Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-27 / 71. szám

ft > I MEC 1969. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK Ifjúság, színház ST )agyomány immár, hogy esztendőről esztendőre világszerte színházi ünnepet tartanak. Egy március végi estén minden színpadon ünnepi szátok kezdik meg az előadást: mielőtt föl­menne a függöny, a színház társadalmi, emberi hivatásáról, s ennek valamelyik időszerű vonatkozásáról vallanak a színház barátaihoz intézett mondatok. Ebben az esztendőben a megemlékezés fő gondolata: ifjúság, színház. Ez a két szó voltaképpen kettős jelen­tésű. A kézenfekvőbb értelmezés a fiatalság és a színház kapcsolatára emlékeztet, mondhatni a jövendő közön­ségre. Magyarországon régi hagyomány, hogy a színhá­zak külön előadásokat rendeznek a fiataloknak. Nem­csak azért fontos ez, mert az ifjúsági előadások eleven illusztrációi lehetnek így az iskolai irodalmi oktatásnak, az ebbe illeszkedő drámatörténetnek. Az ifjúsági előadá­sok a jövendő színházi közönség nevelésének alkalmai is. A színházi világnap jó lehetőséget kínál arra, hogy újra végiggondoljuk a színházak ifjúsági kapcsolatainak, az ifjúsági színielőadásoknak számos gondját és örömét. Az utóbbi időben egyre több kifogás hangzott el, hogyan vi­selkednek olykor az ifjú nézők; máskor arról esett szó, hogy az ifjúsági jelző egy-egy előadás művészi színvona­lának csökkenésére utal. Ha így van, alighanem össze­függ a kettő: a színész is másképp játszik, ha figyelmet­len a közönsége. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az if­júsági előadás igazi élmény, s az élmény helyes befoga­dására nevelő alkalom legyen. De gondoljunk a színházi világnapon arra is, hogy ide­je volna az ifjúsági színházi előadások „tantervét” létre­hozni, hogy egy-egy iskolai „emberöltő” alatt minden diák 'részesülhessen a leglényegesebb, legszükségesebb drámatörténeti, színháztörténeti és élő színházi élmé­nyekben. Ezzel együtt jobban, szervesebben kellene be­építeni a színházi drámai ismereteket az iskolai oktatás rendjébe, s hangsúlyosabbá tenni a korszerű dráma és színház ismeretét. Annál is inkább, mert az „ifjúság, színház” kifejezés a színház megfiatalodására is emlékeztet. Korunk min­den tekintetben az újnak, a fejlődőnek a korszaka, s ez áll — ha olykor a kísérletezés stádiumában is — a szín­házra, a drámára. A magyar színházi életben is mind többször találkozni már új kísérletekkel, új, szocialista mondanivaló újszerű kifejezésére törekvő, ilyen értelem­ben fiatal alkotásokkal. A magyar dráma sok szép ered­ménnyel, sikerrel büszkélkedhet, s a színház világünne­pén ezeket is föidézhetjük. Ha vita kerekedett is egyik­másik premier után, a pezsgő élet jele ez; a színház csak akkor lehet időszerű, ha mindig újra megfiatalodik. Z. L. FÉL ÉVSZÁZAD Miháitz Pál kiállítása Klubköszöntő Tegnap volt az első találko­zás. Az úttörőkórus köszön­tötte őket, azután megkezdőd­hetett a fesztelen ismerkedés. Ezentúl minden harmadik hé­ten összejönnek a váci Madách Imre kultúrházban. Ugyanis itt alakították meg klubjukat: a szocialista brigádvezetők klubját. PALYAZAT A Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tankönyvkiadó Vállalat — az V. nevelésügyi kongresszus alkal­mából — pályázatot hirdet „A korszerű szemléltetés az általános iskolák