Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-25 / 69. szám
1969. MÁRCIUS 85.. KEDD kJUvíud KEDVÉRE VÁLOGATHAT... Chandler, R.: A kicsi nővér Albatrosz kö.iyvek. Fűzve 29,— Ft A népszerű Marlowe magándetektívet egy fiatal lány felkeresi azzal, hogy eltűnt bátyját szeretné megkerestetni. Marlowe eleinte hisz a lány jóhiszeműségében és a fivér nyomába ered... Dallos Sándor: A nap szerelmese Szépirodalmi. Kötve 48,— Ft Harmadik kiadásban látott napvilágot a Munkácsy Mihály életéről szóló regényciklus első része. Dallos Sándor: Aranyecset Széprodalmi. Kötve 52,— Ft A nap szerelmese című regény folytatása. A XX. század külföldi írói Világirodalmi lexikon. Gondolat. Kötve 93,— Ft A lexikon tájékoztatást nyújt a világ 1400 írójáról — a századfordulótól napjainkig. Nemcsak a nagy, hanem a kis nemzetek íróit is bemutatja a kötet. A kiadványt sok kép illusztrálja. Illés Béla: Kárpáti rapszódia Szépirodalmi. Kötve 36,— Ft I Molnár Gábor: Horgászom az Amazonason Szépirodalmi. Kötve 57,— Ft A^ szerző a tu pi indiánok között húsz. napon át tanß kalandos halászatról’ számol be. Udvardy Gyöngyvér—Vincze Lajos: Az ismeretlen szomszéd Gondolat. Világjárók. Kötve 42,— Ft Az ismert művészházaspár vall tollal és ecsettel a szerb végvárak, szlovén fennsíkok, horvát, dalmát szigetek, macedón templomok, vajdasági falvak múltból-jövőből fonódó jelenkori életéről. A felsorolt művek megrendelhetők az alábbi szelvényen. 160,— Ft feletti vásárlásnál 4 havi részletfizetést biztosítunk.-----------------------------------------Itt tessék leváqni!------------------------------------------K OSSUTH KÖNYVESBOLT Budapest V., Vörösmarty tér 4. MEGRENDELŐLAP Megrendelem * utánvéttel, postai szállításra * 4 havi részletfizetésre .. . . pld. Chandler: A kicsi nővér íve 29,— Ft . pld. Dallos: A nap szerelmese kve 48,— Ft . pld. Dallos: Aranyecset kve 52,— Ft . pld. A XX. század külföldi írói kve 93,— Ft . pld. Illés Béla: Kárpáti rapszódia kve 36,— Ft •«! . • • . pld. Molnár Gábor: Horgászom az Amazonason kve 57,— Ft . pld. Udvardy—Vincze: Az ismeretlen szomszéd 1 kve 42,— Ft Név:---- -----------------------------------------------------------Po ntos lakcim:..---------------------------------------------S zem. ig. szám:________________________________ A levágható szelvényt kérjük borítékban postára adni. Magánszemélyeknek 100,— Ft felett a szállítás költségmentes. * (A nem kívánt részt kérjük kihúzni.) Közös múlt a Fekete-tenger partján A Balkán-hegységben ilyenkor, kora tavasszal a csupasz fakoronákat szülte súrolják az alacsonyan úszó felhők. Bármerre jár az ember a bolgár hegyekben, gránitoszlopok és művészi szobrok őrzik a fasiszták elleni partizánharc hőseinek emlékét. A hegyek ormán emelt, magasba szökő emlékművek -j- miként csupasz ágú, hatalmasra nőtt fák mementóként merednek az égnek. A bolgár nép nagy gonddal őrzi a betolakodók elleni hősi harcok emlékeit. Köztudott, hogy Bulgária, sok évszázados elnyomás után, csak a XIX. században nyerte vissza szabad államiságát, nemzeti függetlenségét. „Pápai tréfa" A fekete-tengerparti kecses fürdőváros: Várna emléke, mindenekelőtt a tenger hús vizét, a forróság utáni kellemes, szellős estéket juttatja eszünkbe. De ha egy kicsit jobban elgondolkodunk, a magyar történelem is mond nekünk valamit erről a városról, csupán vissza kell kanyarodnunk a XV. századhoz, amikor Délkelet-Európa népei erejüket a puszta létüket fenyegető török hódítók feltartóztatására egyesítették. Hiszen a hódítás függetlenségüket, a