Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-19 / 65. szám
1 idősek estjére szólít a meghívó Két hosszú asztalsor, szépen megterítve, étel, ital, idős vendégek, hatvanon túl valameny- nyien. Bő szoknyás parasztasszonyok, bajszos férfiak, kicsit megilletődve ülnek és várják, hogy elhangozzék a hivatalos megnyitó a maglódi öregek ünnepi estjén. Nem először vannak itt, hagyomány már ez Maglódon. Az egyik vendég — teljesen ősz már, nyolcvan felett lehet — fiatalokat is meghazudtoló lelkesedéssel és remek zenei érzékkel harmonikázik. Az asztal másik végén egy néni lábával veri a ritmust, legszívesebben talán már táncolna. Egyelőre még vár és hallgatja, amint a helyi nőKanács és Vöröskereszt képviselője megnyitja az estet. Köszönti az öregeket a községi pártbizottság és a tanács elnöke is. Két piros nyakkendős úttörőlány verset szaval. Az öregek némán figyelnek, s aztán a rövid műsor után evés-ivás, félénkségük feloldódik, ismét megszólal a zene. Egy idős asszony — Kati néni — énekel, még most is nagyon szép a hangja. Jól érzik magukat, táncra perdülnek, vidáman ropják a csárdást. Jó a hangulat, szórakozzanak, megérdemlik! Juressza bácsi, aki a Vörös Hadseregben harcolt Lenin eszméiért, mondta nekem ezen az estén: „Ne hagyjátok el soha anyáitokat, apáitokat, akik nektek a mát megteremtették.” V. A. MOHOMIDÉKE • pest megyei hí r l„a p k ül ö n k iadásx XT, ÉVFOLYAM, 65. SZÁM 1969. MÁRCIUS 19., SZERDA Indulásra készen a kávai Haladás Tss-ben ütvén éve történt Dokumentumok között A kávai Haladás Tsz vezetősége megtárgyalta a tavaszi munkákra való felkészülést és beindulás helyzetét* Sáránszki Mihály növénytermesztési brigádvezető számolt be. Elmondotta, hogy egy kivételével az erőgépeket mind kijavították, csupán arra várnak, hogy az időjárás lehetővé tegye a talajra való „rálépést”. Mert sajnos, a kávai agyagos talajon kedvező időjárás esetén is, csak öt-hat nappal később lehet a munkát kezdeni. A vezetőség a trágyakihordást szorgalmazta annak idején, még a fagyos talajra. Ennek eredménye, hogy körülbelül hat hold van már csak hátra a trágyázandó területből. Az őszi vetések fejtrágyázására és a tavasziak alá kiszórásra több mint két mázsa káli, több mint három mázsa foszfor és két és fél mázsa nitrogén műtrágya áll rendelkezésre. Április 10-ig tervezik a fejtrágyázást befejezni, pedig nagy a terület, 517 hold. Van ezenkívül is még munka bőven, például a 180 hold őszi mélyszántás megfogasolása és 210 hold tavaszi szántás. Ezek elkezdődtek. (MJ) HÚSVÉTI ELŐZETES Két hónappal előbb Felkerültek a kék szalagocskák Az év utolsó szalagavatóját rendezték meg szombaton Mo- noron a járási művelődési házban. A helyi iparitanuló-isko- la harmadikos növendékeinek kabátjára, illetve blúzára került fel a kis kék szalagocska. Az ipari tanulók egyébként már készülnek a nagy feladatra, a nyári szakmunkásvizsgákra, amely után kézhez kapják majd a legértékesebb bizonyítványt ... (g. j- — P- i ) (scThnras/ton tVs Tápiósápon Iss* ma vb-ülés Ma délután fél négykor tar- j tanak vb-ülést Csévharaszton, ' ahol a lakosság szolgáltató jellegű igényeinek kielégítéséről tárgyalnak. Tápiósápon a három órakor kezdődő vb-ülésen a szeszfőzde pénzügyi munkájáról számolnak be. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Egy ember az örökkévalóságnak. Monor: San Gennaro kincse. Tápiósüly: Kard és kocka. Űri: Lombhullás. Vecsés Ember- rablók. A nagyobb ünnepek előtt mindig magasra szökken a monori FŰSZERT dolgozóinak „munkaláza”. Olykor ki is lendül a „mutató”, mint ahogy múlt vasárnap is. Ezen a napon az árucsomagoló osztály dolgozói csaknem késő estig kötözték, osztályozták a húsvéti figurákat. A húsvéti ünnepekre való felkészülés a FÜSZÉRT-nél már február végén megkezdődik, s ez itteni időszámítás szerint nem is tekinthető olyan korai időpontnak. Igen, legalább két hónappal előbb kell az áprilisra gondolni ahhoz, hogy hosszas és pontos munkával kielégíthessék a boltok igényeit. Az első feladat inkább adminisztratív jellegű, márciusban már gyakorlatibb a munka, gondoskodni kell a feltornyosuló dobozhegyek mielőbbi elszállításáról. Az úgynevezett revízióhelyiség az ilyenkor, amelyről elmondhatjuk, hogy valóságos nagyüzemmé alakul át, külön életet él. A sok bosszúság, fáradtság ellenére is egy kicsit azért ünnepi, ajándékozási hangulat hatja át már most az itt dolgozókat, köztük Fekete József- nét, Babinszki Ilonát, Ácsai Ferencet és a többieket. Az a tudat, hogy munkájuk fáradsága örömpírt varázsol majd a „fészekkutató” gyermekarcokra, még inkább feloldja a feszültségtől terhes perceket. (baky) SCHIRIUUA ÁTFUTOTT JÁRÁSUNKON Kevés az olyan ember Mo- norom, aki részvevője volt a Tanácsköztársaság eseményeinek, s hűséggel visszaadná az akkor történteket. A direktórium tagjai közül csak Magó- csi Károly és Babinszki András él, s a vésztörvényszék akkori elnöke, Spiesz József. Kevés a dokumentum is, megsárgult papírlapok alig őrzik az emlékeket. Az asztalon egy levél fotókópiája fekszik: Deák Ferenc színművész, monori lakos élete — rövidke sorokban. „Deák Ferenc az Operett Színház színművésze volt. Artistaként, táncosként bejárta Európát, de Afrikát is. A Tiszánál velem együtt harcolt az intervenció- sok ellen.” Az aláírás: Salamon Béla. Hogy hol lehet most Deák Ferenc, áld valószínűleg sokat tudna mesélni azokról az időkről, amelyek történelemmé váltak? Ki tudja ... Gépelt papírlap, nevek, sűrűn egymásután. Azok nevei, akiket 1919. szeptemlber 12-én fogtak el. Tárgyalásuk a monori Vigadó épületében volt. A vád: tevékenyen részt vettek a tavaszi eseményekben, újat akartak, szebb községet, emberibb körülményeket. Mindegyikük neve mögött ott a szám is: elítélve 7 évre, 6 évre — évekre, hónapokra. Október 11-ig tartott a tárgyalás. Teljes volt a bizonytalanság: vajon mi lesz velük? Hiszen akkor már elvtársaik közös sírban feküdtek az agyagbányában. A direktórium, a községi, járási munkástanács ekkor már csak neveket jelentett. De nem felejtették el ezeket a neveket. Kórházat akartak, szállodát, utakat. Elkezdtek valamit, amit végleg kitörülni az emlékezetből nem lehetett. A börtön, a halál nem jelentett gátat, újak léptek a régiek helyére. S minden szál, minden föl- világosító, szabadító tett, a huszonöt évvel későbbi tavasz újjászületéséhez vezetett. (K. Zs.) Jól sikerült a járási szavalóverseny tiHll Szombat délelőtt Tápiósü- i lyön, a pesti műút mentén, lelkes kis közönség és szurkoló | úttörőgárda várta Schirilla Györgyöt. Tizenegy óra ' tájban feltűnt a világhírű futó izmos alakja. Játszi könnyedséggel rótta a métereket. Sajnos, nem tarthatott Sülyben pihenőt, m.ert hosszú út állt még előtte. Helyette edzője, Kraivich József készséggel szolgált felvilágosítással: — Gyuri — mondotta — a Magyar Tanácsköztársaság és a forradalmi ifjúsági napok tiszteletére vállalta, hogy egy nap alatt a Budapesttől legtávolabb eső jász községbe, Jász- kisérre fut. Száztíz kilométeres útjának még a felét sem tette meg, ezért nevében elnézést