I—IV. osztályában” cím­mel. A pályázók feladata, hogy húsz-harminc gépelt oldalon fejt­sék ki gondolataikat a megjelölt témakörben. Munkájukban didak- tikai-tantárgy-pedagógiai néző­pontból foglalkozzanak az általá­nos iskolák I—IV. osztályában al­kalmazott korszerű szemléltetés megoldásaival. A pályázatokat — jeligés levél kíséretében — három azonos pél­dányban kell beküldeni 1970. ja­nuár 15-ig a Tankönyvkiadó Vál­lalat címére, Budapest, V., Szalay utca 10—14. Az eredményt 1970. április 1-én hozzák nyilvánosság­ra a Művelődésügyi Közlönyben. A legjobb munkák készítői között egy 3000 forintos első, két 2000 fo- rinto's második és három 1000 fo­rintos harmadik díjat osztanak ki. A földindulás krónikái KÖNYVEK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának ötvenedik évfordulóját méltó módon kö­szöntötte a politikai irodalom hazai patrónusa, a Kossuth Könyvkiadó is. Visszaemléke­zések, cikk- és dokumentum- gyűjtemények éppúgy megta­lálhatók az ötven esztendővel ezelőtti földindulás hű króni­kái között, mint külalakjuk­ban, nyomdai kiállításukban is ünnepi köntösű albumok. Kétségtelenül a legérdekesebb kiadványok közé tartozik az a kötet, mely Münnich Fe­rencnek, a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő har­cosának, a Magyar Tanács- köztársaság egyik nagyszerű vezetőjének a dicső 133 nap­ról szóló cikkeit és beszédeit foglalja magába. A könyv, melynek anyagát M. Berényi Etelka és Liptai Ervin válo­gatta, s rendezte sajtó alá, a szemtanú szenvedélyes, s a politikus józanul mérlegelő vallomása a magyar proletá- riátus hősi küzdelméről. A ti­zenkét hosszabb-rövidebb mű ADATIK TUDTÁRA Pusztatemplom kincsei ,yA csend és a szemérem művésze" — írja a katalógus a 70 éves Mihátíz Pálról... S valóban az Ernst Múzeumban rendezett retrospektív kiállí­tás képei előtt a szemlélő úgy érzi, hogy igaz a katalógus megállapítása. A sok meleg barna, lila, sötét narancs, vö­rös szín alkalmazása, a gyak­ran föloldott kontúrok mind belső szerénységről és szemé­remről árulkodnak. De mindez csak látszólagos, mert kiállí­tott vásznain a virtuóz ele­ganciával kezelt ecsetvonások mögött fellelhető a saját mű­vészi elgondolására átformált Barcsay-féle kemény szer­kesztési elv, Czóbel Béla sötét tónusú színkezelése. Miháltz Pál szentendrei festő magáé­nak vallja a tájat, a várost, a hagyományokat, nemkülönben az ott élt és élő művészek al­kotásait. Széles skálájú mű­vész; tud latinos derűvel nézni a világra, s ugyanakkor ész­reveszi az ódon, elfelejtett ut­carészletek mögött felsejlö drámát. Mondanivalóját nem harsogóan, lázas kompozíciós megoldásokkal, hanem a szí­nek lazúros felrakásával, a kontúrok néha elmosódó, néha keményebben látszó megraj­zolásával meséli el. Mert a festőművész a mese oldott műfajával mondja el a néző­nek mindazt a drámát, szo­rongást, amit lát, illetőleg érez. Ez a kiállítás a művész éle­tének fél évszázadát mutatja be, az első kísérletező, tapo- gatódzó ecsetvonásoktól a ki­forrott, önmagára talált művész alkotó módszeréig. (k. L) Csévharaszttól nem messzi­re, kinn a határban — úgy tartják — valamikor kétezer évvel ezelőtt már szorgalmas emberek lakhattak. Legalább is erre mutat a sok használati tárgy, amit a próbaásatások a fel­színre hoztak. Voltak aztán újabb kori leletek is. Évek­kel