Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-25 / 69. szám

1969. MÁRCIUS 25., KEDD kJŰi-Iw> rt ♦ ÉLETKÖZELBEN A REGI 6-OS ES 7-ES ÜT VESZÉLYES ÉRDI KERESZTEZODESE ÜTOLSO NAPJAIT ELI. AZ ASZFALTÜTÉPITÖ VÁLLALAT EM BÉRÉI TELJES GŐZZEL DOLGOZNAK A KERESZTEZŐDÉS MEGSZUNTETESEN. KORSZERŰ, ES BALESETMENTES ÜJ UTA­KAT ÉPÍTENEK. Foto: Gárctos Veszélyeztetett gyéreitek Mélybe vezető ösvényeken Azok a gyerekek, fiúk és lá­nyok, akikkel beszéltem, ve­szélyben vannak. Veszélyben, mert a környezet, amelyben élnek, lelkileg és fizikailag egyaránt romboló hatású. Ér­zelmeiket elfojtják, uralkodó ösztönük, magatartásukat meg­határozó tényező: a félelem. A simogató kéz elől is... K. I.: — Nem szeretek ha­zamenni. V. B.: — Apám mindig ki­zavar az udvarra, akkor is, ha hideg van. B. K.: — Sokszor bezárnak. Éhesek vagyunk. Ha a szom­széd ki nem enged, iskolába sem jövünk. A. E.: — A bátyáim elköl­töztek, mert féltek, hogy egy­szer agyonverik apámat. — Ezek a gyerekek tíz-itizen- négy évesek. Mindegyikük ap­ja segédmunkás. Lakásukban nyolcán, tizen zsúfolódnak ösz- sze. Anyjuk egy fillért sem lát a férj keresetéből. Csak az van, amit ellopnak — ha tud­nak — a zsebéből és a családi pótlék. Pálinkás Istvánná matemati­ka—kémia szakos, fiatal tanár­nő, a ceglédi Hámán Kató Ál­talános Iskola gyermekvédel­mise, elhallgat. Látszik, nem közömbös számára, amit mond. Nem statisztikát ismertet... Arról beszél, miért nem tud­nak felelni ezek a gyerekek az órán, akkor sem, ha előző nap a tanulószobán meggyőződtek róla, hogy tudják a leckét, miért kapják el fejüket a si­mogatni akaró kéz elől, miént nem nevetnék soha? Az iskola létszáma 550. Ve­szélyeztetett, rendkívül rossz körülmények között élő tanuló negyven van. — Az iskola, a tanárok, alapvetően nem tudnak vál­toztatni a gyerekek helyzetén — mondja a tanárnő. — Na­gyon kevés az intézeti férőhely ahhoz képest, ahány gyerek­nek szüksége lenne rá. Addig az egyetlen megoldás; kiemel­ni őket a rossz környezetből. A Mészáros Lőrinc Általá­nos Iskolában jobb a statisz­tikai arány, összlétszám 500, veszélyeztetett gyerek: huszon­egy, de Szalkay Miklósné, az itteni gyermekvédelmis szerint nem teljes a felmérés. „így lesz ember" — Cs. J. Most elsős, hatéves. Jó tanuló. De a magatartásá­val mindig baj volt. Vereke­dett, ütötte társait. Kimentem a szülőkhöz: a vállukat vono- gatták. Később mesélték a szomszédok, hogy a kisfiút rendszeresen megverik min­den este. Anyja és apja közös „erőfeszítéssel”. Mert hogy: így lesz ember belőle...! Mindkét pedagógus elbeszé­léséből kitűnik, hogy amit ők megtehetnek, megteszik eze­kért a gyerekekért. Minden tanár, minden osztályfőnök tudja, melyik gyerekkel bán­jon megkülönböztetett figye­lemmel. Kit kell többször kér­dezni, -jobban rávezetni a fele­letre, kivel kell' külön is fog­lalkozni. Az első lépés: felve­szik őket a napközibe, hogy édesanyjuk munkát vállalhas­son. A napközi költségeit a ta­nács fedezi ilyen esetekben, a megszavazott évi segélyről nem szólva. Ez tehát köny- nyebbség, de nem megoldás, mert például... T. J. Tizenegy éves, vékony- csontú, fekete hajú kislány. Nyári kartonruha van rajta és egy kifakult, málladozó puló­ver. Száját szigorúan összezár­ja. Egyetlen kérdésre sem vá­laszol. Majd vonakodva beszél, s hazudik. Nem úgy hazudik, mint a rosszindulatú gyerek, hanem mint Móra Ferenc Pé- törkéje, a Csaló. Maga ellen. — Nem megy a tanulás? — Nem. — Miért? — Nem se­gítenek, akadályoznak, vagy te vagy a lusta? — Én