Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
ft > I MEC 1969. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK Ifjúság, színház ST )agyomány immár, hogy esztendőről esztendőre világszerte színházi ünnepet tartanak. Egy március végi estén minden színpadon ünnepi szátok kezdik meg az előadást: mielőtt fölmenne a függöny, a színház társadalmi, emberi hivatásáról, s ennek valamelyik időszerű vonatkozásáról vallanak a színház barátaihoz intézett mondatok. Ebben az esztendőben a megemlékezés fő gondolata: ifjúság, színház. Ez a két szó voltaképpen kettős jelentésű. A kézenfekvőbb értelmezés a fiatalság és a színház kapcsolatára emlékeztet, mondhatni a jövendő közönségre. Magyarországon régi hagyomány, hogy a színházak külön előadásokat rendeznek a fiataloknak. Nemcsak azért fontos ez, mert az ifjúsági előadások eleven illusztrációi lehetnek így az iskolai irodalmi oktatásnak, az ebbe illeszkedő drámatörténetnek. Az ifjúsági előadások a jövendő színházi közönség nevelésének alkalmai is. A színházi világnap jó lehetőséget kínál arra, hogy újra végiggondoljuk a színházak ifjúsági kapcsolatainak, az ifjúsági színielőadásoknak számos gondját és örömét. Az utóbbi időben egyre több kifogás hangzott el, hogyan viselkednek olykor az ifjú nézők; máskor arról esett szó, hogy az ifjúsági jelző egy-egy előadás művészi színvonalának csökkenésére utal. Ha így van, alighanem összefügg a kettő: a színész is másképp játszik, ha figyelmetlen a közönsége. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ifjúsági előadás igazi élmény, s az élmény helyes befogadására nevelő alkalom legyen. De gondoljunk a színházi világnapon arra is, hogy ideje volna az ifjúsági színházi előadások „tantervét” létrehozni, hogy egy-egy iskolai „emberöltő” alatt minden diák 'részesülhessen a leglényegesebb, legszükségesebb drámatörténeti, színháztörténeti és élő színházi élményekben. Ezzel együtt jobban, szervesebben kellene beépíteni a színházi drámai ismereteket az iskolai oktatás rendjébe, s hangsúlyosabbá tenni a korszerű dráma és színház ismeretét. Annál is inkább, mert az „ifjúság, színház” kifejezés a színház megfiatalodására is emlékeztet. Korunk minden tekintetben az újnak, a fejlődőnek a korszaka, s ez áll — ha olykor a kísérletezés stádiumában is — a színházra, a drámára. A magyar színházi életben is mind többször találkozni már új kísérletekkel, új, szocialista mondanivaló újszerű kifejezésére törekvő, ilyen értelemben fiatal alkotásokkal. A magyar dráma sok szép eredménnyel, sikerrel büszkélkedhet, s a színház világünnepén ezeket is föidézhetjük. Ha vita kerekedett is egyikmásik premier után, a pezsgő élet jele ez; a színház csak akkor lehet időszerű, ha mindig újra megfiatalodik. Z. L. FÉL ÉVSZÁZAD Miháitz Pál kiállítása Klubköszöntő Tegnap volt az első találkozás. Az úttörőkórus köszöntötte őket, azután megkezdődhetett a fesztelen ismerkedés. Ezentúl minden harmadik héten összejönnek a váci Madách Imre kultúrházban. Ugyanis itt alakították meg klubjukat: a szocialista brigádvezetők klubját. PALYAZAT A Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tankönyvkiadó Vállalat — az V. nevelésügyi kongresszus alkalmából — pályázatot hirdet „A korszerű szemléltetés az általános iskolák I—IV. osztályában” címmel. A pályázók feladata, hogy húsz-harminc gépelt oldalon fejtsék ki gondolataikat a megjelölt témakörben. Munkájukban didak- tikai-tantárgy-pedagógiai nézőpontból foglalkozzanak az általános iskolák I—IV. osztályában alkalmazott korszerű szemléltetés megoldásaival. A pályázatokat — jeligés levél kíséretében — három azonos példányban kell beküldeni 1970. január 15-ig a Tankönyvkiadó Vállalat címére, Budapest, V., Szalay utca 10—14. Az eredményt 1970. április 1-én hozzák nyilvánosságra a Művelődésügyi Közlönyben. A legjobb munkák készítői között egy 3000 forintos első, két 2000 fo- rinto's második és három 1000 forintos harmadik díjat osztanak ki. A földindulás krónikái KÖNYVEK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóját méltó módon köszöntötte a