ezelőtt például két vas­patkót ástak ki, a szakértők szerint legalább nyolcszáz évesek. Az viszont biztos, hogy a törökök idején egy nagy község települt ott valahol a pusztaságban. Akkoriban még nem is volt minden telepü­lésnek templomja, de ennek építettek. Valószínűleg ezért maradt rajta a Pusztatemp­lom neve. Hanem a falu öregjei ennél érdekesebb históriát is tudnak. Azt mond­ják, a határban a valamikori templomdomb alatt pászto­rok találtak egy vasajtót. Rá- zogatták, ütötték istenesen: Tanakodtak, mit tegyenek? Végül feltörték az ajtót, s találtak egy alagutat, meg­tömve arannyal, kinccsel. Csakhogy az uraság rögtör megtudta a dolgot, elkergette a pásztorokat, és összeszedet­te mind az aranyat. Ö sem szólt aztán senkinek, se fő­ispánnak, se királynak. És hogy az embereknek ne jár­jon bánatukban a szája, min­denki kapott egy-egy hordó bort. Az ajtót betemették, s hogy ma menne van, hol le­hetne megtalálni, nem él már olyan öreg aki tudná. k. m. elsősorban a katonai kérdé­seknek, a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének szentel nagy figyelmet, s ezzel kevés­bé ismert területre irányítja az olvasó érdeklődését. Hasonló szerepet vállalt az Internacionalisták a Tanács- köztársaságért című mű szer­zője, Kővágó László is. 1919 tavaszán a magyar proletáriá- tus önzetlen harcostársakat kapott: más nemzetiségű, de egyazon, célokért harcoló szo­cialistákat, szlovákokat, cse­heket, olaszokat, bolgárokat, németeket. Most, a könyv el- olvastán derül csak ki, mi­lyen sokágú munkát végeztek az internacionalista szekciók — vagy akkori megjelöléssel frakciók —, miként ragadtak meg minden lehetőséget a ta­nácshatalom segítésére, meg­védésére, a forradalom láng­jának terjesztésére. Kővágó László igen nehéz kutatómun­ka árán készíthette el forrás- értékű könyvét, de becsület­tel eleget tett a vállalt fel­adatnak, valamennyi külföldi szekció tevékenységéről teljes összefoglalót ad. i A földindulás krónikái kö­zött a szó szoros értelmében krónika az új kiadványok egyike, A magyarországi for­radalmak krónikája, 1918— 1919, mely Hetét Tibor mun­kálkodása nyomán láthatott napvilágot. A kötet összeállí­tója tiszteletre méltó gyűjtő­munka . eredményeként adja közre azokat a dokumentumo­kat, amelyek a legjobban jel­lemzik a két forradalmi esz­tendőt, s azt a társadalmi-po­litikai helyzetet, mely végül is a proletárdiktatúrához veze­tett A vaskos, majd’ négyszáz­oldalas, sok képpel illusztrált kötetben olyan dokumentumo­kat találunk, mint Csicserin nyílt levele Wilson elnökhöz, a hírhedt Vyx jegyzék, Lu­kács György cikke a két pá^t 1919 márciusában végbement egyesüléséről, Kun Béla leve­le a párizsi békekonferenciá­hoz, sok-sok más kortörténeti dokumentum mellett. Az ünnepi kiadványok so­rában a kiadó a könyvészeti ritkaságok, a bibliofilek gyűj­tőire is gondolt. Nagy sikerű miniatűr sorozatában, a már megszokott tetszetős kiállítás­ban megjelentette — mégpe­dig kétnyelvű, magyar és orosz szöveggel — Leninnek a Magyar Tanácsköztársaságról szóló műveit. Műemlékre]tvény (28.) Tisztítsd ki szíved Meg-megtorpanva, sebzetten, ellene a gravitációnak! Csak a gyengék hullnak. A fény, lásd: gyöngyöz, a fa, lásd: gyümölcsöz; virág-trombiták, lomb-citerák dala nem hatol beléd? Nem érted e zenét? Ásd el emlékeidet, tisztítsd ki szíved! örülnek, nekik higyj végre ők a bölcsek: sejtjeid, ne nézz az ész mérlegére, csak elszomorít. Fürtös Gusztáv A dunaharaszti tanácsháza szabadon álló, földszintes, 15 tengelyes klasszicista stílusú épület. Melyik században épült ez a volt kastély? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szer­kesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az ere­deti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- nlük, a győztesek névsorát pedig április 13-i, vasárnapi számunk? ban közöljük. PlNTEIUSTVÁKr* Váci iparvállalat bizalmas munkakörbe 5—10 éves gyakorlattal rendelkező titkárnőt Jelentkezéseket: „Nyelvtudás nem hátrány” jeligére kérjük a Magyar Hirdető váci kirendeltségébe. oil árért 14. Ismét kénytelen voltam cso­dálattal adózni Ruthnak, Egyrészt azért, mert ilyen pontosan és szépen megjegyez­te Temer cseppet sem egysze­rű mondókéj át, másrészt pe­dig azért, mert ezek után is hajlandó volt egy asztalnál ülni egy magyarral. Az újság­író és az ügyvéd fejcsóválva hallgatta a történetet. Lewis közben buzgón jegyzetelt. Az ügyvéd az órájára né­zett. — Épp ideje mennünk — mondta. — Pedig, sajnos, nem tudtuk megtárgyalni Kása úr­ral a dolgainkat. Mondja — fordult hozzám —, hol tölti az estét? Ruthra néztem, és a lány bólintott. — A menyasszonyommal szeretnék maradni — feleltem. — Ma este mindketten rá­érünk. — Nagyszerű — mondta Forster. — Nekem most haza kell mennem, mert egy Los Angeles-i telefonhívást várok. Ha megengedik, meginvitálom magukat hozzám. Megbeszél­jük a dolgokat, és nálam tölt­hetik az éjszakát. Elég nagy a házam. Az ön helyzetében, Mr. Kása, a legjobb, ha min­dig kéznél van a jogvédelem... Eddig egy kicsit ellenszen­ves volt az ügyvéd, de most egyszerre megnyerte a tetszé­semet. Elbúcsúztunk Lewis- től, aki a lelkünkre kötötte, hogy holnap délelőtt tizenegy órakor ugyanitt találkozunk. Beültünk az ügyvéd kocsijá­ba. Nagyon tapintatos ember volt, elnézést kért, hogy a ve­zetőülés melletti hely tele van csomagokkal és mindkettőnk­nek hátra kell ülnünk. Ruth hozzám simult a kocsiban. Már egy órája autóztunk, és lassan kiértünk a városból. Az ügyvéd elmondta, hogy New York mellett lakik egy kis kertvárosban, két kilométer­nyire a város határán kívül. Már nem lehettünk messze a lakhelyétől... de ekkor ismét váratlan dolog ért. Száz méterrel a város hatá­ra előtt megelőzött bennünket egy őrülten száguldó kocsi, s aztán keresztbeállt előttünk az úton. Az ügyvéd alig tudott fékezni, hogy ne történjék baj. A provokáló kocsiból két tag­baszakadt fiatalember ugrott elő. Hasonlítottak azokra, akik napokig követtek bennünket, de másvalakik voltak. — Mr. Kása, mi a szándé­ka? — kérdezték hozzánk lép­ve. — Szeretném kialudni ma­gam — válaszoltam a fickók-' nak, akik közben bádogjelvé­nyeikkel igazolták, hogy rend­őrtisztviselők. — Mr. Forster volt olyan kedves, és meghívott magához. Az egyik FBI-os megcsóvál­ta a fejét. — Mr. Forstemek, mint vizsgázott és köztiszteletben álló ügyvédnek tudnia kell, hogy ön, aki ellen eljárás van folyamatban és aki csak óva­dék ellen van szabadlábon, nem hagyhatja el New Yorkot. Este tíztől reggel hatig otthon kell tartózkodnia a lakásán, és látogatókat sem fogadhat. El­lenkező esetben kiteszi magát annak, hogy ismét letartóztat­ják. Ez világos beszéd volt. Szó­val