vagyok a lusta. — Barátnőd van? — Nincs. — Miért? — Az én ter­mészetem rossz... Nyolcán vannak testvérek. Apja elhagyta őket egy fia­tal lányért, Nagykőrösre köl­tözött. Amíg otthon volt, min­den este leitta magát és el­verte a gyerekeit... Segít-e rajta, s a családon mindaz, amit az iskola megte­het? Ki képes, s hogyan ellen­súlyozni az egyéni felelőtlen­séget? Valóban magánügy? K. A. 13 éves. Többször ész­revették, hogy iskola után nem ment haza, hanem a kör­Bakonyi kozmetika A Bakony vidékén megkezd­ték az előkészületeket az ide­genforgalmi főidényre. A fes­tői szépségű erdőkkel borított hegyvidék leglátogatottabb he­lyein javában folynak a „koz­metikai” műveletek. A Ba­konyban és a hozzá csatlakozó Balatoni elvidéken több száz kilométeren át újra festik a turistajelzé­seket. Az idén Veszprém megyének ezen a forgalmas részén már több mint 1700 kilométer jel­zett turistaút könnyíti a kirán­dulók tájékozódását. A végvá­rak és az egyéb idegenforgal­mi látványosságok közelében új jelző- és tájékoztató táblákat állítanak fel. Bakonybél környékén, Sarvaly, valamint Monostorapáti mel­lett, továbbá a vállusi erdőben hat forrást tettek alkalmassá arra, hogy kristálytiszta ivó­vízhez jussanak a kirándulók, így az ivásra alkalmas bako­nyi források száma eléri a negyvenet. nyéken csavargóit. Miért? A papa minden este részeg és a botjával üti őket. A gyereke­ket egy időre magához vette az osztályfőnök, amíg beszélt az édesanyjával; mi történik otthon. „Enni sem tudok adni a gyerekeknek, a férjem min­den pénzt eliszik”. — Ajánlottuk, hogy 5 men jen be a fizetéséért — mond­ja a tanárnő. — Megtette, de olyan verést nem kapott soha, mint akkor. Ennél többet pe­dig nem tudunk tenni: felvi lágosítani, beszélni a szomszé­dokkal, hogy szóljanak, ha lát­nak valamit, s bemenni a munkahelyre. Igen ám, csak­hogy a férjek nagy része megfelelően dolgozik, a mun­kahelyükön elégedettek velük. Aztán, amit a gyárkapun kívül csinál? „Magánügy”. Nem lehetne mégis elérni, hogy az üzemben sem legyen mindegy, hogy a jó kereset a kocsmába vagy a családhoz vándorol-e? Ha ott is gondol­nának a gyerekekre, akik va­csora helyett esténként verést kapnak! Nincs mód, amellyel meg lehetne akadályozni, hogy ezek a gyerekek számkivetetté váljanak, az élet perifériájára szoruljanak? Varga Vera Megjegyzések a zsámbéki tudományos ülésszakról Olvasóinkat rövid hírben tá­jékoztattuk: a Zsámbéki Fel­sőfokú Mezőgazdasági Techni­kum március 19-én és 20-án a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulója tiszteleté­re tudományos ülésszakot tar­tott. A tudományos ülésszakra hazánkba utazott Gerhardt Hauboldt professzor, az NDK- ban levő weimári agrármér­nökképző igazgatója, Horst Bechman tanulmányi igazgató és Inge Grünewald hallgatónő kíséretében. Március 19-én, szerdán dél­előtt került sor az ünnepélyes megnyitóra, majd két szekcióban („A” és „B”) megkezdődtek az előadások, amelyek a két nap folyamán sokféle témát ölel­tek fel, az üzemi műtrágyázási kísérletek ökonómiai kérdései­től kezdve, az itatásos borjú­nevelésen át a palántázásos maglucerna-termesztésig. Szó került Zsámbékon a demokra­tikus és szocialista agrárfej­lődés egyes elvi kérdéseiről, a közgazdasági szemlélet érvé­nyesítéséről, s szinte minden olyan dologról, amely nap­jainkban a mezőgazdaságban foglalkoztatott szakembereket, gazdasági vezetőket érdekel­het. Eddig és ennyiről szólna egy korrekt tudósítás a zsámbéki első tudományos ülésszakról és hogy most ehhez