politikai irodalom hazai patrónusa, a Kossuth Könyvkiadó is. Visszaemlékezések, cikk- és dokumentum- gyűjtemények éppúgy megtalálhatók az ötven esztendővel ezelőtti földindulás hű krónikái között, mint külalakjukban, nyomdai kiállításukban is ünnepi köntösű albumok. Kétségtelenül a legérdekesebb kiadványok közé tartozik az a kötet, mely Münnich Ferencnek, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának, a Magyar Tanács- köztársaság egyik nagyszerű vezetőjének a dicső 133 napról szóló cikkeit és beszédeit foglalja magába. A könyv, melynek anyagát M. Berényi Etelka és Liptai Ervin válogatta, s rendezte sajtó alá, a szemtanú szenvedélyes, s a politikus józanul mérlegelő vallomása a magyar proletá- riátus hősi küzdelméről. A tizenkét hosszabb-rövidebb mű ADATIK TUDTÁRA Pusztatemplom kincsei ,yA csend és a szemérem művésze" — írja a katalógus a 70 éves Mihátíz Pálról... S valóban az Ernst Múzeumban rendezett retrospektív kiállítás képei előtt a szemlélő úgy érzi, hogy igaz a katalógus megállapítása. A sok meleg barna, lila, sötét narancs, vörös szín alkalmazása, a gyakran föloldott kontúrok mind belső szerénységről és szeméremről árulkodnak. De mindez csak látszólagos, mert kiállított vásznain a virtuóz eleganciával kezelt ecsetvonások mögött fellelhető a saját művészi elgondolására átformált Barcsay-féle kemény szerkesztési elv, Czóbel Béla sötét tónusú színkezelése. Miháltz Pál szentendrei festő magáénak vallja a tájat, a várost, a hagyományokat, nemkülönben az ott élt és élő művészek alkotásait. Széles skálájú művész; tud latinos derűvel nézni a világra, s ugyanakkor észreveszi az ódon, elfelejtett utcarészletek mögött felsejlö drámát. Mondanivalóját nem harsogóan, lázas kompozíciós megoldásokkal, hanem a színek lazúros felrakásával, a kontúrok néha elmosódó, néha keményebben látszó megrajzolásával meséli el. Mert a festőművész a mese oldott műfajával mondja el a nézőnek mindazt a drámát, szorongást, amit lát, illetőleg érez. Ez a kiállítás a művész életének fél évszázadát mutatja be, az első kísérletező, tapo- gatódzó ecsetvonásoktól a kiforrott, önmagára talált művész alkotó módszeréig. (k. L) Csévharaszttól nem messzire, kinn a határban — úgy tartják — valamikor kétezer évvel ezelőtt már szorgalmas emberek lakhattak. Legalább is erre mutat a sok használati tárgy, amit a próbaásatások a felszínre hoztak. Voltak aztán újabb kori leletek is. Évekkel ezelőtt például két vaspatkót ástak ki, a szakértők szerint legalább nyolcszáz évesek. Az viszont biztos, hogy a törökök idején egy nagy község települt ott valahol a pusztaságban. Akkoriban még nem is volt minden településnek templomja, de ennek építettek. Valószínűleg ezért maradt rajta a Pusztatemplom neve. Hanem a falu öregjei ennél érdekesebb históriát is tudnak. Azt mondják, a határban a valamikori templomdomb alatt pásztorok találtak egy vasajtót. Rá- zogatták, ütötték istenesen: Tanakodtak, mit tegyenek? Végül feltörték az ajtót, s találtak egy alagutat, megtömve arannyal, kinccsel. Csakhogy az uraság rögtör megtudta a dolgot, elkergette a pásztorokat, és összeszedette mind az aranyat. Ö sem szólt aztán senkinek, se főispánnak, se királynak. És hogy az embereknek ne járjon bánatukban a szája, mindenki kapott egy-egy hordó bort. Az ajtót betemették, s hogy ma menne van, hol lehetne megtalálni, nem él már olyan öreg aki tudná. k. m. elsősorban a katonai kérdéseknek, a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének szentel nagy figyelmet, s ezzel kevésbé ismert területre irányítja az olvasó érdeklődését. Hasonló szerepet vállalt az Internacionalisták a Tanács- köztársaságért című mű szerzője, Kővágó László is. 1919 tavaszán a magyar proletáriá- tus önzetlen harcostársakat kapott: más nemzetiségű, de egyazon, célokért harcoló szocialistákat, szlovákokat, cseheket, olaszokat, bolgárokat, németeket. Most, a könyv el- olvastán derül csak ki, milyen sokágú munkát végeztek az internacionalista szekciók — vagy akkori megjelöléssel frakciók —, miként ragadtak meg minden lehetőséget