Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
1’i.Sl HEGYEI JcÄlHfflP 1969. MÁRCIUS 21., FENTEK Az ötvenedik évforduló köszöntése a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról.) résén fáradozik a szocialista társadalom teljes felépítésén. Az ötvenedik évfordulón tisztelettel adózunk egy nagyszerű forradalmárnemzedék emlékének. Az 6 harcuk és vérük hullatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy dolgozó népünkben mélyen él a szocialista hazafiasság, a proletár forradalmiság és az internacionalizmus. A múltnak és jelennek ez az egysége azzal a jogos reménységgel tölt el mindannyiunkat, hogy utunkon további sikerek várnak reánk. Magabiztosan tekintünk a következő évtizedek, a szocializmus további győzelmei elé. Ezután Kállai Gyula, az ünnepi ülés szónoka lépett a mikrofonhoz. Kállai Gyula A mai napon ünnepeljük a magyar nép újabbkori történelmének kiemelkedően nagy jelentőségű eseményét, a Tanácsköztársaság, teljes nevén a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság megalakításának 50. évfordulóját. Napjaink szocialista Magyarországa — amely folytatta és teljes diadalra vitte a fél évszázaddal ezelőtt megkezdett nagy ügyet — tisztelettel és megbecsüléssel adózik történelmi elődjének: meghajtja zászlaját az első magyar proletárdiktatúra hősei előtt. Önfeláldozó harcuk a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának kivívásáért és megtartásáért a társadalom átalakításáért, a magyar nemzet felemelkedéséért örök érvényű példája a marxi—lenini eszmék erejének, a szocializmus felsőbbrendűségének, az igazi hazafiságnak és emberségnek. Úttörő tetteik eredményei és tapasztalatai értékes segítséget és meg-meg- újuló erőt adnak a jelen feladatainak megoldásához — a szocialista Magyarország teljes felépítéséhez. Másfél esztendeje ünnepeltük félévszázados jubileumát annak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme hírül adta a világnak: új korszak kezdődött az emberiség történetében. Véget ért a kizsákmányoló rendszerek egyeduralma, az emberiség megkezdte az áttérést a szocialista társadalomra, a szabad, boldog, emberhez méltó élet megteremtésére. A nagy októberi szocialista forradalom lelkesítő példája nyomán az egész világon fellendültek a forradalmi mozgalmak. Világszerte milliók és milliók hirdették a legnépszerűbb jelszót: „Kövessük az orosz példát — teremtsük meg a szovjet hatalmat!” A forradalmi hullám hazánkban érte el leghamarabb tetőpontját: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után először a magyar munkásosztály vívta ki hatalmát, és teremtette meg a szocialista Tanácsköztársaságot. Ez a tett jogos nemzeti büszkeségünk, szocialista hazafiságunk egyik legfontosabb történeti forrása. Nemrégiben ugyancsak e helyen ünnepeltük az őszirózsás, polgári-demokratikus forradalom félévszázados jubileumát. E forradalom hozzájárult a népek börtönének, a gyűlölt osztrák-magyar . monarchiának a megdöntéséhez, megteremtette az önálló magyar köztársaságot és polgári demokratikus szabadságjogokat vívott ki. Kállai Gyula ezután ismertette ezeket a történelmi folyamatokat, melyek hazánkban elvezettek a Tanácsköz- I társaság napjaihoz. A leninizmust fel tartóztat ni nem lehet A magyar munkásosztály győzelme igazolta, hogy az Oroszországban győztes szocialista forradalom, s annak vezérlő eszméje, a leninizmus nem elszigetelt, sajátos orosz jelenség, aminek a polgári világ ideológusai és a munkásság opportunista vezérei hirdették, hanem nemzetközi érvényű, törvényszerű társadalmi folyamat és tanítás, amelyet ideig-óráig talán késleltetni lehet, de feltartóztatni lehetetlen, mert 1917. októbere óta az emberiség fejlődésének fő áramát képviseli. A magyarországi tanácshatalom megteremtése egyúttal igazolja azt a törvényszerűséget is, hogy a proletárdiktatúra elkerülhetetlen lépcsőfoka a szocialista társadalom megteremtésének, bár kivívásának harci útjai és formái különbözhetnek. A szocialista hatalmat nálunk fegyveres felkelés nélkül, ebben az értelemben békés úton teremtettük meg, de az akkori körülmények között ez mégsem a parlamenti harc formájában zajlott le és nem is volt „békés belenövés”, amit akkoriban — s azóta is — a jobboldali reformizmus hirdet. A hatalom megszerzése éles osztályharcban ment végbe, amelynek során a fiatal kommunista párt rövid idő alatt a szocialista forradalom célja