rabló-, pusztító élősdi uralom pedig nemzeti fejlődésük alapjait rendítette meg. A harc a török hódítók, a haladás akkori fő ellensége ellen folyt, s ebben a harcban, amely a magyarságot a XV. század derekán az európai politika homlokterébe állította, kerültek I. Ulászló — III. Wladisz- law néven lengyel király — csapatai Várna alá. 1444 júliusában a tíz évre kötött szegedi békét Ulászló a pápa követelésére megszegte és megtámadta a törököket. Azért tette ezt, mert a pápa, Velence, Genova és más nyugati hatalmak megígérték, hogy flottájukkal megakadályozzák a Magyar emléktábla a mauzóleum falában. I Kis-Ázsiában tartózkodó török főerők átkelését a Boszporu- I szón. Ebben az ígéretben bíz- | va, Hunyadi János is támogatta a hadjáratot. A nyugati ha- i talmak azonban nem tartották meg ígéretüket, s a szultán — senkitől sem zavartatva — áthajózta Európába a kis- ázsiai erőket és Várnánál elvágta Ulászló seregének útját. A sereg háta mögött portyázó csapataival pedig megakadályozta a visszavonulást. Ulászló cserbenhagyásával — Marx szavaival élve a „pápai tréfa” következtében — a hadak csapdába kerültek és súlyos vereséget szenvedtek. A csatában Ulászló elesett és Hunyadi menekülésre kényszerült. Eddig a történet. Akkor és ma Az 1444. november 10-én vívott vérzivataros csata lengyel, magyar, román, cseh és horvát hőseinek emlékét nagy gonddal és megbecsüléssel őrzi a bolgár nép. Először 1935-ben emeltek emléket Várnában, Ulászló — ahogy a bolgárok mondják, Wladiszlaw Varnensi — tiszteletére. A mauzóleum szarkofágja jelképes, mert Ulászló holtteste etűnt a csatatéren. Bolgár barátaink az utóbbi években gyönyörűen kiépítették a mauzóleum környékét, parkot varázsoltak köréje. A park egyik festői szépségű sétányának szélén hatalmas kőtömbök hirdetik á csatában elesett hősök emlékét. Nincs abban semmi ellentmondás, hogy ezeket a hatalmas kőtömböket a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság címerei díszítik, mintegy szimbolizálva ezzel a közös múlt és a jelen sorsközösség összefüggését, bizonyítva, hogy épp úgy, mint ötszázhuszonnégy évvel ezelőtt a világuralomra törő török hódítók ellen, ma is közös frontban állunk a haladás ellenségeivel szemben. Számunkra megkapó, hogy Ulászló mauzóleumával szemben állították fel Hunyadi János szobrát. Pajzsán a hagyományos, hollós címer. Hunyadi erőteljes, fehér kőalakja az ügy igazába vetett hitet sugározza. A mauzóleumtól kissé távolabb modem vonalú, kívül-be- lül rendkívül impozáns emlékmúzeum emelkedik, ahol a csata relikviái: fegyverek, a csatában részt vevő nemzetek fiainak harci ruhái, zászlói, a csata térképei találtak otthonra. Az emlékmúzeum egyik fülkéjében állították fel Hunyadi János gyulafehérvári szarkofágjának másolatát és mellszobrát. Bizonyos vagyok benne, hogy nyáron, a Fekete-tenger kellemesen ihűs vize. után nagyszerű» élményt jelent egy szép kirándulás a közös jelenből a közös múltba. (Boros) Egyesültek a szakcsoportok A közelmúltban kormány- rendelet határozta meg a szakszövetkezetek, szakcsoportok és társulások működési feltételeit, szabályait. Ezek alapján a Vecsésen már hosz- szú idő óta működő kertszövetkezetben, amely részben virág-, részben gyümölcskertészek szakszövetkezete volt — eddigi formájában nem működhetett tovább. Ugyancsak ez a helyzet a nyúltenyésztő szakcsoportnál is. A közelmúltban ezek egyesültek, s társulás formájában működnek tovább az ÁFÉSZ keretében. A tervek szerint ide tartoznak majd a baromfinevelők is. Különféle ágazatok lesznek^ s külön-külön vezetőt választanak. Meghatározták a társulás célját is: a növényvédelem fokozása a házikertekben és háztájiakban és a termény- értékesítés biztosítása. A nyu- lak főképpen exportra mennek, ugyanis bármilyen furcsán hangzik, Magyarországon az igen nagy kalóriájú nyúlhúst nem keresik. A nyúltenyésztők az állammal kötnek értékesítési szerződést, s ez az idén 30 mázsa nyúl szállítását jelenti. A társulás elsősorban a gyümölcskertészeket, .de az egész tagságot ellátja majd facsemetékkel, permetezőszerekkel és műtrágyával. A társulás a baromfinevelőkkel is kötött értékesítési szerződést tojásra és húsra. (pápay) Atomerőmű DéS-Afrikában A Dél-Afrikai Köztársaságban 1970-ben atomerőművet helyeznek üzembe. Energiáját egyebek közt a közelében építendő alumíniumgyárban fogják hasznosítani, amelynek 1975-ben 360 ezer kilowatt villamos energiaira lesz szüksége. MESÉK Este a szobában hárman vannak A szoba falai kopottak, a bútorok rozogán nyikorognak, a külvilágot függöny takarja, vastag, nehéz selyemfüggöny, és a levegőben mint egyetlenegy bágyadt aranyhal egy nagy, poshadt vizű akváriumban, unottan úszkál a csend. Hárman vannak. Az asszony, a férj és a gyermek. A férjet szögesdrót hálóba gubancolták, csizmás lábakkal görgették, majd másokat rúgtak a helyébe, mert neki már ez a hely sem kellett. Most egy keret nélküli fénykép a falon, a kopott falon, ott az ágy fölött. A gyerek már nem gyerek. Akkor azonban még az volt, amikor megijedt valamitől, hogy mitől, azt ma szinte lehetetlen kitalálni, talán milliókat is látott maga előtt, s azóta csak fut, bukdácsol, rohan. Most egy fénykép a falon. A kopott falon stb. És itt van még az asszony, a harmadik. Apró, gubancos hajú, mindig mosolyog, mindig mosolyog, csak akkor sír, ha mosolyog. így hát hárman vannak a szobában. Az asszony, meg a két fénykép. A fényképeken semmi sem látszik, bár a kopott kereteket láthatatlan igyekezettel és dühvei próbálja szétfeszíteni a megállított idő. Az asszony különben is rövidlátó. Vastag szemüveg takarja el előle a fényt. Ha hárman vannak egy szobában, akkor ott ritkán van csend. Valaki beszél, vagy ásít, vagy eszik, vagy legalábbis lélegzik. Ebben a szobában, ahol hárman vannak, csend van, mert, hármuk közül valaki mindig eszik, beszél, ásít és lélegzik. Akkor, azon az estén, amikor a másik fénykép is a falra került, még egyedül volt az asszony a szobában. Teljesen egyedül. Feküdt az ágyon és gondolkodott. Nem látott rémképeket, háromszögletű köröket, ilyet csak azok állítanak. akik könyvet írnak az elmebetegségekről. Mindössze csak gondolkodott. Arra gondolt, hogy milyen rossz egyedül. Egyedül egy olyan szobában, ahol először hárman voltak, aztán ketten lettek, de még akkor is hárman, mert az az egy, mintha kettő lett volna. Szóval ahogy így gondolkodott, egyszer- csak elfáradt, s ebben nem, is lenne semmi különös, mert az emberek gyakran elfáradnak, de ő abban a pillanatban nem is akarta, hogy valaha is kipihenje magát. Jó így fáradtan — gondolta — s majd ránézve a két fényképre, olyan kellemes volt elhinnie, hogy azok ott nem fényképek. Dehogy, hiszen beszélnek. Beszélnek, hangosan, igaz, hogy még érthetetlen szavakat mormolnak, de csak idő kérdése, hogy meg is értse a szavakat. Ettől aztán nagyon megkönnyebbült, felállt, s számolni kezdett. Hányán is vagyunk itt? — kérdezte. Hárman. Természetesen hárman, s ennek annyira megörült, hogy hangosan, vidáman nevetni kezdett. Van, aki őrjöng, más sír, a harmadik apró köröket számol a levegőben. Ö verseket ír. Azóta írja a verseit. Nagyon sokat. Több ezret. És olyan szépek azok a versek, amilyeneket még költő sohasem írt ezen a földön. Hiszen tetszik nekik. A férfinak is tetszik és a gyereknek is tetszik. Azt érzi ugyan, hogy másoknak nem szabadna megmutatni, ezeket a verseket, de mégis megmutatja másoknak is, idegeneknek is, utána már sajnálja, hogy megmutatta, no de ezen már nem lehet segíteni. Olyankor aztán siet haza, s az övéi tetszésnyilvánító nevetése elfelejteti vele a rosszat. Most is hárman vannak a szobában. Az asszony tehát nevetve írja verseit, a szögesdrót egy bakancson csüng a kopott falon, mellette nők vetkőznek, autócsodák robognak, s a versek meg gyűlnek, s azok is nevetnek. Több tízezer vers nevet, s így van ez. hiszen egy szobában, ha hárman vannak, akkor ott sohasem lehet csend. Hát nincs is. Olyan őrjítő zaj van abban a szobában, ahol hárman vannak, hogy ilyen nagy csend még abban a szobában sem lehet, ahol valaki egyedül van. Halálhír A mentőkocsi már elment, itt csak a nagy fekete autónak lesz még némi dolga. Az embert letakarták egy papírzsákkal, az élőket egy rendőr tartja távol. Megérdeklődtem az adatait. Nem ütötte el semmi, meg sem ölték, rosszul lett, mit lehet erről írni. Csodálkoztak, de azért válaszoltak a kérdésre. Neve: Farkas Albert, 1910-ben született, utoljára a Mező Imre utca 46-ban lakott. Három óra tíz perc. Ez egy VIII. kerületi szociális otthon címe. — Igen, itt lakik. Mi történt? Meghalt? Az otthon vezetője fogad így, s már pillanatok alatt el is terjed a hír. Előkerül a kartonja, de közben az egyik gondozónő az elmúlt nap történetét meséli. Fájt a gyomra. A főorvos úr megvizsgálta. Gyógyszert is írt neki. De ő azt mondta, hogy nem kell. Majd iszik pálinkát. Az meggyógyítja. A kartoték szűkszavú. Személyi adatain kívül (nőtlen volt), még az került ki belőle, hogy mór hosszú ideje szociális otthonokban lakik. — Tessék a tegnapi napló — mutatják a bejegyzést. Ez áll benne szó szerint: „Farkas bácsi este tízkor részegen jött haza. Mindenkivel veszekedett, csak hajnalban aludt el. Más jelentenivalóm nincs. — Ügyeletes.” Farkas Albert, mint az otthon minden olyan lakója, aki nem nyugdíjas, a teljes ellátáson kívül még havi tizennyolc forint zsebpénzt is kapott. — Azt mindig elitta — tanúsítják többen is. Nemrégiben a szociális otthontól könnyű munkát kapott. Portás lett. Egy hete kapta meg a fizetését. Ezzel kapcsolatban a vezetőnő sajnálkozva tájékoztat. „Azóta teljesen megbolondult szegény, mindig csak a kocsmákat járta. Pedig amikor nem volt pénze, milyen rendesen eisakkozgatott a téren. Ma reggel még a reggelit sem várta meg. Máris rohant a kocsmába. Délután három órakor az egyik kocsmából kijövet sápadtan nekidőlt egy piaci bódénak. Akkor hívta ki egy rendőr a mentőket. Szobatársai odagyűlnek az ágy köré. nézegetik a szépen megvetett fekhelye?, s szép szavakat mondanák az elhunytról. Látogatója sohasem volt, összes holmija elfér egy pici szekrényben. Vapróeszközök egy kis dobozban s még néhány megfakult újság. Nem lesz vita az örökségen. Azon a környéken, ahol az eset történt, még sokáig erről beszéltek az emberek. A sarki kocsma közönsége is gyászolta, kérdezgették mindenkitől, ki ismerte a megboldogultat. Reménytelen eset. Még Ivós Manci sem emlékezik rá. így nem is lesz senki, aki meggyászolja, de hát valakinek azért csak el kellett mondania, hogy ki volt, mi volt. hogyan élt, hiszen annyian látták letöri tett tetemét. (S.)