kérek, amiért most nem állt meg. Az edző elmondotta, hogy Schirilla áprilisban Leningrád- ba tmegy, s ott Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére 100 kilométert fut. Azután Tuniszba utazik, majd Görögországban vesz részt atlétikai játékon. A községi tanácselnök az edzőnek emléklapot adott át, majd a Hazafias Népfront elnöke további sikereket kívánt a futónak. Krátky László Aranyoklevelesek. Vasárnap délelőtt a Monori Állami Gazdaság kultúrtermében rendezték meg a járási szavalóversenyt. Nem túlzás A valóság és a szóbeszéd Verekedés vagy erőszak? Angol hajók £ ájcban A Royal Navy, amelynek hajói szinte a világ valamennyi tengerén megtalálhatók, Svájc vizein is megjelenik. A brit haditengerészet két a'- azedő- je a Rajnán hajózik fel Baselig. PARKOLÁS Párizsban tovább bővítik a :öid alatti parkolóhelyeket. Jelenleg kb. 9000 gépkocsinak ívújtanak férőhelyet, 1972-ig i gépkocsiíérőhely száma a iö’d alatt 55 000-re emelkedik. A terv azt is előírja, hogy a ráro.s Központjában a parkoló’.'elvek ne legyenek 'ávolabb '•gy mástól 1 kilométernél. HAGYOMÁNY A KEFEGYAIÍBAN: A BALLAGÓBOT Bensőséges ünnepség színhelye volt nemrég a Monori Kefegyár kultúrterme: Monori Istvánt és feleségét búcsúztatták nyugdíjba vonulásuk alkalmából. Az ünnepségen ott volt az üzem dolgozóinak nagy része, hiszen a Monori házaspár a törzsgárdához tartozott. Monori bácsi 1928-tól, Monori néni pedig 1935-től kezdve dolgozott a kefegyárban. Monorinét nemcsak az üzemen belül ismerték, és nemcsak jó munkájáról volt híres; ő volt a kefegyár régi, híres kultúrcsoportjának a lelke, a vezetője. Nem véletlen, hogy a búcsúztató alkalmából a régi csoporttagok, a „táncoslányok” — meglepetésként — kedves kis műsort rögtönöztek: régi motívumokat elevenítettek fel azokból a táncokból, melyekkel régen szerepeltek. S egyszer csak belopakodtak a zenekar volt tagjai is: eljátszották azokat a nótákat, melyekhez a Monori házaspárnak sok kedves emléke fűződik az üzemi bálok, rendezvények idejéből. Hagyomány már a kefegyárban, hogy a nyugdíjba vonulók az ünnepségen egy „ballagóbotot” (fokost) kapnak, amire hosszú, színes szalagokat kötnek, s ezekre a szalagokra az üzem dolgozói emlékül felírják a nevüket. Mondják, a Monori házaspár ballagóbotjának szalagjain majd 200 név sorakozik . . . S a dolgozók nemcsak nevüket írták fel, de értékes ajándékkal is meglepték a nyugdíjas házaspárt. ' (f. o.) A gyömrőiek így mesélik a történetet: huligánbanda garázdálkodik a községben, s nemrég megtámadtak éjszaka egy házaspárt, a férfit félholtra verték, az asszonyt pedig megerőszakolták. Valóban történt támadás — de nem így! Mi hát az igazság? A sértett, V. Gyula így meséli: A feleségem aznap (február 27-én) az éjféli vonattal jött haza munkahelyéről. Kimentem elé az állomáshoz, s odafelé a kultúrott- honnál részeg társasággal találkoztam. Szó nélkül mentem tovább. Már visszafelé jöttünk a feleségemmel, amikor újra négy, láthatóan részeg férfi közeledett. Szóltam az asszonynak, húzódjunk a kerítés mellé. így is történt, de az egyik férfi odajött, fellökte a feleségemet, mire én leszedtem a kerékpáromról a pumpát, s fejbevágtam. Erre mindannyian rámestek, bezuhantam egy kertbe. Ütlegeltek, el is veszítettem az eszméletemet. Aztán megpróbáltam felállni és elrohanni, de utánam jöttek és újból ütni kezdtek. Mire megint magamhoz tértem, már egyedül voltam, A feleségem is eltűnt. V. Gyuláné: Igen, megtámadott egy férfi s a férjem pumpával fejbeütötte. Mikor láttam, hogy