Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-24 / 68. szám

„Afmagőzzel" koccintottak Megjelent az almavodka a ceglédi boltokban is. Az új­fajta, műanyag flakonokba töltött, kellemes ízű italt ér­deklődéssel fogadták, és Jó­zsef napon sok háznál koccin­tottak almavodkával az ünne­pelt egészségére. Sokan újsá­golták, hogy aromával ízesítve kitűnő likőrt készítettek ebből az erős gyümölcspárlatból. Két malomban őröltek Lapunk március 20-i számá­ban a Zakatol már a malom című cikkbe — tévedésből — félreértés csúszott. A szerző hengerféket írt hengerszék he­lyett, és helyesen ezervagonos tárház építéséről volt szó. Ol­vasóink szíves elnézését kér­jük, hogy ez alkalommal a cikkíró és a kérdezett — két malomban őrölt. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CbSÜÜP vS'So"PÜsSeBb XIII. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM 1969. MÁRCIUS 24. HÉTFŐ Nagyszabású ünnepségek köszöntötték az évfordulót Zászlódíszbe öltözött város, az évfordulóra emlékező kira­katok, falragaszok köszöntöt­ték az ünnepet. Csütörtökön délután a Kossuth Művelődési Házban tartotta nyilvános ün­Veteránok — úttörők A Hámán Kató Általános Is­kolában 20-án, délután 3 óra­kor tartották megemlékező ünnepségüket a Tanácsköztár­saság 50. évfordulója alkalmá­ból. A meghívott vendégeket piros nyakkendős úttörők sor­fala fogadta. Az ünnepség után — méltó befejezésként — a kispajtások a meghívott ve­teránok köré sereglettek, akik szívesen válaszoltak sok-sok kérdésre. Nyújtózkodik már a paradicsom a fólia-ágyakban A ceglédi Kossuth Termelő­szövetkezet piaci elárusítóhe­lyén kis ládákban már meg­csodálhattuk a zölden és piro­sán virító újhagyma- és retek­csomókat. Persze nem minden háziasszony kosarából kandi­káltak ki a friss, tavaszt hozó és vitaminéhséget csillapító csomócskák. Mert az árak is primőr árak még... De mint megtudtuk, néhány hét múlva ezek mellé újabb csemegék ke­rülnek. Hogy pontosabban mikór és mennyi, árról a tsz főagromómusa a következőket mondotta: — Körülbelül két hét múlva szállítjuk az első salátafejeket, majd május elején folyama­tosan kapható lesz zöldpaprika és paradicsom is. A fólia­ágyakban várakozáson felül szépen fejlődnek a növények, és így ebből folyamatos ellá­tást tudunk biztosítani. Termé­szetesen elsősorban a helyi igényeket elégítjük ki, és csak ezután látjuk el a főpfff.Qsban működő elárusítóheiyOnket. A ZUG-RADIOHALLGATO Szőlőkaróval támadt a postásra Maholnap egy éve, hogy Al- bertirsán a postás észrevette: Németh Ferenc 30 éves válla­lati dolgozóéknál bejelentetlen rádiókészülék van. Hallgatják a műsort is, de úgy látszik, az előfizetési díjat szívesebben megtakarítják. Szólt is a ké­szülék tulajdonosának, jelent­sék be minél előbb a postán azt a rádiót. A bejelentésből persze nem lett semmi. A pos­tás, amint azt hivatása megkí­vánja, szólt az ügyben az ille­tékeseknek. így történt, hogy Németh Ferencék rádiószámlá­ját egy évre visszamenően ki­rótta a posta. Novemberben egy hivatalos irattal kereste fel a postás Né­meth Ferencet, aki indulatosan kijelentette, hogy nem veszi át. A postás megjegyezte: kénytelen lesz kényszerkézbe­sítéshez folyamodni, mivel lát­ja, hogy a címzett itt áll előtte, hát postaláda hiányában elé­bedobja az iratot. Németh et­től feldühödött és a kézbesítő­re rontott. A kapunál még egy karót is felkapott, azzal ütle­gelte a nagytáskáját védeke­zőén maga elé tartó postást, amikor elérte kerékpárját, ütés csattant a kezefején. Nem is kicsi, mert a karó eltörte a csontját. Németh Ferenc tagadta tet­tét. Az orvosi látlelet és a ta­núvallomások viszont ellene szóltak. A bíróság nem jogerő­sen tízhónapi szabadságvesz­tésre ítélte, amelyet szigorított munkahelyen kell letöltenie. népi ülését a járási tanács. A Himnusz után Varga Ferenc, a járási pártbizottság első titká­ra mondott bevezetőt, üdvözöl­ve a megjelent veteránokat. Dr. Bencsik Mihály, a járási tanács elnöke mondta az ün­nepi beszédet, amelyben a ta­nácshatalom születésének előz­ményeit körvonalazta, majd a munkásmozgalom vezéralak­jaira emlékezett. Méltatta a párt megalaku­lásának jelentőségét és a Tanácsköztársaság vívmá­nyait, végül kitért a járásban lezaj­lott forradalmi cselekmények­re, név szerint is megemlékez­ve azokról, akik az események irányítói voltak. Ezután dr. Bencsik Mihály és Varga Ferenc tizennyolc ve­teránnak nyújtotta át a Ta­nácsköztársaság Emlékérmet. Az albertirsai Tessedik iskola úttörői színvonalas műsorral köszöntötték a tanácskozókat. Az ünnepség után a járási tanácsnál fogadást adtak a veteránok tiszteletére. Délután a városi tanács épületé­nek előcsarnokában ünne­pélyesen leleplezték és megkoszorúzták az 1919- es Ceglédi Munkás-Pa- raszt-Katona Tanács tisz­teletére elhelyezett emlék­táblát. Az ünnepi beszédet Mohos Im­re, a Hazafias Népfront váro­si elnöke mondotta. Az ün­neplők ezután a Kossuth Mű­velődési Házba vonultak át, a városi pártbizottság és tanács együttes ülésére, amelyet Sze- leczki Mihály, az MSZMP vá­rosi bizottsága első titkára nyitott meg, majd Kürti And­rás, a’ városi tanács elnöke tartott ünnepi beszédet, mél­tatva a Tanácsköztársaság tör­ténelmi jelentőségét. A tanács­ülés befejeztekor emlékplaket­tet adtak át Cegléd még élő, 1919-es veteránjainak. Március 21-én délelőtt meg­koszorúzták Vrbán Pál me­gyei direktóriumi elnökhelyet­tes sírját, Szálkái Istvánnak, a Ceglédi Munkás-Paraszt-Ka- tona Tanács elnökének sírját. Este a művelődési házban be­mutatták Prukner Pál: Volt egyszer egy tavasz című ri­portdrámáját. A Kossuth Mú­zeumban szombaton délelőtt nyílt meg Gammel József fes­tőművész kiállítása. (t — e.) Tavasz a téren Cegléden, a Szabadság téren sok apróság táncolta körül örömmel a játszósarkot: a hintákat, játékokat felújították, átfestették, és a gyerekek már birtokolhatják „saját területü­ket”. Fotó: Péterffy A Tanácsköztársaság Abonyban IX. FEL KELLETT VENNI a harcot a rémhírterjesztök ellen is. Milyen rém­híreket terjeszthettek? Kik terjesztet­ték? Milyen céllal? Fontos kérdés lehe­tett ez akkor, mert több újságcikkben foglalkoztak vele. Még levelet is írtak az abonyi vöröslcatonáknak. „Abonyi vöröskatona elvtársaknak!” címmel kezdődött ez a nyílt levél. A probléma az volt, hogy a fronton a ka­tonák úgy tudták, családjaikról a direk­tórium nem gondoskodott. Megnyug­tatta a direktórium a frontra vonult vöröskatonákat: „Hátramaradt család­tagjaikról a legmesszebbmenően gon­doskodunk.” Az abonyi újság következő számában „Válasz az abonyi vöröskatonáknak” címmel Sulyok István direktóriumi tag írt cikket Megírta: „Munkakényszer csak azoknak szól. akik nem dolgoztak. Akik nem dolgoznak, nem fognak enni. A munkások feleségei már előzőleg is dolgoztak.” Számukra a kötelező munka beveze­tése különösebb problémát nem jelent­hetett. Ez nyilvánvalóan azokat érin­tette, akik addig nem dolgoztak. Érthe­tően megrémültek a munkakényszer be­vezetésétől. KÖZVETLEN A FRONT közelében dolgozott az abonyi direktórium. A ro­mán bojárok katonái sem nagy öröm­mel teljesítették szolgálatukat. A lövész­árkok katonái barátkozni kezdtek. A „Csendélet a Tisza partján” című cikk­ben egy ilyen barátkozást ír le az új­ságíró, aminek a bojár tisztek közele­dése vetett véget. Elképzelhető, hogy a cikkben leírt történet reális, mert a községtől nem messze húzódott a front. „Testvérek! Jönnek a nagyfejűek! Ne haragudjatok, de lőnünk kell! Ne félje­tek!” A parázs csatákat tehát, amelyek ak­kor nagy puskaropogások közepette zaj­lottak le, nem minden esetben kell vé­res ütközetnek tekinteni, mert előfor­dult az is, hogy körültekintően vigyá­zott mind a két hadsereg legénysége arra, nehogy eltalálják egymást. A ma­gyar és román katonák egyre közelebb kerültek egymáshoz. A nemzetközi bur­zsoáziánál azonban végleges volt az el­határozás: mindenképpen eltiporni a Magyar Tanácsköztársaságot! Az egyik eszközük: a román bojárok hadserege volt. Tudták ezt a Vörös Hadsereg ka­tonái és parancsnokai is. Szolnok körül csoportosították erőiket. Már az ellen- forradalom leverése után intézkedtek: „A hadtest csapataiból egy erős tarta­lékcsapat vonandó össze: Nagykőrös, Cegléd, Abony területére. A hadsereg­parancsnokság óhaja az volna, hogy ezen a területen legalább a 68. gyalog­ezred és az 1-es vadászezred alakulatai nyerjenek elhelyezést.” JÜLIUS MÁSODIK felében állandó­sult a harc. Ezt tükrözte a hadsereg- paranésnokság 1919. július 25-i jelenté­se. „A csapatok, melyek a harcban leg­többet szenvedtek, Abony, Ojszász, Jász- ladány, Tápiószele környékén helyezen- dők el.” Rohamosan követték egymást az ese­mények. Ojabb csapatok érkeztek Abonyba Pásztor Mihály (Folytatjuk) Tulipántos posztócsodák Divatdiktátor lett a népi motívum A háziipari szövetkezet Rá­kóczi úti részlegének kiraka­tában újabban nagyon szép, magyaros hímzésű mellénye­ket láthatunk. Utoljára sok év­vel ezelőtt viseltünk ilyeneket. De nemcsak a fekete posztóból készült mellénykék keltettek nagy érdeklődést, a mellettük levő színes pulóvereken látha­tó kis hímzett virágok is nagy tetszést arattak a hölgyek körében. — Nagy az érdeklődés a hímzett ruhák iránt — mond­ja Atkári Ilona, a részleg ve­zetője. — Nemcsak a pulóve­reken, mellényeken viseljük a tarka és az egyszínű hímzések változatait, hanem az alkalmi és utcai ruhák többségét is hímzéssel rendelik, illetve csi­náltatják vendégeink. És itt nincs különbség, fiatalnak, idősebbnek egyaránt ajánlha­tó. — Igen kedvelt a szűrminta, sokan szeretik a buzsáki, tar­ka mintás motívumokat. Az egyszínű torockói mintát in­kább utcai vagy alkalmi ru­hák díszítéséül alkalmazzuk. A mellények fazonja — míg a divattervezők nem találnak ki valami újabbat — a kerek és spicces aljú. Egyelőre három kézi hímzőnő készíti az eléggé munkaigé­nyes hímzéseket, de ha az ér­deklődés továbbra is ilyen ma­rad, nem győzzük a munkát. Ezt nemcsak az újdonságnak számító hímzett mellényekre értettem, hanem a kötött pu­lóverekre is. Ezekből ugyanis a járáson kívül még budapes­ti megrendelőket is ki kell elé­gítenünk. Jelenleg négy kötő­gépen dolgozunk, naponta 20 pulóvert tudunk készíteni. Természetesen hozott anyagból is elvállaljuk a kötést, és a nem itt rendelt, illetve csinál­tatott ruhákra is szívesen „rá­hímezünk”. S aminek nagyon örülnek a hölgyek: újból vál­lalunk előnyomást. Ez a szol­gáltatás évekkel ezelőtt már volt nálunk, azonban nem volt érdeklődés iránta. Most, hogy egyre jobban tért hódít a hím­zéssel díszített ruha, igen so­kan keresnek fel bennünket. Az ügyes asszonyok előnyo­más után maguk is ki tudják hímezni ruhájukat. Mert úgy látszik, ebben az évben — a divatlapok is ezt mutatják — a hímzett holmik diktálják a I divatot! (csat—) Artisták? — Nem, szerelők! Pénteken délelőtt szokatlan látvány fogadta az állomáson várakozó utasokat. Az épület előtt húzódó villamos vezeté­keken két ember — a szó tel­jes értelmében — lógott a dró­tokon. A lélegzetelállító ügyes­séggel dolgozók „mutatványát” elismerő moraj kísérte. És mi­kor végeztek, majdnem meg­tapsolták őket. Ez is jogos lett volna! A két ember ugyanis — akik a villamos hálózat bekö­tésén munkálkodtak — hol fejjel lefelé, hogy egy szál vé­dőövön himbálódzva, artista­ügyességgel egyensúlyozta ma­gát. Az egyik utas meg is je­gyezte: ilyet utoljára 30 évvel ezelőtt látott a fővárosban, ahol két nagyon magas bérház közt kifeszített kötélen mutat­ták be ügyességüket az artis­ták! A különbség csak annyi, hogy azok alatt védőháló is volt. KOSÁRLABDA Ceglédi siker Cegléden bonyolították le a 15—16 évesek részére kiírt ko­sárlabdaversenyt. Hét csapat fiataljai csaptak össze egymás­sal, köztük a Kossuth Gimná­zium kosarasai. Eredmények (fiúk): Ceglédi Kossuth Gimnázi­um—Váci Géza Gimnázium 40:23. Kosárdobók: Bernáth 16, Varga 12, Tőkés 6, Bállá, Kiss és Füle 2—2. A ceglédiek a játékrész első felében jelentős előnyre tettek szert, amit a második félidő­ben még fokozni is tudtak. Győzelmük teljesen megérde­melt. A másik ágon a mono- riak kerültek tovább, így a döntőben: Ceglédi Kossuth Gimnázi­um—Monori Gimnázium 34:25. A hazaiak összeállítása mindkét találkozón: Bállá, Kiss, Füle, Bernáth, Varga, Tő­kés, Fekete, Hörömpő, Győré. Kosárdobók: Varga 12, Ber­náth 10, Fekete 8, Füle 4. A ceglédiek az első perctől kezdve nagy lelkesedéssel küz­döttek, s az első félidőben 22:13 arányban elhúztak. A torna során Bernáth nyúj­totta a legjobb teljesítményt. a serdülőknél Rajta kívül Varga és Kiss emelkedett társai fölé. Végeredmény: 1. Ceglédi Kossuth Gimnázium, 2. Mono­ri Gimnázium, 3. Váci Géza Gimnázium. A leányoknál: a selejtező­ben Nagykőrös volt a ceglé­diek ellenfele. Nagykőrös II.—Cegléd 23:10. Biztos vendéggyőzelem. A hazaiak pontjait Budai 4, Füle 3, Katona 2 és Velkey 1 sze­rezték. A csapaton belüli második találkozón: Ceglédi Kossuth Gimnázi­um—Monor I. 37:6. Kosárdobók: Füle 13, Vel­key, Szekér, Katona 6—6. A hazaiak időnként tetsze­tősen, jól játszottak, a torna legnagyobb arányú győzelmét aratták. A 3—4. helyért: Ceglédi Kossuth Gimnázi­um—Nagykőrös I. 18:5. A mérkőzéseken Velkey, Fijle, Katona M„ Budai, Sze­kér, Katona V„ Hajdú. Szent- péteri, Farkas játszott. Jók: Füle, Budai és Katona M. Végeredmény: 1. Nagykőrös, 2. Vác, 3. Cegléd. (— reán) A szolnoki rádió műsora Március 24-től 30-ig HÉTFŐ: Alföldi krónika. Zenés autóstop Szolnokon és Kecskemé­ten. Sport. KEDD: Alföldi krónika. Ese­ménynaptár. Népzene. Milyen a közérzete? Üttörő-híradó. Zenés ki mit kér. SZERDA: Alföldi krónika. Ope- rettrészletek. Ügy éltünk. Így élünk. Pár perc dzsessz. Pohár vagy szalmaszál. Beat-fórum. CSÜTÖRTÖK: Alföldi krónika Így kereskedünk. Magyarnóták. Mi kell ahhoz, hogy . . . Hogy tet­szik? Sporthíradó. Hirdető. PÉNTEK: Alföldi krónika. Ese­ménynaptár. Klubtalálkozó az éterben. A Hollies-együttes énekel. SZOMBAT: Hét végi kaleidosz­kóp. Eseménynaptár. Könnyű hangszerszólók. Távol az emberek­től. Zenés ki mit kér. VASÁRNAP: Vasárnapi maga­zin. Sportturmix. (Tudósítás a Szolnoki MTE—Miskolc, a Ganz- MÄVAG—Kecskemét, a Békéscsa ba—-Budapest Előre NB I-es labda rúgó-mérkőzésekről. valamint az NB Il-es találkozókról. Az adások mindennap 18 órától a 222 méteres középhullámon hangzanak el. Ezúton mondok hálás köszö­netét rokonainknak, ismerőse­inknek, Jó szomszédainknak, akik szeretett jó férjem: Kiss Sándor temetésén megjelentek, részvétükkel nagy bánatomban osztoztak, sírjára koszorút, vi­rágot helyeztek Külön köszö­netét mondok a Kossuth Tsz ve­zetőségének és tagságának, özv. Kiss Sándorné. Ezúton mondunk hálás köszö­netét rokonainknak, ismerőse­inknek szomszédainknak, akik felejthetetlen jó édesanyánk, nagyanyánk, dédnagyanyám és testvérünk: özv. Mészáros Ká­rolyné szül Mezei Mária teme­tésén megjelentek, részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyez­tek. A gyászoló család.

Next

/
Oldalképek
Tartalom