Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
4 1969. MÁRCIUS 21., PÉNTEK • • Ünnepi ülés a megyei tanács dísztér mélyen (Folytatás a 3. oldalról) rös Sándort Rákoskeresztúrról választották meg. A községekben és a járásokban a régi közigazgatás maradványait már április elején felszámolták, az akkor megválasztott községi és járási tanácsok, amelyek soraiból egyben intéző bizottságot és egy szőkébb direktóriumot is választottak. A tanácsok társadalmi összetételét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy tagjaik nagy többsége egyszerű munkás és szegényparaszt volt, a hatalomból évszázadokon át kirekesztett dolgozó osztályok legjobbjai. Sok helyen ott maradtak a régi közigazgatás néppel együtt érző szerény alkalmazottai is, elsősorban segédjegyzők. Nagy számban kerültek a helyi tanácsokba az egyszerű emberek előtt tekintélynek és tiszteletnek örvendő tani tők. A tlicttő napok vívmányai A Tanácsköztársaság 133 napja szakadatlan harc volt. Harc a belső ellenforradalom és a külső intervenció ellen. Mégis, a szakadatlan harc ellenére az első magyar proletárdiktatúra igen sok nagy jelentőségű és valóban történelmi intézkedést hozott és hajtott végre a szocialista rend megteremtéséért, a nép sorsának könnyítéséért, Államosította például a húsz dolgozónál többet foglalkoztató üzemeket, a bankokat és pénzintézeteket, a bányákat, valamint a száz holdnál nagyobb földbirtokokat. A Tanácsköztársaság április 3-i rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről megyénkben is azt jelentette, hogy a megye parasztsága megszabadult sok évszázados kizsákmányolóitól, a nagybirtokosoktól és azok minden rendű, rangú fullajtáraitól. A rendelet, amely kimondta, hogy „Magyarország földje a dolgozók társadalmáé, aki nem dolgozik, annak tulajdonában föld nem maradhat” — a történelmi per végére tett pontot, azok kezébe adta a földet, akik megművelik. Ugyanakkor azonban azt is látnunk kell, hogy a Tanácsköztársaság vezetői a parasztpolitikában a jelentős eredmények mellett hibákat is elkövettek. Figyelmen kívül hagyták a parasztság évszázados földéhségét, s a földosztást megkerülve, termelőszövetkezeteket hoztak létre. Országosan több mint hétmillió hold földet szocializáltak, és 6,3 millió hold maradt magántulajdonban. Pest megyében a szocializált birtokok nagysága 130 ezer holdra rúgott és körülbelül ugyanilyen nagyságú területen gazdálkodtak termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezetek fejlődésében Pest megye mellett Somogy és Fejér megye játszotta a legerőteljesebb szerepet a Tanácsköztársaság 133 napja idején. A proletárdiktatúra a lehetőségekhez képest igyekezett azonnal javítani a dolgozó tömegek helyzetén. Így például jelentősen növelte a mezőgazdasági munkások járandóságát, az ipari munkások reálbérét egynegyedével növelte, javított a köz- tisztviselők fizetésén, eltörölte a kisgazdák adófizetési kötelezettségét, minden alkalmazottat és szövetkezeti tagok bevont a betegségi és baleset- biztosításba. A gondoskodás, a dolgozó tömegekkel való törődés szép példája volt, hogy a tanácskormány rövid idő alatt Budapesten mintegy százezer embert költöztetett be a gazdagok lakásaiba. A Pest megyei falvakban százszámra jelentkeztek a munkások, a parasztok, a dolgozó kisemberek, hogy családi ház építéséhez kérjenek segítséget. Az akkori műszaki hivatalhoz beérkezett, s az igénylőket föltüntető névjegyzékek beszédes bizonyítékai annak, hogy a házhelyakció valóban a legszélesebb dolgozó tömegeket szolgálta. Ugyancsak ide sorolható, hogy a kormány leszállította a lakbéreket, bevezette a 8 órás munkaidőt, megemelte a hadiárvák és rokkantak segélyét és munkanélküli-segélyt folyósított. Megkülönböztetett figyelmet fordított a Tanácsköztársaság a gyermekek és az anyák védelmére. A Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napja alatt valóságos hadjárat indult a kiváltságosak műveltségi monopóliumának felszámolására. „Gondolja meg azt minden szegény ember — írta Móricz Zsigmond —, hogy a gazdagok ezer és ezer esztendeig uralkodtak rajtunk a tudomány