még meg­jegyzéseket is fűzünk, az nem a tudományos ülésszak -tema­tikája, az előadások tartalma, hanem a lebonyolítás példa­mutató módja miatt történik, bár joggal nevezhetjük az elő­adások témakörének kiválasz­tását is szerencsésen indokolt­nak. Az itatásos borjúnevelés takarmányozási költségének elemzése — című előadás, amelyet Muszély János tan- székvezetp tartott — a zsám­béki Űj Élet Termelőszövet­kezet konkrét példáján ala­pult.' Érdekes1 számítások, sta­tisztikák tették szemléletessé az előadó mondanivalóját. A villamosenergia gazdálkodás gazdaságossági kérdései azért is érdekelték nagyon a jelen­levő szakembereket, mert az árammal való takarékosság még nem minden tsz-ben va­lósult meg, nem is beszélve az áramszolgáltatóval köthető szerződések szabályairól. A gé­pesített cukorrépatermesztés tapasztalatait azért vette min­den hallgató „készpénznek”, mert be is mutatták, milyen előnyökkel jár alkalmazása. Sorolhatnánk tovább a kivá­lóan ^összeállított tartalmi részt s megemlíthetnénk az előadók alapos, színvonalas felkészült­ségét. Ami az ülésszak leglényege­sebb oldalát, a szervezést il­leti, a felsőfokú technikum nem zárkózott „magába”, ha­nem szélesre tárta kapuit és az ülésszakra szóló meghí­vók sokaságát adta postára. Ennek köszönhető, hogy a kör­nyékbeli tsz-ekből, állami gaz­daságokból nagyon sok tsz-el- nök, igazgató, főagronómus je­lentkezett és érdeklődésükre jellemzően alig tudták eldön­teni, melyik szekció melyik előadását is hallgassák végig. Egy-egy témakör feldolgozásá­ban 120—130 ember is részt vett és a vitákban nagyon sokan szóltak az előadottak­hoz. A zsámbéki felsőfokú tech­nikum igazgatója, Páti Nagy Elemér, munkatársunknak a következőket mondotta: — Intézményünk működte­tése azon a felismerésen alap­szik, hogy az eredményes nagyüzemi gazdálkodásnak el­engedhetetlen feltétele a gaz­dálkodás eredményeinek ál­landó vizsgálata. Különösen fontos a gazdaság termelő te­vékenységének elemzése abból a célból, hogy a rendelkezés­re álló munkaerőt és anyagi eszközöket minél célszerűbben felhasználva a gazdálkodás jö­vedelmezősége állandóan ja­vuljon. Termelőszövetkeze­teink irányítása egyre inkább közgazdasági jellegű lesz. Ez csak fokozza érdeklődésüket a mind korszerűbb eljárások iránt, s nekünk ezt az érdeklő­-fe---------í-----------------------------------------fe­d ést nem tompítani, hanem fokozni a törekvésünk. Tő­lünk választ várnak sok kér­désre. Az 50. évfordulóra ren­dezett tudományos ülésszakot is ennek a célnak a szolgálatá­ba állítottuk... Távolabbi célunk — mondotta Börzsei István igazgatóhelyettes —, hogy Zsámbékot is olyan mezőgaz­dasági kultúrcentrummá te­gyük, mint amilyenre Gödöl­lőn, az Agráregyetemen áhí­toznak. Az ország, de szűkebb hazánk, Pest megye tsz-einek — kis túlzással azt mondha­tom —, mezőgazdasági-elmé­leti központjává szeretnénk válni. — A magyar mezőgazdaság szépen fejlődik és ez még in­kább indokolja a tudományos intézetek, iskolák eredményei­nek gyors felhasználását, az élettel való szoros kapcsolatot — mondotta Gerhardt Hau­boldt professzor, majd elisme­rően jegyezte meg: „Meglepett az az érdeklődés, amelyet a magyar szakemberek, a tsz-ek vezetői a tudományos ülésszak iránt tanúsítottak.” A tudományos ülésszak anyagát —, mint azt a jelenle­vők elmondták — sokszorosí­tani fogják és elküldik a me­zőgazdasági üzemekbe. Ezáltal még szélesebb körben ismer­tek lesznek az itt összegezett eredmények, tapasztalatok. A Zsámbéki Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum tudo­mányos ülésszaka tehát szép hivatást teljesített, jó célt szolgált és talán nem is lehe­tett volna — éppen a dicső Tanácsköztársaság — emléké­nek szebben áldozni, mint ez­zel a kezdeményezéssel. Mert a tudomány, a technika, a ma­gas szintű oktatás is akkor jó igazám, ha abból gyorsan több kenyér lesz! —sz—d— »$• m-y *■&*■■■ * •' &M Finisben a szakszervezeti választások 4 Kétnapos titkárválasztás — Következetesebb érdekképviselet A Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából megyeszerte úttörők köszöntötték a veteránokat. (Foto: Gábor) Hónapok óta a választások állnak a szakszervezeti élet központjában. A bizalmiak választása január végére egész Pest megyében befejeződött, februárban a műhely- és osz­tálybizottságokat, márciusban pedig az üzemi tanácsokat és bizottságokat választották meg a munkások. A választásokról Petró Józseftől, a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsának szervezési vezetőjétől kértünk tájékoztatást. — Várhatóan ezen a hé­ten fejeződnek be a vá­lasztások. Teljes értékelést így még nem lehet adni, az eddigi kép min- ’denesetre kedvező. A koráb­biaknál alaposabb és szerve­zettebb volt a felkészülés, nagy volt a tagság érdeklődé­se: 90—95 százalékuk vett részt a választásokon. Nem a „sírás-rívás”, az egyéni pana­szok ecsetelése volt előtérben, hanem az általános, közérdekű kérdések. A felszólalók a vál­lalatok fő kérdéseit boncol­gatták, sőt országos gondokról is gyakorta került szó. Sok hasznos javaslat hangzott el. — A jelöltek általában „befutottak”, megnyerték a választók bizalmát. Főként a kisebb gyárakra volt jellemző a jelöltek feletti hosszas és éles vita. Például a Nagymarosi Gépgyárban más­napra kellett halasztani a tit­kár megválasztását. Másnap végül is győztesen kerül ki a jelölt. — Sok új női aktivistát vontak be a szakszerveze­ti munkába, s nőtt a fia­talok aránya is. A váci Húsipari Vállalatnál például 6 KISZ-fiatalt válasz­tottak meg szakszervezeti tisztségre. — A munkások panaszai el­sősorban gazdasági jellegűek volt k. Éles vitákra ott került sor leginkább, ahol a vártnál gyengébbek a múlt évi gazda­sági eredmények. A váci Kép­cső Gyárban a folyamatos anyagellátást hiányolták. Né­hány helyen veszélybe került a 44 órás munkahét, s ezért folyt a vita. Sokan bírálták a munkásellátást is. A munká­sok egy része nagyobb követ­kezetességet követelt a jogok gyakorlásában, a törvények betartásában —, különösen a felsőbb szakszervezeti tisztség- viselőknél. — A választásokon elhang­zott bírálatok, kérések, véle­mények ráirányították a figyelmet a munka és az élet több olyan kérdésére, amelyek­ről eddig kevés szó esett. Ebből a szempontból is ered­ményesek voltak tehát. Ered­ményesek azért is, mert fel­frissült a szervezeti élet, az új bizalmiak és titkárok nagy ambícióval, akarással, tettre- készen láttak munkához. (paládi) Muzsikáló cigarettatartó Japán és Svájc után Ma­gyarországon is megkezdődik a miniatűr zenélő szerkezetek gyártása. A budapesti Hang­szerkészítő és Javító Ktsz fél­éves kísérletsorozat után meg­találta a gyártás titkát. A pa­rányi „hangszereket” cigaretta­tartókba, kozmetikai dobozok­ba és kompaktokba építik be. Az eloxált alumíniumdobozo­kat népi motívumokkal díszí­tik. A fedél nyitásakor kedves dallamok csendülnek fel. A prototípusnál például — amely 2—3 hét múlva készül el—, a „Szánt a babám, recece ...” dallama.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom