hangos! A gebines gebinel, a csapos csapol, a törzsközönség vedel, s este tízkor nyolc szólamban fújja a fűzfára mászott kecskebékát az „Énekelni, lármázni hatóságilag tilos” tábla alatt. Szakszerű felvilágosítás híján, megpróbálom egyedül megfejteni e különös gyakorlat titkát. Addig világos, hogy a járványt emberek is széthurcolhatják. Hol terjedhet legkönnyebben a fertőzés? Ahol sok ember gyűlik össze! Kik terjeszthetik leginkább? Gondolom, — ámbár ebben nem vagyok offé —, akik fertőzött állatok közelében tartózkodnak. Kik kerülhetnek fertőzött állatok közelébe? A Sorbonne Egyetem rektora nemigen. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója sem. Kizárásos alapon el kell vetnünk Mármostan, Gusztáv Adolf svéd királyt, a Kessler nővéreket és az Uránia Csillagvizsgáló Intézet munkatársait is. Akkor hát? Félve merem leírni: elsősorban az állattenyésztésben dolgozók. A tehenészek, sertésgondozók, fogatosok, fejők, juhászok stb. Így viszont már világos, hogy miért éppen a művelődési házat kell bezárni járvány esetén! Mint bizonyára tetszettek már hallani, hazánkban kulturális forradalom folyik. No, nem olyan látványos, mint Kínában, de azért folyik. Ennek hatására olvasó nép lettünk. Az olvasástól pedig már csak egy ugrás — no nem olyan látványos, Nagy Ugrás, mint Kínában —, az általános tudásszomjig. Ezen azt az állapotot értem, amikor egész népünk egyemberként tülekszik az egzisztencialista filozófiáról szóló TIT-előadásokra, s egymás sarkát tapossa a hírre, hogy péntek este Sinka József tart vetítettképes előadást a protuberanciáról. a kultúra mindenkié. Áldásaiból kizárni senkit sem szabad. Ha egyszer az a fejőgulyás Sinkát akarja hallani, mert titokban él-hal a protuberanciáért, nem mondhatják neki, hogy jó ember, maga egész héten fertőzött tehenekkel bíbelődött, menjen szépen haza, ne terjessze itt a járványt. Mit lehet tehát tenni? Be kell záratni a művelődési házat! Tessék? Hogy a művelődési ház éppúgy költségvetési szerv, s bevételi tervvel dolgozik, mint a kocsma vagy az eszpresszó? Lehet kérem, de más tárcához tartozik! Hogy a hónapokig bezárt művelődési háztól könnyen elpártolnak az áldozatos munkával odaszoktatott látogatók? Istenem, úgyis az elidegenedés korát éljük, eggyel több vagy kevesebb, mit számít?! Hogy a kultúra csukott hajlékától — mivel az ember társas lény — egyenes út vezet Bacchus nyitott templomáig? Hogy a kocsmában éppenúgy fennáll — vagy méq- inkább — a fertőzés terjesztésének veszélye, mint a művelődési házban? Ugyan, kérem! A gyerek U tudia, hogy a szesz — dezin‘ f iciál... Nyíri Éva