segítségével. Most tehát, ha elvettük tőlük a gazdagságot, el kell venni a tudományt is.” A tanácskormány elválasztotta az egyházat az államtól és az iskolától, az ingyenes oktatás bevezetésével megnyitotta a dolgozók gyermekei számára az iskolák kapuit. Az iskolán kívül széles körű ismeretterjesztő mozgalmat szervezett a munkások és parasztok képzésére, létrehozta a munkásegyetemet, megkezdte a marxizmus—leninizmus eszméinek intézményes terjesztését. A tanácshatalom nagy megbecsülésben részesítette nemcsak magát a művelődés ügyét, hanem annak jeleseit, az értelmiséget is. A tudósok és művészek számára biztosi- | tóttá a zavartalan alkotómunka anyagi és erkölcsi feltételeit, Érthető tehát, ha az írók, költők, tudósok legjobbjai lelKedves elvtársak! A proletárhatalmat kivívó tömegek aktív részesei voltak az államhatalom és az állam- igazgatás formálásának. A tanácshatalom 1919 áprilisában, az általános választások idején olyan széles körű választójogot biztosított a magyar állampolgároknak, amilyen addig teljesen ismeretlen volt történelmünkben. Ez a választás egyben népszavazás is volt, állásfoglalás a prole- tárdikkatúra mellett, a néphatalom mellett. A mai Pest megye száz lakott helységében, beleértve a városokat és a főváros környéki településeket is, összesen háromezer-egy- százhatvannyolc tanácstagot választottak meg. A tanácstagok 83,7 százaléka volt szervezett dolgozó, vagy a párt tagja. Az össztanácstagok 65 százaléka vagyontalan volt, ez is igazolja, kik alkották az új hatalom vezető szervezeteit. A megyei intéző bizottság összetétele is beszédes igazolása annak, hogy a Tanácsköztársaságban valóban a munkások, a parasztok és az értelmiség legjobbjai gyakorolták a hatalmat. A megyei intéző bizottság tagjainak 38 százaléka munkás, 40 százaléka paraszt, 8 százaléka pedig értelmiségi volt. A Magyar Tanácsköztársaság a dolgozó osztályok hatalmán belül nagy szerepet szánit és adott a nőknek, bevonta őket a politikai élet sodrába. Hazánk történetében ez volt az első eset, amikor a nők közéleti szerephez jutottak. Megyénkben 90 nőt választottak be a helyi tanácsok tagjai közé. A tanácskormány az ország belső életének teljes átformálása mellett az internacionalizmus szellemétől áthatva nemcsak az ország területén élő nemzeti kisebbségek jogait biztosította, hanem hazánk határain túl is kereste más népekkel a barátság, a testvéri együttműködés módjait és lehetőségeit. Külpolitikájában a proletár internacionalizmus szelleme érvényesült. A magyar proletárdiktatúra hatalomra jutását elősegítette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, elősegítették azok a harcosok, akik Oroszország proletariátusával vállvetve, már győztesen végigverekedtek egy forradalmat, majd hazatértek és itthon kamatoztatták tapasztalataikat. Ugyanakkor: Lenin és Kun Béla történelmi jelentőségű üzenetváltásai azt is igazolták, hogy a magyar proletariátus harca és győzelme lelkesítőén hatott az orosz forradalomra, s elősegítette, hogy az antathatalmak erejüket megosztva két forrakesedéssel szolgálták a néphatalmat. Móricz Zsigmond „szent meggyőződéssel” tett tanúságot arról, hogy „Magyarország végre a boldog béke útján halad”. Juhász Gyula azt hirdette, hogy a tanácshatalom az „igazság szebb és jobb világa”. Természetesen a tanácskormány intézkedései nemcsak egyetértést, hanem ellenkezést is kiváltottak. Aligha kell különösebben ecsetelni, hogy kik voltak azok, akik ellenezték ezeket az intézkedéseket. Így az iskolák államosítása a reakció dühödt támadásait vonta maga után. Annak ellenére, hogy az iskolák államosítása a polgári forradalom tipikus követelménye, ezt a célt a megyében az őszirózsás forradalom idején csak néhány helyen hajtották végre. A szentendrei munkástanács 1919. március 2-án hozott határozatot arról, hogy az iskolákat elválasztja az egyháztól. Végül is a közoktatásügyi népbiztosság áprilisi rendeletéi alapján hajtották végre majdnem mindenütt az iskolák és az egyház elválasztását. Az iskolákon kívül a tanácshatalom nagy figyelmet szentelt az ifjúság helyzetének. Erre mutat, hogy Gödöllőn megszervezték az ifjúmunkások képzését. Vácott az ifjúmunkások iskoláját és így tovább. dalmi gócra kényszerüljenek ügyelni. Bátran mondhatjuk tehát, hogy a szovjet—magyar barátság egyidős a világtörténelem első proletárforradalmával, a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, s hogy ez a barátság mélyült el 1919 133 napja alatt és folytadódott 1945-tel. Ez a barátság egyik éltetője napi harcainknak és távoli céljaink megvalósításának is... Az intervenció ellen A Magyar Tanácsköztársaság erejét és a tömegek körében élvezett népszerűségét bizonyítja, hogy amikor az antanthatalmak, valamint a cseh és a román burzsoázia rátámadtak a magyar proletárdiktatúrára, a párt hívó szavára a munkásosztály, az agrárproletariátus tömegei fogtak fegyvert, néhány nap alatt tízezrek vonultak be a Vörös Hadseregbe. A fegyveres intervenció elleni harcból megyénk népe is becsületesen kivette a részét. A termelés biztosítása, a hadsereg ellátása, az ellen- forradalmi mozgalmak felszámolása nagy erőfeszítéseket követelt, de a megye legtöbb falujában becsülettel eleget tettek ennek. A Vörös Újság tudósítója például azt írta Tá- piószeléről: „Pest vármegye egyik legszervezettebb proletárfaluja Tápiószele. Lélekemelő ünnepséggel tartották meg a vöröskatonákat to- borzó vörös vasárnapot.” Azok a városok és községek, amelyek frontközeiben voltak, erőteljesen támogatták a Vörös Hadsereget Aszódon például a direktórium egy pesti munkásezredet szerelt fel lovakkal, lószerszámokkal és kocsikkal. Ezenkívül felállítottak egy munkásszázadot is. A megye legveszélyeztetettebb pontjain olyan jelentős városok és nagyközségek voltak, mint Cegléd, Nagykőrös, Abony. A román csapatok ugyanis április 16-án átlépték a demarkációs vonalat és az ő támogatásukkal Szolnokon és Abonybam a burzsoázia fegyveres lázadás útján magához ragadta a hatalmat Amikor a vörös vármegyeként emlegetett Pest megye kibocsátotta híres májusi felhívását és a román támadás miatt fegyverbe szólította Pest megye népét a ceglédi direktórium elhatározta, hogy teljes egészében kimegy a frontra, és minden lehetséges intézkedést megtesz a proletárdiktatúra megvédéséért. összehívták a szakszervezetek vezetőit, mozgósították a ceglédi szervezett dolgozókat és 24 óra leforgása Népszavazás a néphatalom mellett alatt felfegyverezték a munkás zászlóaljat. A frontra induló vörös egységeket, az első hadtestet és a nemzetközi vörös ezredet, Szamuely és Vágó népbiztosok szervezték, irányították. A Cegléden állomásozó vörös csapatok Szamuely Tibor vezetésével támadásba lendültek és néhány óra alatt visszafoglalták Abonyt és Szolnokot. Nagykőrös, Cegléd szomszédvárosa amint a magyar történelemben már annyiszor, most is osztozott a szomszéddal a helytállásban. A nagykőrösi kommunisták is Abony felé siettek a veszély vészterhes óráiban és Tiszavárkony- nál csatlakoztak a frontra igyekvő tengerész ezredhez. Stromfeld Aurél, a vöröshad- reg vezérkari főnöke öt napig az egyik nyársapáti tanyából irányította a hadműveleteket, Vágó Béla pedig Nagykőrösön búcsúztatta lelkes szavakkal a harcba induló tengerész ezredet. Nagykörös, Cegléd és Abony kommunistái, forradalmárai a továbbiakban is ott voltak a legveszélyeztetettebb pontokon és a korabeli újságtudósítások sokukat név szerint is említik, mint ret- tenthetetlenül harcoló forradalmárokat. A magyar Vöröshadsereg a külső túlerő és a belső árulás ellenére is dicső haditetteket hajtott végre. Tanúbizonyságát adta annak, hogy a proletár internacionalizmus és a proletár hazajiság egy és oszthatatlan, hogy korunkban a munkásosztály, a nemzeti függetlenség legbiztosabb őre és támasza, a nemzeti érdekek legkövetkezetesebb képviselője. A magyar nép honvédő háborúját csodálattal, elismeréssel és aggódva figyelte a világ haladó közvéleménye. A világ forradalmi munkásai nemcsak erkölcsi és politikai segítséget nyújtottak magyar osztálytestvéreiknek, de önkéntesen létrehozott nemzetközi alakulatokban fegyverrel is sok orosz, ukrán, csehszlovák, lengyel, osztrák, bolgár, román és délszláv munkás védte a magyar proletárhatalmat. Szívünkben ma is él Tisztelt ünnepi ülés! Kedves elvtársak! A Magyar Tanácsköztársaságot a nemzetközi reakció és annak hazai hadoszlopa végül is eltiporta. Mégis, a Tanács- köztársaság tetteinek emléke, kitörölhetetlenül élt és él a haladó emberek agyában és szívében, s nagy hatással volt a magyar munkásmozgalom egész további fejlődésére. A tanácshatalom bebizonyította, hogy a proletárdiktatúra nem valamiféle sajátos „orosz út”, hanem olyan út, amelyre minden nemzet munkásosztálya és dolgozó tömegei ráléphetnek, s amely — ha történelmi távlatokban is — a teljes győzelemhez vezet. A Tanácsköztársaság nemcsak hazai történelmünk szerves része, de elválaszthatatlan alkotóeleme annak a harcnak is, amely világméretekben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után bontokozott ki, és amely végül is a szocialista országok közösségének létrejöttéhez vezetett. A magyar kommunisták büszkén és joggal hirdették, hogy nemcsak a magyar nép ügyéért, hanem a világf orr adatom és a világszabadság ügyéért is harcolnak. Már megalakulása napján üdvözletét intézett a világ összes dolgozóihoz a Magyar Tanácsköztársaság, majd fennállása minden napján új és új tanújelét adta internacionalizmusának. A környező országok: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia dolgozói lélegzetvisszafojtva figyelték a magyar munkásosztály hősi küzdelmét, s nagy visszhangot vert körükben, hogy a proletárforradalom a magyar történelemben első ízben szakított a megkülönböztetés politikájával és egyenrangúnak ismerte el a nemzeti kisebbségeket. A magyar proletariátus harca joggal kiérdemelte azt, amit Lenin írt a magyar munkásokhoz intézett üzenetében: „Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll.” A magyarországi proletárforradalom tapasztalataiból a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom értékes és jövőbe mutató tapasztalatokat és tanulságokat vont le. Lenin nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy a Magyar Tanács- köztársaság volt az első olyan proletárforradalom, amely fegyveres harc nélkül, békés úton győzött. Lenin ezt „világtörténelmi jelentőségű fordulatnak” nevezte. Hangsúlyozta, hogy Oroszországban az intervenciós hatalmak és belső támogatóik véres és szörnyű polgárháborút kényszerítettek a proletariátusra, de „abban az államban, amelyben a burzsoázia nem fog ilyen veszett ellenállást tanúsítani, a szovjethatalom feladatai könnyebbek lesznek... Más országok más emberibb úton jutnak el ugyanahhoz a szovjethatalomhoz. Épp ezért lesz Magyar- ország példájának döntő jelentősége.” Lenin igen nagy figyelemmel elemezte nemcsak általában a Tanácsköztársaság, hanem ezen belül a párt szeretjének tanulságait is. Több ízben utalt a magyarországi jobboldali szociáldemokrácia árulására, a centristák ingadozására, és éppen a magyar példa, a magyar tapasztalatok alapján hívta fel a Kommunista Intemacionálé és az abban szerveződött pártok figyelmét a megalkuvás, az opportunizmus elleni harc döntő jelentőségére. A Tanácsköztársaság története egyben arra is figyelmeztet, hogy a forradalom sorsa sohasem választható el a nemzetközi erőviszonyoktól. 1918 —19-ben á nemzetközi reakció még túlsúlyban volt. Akkor külön-külön elfojtották a forradalmi proletariátus küzdelmeit és csak az orosz proletariátus volt képes hosszú és nehéz harcban megvédeni hatalmát. Napjainkban már alapvetően más a helyzet. Létezik a szocialista országok erős közössége, mely döntő szerepet játszik a nemzetközi helyzetben, s éppen ezért bármely ország forradalmárai is bizton számíthatnak ezeknek az országoknak nemcsak erkölcsi, hanem minden más megadható segítségére is. A Szovjetunió ma a világon elismert és ellenfeleitől is tisztelni kényszerült hatalom, amely képes nemcsak önmaga, hanem az egész szocialista világ megvédésére, minden imperialista támadás visszaverésére. Napjaink nemzetközi proletariátusa tudásban, harci tapasztalatokban sokkal inkább felvértezett, mint voltak fél évszázaddal ezelőtti testvérei, s hiába próbál meg az imperializmus mindenféle praktikát, „új keleti politikát’”, fellazítást, s minden mást, a szocialista országokat összefogja és közös erőfeszítésre készteti több évtized gazdag tapasztalata, tanulsága; a proletár nemzetköziség, az imperializmus elleni közös harca. Kan Béla szavai valóra váltak Kedves elvtársak! A XX. század a nagy történelmi sorsfordulók kora. A tőkés világrendszer 3án , először egy, majd jónéhány ország szakította meg, létrehozva a proletárdiktatúra alapjaiban azonos és a nemzeti sajátosságokat figyelembe vevő útjait és ezzel a ma még elnyomott milliók számára is fölrajzolta a jövő lehetséges és törvényszerű útját. Nap-I jaink bonyolult és gyorsanf változó körülményei közepette parancsolóan szükséges min-) den erőfeszítést megtenni az- akcióegység megteremtésére, az ii.temacionalizmus elveinek gyakorlati érvényesítésére, s az imperializmus elleni közösfront erősítésére. Ez a felismerés vezeti a\ mintegy hetven testvérpártot!' amikor részt vesz a moszkvai nemzetközi tanácskozás előkészítésében, s ez a felismerés vezeti a kommunistákat a világ minden táján, amikor élharcosai a békéért, a szocializmusért, az emberiség szebb és boldogabb jövőjéért vívott1 küzdelemnek. V Fél évszázad távolából visz- szatekintve biztos tudattalj mondhatjuk, a Tanácsköztársaság nemcsak dicső fejezete,' de döntő fordulópontja is volt’ nemzeti történelmünknek. A' Tanácsköztársaságért vívott harcban alakult meg és szerveződött a magyar munkásosztály élcsapata, a Kommunisták Magyarországi Pártja és ebben a harcban szerezte első igazán gyakorlati forradalmi' tapasztalatait a magyar munkásosztály. 1919-et követően a forradalom élcsapata a kommunisták pártja, mindig kezdeményezője volt a nemzeti függetlenségért, a szabadságért vívott küzdelemnek, élharcosa volt a munkásosztály és a dolgozó tömegek követelései érvényesítésének, s a terror, üldöztetés ellenére is mártírok százait, a harcosok ezreit adva, egy pillanatra sem némult el. Az első magyar proletár- diktatúra szülte meg és nevelte fel a magyar kommunista mozgalom nagy generációját, a Tanácsköztársaság napjaiban váltak rendíthetetlen harcosokká azok a fiatalok, akik a húszas és harmincas években életüket sem kímélve küzdöttek a jobb jövendőért. A budapesti Központi Mun kás és Katonatanács utolsó ülésén Kun Béla kijelentette: „Újult erővel, tapasztalatokkal gazdagabban és reálisabb körülmények között, érettebb proletariátussal kezdődik meg újra a harc, mert a magyar dolgozók felszabadítása a kizsákmányolás alól, a munkáshatalom megteremtése szükségszerű és elkerülhetetlen.” Kun Béla akkor elmondott szavai valóra váltak. Népünk ma, biztosan tudatában van annak, hogy hazánkban a szocializmus győzelme végérvér nyes és visszavonhatatlan. Egyre közelebb érünk a szocializmus teljes felépítéséhez, egyre közelebb azokhoz a magasztos céljaihoz, amelyekért fél évszázada forradalmi elődeink életüket adták, vérükéi hullatták és elszenvedték a fasiszta terror minden üldöztetését. A Tanácsköztársaságnak sok száz mártírja van, megyénk legjobb fiai között is. Sok százan adták életüket az első magyar munkáshatalomért és még nagyobb azok száma, akik vállalták a harcot az elnyomatás legsötétebb esztendeiben is. A legnagyobb tisztelet hangján emlékezünk rájuk, kommunistákra és pártonkívúliekre munkásokra és parasztokra, az értelmiség legjobbjaira, s úgy hisszük, az a legméltóbb emlékezés, hogy felmutatjuk mai valóságunkat, a mai Magyar- országot. A párt, mely öt évtizede vezeti a magyar proletariátus harcát, nemcsak tisztelettel emlékezik elődökre és hősökre, becsüli meg azokat, akik itt vannak soraink között, hanem mindent megtesz napjainkban is azért, ■ hogy méltó utóda legyen ezeknek az elődöknek, méltó ápolója a forradalmi hagyományoknak és sikereknek. A párt, a kommunisták úgy becsülik és tisztelik a múltat, s benne elsősorban az első ma- I gyár proletárhatalmat, hogy megvalósítják mindazokat a célokat, feladatokat, amelyek a magyar munkásosztálynak, a dolgozó tömegeknek a szebb holnapot, a gazdagabb jövendőt biztosítják. Az ország egész népével összefogva, fel(Folytatás az 5. oldalon)