a tanácshatalom segítésére, megvédésére, a forradalom lángjának terjesztésére. Kővágó László igen nehéz kutatómunka árán készíthette el forrás- értékű könyvét, de becsülettel eleget tett a vállalt feladatnak, valamennyi külföldi szekció tevékenységéről teljes összefoglalót ad. i A földindulás krónikái között a szó szoros értelmében krónika az új kiadványok egyike, A magyarországi forradalmak krónikája, 1918— 1919, mely Hetét Tibor munkálkodása nyomán láthatott napvilágot. A kötet összeállítója tiszteletre méltó gyűjtőmunka . eredményeként adja közre azokat a dokumentumokat, amelyek a legjobban jellemzik a két forradalmi esztendőt, s azt a társadalmi-politikai helyzetet, mely végül is a proletárdiktatúrához vezetett A vaskos, majd’ négyszázoldalas, sok képpel illusztrált kötetben olyan dokumentumokat találunk, mint Csicserin nyílt levele Wilson elnökhöz, a hírhedt Vyx jegyzék, Lukács György cikke a két pá^t 1919 márciusában végbement egyesüléséről, Kun Béla levele a párizsi békekonferenciához, sok-sok más kortörténeti dokumentum mellett. Az ünnepi kiadványok sorában a kiadó a könyvészeti ritkaságok, a bibliofilek gyűjtőire is gondolt. Nagy sikerű miniatűr sorozatában, a már megszokott tetszetős kiállításban megjelentette — mégpedig kétnyelvű, magyar és orosz szöveggel — Leninnek a Magyar Tanácsköztársaságról szóló műveit. Műemlékre]tvény (28.) Tisztítsd ki szíved Meg-megtorpanva, sebzetten, ellene a gravitációnak! Csak a gyengék hullnak. A fény, lásd: gyöngyöz, a fa, lásd: gyümölcsöz; virág-trombiták, lomb-citerák dala nem hatol beléd? Nem érted e zenét? Ásd el emlékeidet, tisztítsd ki szíved! örülnek, nekik higyj végre ők a bölcsek: sejtjeid, ne nézz az ész mérlegére, csak elszomorít. Fürtös Gusztáv A dunaharaszti tanácsháza szabadon álló, földszintes, 15 tengelyes klasszicista stílusú épület. Melyik században épült ez a volt kastély? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szerkesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az eredeti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- nlük, a győztesek névsorát pedig április 13-i, vasárnapi számunk? ban közöljük. PlNTEIUSTVÁKr* Váci iparvállalat bizalmas munkakörbe 5—10 éves gyakorlattal rendelkező titkárnőt Jelentkezéseket: „Nyelvtudás nem hátrány” jeligére kérjük a Magyar Hirdető váci kirendeltségébe. oil árért 14. Ismét kénytelen voltam csodálattal adózni Ruthnak, Egyrészt azért, mert ilyen pontosan és szépen megjegyezte Temer cseppet sem egyszerű mondókéj át, másrészt pedig azért, mert ezek után is hajlandó volt egy asztalnál ülni egy magyarral. Az újságíró és az ügyvéd fejcsóválva hallgatta a történetet. Lewis közben buzgón jegyzetelt. Az ügyvéd az órájára nézett. — Épp ideje mennünk — mondta. — Pedig, sajnos, nem tudtuk megtárgyalni Kása úrral a dolgainkat. Mondja — fordult hozzám —, hol tölti az estét? Ruthra néztem, és a lány bólintott. — A menyasszonyommal szeretnék maradni — feleltem. — Ma este mindketten ráérünk. — Nagyszerű — mondta Forster. — Nekem most haza kell mennem, mert egy Los Angeles-i telefonhívást várok. Ha megengedik, meginvitálom magukat hozzám. Megbeszéljük a dolgokat, és nálam tölthetik az éjszakát. Elég nagy a házam. Az ön helyzetében, Mr. Kása, a legjobb, ha mindig kéznél van a jogvédelem... Eddig egy kicsit ellenszenves volt az ügyvéd, de most egyszerre megnyerte a tetszésemet. Elbúcsúztunk Lewis- től, aki a lelkünkre kötötte, hogy holnap délelőtt tizenegy órakor ugyanitt találkozunk. Beültünk az ügyvéd kocsijába. Nagyon tapintatos ember volt, elnézést kért, hogy a vezetőülés melletti hely tele van csomagokkal és mindkettőnknek hátra kell ülnünk. Ruth hozzám simult a kocsiban. Már egy órája autóztunk, és lassan kiértünk a városból. Az ügyvéd elmondta, hogy New York mellett lakik egy kis kertvárosban, két kilométernyire a város határán kívül. Már nem lehettünk messze a lakhelyétől... de ekkor ismét váratlan dolog ért. Száz méterrel a város határa előtt megelőzött bennünket egy őrülten száguldó kocsi, s aztán keresztbeállt előttünk az úton. Az ügyvéd alig tudott fékezni, hogy ne történjék baj. A provokáló kocsiból két tagbaszakadt fiatalember ugrott elő. Hasonlítottak azokra, akik napokig követtek bennünket, de másvalakik voltak. — Mr. Kása, mi a szándéka? — kérdezték hozzánk lépve. — Szeretném kialudni magam — válaszoltam a fickók-' nak, akik közben bádogjelvényeikkel igazolták, hogy rendőrtisztviselők. — Mr. Forster volt olyan kedves, és meghívott magához. Az egyik FBI-os megcsóválta a fejét. — Mr. Forstemek, mint vizsgázott és köztiszteletben álló ügyvédnek tudnia kell, hogy ön, aki ellen eljárás van folyamatban és aki csak óvadék ellen van szabadlábon, nem hagyhatja el New Yorkot. Este tíztől reggel hatig otthon kell tartózkodnia a lakásán, és látogatókat sem fogadhat. Ellenkező esetben kiteszi magát annak, hogy ismét letartóztatják. Ez világos beszéd volt. Szóval megint. Kényszeredetten szálltam ki a kocsiból és búcsúztam el az ügyvédtől. — Bocsánat, uram — mosolygott zavartan Mr. Forster —el is felejtkeztem erről az előírásról. De egyébként nem szokták szigorúan venni. Nem számíthattam rá, hogy követik. Én viszont most már tudtam, hogy állandóan számíthatok rá. Nem éppen legényes hangulatban autóbuszoztam vissza. Ruth az ügyvéddel tartott, neki nem kellett okvetlenül vállalnia a hosszú és fárasztó utazást, ő élhetett a meghívással. Abban az órában, amikor a buszon ültem, amely zabpehelyszagú albérletem felé vitt, százat tettem volna egy ellen, hogy az ügyvéd szándékosan rendezte így a dolgot... Mrs. Brown majdnem hanyatt esett a csodálkozástól, amikor meglátott. Tudott letartóztatásomról, mert az FBI derék emberei meglátogatták az ő házát is, és alaposan átkutatták a szobámat. Nem találtak semmi különöset, s nem is vittek semmit magukkal, ha csak nem számítom azt a ... hogy is mondjam csak... folyóiratot, amelyet az éjjeli- szekrényben tartottam. Ezt még akkoriban szereztem valahol Nyugat-Európában, amikor még nem értettem egyik nyugati nyelven sem, s így csak olyan sajtótermékre volt szükségem, amelyben nincs szöveg. Ez a folyóirat ilyen volt. Csak képeket tartalmazott, mégpedig kizárólag különböző fiatal hölgyekről ké- . szült felvételeket, akik elég jó alakúak voltak ahhoz, hogy ruha nélkül fényképeztethes- sék le magukat. Háziasszonyom már régen elhullatta ifjúsága virágait, s emiatt meglehetősen felháborodva adta tudtul, hogy a házkutatás során mit találtak nálam. Elmagyaráztam neki, hogy kizárólag azért vásároltam a füzetet, mert festészettel szeretnék foglalkozni, modellre viszont nincs pénzem. Bizonyítékul meg akartam neki mutatni, hogy „Műkedvelő festőknek” felirat található a lapon. Az FBI-sok magukkal vitték, noha ennek a „bűnjelnek” semmi köze nem lehetett ahhoz, amivel engem gyanúsí? tottak. Talán köztük is voltak műkedvelő festők? Mrs. Brown kijelentette, hogy tovább egy percig sem maradhatok nála. Az ő házában még soha nem tartott senki ilyen szemérmetlen dolgokat, és az ő házában még soha nem töltötte az éjszakát a vörösök bérgyilkosa. Kérdésemre, hogy honnan veszi az utóbbi ostobaságot, elővette a New York News reggeli számát, amelyben egy rövid hírt közöltek letartóztatásomról. A hír szóról szóra így hangzott; „Letartóztatták a vörös ügy. nököt. Már közöltük, hogy Mr. Csánkó, aki a Német Szövetségi Köztársaságból néhány nappal ezelőtt érkezett az Egyesült Államokba, és aki a, Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke, a régi magyar hadsereg vezérezredese, sajtóértekezleten közölte, hogy a budapesti kommunista kormány merényletet készít elő ellene. A gyilkosságot a budapesti kommunisták egyik különlegesen kiképzett szuperügynökének kell végrehajtania, akit már egy esztendővel ezelőtt, menekültnek álcázva, sikerült becsempészni az Egyesült Államokba. Az FBI izgalmas nyomozás után elfogta a bérgyilkost, a huszonhét éves Kása Bertalan személyében. A vörös bandita csak ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, tehát az Idegeneket Ellenőrző Rendőrség hatáskörébe tartozik. Ezért az FBI átadta őt az Emigration Service-nek.” (Folytatjuk) \