mindannyian nekirontanak, segítségért rohantam. Két férfivel találkoztam az úton, akiknek elmondtam mi történik és szaladtam tovább. A rendőrség előtt utolért a férjem. Csupa vér volt... V. János: (A támadók egyike.) Aznap délután három órától a Halászkertben voltam. Rexeztünk és ittunk, elég sokat, sört és gint. Záróráig maradtunk. A többire nem emlékszem. Hogy mitől van a seb a fejemen? Gondolom ütéstől lehet. Nem tudom, hogy volt a verekedés. Semmire sem emlékszem az egészből. L. Gyula: (Szintén a támadók közül.) A kultúrháznál egy kerékpárossal találkoztunk, az állomás felé ment. A társaságból egyikünknek beleakadt a lába a kerékpár pedáljába. Utánaszólt a kerékpárosnak, hogy „finomabban is lehetett volna!”, mire az visszakiabált valamit, összeszólalkoztak. Már visszafelé jött egy asszonnyal, amikor újból összetalálkoztunk. Jánost ketten tartottuk, mert feléjük rohant. A férfi előkapta a pumpát, és fejbeverte. Dulakodtunk, az asszony is elesett ... Csúnya ügy. Tény az, hogy a közvélemény kissé eltúlozta a dolgokat. Valóban volt verekedés, nem is olyan kicsi. Erőszakoskodás azonban nem történt. A támadók így is elnyerik méltó büntetésüket. (koblencz) azt állítani, hogy a rövid néhány óra alatt is sikerült egységesen kedvező képet kapnunk a járási szavalókultúra színvonaláról. Néhány nevet nemcsak érdemes, hanem úgy érezzük, szükséges is megemlíteni. Rachovina Lajos vecsési szavaló méltán érdemelte ki a zsürielnök külön elismerését és az aranydíjat. Atmoszférateremtő erővel képes önmagát — s ezzel természetesen a verset — az érdeklődés középpontjába állítania. A többi, ezüsttel és bronzzal jutalmazott szavalok közül tetszett az üllői Gonda Mónika mindem mozzanatában átlényegült, mély átérzéssel előadott versmondása, amellyel Kosztolányi: Szegény kisgyermek panaszait szólaltatta meg. Mocsári Jánostól József Attila: Kései siratéját hallottuk, igaz, még nem teljes értékű tolmácsolásban, de jól. Leéh Magdolna annak ellenére, hogy egyéniségétől idegen verset választott, jó szavaló, többre is képes. Dicsérettel szólhatunl még Bartos Zoltánról, Bul Károlyról, Nagy Erzsébetről. (baki — pétérffy) Rajt után... Vasárnap minden fronton megkezdődött a labdarúgóbajnokság. Már az első fordulóban akadt néhány érdekesség. ★ — A maglódi -izenegy nem várt 1:0 arányú győzelmet aratott a Csepel Autó otthonában. Nagyon lelkesen játszottunk — mondta Fitos László, aki gyömrői létére Maglódon rúgja a labdát. — Ha egy kis szerencsénk van, akkor nagyobb arányban is győzhettünk volna. Egyetlen megyei csapatunk jól vette tehát a rajtot. A következő ellenfél Albertirsa lesz, s amint hallottuk, néző- csúcsra számítanak — jó idő esetén. ★ A játékvezetés szeretetét mutatta be Trencsényi Géza üllői játékvezető, aki gyalog indult el Gyömrőre, a Gomba elleni ifjúsági mérkőzés levezetésére. — Az utazás nehézsége: miatt tettem — mondta. S hogy nem fáradt el, az bizonyítja, hiba nélkül vezette az ifimeccset, s a felnőtt találkozón is jól partjelzett. ★ Tör öcsik János viszont nem utazott el a Monori-erdő—Vasad ifitalálkozó levezetésére. Hiába várták a csapatok, nem érkezett meg. Vajon miért? ★ A lelkes gombaiak majdnem meglepetést okoztak Gyomron. 2:0-ra vezetett már Gyömrő. amikor szépítettek, s három gólhelyzetet is kidolgoztak. Ha értékesítik, akkor... A második félidő is kiegyenlített volt. csak a szerencse játszott közre abban, hogy az eredmény 5:1 lett a gyömrőiek javára. ★ Zagyvapá'fa'v' Építők—Ve csési VIZÉP 0-1 '0:0). Gér József