megint. Kényszeredetten szálltam ki a kocsiból és bú­csúztam el az ügyvédtől. — Bocsánat, uram — mo­solygott zavartan Mr. Forster —el is felejtkeztem erről az előírásról. De egyébként nem szokták szigorúan venni. Nem számíthattam rá, hogy köve­tik. Én viszont most már tud­tam, hogy állandóan számítha­tok rá. Nem éppen legényes hangulatban autóbuszoztam vissza. Ruth az ügyvéddel tar­tott, neki nem kellett okvetle­nül vállalnia a hosszú és fá­rasztó utazást, ő élhetett a meghívással. Abban az órában, amikor a buszon ültem, amely zabpehelyszagú albérletem fe­lé vitt, százat tettem volna egy ellen, hogy az ügyvéd szándé­kosan rendezte így a dolgot... Mrs. Brown majdnem ha­nyatt esett a csodálkozástól, amikor meglátott. Tudott le­tartóztatásomról, mert az FBI derék emberei meglátogatták az ő házát is, és alaposan át­kutatták a szobámat. Nem ta­láltak semmi különöset, s nem is vittek semmit magukkal, ha csak nem számítom azt a ... hogy is mondjam csak... folyóiratot, amelyet az éjjeli- szekrényben tartottam. Ezt még akkoriban szereztem va­lahol Nyugat-Európában, ami­kor még nem értettem egyik nyugati nyelven sem, s így csak olyan sajtótermékre volt szükségem, amelyben nincs szöveg. Ez a folyóirat ilyen volt. Csak képeket tartalma­zott, mégpedig kizárólag kü­lönböző fiatal hölgyekről ké- . szült felvételeket, akik elég jó alakúak voltak ahhoz, hogy ruha nélkül fényképeztethes- sék le magukat. Háziasszonyom már régen elhullatta ifjúsága virágait, s emiatt meglehetősen felhábo­rodva adta tudtul, hogy a ház­kutatás során mit találtak ná­lam. Elmagyaráztam neki, hogy kizárólag azért vásárol­tam a füzetet, mert festészet­tel szeretnék foglalkozni, mo­dellre viszont nincs pénzem. Bizonyítékul meg akartam ne­ki mutatni, hogy „Műkedvelő festőknek” felirat található a lapon. Az FBI-sok magukkal vitték, noha ennek a „bűnjel­nek” semmi köze nem lehetett ahhoz, amivel engem gyanúsí? tottak. Talán köztük is voltak műkedvelő festők? Mrs. Brown kijelentette, hogy tovább egy percig sem maradhatok nála. Az ő házá­ban még soha nem tartott senki ilyen szemérmetlen dol­gokat, és az ő házában még soha nem töltötte az éjszakát a vörösök bérgyilkosa. Kérdé­semre, hogy honnan veszi az utóbbi ostobaságot, elővette a New York News reggeli szá­mát, amelyben egy rövid hírt közöltek letartóztatásomról. A hír szóról szóra így hangzott; „Letartóztatták a vörös ügy. nököt. Már közöltük, hogy Mr. Csánkó, aki a Német Szövet­ségi Köztársaságból néhány nappal ezelőtt érkezett az Egyesült Államokba, és aki a, Magyar Nemzetmentők Bajtár­si Körének vezérelnöke, a ré­gi magyar hadsereg vezérezre­dese, sajtóértekezleten közöl­te, hogy a budapesti kommu­nista kormány merényletet készít elő ellene. A gyilkossá­got a budapesti kommunisták egyik különlegesen kiképzett szuperügynökének kell végre­hajtania, akit már egy eszten­dővel ezelőtt, menekültnek ál­cázva, sikerült becsempészni az Egyesült Államokba. Az FBI izgalmas nyomozás után elfogta a bérgyilkost, a huszon­hét éves Kása Bertalan sze­mélyében. A vörös bandita csak ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, tehát az Idegeneket Ellenőrző Rend­őrség hatáskörébe tartozik. Ezért az FBI átadta őt az Emigration Service-nek.” (Folytatjuk) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom