Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

K PEST mer Et kJűrlap 1969. MÁRCIUS 21., FENTEK NÉZŐPONT HIVATÁS ÉRZET Az elmúlt hetekben több olyan cikk jelent meg la­punkban, melyek elismerően vagy bírálóan, az értelmiség hivatásérzetének egy-egy adott esetbeli megnyilatkozását, vagy éppen hiányát taglalták. Könnyű volna szembeállítani az orvost, aki negyven éven át volt hű őre és istápolója a falu népe egészségének, a má­sik orvossal, aki szépen be­rendezett — s a falutól in­gyen kapott — lakásából sza­vai szerint szökni szeretne, s menni is fog az első adandó alkalommal. Ugyancsak szem­léletes párhuzam lenne a sü­ketnéma gyerekek életre ne­velésének nemes ügyét szol­gáló pedagógus, s azok, akik pusztán azért tanítanak a ri­portban szereplő iskolában, mert másutt pillanatnyilag nem kaptak állást... Nem szeretnénk, ha olva­sóink önigazolásnak vennék, de: igen sok egyetértő levelet kaptunk. Idősebb értelmisé­giektől, s más foglalkozásúak- tól is. Valamennyi írója han­goztatja: igen aktuális a téma, mert már-már az a helyzet, hogy egy-egy fiatal orvos, ta­nár vagy gyógyszerész szám­űzetésnek fogja fel helyét — a falut —, s ahelyett, hogy munkájára, a mielőbbi produ­kálásra koncentrálna, a mi­előbbi „menekülés” útját egyengeti. Igaz, ennyire summásan mi nem ítélkezünk, de azzal egyetértünk: divatos magatar­tás manapság mártírt, szám- űzöttet játszani. Legalábbis a fiatal értelmiségiek egy része előtt szimpatikus ez a divat, ez a magatartás. Olyannyira, hogy a parasztgyerekből lett orvos is kijelenti a riporter­nek: „utál” bizony falun len­ni... A hivatásérzet egyike a ne­hezen meghatározható fogal­maknak. Nincs rá szabvány, mérce, s hosszú esztendők kel­lenek hozzá, míg valakiről ki­alakul a vélemény: hivatásér- zettei telve teszi a dolgát. Mégis, a híóalasérzet maga: mint személyi tulajdonság, a külvilágnak is érthető meg­nyilatkozásánál korábban kell, hogy jelen legyen egy-egy em­ber érzés- és gondolatvilágá­ban, mert csak így lehet ma­gatartása alkotóelemévé. Azok a fiatal értelmiségiek, akik a cikkekben, s a levelekben ne­gatív példaként szerepeltek — ne feledjük: pozitív példák is vannak! —, már a kezdetnél elvétették a lépést. Kiderült: nem hajlamaik, érdeklődésük szerint választották a pályát, hanem mert... az indokok rendkívül sokfélék ugyan, de abban azonosak, hogy a hiva­tástudat semmiféle szerepet nem játszott a döntésben. An*- nál inkább a jövedelem, az, hogy erre vagy arra a szakra kevesebb volt a jelentkező, mert a papa is ezt csinálta ... Ehhez társul azután — mint erről a nemrég lezajlott orszá­gos vita is tanúskodott —, hogy főiskolákon, egyeteme­ken a szakmai oktatás mellett kevés figyelem jut a nevelés­re, a hivatástudat táplálására, a szakma — mint társadalmi tevékenység — megszeretteté­sére, szerepének bemutatásá­ra. Mint egyik levélírónk meg­fogalmazta: „manapság csoda­bogárnak tartják a megszállot­tat az egyetemeken”. Mármint azt, aki megszállottként sze­reti a — szakmát,.. Aki a szakmához ragaszkodik, s nem egy földrajzi helyhez, aki nem tartja tragédiának azt sem, ha vidékre kerül. Sok minden bonyolítja, ku- szálja a mai helyzetet. Nincs helyünk a részletes taglalásra, csak a gondolatjelzés erejéig: a pályaválasztás torzulásai sokfelől, igen sűrűn a szülők akaratából; a bérezési, fizetési ostobaságok, amikor a pesti intézetbe bejutott kutatógya­kornok többet kap, mint a vi­déki, háromezer embert gyó­gyító kollégája; az az általá­nos közfelfogás, hogy vidéken minden rossz, a fővárosban viszont ragyog minden; ez a hosszú évtizedek óta követett gyakorlat — melynek megvál­toztatása éppen napjaink egyik rendkívül jelentős kez­deményezése —, hogy minden a fővárosra koncentrálódik, hogy vidéken nincsenek igazi tudományos-technikai von­záskörök, kutatóhelyek... Több tucat hasonló gondola­tot lehetne még hozzáfűzni okok és okozatok szövevényé­hez. Azaz: a hivatásérzet vé­gül