és programja mellé tudta állítani a társadalmi és politikai változást sürgető munkás, paraszt, értelmiségi és katonai tömegeket. Létrehozta a bur- zsoá parlamenttel szemben álló új hatalmi szerveit: a munkás-paraszt és katonatanácsokat, és a hatalom központi szervét — a forradalmi kormányzótanácsot. Ezután Kállai Gyula ismertette a Tanács-Magyarország fennállásának dicsőséges 133 napja alatt hozott intézkedéseket, amelyek mind a munkások, a parasztok, az értelmiségiek — a dolgozó ember javát szolgálták. A magyar munkásosztály ebben az időszakban legyőzte a nacionalizmus mérgét — s igazi internacionalista álláspontra helyezkedett. Ugyanilyen internacionalista állásponton voltak a cseh, a szlovák, a román, a szerb, a horvát munkásosztály legjobbjai, a formálódó kommunista pártok későbbi tagjai. Sajnos azonban nemzeteikre gyakorolt politikai befolyásuk akkor még nem volt elegendő ahhoz, hogy megtörje a saját burzsoáziájuk — s ezzel a nacionalizmus uralmát. Ezért játszhatta el a cseh és főként a román burzsoázia az antantimperializmus ütőkártyájának szerepét a Magyar Tanácsköztársaság ellen indított intervencióban. A történelem ítélete A Tanácsköztársaság a szocialista haza védelmére kelt. A munkásosztály, amelynek oroszlánrésze volt az új állami társadalmi rend megteremtésében, a haza fegyveres védelmének legsúlyosabb terhét is magára vállalta. A Tiszánál és északon: Salgótarjánnál, Miskolcon, Kassánál vívott harcokban megszületett a Vörös Hadsereg — az első szocialista magyar állam néphadserege. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség legjobb képviselői, most fegyverrel a kézben keltek a szocialista haza védelmére. Ebben a küzdelemben eggyé kovácsolódtak munkások, parasztok, értelmiségiek, s e harcban az igazi hazafiság, a szocialista haza- szeretet felemelő hőstettei születtek. Tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk a Tanácsköztársaság honvédő háborújának részvevőire, akik közül sokan itt vannak közöttünk — hősi életükkel, példájukkal segítve napjaink forradalmi feladatainak megoldását. A Tanácsköztársaság egyik legfontosabb tanulságát időt- állóan fogalmazta meg Kun Béla: „Bárminő is legyen a proletár forradalom magyarországi szakaszáról a történelem ítélete, kétségtelen, hogy a diktatúra 133 napja alatt — csaknem kétannyi idő mint a forradalmi Párizs kommünjéé — a magyarországi proletariátus a nemzetközi munkásosztályért és annak nevében cselekedett.” A Tanácsköztársaságot 133 napi csodálatos alkotó munka és elszánt önvédelmi harc után a belső reakcióval és az opportunista árulókkal szövetkezett imperialista' túlerő leverte. Szovjet-Oroszország maga is száz sebből vérzett, s bár minden lehetőt megpróbált, hogy fegyveres segítséget nyújtson, I nem tudta döntő módon befolyásolni , a kialakult hadihely- | zetet. egész politikájának — a személyi kultuszból fakadó szub- jektivista torzítások, amelyek a felszabadulás utáni időkben átmenetileg beárnyékolták a Tanácsköztársaság emlékét. Az 1956-os ellenforradalmi kísérlet merénylet volt a Tanácsköztársaság emléke ellen is. Ma már tudjuk, hogy az 56-os ellenforradalmi felkelés mögött olyan politikai erők álltak, amelyek közeli rokonságban voltak a Tanácsköztársaságot belülről . bomlasztó árulókkal, a kívülről rátáma- dó imperialistákkal, és a bukását követő véres fehérterrorral. Ez az 1956-os történelmi lecke ugyanakkor nyilvánvalóvá tette az 1919-es Tanácsköztársaság és a mai szocialista Magyarország közötti szoros kapcsolatot, az osztálycélok történelmi folytonosságát, forradalmi tradícióinak élő aktualitását. Ennek felismerése tükröződik abban, hogy pártunk 1956 után nagy figyelmet fordított arra, hogy történelmileg hiteles és eszmeileg helyes képet alakítson ki a Tanácsköztársaságról, s tapasztalatainak és tanulságainak marxista-leninista elemzéséből újabb erőt merítsen a ma feladatainak megoldásához. Ennek köszönhető, hogy a Tanácsköztársaság és annak harcosai, népünk kiemelkedő nagy hősei — mint Kun Béla, Landler Jenő, Szamuely Tibor, Stromfeld Aurél és számtalan sok társuk, akiknek neveit egyszerűen lehetetlen mind felsorolni — ma már egyre növekvő fényben és megbecsülésben állnak a művüket továbbfolytató s befejező utódok, a magyar nép előtt Egység és szolidaritás Nincs visszafelé lépés A szocialista világforradalom fejlődése nem volt olyan egyenes és töretlen-vonalú, ahogyan a Magyar Tanács- köztársaság alkotói és hívei 1918—19-ben remélték. A világ nagyobb részén az angol— amerikai—francia imperializmus segédletével a kapitalizmus ideiglenesen stabilizálódott — és ugyanezzel a segédlettel restaurálták a népelnyomó tőkés rendszert hazánkban is. A forradalmi kormányzótanács kényszerű lemondását úgynevezett „tiszta szocialista”, „szakszervezeti” kormány megalakulása követte, amely azt hirdette magáról, hogy a proletárdiktatúra „túlzásai és szörnyűségei” nélkül kívánja fenntartani a munkásosztály hatalmát. A gyakorlatban viszont azonnal hozzálátott a munkáshatalom alapjainak, a termelőeszközök köztulajdonának megsemmisítéséhez, s hat nap alatt a világtörténelem egyik legsötétebb ellen- forradalmának a szálláscsi- nálója lett. E kormány tettei is igazolják, hogy a proletariátus diktatúrájától nincs lépés visszafelé semmiféle „tiszta”, „igazi”, „megjavított” szocializmushoz. A proletár- diktatúrától visszafelé csak az ellenforradalmi terrorhoz, a burzsoázia ellenforradalmi diktatúrájához lehet eljutni. Horthy fasiszta ‘ rendszerét mindenekelőtt az jellemezte, hogy a munkás- és haladó mozgalmak elleni megtorlás nem korlátozódott a fehérterror éveire. A bosszúállást, a fehérterrort az állami politika szerves részévé tették, s a rezsim fennállásának egész idejére állandósították. Ennek estek áldozatul Sallai és Fürst, Rózsa és Schőnherz, Ságvári és Pataki és a magyar munkásosztály számtalan más hű fia. Azonban sem a csendőrterror, sem ezrek és ezrek meggyilkolása és bebörtönzése, sem a nagyarányú irredenta-nacionalista népbutítás nem feledtethette, hogy volt egy 133 napos időszak a magyar történelemben, amikor a nép volt az úr a saját hazájában, s ez az idő újra el- jő! ...S az idő újra eljött! 1945-ben az antifasiszta koalíció legyőzte a fasiszta tömböt. Ennek során a Nagy Október szülötte, a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege felszabadította hazánkat a német és a magyar fasizmus rabigája alól. Ehhez a magyar munkásosztály vezette antifasiszta erők hozzájárultak ugyan, de a felszabadítást önmaguk elvégezni nem tudták. Amire tehát 1919-ben hű szövetségeseinknek és osztálytestvéreinknek, a Szovjetunió dolgozóinak még nem volt elég erejük és lehetőségük, megtették 25 évvel később: fegyverrel siettek a magyar munkásosztály segítségére. Hatalmas áldozatok árán megteremtették társadalmi felszabadulásának kedvező külső és belső politikai feltételeit. Ilyen körülmények között a magyar munkásosztály, pártja vezetésével 1947—48 fordulóján — szilárd szövetségben a falu és város minden dolgozó osztályával és rétegével — ismét kivívta politikai hatalmát, megteremtette a győzelmes második proletárdiktatúrát — a Magyar Népköztársaságot. A magyar népnek a szocializmus és a szovjetbarátság melletti elkötelezettsége — immár 50 éves. Micsoda durva történelemhamisítás, milyen arcátlan megcsúfolása népünk legszentebb érzelmeinek és az imperialista rágalom, .hogy a magyar népre 1945 után a szovjet fegyverek kényszerítették rá a szocialista rendszert. Testvéri barátságunk és együttműködésünk a Szovjetunióval, a történelemben gyökeredzik, s ezt a barátságot 1919-ben a magyar internacionalistáknak, 1944—45-ben és 1956-ban a szovjet hazafiaknak a közös célokért kiontott vére pecsételte meg. ötven évvel ezelőtt a magyar munkásosztály legjobbjai, amikor a párizsi kommün, majd a nagy október példáját követve elindultak, hogy „megostromolják az eget”, úgy vélték, hogy küszöbön áll és rövidesen kibontakozik a szocialista világforradalom. Lelkesen, a forradalom tüzében égve írták pártjuk programjában: „A szocialista-kommunista munkások magyarországi pártja ... Nem egyedül küzd, hanem együtt harcol a többi ország proletariátusával. Nemcsak szolidáris velük, hanem egységes harci frontot alkot mindazokkal a proletárokkal, akiknek célja a világforradalom előkészítése.” A nemzetközi proletariátus az elmúlt ötven esztendőben szívós és áldozatos harcával gyökeresen átformálta a világ képét. A társadalmi előrehaladás, az imperializmus korlátozása és visszaszorítása, az emberiség békés fejlődésének biztosítása azonban — mint 1919- ben, úgy most is ■— egységet, szolidaritást követel a nemzetközi, munkásosztálytól és élenjáró' osztagaitól, a kommunista pártoktól. A szolidaritásnak azonban nemcsak szavakban, hanem közös tettekben, egymás kölcsönös segítésében, védelmében és támogatásában kell megnyilvánulnia: ez örök érvényű igazság és tanulsága a nemzetközi kommunista mozgalom félévszázados fejlődésének. Sajnálatos, hogy e fontos tanulság és parancsoló szükségszerűség ellenére a szocialista országok, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom egysége megbomlott. Ismeretes, hogy Kínában, a Mao köré tömörült csoport, szakítva a proletár internacionalizmussal, feladatát ma nem az imperializmus elleni harcban, hanem a Szovjetunió és a szocialista közösség elleni egységbontó akciókban látja. Ez a nagyhatalmi, soviniszta politika odáig sodorta az elvakult kínai vezetést, hogy képtelen rágalmakat szórva a Szovjetunióra és lenini kommunista pártjára, nap mint Tapasztalatok A Tanácsköztársaság igaz, történelmileg hű és eszmeileg helyes értékelésén munkálkodva nemcsak a forradalomra szórt ellenséges, nyíltan ellen- forradalmi, nacionalista, reformista rágalmakat és harmadikutas tévedéseket, hanem sokszor a saját sorainkban jelentkező eszmei-politikai zavarokat is le kell küzdenünk. Mérhetetlen károkat okoztak a Tanácsköztársaság értékelésének — de egyben pártunk nap súlyos határprovokációkat követ el. A magyar nép elítéli e kínai provokációkat. Meggyőződésünk, hogy a világ összes haladó erői is hasonlóképpen cselekszenek és szolidaritásukat fejezik ki a Szovjetunióval, a nemzetközi béke legfőbb védelmezőjével. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a kínai vezetők kalandor politikája ellenére a szocialista országok és a nemzetközi munkásosztály egységéért vívott harcunk eredményesen halad előre: hogy a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista országok, a világ haladó erői teljesítik történelmi feladatukat: megvédik a békét, biztosítják a népek társadalmi előrehaladását. Ezt demonstrálja a Varsói Szerződés tagállamainak most megtartott budapesti ülése is. Nagy megtiszteltetésnek tartjuk, hogy az újabb békeakció színhelye: fővárosunk, Budapest lehetett. Az ülésen határozatot fogadtak el, hogy a szocialista országok az imperializmus elleni harcban továbbfejlesztik a varsói szerződők szervezetét és védelmi erejét, növelik a szocialista országok egységét és összefor- rottságát. Egyúttal újabb felhívással, pozitív javaslatokkal fordultak Európa országaihoz, hogy járuljanak hozzá az államok közötti együttműködés kiszélesítéséhez és a kontinens biztonságának megszilárdításához. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé budapesti ülésének felhívása újabb megnyilvánulása annak, hogy a szocialista országok az éleződő és mind bonyolultabbá váló nemzetközi viszonyok közepette is szilárdan és kitartóan küzdenek a különböző társadalmi rendszerű országok között a békés egymás mellett élés politikájának érvényesítéséért — a vitás nemzetközi kérdések békés úton, politikai eszközökkel, tárgyalások segítségével történő megoldásáért Ez felel meg a népek érdekeinek. A győzelem a miénk! Megemlékezésünk a Tanács- köztársaság megteremtésének 50. évfordulójáról tehát kötelezettségvállalás is a harc további folytatására — a szocializmusért, a békéért, a társadalmi haladásért az egész világon. Ma is időszerűek és aktuálisak Leninnek a magyar munkásosztályhoz intézett szavai, amelyek lényegében a világ munkásosztályaihoz is szólnak: „Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért... Legyetek szilárdak! A győzelem a tiétek lesz”! Nos, Lenin szavai beteljesülnek! Üdvözletek Kállai Gyula nagy tapssal fogadott beszéde után Dimitrij Styepanovics Poljanszkij, a Szovjetunió párt- és kormány- küldöttségének vezetője, Ivan Popov, a bolgár küldöttség vezetője, dr. Samo Faltan, a csehszlovák párt- és kormány- küldöttség vezetője, Piotr Ja- roszeivicz, a Lengyel Népköz- társaság párt- és kormányküldöttségének vezetője, Friedrich Ebert, a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormány- küldöttségének vezetője és Gheorghe Apostol, a román párt- és kormányküldöttség vezetője üdvözölte az ünnepi ülés résztvevőit. L osonczi Pál bejelentette, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökségétől üdvözlet érkezett a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából. Ezt követően az ülés részvevői előtt felolvasták az üdvözlő szöveget, amelyet nagy tapssal fogadtak. Az ünnepi ülés Losonczi Pál zárszava után az Internacio- nálé hangjaival ért véget.