is nem szűkíthető le pusz­tán jellembeli, magatartásbeli követelmények körére, hanem — ahogy azt manapság mondják — társadalmi össze­tettségében lehet csak mérni, s megítélni. Éppen, mert tár­sadalmunk egészében gyűrűző kérdésekről van szó — a hi­vatástudat ugyanis nem kizá­rólag értelmiségi sajátosság —, a vizsgálat is csak ilyen körben történhet. A levélírók egy részével szemben ugyanis az a véleményünk, hogy nem volt hiba a kötött elhelyezke­dés föloldása, s nem hozna eredményt az adminisztratív rendszabályok kiagyalása sem. Sokkal bonyolultabb teendők serege vár azokra, akik vállalják az emberfor­málás keservesen lassú fel­adatát. t Nem ráolvasásra van szük­ség: a varázsigék hatástala­nok. Hanem olyan gazdasági és morális közeg kialakításá­ra, amelyben a hivatásérzettel dolgozó gyorsan, a másik las­sabban boldogul. Olyan gazda­sági és erkölcsi megkülönböz­tetésre, mely világosan és fél­reérthetetlenül tudtára adja mindenkinek, ki előtt zöld a pálya...! Mert igaz, a pályá­ra mindenki kifut. Ám, hogy ott, a pályán ki az, aki „ki­futja” magát, azt már nekünk, a társadalomnak kell eldönte­nünk: politikai, gazdasági, er­kölcsi eszközeinkkel, módsze­reinkkel. Pilisvörösvár helyett Alsótelekes? Rudabánya környékén, Al­sótelekes község határában vasérc után kutatva igen jó minőségű, mintegy 10 millió tonnára becsült dolomit va­gyonra bukkantak, amely 19— 20 százalék magnéziumoxidot tartalmaz. Az új dolomit va­gyon iránt azonban nem a diósgyőri és' az ózdi kohászok érdeklődtek elsőként, hanem a Borsodi Vegyi Kombinát, amely a műtrágyagyártáshoz szükséges ilyen anyagot ed­dig Pilisvörösvárról szerezte be. A próbák eredményesnek bizonyultak és a szakemberek szerint a rudabányaiak dolo­mitja alkalmas a műtrágya gyártáshoz. Cukor kőolajból Harado japán tudós kőolaj­ból cukrot vont ki. Irányításá­val most azon dolgoznak, hogy új élelmicikket vonjanak ki kőolajból. Hat tanácstag lemondása Miért hagyták el a „pályát” a szobiak? Mixtai Ferenc, a Szobi Köz­ségi Tanács vb-elnöke nem tud fogadni, tárgyal — külön­ben is beteg —, és éppen csak beugrott a hivatalába. Kása Gáborné vb-titkár fehér pa­pírlapot tart a kezében s arról olvassa: — A két évvel ezelőtti ta­nácsválasztás óta Répási La­jos tanácstag meghalt. Török Géza tanácstag elköltözött. Rubecz Mihály megbetegedett, s ezért lemondott. Orbán Jó­zsef tanácstagot a MÁV tan­folyamra küldte. Hosszabb időn át nem lesz szűkebb pát­riájában, lemondását elfogad­tuk. Tóth Ferenc tanácstag a kőbányánál dolgozik, elfog­laltsága miatt lemondott. Mo­csári Istvánná tanácstag le­mondott ... A legjobbak között Európában Készen áll a DHM L 600 megawattos Százhalombatta Alig akarja elhinni, aki most a hírt hallja, s vissza­pillant a múltba, hogy közel egy évtizede kezdtek hozzá az ország legkorszerűbb áram- fejlesztő erőművének felépí­téséhez. Százhalombatta azóta fogalommá vált. Most jutottak odáig, hogy „Hadd énekellek, március ’ * f ' 4 ’ '5*«S AKÁR MAGAS, AKÁR ALACSONY lesz a vízállás ta­vasszal vagy nyáron, a Pokol csárdánál most készülő új komp­kikötőnél mindig kiköthet majd a váci komp. A Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság építőbrigádja Huszárik Mihály ve­zetésével jó és gyors munkát végez: a váci oldalon levő kikötőt már elkészítették, és itt is hamarosan végeznek. A fiatalodó világ problémái Földünk minden száz lakosa közül 54 huszonöt esztendősnél fiatalabb. Az emberiség e na­gyobbik felének helyzete azon­ban távolról sem kielégítő — állapította meg az ifjú­ságnak • a nemzeti fejlődés­ben való részvételéről szóló jelentés, amelyet az ENSZ titkársága állított öessze. E jelentés harmadik feje­zete a serdülő nemzedék ne héz helyzetével foglalkozik. Világviszonylatban a gyerme­keknek körülbelül a fele nem jár iskolába. Különösen tűr­hetetlen a helyzet a fejlődő országokban, ahol — az ENSZ adatai szerint — a gyermekek 50 százaléka 11—12 éves ko­rában kénytelen abbahagyni a tanulást. KOROST Grúziában a vulkáni kőrost előállításának egyszerű tech­nológiáját dolgozták ki. A ba­zaltból készült üvegrostnak az olajtermékek, a lúgok és egyéb vegyi anyagok nem ártanak. A kőrostból készült szövet még a 700 fok Celsius hőmérsékle­tet is kibírja, s a fokozott rez­gés sem tesz kárt benne. Kü­lönben a bazalatból készült üvegrost kitűnő szűrőanyag és hangszigetelő. Felhasználható csővezetékek és villamos be rendezések szigetelésére, : nyomda- és vegyiparban pe­dig szűrőnek. lezárják az építés és üzembe helyezés első lépcsőjét: 600 megawattot szolgáltat a DHM. Az utolsó gép, amelyet most próbáltak ki és kapcsoltak ideiglenesen az országos há­lózathoz, 25 megawattot ad és hozzá 130 tonna gőzt órán­ként. Feladata a szomszédban működő és gyorsan terjesz­kedő olajváros ellátása. Isme­retes, hogy ide is rengeteg hőenergia kell a különböző le­párló, finomító folyamatokhoz. Mit tud a Dunamenti Hő­erőmű? A főváros igényeinek másfélszeresét képes fe- « dezni. Kazánjai a szabadtéren épül­tek fel, s ezzel áz erőműké­szítés új, gazdaságosabb for­máját valósították meg. Az ország szükségletének negyed részét szolgáltatja a DHM és ezt a produkciót akarják jóval megduplázni. A következő lé­pésre rövidesen sor kerül. Fel­tehető, hogy már ez év végén hozzákezdenek a 800 me­gawattos újabb részlet felépítéséhez. Négy darab egyenként 200 megawattos generátor dolgo­zik majd és olajjal, illetve gázzal termelik hozzá a turbi­nát és fejlesztőt forgató gőzt. Ezzel a kettes lépcsővel a leg­nagyobb európai erőművek sorába lép Százhalombatta. Az utolsó, most próbázó he­tedik gépről ennyit: az áram­szolgáltatási próbák után leál­lították és a közben jelentke­zett apróbb hiányokat pótol­ják, a kisebb rendellenessége­ket helyreigazítják. Az elkép­zelések szerint április 4-én lép a termelőberendezések sorába az első lépcső utolsó turbóge­nerátora. t. gy. Nézem az indokolásokat, szabályosak, elfogadhatók. Mégis valami azt súgja, mélyebbre kell ásni. Csaknem egy időben hat em­ber? ... Az£z öt, mert mint mondani szokás, halál ellen nincs orvosság. De a többi? ... Szobon 35 tanácstag van, sőt, az ide tartozó ipolydamásdiak- kal együtt 45. Látszólag hat ember kiválása nem okoz gon­dot. Vagy mégis?... — A tanácsnak öt állandó bizottsága van — mondja a titkár —, kereskedelmi, mű­velődésügyi, pénzügyi, mező- gazdasági és szociálpolitikai. Rengeteg munka hárul a ta­gokra. A község a gyors fejlő­dés időszakában van, de sok a régi adósság... Nincs vízve­zeték... csatornázás... jó ivóvíz... 6 millió 800 ezer fo­rintos invencióval akarunk se­gíteni ... mozgósítani kell az egész községet... 8 tantermes iskolát akarunk építeni... új óvodát... járdát, utakat épí­teni ... 1968-ban 200 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát vállaltak... Szob lakói jog­gal kérdik: „Mit tesztek, hogy gyorsan orvosoljátok a bajo­kat?”... Ilyenkor megfuta­modni annyi, mint otthagyni a csatateret... — ön szerint elfogadható az öt ember indokai — kérde­zem Kása Gábornétól, aki új­ra a lemondásokba mélyed. — Igen. De itt különös hely­zet van... A tanácstagok jó része nem végzi el felada­tát ... Sajnos, sokan passzívak. Mitől, miért? ... Vizsgáljuk meg egyénenként a lemondok helyzetét. Hallgassuk meg őket! És a választókat is! Répási Lajos meghalt, Tö­rök Géza elköltözött. Rubecz Mihály: ... „Feleségem meg halt és én is betegeskedem. Ennek ellenére a községi tűz­oltótestület vezetését elvállal­tam. A tanácstagsággal járó kötelezettségeknek már nem tudok eleget tenni!” Orbán József: ... „A MÁV tiszthelyettesi ’ tanfolyamra küldött Veszprémbe” ... Or­bán József indoka reális, le­mondását természetes, hogy elfogadták. Tóth Ferenc. Munkahelyén, a Pestvidéki Kőbányák szobi üzemében azt mondják, éjsza­kás, otthontalálom. Tóth Ferenc: ... „A községi MSZMP vb-tagja, a járási pártbizott­ság tagja, az üzemi pártalap- szervezet vezetőségi tagja, a szakszervezeti tanács tagja vagyok. Emellett művezető a kőbányánál, 3 műszakban.” ... Széttárja két karját és a léc­kerítés foghíjaira néz ........Nem b írom!” — Nem tudta, amikor meg­választották? Miért nem tilta­kozott? Miért nem mondta Ipari tanulónak felveszünk 14—16 éves, általános iskolát végzett fiatalokat az alábbi szakmákra: kőműves, épületburkoló, épületlakatos, épületasztalos. műköves, vasbetonszerelő, ács-állványozó, bádogos. tetőfedő és szigetelő Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot és ösztöndíjat adunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen a PES1 MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21. meg, nem tud eleget tenni a tanácstagságnak ? — Időben tudtam volna, győztem volna, de a rendez­vények sokszor egybeesnek... Egyébként is tudhatja az elv­társ, hogyan van a jelölés... — A Hazafias Népfront je­lölte önt? — Igen, persze, meg a kő­bánya dolgozói. De ez már korábban eldőlt... szóval azt mondták, neked, Tóth elvtárs, tanácstágnak kell lenned!... Mocsári Istvánná az Ipoly- völgyi Állami Gazdaság taka­rítónője. Lemondásában azt írta: ...„munkám miatt nem tudom vállalni”. Most igazga­tójától, Farkas Jánostól kérde­zem, mi az igazság? — Mocsáriné 4-kor kezd és délután 2-ig van itt. Téli idő­szakban a fűtés nagy problé­ma ... Küldtem én, de már az istennek se’ akart menni... „Elmarad a munkám” ... Hogy miért nem jelöltünk mást?... Kit? Mondja megh­itt mindenki agyon van ter­helve ... Én például a szobi járásnál tanácstag vagyok... Bemecebaráti a körzetem... Pártbizottsági tag vagyok, munkásőr... szemináriumi előadó .., a mezőgazdasági bi­zottság tagja... felkészülni alig tudok az anyagokkal... Főkönyvelőm vagy öt bizott­ságban, felesége, az enyém ... a mezőgazdászaim is ... És meg kell mondani őszintén, itt olyan népek laknak!... Külö­nösen a bányászok... isznak... családi jelenetek... gyűlésre senki el nem megy ... Kérem, van gyűlés, ahol tizenöten je­lennek meg. Mocsári Istvánná az állami gazdaság szolgálati lakásában éppen házimunkáját végzi. A szép, napos tornácon beszélge­tünk. — Talán megsértették, azért mondott le? Vagy nem bizto­sította a gazdaság az időt? — Engem megsérteni! Ugyan ... Mehettem, amikor csak akartam, de azért elma­radt a munkám... Ötvenöt éves vagyok... nem szeretek mászkálni... Tölgyesre... ott tíz ház van ... nincs nekünk olyan panaszunk... Én, ké­rem, a munkámat mindig el­végzem ... becsülettel... Tes­sék megkérdezni... Ha a fő­igazgató úrék is lejönnek ide, patyolat, ahogyan én takarí­tok ... a Bagolyvár tiszta... — Ki választotta meg ma­gát? — A Mixtai elvtárs volt kint, meg vagy tizenöten az állami gazdaságtól... elvállal­tam, de megbántam már ... szegény emberek voltunk mi mindig, kovács volt az én apám ... most jól élünk, nincs panaszunk... — Nincs út, víz a faluban, a tanyai házak villany nélkül állnak Somdűlőben — próbál­kozom, de csak fejét ingatja: ... „Nem!” ... Szabó Lajos technológus fe­lesége négy évig tanácstag volt. — öt gyerekünk van... képzelje ... esténként eljár­ni... ezeken az utakon! Nem homok! __ Lehúzza a bakan­c sot. — A tanács hogyan dolgo­zik? Megrántja fejét. Elmeséli, két éve ígérnek neki házhe­lyet, s sehol. Hol van hát az igazság két szeme, merre néz Szobon? Egyiket joggal vetheti a gyen­ge tanácstagválasztási előké­születekre, a két évvel ez­előtti rossz szervezésre, jelölés­re, a másikat a meglevő ap­parátus hibáira. Kint forr, mozog, vajúdik és fejlődik az élet, s ez nyilván nem marad hatástalanul a szobi emberek­re sem. Csak jobb agitációs munka, igazságosabb társadal­mi teherviselés kellene, hogy az embereket „aktivizálni” le­hessen. A funkcióhalmozás árt annak, akivel csináltatják, árt az ügynek, s szűk körre vonja a társadalmi erőfeszítéseket. Minél előbb belátják ezt Szo­bon is, annál jobb! Szűts I. Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom